Pesti Hírnök, 1865. november (6. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-08 / 256. szám

mint ezen alkalomra kinevezett királyi biztos alka­lomszerű beszéddel nyitá meg az intézetet, mire az igazgató, utána pedig a pesti küldöttség feje mélt. Korizmics L. úr gyönyörű beszédben fejtegeté az inté­zet áldásos rendeltetését, s a nagy számmal egybe­­gyűlt daliás növendékeknek elragadó szavakban kö­­té szívükre azt, hogy saját jobb jövőjükön kívül még az is magatartásától függ, hogy a tervezett többi magyar gazdasági intézet életbe jöhessen. Ezen alkalomszerű beszédekben valahányszor a felséges magyar király fölemlíttetett, a hódolatos tisztelet és hű ragaszkodás, mint mindenütt, úgy itt is szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. A közeléden tartott elmés felköszöntések, mint szinte a pesti küldöttség elnökének beszédét talán más valaki szóról szóra közölni fogja; minket azon­ban, kik a dolgot közelebbről szemlélhettük, ezen al­kalommal is legjobban lehet azon tisztelet, melyet a Festetics-család e téren újból kiérdemelt; minthogy az intézet ily gyorsan történt föltámadása csakis gróf Festetics Lászl­ó Keszthely kegyura bőkezűségének köszönhető, kinek szerénységét és tettekben ragyogó érzékeny résztvétét vonakodunk gyenge szavakkal dicsérgetni, jól tudván azt: Ki dicséretet érdemel, annak dicséretre szüksé­ge nincs! Pest, oct. 28. A magyar orvosok és természetvizs­gálók állandó közzépponti választmánya K­u­b­i­­ny­i Ágoston­­ méltóságának elnöklete alatt teg­nap e. 5 órakor a n. múzeumban gyűlést tartott. El­nök­e­áltsága szívélyes szavakkal üdvözölvén a szép számmal jelenlevőket, felkérte a választmány nevében dr. Póor Imre egyetemi m. tanár urat a jegyzői teendőknek folytatására . P­ó­o­r úr a vá­lasztmányi tagok éljenzései közt foglalta el jegy­zői székét, kisegítéséül dr. Batizfalvy Samu jon megkérve. Elnök úr a pozsonyi zárülés óta történtekről volt szíves a választmányt tudósítani, s a meghatal­mazott hercegi tanácsos s iroda­igazgató úrnak Bécs­­ből kelt levele folytán, örömmel értesültünk, hogy ö fömagassága S­z­á­s­z-K­o­b­u­r­g-G­ó­t­a­i-K­o­h­á­r­y Ágoston herceg, mint hazánk egyik nagy birto­kosa , a hazai ipar lelkes gyámolitója s a tudomá­nyok maccenása, a közbizodalmon alapuló megtisz­teltetését szívesen megértvén, az elnökséget elfogadni kegyeskedett s részéről e diszes hivatásnak kitelhe­­tőleg megfelelni kész; — mindazonáltal ily hosszú időre magát előre le nem kötheti, — mert senki nem tudhatja, váljon annyira kiterjedt családi körében nem jönnek- e közbe éppen a kitűzött időben olyan események, melyek­et netalán külföldre kiszólítván, legjobb akarata dacára a reá ruházott tisztségnek tel­jesítésében akadályozandják, mi azonban talán nem fog megtörténni. A jövő nagygyűlés érdekében Kubinyi­k méltósága gyengélkedő egészsége dacára semmi fá­radságot nem kímélvén kétszer volt Bécsben, folyó hó dereka táján pedig Batizfalvy úrral Gömör­­megyébe rándult, hol 11-én Rimaszombatban több 150-nél jelen volt megyei és városi előkelő urakkal s ügyszerető szak férfiak­kal előleges tanácskozmányt tartott, s mondhatni, igen jó eredménynyel. A