Pesti Hírnök, 1865. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-27 / 221. szám
Hatodik évfolyam 221. szám. PESTI J'j -/V,/VtAÁA/\nAA/\A/\A/W\A/W\/\AA/V\AA/\AAA/i/\AA/WWVVVWV/W\AAA/W'AÍ'<f) z , I | Előfizetési feltételek: helyben házhozhordas-| \ sál vagy postán mindennapi megküldéssel : ^ | egész évre 20 frt; félévre 10 frt; negyedévre | 55 frt. — i'M Inden hónap 1-től elfogadunk 3 hó- | napos előfizetést. | t/1éVJV’éWV\MA/WJWWV,éWW\AAAAféWWWV'JVW'/W\/'éVWWW'/'/Af'v!) POLITIKAI Szerda, September 27-én 1865. HÍRNÖK NAPILAP. t^JWJV'JVJVJVM.A/'JV'ArATSJ'A/W'JV'A/WSSS'J'JV' AT J\TJVAT A.rATAT AT ATS) I Hirdetések hathasábos petitsorért egyszerű hir-1edetésnél 6 kr.,bélyegdíj 30 krjával számíttatnak. ^ | Szerkesztőség és kiadóhivatal: síző- és kalap-utca sarkán l-sősz. alatt, | C a 2-dik emeleten. ^ Előfizetési felhívás PESTI HÍRNÖK politikai napilapra. Előfizetési feltételek: Negyedévre.......................................... 5 frt Félévre.............................................. 10 frt Egész évre..............................................Sí© frt auszt. ért. Előfizetés minden hó 1-től elfogadtatik IT* Előfizethetni. Vidéken minden kir. postahivatalnál, helyben Pesten, ezentúl a „Pesti Hírnök“ kiadó hivatalában, barátok tere, 7.sz., Emich Gr. újságkiadó hivatalában. A „PESTI HÍRNÖK“ kiadó hivatala. Hazai közügyek. Pest, sept. 27. éf. Megelőző cikkeinkben kifejtettük azon modalitásokat, melyek szerint mi az erdélyi és horvát kérdés megoldását, éppen oly méltányosan s megnyugtatólag, mint a közjogi igényeket, kielégítőleg tartósan elintézhetőnek, s ezáltal hazánk egyik legsarkalatobb alapjogát, a magyar »aknt korona integritását biztonságba helyezettnek tartjuk. Ezen az uton a magyar országgyűlés az alaptörvények szellemében kiegészíttetvén, megkísértjük ezen alkotmányozó gyűlés feladatának legfőbb momentumait, s azon logikai egymásutánt röviden egybefoglalni, melyet az a mi programmunk szerint az elébe tűzött kiegyenlítési processusban követni hivatva van. E feladat szerintünk két fő részre oszlik. Az egyik, és pedig azon rész, mely legelsőben tárgyalás alá veendő, — hazánk államjogi viszonyainak a monarchia irányában való alkotmányos elrendezése. A másik rész, mely ezt követi, Magyarország megingatott alkotmányos belszervezetének végleges megállapítása. E kettős feladat szoros összefüggésben van egymással, amennyiben az érintett államjogi viszonyok, vagyis világosan szólva a birodalmi közös ügyek minéműségének s kezelési formájának bölcs és igazságos elintézésében, s a központi hatalom törvényes jogkörének körülírásában egyszersmind saját önkormányzatunk, institutióink, s nyugodt alkotmányos életünk törvényes élvezetének egyik lényeges kezességét biztosítjuk. Ide vonatkozólag, a September 20 diki fejedelmi nyilatkozvány azon pontja, mely az octoberi diplomát s a februári pátenst, királyi propositió alakjában a magyar országgyűlés elé terjesztendőnek határozza, nem is jelent egyebet, mint azt, hogy azon alapeszmére nézve, melynél fogva a közös Uralkodó, népeinek s országainak , a központi hatalom gyakorlatára is aránylagos mértékben alkotmányos befolyást óhajtván engedni, — a magyar országgyűlés, szemközt a fennidézett octoberi diplomával s februári intézménynyel, mind a közös ügyek minéműségére s határaira, mind a közös elintézés formájára nézve, érett megfontolás és higgadt megvitatás folytán, oly módosítványt hozzon a koronának javaslatba, mely a pragmatica sanctió szellemében, mind a Fejedelmet (különösen az országos hatásra s a