Pesti Műsor, 1983. december (32. évfolyam, 49-52. szám)
1983 / Különszám
caszakaszt. A reggeli órákban mekezdődik a nézelődés. Az érdeklődők bevásárolják a szükséges dudákat, sípokat és más farsangi kellékeket. Délelőtt 10 órakor a Csokonai-szobor megkoszorúzásával indul a program. A Kossuth térre a tömeg éljenzése közepette bevonul udvartartásával Karnevál hercege és Dorottya, „egy öreg kis aszszon”. Fanfárok hangijai mellett föllépdetnek az emelvényre, ahol a város tanácselnöke ünnepélyesen — a hatalmas jelképkulcscsal — átadja a várost egy napra Karnevál hercegének. A herceg felmutatja a tömegnek: „Itt van im kezemben Kapos város kulcsa (Enyém a hatalom! Vivát! Halleluja!” — kurjantja, s a zajos tetszésnyilvánítás közepette a város „stratégiai pontjait” körbekocsikázva „proklamációban” jelentik be az „impériumválozást”. Miközben már tréfás rigmusokkal bömbölik a hangszórók, mi mindent lehetne (kellene) megvalósítani abból, ami eddig a város vezetőinek nem sikerült... A kulcsátadással voltaképp megkezdődik az egésznapos bolondozás. A művelődési intézményekben eközben folklór műsort mutatnak be a hagyományőrző együttesek. A szabadtéri színpadon pedig a különböző vidékekről meghívott hazai és nemzetiségi néptáncosok színes műsorában gyönyörködhet a több ezer főnyi közönség. Déltájt megjelennek az első karneváli maskarák is. Délután 3 órakor ismét fanfárok hangjára Dorottya és Karnevál herceg hintája indítja el a menetet. Az emelvény előtt megállnak. Karnevál szózatban köszönti az egybegyűlteket. Szóra bírja a hús vénkisasszonyt, aki elmondja híres monológját: miért s mióta is maradt ki rendre ő a „matrikulából...” (A két állandó szereplőt mindig a Csiky Gergely Színház népszerű művészei személyesítik meg.) Nyomukban felvonulnak a „nemesi” sereg hintái, korhű jelmezes utasaikkal, akiknek ugyancsak van egy s más szavuk a néphez, illetve a nép vezetőihez... Majd bekapcsolódnak a város lakói is —a karneváli jelmez kötelező —, s elmondják a mikrofonnál a közéleti visszásságokról kialakult véleményüket, „satirico critice” ... A szatirikus hangvétel ugyancsak kötelező forma a rigmusokba szedett kabarészövegekben is. Itt-ott a városi folklór hangja vagy a gitáros politikai dalnok is megszólal, hogy azután helyet adjon a menettáncokkal közeledő néptáncegyütteseknek. A „nonstop” műsor végén meggyújtják a tér közepén magasodó rőzsemáglyát, s nagy vigalom közepete elégetik a felöltöztetett szalmabábut, a „kiszebabát”. Jelezvén ezzel is: közeledik a tavasz, elűzik a telet. Az emberek, maskarák, néptáncosok körbetáncolják a tüzet, majd végigvonulnak a sétáló utcán. Az este a báloké. Négy-öt helyen rendezik meg a hagyományos sváb bált, délszláv bált, rongyos bált, pöttyös bált s természetesen a hajnalig tartó Dorottya bált, a róla elnevezett szálló összes termeiben. Itt a nyitó palotást követően ismét bevonul a már tündérszéppé varázsolt Dorottya, a délceg Karnevál karján. Részt vesznek a bálon, a műsorban, s éjfélkor ünnepélyesen visszaadják a város kulcsát a tanács elnökének. Mohács — busójárás A város nevével, a gyászos emlékű csatavesztés mellett, ma már ez a népszokás is elválaszthatatlanul összeforrott, mint a kihalóban levő maszkos (alakoskodó) farsangi népszokások egyik legszebb és legjellemzőbb példája. Itt is, ahogyan a külföldi példáknál, elmúlt századok egyházi és hatósági tiltásai, szankciói után már csak, mesterségesen lehetett életben tartani a népszokást. Alapozva természetesen a ma még élő öreg busók, álarcfaragók hagyományismeretére, megtartó erejére. Ezek nyomán, s néprajzos muzeológusok segítségével a busójárás eredeti hagyományra alapozott, szervezett és megrendezett „össz-népi” játék, látványos felvonulás a század tízes éveitől — Mohácson. És természetesen idegenforgalmi rendezvény. Hiszen előfordult nem egyszer, az elmúlt több mint két évtized alatt, hogy 18-20 ezerre is felduzzadt az ide látogató hazai és külföldi vendégek száma. Ez a nap „A busójárás” napja. (1984-ben, március 4.) Két mohácsi busó Fotó: Szebeni András U0173I