méltósá­ga ezen értekezletet ekkér nyitotta meg: Nagytekin­­tetű tanácskozmány! Kedves Rimaszombatunk szí­vélyes és hazafias meghívására sikerült több más szintén tekintélyes városok versenyzése közt az ez évben Pozsony városában tartott magyar "orvo­sok és természetvizsgálók közgyűlésén jövő évre egy szívvel lélekkel Rimaszombat városát választani gyülhelyünkké. És méltán, mert akár a nemes város és vidéke ismert vendégszeretetét, műveltségét, tudo­mányosságát, híres iparát, a természet három orszá­gának istenadta nagy és gazdag adományait, akár kiterjedt és célszerűleg rendezett, több nevezetes gazdaságait, gyönyörű, regényes, méhlepte történeti nevezetességű várromokkal ékített tájait s virányait T­árca. Ft. RÁTH JÓZSEF pest-lipótvárosi plébános urnak beszéde, midőn a Sz. Sírról cím­zett lovagrend t. c. Zorn Vilmos hazánkfiának ünnepélyesen át­adatnék: Méltóságos Püspök ur ! Nagytekintetü gyülekezet ! A katholika egyház bámulatos szervezeténél fog­­va az emberi életnek nevezetes­ mozzanatait az élet­nek első föllobogásától annak végső fellélegzéseig gyengéd anyai figyelemmel kíséri — őrködve vezeti hívét minden viszontagságok között mindaddig, míg őt mint fáradt vándort a sír ölébe fekteti, s áldásával eltakarja. Ha Isten az embert örömmel és boldog na­pokkal áldja meg, úgy az egyház mérsékletre inti őt, mintegy örömeit megszenteli, — ha pedig fájdalmat és szenvedést mér reá, v­agy ismét az egyház anya­hangjával kitűzésre, és Istenbeni megnyugvásra bírja a szenvedőt. Igen, az egyház nem közönyös sem az ember örömei, sem fájdalmai iránt. Igen boldognak érzem magamat nagy tekintetű gyülekezet, hogy mint egyházunknak ezen hivő köz­ségben szerény szolgája, ma örömre gyüjthet­­tem össze ezen kitűnő vendégkoszorút — hogy ked­ves tudomásul adjam, miszerint plébániám egyik je­lesebb hive, fővárosunk lakosa, kir. álladalmi tisztvi­selő­­ c. plobsheimi és bülachi Zorn Vilmos ur, az egyház iránti kegyelete, szegények iránti jóté­konysága, és azon nevezetes bőkezűsége miatt, mely­­lyel legközelebbi időkben a jeruzsálemi szent sír fel­díszítéséhez és dicsőítéséhez járult, a szent sírról címzett dicső vitézrend lovagjává ne­veztetett. A lovagrendek intézete az egyházi életnek ter­mészetes kifolyása a keresztény vallást s azon helye­ket, melyeket isteni mesterünk földi zarándoklása alatt megszentesitett, s drága szent vérével megázta­tott, a félhold vad rohama ellen védeni —■ a fáradt vándort vendégül fogadni, a beteget ápolni, a gyen­géd és szemérmes hölgyet a szilaj kéjdühönc ellen megvédeni, volt az első lovagrendek , s kitünőleg a szent sírról címzett vitézek dicső feladata. Az előt­tünk fekvő oklevélnek szövegéből érthetjük, misze­rint már Nagy Károly, Fülöp a bölcs, Szent Lajos, Fülöp spanyol király neveztek lovagokat, kik a szent várost és Urunk szent sírját védenék. Azonban a rendnek szervezője és alapítója ama világhírű vitéz Bouillion Godfried, ki 1099-ben II. Orbán pápasága alatt háromezer vö­­rös kereszt jellegű vitézeivel, a megszámlálhatlan musulmán sereget legyőzvén, a szent várost elfoglal­ta, és a szent föld királyává választatott. A dicső fe­jedelem a kivívott győzelem emléke — és a szent simák védelméül megalapította a szent sir lovagjai­nak rendét, meghagyván, hogy jelvényül ezüst paizs­­ba vésett vörös keresztet viseljenek, s ezzel a kirá­lyok udvarában, s minden ünnepek és nyilvános gyü­lekezetek alkalmával éljenek. Kezdetben a jeruzsále­mi királyok nevezték a lovagokat, míg utóbb B­a­­­d­u­­i­n 1103-ban akként rendelkezett, hogy a szenteír körül őrködő sz.