Pesti Napló, 1850. október (1. évfolyam, 169-195. szám)
1850-10-14 / 180. szám
várni a dolga miatt, hanem nesze fél marokkal, hadd lássuk az izit! — gazdázam meg szedd elő a sóárát a ládafiából. Kapni itt ott magyar sót is tizenöt-tizenhat krajczárért fontját , mert a zsidó szinte messze földről hozza, azonkívül pedig minthogy csak egy maga a zsidó, úgy taksálja, a mint neki tetszik. Hej pedig de keservesen esik ezt a főtt sót falni, de még a magyar só is megkínáltatja ám magát szép tizenhat krajczárért ! Hisz a boldogabb világban tizenegy krajczárért is megnyalta az ember a tenyerét ahol sóhoz markolt vele, pedig akkor a pénznek is nagyobb keletje volt. Nem is tudom én, hogy van az, hogy még a sónak is szűkében vagyunk! hisz a bornak a szűkét, csak elnyögi az ember, mert ha volt, mit enni, egy ital víz is alácsúsztatja az utolsó falatot; de a só,.... a só !.. kell az embernek, kell a marhának, .... kenyérbe, levesbe egyiránt, pedig a szegény ember ha megtakarított is egy két krajczárt, mindig oda gondolt, jó lesz ez is sóra! Egy krajzár az igaz, nem nagy darab jószág, de sok krajczárból telik ám a forint, — aztán mikor a hús árát csak egy krajczárral ugratják feljebb, könyökölhet a mészáros a székben, — többet hízhatnék abból a mi megmarad, mint a miselkel!... Ennyi az az egy krajczár ! A hús helyett kerekedik valami más, egy kis metélt, vagy egyéb tésztás étel, de a só helyett nem mondhatom: nesze kapor ! hanem eredj, aztán vedd a hol, meg a hogy kapod. És ha tegnap Mózses gazda adta öt garasért, ma meg adja tizenhat-tizenhét krajczárért, és ha nem tetszik ? két krajczárért fusson az ember a városra. Aztán mennyi bajunk van ezzel a pénzváltozással, most egyik, majd meg a másik bankónak telik ki az ideje, aztán ha ma még jár, és el nem veszem , mert attól tartok, hogy holnapig nem tudok kiadni rajt, akkor majd akadnak bíróra; ha pedig elveszem , vagy rajtam vesz, vagy kénytelen vagyok vele, hogy a Mózsesnek fele azért adtam, mert annak van már ollyan lyuka, ahol kiad rajta. Bizony, bizony furcsa világot élünk, csak még azt meg ne érjük, ami a tabi vásáron történt, hogy egy legényke egy csomó bottal járkálván a vásárban, mindig azt kiabálta: botot annak, akinek pénze van ! Napról napra újabbat él meg az ember, pedig ezelőtt, tizenöt esztendővel, mikor nálunk egy anglus fúróval ásott kutat , annál láttam legelőször ollyan taplót, hogy a csizma talpán végig rántotta , aztán jobbot vetett, no már akkor megesküdtem volna, hogy már esztendeig sem tart a világ, pedig azóta már pipaszár nélkül is dohányoznak az emberek. Elképzelem előre, mit mindent látok majd Pesten, mert oda szeretnék menni, ha az isten életemnek kedvez, most az egyszer jó módjával megtehetem az utat, mert egy salitromos komám van, az Budára viszen salitromot, én meg visszajövőben sót hozok, azért úgy gondoltuk, hogy majd összefogunk , ő a nyerges lovát fogja be, én meg a rudast. Szja, csak megtanulja az ember azt a kurtább gazdaságot, különben összemegyünk lassan kint, mint a tatai szűr! Most jut eszembe még, hogy ivás után kellene látni, pedig ide hozzánk ide oda két nap járó a város, ahol a passust adják , pedig ilyen drága időben sokat elcsavarog az ember két napban, mikor napszámost sem lehet kapni, aztán még ha később eső talál esni, drága két nap lesz az ! már ugyan miért nem kaphatná az ember idább azt az írást, hát nem érne rá megírni az a szolgabíró? No, de ha nem úgy van, hát nincs úgy! PARRAG, Paris , oct. 5.