Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-25 / 219. szám
A soprony-kanizsai vasútvonal e hó 20 dikán nyittatott meg. Az első vonat, mely Kanizsáig ment, reggel indult el Bécsből s Sopronyban állapodott meg először. Itt az ünnepi menetben résztvettek reggeliztek s midőn a vonat az indóházból tova robogott, ezeren meg ezeren éljenezték. Az örömnyilatkozatok minden állomáson ismétlődtek s mindenütt számos uj vendég csatlakozott a menethez. A nagykanizsai indóházban tartatott az ünnepélyi lakoma, melyen mondott áldomásokról szóltunk már. Hollán Ernő áldomása, mely e vasutvonal rövid történetét tartalmazza, a „P. N.“ után itt következik : „Uraim! — igy szólt jeles hazánkfia, — nagy és nevezetes anyagi sikernek örvendünk e pillanatban, midőn a sopron-kanizsai vasút megnyílt. Oly gyakran meghiúsult remények, annyi sikertelen munka és fáradozás után, végre valahára teljesedésbe ment régi óhajtásunk. Továbbra a világforgalomból kizárva nem leszünk, mert vasúttal birunk, korszellemünk hatalmas eszközével, mely iparunkkal szövetkezvén, jutalmazóbbá teendi a munkát s könnyebben élvezhetővé a haladás vívmányait. — A közel lefolyt idő puszta, terméketlen volt, mialatt a nemzeti munka nagy részben szünetelt. Öt év óta ez az első egyetlen vasút, mely hazánkon megépült. — Engedjék meg azért uraim, hogy részemről én is kifejezzem örömömet e szerencsés esemény felett, melyeket én, Vas megye szülöttje, majdnem családi ünnepélynek tekinteni hajlandó vagyok, ki megyémnek mindenkor hű fia voltam, s ki zsenge koromtól óta meleg vonzalommal ragaszkodtam szülőföldemhez. „Közönséges tapasztalás szerint, az igaz, a vasúti utasok, mihely üléseiken elhelyezkedtek, bármennyire elismerik a pontosságot, melylyel a vonatok megindulnak, vagy a szállítás kényelmeit, mik annyi időt és költséget megkímélnek, mégis nagy ritkán terjesztik ki figyelmüket a bámulatos erőre, mely a vonatokat mozgásba hozza, s nem igen gondolnak a munkával, mi a nagyszerű műnek előállítására , vagy a tökéleletes szerkezet kezelésére megkívántatik. — Lehetlen azonban, hogy mi, kiket mai együttlétünk jelleme erre felhív, meg ne emlékezzünk azokról, kik e vállalat megállapítása és előállítása körül elévülhetlen érdemeket szereztek maguknak. „Hiszem azért, hogy e díszes körnek közelismerésével találkozom, ha szerény felszólalásomban dicsőitem azon férfiúnak emlékét, ki e vállalat első megalapítói között e vonalnak lángeszű tervezője, a kivitelben erélyes építőmestere volt, de kinek a sors meg nem engedé, hogy a kész munka felett velünk örvendjen, minthogy a kora halál öt körünkből kiragadó, — Etzel Károlyt, a derék építészeti igazgatót. „Egy jeles német írótól ered a megjegyzés, hogy korunk történelme inkább a művezetőket, kik vasutakat építettek, mint azokat érdemesíti megemlítésre, kik nagy vállalatok létrehozásában a tökét képviselik. Ez utóbbiakat pénzbeli nevezességgel, úgy látszik, eléggé jutalmazottaknak tekinti. „Szerinte azonban a tökének az a természetes rendeltetése, hogy becsületes munkában minél több nyereséget mutasson fel. Kárhozatos csak az lehet, ha nem a munkából, de azokon, kik azt végzik, kíván meggazdagodni. A vállalat pedig, melynek erejéből a soprony-kanizsai vasút megépült, nem volt példája azon egy nap alatti botrányos meggazdagodásnak, mit a közvélemény is méltán hibáztat. A déli vasúttársaság, mely alig egy évtized alatt több mint 100 mifldnyi vasutat épített sz. István koronájának területén, azon első rendű európai vállalatok sorába tartozik, melyek a legszilárdabb pénzügyi műtéteken alapulván, oly férfiak társulati szövetkezéséből keletkezett, kik világszerte elismert tekintélyek magasságán állanak, így a világhírű báró Rothschild-ház, így