Pesti Napló, 1850. május (1. évfolyam, 44-67. szám)

1850-05-04 / 47. szám

den köreiben, a szabad öntevékenység minden visszaélésé­nek elejét vegye. Munkássága épen m­indenoldalúságán ala­pult. Következetes volt, azt az egyház irányában is alkalma­zásba hozni. De az egyháznak szabott korlátok egyedül, soha­sem lettek volna képesek az államveszélyes visszaéléseket meggátolni, s mindig erőtlenekül mutatkoztak, hol az egy­házhatalom viselői azzal visszaélni akartak, s a politikai ese­mények erre alkalmat szolgáltattak, mialatt egyéb viszonyok közt hasztalan formaságokká aljasultak. Mindig gyengítették azonban az üdvös öntevékenységet, melly mindenütt csak önálló felelősség érzetéből származik, s a bizalmatlanság és gyanú ama szellemét ápolták, melly az egyháznak úgy, mint az államnak kárára válik. Ezen nem örvendetes szellemet száműzte Felséged az ausztriai törvényhozásból. Azt egyedül az egyház irányában megtartani, épen olly méltatlan volna Felséged kormányához, mint megegyeztethetlen az 1849. évi mart. 4-ki legfelsőbb rendelvény 2-dik §-ában biztosított jogokkal. Ellenben a benső kapocs, melly az ausztriai állam és kath. egyház között fenáll, s mellyel a püspökök sem óhajtanak felbontva látni, megkívánja, hogy ők tovább is a kormány­nyal egyetértésben működjenek , s hogy azon püspöki kibo­­csátványok, mellyek kül­következményeket húznak magok után , vag­y pedig nyilvánosan közzéteendők, ugyanakkor az illető kormányhatóságokkal is közöltessenek. Ha egyébként a püspökök nem is kényszeríttetnek többé a szentszékbeli köz­lekedésben a Rómában létező cs. kir. ügynök szolgálataival kizárólag élni, mégis nagyon óhajtandó, hogy a felek dol­gaiban szabad választásból jövőre is őt használják, azon kelle­metlenségek eltávolítására , mellyek nyereségvadászó, ma­gánügynökök használatával sokszor összekötvék. Az egybegyült püspökök bejelentették, hogy szándékuk a tartományi conciliumokat ismét életbeléptetni, s a megyei zsinatokat bizonyos feltételek alatt megújítani. Az ausztriai kormány sohasem tiltotta meg a tartományi és megyei zsi­natok tartását, annál kevesbbé akadályozhatná most, hogy ezen gyűlések az egyházi törvény által parancsolt feltételek alatt ismét helyt találjanak. E tekintetben tehát nem kínálko­zik ők törvényes intézkedésre. Felséged kormánya azonban alaposan óhajtja, s joggal várja, hogy a határozatok, mellyek szerint az egybehivás megtörténendő, neki tudtál adatni, s a tartományi conciliumon vagy megyei zsinaton hozandó ren­deletek a kormányhatóságokkal annyiban és olly módon, mint a püspöki kibocsátványok, közöltetni fognak. Méltóztassék Felséged megengedni, hogy ezen várakozás a püspöki benyujtványok fölötti határozatban kifejeztessék. Az egyházi törvényhatóság akadályokat tapasztalt Ausztri­ában , mellyek következtében majdnem valósággal eltörülte­­tett. Megengedh­etőségének határ­vonala a tisztán egyházi ügyek megkülönböztetésében , ellentétben a tisztán polgári vagy vegyes ügyekkel, kerestetett. De mivel az egyházi törvényhozás minden tárgyai, fontos­ságuk mértéke szerint, az állami életre is visszahatnak, azért e megkülönböztetés által majdnem egészen el kellett a papi ítélőszékek illetőségének tűnni. így lett az egyháznak szolgái fölötti fegyhatalna majdnem egészen az egyházi és világi ha­tóságok közös tiszti tárgya. Az egyházi büntetésekkel polgári alányokat kötött össze a régibb törvényhozás. Ez ürügyül szolgált, hogy az egyházi büntetések megszabása az állami hatóságok megítélésétől füg­gővé tétessék, s e megszorítás még akkor is fentartatott, mi­dőn a törvények, mellyek egyházi büntetésekkel polgári