Pesti Napló, 1851. március (2. évfolyam, 294-318. szám)
1851-03-31 / 318. szám
1851. másod évi folyam. ........... ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Vidéken: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt* 318 !■ 1,11........." Hétfő , mart. 31-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 promjával számittatik. A beigtatási s lop.kinyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. APRIL—JUNIUS. Előfizetési hirdetés A C Z I M Ü POLITIKAI HÍRLAPRA. Megjelen a Pesti Napló vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. Bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetet e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az Április, május, Júniusi folyamra: Pesten, házhozhordással................4 ft pp. Vidéken, postán küldve................5 ft ., Előfizethetni Pesten, a Pesti Napló kiadó hivatalában, úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraf! tudósítások A würtembergi király levele-Levelek a birodalmi székvárosból XXXIII. (Die Drezdner Conferenzen. A belügyek. Bélyegadó. Felsége utazása. Egy curiosum.) London- (A kristálypalota. Egy választmány, és épületes programmja. Műkiállítási választmány határozata. Parliament. Papal aggression. Torzkép.) Páris- (A választási törvény és Napoleon. A pyramid utczai gyülde. Fusio. A Bulletin de Paris. Girardin czikke.) Somogy- (Zsandárok. Rablók. Börtönök. Zsiványkergetés és egy sajátszerű körrendelet.) Hivatalos. (Kinevezések. Jövedelmiadó.) Előfizetési fölhívás-Vegyes hírek-Politikai szemle. Francziaország. (Nyugtalanító hitek.) Nagybritannia- (Talbot por. Magyar menekültek iránti jelentés. Kristálypalota. Levélszállítási költségek Suez és Bombay között. Aranyszállítás.) Németország-(Manteuffel szándéka. Alvensleben. Dr. Liebe Porosz kivonatok, és jegyzékirat. A reactio tábora. Drezdai értekezlet. Hannoverai tartományrendek.) Kereskedelmi hírek-Dunavizállás- Budapest, martius 31-én- TELEGRAF! TUDÓSÍTÁSOK. Paris, mart. 27. — 5% rente 39 fr. 85 cent. 3% 57 fr. 65 cent. Piemont 82 fr. 25 cent. Rayneval franczia követté neveztetett ki Romában. Hir szerint Arnaud a választási törvény eltörlesztését illető indítványát visszavonandja. Az Union kinyilatkoztatja , miszerint Joinville nem kíván elnöki jelöltséget. Vaisse hitelt kér a május 4-kei ünnepélyre. Faucher, Baroche,Benoit-Dazy-miniszteriumróli hirek keringnek. Kasszel, mart. 26. — Tegnap kihágások történtek a különböző katonaság között. Hesszeni s porosz katonák állottak az osztrákok ellenében. Őrjáratok czirkálnak a városon. Amsterdam, mart. 26. — 5%met. 68% 2%% 37%; új 87%. Paris, mart. 28. — 5 % r. 94, 20; 3 % 57, 35 ; Piem. 32, 25. — Montpellierben nyugtalanságok voltak. A Moniteur több bonapartisticus megyei alfőnök kinevezését hozza. A törvényhozásban Arnaud indítványát visszavette. Vaisse kinyilatkoztatja, hogy a választási törvény az elnökségre is alkalmaztatható. Vatlsmena e nyilatkozattal motivált napirendre kíván átmenni, mi 466 szavazattal 21 ellenében elfogadtatik. • Madrid, mart. 23. — Murillo a községi javak eladásából indítványozza a kamatfizetéseket. Pest, mart. 31. — Előttünk fekszik a würtembergi királynak Schwarzenberg herczeghez írt ismeretes levele a német szövetség tárgyában. A történészet alig mutathat föl ennél érdekesebb és több súlyerővel biró levelet. Két szempont teszi ezt főleg nevezetessé: A király, az államférfi és az ember összeolvadva szólnak belőle a világhoz. Egy király lép benne nyilvánosan sorompók közé a népnek jogai mellett. E levél hordereje máris megfutotta tágas körét. Hatása érezhető; következései ki nem maradhatók. — Egy átvillant meteor az alkotmányos szabadság elsötétült egén, melynek világánál, hacsak pillanatra is, belátnunk engedtetett a bonyodalmak szálai közé. E rövid levélben az alkotmányos szabadság legsarkalatosabb elvei vannak