Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)
1851-01-29 / 267. szám
odalmi kormány a közjogi ügyekbe egyenes befolyást nem gyakorol. Általában mondhatjuk, hogy a belgiumi községi törvény a birodalmához, részletes határozataiban , legközelebb áll, de ezen utóbbi szélesebb alapokra van fektetve, s a keresebb autonómiát nyújt, a köziorgánum megválasztását is telje képviseletre bizván; s bizonyára befolyás nélkül a porosz rendszer Európában egyik legjelesebb , a poroszországi tartatott. Ebben belga rendszertől eltérő elvek melyek, mint érintők nem egész birodalmiban; ez okból még sz kettőt egymással az illető főbbszehasonlitni. .. .Minisztérium dolgában körülbe hol ezelőtt két héttel valánk, az, hogy Changarnier tábornok, kinek let hagyatása körül fordult meg akkor minden combinatio, ma már a politikai halottak közé tartozik. A dörgő tapsvihar, melylyel pártja a nemzetgyűlésben beszédét kisérte s mely egyetlen elégtétele volt, elhangzott; a kormány, mely hatalmát megtöré, megdöntetett ugyan, de bármi utódoktól legyen az követve, annyi bizonyos, hogy soha senkinek eszébe nem jutand a halottat föltámasztani. Requiescat! ~ Jelenleg minden oda mutat, hogy az interim soká tartand és hetek mulandnak el, mielőtt új minisztérium neveztetnék. E véleményt igazolja a tegnapi Moniterv is , melyben jelentetik, hogy Drouin de l'Huys külügyminiszter helyett, ki eddig a tengerészeti tárczát ideiglenesen kezelte, a tengerészminiszter Ducos veszi át — ismét ideiglenesen, amig t. i. utóda neveztetnék — e tárcza kezelését. Nem lehet, hogy e rendelet csupán 2—3 napra szólna. Ily körülmények közt fölöslegesnek tartom a számtalan fölmerülő combinatiók ismétlését, mikkel a lapok telvék. Ilyeneket mindenki, ki a franczia státusférfiak neveit ismeri, tetszése szerint készíthet magának , ha kedve telik benne. Bonaparte Lajos úgy látszik a csapást, mely mint császárságról törekvése, elleni manifestatio, egyenesen ellene volt intézve, nem igen nagyra veszi, legalább nyíltan nem fog semmit tenni viszontorlásul. Ő mindenekfölött Changarniert el akarta mozdítani, s e czélját elérte. Kik azt hívák, hogy a jan. 18-kai szavazás alkalmával keletkezett coalitió tán egyes elvkérdésekre is kiterjed, azoknak a tegnapi és tegnapelőtti ülésekben alkalmuk volt az ellenkezőről meggyőződni. A Manguin képviselő szabadlábra állítása folytán keletkezett bizottmányi javaslat tárgyaltatván, a baloldal beadott módosítványai, mik a képviselő absolut sérthetlensége elvét vették magukban, nagy többséggel elvettettek, s a bizottmányi javaslat fogadtatott el, mely az adós képviselő személyének elítélhetésére a nemzetgyűlés beleegyezését kívánja meg azon hozzáadással, hogyha e beleegyezés utáni három hónap alatt a képviselő tartozásának eleget nem tesz , képviselői minőségétől megfosztatik , sőt újra nem is választható. E törvényt Odilon Barrot a gyűlésnek a Manguin esetében hozott határozatával következetesnek állítja , föntartatván a nemzetgyűlésnek joga a befogási meghatalmazást belátása szerint megadni vagy megtagadni. Részemről ezt annyiból nem helyeslem, mert önkénynek ad helyet s könnyen megtörténhetik, hogy a gyűlés egyik tagjának befogatását megtagadja, mig a másikét, mert a kisebbséghez tartozik, hasonló körülmények közt megengedi. A törvény előtti egyenlőség