monarchia egyetemes érdekeire s hatalmi állására nézve) teljesen megnyugtatni, mind Magyarország törvényes különállása és sarkalatos jogai birtokának sértetlenségéért kezeskedni képes legyen. Nem lehet célunk itt e kérdés részletes taglalásába bocsátkoznunk; erre majd az országgyűlési tárgyalás elég bő alkalmat fog szolgáltatni. Most elegendőnek tartjuk e pontra nézve tájékozásul csak azt jegyezni meg, hogy valamint az összes monarchia alkotmányos kormányzása semmi alapos indokul nem szolgálhat arra, hogy a magyar szent korona, s a magyar király, elévülhetetlen felségi jogait csorbitatni engedje, vagy Magyarország csak egy hajszálnyit is autonómiája azon mértékéből feláldozzon, melyet sarkalatos törvényeihez képest 1848 előtt a közös trón alatt a monarchia összetartozásának s nagyhatalmi tekintélyének kockáztatása nélkül birt, — úgy viszont a birodalmi közös ügyek valódi határaira nézve, hazánkat illetőleg, helyes adatokat és irányadást nem azon állapotok nyújthatják, melyek a Schwarzenberg- és Bachrendszer alatt erőszakosan alakultak, hanem e határok méltányos és kifogástalan megállapíthatása végett vissza kell térni azon törvényes viszonyokra, melyek három évszázados együttlét folytán, autonómiánk s különállásunk mellett, a közös trón országlási szükségeit, a központi hatalom körét, s mind azt, a mi valódi birodalmi közös ügynek tekinthető,— történetileg s gyakorlati exigentia alakjában kifejtette. A monarchia egysége, mint azt a pragmatica sanctió szerint értenünk kell, semmikép sem követeli azt, hogy e közjogi határok, Magyarország törvényes autonómiájának rövidségével, az örökös tartományok alkotmányosságának ürügye alatt tágíttassanak. Urunk Királyunk legújabb kegyelmes határozványai, Szent István koronájának jogai s hazánk ősi alkotmánya iránt oly kegyeletes tiszteletet tanúsítanak, miszerint azon biztos reménynek örvendhetünk előre is, hogy a közös ügyekre nézve, az országgyűlési tárgyalások, a korona és nemzet közt, kölcsönösen megnyugtató kiegyezésre fognak vezetni, annál is inkább, minthogy a magyarországi népek, csakhogy a nagyszivű Fejedelem atyai indulatait s királyi bizalmát viszonozhassák, kivált a birodalmi financiák rendezhetése végett minden kitelhető áldozatokra el vannak készülve. És semmit sem fognak a Lajtán túl is természetesebbnek találni, mint azt, hogy a közös ügyek közös elintézésének formájára nézve Magyarország szigorúan azon elvekhez fog ragaszkodni, melyeket neki a magyar korona egyenjogúsága, s királyának sérthetetlen felségi joga elébe szab, s mely elvek szellemében hazánk, a korona minden részeivel, egyesülten, a közös ügyek elintézésére alkotmányos befolyását a paritás alapján veszi igénybe, de egyszersmind tiltakozik eme közösen intézkedő testületnek oly parlamentáris formája ellen, mely nem csak a paritás elvének megsemmisítésére, hanem centralisatióra is, s alkotmányos önállásunk kijátszására, ezenfölül pedig újabb szüntelen összeütközésekre a koronával vezetne. Ezen kölcsönös államjogi viszonyok szerencsés befejezése után következik csak alkotmányos belszervezetünk kérdése. Erről nézetünket a közelebbi számban, Zsedényi Eduard választói között magyar, német és tót nyelven következő nyilatkozatot osztatott szét : Nyilatkozat. Ügyeink jelen nevezetes fordulási korszakában felhlva érzem magamat hazánk jövő sorsára nézve döntő erővel bíró alapelvek iránt, irányomat a szepes-szombathely-poprádi kerület választóinak tudomására vinni, kiknek bizodalmát, mint képviselő-jelölt, kikérni bátorkodom. Nem célom mindazon tárgyakat vizsgálat alá venni, melyek oly méltán vonják magukra a közérdekeltséget, csak az országos kiegyenlítés következő pontokban foglalt alapjaira nézve meggyőződésemet kimondani: 1) A magyar korona históriai állását, integritását, s a magyar országgyűlésnek azon hatáskörét biztosítani, mely viszont amazálást és integritást biztosítja. 