­Ferenc-rendiek főnöke nevezné a lova­gokat. Majd ismét gyásznapok következtek, s mint az oklevél panaszolja : facta est quasi vidua Domina gentium. Jeruzsálem elveszett, s csak V. Kele­men pápa királysága alatt Robert mindkét Sicilia királya nagy áldozat árán szerezte vissza az egyiptomi szultántól Urunk szent sírját.VI. Sándor pápa 1496-ban a rendet újra felélesztette, s ismét a sz. Ferenc-rendi tartományi főnököt jelölte ki nagymesterül. Dicsőségesen országló IX. P­i­u­s szent Atyánk, a jeruzsálemi egyházat méltó fényébe visszahelyezvén, annak mindenkori patriarchájára ruházta a jogot és hatalmat a szent sírról nevezett rendnek lovagjait nevezhetni. így jön, hogy az eré­nyekben és érdemekben egyaránt dús jeruzsálemi patriarchs, Valenga József ura nagymél­tósága, f. évi ápril hó 2-kán Zorn Vilmos urat, hazánkfiát, tekintve nemes származását „attentis tum tuae conditionis dignitate“ vallásosságát és bő­kezűségét „tum tua erga Deum O. M. eiusque San­­ctam Ecclesiam religione et studio, tum tua erga S.S. haec nostrae redemtionis monumenti commendabili pietate, de quibus omnibus haud ductum nobis praebu­­isti documents“ mindezt — mondom — tekintve, a jeruzsálemi szent sir lovagjává nevezte ki, s számára a rend díszjellegét vörös zománcu ötös aranykeresz­tet a kinevezési oklevéllel együtt megküldötte. A diszjel fekete selyem szalagon függ s a nyak körül vi­seltetik. A szent sir lovagjai az arany gyapjas rend vitézeit kivéve minden egyéb rend lovagjait megelő­zik. A lovagok pecsétje paizsba viselt ötös kereszt fenn koronával és lobogóval. Nagy tekintetű gyülekezet ! Ha valaki min­den személyes erény és belérték híjával lévén, szünetlen csak őseire hivatkozik, s azok eredetét a­ vízözön előtti szürke hajdanba felvinni törekszik, ha­sonlít a törpéhez, ki talapra szorul , hogy a közép­szerűségen fölülemelkedjék. „Fámám extendere fa­­ctis hoc virtutis opus“ mondá már a pogány Róma költőinek fejedelme. Ünnepelt hősünk a traditionális és historikus jogok tiszteleténél fogva örömmel hi­vatkozik őseire. Ott, hol a Rajna folyam a regényes Alsó-Alsácia területén átvonul, és ott, hol a strass­­burgi Münster égbe tolja páratlan csúcsát, ott van bölcsője, s mintegy ősi fészke a Zornoknak, kik népességüknél fogva több ágra szakadtak,melyek közül a plobsheimi és bülachi kitűnt. A Zornok majdnem mindannyian magas rangra emel­kedtek, voltak, kik országbárói méltósággal ruháztat­tak fel. A plobsheimi lovagvárat Zsigmond császár­tól nyerték. Zorn Hugo a strassburgi Münsterhez 1000 db arany írttal járult a 13 ik században. C­­­a­u­o lovag a strassburgi városnak volt parancsnoka. J­á­­n­o­s a constanzi zsinaton volt jelen. György strassburgi kanonok volt. Miklós druttenheimi apát. Magdolna az altenburgi