elvének inkább megfelelne a Crelon által beadott módosítvány, mely a képviselőnek e részbeni kivételes állását ellenzi, sazt úgy kívánja mindenesetre büntettetni, mint más polgárt; azonban a fönforgói kérdésben tagadhatlanul tekintetbe veendő azon ellenkező nézet , mely a bírónak meg akarja tagadni a képviselő személye fölötti rendelkezhetés jogát azon oknál fogva , mert a mely perezben képviselőivoDODsqa'iJoddns//:djii) Aleppo, dec. 16. ígértem , miszerint jövő levelemben megkandom, miképen lehet az itteni lakosság ily nagy tömkelegében , a különböző vallásfelekezetűekre könnyen ráismerni. A különböző vallásúak leginkább öltönyeiknél fogva különböztetik meg magukat. A mohamedánok többnyire nagy fehér-, vagy fehérsárgával beszőtt, vagy tiszta zöld turbánt viselnek. Az utóbbi Ali utódainak jele, kik némely dogmákban eltérnek , s épen azért a többiekkel készköteles gyűlölségben élnek. A keresztények pedig vagy csupán tarbuscht (fesz) viselnek, vagy pedig tarka kendővel tekerik azt körül. Egyéb öltönyük törökös ugyan, de mégis többé kevésbbé a görög ruházathoz közeledik. Az európaiak s ezeknek utódai (kik egyébiránt mindig európai alattvalók maradnak , kivévén ha az izlámra térnek át) európai módon viselik magukat, azaz : nézetem szerint czéliránytalanul s nevetségesen. Az asszonyok mindnyájan, midőn kimennek, lepedővel terítik be fejöket, mi egészalakjukat eltakarja. E takaró az alsóbbrendűeknél kék, a vagyonosabbaknál tiszta fehér. A keresztény nők láttatják arczaikat , a török nők ellenben a lepedőt oly szorgalmasan fogják össze , hogy legfölebb szemeiket láthatni. Gyakran virágos kendő fedi arczulatukat is.• De folytassuk tovább a bazar szemlélését. Jobbra egypár lépcsővel felebb, egy boltív alatt s egypár piszkos zugon keresztül, a czukrászok szűk, tekervényes, fölülnyilt bazárjába jutunk, hol nagymenynyiségü rész czukorsüteményeket, de annál jobb s finomabb befőzöttet kaphatni. Most tegyünk egy kis körútat, hogy e kút gyönyörű faragványait bámulhassuk s hogy a nagy kávéház mellett mehessünk el, melybe illedelem végett nem lépünk ugyan, a vendégeket azonban kivülről is szemlélhetjük. Ezek többnyire közönséges katonákból, s rongyos feketefehér csikós maschlahban (turnusz) burkolt egyénekből állnak. A ház belsejében több csoportozatot láttak, kiknek egy része koczkát, másik része dániát játszik. A kávéház előtt ülnek e csavargók vagy 6 hüvelyknyi magas szalmaszékeken, leggyakrabban pedig sarkaikon, egy kezükkel, melyben egy kis nargildit (pipát) 18 hüvelyknyi hosszú nádszárral ’tartanak, térdükre támaszkodva, oly helyzetben , melyet mi 5 perczig sem bírnánk kiállani; de ha három óra múlva ismét e kávéház mellett menendünk el, ez egyéneket szinte e helyzetben fogjuk találni. — Most ismét egy igen széles s magas boltozatú bazárba jutunk , melynek közepében egy gyönyörű, Alhambra sztilben készült faragványokkal díszített, s váltogatva fekete- s vöröses sárga kövekből épült díszkapu áll, mit e városban majdnem minden feltűnő épület előtt láthatni. E díszkapu egy khanba vezet; a vastag erős deszkákból készült kapu, izmos vasszegekkel van beverve, s a keresztényeknek az arabok ellen egyedüli védelmül szolgál, mert egyéb védelemre senki sem gondol. A különböző khanok lakosai bizonyos okká tettek minket, miszerint ők a rablás és