Pesti Napló, 1850. szeptember (1. évfolyam, 144-168. szám)
1850-09-27 / 166. szám
elszakadása rövid történetét megemlítjük , mert nem csekély lármát üzend ezen történet is Németországban a jelen körülmények miatt. — 1848-ban e kis országban úgy, mint mindenütt , a nép új constitutiót alkotott, s ámbár az egész „Ritterschaft“ megegyezésével történt, a herczeg még sem látta elfogadhatónak. Az idők változónak, s 49-ben már erősebbnek hitték magukat a kormányok s igy az ottani országgyűlés is kénytelen volt egy módosított alkotmányban megegyezni, melly alig lett féléves s már a 600 meklenburgi lovag (Ritter) egy kis része — 168-an — protestáltak ellene, minthogy akaratuk ellen a régi alkotmány feldöntetett, tehát jogtalan (!!). Ámbár nevetségesnek tetszett mindenkinek ezen ellenmondás, mégis annyira jutott a dolog, hogy a porosz és osztrák kormány egy választott bíróságot neveztettek ki ítéletet hozandót e kérdés felett. — S hogyan ítélt ezen bíróság e hó 11-kén Freienwaldéban?? — Természetesen, hogy a 168 Junkernek igazsága van , s hogy az uj alkotmányt meg kell semmisíteni, mert áll még az a constitutió. — Mindez nem ragadna csodálkozatra, mert természetes, ha a rák vissza felé megy, — de nem vártuk azt, hogy ezen megmentő (!) tettek után gyorsan a Bundesstaat karjaiba fusson Meklenburg, odahagyva az Uniót (ámbár consequentia fekszik benne), minthogy a porosz kormány legnagyobb dementi jára szolgál. — Kérdezzük tehát, nem történik-e ez kormányunk akaratával? Ha nem, akkor dupíroztatta magát, s ezt még kevésbbé hiszszük, különben kezet nem nyújtott volna az alkotmány megsemmitésére; azt pedig tudhatta, hogy alkotmány nélküli ország, nem tartozhatik az Unióhoz, melly azáltal fogott különbözni a Bundesstaat tól, hogy constitutionális országok kapcsolata. így tehát, ha akarnak is, ennek következtében más ítéletet nem hozhatunk, mint, hogy kormányunk készakarattal elszaggattatja az Unió gyökerétől egyes kisebb ágait, mint már egyszer kifejeztük; s utóbb, ha majd önmaga becses társaságában maradandott legyen , a világ előtt azt fogják énekelni: „Uns fiel Zweig auf Zweig und Blatt auf Blatt“ s elhitetni akarni, hogy ez amúgy Isten akaratából történt. — Minthogy a házasságok az égben köttetnek, úgy von Gottes Gnaden fel is áldoztathatnak ; az Unió pedig tiltott házasság volt, a régi jó eszmék szerint, tehát még Isten nélkül is, megsemmisítethetik. Krakó , sept. 12. * Leégett városunk lassanként épül, és lakosai, látván hogy nem csak a belföld , hanem a távol világ is rokonszenvvel viseltetik a vitéz Lengyelország hajdani fővárosa iránt, kezdenek föleszmélni. Az 1772-ik év előtti Lengyelország minden részében társulatok alakulnak, filléreket gyűjtendők, mellyek bár szegény kéz, de a hazafiság dús szívből nyujtatnak a lengyel örök város fölségélésére; én úgy vettem észre, hogy a lengyelek annál boldogabbaknak érzik magukat, minél többet áldozhatnak- de nem minél nagyobb mértékben teljesíthetik hazájuk iránt erkölcsi s hazafias kötelességöket, mert hiszen ők az „áldozat“ szót kitörölvén szótárokból, helyette a „hazafi kötelesség“ szót igtatták. De a lengyelnek mindenen túltesznek , nemes nagylelkűségök egyetlen a maga nemében , és csak önmagával hasonlítható össze; minden fizikai vagyonukat, legyen ez olly drága is mint a nagy mogul, most már az angol korona birtokában levők gyémántja, vagy olly kedves, mint a mythoszi emlék, a legnagyobb