Talabot úr, a hírneves francia vasúti tekintély. „Vannak azonkívül, kik a külföldi tőke iránt csekély rokonszenvvel viseltetnek, s tagadni nem lehet, hogy vajmi kívánatos volna, ha mindent, mire szükségünk van, magunk erejéből előállítni lehetne. Ellenkező esetben külföldi tőkére szorulunk, s ki fogná ettől a méltányos elismerést megtagadni, ha midőn hazai vállalatok létrehozásában közös erővel, közös és becsületes nyereségre szövetkezik. „S önök uraim, kiknek szemei előtt lefolyt a munka, kik tapasztalhatták, minő ügyességgel s mily odaadással vezették azt a társaság mérnökei, mennyi erőfeszítéssel dolgoztak a munkások, és látták szenvedni, amit ők szenvedtek, s bizonyára tölök sem fogják megtagadni az elismerést, hogy felmelegítse szívüket a méltányos megemlékezés hangja, s ne engedje lankadni erejöket más közhasznú hazai munkálatok végrehajtásában. „Megemlékezünk volna tehát mindazokról, kik e vasút létrehozásában közvetlen tényezőknl szerepeltek. — De még ezzel az érdemnek eleget nem tettünk, mert sok nehézségekkel volt kénytelen megküzdeni e vállalat, mielőtt jövője biztosítva lett volna. Majd erkölcsi diadalát már megülte, midőn ellenkező törekvések anyagi megbuktatással fenyegették.Ilyenkor lelkes hazafiak fellépésének köszöni fenmaradását, kik tekintélyük erkölcsi súlyát megmentésére közbevetették. „Már 1848-ban a soprony-bécs-ujhelyi vasúttársaság igazgatósága folyamodott a soprony-kanizsai vonal engedélyezéséért a magyar országgyűléshez, melynek vonatozását a maitól némileg eltérő irányzattal részletesen kidolgoztatta. — A magyar közlekedési ügyről készült javaslatába, nagy Széchenyiek e vonalat szintén felvette. Kivitelére mégis a reá következett idő nem volt kedvező. „1855 késő őszéből, a jelenlevők közül még többen emlékeznek azon kezdeményezésre, mely a soproni vasúti gyűlésen közlelkesedéssel jön megindítva, s melyet a köztiszteletben álló Vasmegyének 1861- ből felejthetetlen emlékű most. Zalamegyének közkedvességü főispánja, méltóságos gróf Eesztetics György oly sikeres eredményre vezetett, midőn következő évben a keleti vaspálya-vállalat engedélyezve és hálózatának kiépítésére a szükséges tőke megszerezve lett. „A buda-kanizsai vonal építését tettleg megkezdték, a sopron-kanizsainak munkábavételét mindenképen előkészítették, midőn oly befolyásoknál fogva, melyeket közelebb megérinteni nem kívánok, a keleti vaspálya vállalat feloszlatva, hálózatának vonalai pedig részint a déli vasúttársaság vállalatához csatolva lettek, míg a többivel tökéletesen felhagytak. A sopron-kanizsai megmaradt ugyan az elsők között, de a már-már valósuló remény ezáltal ismét hosszabb időre elhaladt, mialatt oly combinatió jött komoly megvitatás alá, váljon nem volna e célszerűbb, a Dunával párhuzamban Sz.-Fehérvárról délfelé építni egy vonalat, s ezt a sopron-kanizsaival fel i s cserélni, mely egyelőre, s tán igen sok időre egészen elmaradna? — Jövőjére nézve ez volt kétségtelenül a legkritikusabb mozzanat, miből szerencsésen és diadalmasan kimenekült az ország, magy. Gazd. Egyesületnek, Deák Ferenc köztiszteletü hazánkfiának erélyes fellépése következtében, 1862-i áprilió-ban történt azon emlékezetes kijelentése által, hogy az országos vasutak építésének sorozatában, más fontosabb vonalak előtt, a Dunával párhuzamban tervezett vonalnak államgarantia mellett leendő kiépítését kívánatosnak nem tartja. „Oly időben történt ez uraim! midőn a nemzet közvéleménye törvényes után nem nyilatkozhatott de a midőn a hazafias kegyelet méltányló elismeréssel vette oly testületnek, mint az ország. Gazd. Egyesület, vagy oly férfiaknak, mint Deák Ferenc, Eötvös József, Lónyay Menyhért és egyéb jeleseink kijelentéseit. S igy történt, hogy