elismerve a világ szine előtt. i.: A népképviselet elve, midőn férfias határozottsággal kijelenti, hogy a nemzet jogos igénynyel bírván résztvenni saját ügyeiben, ő oly revistot el nem ismer, mely a nép ezen jogát, illőleg nem méltányolja. Ebben ki van fejezve: „a semmit rólam nélkülem“ elve is. S kimondja továbbá nyíltan, hogy ennek tekintetbe nem vétele csak az anarchicus erők harczát fejti ki, s hogy e harcz — szerinte is — nem azon intézmények hasznára ütend ki, melyek alkotmányellenesen léptetnek életbe. Kimondja az anathemát az absolutismusra, midőn elismeri, hogy egy szervezet sincs, mely csak anyagi erő által volna fentartható, s hogy repressiv törvények és policiális rendszabályok az államot biztosítni, s felforgatástól megóvni nem képesek. Ő erkölcsi köteléket követel, s ezt a parliamentekben találja fel. Kárhoztatja egyfelől az improvisált chartákat és divatos experimentumokat, s másfelől a reactiot, midőn kimondja, hogy nem szereti a visszatérést oly dolgokhoz, melyek későn jönek vagy önmagukat túlélték. Mindezekben hivatkozik lelkiismeretére és meggyőződésére, mint német és uralkodó, s azok ellen tenni semmit sem akar. S mily meghatólag végzi levelét e kedélyes szavakban: „Szerencsémre elég öreg vagyok, hogy meg ne érjem ki nem maradható következéseit mindazon cselekvéseknek és mulasztásoknak, melyeket ezen pillanat alatt Drezdában véghezviszünk.“ Azon koronás férfi, ki e sorokat írja, 70 éves, és 35 év óta uralkodik egy alkotmányos országban alkotmányszerűleg. Volt ideje tapasztalást gyűjteni és okulni, szintúgy a magán-, mint a közélet terén, s hogy ezt tette, levele elég fényesen bebizonyítja. Hogy e királyi felszólalás az értelmiség fóruma előtt nem pusztában elhangzó szózat, tanúsítja a diplomatikai értekezletek fordulata épen ezen levél következtében. — A kisebb államok kormányai át kezdették látni, miszerint megmaradásuk ideje azon térhez van mérve, melyet ők a nép számára a néppel, vagy e nélkül jelölnek ki. A csökönyösség visszalépés. Korunk nem tűr — az ősz király szavai szerint — visszatérést oly dolgokhoz, melyek önmagukat túlélték. Már pedig minden oly intézmény túlélte önmagát, mely a népeket saját államügyeinek intézésétől elzárja; s minden oly eljárás, mely ezt kierőszakolni akarja „az anarchicus erők harczát“ kelti föl. Már pedig kétségtelen, hogy a legjogosabb , a legszerencsésebben végződő forradalom áldása sem ér föl azon ínség- és nyomorral, mely lépteit követi, azon demoralisatioval, mely attól elválhatlan. — Ha tehát a viszalépés lehetlen, szintúgy mint a helyreállás, haladni kell előre. De ez ma csak úgy történhetik, ha a szabadság alapja terjesztetik, ahelyett, hogy összevonatnék. A XIV. Lajos korával az „én vagyok az állam“-féle tanok épen úgy lejártak , mint a Karok és Rendek szabadalmai, és a jobbágyság. Ezek némelyikét anyagi erővel visszahozni igen, de fentartani lehetlen többé. Soha, mióta a világ fenáll, nem folyt le korszak sem , nemhogy év , mely oly nagy és sokféle tanúsággal volna gazdag, mint az 1848-i, melyről egyike a legelőrelátóbb franczia conservativeknek azt írta a februári forradalom után, „hogy azon év egyedül egy századát foglalja magában a jó és rosz szenvedélyeknek,--------hogy a kereszténység óta a világba vetett kérdések közöl egy sincs, mely azon évben megvitatlanul, vagy megoldatlan maradott volna. Annyi benne a gondviselés, a leleplezett jellem, a meghazudtoltan, annyi a lerontott illusio, s ezekben annyi okulás van, miszerint az ember hajlandó kérdeni, hogy minden szerencsétlenség és társadalmi szenvedés daczára, nem volt-e valamely szerencsés dolog ezen európai cataclysmusban. Szükséges volt előbb vagy utóbb, miként átezikázzék fejünk fölött a villám, hogy megtisztítsa a levegőt a büdös gőztől, s felsarjazzon az igazság, mint virág a romokon.