nőzárda prépost­nője, Kon­rád gegenbachi apát s ennek nővére V­eronica gunthersthali apátné, — Kristóf tábornagy és gothai főparancsnok — egy másik K­o­n­rá­d brandenburgi főkapitány, S­i­e­g­e­l­i­­n­u­s strassburgi prépost, s hogy a sokak közül még egyet nevezzek bülachi Zorn R­e­i­c­h­a­r­d 1466- ben a jánoslovagok nagy perjele és a szent sírról cimzett lovagrend vitéze volt. De ünnepelt hősünk nemcsak őseinek hírnevét, hanem erényeiket is ma­gáévá tenni törekedett. Zsenge korában példásszerény fiú és szorgalmas tanuló volt — a férfikor küszöbén egy nemes kellemes és erény dús hölgygyel frigy , kelvén, mint férj — s utóbb mint családapa egyaránt kitűnt, fiának oly nevelést és kiképezést adván, hogy az már most is a legszebb reményekre jogosít, h­a egykor e hazának tanultabb és kitűnőbb fiai közé fog soroztatni. Mint állami tisztviselő pontos és lélekis­­meretes, a szegények iránt nagyurilag bőkezű, val­lási célokra adakozó, a királynak hű jobbágya, a hazának munkás és lelkes polgára.. Úgy hiszem ezen néhány csak könnyűden színezett vonás — nehogy ünnepeltünk szerénységét sértsem — elégséges arra, hogy a lovag ur ő nagyságának kitüntetését őszinte örömmel fogadjuk, s azt a legbensőbb szivkivánal­makkal kisérjük, felkiáltván, hogy Isten őt a haza és egész emberiség javára igen-igen sokáig éltesse. — Éljen! tekintsük , — alig választhattunk jobb helyet gyül­helyünkké, mint kedves Gömörünk székvárosát. Gyűléseinknek nem az a célja, hogy ezeken hosszú és unalmas elméleti értekezések, gyakran plágiumok, vagy éppen sértegető cáfolatok olvastas­sanak ; se nem az, hogy egész időnket csupán anyagi élvezetekre és csupán mulatságokra fordítsuk. Összejövetelünk fő célja a kölcsönös ismerkedés, s a módjával használt anyagi élvezet mellett, melyet úgy is a nagy természet törvényei senkitől sem tagadhat­nak meg, a szellemi élvezet, a hely és vidéke s ille­tőleg azon megye, melyben a nagygyűlés tartatik, megismertetése, a netalán létező hiányok a lehetősé­gig való orvoslása s netalán új felfedezések megis­mertetése. Hogy már most mindezeknek megfelel­hessünk, s gyűléseink mind Rimaszombat városára, mind Gömörre, mind a hazára sőt az emberiségre nézve is minél hasznosabbak lehessenek, szükség, hogy feladatunkat komolyan tekintsük, s bár ugyan még egy egész év van előttünk, de hogy a most már nagyobb mérvben megkívánt közvárakozásnak meg­felelhessünk, veszteni való időnk sincsen , s így szükség jó eleve működnünk. Ugyanazért a pozsonyi XI dik nagygyűlésünkön a jövő évi rimaszombati XII-dik nagygyűlésre csekélységem egyik alelnök­­nek választatván, miután tisztemhez tartozik, a jövő nagygyűlés rendezésébe egyenest be­folyni, hogy nagy hivatásunknak a világ előtt meg­felelhessünk ; szükségesnek tartottam némi tapaszta­lataim nyomán nemes Rimaszombat városa és a tisz­telt megye minden osztályú, a közügyért lelkesen buzgó fiait tisztelettel egy előleges tanácskozmányra meghívni. S íme dr. Batizfalvy Samu egyik megválasztott titkár társaságában megjelentem azon kérelemmel résztveendő a mai tanácskozmányban, hogy mindkettőnket magukénak tekintvén őszinte és tisztaszándékú véleményeinket baráti