azon férfiúnak, kitől az ország megszokta, hogy semmiféle hazafias vállalattól magas pártfogását meg nem tagadja, gróf Zichy Ferenc őexjának, a déli vasúttársaság elnökének, erélyes közbenjárása folytán, nevezett társaság, eltekintve az érintett alternatívától, még a következő május hóban tartott párisi nagy ülésen a sopron-kanizsai vonalnak kiépítését azonnal elrendelni határozá. — S igy történt végre, hogy a mi még 1862-ben kétes remény volt, ma 1865. sept. 20-kán kétségtelen ténynyé vált. „E vonal uraim, melynek megnyitásán önökkel szívemből örvendek, termelésre, iparos előhaladásra és népességre, hazánknak három kitűnő megyéjét szeli át, hol a közjólétnek és anyagi felvirágzásnak épp oly biztos, mint hatalmas eszközét képezi. Ez már magában szép, nagy és minden hazasikerelt kielégítő eredmény. Erős meggyőződésen alapuló nézetem azonban odajárul, hogy e vonal nemcsak az érintett értelemben helyi és vidéki érdeket képvisel, de magasabb országos szempontból nagyobb szereplésre is van hivatva. Tehát nem egyedül e vidék hasznára készült, de az egész ország érdekeit előmozdító műnek tekinthető. „Mert ha elérkezik az idő, melyben a nemzet saját törvényes közegei által fogja elintézni országos közlekedési ügyeit, az építendő nemzetközi vonalak közt kétségtelenül főhelyen álland az egyenes buda zágráb-fiumei vasút , melynek forgalma csak azon kettős feltétel altt felelhet meg a hozzácsatolt reményeknek, ha előbb a fiumei kikötőt a tengeri forgalom igényeihez képest illően berendezzük, azután oly módokról gondoskodunk, melyeknél fogva, a szükséges viszteher tekintetéből, kivitelünket a bevitel mennyiségével lehetőleg egyensúlyozni képesek vagyunk, mire nézve megkivántatik , hogy több irányokban elnyúló vonalokkal, a beviteli cikkek fogyasztására minél tágabb hátvidéket megnyissunk. — Egyfelől a fium óbudai főirány maga fog e tekintetben jól megfelelni. Egészen más irányban, de nem csekélyebb forgalmi területtel a kanizsa soproni vonal fog jeles szolgálatokat tenni, miből országos közlekedési rendszerünkben fő forgalmi vonal jellemét veszi fel, s a magyar tengerparti forgalom élénkítésében jeles tényezőként magasabb jelentőségre emelkedik. „Tudtommal a soprony-kanizsai vonalnak ily értelemben országos jelentősége még nem igen volt kiemelve. Ismerve azonban önöknek uraim, nemes önzéstelen hazafiságát, el nem mulaszthattam röviden megérinteni e körülményt, minek biztos tudatában, nagyobb örömmel fogadják a becses adományt. — Sokat mondhatnék még e tárgynak bővebb megvilágítására, ha a rövidre szabott idő arra nem intene, hogy továbbra ezen tisztelt körnek türelmével visszaélnem nem szabad. Egyedülivel azt kívántam még záradékul megjegyezni, hogy 1861-ben, közvetlen a magyar országgyűlés megnyitása előtt, megnyílt a buda-kanizsai vasút. Most ismét midőn a nemzetnek régóta hőn táplált óhajtása szerint, az 1865 -i magyar országgyűlés küszöbén állunk, megnyílt a sopron-kanizsai vasút. „Azon őszinte kívánsággal fejezem be tehát igénytelen felszólalásomat, hogy 1865 kiviteli forgalomban oly gazdag legyen, mint volt 1861. — Adja Isten! hogy közügyeink törvényes rendezésében , a 65 diki országgyűlés szerencsésebb legyen a 61-nél. — Önök pedig uraim bizonyára épp annyi örömmel mint lelkesültséggel tartanak velem, midőn azt indítványozom, hogy poharat emeljünk a sopron-kanizsai vasútnak szerencsés felvirágzására !“ VEGYES lilkEh. Pest, sept. 25. — Egy bécsi lap sept. 23-dikáról Károly Lajos főherceg ö cs. fenségéhez intézett és a sz. kézirat közzétételét jelenti, melylyel ő csász. felsége Császár Ő Felsége alterego-jának neveztetik ki, Ő Felségének legközelebbi távolléte alatt. Ez ellenében a „Gen. Corr.