kö­vetkezményeket kapcsoltak össze, érvényüket elvesztették. Az egybegyült püspökök június 16-ki iratukban kijelen­tették, hogy ha az egyház életmunkássága erőteljesen meg­újítandó , neki a törvényhatóságra nézve is jogának gyakor­latába kell ismét lépnie , s az állás fölött, mellyet e tekintet­ben igényelnek, következőleg nyilatkoztak: ,A jogok és kö­telességek fölött, mellyek a kath. egyház tagjait vagy mint ollyanokat, vagy az általuk elvállalt egyházi hivatalnál fogva illetik és terhelik, az egyházi hatalomnak kell az egyháztör­vények irányadása szerint határoznia. Ha valamelly társaság tagja a kötelességeket, mellyek neki mint ollyannak lisztében állnak, nem teljesíti, nem is kívánhatja, hogy a társaság által nyújtott előnyökben részesüljön. Ha valamelly társaság hiva­talnoka a nyert meghagyás ellen cselekszik, úgy a társasági szerkezet által közelebb meghatározandó feltételek alatt, hi­vatalától s az ezzel összekötött előnyöktől megfosztathatik. A kath. egyház, mellynek olly magasztos és áldásdús küldetést kell teljesítenie, annál kevésbbé mondhat le ezen jogáról, mellyet minden törvényes társasággal közösen bir. Az egy­házi hatalomnak van tehát joga, egyházi tagokat, kik mint ollyanok a tisztükben álló kötelességeket sértik, egészen vagy részben az egyházi jótétemények élvezetéből kizárni, s ez a nagyobb és kisebb átok alá vetés által történik. Miután az egyházi büntetések polgári jogokra többé vissza nem hat­nak, elesik az alap,mellyre az állami hatalom hivatkozott, midőn az egyházi büntetések szabását megegyezésétől többé­­k­evésbbé függővé tette. A­mi jelesen a temetés egyházi ün­nepélyességét illeti, erről csak az egyháznak van joga ren­delkezni , és pedig nemcsak büntető hatalmának következté­ben , hanem azért is, mert egyedül neki van joga, egyházi imákat és áldásokat elrendelni. Azonban az egybegyűlt püs­pökök nem tévesztik szem elől, mikép az egyházi büntetése­ket , hogy czéljukhoz képest a keresztény élet komolyságát és a keresztény község buzgalmát előmozdítsák, a létező vi­szonyok bölcs tekintetbevételével kell alkalmazni, s törvé­nyül szabják maguknak­ büntető hatalmukat mindig óvatos eszélylyel gyakorolni) .Egyedül a papi hatalomnak van joga , azokat, kik az egy­házi hivatalokat az elvállalt kötelesség szerint nem kezelik, az egyházi törvény által meghatározott alakban felfüggeszteni vagy letenni hivatalaikból, s félök a hivatallal összekötött jö­vedelmeket elvonni. Az egybegyűlt püspökök felteszik, hogy az állami hatalom olly ítéletek végrehajtásától, m­ellyeket az egyházi törvényszékek az említett műkörben s minden törvé­nyes kellékek megtartásával hoznak, segélyét szükség ese­tében meg nem fogja tagadni. Alálírt miniszteri tanács legmélyebb tisztelettel úgy véle­kedik , hogy e tekintetben sem állhat többé fenn az eddigi törvényhozás. Óhajtandó, hogy az egyház és államhatalom tiszti cselekményeiben kölcsönös érdekeik elválaszthatlanságát sohase téveszszék szem elöl. A családi életben is sok fordul elő, mi az államra közvetve hatalmas befolyást gyakorol, s mit az állodalom még­sem tarthat fen magának eldöntés vé­gett , hacsak minden szabadságot meg nem akar semmisíteni, s általában ollyasmi után nem törekszik, a­mi lehetetlen. Ugyanez áll az egyházról is. A nélkül, hogy a legfelsőbb nyílt rendelvény 2-dik §-ával ellenmondásba jönnénk, nem lehet többé megtiltani az egyháznak azon büntető hatalom­nal­ ön­­állólag­ élést, mellyet ő, a neki lényeges hatalomból meríteni, s külső kényszerítés alkalmazása nélkül gyakorolni képes. Ha azonban ítéleteit külső kényszerítési eszközök által végre­hajtva kívánja