bizalommal fo­gadni váéltóztassanak. A XII-dik nagygyűlés feladatának megismer­tetése után, t­éltsága tüzetesen és szakavatottan ki­dolgozott programmot olvasott fel, melyet a tanács­kozmány elvileg elfogadván s pontról pontra meg­vitatván határozatba ment . A kölcsönös megismerkedést illetőleg Rimaszombat városa meg fog kerestetni, hogy a beiratások 3-dik estvéjén és így megelőzőleg az első közülés előtti napon egy tágasabb helyiséget jelöljön ki, melyben a rendes beírt tagokon kívül belépti jegyek mellett más vendégek is részt vehes­senek. Rimaszombat és vidéke, illetőleg Gömör megye megismertetése céljából készíttetni fog megyei h­e­l­y­i­r­a­t (topographia), melyben rövideden­ben­­foglaltatni fog ennek története, földrajza, statisti­ája, faunája, flórája, ásványországa, ipara, mezei gazda­sága, ásványvizei, egészségi állapota, szóval minden, mi ily munka kiadásánál kívántatik. Rendeztetni fog Gömörmegyét lehetőleg meg­ismertető és képviselő nagyobb kiállítás, melyben ennek archaeologiája, a természet három országa, kiváltképen ásványai, ásványvizei, ethnogra­­graphiai, nevezetes és szép iparcikkei, gazdasági, er­dészeti és kerti terményei, gazdasági élő állatai kép­viselve és kiállítva leendőek. A kiállítást a természet­vizsgálók rendes jegyeik előmutatása mellett, mások pedig csekély díjért fogják megszemlélhetni. Minden osztályt és szakot lehetőleg képviselő a város és megye fiaiból nagy bizottmány al­­kult, mely szállás-rendező, étkezési, kirándulási, különféle szakférfiakból álló kiállítási, termek elren­dezési, Leiratási az egész megyét illető közegészségi, emlékérmet vezető s végre a Rimaszombatba érke­zendő természet­vizsgálóknak Vácon,Balassa-Gyarma­­ton, Losoncon, Miskolcon, Kassán kocsikról rendel­kező albizottmányokat fog maga kebeléből alkotni. A nagybizottmány elnökéül V­o­­­n­a József alel­­nökéül Dapsy Vilmos, jegyzőül Török Já­nos urak közfelkiáltással választottak meg. A tájrajzi munka létesítésére és a kiállítás támo­gatására többen ajánlkoztak, nevezetesen a földtanra idősb Kubinyi Ferenc, s dr. K­is­s Antal, ki ezen­kívül a sebészeti adatok összeállítására Gömör megye orvosi helyrajzának részletes elkészítésére is vállal­­kozott, valamint dr. Török János is; a megye flórájára és faunájára F­á­b­r­y János és C­s­a­j­o­s Gyula tanárok ; D­a­p­y Pál, Kramarcsik Károly, Adorjány Boldizsár, B­a­k­s­a­y Ist­ván , B­o­d­o­n Ábrahám, a megye történetének megírására; ifj. Kubinyi Ferenc és Römer Flóris ez archaeologiára; — Frivaldszky Já­nos a zoológiára; — V­o­­­n­y József a bánya­ipar, T­e­r­r­a­y Károly tanár a közoktatási és vallási vi­szonyok összeállítására ; — Hunfalvy János pe­dig az egész műnek összeállításán kívül a megye horizontális és vertikális tagosulatának és a vízrajzi, éghajlati viszonyainak leírására jelentkezett. Ezen említett urak felkérették, hogy ígért dolgozataikat legfeljebb 1866 dik évi február végéig a pesti közép­ponti állandó bizottmánynak küldjék be a végből, hogy a nyomtatást már mártiusban Pesten meg lehes­sen indítani; továbbá, hogy külön-külön dolgozataik , legfeljebb 5 nyomtatott ivén túl ne terjedjenek. Az emlék­érem vezetését