2) Az országgyűlési értekezletek megkezdésére szükséges az országgyűlésnek az 1848. 5. és 7-dik törvénycikkei szerinti kiegészítése, ez megtörténvén, azon alkotmányos térre kell lépni, melyen az óhajtott kiegyenlítésre minden erőnket fordíthatjuk. 3) Ezen tért az 1848-diki törvények jelölik ki, melyek mindaddig jogérvényesek, mig azokat a korona és nemzet egyesült akaraja meg nem változtatja. 4) Az 1848-dik törvények revisiója magában foglalja az egész államjogi viszály megoldását, Magyarország és a többi örökös tartományok közt, magában a közös ügyek kérdését, mely a pragmatica sanctió szerint megoldandó. 5) Független és felelős magyar kormányt kivánok, mint az egység, rend és oly központosítás orgánumát, mely hazánknak az egyesítő erők végszálait öszszetartja, de mely alatt nem oly institutiót értek, mely elfojthatná a megyék és városok municipalis jogait, és igy az 1848.16. t. cikk szerint az alkotmányosság ezen védbástyáinak a közszabadsággal öszhangzásba hozatalát kívánom. Végtére — bár különösnek látszik ugyan, miután a születési privilégiumoknak soha védője nem voltam, de mindennemű mendemondák megszüntetése végett — kijelentem, hogy törvényeink által minden hontársainknak kivívott egyenlőség jogait fenn akarom tartani. Tátrafüreden, sept. 22. 1865. Zsedényi Eduárd, csendbiztos t.r Paczolay Imre, maga elöl, utána Diószegi Tádé és Hubbner Lipót. 3. A csendbiztosok után jönnek a megyének 12 lovas pandúrjai kettesével. 4. A lovas pandúrok után jön a megyei lovas bandérium kettesével és községenkint, hol sem egymással felvegyülni sem pedig egymást előzni nem szabad. 5. A lovas bandérium után fog következni a főispán kegyelmessége kocsija. 6. A főispáni kocsi után jönnek a kiséretkép kirendelt megyei tisztviselők kocsijai. 7. Ezeket követendik a kisérethez csatlakozó kocsik, melyek közt semmiféle köznép szekereik nem lehetnek. 8. Miután ö excia 26-án Kékkőből reggeli 7-ik órában megindul, az őt váró díszkiséret a zsélyi országúton már reggeli 7-ik órában tökéletes rendben a fentirt módor és renddel készen álljon, hogy ö exciájának megérkeztével nyomban indulhassanak, ennélfogva 9. a Zsély mellett összesítendő kíséret f. h. 25-én északára Zsélyben legyen, mely ha ott meg ne férne, a közel községekben elrendezendő, s jókor reggel Zsélyhez parancsolandó. 10. Zsélyben való rendelkezéssel és az ottani rend fentartásval Folkusházy Ferenc szbió ur bizatik meg, ki szinte 25-én d. u. már ott leend, s ott fog hálni, segítségére lesznek az ott levő megyei csendbiztosok. 11. A csendbiztosoknak és lovas pandúroknak Zsélybe, a gyalog pandúroknak pedig B.-Gyarmatra f. hó 25-ik napjának éjszakára való megrendelése Paczolay Imre csendbiztosra bizatik. 12. A lovas bandérium legalább 200 lovasból fog állani, melyből felét a szécsenyi járás, másik felét a kékkői járás fogja kiteremteni, oly hozzátétellel, hogy az átalján mutatkozó örömteljes részvét mellett a fentebbi szám felett akár mennyi lehet. Ezeknek kiállítása a szécsenyi járásból Alsó- és F. Ladány, Halászi, Endrefalva, Karancsság, Rimóc, Surány, Terény és Szanda községekből terveztetnek, az illető szolgabiráknak erélyességére bízatván a csinos legénység és lovak választása. — A kékkői járás illetékének kiállítása a járás főszolgabirájára bizatik. 