készséggel, s mintegy vetélkedve adják oda, hogy szeretett hazájok javára fordittassék. Minap egy esti társaságban egy műveit és szép nőtől — de megmondom nevét is, Zakomelszka grófnőtől — az erényről azon helyes észrevételt hallottam, miszerint a nemes cselekvény csak akkor változik erénynyé, midőn az ember a kötelesség minden fokozatát teljesítvén, az önmegtagadás körébe lépett. Mine úgy értelmezik a lengyelnek az erényt, mellyel lelkesítve Humniczka Julia kisasszony képcsarnokának a legbecsesb darabjait, és saját maga készítette képeit Lembergben kijáttatja, az ekkér bejövendő üszletet azon szerencsétlen városnak megküldendő, mellyben a nagy Kocsinszko halhatlan porai nyugszanak. Angolország, ámbár körülbelül két ezer lengyel politikai menekültnek ad menhelyet, szinte nem maradt hátra az adakozásban, és Francziaország is, hol több ezer számkivetett lengyel tartózkodik, sokat jön. Németország eddig elé mit sem tett érettünk, sőt Drezdában azon hangversenynek, mellyel némelly hazafiak Krakó javára akartak létesülni, el kellett maradni a kormánynak egyenes parancsa következtében. Itt bizonyosnak mondják , miszerint Orosz-Lengyelországba , 1851-ik évi január 4-től fogva, az orosz nyelv be fog hozatni közigazgatási és diplomatikus nyelvül; ez mindenesetre fontos és mintegy kihívó lépés leend az orosz kormány részéről, a bécsi congresz szerződvényeit aláirt hatalmasságok irányában, mellyek ott Lengyelország politikai létét aláírások által elismerték; ámbár szinte előre merjük jósolni, hogy e kormányok részéről e tény meggátlására aligha fognak, Európa jelen környülményei közt, akadályok tétetni, minden kormány saját ügyeivel eléggé lévén elfoglalva. Tarnow-kerületbeni utjából visszajött barátom tegnap beszélte nekem, mikép ott az 1846-ik évi rendszernek hatásai, még most is érezhetők, mellyeket a lengyel nemzetiséggel ellenséges bürokratia a helyett, hogy szelidítni törekednék, még inkább élesít, ez pedig mind a fonákul fölfogott kormányrendszer iránti hyperlejalitásából teszi. De hagyjuk ezt, ha nem mondja meg ipar-s kereskedéstürő ismerőseinek, miszerint a lukói világhírű viaszvásár ez idén fapénzt sem ér — a gyapjuáru is igen középszerű — ellenben a belföldi vászon igen jó áron két; darabja, melly hatvan röföt tartalmaz, 25—30 p.p. Ittal adatik; szeszes italok akóját pedig 14—18 p. f. veszik. Még egyet: egy ismerősömtől hallottam, kinek gyakran dolga van Varsóban, hogy Zichy Ferencz gróf Paskievics hgnél gyakran megfordul. Székes-Fehérváron, sept. 16-án. ■) Tegnap nálunk dr. T.. és N.. hites ügyvéd uraknál házkutatás tartatott a városi hatóság részéről, mi természetesen a kiváncsi városi népnél nagy feszültséget okozott. Az érintett urak ugyanis abban a gyanúban voltak, hogy ők azok, kik ön lapjában Legierd' Compagnie bizalom karotta firmája alatt levelezni bátorkodnak. — Sükere, mint tapasztaltuk, nem jön. — Mi, a megkutatottak elsejét hosszú évek óta mint igen jó érzelmű férfiút ismerjük; a másodikon, ultra szőke szakásét kivéve, semmi gyanúst soha sem látunk. — Képzelhetjük, mennyire volt meglepetve ezen ur, midőn pár év előtti purizálója nála beköszönt, lakát, két szekér adáit, s két málha csödpereit — mint hiszszük — felsőbb megbízás nélkül kimotozandó. Mert kétkedünk, hogy illyesmi alkotmányos kormányunk tudtával történjék. — Illy körülmények közt, hogy ujjainkon könnyen felszámolható intelligenseinket s magunkat is hasonló sorstól megkíméljük, levelezői zászlónkat bevonván, a körülmények változtáig írni többé egy betűt sem fogunk, és ezen tért, mellyen büszkén megvalljuk rövid idő alatt szép eredményt mutathatunk fel, átengedjük a rendes helybeli levelezőnek. 