szintén fel­­ajánlá a nemes város, s az érem kiállításának gond­jait szíves volt elnök­i maga magára vállalni. Mi a nagy­gyűlés megtartásá­nak idejét illeti, miután augustus 28-án s 29-én van a rimaszombati vásár, a gyűlés előbb fog tar­tatni s erre nézve következő sorrend állapítta­tott meg: Jövő 1866-dik évi augustus 18, 19, és 20-kán történend a szokott módon a beírás; aug. 21-én meg­nyitó közülés; — aug. 22, 23 szakülések ; — aug. 24-kén egy napi kirándulás külön-külön csoportok­ban Ajnácskőre, Ózdra és Putnokra s onnét éjszakára vissza Rimaszombatba. Aug. 25-kén zárülés. Aug. 26 kán kirándulás történik Tornallján az e célra ki­világított agteleki barlangba, mely alkalommal a tor­naljai időzés alatt a királyi tó is meg fog szemléltetni. Ugyan az nap Agtelekről Rosnyóra éjszakára, Ros­­nyón aug. 27-kén hitelesítő ülés fog tartatni, innen kirándulás Krasznahorba, Váraljára s onnét vissza Rosnyóra. Ugyancsak aug. 27 én éjszakára Dobsiná­­ra, honnan egy napi időzés után másnap, azaz 29 én Pohorellára ebédre, innen éjszakára Murányba, hon­nan aug. 30-án a kiránduló társaság Rimaszombatba visszautazik. A középponti állandó választmány ezen a rima­­szombati tanácskozmány által megállapított pro­grammot egyhangúlag elfogadta, mely határozat a rimaszombati nagy bizottmánynyal közöltetni fog, valamint az is, hogy dr. E­n­t­z Fe­renc a korábban élő szőlő­fajokat a budai országos szőlő­iskolából magával viendi Rimaszombatba, s azokat ott kiállítván, róluk értekezést tartana. Dr. Balogh Pál indítványozza, hogy cél­szerű volna azon helyeken, hol a nagygyűlések tar­tatnak, maradandó emléket hagyni, s nézete szerint más külföldi társulatok példájára, minden tag saját photographiáját keze aláírásával adná át, s az ekkép gyűjtött arcképek egy albumba tétetnének s az illető városnak emlékül adatnának. Az indítvány elvben elfogadtatott s javaslattétel végett Balogh elnök­lete alatt dr. Kovács Sebestyén , Halász, Henszelmann, Arányi, Than, Havas Sándor, Gönczy és Szabó Alajos urakból álló bizottmány küldetett ki. R­ó­z­s­a­y pénztárnok úr jelenti, miszerint a megnyitó gyűlés 15-dik pontjának határozata folytán dr. Kanka úr, hg Prímás­­ Eminent­i­­á­j­á­n­a­k, a pesti takarékpénztárnak, az állam-déli­­észak, tisza-vidéki vasút és az első dunagőzhajózási társulatok igazgatóságainak az évkönyvet a pozsonyi érem kíséretében a nagygyűlés nevében köszönőlevél mellett megküldötte. Buda főváros által ajánlott 30 db aranyból álló s újabb aláírások által szaporodott pályadij folytán kitűzendő pályakérdés ügye Pólya, Flór, Bene, Rózsay és Korányi urakra bí­zatott. Balassa János alelnök e nagysága által a következő három év alatt megjelenendő legjobb ma­gyar orvosi eredeti munkára kitűzött 100 db arany 5% kamat kötelezvény kiállítása mellett e nagyságánál ha­gyatni határoztatok, s miután a jutalom-kitűzés 1. év aug. 27-dikén történt, a 3 évi határidő 1868-dik évi aug. 27-dikén fog letelni s ezen idő alatt a pályadíj gyakrabban fog hirdettetni. A pozsonyi nagygyűlés által intézkedés végett a középponti bizottmányhoz áttett s az orvosi szakba vágó minden ügy javaslattétel végett a középponti bizottmány