* Berlini collegám úgy látszik , megijedt attól, hogy nagyon is roszszul gondolkozott a porosz kormány felől; attól tart, hogy pessimisticus jóslata nem talál beteljesülni. Legyen nyugodt Radowitz úr, és diplomatikai jegyzetei daczára a porosz kabinet semmit sem fog elkövetni társam meghazudtolására. Csak várjon nyugodtan, mindenképen igazság a leend. És várjon mit tehetne Poroszország? Opponál? ezt Ausztria is teszi, nem ismeri el a diaetát? Ausztria nem ismeri el az Uniót. A diaeta nem kell a népnek, az Unió sem kell a népnek, de még azonkívül a kormányoknak sem. Kire tart számot Poroszország ? Az Unió kormányai egy része úgy is elpártolt tőle, a többi majd követendi példáját. Katonára nem appellálhat, mert a német népre nem appellálhat, mert arra nem is akar appellálni; az egész differentia tehát nem egyéb, egy igen mulatságos házi vígjátéknál. Igaz, hogy a diplomatának igen kényelmetlenül esik, hogy Németország két leghatalmasabb kabinetje illy criticus időpontban nem ért tökéletesen egyet, de higgye meg, a diplomatia módot fog találni arra, hogy ne a két kormány fizesse a színdarab költségeit. Hesszen-Kasszelben megkezdték a tánczot; ott nem sükerült a hesszenbasszeli nép józanságán megtöretett Rassenpflug ravaszsága. Most Hesszen-Darmstadtban újra megkísérti szerencséjét a fáradhatlan diplomatia; ha ott sem sükerül, majd másuvá fordulandnak. A födolog t. i. ez : egy kis ernentet idézni elő valahol Németországban, vagy csak valami nevezetesebb agitatiót, hogy Poroszországnak a várva várt ürügy ne hibázzék becsületes capitulatióra. Poroszországnak hazafias királya akart volna ugyan kilépni a síkra, szeretett Németországáért, úgymint 1848-diki mártziusban élére akart állani; de a demagógia , a socialismus, communismus, és Isten tudja, hány meg hány ismus újra fölemeli letiport fejét, és a társaság, a rend érdekében Poroszország kormánya átlátja, hogy illy időben mindenek felett, a kormányoknak jó egyetértésben kell lenniük, és tehát... éljen a Bundestag! — Ha a német nép pedig olly makacs, hogy a Hassenflugok kelepczéjébe, egyáltalában nem akar esni, akkor Oroszország, Anglia és Francziaország segedelmével, lassan és csendesen, anélkül, hogy fájdalmat okoznának valakinek, megint a régi vágásba fogják vinni a dolgot. Én a Bundestagon kívül nem látok jelent Németországban .... a messzebb jövő mit fog hozni, ezt Isten tudja. Bonaparte Lajos is édesebb nótákat kezd húzni, az egyik olympikai körmét levágatta, azt gondolván, hogy annak idejére úgy is újra meg lesz nőve, Véron doctor ur, a híres Veron, ki miután az operát igazgatta olly dicsőségesen, most Francziaország kormányát ragadta meg, kivált mióta tanítója Thiers ur Németországban tartózkodott. Véron ur — mondjuk — saját keze írásával biztosítja Európát, hogy Napoleon Lajos nem akar státuscsinyt csinálni. A csintalan Bonaparte úr nem akar 18. Brumairt csinálni, nem is akarja az egész világot meghódítani. Véron úrnak mindezt tudnia kell, mert Véron „csak föltételesen támogatja az elnököt.“ A feltétel az, hogy Bonaparte Lajos úr megkímélni köteles Véron úr gyenge idegeit, és felhagy minden statuscsiny utáni törekedéseivel. De azért hogy új nótát danol a Constitutionnel, a régi Caira tout seul-féle kedvencz dalát még nem felejtette el egészen, sőt azt reményli, hogy a törvényhozó testület Bonaparte Lajos szerénységét és jóságát megjutalmazandó, önkénytesen fogja meghosszabbítani elnökségét. Isten úgy segéljen, hogy nem az én hibám, ha a mostani franczia politika olly gyakran komikai történetecskéket juttat eszembe, de a Constitutionnel önkénytelenül a bécsi Scholtzra emlékeztet. Feltette magában , hogy nem megy többé a