2) Szivünk leghőbb kivonata Sz. Fehérvár polgárinak jóléte lévén, mielőtt a nyilvánosságtól visszavonulnánk, kötelességünknek ismerjük városunk fiatal rézművesét Töltényi Antal urat Magyarhon birtokosainak figyelmébe ajánlani. A napokban látók műhelyében több szeszgyári készítményeit, mellyek csinosság, czélszerüség és olcsóság tekintetéből bármelly külföldivel is bátran versenyezhetnek. Hasonlag említést érdemelnek Szabadi és Engel szabók divatteremei, mert nem hisszük, hogy bármelly tul a dunai arszlán finnyás ízlését kielégíteni képesek nem volnának. LEGLER et COMP. sincs illy jó kedve, mint magiknak.“ — A magi, Baranyában magát jelent. De e népben is, megvan a magyar nép gúnyoló, élez és természete, azon éles humor, melly vérünk saláta, így a drávamenti faluk és városok mindnyájan bírnak gúnynévvel. A följegyzettekből néhányat ideigtátunk: tolvaj Tótfalu; haramia N.-Harsány; húzavonó Siklós; istentagadó Gyüd (bucsuhely); két ember disznódiszló; harmadik a Raczkó; verág (virág) Sz. Márton; sárgázló Hirics; mentaszagló Luzsok; jódallos Verti; kilencztornyú Kevise (egy tornya sincs) ; véghetetlen Zaláta; három arasz Vertike (egyetlenegy hosszú házsorból áll); ránczos-pintölü Réfalu (pintölyszoknya); hátibürös Bogdása; Göcsön ülő Marácsa; lombonlakó Kákics, stb. E vidéken, különösen Baranyában sajátszerü tájbeszéd és szóejtés uralkodik. Itt a nép a jelen mód harmadik esetében mindig *-t mond, mint p. o. Aa//t-hallja; akart — akarja helyett, így mutatom helyett mulasztom, mutassa helyett mutaszsza mondják. „Hová valósi édes úr?“ szokták Baranyában az idegent kérdeni. „Kétszer Dávid leszek“ annyit tesz mint megrészegedem; „nincs jó módom“ annyit, mint nincs jó egészségem. Az illy különös lájszavak már Somogyban is feltűnnek, hol a lomot, a rongyholmit repeneznek, a himlőt kanyarónak, aprónak nevezik. „Ha a gazda is elmegy a nemzetőrökkel, mond egy sámsoni nő, mint a marha harangos nép fogunk elélni.“ Baranya megyének sok vidékén tapasztaltam a népnevelés hiányát s fájdalommal láttam, milly elhagyottan él e jó, e derék nép, mellynek nevelésével senki, de senki sem gondolt! A népet szeretni, sokáig vétek volt; s a kinek kezére volt bízva a nép sorsa, nevelése, a helyt, hogy lelkébe oltana világot, sötét gyűlölettel szőtte át kebelét, hogy embertársában ne tekintsen testvért, hanem rósz szomszédot, ki más templomba jár. Ha meggondolom, hogy e nép is egyik ága azon magyarfajnak, melly elnyomatásában sem veszté el ős jellemét , melly jó, bátor és erős, melly a szabadságot nyugodtan üdvözlé,s annak utalmára kész erőt megnyitni, akkor elbúsulok , ha a nép, vérem közt a nevelés kevés nyomára akadok. Följegyzek egy példát. Pécstől Harkányig egy vasasi ember volt szekeresünk. A földi rom. kath. vallású. Feltűnő volt tehát előttünk, hogy a Pécs közelében velünk találkozó papok üdvözlete után felénk fordulva megjegyzé: „ezeknek ám nem kell háborúba menni, mint magiknak.“ — Hej, folytató rejtélyes vonásokkal, ha most az a becsületes ember élne!