látni, akkor az államhatalom világi karját neki nem kölcsönözheti, hacsak a papi bíróságok igazságos eljá­rásáról nincs kezessége. Az egybegyült püspökök megjegyzik ez iránt: ,Miután a bírói eljárásnál a keresztény országok szokásai és szükségei figyelembe veendők, megyéikben azon­ban az illyetén szokásb­eli jog kifejlődése , a papi bíróságok sokévi félbeszakasztása által akadályoztatott, azért minden in­tézkedés megteendő, hogy a szükséges közelebbi meghatáro­zások törvényes uton eszközöltessenek) Felséged kormányá­nak kívánnia kell, hogy ezen intézkedések, a mennyiben a viszonyok engedik, gyorsan történjenek, s eredményei vele közöltessenek. Előlegesen azonban fen kell magának tartania a jogot, a mennyiben a papi hatóság az állami hatalom ré­széről gyámolítást igényelne, a vizsgálati irományokat átte­kinteni , s meggyőződést szerezni, hogy az eljárás az egyházi törvényeknek, mellyektől egyedül függ minden e tekintetben, teljesen megfelel. De minél több szabadság engedtetik az egyháznak saját hatalma használatában, annál fontosabb az államra nézve, hogy e hatalom ne bizassék kezekre, mellyek azzal a polgári társaságot veszélyeztetőleg visszaélhetnének. A mennyiben az illyen visszaélés valamelly büntet vagy áthá­gás természetét ölti magára, annyiban a bűnös a világi bün­tető bíróság alá esik. Azonban az egyház szolgájának olly szabadalmak vannak adva, a mellyekkeli visszaélés által, a nélkül, hogy azonnal a büntető törvények alá esnek, az államnak veszélyessé válhatik, s egy kormánynak sem sza­bad az illyen visszaélést tűrnie, hacsak hitelen nem lesz ama kötelesség iránt, melly neki, mint a rend őrének, tisztében áll. Folytatjuk. Az Union czímű prágai lap ápril 28-kai száma egy levelet közöl Pestről, mellynek tartalmát — mivel az némileg válaszul szolgál a P. Naplóban mondattakra —­­. olvasóinkkal ezennel megismertetjük: „Nem állhatom meg, hogy alsó-tiszai tisztelt collegái az Union több számaiban közlött tudósításbra némi ellené­vételeket tegyek. — Az Union­nak, úgy gondolnám, már szerint is, mind­azon elemeket magába kell gyűjtenie, m­a nagy Ausztriában a külön nemzetek valódi összebarátló utat nyitnak; mindazt egyszersmind meggátolni töreked­ a régi gyülölséget s ellenszenveket az alkotmányos szí­kárára szükségkép újólag felkölti. így értette a szab párt a magyarok közöl azon férfiakat, kiket az Unionbi­latkozni vélt, és a szabadelmü Napló e tekintetben mindenek­­elött önt értette így. Annál kellemetlenebből hatott az itteni körükben azok minapi nyilatkozata, kik önnel őszintén jót akartak. A M. Il­ri. ugyan egy minapi czikkében a Naplóval tréfát űzött, mivel ez az Union azon véleményében osztozott, hogy a Su­dsl. Zeitungnak azon orosz nyelv iránti javaslata csupán a német ultrák elleni puff legyen, holott ő (a M. Hír­lap) azon czikkben inkább a panszlavismust a fogalom egész kiterjedésében látja, és sohasem hiheti, hogy a szlávoknak a magyarok s németekkeli összebarátkozása valaha csak eszékbe is jutott volna. De átlátta mindenki, hogy a M. H. csak felada­tát teljesíti, midőn a szoros­ összeköttetést megakadályozni igyekszik. A Hírlapnak nem sikerült a Naplót más nézetre bírni; mindamellett felötlött ennek a Vojvodinából közlött azon állítás, hogy ott s a Szerémségben nincsenek magyarok; a Napló e kérdést a statistika útján, és számok által kívánja el­döntetni; de követeli azon esetre is, ha a magyarok kisebb­ségben volnának, hogy­ a Voj­vod­inában a szerbek szerbekül, de a magyarok is magyarokul maradjanak; a szlávok ne kí­vánják, hogy az ottani magyarok nyelvüket s nemzetiségüket tagadják meg, vagy a szerbekkel olvadjanak össze. Nemzete nevében felhívást tesz a Napló, miszerint minden invectivák mellőztessenek, szűnjék meg viszonosan az egymás elleni buj­­togatás, mert a Napló őszintén óhajtja a valódi testvérülést. Ezek a Napló szavai azon levelező úrhoz. Ön, reményiem, helyt fog azoknak engedni lapjában, s illy elveket nem lökend vissza.