“ Aki e lefolyt három év alatt nem okult, az soha sem fog „tanulni és felejteni11 élje le bár a Methusalem korát, annak számára hasztalan íratott és csináltatott hisztéria. Az ily sors ostorok: azok, kik az alkotmányos életet megmérgezik, vagy az által, hogy a szabadságot lenyűgözik, vagy az által, hogy azt felkorbácsolják a féktelenség szenvedély fokára, s egyik- mint másikban a békét, rendet, és fokozatos eléhaladást gátolják, és forgatják fel. Ezek a viszszahatók és demagógok ; e két szélsőség, mely mindig egymás kezére játszik, s egyik a másikat felváltva, átkai az emberiségnek, mert mindig évtizedekre lökik vissza az emberi szellemnek nélkülük szabályos felőldését, a civilisatiot, s az erkölcsök javulását. Ezek azon büdös gőz, melytől a fenntebb idézett franczia eszélyes conservativ megtisztulttnak hiszi a levegőt az 1848- ban átezikázott villám által, s azon igazság alatt, melynek azon év tanításaiból föl kellene sarjazni, mint virágnak a romokon, érti — saját szavai szerint — a vallás, a birtok, a család, a rend és rendes szabadság sérthetlenségét. Mikor jövend el az idő , melyben mindezek biztosítást találnak? Mikor szűnnek meg az emberek visszaélni a szabadsággal? Mert szintúgy az önkény , mint ennek ellentétele : a féktelenség, nem egyéb, mint a szabadsággal való viszszaélés. Szolgáljon a würtembergi király levele figyelmeztető intésül a szélsőségek kikerülésére. A rendetlen szabadság anarchiára, az anarchia despotismusra vezet; a despotismus újból visszahozza a forradalmat. Millió lények vesztették el életüket e kölcsönös harczban, anélkül, hogy egyikét, vagy másikát győzelemre vezethették volna, mert mindig a középpont, a rendes szabadság körül forogtak és harczoltak, ahelyett hogy abban keresték s lelték volna fel a megállapodást. Ez volna-e azon bűnkör, melyben az erkölcsi világ örökös keringésre lenne kárhoztatva? Mi tagadjuk ezt, mert mi az Istent igazságosnak hisszük; az emberi szellemet pedig a tökéletesedés felé fejlődőnek. LEVELEK A BIRODALMI SZÉKVÁROSBÓL. XXXIII. , Bécs, mart. 28. Az „indiseretiók“ a mai politikában igen fontos szerepet játszanak; ha valamely zajtgerjesztő okirat rögtön nyilvánosság elé kerül, azonnal indiscretioban keresik a közzététel okát, s az első okiratokkal ellátott röpirat, mely a „drezdai konferentiák“ czíme alatt Berlinben megjelent, amaz értekezletekről részletes adatokat közöl, szinte indiseret toll szüleménye. Ezen röpirat egy két német államban már el van tiltva, s tegnap itten is — önöknél alkalmasint nem soká hasonló fog történni — a városkapitányság részéről körirat járt minden szerkesztőséghez , melyben megtiltatik ezen iratból kivonatot közölni. Ez mind hagyján volna! Hanem minthogy a könyv itten nem kapható, honnan tudhatni, mi kivonat, mit nem. Önnek, vagy akármelyik szerkesztőségnek Berlinből vagy Drezdából egész évnyi czikkeket küldhet a levelező, s miután a lapban megjelentek , kiviláglik, hogy azok kivonatok a tiltott iratból. Megemlítjük e bajt, minthogy már több ilyféle tilalom történt már , anélkül, hogy valaki a hírlapszerkesztők nehéz állását tekintetbe vette. Legjobb volna a szerkesztőségeknek megengedni, hogy „erga schedam“ a tiltott iratok birtokába is juthassanak , hisz még a censura alatt szinte úgy történt, s mi akkor szabadott, az most csakugyan veszélyes nem lehet. A minisztériumban igen nagy szorgalmat fordítanak jelenleg a benső ügyek rendezésére. a hallomás szerint a legközelebbi két hónap folytában a sajtóegyesületi, polgárőrségi s általában mindazon törvények meg fognak jelenni, melyek a rendes állapot helyreállítására mélhatlanul szükségesek, úgy, hogy az ostromállapotot — legalább a székvárosban — június elsején meg lehessen szüntetni. Ámbár híreimet rendesen jó forrásból szoktam menteni, mégis az imént közlöttnek hitelességéről kezeskedni nem akarok. A magyar statútum megjelenése és az ostromállapot megszüntetése, azon két kérdés, melyen a hírlaplevelezők legkönnyebben törhetik ki a fogukat, ha nagyon mohón beléharapnak, s mégis szilárdul áll mindenkiben azon meggyőződés, hogy rendkívüli állapot soha és semmi úton rendessé nem válhatik, s hogy előbbutóbb vége kell szakadni.