“ egészen megbízható informatio alapján jelenti, hogy ily csász.i kézirat sem nem létezik, sem nem hirdettetik ki, hogy ' alter ego kinevezéséről nem volt, s nem is lehetett szó, miután Ő Felsége az Ischlben való leg- I közelebbi legf. időzés alatt is az államügyek közvetlen vezetését s eldöntését magának fentartani mél- I tóztatott. — Károly Lajos főherceg ö cs. fen- Isége, ez idő alatt legf. felhatalmazás folytán csak a folyó államügyeket vezeti a legf. eldöntés alá s igen valószínűleg Ő Felsége nevében magán audientiákat is ad. — Császárné Ő Felségének Gmundenbe érkeztéröl Írjak : Császárné Ő Fe lsége e hó 20 dikán reggeli 10 órakor érkezett Gmundenbe. Legfelsőbb kíséretében voltak a csász gyermekek, Rudolf koronaherceg és Gizella főhercegnők cs. fenségeik. Még mielőtt a gőzöst látni lehetett, máris a kiszállóhelyen tömérdek sokaság csoportosodott össze. Ő Felsége amint kiszállt, az itt lakó Erzsébet főhercegnő s Louisa porosz kir. hercegnő e fenségeiket látogatta meg. E látogatások körülbelöl egy órát vettek igénybe, miután legkegyelmesebb Asszonyunk a vasúti indóházba kocsizott, hol Keiszler cs. tanácsos vezérlete alatt külön üdv. vasútvonal várt Ő Felségére. Az indóházban a koronaherceg elbúcsúzott anyjától s nővérétől, hogy ismét Ischlbe térjen vissza udvarmestere, Latour alezredes kíséretében. Hosszabb ölelés után a két testvér könyek között vált meg, úgy hogy e megindító jelenetre a körülálló közönség szemei is könynyel telt meg. Ismételve az elindulás pillanatáig a császárné szivére szokta a koronaherceget s midőn a vonat elrobogott, kendőjével intett felé. A koronaherceg a kiséret minden tagjának kezet adott, s az indóházban maradt, mig a vonat az oberweisi kertek között, melyeken a vasút áthúzódik, eltűnt. Mint általánosan hiszik, a koronaherceg hosszabb ideig marad még Ischlben, melynek levegője ö cs. fenségére rendkívül jóltevő. (A bécsi lapok tehát — szokás szerint — ismét hibásan voltak értesülve, midőn azt írták, hogy a koronaherceg ö cs. kir. fensége is Bécsbe érkezett.) 11 — Ő Felsége a császár e hó 23 dikán d. e. 9 órakor , miután a Schmelzen a tüzérségi gyakorlaton jelen volt, a bécsi udv. palotába érkezett, ott elfogadá Eszterházy magyar ministert, azután az államministert s később a többi összes minister urakat. Tizenkettedfélkor Ő Felsége a Bécsbe érkezett bajorországi ausztriai követet, gróf Criver1i t fogadó, 1 órakor Frigyes németalföldi herceget, ki 0 Felségétől elbúcsúzott, miután másnap reggel hetedfélkor az északi vasutvonaton Prágán át elutazott. 0 Felsége 2 órakor Schönbrunnba kocsizott, hol ebédelt, s 4 óra 30 perckor a nyugati vasúton Ischlbe utazott, hol több üdv.vadászat tartatik, melyekre ő Felsége a főhercegek közül többeket meghívott. Gróf Cre,nnevillé alanagy kisérte el ő Felségét. Ő Felsége körülbelöl 10 napig lesz távol s csak october elején tér vissza Rudolf koronaherceg ö cs. kr. fenségével Schönbrunnba. — Ő Felsége f. é. sept. 21 dikéröl kelt legf. elhatározással Lónyay Albertet Ugocsamegye főispánjának legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — István főherceg ö cs. fensége e hó 21-kén esti nyolcadfélkor Franzensbadból Schaumburgba, József főherceg s Koid föhercegné ö cs. fenségeik e hó 22-dikén reggel ugyanonnan Mitterteichen át Linzbe utaztak. 