pusztítás idejekor egyetlen egy lövést sem tettek volna , ha mindjárt a csőcselék nép megkísértette volna is kapuikat betörni, mivel valamely muzulmánnak keresztény általi megöletése, jeladás lett volna az összes kereszténység kiöletésére. Még ott is, hol felfegyverzett arabokat fogadtak pénzért védőrökül , nem számoltak ellentállásra, hanem egyedülarra, miszerint a támadókat rábeszélés által elvonulásra kbrondják. S valóban így is történt: a rablók minden, muzulmánok által védett háztól eltávoztak, anélkül, hogy a megtámadásra csak legcsekélyebb készületet is tettek volna. A khanok , mint már említem , nagy emeletes épületek, raktárakkal s földalatti istálókkal, néha igen csinos, de többnyire kényelmetlen lakszobákkal az első emeleten. A khánok többnyire összeköttetésben vannak a bazárokkal, s kapuik szinte a bazárokban vannak, úgyhogy egy khantől a másikig , alól födél alatt, felülről pedig a terasszokon lehet menni. Az egész azonban oly minden terv és rend nélkül az építészetianyagok annyi pazarlásával van építve, miszerint okát senki sem képes megmagyarázni. Gyakran látunk hatlábnyi vastagságú kőfalat, s valóban azt kell gondolnunk , miszerint az építőmester egyedül az anyagok végképi fölhasználását tűzte ki czéltal magának. Innen már hallhatni a rézműveseket, kiknek kalapálása nekem gyakran világító torony gyanánt szolgál, ha olykor eltévedek. Ehez közel van a nyereggyártók bazárja, s ebben a mi khánunk óriási kapuja. A kaputól két kőlépcső vezet az első emeletbe, mégpedig a jobboldali lépcső a mi lakunkba. Ez egy széles, világos , kőtáblákkal kirakott, mezőszögű folyosóból áll, melybe 8—9 szobaajtaja nyílik; e szobák egymással nincsenek összeköttetésben. Nincs ugyan oly nagy lakásra szükségünk , mást azonban nem kaphattunk, melyben egy európai télen át lakhatnék. Kályháknak vagy kandallóknak nyoma sincs, de a vastag falak lehetségessé teszik e kis szobák melegítését egy mangál által, mi mellett azonban fölötte nagy vigyázattal kell lennünk, ha nem akarjuk, hogy a guta megüssön, vagy legalább iszonyú főfájást szenvedjünk. A tornáczról egy az udvarra vezető , narancsfákkal , virágedényekkel díszített s húzókúttal ellátott terassera jutunk. Egy kőlépcső a nagy terassera vezet, mely számtalan kúpokkal együtt házunk födelét képezi. Minden szobának ugyanis saját kúpja van, talán , hogy nyáron a szobákat húson lehessen tartani, vagy pedig azért, hogy az itt annyira drága épületfa megkíméltessék. A kilátás ezen emelkedett helyről valami fölséges. Egy oldalról igen közel esik hozzánk a régi vár, tovább jobbra egy nagy, igen festői, magas fáktól környezett mecset. Egy másik szint oly szép kilátás a város nagy részére, az azontúl meszsze elterjedő virágos kertekre, s a kék hegyektől környezeti láthatárra, melyek jelenen már hóval boritvák. Tovább jobbra ismét egy nagyszerű mecset, rézfedelü kúpjával s pompás minarettjeivel, s hogy — köszönet a halálra felszentelt áldozatnak— ezen, elébb oly szomorú és feszes vigalom , hirtelen valódi ünnepély alakját ölte magára. Baudelot megoszta ezen köszvényes élvezetet, sőt ő volt a jelenlevők közöl egyedül, ki valóban mulatott, kinek mosolya nem erőtetett, táncza kellemes és könnyű vala ; a többiek csak erőszakolva mulattak , s a szép tánczoló ifjú láttára kéjmámorba merültek. Baudelot