• Mikor? az ám a kérdés, azonban a gráczi újság pozsonyi levelezője tán mégis kissé sötét szemüvegen keresztül lát, ha azt mondja, hogy a kivételes állapot Magyarországban még évekig fogna tartani. — Van egyébiránt a dolognak humoristicus oldala is ; — a tél ezidén igen szelíd volt, mi rendesen a hernyók roppant szaporodását s a növényekre nézve nagy kárt szokott maga után vonni. Máskor ily időben hatósági rendelet szokott megjelenni, mely az e hernyókat megemésztő madarak agyonlövetését tiltja; ez évben fölösleges az ily tilalom, minthogy úgy sincs fegyvere senkinek, s a kézzelfogdosás a legdühösb madárirtónak is kissé bajos volna ! Azon hirek, melyek a bélyegadó Magyarhonbani jövedelmezését illetőleg ide érkeznek , nagy örömére válnak a finánszminiszter úrnak, minthogy minden várakozását felülhaladják , a jövedelem ugyanis februárjéban kétharmaddal nagyobb volt, mint a minőnek előre várták volna. E mellett tekintetbe kell venni, hogy a bélyegadó még nem foly be rendesen Magyarországban, s hogy sok ügylet, épen ez adótól félelem miatt, szóbeli úton vizetett véghez. Általában a kereskedelmi üzletben egy idő óta, nagyobb élénkség mutatkozik; a helybeli szabók igen megelégedten tértek vissza a pesti vásárról, minden készítményük elkelt, holott azelőtt legfelebb a kelmét szokták Bécsből hozatni, a ruhát pedig Pesten készíttetni. A bélyegadó jövedelmezése itt is magasabbra hágott. Amit a pesti kereskedők és kézművesek a Bécscseli versenyzés által vesztenek, azt az által vélik pótolhatónak, hogy Magyarhonnak Törökország felé űzött kereskedése szinte nagyobb élénkségnek indul. Császár ő Fölsége legújabb utazására erőnek erejével politikai czélt akarnak rátukmálni, nevezetesen azt, hogy Radeczky tábornagygyali találkozásának az olaszhoni ügyekre befolyása leend. Őszintén megváltjuk e tekintetbeni tökéletes avatatlanságunkat, hanem annak ,mit porosz és franczia lapok Piemont elleni tervekről szóltak , félhivatalos közlönyek már egész határozottsággal ellenmondottak. A mit a lapok a velenczei szabadkikötői privilégium megújításáról közölnek , azt a „Napló“ olvasói szerény leveleimből már régen tudják; a többi mind üres beszéd és alaptalan combinatio. Mai levelemet egy curiosummal fejezem be, mely szorosan nem tartozik ugyan e levelek körébe, hanem mégis említésre méltó. Berlinben a königstädti színházban a „Portréi néma“ adatása eltiltatott, a darabnak izgató tartalma miatt. Ugyanazon időben sz. Pétervárott, mely a földrajzirók összhangzó állításai szerint Oroszországnak fővárosa, ugyanezen operát adták három estre egymásután; az orosz császár egész udvarával mind a háromszor jelen volt, s tetszését élénk tapsolás által nyilvánitá. Fennidézett földrajzírók azon állításban is egyeznek meg, hogy Poroszországban alkotmányos monarchia a nevét viseli, Oroszország pedig absolutisticus állomány ! Bizony nem mind arany, ami fénylik! London , martins 22, XXX. Ha a continensen, vagy három nép kitöröltetnék a nemzetek sorából, aligha látnál annyi aggodalmas arczot a Hyde-parkban, a „crystal palace“ körül, és mindenütt Londonban, mint most, miután tudva van, hogy az eső csakugyan keresztül hatott a tündér palota, jelenleg már felfedezett, hézagain, de Paxton dicsősége, mondják az angolok, azért még mindig régi fényében ragyog, a bajt, munkások, mesteremberek gondatlansága idézte elő. (?) Azonban vágyjak, kik azt állítják, hogy az üvegházak nagy mestere, a hideget és meleget kifeledő számításaiból, a hideg, összehúzta a vasrudakat, és az üveglemezeket összetartó gyanta felpattogott, és az eső beto-