orvosaiból dr. P­ó­­­y­a József elnöksége alatt alakítandó szakosztályra bízatott. Dr. Balogh Pálnak nagygyűlési indítvá­nya folytán a társadalmi tudományoknak nyitandó külön szakosztály működési körének megalapítására Balogh elnöklete alatt Flór, Halász, Poór, Havas Ignác, S­z­­­u­­pa, Hunfalvy, Markusovszky, G­é­­yer és Greguss Ágost urakból álló bizottmány neveztetett ki. A gazdászati szakosztályban kitűzött 100 db. e. pályakérdés , melyre Hideghéti Antal ur 50 db. aranyat ritka hazafias nagylelkűséggel átadott. P­á­­­­ya elnöksége mellett Korizmics, Morócz Havas, Kovács Sebestyén, Hideghét­i, Entz, Hunfalvy János, dr. Szabó Ala­jos és Gönczy urakból álló szakosztályra bizatott. Más tárgy nem lévén, Kubinyi elnök e méltósága ezen ülés jegyzőkönyvének hitelesítésén­ Pólya, Kovács Sebestyén, Havas L., H­a­­lász, Sztupa, S­z­a­b­ó Alajos, B­a­t­i­z­fa­l­v­y, Rózsay, Poor és Arányi urakat kérvén fel, szívélyes szavak kíséretében az ülést eloszlatta. *) Dr. Szabó Alajos: Municipalis mozgalmak. B. Gyarmat h, nov. 5. Megyénk egynémely választó­ kerülete élénk szinhelye a követválasztási mozgalmaknak , — ugyan­is még a b. gyarmati választó kerületbe Szob­­t­a­g­h Pál — megyénk egyik kitűnő kapacitása, — a nógrádi kerületben Huszár István 1861 -ik évi kékkői főszolgbiró, — az ecsegi kerületben Des­­sewffy Ottó 1861-ik évi első alispán vetély­­társak nélkül vannak egyhangúlag a közvélemény ál­tal kiszemelve, — addig a szécsényi, losonci és fü­­leki választókerületekbe a pártoskodás nagyban folyik. — Ugyanis a szécsényi kerületben követjelöltül T­ö­­rök Sándor 1864-ik évi másod alispán, és Bás­t­h­y Miklós 1861-ik évi szécsényi főszolgabíró léptek fel, — utóbbi a capacitatio eszközéül az itatás undorító módját használja fel, és a r. kath. papság elleni vakgyűlölettel agitál,— pártja oly csekély, hogy alig ve­hető számba, míg Török Sándor a kerü­let értelmisége, vagyonos osztálya s józan népének bizalma által felkarolva, bizton tekinthető a szé­csényi kerület követjéül. A losonci kerületben Kubinyi Ferenc 1861-ik évi volt képviselő felszólíttatva egy némely losonci lakos s párthive által lépett fel k­ivetjelöltül, a vidék azonban, úgy Losonc városa lakosságának egy tetemes része gróf Cebrián Lászlót jelölte ki követjének. — A Kubinyi-párt emberei az agitató különböző módjaival élnek, főleg a Losonc városbeliek, kik e tekintetben is a tulságig viszik az ügyet, s az ellenfél véleménye iránti intolerantiát nyílt gyűlöletté növesztve, azt a családi, és magányélet viszonyai között is érvényesíteni törekednek.­­ A múlt hó utolsó napjaiba Kubinyi Ferenc Losonc felé utaztában itt B. Gyarmaton némely tisztelői által fák­lyás éjjeli zenével lepetett meg, mind ezen tüntések azonban a Cebrián-féle pártot nem esték kétségbe, sőt úgy látszik ezen párt túlsulylyal birand; —minden esetre e választás egyike leend a legizgatottabb jele­neteknek. A fülesd kerületben két követjelölt van, — Be- * S *) Sajnáljuk, hogy ez érdekes közlemény meg­jelenését a sürgetőbb érdekű tárgyak miatt, minded­dig késleltetni voltunk kénytelenek. Tartalmának értéke remélhetőleg ezáltal mit sem vesztett. S z­e r­k.

Next