az ünnepély királya vala , inkább, mint a vőlegény ; pedig amaz a vérpad jegyese vala. Baudelot igen tevékeny vala. Az idősb hölgyeket a régi, az ifjakat pedig hódoló és finom modorban üdvözlő : az ifjakhoz szinte könnyűd, őszinte, s az ifjúság szellemével fűszerzett nyelven szólott, sőt a zenészeknek is a legújabb darabokat jelölé ki, s néhányszor kitűnő ügyességgel velük működött. Valóban a kéz, mely a hegedű húrjain oly ügyesen játszott , nem remeghetett. Mennél inkább belejött Baudelot a nyílt és természetes vigságba, annál kevésbbé gondolt az éjre, mely borzasztó gyorsasággal repült. Az óra mindinkább közelgett, s a hölgyek szívük mélyében borzadtak , ha őt holtnak gondolák. Azt tudák, hogy Baudelot fogadása által sokkal jobban le van kötve, mint lánczokkal. —■ Midőn Baudelot Mailly kisasszonyra pillantott, ajkairól mindannyiszor nehéz sóhaj repült el... értette , hogy míg a szerencse karjain ringató, keble szenvedélyes szerelemtől ennyire nem fáradozott. S midőn a szőke menyasszonynyal harmadszor tánczolt, érzé , hogy a kis kezek az övéiben reszketnek,... s tánczosnőjére pillantván, azt halotthaloványnak találta. , — Mi baja kegyednek Eleonora, — kérdé Baudelot, — tánczosa szerelmére kérem ne remegjen,... ! miért oly halovány V Eleonora a terem függönyei felé fordult, melyekena kelő nap pirja áttört. — Látod a napot ? szólt Baudelothoz. — Igen, válaszolt Baudelot. Én éltem legboldogabb éjjelét töltöm el, mert láttalak, s neked mondhatom : szeretlek. S ezt hidd el, mert tudod, hogy a halottak nem hazudnak... És most élj boldogul Eleonórám .... légy boldog , s vedd áldásomat. Bretagneban divat vala az utósó contre-táncz végeztével a tánczosnőt homlokon csókolni. Midőn a contre-táncz bevégeztetett, Baudelot ajkait Eleonóra homlokára nyoma. Eleonóra roszul volt... keble szorongott, s homloka Baudelot ajkaihoz tapadt. Mindez fél perczig tartott, azután öszszeszedvén magát, Baudelot által helyére visszavezettetek. Baudelot oldala mellé ültetés szólt hozzá : — Neked el kell menned. Hallod ? már fogják a lovakat, mellyek téged Nantesbe visznek. .. Két óra múlva halva vagy !... Szökj meg , ha kívánod , én is követlek. Akkor legalább nem fogják mondani, hogy félelem, hanem hogy szerelem kényszerűé a szökésre. Hallgass reám, ha te magad, vagy velem meg nem szöksz , én kocsid kereke alá vetem magamat , s te akkor csak szétzúzott testemen át mehetsz el! Eleonóra mindezt halkkal mondá, s nevetve, anélkül , hogy Baudelotra nézett volna... mintha egészen közönyös dolgokról szólnak rala. Baudelot oly örömmel tekinte reá, milyet még életében soha sem érzett. „Milyen szeretem őt“, •— mondá magában. — Midőn Eleonóra beszédét végzé, Badelot válaszola: — Eleonórám! kegyed tudja, hogy ez lehetetlen! Igen , ha szabad volnék .... akkor önnek más férje nem lehetne kívülem. De én már senkié sem vagyok ; nem magamé, nem öné... Élj boldogúl kedves angyalom , s ha szeretsz , add vissza azon mezei virágot, mit neked börtönömből küldök. Add vissza Eleonora! A kis virág, mely kebledet élité, velem lesz halálomnál. Ha valaki e pillanatban Eleonórát látja vala, önkénytelenül kérdezi Haldoklik e ? vagy él ?. Borzadalmas hallgatás következett. A zene megszűnt ... a nap sugarai a terembe törtek... Mindenki tudá, mit jelent ez ? Rögtön lovasok zaja hallatszott kívülről. E zajra, mely Nantes vidékétől jőve, mikéntadott jelre, a hölgyek Baudelot körébe sereglettek, mintegy testeikkel födve őt. De a lovasok Baudelot katonái valának, kik vezérük szabadítására jöttek. Előbb a kertet rohanák meg, azután alakba nyomultak , kiáltván : „Baudelot, Baudelot.