Pesti Műsor, 1982. július (31. évfolyam, 27-30. szám)
1982-07-21 / 29. szám
Fizikusként indult Mi köze lehet ennek a címnek: Érintkezési pontok a félvezetők fizikájában — a filmművészethez? Nos, Regimantas Adomaitis ezzel a címmel írta diplomamunkáját Uras Pozela, a neves fizikus tanítványaként a vilniusi egyetemen. Lehet, hogy fizikusként is nevet szerzett volna magának. De a magas, jóképű fiatalember már egyetemi tanulmányai alatt rájött, hogy a színészet mindennél jobban érdekli, így aztán beiratkozott a vilniusi konzervatórium színházi fakultására, majd a kaunasi színházhoz szerződött. Ezt követően a vilniusi Akadémiai Drámai Színház tagja lett. A litván főváros közönsége hamarosan olyan szerepekben tapsolhatott neki, mint Franz az Altona foglyaiban, Cresor a Makropolusügy című Capek-darabban. Játszott az Antonius és Kleopátrában, az Egerek és emberekben, sikere volt — aztán elhódította a film. Először kisebb szerepeket kapott, aztán jött a kiugrás. A Senki sem akart meghalni című film nemcsak az ő nevét ismertette meg hazájában és azon kívül, de Donatas Banio nisét, Juosas Budraitisét is. Amikor színpadra került, olyan szerepekről álmodott, mint III. Richard, vagy Quasimodo. A klasszikus hősök helyett azonban hazája régmúlt és közelmúlt történelmének alakjaival hódította meg a közönséget. És ezzel a vargabetűvel mégis eljutott a klasszikusokhoz: Kozincev nagy sikerű Lear király-filmjében rábízta Edmund szerepét. Az 1973-ban készült Az édes szó szabadság megint egészen másféle szereplehetőséget kínált. A helyszín egy meg nem nevezett latin-amerikai ország, ő pedig egy hétköznapi ember, aki hőssé válik. A következő évben az NDK-ba hívták a Wolt egyik főszerepére. A Párharc című filmjét is az NDK-ban forgatta. Nyurga alakját láthattuk a Kentaurokban, Az élet szépben, most pedig A menyasszony című, ugyancsak DEFA-produkcióban találkozunk vele. (e) Mia Wachowiak 1980-ban, a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon A menyasszony című produkció elnyerte a nagydíjat. Főszereplője — akinek oroszlánrésze van a sikerben — Jutta Wachowiak az érdeklődés előterébe került. Kitűnő színésznő, aki óriási akaraterővel, teherbírással keresi mindig a legmegfelelőbb megoldásokat és ezzel, ebben a filmben is, segíti a rendezők munkáját. Berlin-Köpeninckben született, először mint gépíró, majd mint titkárnő dolgozott egy bankban. Egy műkedvelő csoportban lépett először színpadra, a csoport vezetője beszélte rá, hogy tanuljon színészetet. 1963-ban végzett, először a potsdami, aztán a karl-marx-stadti színház tagja volt, majd a berlini Deutsches Theater szerződtette. Jelentős színpadi szerepei közé tartozik az Ármány és szerelem Lujzája, játszott Csehov-, Shakespeare-, Gorkij-, Goldoni- és Hauptmanndarabokban. Közben elhódította a televízió és a film is. Ma már többet filmezik, mint ahányszor színpadra lép. Hogy miért? „A színésznek támaszték kell a munkájához — mondja. — Ha ez nincs, akkor markhoz, helyből csinálja a szaltót. Ezt én nem akarom. Ezért dolgozom szívesebben a filmnél." Wachowiak nagyon egyszerű ember, nincsenek sztárallűrjei. Erről most a magyar közönség is meggyőződhet A menyasszonyban nyújtott alakításából. Heinz Müller