10 Eminentiája, Magyarország hercegprimása I. hó 19-kén a gyorsvonattal gróf Nyáry Rudolf oldalkanonok ur ö mlga kíséretében Bécsbe utazott. *** Báró Bánhidy Albert, Canád megye új főispánja tegnap vasárnap volt bevonulandó Makóra, a megyeszékhelyére. Mint másutt, úgy Makón is fog tartatni főispáni értekezlet. Ottani f. levelezőnktől tudósítást kérünk. A régi „Presse“ egy értesülést vesz, melynek lényege következendő. Minthogy mind a kétféle reichsrath fel van függesztve, s az csak újabb császári pátens által lenne összehívható, a magyar és horvát országgyűlések végzéseit se a tágabb, se a szűkebb reichsrath elé nem lehet terjeszteni. Azok a Lajtán túli egyes országok gyűlései elé fognak terjesztetni szabad véleményadás végett. Miután ezek véleményt adtak, a kormány minden ország és minden tartomány gyűléséből — tekintet nélkül a terület nagyságára — azt fogja kívánni, hogy két-két követet válaszszanak, kik Bécsben a magyar javaslatokról tanácskozzanak. Ezen gyűlés tehát harmincnál több tagból állana, s mintegy alkotmányozó gyűlés volna, melynek feladata a birodalom keleti felével alkudozni. Tárgyalásaik eredménye visszaküldetnék a Lajthántúli tartományi gyűlésekhez, s csak miután teljes egyetértés lenne a magyar javaslatok tárgyában, fogná Ő Felsége megszentesítni a határozatokat. A bécsi pénzügyi körökből a következő tudósítás érkezett : A fogadás, melyre az új kölcsön legközelebbi megkötésének híre talált, az állami értékpapírok árfolyamának meglehetős javulását idézte elő. A helyzetre nézve jellemző a nyilatkozat, melyet ugyanazon hatalmas bankház főnöke, kinek, mint a „Gen. Corr.“ sejteti, a kölcsön létrejötte leginkább köszönhető, ennek megkötése előtt tett. így szólt: „Míg a birod. tanács fennáll, nélküle nem lehet pénzt kapni ; de ha felfüggesztetik, pénzt is találhatni.“ Mint a parlament tagja e börze-fejedelem másként nem gondolhatott. Az uj brüsseli „Banque internationale de credit agricole“ — fel nem cserélendő a credit foncier-val — az uj pénzügyi műveletben közvetve érdekeltnek látszik, mert mint Brüsselből jelentik, e bank részvényei, melyek közül 160.000 darabot az alapítók vettek át, 60.000 db pedig 250 írtjával aláírási után a legutóbbi 8 nap alatt helyeztetik el, már felülfizettetnek. Az új kölcsön módozatairól az hírlik, hogy 6%-os lesz 88 kibocsátási árfolyammal, mi körülbelöl 5% és jó 74 árfolyamnak felel meg. A mai teljes pestvárosi tanácsülésben olvastatott fel b. Sennyei, a kir. főtárnokmester ő excjának leirata, melyben önmaga, az ő Felségétől reá ruházott hatalomnál fogva Rottenbiller Lipót urat nevezi ki Pestvárosa főpolgármesterének. Krászonyi József helyi, tanácsos s volt pestvárosi főpolgármester, hasznos szolgálatai s odaadó hűségéért való teljes elismerés mellett, egész fizetésének meghagyásával rendelkezés alatti állapotba helyeztetik. Mint hírlik, Rottenbiller úr jövő csütörtökön veszi át a városi ügyek vezetését s azt is hírlik, hogy az 1861-i vári képviselőket legközelebb bizalmas értekezletre fogja egybehívni. Mi a többi városi főtisztviselőket illeti, bizonyosnak mondatik, hogy Thaisz Elek úr lesz a főkapitány, de kineveztetésének kihirdetése a városbiró kineveztetésével fog egyidőben történni, kire nézve a tárgyalások még nincsenek befejezve.). Nagy hazánkfiának, id. Bartal Györgynek haláláról a családi gyászjelentés igy hangzik : Id. Bartal Györgyné, született benefai Bacsák Vincentia — s Bartal János, ifj. Bartal György, Bartal Pál, és Bartal Mária, néhai benefai Bacsák Mihály özvegye gyászosan jeletik : ama tisztelve szeretett, elfelejthetlen férjének — ezek áldva áldott emlékezetű édes atyjuknak méltóságos bene ház id. Bartal György urnak, cs. k. ap. Felsége egykori valóságos udvari tanácsosának, arany sarkantyus, és a Sz. István apostoli király rend ja kis keresztes vitézének, a magyar t. társaság igazgató és tiszteletbeli tagjának f. évi September hó 20-ik napján, életének 81-ik évében, a haldoklók szentségeinek felvétele után végelgyengülésből beállott csendes kimultát. A boldogultnak hideg tetemei ugyan f. hó 22-ik napján, d. u. 4 órakor fognak Csallóközben az Etre-Karcsai családi sírboltba eltakarittatni; az