“ A Chuansok nem kevéssé ütköztek meg vezérük látásán, kit ők vasra verve képzelének, midőn e helyett hölgyek körében, s ünnepélyes öltözékben lelék őt. Baudelot első kérdése volt: — Uraim , voltatok a galambdúczban? — Igen, — felelt egy a lovasok közöl. Legelőször is kapitány , azon kezdők, de sem te, sem galamblakói nem valának ott találhatók. A galambdúcz általunk ledöntetett. — Ha tehát ez így van, szólt Baudelot, kardját kirántva, úgy szavam alól fölmentve, és szabad vagyok ! Köszönet nektek vitézim! Baudelot ezután kalapját véve. — Eleonora — szólt gyöngéd hangon — fogadja kegyed a fogoly mély háláját. Kocsst kérek. — Egy kocsiba az udvaron be van fogva kapitány Ez téged Nantesbe volt viendő , mint a tulajdonostó megtudók. Baudelot szemei rögtön tulajdon köteleivel megkötözött Hamelinen akadtak meg. — Ilamelin kapitány — úgymond Baudelot — szolgálatért szolgálatot! A helyett, hogy köteles feloldjam, engedje azokat szétvágnom. Ön tovább senkit se szolgáljon. Midőn Eleonora viszont magához jött, folytatta: — Ilamelin kapitány! most a jegyesekre rész idi jár, a polgárháború és vérontás eme korszakában Az ember reggel foglyot őriz, s este már ellensége kénytelen befogadni. Ha tehát önnek úgy tetszik halassza el lakodalmát máskorra. Látja, ön mátkát, esd ezért. Nemes kisasszony, engedje meg, hogy a szegény chuansok , kegyedet a Mailly kastélyba kisérjük. Ezután az ifjú chuansok mind elvágtatának, örülve vezérük megszabadulásán, s fel fel tűnve a kelt nap ragyogó sugaraiban. ... Szegény ifjak e napnak csak kevés ideig örülhetének. Ez éjjelen mind leölettek.......... Vannak emberek, kik fölött valami különös csillagzat őrködik. Baudelot nem öletett meg, bár a Vendéet egy napig sem hagyá el. — Midőn a vérontás honában megszűnt, összekelt Mailly Eleonórával. — Hamelin kapitány jegyes jogairól önkénytesen lemondott, hogy a szerelmesek szerencséjét megkoronázza. (Janin Gyula után.) NŐTINCSE BÁNÁTI LEVELEK. II. Temesvár, jan. 23. Az alvidéket nem tűzhetjük ki törekvéseink czéljául, s a gigansok harczát küzdeni kábaság volna. A lehetőség és kivihetőség korlátait tartsuk mindig szemeink előtt közügyeinket illető cselekményeinkben , ez ellen túl ne csapongjunk, de korlátai közt kövessünk el mindent, mire homas meggyőződésünk vezérel. Ezt téve , sokat mentünk meg utódaink számára , minek bizományosai, őrei vagyunk csak , nem pedig szabad rendelkezésű tulajdonosai; ellenkezőleg cselekedve, idegen czélok bábeszközeivé törpülünk, és sáfárkodásunkat a jelen és utókor kárhoztatandja. Temesvár megye törvénykezési tisztviselői múlt évi december 30-kán tették le hivatalesküjöket. Az ünnepélyre meghívólevelek magyar nyelven valának szerkesztve, s bár ezt előzőleg hírek keringtek, hog törvénykezési hivatalos nyelvűt kirekesztőleg a nemet állapíttatott meg , mivel mindazonáltal Krassóó és Felső-bács megyékben az illető tisztviselők hatályos felmutatására német nyelv helyett a magyarna használása már előbb megengedtetett, a közönség a eskületételre