13. A lovas bandérium öltözete gyolcs ing és gatya és színes (vörös) mellény, pörge kalap legyen árvaleány hajjal ékesítve, és mivel történhetnek, hogy mindenki árvaleány hajjal ellátva nem volna, rendelkező szbkó úr eleve intézkedjen, hogy az összes kiséret számára készen legyenek szép zöld fenyű-galyak, színeikkel is szép reményeket jelezek. 14. A bandérium községenként fog lovagolni egymás után, s minden községi bandériumnak legyen egy szekere, melyen magoknak a banderisták élelmet és netalán éjszakára szükséges ruházatot hozzanak, ezen szekerek semmi szín alatt a kíséretbe nem vegyülhetnek, és igy az úttól távol tartassanak. 15. A tisztelgő községi elöljáróságok B.-Gyarmaton fognak tisztelegni, hol is községenként a templomtól a megyeházáig jobbra s balra felállitandók lesznek, minden község a maga nemzeti zászlójával, s arra kinyomandó községnevével. 16. A vármegyeháza előtt közvetlen a bemenetelnél egy oldalon a megyei hajdúk, más oldalon a megyei gyalog pandúrok sort képezendnek. 17. B.Gyarmaton a fetebbi pontok iránti rendelkezéssel és a rend fentartásával Farkas Ferenc szbiró bizatik meg. 17. Miután kinézésbe tétetett, hogy az Ipolyon újonnan épített nagy hid akkoráig elkészülend, főszbiró Peller János ur intézkedend, miszerint főispánjunk excelljának B.-Gyarmatra való bevonulásáig az uj hid elzárattasson, s annak használata örömmel üdvözlött főispánunk által megnyittattasson feltételezem B.-Gyarmat város örömteljes részvétéről, hogy e hid kiékesítéséről gondoskodand, ez intézkedésről azonban az illető hídépítő vállalkozó azonnal értesíttessék. 19. A kísérő vonalnak B.-Gyarmatra megérkeztével a r. kath. templom előtti exoláját hozó kocsi meg fog állani, hol is e kegyelmessége, mint a szentegyház patrónusa, a tisztviselőség és jelenlevő úri vendégekkel a templomba menve, az ottan tartandó „veni sancte“ után gyalog a megyeházába fog menni, ennélfogva a megyei összes tisztviselőség e kegyelmességét a templomban fogja várni, ez alatt a lovas bandérium ás többi lovasság az után két oldalt sort képezve bevárja, mig a templomból a megyeházába menend főispánunk, Farkas Ferenc szkió ur és csendbiztos urak folytonosan ott fognak őrködni a rend felett, hol figyelmezzenek, hogy a lovasok által a községi tisztelgők háttérbe ne szoríttassanak, hanem a lovasok sorának megszakadtával a községi tisztelgők következzenek. 20-o1.0 exolája a megyeházába érkezve, kis időre visszavonuland szobájába, mialatt a megyei közönség a nagy termet elfoglalandja, hol időjártával , excra megjelenve, a fömirgy m. kir. udv. kancelláriának a megye közönségéhez szóló kegyes intézménye a megyei főjegyző ur által fel fog olvastatni, ezt követendi a közönségnek üdvözlete, s s ezután üdvözlendi ö kegyelmességét a jelenlegi tisz tunieipalis mozgalmak: .Nógrádból sept. 25. Gróf Forgách Antal nógrádmegyei főispán ő exéjának f. hó 26-dikára kitűzött főispáni székfoglalására a következő intézkedések tétettek : Folyó hó 25 én éjszakára megyei m. alispán Somoskeöy János, főszbitó Pellet János urak — ez utóbbi egy esküttnek magához vételével Kékkőbe menendenek, honnan 26-án ő excellentiáját Zsélyig egyéb tisztelgő kiséret nélkül kisérendik. Zsélybe fog összesíttetni a főispáni kiséret,mely ottani minden szavalások vagy fogadások nélkül következő renddel kisérendi a kegyelmességét: 1-e1. Elöl fog lovagolni a megye két huszárja, a vonatot mintegy 50 lépéssel mindig megelőzendő. 2. A megyei huszárokat fogják követni a megyei 3