korcsmába, és midőn a csábító borezégér alatt jár, csak behúzza varászerővel, de a férfi diadalmasan ellentálló impavidum ferient bimnne. Csakhogy ezen antik állhatatosság annyira megindította szívét, hogy hős tette megjutalmazására egy másik korcsmába betoppant. Rendesen jól informáltak azt mondják, és Girardin Emil is azon nézeten van, hogy az elnök maga semmiféle kezdeményt nem fog tenni a nemzeti gyűlés előtt hatalma meghosszabbítására. Úgy akarná elintézni a dolgot, hogy látszó hozzájárulása nélkül, a törvényhozók kénytelenek legyenek elbe jöni. Mi módon reméli ezt kieszközölhetőnek , azt nem tudom , de meg kell vallani, hogy tökéletesen előnyére szolgál, ha sorsát az Assamblée pártjaiéhoz köti. Igaz, hogy most egyelőre nem igen lesz többsége a törvényhozó házban, de ez nem legyőzhetlen nehézség, és azt is hozzá kell adnunk, hogy a szerencse neki még mindeddig kedvezett. Mit már több hetek előtt megírtam volt, hogy t. i. a legitimisták hadjáratukat a kamarában, a választó törvénynyel nyitandják meg, ez mindinkább valószínűbbé válik. Az illetők orgánumai már érintgetik e tárgyat, és mentik magukat, hogy barátaik májusban az általános szavazat ellen dolgoztak. Az Opinion publique szeretetreméltó naivsággal bevallja, hogy az egész csak boszúból történt a megjavíthatlan választók ellen. Azaz, mert ezek nem akartak legitimistát küldeni a törvényhozó házba, azt mondták nekik : jövőre épen nem fogtok választani. Ez mindenesetre szép politika; úgy tesznek a néppel, mint a gyermekkel; akinek a leves nem kell, az nem kap semmit. Aztángy folytatja az érintett lap, az egész csak kísérlet volt, és minthogy az experimentum rosszul sült ki, megint a régi után vágyódnak. Eddig csak a választó törvényt bánják meg a legitimisták, nemsokára a mostani sajtótörvényt is lesz alkalmuk megbánni. Az utolsó napokban a Corsaire, és Assamblée nationale, a reactio fő oszlopának egyik száma tiltatott el, és az Opinion publique a törvényszék elbe idéztetett. Mind a három lap kevés bonapartikus rokonszenvei miatt. Ezek az urak tapsoltak, midőn a kormány a demokrat lapokat megbuktatta számos üldözései által; most saját bőrükön tanulhatják megbecsülni remekművek érdemeit. Ha azt mondom , hogy a katonai szemlék csak folynak vígan , a jó champagni borral együtt, mindent megmondtam, amit politikai apadásunk tudnivalót nyújt. Majd lesz érdekes hadd el hadd a törvényhozó atyák hazajövetelekor. Berlin, october 8-kán. Tí A Siadowitzféle lárma félig elhallgatott már, s csak ott neveztetik, hol állásával összeköttetett dolgokról vagyon szó, de főképen, mivel háttérbe nyomatik most, Németországban minden, a roppantul érdekes hessteni történet által, még a szegény holsteiniakról is feledkezünk mindamellett, hogy ritka kitartással harczolnak, de örömmel fordul a német jelenleg Hesszen felé, mert csak ott tanulhat valamit, ottan elégítheti ki nagy tudásvágyát. Szemeink csak oda fordítvák, hol az élet legvalódibb iróniáját látjuk, s ollykor ollykor jó kedvünkben el is nevetjük magunkat, kívánva, hogy komolyabb fordulatot a dolog ne vegyen. Nemde sajátságos szép gondolat, hogy a hesszeni kormány végrehajtó erejének fő személyei, mind megbetegednek ? Bauer tábornok az első volt dementijával. Rögtön beteges lett. Utána öt más nagy férfi, s íme a tisztelt öreg Haynau a hatodik a körben, s kezeiből alkalmasint más valaki lesz kénytelen a vesszőt átvenni. Reményijük, hogy az egész hassenpungi párt le fog betegedni, jobb gondolatokat szülendő, mint egészséges állapotban. A levelezők most igen zavarodott állapotban vagynak. Ítéletük