meghivő hivatalos okiratnak magys szövegét, a magyar nyelvnek hivatalos nyelvül elfogadtatása iránt, annyival inkább hajlandó volt kedvező előjelül tekinteni, mivel a törvénykezési egyének hajlamait s képzettségeiket tekintve, egyedi a magyar nyelvet ismerő olyannak, melyen ezek hvatalos működéseiket egész eréllyel akadálytalant folytathatják. Némely Sándor igazságügyminiszteri biztos úrnál néhány hó óta Bécsben mulatása miatt, ennek helyettese a felebbviteli törvényszék alelnöke Szab Antal rír, a megyei törvényszék, s járásbíróságokna egybegyült tagjait múlt december 30-kán német beszéddel üdvözletté, a hivatali esküt tőlök hasonl nyelven véve ki, s őket , igazságügyminiszteri biztosít rendelete szerint, kirekesztőleg német nyelve leendő hivatalkodásra utasítá. S a hivatalnokok beleegyező megnyugvással fogadták az utasítást, a nélkül, hogy a német nyelveni hivatalkodás irányában nehézségeiket kijelentették , a nélkül, hogy ellen által is becsülend gyöngéd ragaszkodásnak jeleit adták volna azo nyelv iránt, melyhez a múlt idők viszonyai köz annyi előszeretetet tanúsítottak, melyet jelenlegi legtökéletesbben ismernek , s melyet házi s család nyelvül használnak ?! Az afrikai ifjabb Scipio könyeket hullatott, midőn az általa ostrommal bevett Carthago városa római tanács határzatából földig lerontatott. Scipio mint ellen , sirató meg a hatalmas városnak sorsa s mi magyarok néha közönyösen vesszük nemzetételünket fentartó támaszok szétrontását! Ezen közönyösség bizonyok egyéneknél kitűnőré mutatkozik. Mig a nemzet nagy része ábrándos szeretettel ragaszkodik nemzetisége selveihez, s mi, idegen nemzetbeliek is önként, szívesen csatoljál magokat a magyar nemzet családtömegéhez , addig magokat ezen nemzet tagjaiul hirdető bizonyos egyének, nyilvános föllépéseik alkalmával, óvatosan kerülnek minden cselekményt, mi nemzetiségükhöz ragaszkodásukat mutathatná. Íróasztalomon nyugszik az 1851-dik évi újévi köszöntések megváltásáról kiadott névjegyzék. Előbi évek példája szerint , ennek bizonyos diplomatics színezete volt, mennyiben a közönség magyar nemzetiségi rokonszenvezése hévmérőjéül vétetett. Forradalom előtt a magyar bejegyzések évenkint szaporodtak. Az 1850-dik év a magyar elemnek eze jegyzékből egészen eltűntét mutatá, mit az idők sajtó körülményeinek , nem pedig a magyar rokonszenvezés enyészetének kell tulajdonítani. Az utolsó névjegyzékben foglalt 392 név közöl 41 jegyeztetet be magyarul, s ha az összes névjegyzéket átolvassuk, öröm viranyozza át lelkünket, midőn ideges hangzású , s magyar nyelvet nem értő egyének neveit a polgári s iparűzó tisztes rendből magyaru szemléljük beírva, valamint ellenkezőleg keserűséggel tölti el kebleinket annak tapasztalása, hogy tisztán magyar nevű s anyanyelvű hivatalnokok németül íratták be neveiket. Az újévi üdvözletek megváltásából befolyó összes a helybeli polgári kórház javára fordíttatik, s ez intézet emberbarátok pártolására érdemes , mert a kimutatás szerint az utolsó évben is összesen 108, siülödő beteg «ápoltatott benne. Jövő levelemben «az újonan rendezett törvénykezési tisztviselők névsorát közlendőm. jp HIVATALOS. A cs. kir. hadügyministerium a f. é. jan. 13-ki E 142. sz. a. I. f. leiratban a cs. kir. föhadiparancsnoksá javaslatára, s tekintettel a katonai orvosok illetékeinél