engesztelő szent mise áldozatok pedig másnap az Egyház-Karcsai és később több templomokban megtartatni. Pozsony, September hó 20-án 1865. — Tudósításaink nyomán alkalmunk van e gyászjelentést azzal kiegészíthetni, hogy a múlt pénteken végbement temetési ünnepély a dicsőült érdemeinek valóságos diadalünnepe volt , mert a köztiszteletü férfiú drága hamvainak végtiszteletére nemcsak az intelligentia a legtávolabb helyekről is egybesereglett, de a köznép is tömegesen jelent meg, s a temetési egyházi szertartásokban majdnem az összes csallóközi papság részt vett. A pozsonmegyei főispáni helytartó is helyesen fogta fel a dolgot, midőn e gyászünnepen nemcsak személyesen megjelent, hanem a megyei huszárokat is tisztelkedésül oda rendelte, mert az elhunytban nemcsak Pozsony megye díszét, hanem összes hazánknak egyik legkitűnőbb illustrátióját vesztettük el. Áldott legyen emlékezete, s engedje az ég, hogy a boldogultnak hátrahagyott derék s már is köztisztetü három fia minél többet kipótolhasson az országos veszteségből! *** Arad városának múlt szombaton tartatott községülése, melyben az országgyűlést összehívó kir. irat felolvastatott, Ó cs. kir. ap. Felségéhez hálafeliratot határzott. — Ha sner urnak a közoktatásügyi tanács elnökségétől való felmentetése után e testület azon tagjainak száma, kik abból kiléptek, annyira megszaporodott, hogy a közoktatásügyi tanács már most feloszlatottnak tekinthető. —Az államadóságiellenőrségi-bizottmány.) Hivatalos helyről jelentik, hogy a külön törvénynyel életbe léptetett államadóssági-ellenörségi-bizottmány nem csak nincs feloszlatva, hanem törvényes működése teljesítésében az állampénzügyek mostani vezetőjével is folytonos szolgálati közlekedésben áll. — (A sept. 20-diki csász. manifestumról) a „Grazer Tagespost“ minden lelkesedés nélkül, de mind a birodalom mind a kormány nehéz helyzetének kellő megértésével így nyilatkozik: „A ministerium merész actiója, ha elfogulatlanul s minden reminiscentia nélkül tekintjük, nem egyéb, mint a meghamisítások és jogi fictiókban gazdag Schmerling-politika következménye.“ — (Az „Ostdeutsche Post“ peréről) azt írják egyik prágai lapnak, hogy a tulajdonos, a felelős szerkesztő, a nyomdász, valamint a magát önkényt megnevezett cikkíró vannak vád alatt helyezve s hogy dr. Giskra, valamint Mühlfeld urak vállalták el a védelmet. Más hir szerint mind az „Ost d. Post“ mind a „N. fr. Pr.“ pere megszüntetett. Kolozsvár volt alkotmányos polgármestere, ifj. Pataki József e hó 21-dikén meghalt. Hirtelen bekövetkezett halála a legnagyobb részvétet idézte elő. Jövő szombaton f. hó 30-án reg, 9 órakor fog az egyetem kisebb dísztermében a múlt tanévet bezáró nyilvános egyetemi közgyűlés megtartatni, mely alkalommal dr. Schopper György volt rector lelépvén, az egyetemnek újonnan választott ngos rectora dr. Wenzel Gusztáv székfoglaló beszédét tsztandja. — Meyer Bernát ur, mint bécsi lapok Írják, e hó 22-dikén átvette az államminsterium elnökségének vezetését. — Schmerling ur, mint a „P. Lt.“ bécsi levelezője jelenti, a legf törvényszék elnökségéről lemond. (Journalistikai fogadás.) A „Politik“ zágrábi levelezője azt állította, hogy a legutóbbi zágrábmegyei közgyűlésen körülbelül csak 60 személy volt jelen, a zágrábi „Domobran“ pedig azt, hogy legalább is 300. A „Politik“ levelezője most azt ajánlja a „Domobran“-nak, hogy 60-non felül minden személyért egy aranyat tesz le , ha a „Domobran“ is ugyan annyi aranyra kötelezi magát, ahány személy a 300 ból hiányzott. Váljon elfogadja-e a „Domobran“ a fogadást? A „Politik“ levelezőjének különben más s igen lényeges kifogásai is vannak ama gyűlés ellen, melyről az ellenzék egészen elmaradt. Hogy miért, az nem mondatik. t ff "