leírásával, illyen bonyolódott — ha egyszerűnek is látszó — dologban, mint a hesszeni, p. o. mi szemünk előtt mindenkor ezen ítélet lebegett: a nagyok nem fogják egymást bántani apróságok miatt; mint láthatjuk a porosz király leveléből is a választó herczeghez, más részről meg kell vallanunk, hogy másképen minisztériumunk nem is léphet fel, t. i. diplomatikai szempontból, minthogy politikája legelső szabályához tartozik , minden kihívást elkerülni, .. de ha mások átlépendik a határt, akarata nélkül, ő is át fog lépni. — s akkor valóban megtörténhetnék, hogy nolens, volens, az alkotmányosság védőjévé állami fél. — Ez mind megtörténhetik, hanem mi azért mégis zavarodásban volnánk, — ha ebbeli hiszékenységünket okokkal kellene bebizonyítanunk, — mert ezer jó okokat hozhatnánk fel ellene, szotta az itteni egész jelenést, valamint a sírboltbelit is. Valamint a négy első felvonásban Lemlvai játékát teljesen eltaláltnak, és mindenütt az ábrázolt érzelem növekedő szenvedélyességéhez mértnek tartjuk, úgy a költő értelmében véljük tenni azt, hogy az utolsó felvonásbeli jelenéseket azon hideg gúnynyal, nyugott határozottsággal, s a sors elleni szilárd daczczal adja, mellyet szerepének szavai követelnek. Ugyanez utolsó felvonás sirboltbeli jelenésében, miként az színpadunkon adatik, kell még némi viszásságra figyelmeztetnünk. Midőn Romeo az őt megtámadó Parist megöli e szavakkal ,,Hadd lássam arczát,“ fáklyát vesz kezébe s igy ismer Párisra. Utóbb a sírboltba lő Lőrincz, s minden fáklya nélkül megismeri Párist és Rómeót. Ebből az következnék, hogy a sírboltban egyszer olly sötét van, hogy csak szembe világított fáklyával lehet az embert megismerni, máskor ismét olly világos, hogy a megismerés a fáklyának közel kihasználása nélkül rögtön egész könnyűséggel történhetik. Ez ellenmondás elhárítására egyik mód volna, ha Lőrincz fáklyával vagy lámpával érkeznek a sírboltba, mellynek használása által ismerné meg ő is a holttesteket. Ez azonban felesleges, s miután a sírbolt bejárásánál fáklya ég, felesleges az is, hogy Romeo a meghalt Parisnak szemébe világítson. Helyesben véljük a költő szándékát következőleg magyarázni: Romeo magába fojtott szenvedéllyel érkezvén a sírboltba, saját fájdalmán, és véghez viendő tettén kívül mindennel, a mi körüle van, mit sem gondol, így nem gondol azzal is, ki az, aki öt föltett szándékában gátolni akarja, mert ingereltetik, párbajra kel Párissal, s a nélkül, hogy a mindenek felett magával elfoglaltnak, eszébe jutna vizsgálni, ki e megtámadó, leszúrja őt, egyedül, mert szándéka véghezvitelében gátoltatik általa. Midőn a meghaló Páris azon kérelmet nyilvánítja, hogy fektesse őt Julia mellé, csak ekkor ébred lelkében kíváncsiság, a megöltnek kilétét tudni, s ezt megtudja egyedül az által, hogy közelebbről szemébe néz, a nélkül, hogy erre fáklyavilágitást használnia szükséges volna, Ilykép cselekvésében lelki állapotának psychologiai rajzolása fekszik. Oct. 8. MACBETH, opera 4 szakaszban, irta 7 — fordította Egressi Béni, zenéje Verditől. — De la Grange assz., ki (köztetszés közt, mint mindenkor) lady Macbeth szerepében mint vendég lépett föl, azért is méltányló köszönetet érdemel, hogy jeles előadása által a közönséggel közelebbről ismertette s megkedveltette ez operát, melly nálunk nem a legnagyobb népszerűséggel bir, mind a mellett, hogy egyike a legjobbaknak azok közül, mellyek színpadunkon megfordulnak. Oct. 9. MARQUIS BRUMON, eredeti drama 4 llv., elöjá-»lókkal 1 llv., irta Dobsa Lajos. — A drámabiráló választmány, elé, az eredeti darabok megítélésében, a „színpadi