“ Az irat ekép hangzott: „Tábornok! Buda a magyar seregek által el van zárva, s ezek csak parancsomra várnak, hogy a várat amaz erélylyel támadják meg, mellyet csak a nemzetnek kényszeritett élethalál- harcra képes minden egyes katonába önteni. Önnek feladata: Budát hosszabb ideig védeni, vesztve van! Fogadja el az ajánlatokat, miket emberiségből teszek önnek : Adja meg magát! — A föltételek következők: Be­csületes hadi fogság , a tiszteké fegyverrel, a legénységé fegyver nélkül. A tekintély, mellyet a magyar seregnél él­vezek ; a fegyelem, mellyet vas kezekkel tartok fen; és saját személyes becsületem, mellyet eddig senki, még az osztrá­kok sem illethettek büntetlenül (mint ezt ennek a „lázadó csordák“ eddigi sükerei világosan bizonyítják) kezeskednek önnek az ajánlott föltételek pontos megtartásáról, mellyről önt szavammal biztosítom. — Győr, Sz.-Fehérvár, Komárom, Nyitra, Hanzsabég, a bányavárosok, sőt az egész Vág-vonal kezünkben van. —Buda a legszigorúbban körülvéve; az úgy­nevezett budai vár nem vár; ön pedig tábornok, megfoghat­­lanul arra van kiszemelve, hogy egy don­ Quixotte-szerű ada­tot oldjon meg, mellynek tragikus kimenetele alig fogja önt a nevetség ellen védeni. — És ha mindez meg nem indítja önt, indítsa meg azon gondolat, hogy ön magyar, hogy nagy tartozásokat kell a haza irányában lerónia, és hogy erre alkalmat most önnek én szolgáltatok.­­ Ha mindemellett ön, érett és férfias meggondolás után is, megmarad föltételénél, az úgynevezett budai várat legmakacsabbul védeni, akkor a megtámadó és lelkesedett sereg szenvedélyeinek egyes ki­törései ellen önt feltétlenül nem biztosíthatom ugyan, a be­hozandó foglyokkal azonban ekkor sem fogunk embertele­nül bánni, mert ezt a mi lovagias hadviseltünk, a mi va­lódi emberies érzelmeink nem engedik. — De ha ön az úgynevezett Budavárnak legvégső védelmével, a lánczhidnak, e felséges mesterműnek szétrombolását, és Pestnek, honnan megegyezésünk következésében átalában semmi megtámadás­tól nem tarthat, megá­gyúztatását kötné össze , melly cselek­vést világosan csak alávalónak lehetne nevezni, úgy becsület­szavamat adom önnek, hogy Budának bevétele után, az egész várőrség kardra fog hányatni, és én magam ön családjának jövendőjéről jót nem állhatok. — Ön parancsnoka az úgyneve­zett Budavárnak, de ön egyszermind atya is, — született ma­gyar is; — gondolja meg, mit cselekszik! A hazának s az emberiségnek nevében hívom önt fel erre, s elvárom válaszát legfeljebb délutáni 3 óráig. — Amaz alávaló és becsületfele­dett rendszer által, miszerint a mi parlamentair­inkkel is mint gonosztevőkkel bánnak az osztrák részen, óvakodásra intve, ez iratom általvivőjéü­l egy osztrák hadifogoly-tisztet használok. — Görgey Artúr, tábornok.“ A budai várparancsnok a hozzá intézett felszólításra követ­kező tartalmú választ adott: „Tábornok! Tetszett önnek en­gem, mint parancsnokát az úgynevezett budai várnak, határo­zottan felhín­, hogy 3 óra alatt capituláljak, a várat feladjam, s magamat, a vitéz várőrséggel együtt, fogolyét kegyesen el­vitetni engedjem.