“ — Ki volt az a becsületes ember ? kérdők. — A kit tavai Siklóson az úrik (urak) elvesztettek, felesé. — Hogy hívták ? — Hát Milus. — Ki volt atyafi az a Milus ? — Heten voltak uram , mond , ő volt köztök az oktató miniszter. — Mi volt atyafi ? kérdők, nevetve , miniszter ? — Igen, uram; ő vezette a többit; a szegényt sose bántotta , csak a gazdagot, meg a papot. — Hát, atyafi, ez a Milus rabló volt ? Bántotta-e éjjel az embert? — Hát kiz bántotta. — Nogy nem volt becsületes ember. — Már kérem, hogy mondhatja azt magi, viszonzó nehezteléssel. A feleségemnek a siklósi vásárról imádságos könyvet hozott egyszer, de mi nem tudtunk belőle olvasni, bit én hát eladtam a gyüdi búcsún. Amoda látszik Gyüd, balra a hegy alatt, látják-e magik a templom két tornyát ? Het csudatevő szűz Mária lakik ott. — Hires búcsuk esnek Gyüdön? kérdő társam. — Meghiszem hogy hires, három nagy búcsú van minden évben ottan. De csodálatos is ám a szűz Mária ! Többször elvitték már hat ökrön Siklósra, de reggelre mindig visszajött gyalog, mert jobb szeret itt lenni, hol keresztények laknak. — Hát Siklóson , atyafi, nem laknak keresztyének? — Azok más hiten vannak, felesé emberünk. E. Folytatjuk. MŰVÉSZET. Jelentés és felhívás a m. festészeti akadémia ügyében. Az első m. fesztészeti akadémiában i.e. sept. 15-én d. e. 11 órakor történt meg a növendékek tanulmányművei kiállításának megnyitása, s egyszersmind a díjosztás, melly egy egy méltányló oklevélben állott. Ez alkalommal a fest. akadémiát gyámolitó társulat alálirt titkára következő előterjesztést tön, mellyet egyszersmind a már ezelőtt ígért felszólításul tekintetni kérek: Tisztelt közönség! Rég elismert igazság az , hogy az emberi törekvések legnemesb s legmagasztosbjai közé tartoznak azon munkálatok és foglalkozások, mellyek az életet szépítni, azaz szelidebbé, élvezetesbé és öszhangzóbbá tenni, szóval azok, mellyek szép életet teremteni iparkosznak. Ezen nemes és magasztos czélu, ezen öszsugárzó cselekvények pályáján haladnak kétségtelenül a szép művészetek s ezek között a képzőművészetek is. A művészet virága a műveltségnek s hajnal derűje egy öszhangzóbb szép élet fejleményinek. A régibb s újabb kor népeinek haladása története egyiránt tanúsítja: mikép csak ott emelkedett valóban nemes magasságra a műveltség szelleme, hol a művészet ihletett angyalának szárnyalása jelölé az irányt; de tanúsítja egyúttal azt is, hogy önálló művészet csak ott fejlődött, hol az a nemzet és nép önálló jelleméből serkedő műveltségnek belső életerőiből fakadhatott. Ennek tudata okozá, hogy jelen szerény bár de szép törekvésű művészeti akadémiának keletkezését számos művészet-barát a közművelődés nevében hazafias örömmel üdvözlé. Öt éve lesz jövő October 3-kán, hogy az intézet megnyílt, és mához egy hónapra öt éve, hogy annak gyámolitására művészet-barátokból társulat állott össze, melly legkülönösebben azt tűzte czélul magának , hogy az intézet gyámolitásának tekintetéből szegényebb sorsú, de tehetséggel bíró ifjakat, képeztessen. Ezáltal két czélt vélt elérhetni a társulat. Általánosan ugyanis elősegíti az üdvös törekvésű akadémiának fenállhatását, mi nélkül a különben kedvezőbb anyagi körülmények közt létezőknek sem nyílnék illy aránylag jutányos út e tanulmányi ágnak gyakorlására, különösben pedig azt eszközli a társulat, hogy mostohább körülmények fiainak módot nyújt a művészet megtanulására , kik e nélkül talán az akadémia létezése mellett sem férhetnének ezen az ő hajlamaik, tehetségük és lelkesedésük által szomjazott pályához. Sőt ha szabad egy távolibb