hatás“ elve van tűzve vezérelvül. Mi rosszalluk ezen, csupán külsőségekre, s tartalom nélküli ürességre vezető elvet, és roszalni fogjuk mindenkor... Azon eredeti színművek közöl, mellyek színpadunkon megfordultak, alig ismerünk a jelenen kívül mást, mellynek egész szerkezete bővebben tanusitná, miszerint benne a mondott elvnek megfelelni volt a szerző legfőbb törekvése. Az eredmény mutatja, mit tesz a színpadi hatás keresése a költői hatás elhanyagolása mellett. — Hogy e színmű másodszor is ismételtetett, ezt elhibázott lépésnek tartjuk, azért, mert csak olly darabokat szabad előszöri nem tetszés esetében másodszor is közönség elé vinni, mellyek éplelküek, de testükben hibásak, vagyis mellyekben beltartalék van, de mellynek élvezetéhez hibás külszerkezet miatt a közönség egykönnyen el nem juthatott; hol e belbecs, a költői tartalék hiányzik, s a színpadi hatásra számolt külső első ízben, nem bírt érdeket gerjeszteni, ott az ismétlés minden helyes számolás nélkül történik, mert épen ezen színpadi hatás az, melly, ha van, első alkalommal mindjárt czélt ér, s ha nincs, belbecs hiányában, ismétlés által soha elő nem idéztethetik. Oct. 10. HUNYADI LÁSZLÓ, eredeti opera 4 szakaszban, írta Egressi A., zenéjét Erkel Ferencz. De la Grange assz. mint vendég Erzsébet szerepében. Oct. 11. Először: MOJROUD et COMP., vígjáték 1 llv., irta Bayard és Devorme, ford. Bulyovszkiné. — Színpadi hatásra számolt kis vígjáték, s mint illyen , czéljának jól megfelel; bár sem jellemfestést nem találunk benne, sem az életet csak mindennapi felfogással sem ismerteti valamelly érdekes oldaláról, sőt még csak helyzeteiben is alig hoz valami újat, mit színpadon már ne láttunk volna, de az ismert helyzetek olly ügyes szerkezettel vannak benne összeállítva, a mulatságosjelenések olly sűrűn követik egymást, hogy az egész kis művet folyvást élénk érdekkel és jó kedvvel lehet végig nézni. Blanchet nevű úr nőül vett egy özvegynőt, ki daczos szeszélyeivel és uralkodási vágyával őt a legszigorúbb módon tartja papucs alatt. A nőnek azonban első férje, kit ő Amerikában elhaltnak állít, nem halt meg, hanem visszaérkezik, s pénzügyben Blanchethez jő. Itt épen házi per foly a férj és nő közt Victor szerelme s házassága miatt, ki Blanchet asszonynak és ezen első férjnek (Boninnek) gyermeke. A nőnek, ki uj férje s a világ előtt folyvást valódi özvegynő akar maradni, emiatti zavarai, s a Victor miatti bonyodalmak teszik a mulatságos vígjátékocska tartalmát, melly mind végig élénk menetű, mig Bonin egykori nejét rá bírja , hogy Victor szerelmében és házasságában megegyezzék. . . Bár az efféle, pusztán színpadi hatásra számolt, darabok igen harmad rangú helyet foglalnak el a színművek világában, mind azáltal ha olly ügyességgel szerkesztetnek, mint a szóban forgó vígjáték, mindig kedves szerzeményül szolgálnak a színházi igazgatóságoknak s szintolly kedves mulatságul a közönségnek. Ajánljuk az olly íróknak, kik működésük czéljául, felsőbb tekintetek melleztével, szinte a színpadi hatást tűzték ki, az efféle darabok szerkezetének szorgalmas tanulását. — Ezt követte „A JÓS,“ regényes ballet 3 flv., szerzette Campilli balletmester; zenéjét több zeneszerző műveiből szerkesztették Doppler és Ellenbogen nemzeti színházi zenekari tagok. — Königsbaum Armin, Abeles tánczmester tanítványa, igen kis fiú, mint műkedvelő „komoly magyar magántánczban“ lépett föl, és megtapsoltatott. Oct. 12. PRÓFÉTA, opera 5 flv., irta Seribe, ford. Egressi J. és Szerdahelyi; zenéjét szerzette Meyerbeer. — De la Grange assz, mint vendég Fidel szerepében.