­­ Válaszolom önnek, hogy a budai vár, midőn önök 1. évi január 3., 4. és 5-kén gyorsan elvonultak, valóban nem volt még vár, mit a magyar seregnek szakadozott futása elegendőleg bebizonyított; azóta azonban Buda egy va­lóban tartható erősséggé lön átváltoztatva, mellynek szeren­cséje leend önnek a leghatározottabb ellenállást szegezni elle­nébe. — Ennélfogva felhívom önt, tábornok úr, a budai sán­­czokra irányzott teljesen hatástalan tüzeléssel azonnal fel­hagynia, minthogy én ellenkező esetre, kényszerítve leszek, néhány nap múlva Pest városát hasonlólag álgyúztatni, a­mihez olly óriási eszközökkel vagyok ellátva, miszerint ezek haszná­latának kimaradhatlan következménye: Pest városának romlása lesz, — s erre már most vagyok kényszerítve, mivel Pestről árgyukkal támadtattam már meg. — Egyébiránt föl kell önt világosítanom, hogy én nem vagyok magyar, svájczi és hono­sított osztrák vagyok, Magyarország irányában nincsenek semmi kötelezettségeim; családom nincsen ön hatalmában, s ha volna is, ez nem esnék a mérőserpenyőbe. — Azért utolsó szavam : én a várat kötelesség és becsület szerint utolsó em­berig védendem, — feleljen ön róla, ha e mellett a szép két ikerváros áldozatul esendik. Budán, május 4-én 1849. Hentzi, tábornok és várparancsnok.­­Ezen első támadásnál a budai lakosság hangulata is nyil­vánult. A fehérvári és bécsi kapu közötti vonal, melly a vár­ban a legveszélyesbekhez tartozott, mivel a felkelők oda töké­letesen elláthattak s árgyukkal minden irányban lőhettek feléje, egyes lövések által, mellyek a közelfekvő házakból a várba történtek, hátulról nyugtalanittatott. Az ott vezénylő tüzér­kapitány erős őtcsapatot küldött a házakba, fenyegetvén a la­kosokat , hogy azon esetben, ha onnét még egy lövés tör­ténnék , a házakat halomra löveti. A fenyegetésnek volt ha­tása. Az álgyukkali megtámadás a pesti oldalról csakugyan történt dologra, s a lövések a budai lánczhidfőre voltak irányozva. A Pesten uralkodó enthusiasmust az idő komolysága s a közes veszély még sokáig nem voltak képesek csökkenteni. A város harczias tekintetet nyert, nem azért, mintha roppant számú katonaság tanyázott volna falai­ közt, hanem a nagy­szerű előkészületek s a hadi szükségletek kiállítása miatt, mellyek ezer meg ezer embert foglalkoztattak. Valamennyi kovács- és lakatos-műhely legélénkebb munkásságban volt; a fegyvergyártás körül éjjel nappal rendkívüli erőfeszítéssel sü­­rögtek; nemcsak kardcsiszárok és puskaművesek, hanem ko­­lompárosok, s rézöntők s egyéb rokonnemű iparosok is azzal voltak elfoglalva. Hasonló szorgalommal , mint a fegyver­­készítésnél, munkálkodtak a ruhaneműk kiállításán is. A ke­reskedőknek tetemes nyereségük volt, mert áruik a hadsereg részére mind elkeltek. A városban olly nagy tevékenység s élénk munkásság uralkodott, miilyenről csak az bírhat kellő fogalommal, ki a helyszínen azt saját szemeivel látta. A lelke­­sültség különböző módon nyilatkozott. Pénz-áldozatok gyűltek a haza oltárára, s újabb meg újabb zászlóaljak alakíttattak. Ezerenkint jöttek az önkéntesek s állottak a fölkelők zászlója alá, még a hölgyvilág is külön légiót alakított nő-honvédek­ből­); az egész város nagyszerű toborzóhely vola. Illy hangu­latnál, a kedélyek illy izgatottsága mellett nem csoda, hogy a Budáról fenyegető veszélyre kevés figyelem fordittatott, míg végre a szomorú valóság azt emlékezetbe villantó. Folytatjuk. ") Szerző úr téved, a pesti oldalról Budára egyetlen álgyalövés sem történt. Ennyit kimondani, tartozunk az igazságnak. A fordító. 2­ illy légióiul mit sem­ tudnak Magyarországban , hacsak szerző úr ,nőh­onvédek­ alatt a markotányosnékat nem érti, ezek csakugyan akár légiókat képezhettek. A fordító. VEGYES HÍREK és ESEMÉNYEK. Budapest. Május 4. Nemzeti színházunkban, ma szomba­ton adatik: ALVAJÁRÓ, nagy opera 3 felvonásban. Irta Ro­

Next