és messzeágróbb ugyan, de mégsem egészen hiú reményt is érinteni, azt hiszi a társulat, miszerint ez egyikéve lehet a legbiztosabb utaknak, hogy idővel a festészetben saját hazai tehetségek is mindinkább kifejlődjenek, s hazánkfiaiból egy önálló művész-nemzedék s általuk talán önálló hazai művészet is támadjon. Illy elvek s reményektől indíttatva a négy teljes év óta, elnök Ürményi Ferencz ur ő extra s alelnök Kubinyi Ágoston urángának vezérlete alatt fenálló s működő társulat szerény körben bár, de mégis annyit tett, mennyit a nem épen fényes részvény-pártfogás nyomán s különösen hazánk szomorú eseményei által előidézett részvét-csökkenés szülte csekély pénzforrásaiból tennie lehetséges volt. Nevezet szerint a társulat költségén a négy év lefolyása alatt összesen 12 ifjú nyert az akadémiában képeztetést, mi által lehetségessé lön , a mit szinte örömmel kell megemlítenünk , — hogy az akadémia tulajdonosa Marasztoni Jakab úr önmaga jó szántából is ez idő alatt összesen 28 növendéket részeltetett ingyentanításban. S ez eredmény ha nem fényes is, de kezdő intézetnél mindenesetre megnyugtatónak sőt örvendetesnek mondható. Azonban az intézetnek, hogy nagyobbszerü eredményekre juthasson, s az intézet érdekében a társulatnak nagyobbszerű s terjedtebb pártfogásra van szüksége. Ennek elérése végett felszólítást és kérelmet intéz a társulat a tisztelt közönséghez, hogy részvényeket váltani s magukat azáltal a társulat tagjaivá avatni, minél többen szíveskedjenek. Tesszük ezt azon figyelmeztetéssel, hogy ez intézet eredeti tervezete szerint nem pusztán alak- és tájrajzolás, alak- táj- és csendélet festésre akarna szorítkozni, hanem a rajzolás és festészet egyéb ágaira, mint például: az építészeti rajz is, kiterjeszkedni. Ez természetesen több segédeszközt, s különösen a tanári személyzet szaporítását igénylené, ami jelen körülmények közt teljes lehetetlen. Ha meggondolja a t. közönség, miszerint az e képen nagyobb körbe lépő intézet a művészekké leendő ifjakon kívül még más fiatal honpolgárainkra, u. m. szobrász-, kőfaragó-, építész-, kőműves-, asztalos-, ács-, lakatosra s több másokra is kiáraszthatná üdvös hatását, úgy hisszük ebben a pártfogásnak sokszerű és minél érdekest) indokaira találhatand. Hogy mindazáltal nyilvánossá legyen , mennyi érdemet lehessen máris e zsenge intézetnek tulajdonítani, czélszerűnek látta a társulattal egyetértve az intézet tulajdonosa a növendékek egyévi tanulmánym műveiből kiállítást rendezni, s azt közszemléletre ezennel ünnepélyesen megnyitni. Két czélt gondol ezzel ismét elérhetni a társulat, részint azt, hogy a művészetkedvelő tisztelt közönség részvevőbb pártfogásra buzdúljon, meggyőződvén, mikép intézet, melly rövid idő alatt illy eredményeket képes felmutatni, csakugyan méltó a pártoltatásra , — részint azt, hogy ezen kiállítással egybekötött díj — vagy is oklevél kiosztás által a növendékek, szer .) Véletlenül elkésett. Szerk.) E lemondást ugyan kénytelenek vagyunk elfogadni, miután az, önök elhatározott szándéka , de miután kissé szőrmentibben is lehetne írni, mint önök kezdték, s ezáltal lapunk érdekét becses leveleikkel jövőre is emelhetnék , szabadjon remélnünk, hogy e megszakasztás csak igen rövid ideig fog tartani. Ezúttal köszönetet mondván r. levelezőnknek is eddigi szívességéért, biztosítjuk őt, miszerint, ha ő maga kilétét föl nem fedezte , mi titkát tiszteletben tartandjuk. Szerk.