Pesti Napló, 1851. április (2. évfolyam, 319-343. szám)
1851-04-08 / 325. szám
Az Allgemeine Zeitung összes Ausztriának német szövetségbe lépése fölött értekezést kezdve, bevezetésül összefoglalva adja a Radowicz-féle unio-politika védelmezőinek e tárgyban fölállított tételeit és nézeteit. Érdekes leend megismertetése csak azért is, hogy lássuk az okokat, melyek szoktak összes Ausztriának a németszövetségbe leendő bekebelezése mellett fölhozhatni. A kérdéses czikk következő : ,,A létező szövetségi jogon Ausztria s a királyságok által kívánt változtatások között alkalmasint legfontosabb az ausztriai összes monarchiának a németszövetségbe leendő fölvétele. „Tudva van, hogy Radowicz úr egészen más rendszernek alapján az osztrák monarchiának németszövetségbei lépéséhez nemcsak beleegyezését adta, hanem kész volt ezt ajánlani, mert a szélesebb szövetséget egészen más, tisztán népjogi értelemben szervezendőnek hitte, s ebben a porosz szövetségi állam sebes emelkedésének biztosítékait szemlélte. Tudva van, hogy Meinterffel úr nem tudta fölfogni, miszerint a nov. 2-diki változások és az unió feladása után a viszonyok egészen átalakultak, és azért amaz engedményt fentartani kívánván, hibáját gróf Brandenburgnak kelle helyrehozni. Drezdában is helyt adott Manteuffel, még pedig minden viszonti engedmény kivonata nélkül, összes Ausztria szövetségbe lépésének. Nagy utánzási ösztönnel, és valóban, mint ki fogjuk mutatni, még nagyobb rövidlátással csak azt kívánta, hogy ez esetben az egész porosz monarchiának is be kell lépni a szövetségbe. Mondottuk : valának is, azért, mert veszélyesebb volt az önkény, melly azokat eltörölte. S ezen alapnézet, valamint a magasabb alkotmányosságnak zamatját téve, úgy másfelől számtalan önző vagy szakeszű törekvésre vetett népszerűséget. A magyar az erőszakolás által makacscsá tetetvén, nem akart többé a legártatlanabb és leghasznosabb reformban mást látni, mint ámítást, ha kecsegtetőnek tűnt föl, vagy veszélyes czélzatot, mely később fog lelepleztetni. S mert minden viszonyok összedurva és egymáson hevertek, nem vala csoda, hogy a kéz, melly annyit rontott még az építés foglalatosságai közt is, el lön kárhoztatva a tömeg, és segéd nélkül hagyatva az intelligentia nemesebb része által. Innen van , hogy kivált Erdélyben , ha vizsgálat alá vesszük a kérdéseket, melyek a közhangulatot leginkább ingerlék, kétségkívül úgy találandjuk, hogy József reformjai örökké akkor gyújtották a szenvedélyeket lángra , mikor a nemesi rend előjogait vagy előitéleit fenyegették; a szabadság elméleti érdekein és az alkotmányosság nagy garantiáin ejtett sérelmek pedig, rendszerint hidegebb vérmértékű és gyérebb szám ítészekre találtak. Halálakor is nem a közigazgatás szervezetére vonatkozó rendeletei égettettek meg a megyetermekben és a várospiaczokon, de a cataster előkészületei, a népösszeírás, a földmérési adatok. Bizonyára, kik József intézkedései ellen szívós és átalkodott visszahatást folytattak, többnyire inkább szerették a sarkaiból kivetett alkotmány középkori kaszt-rendszerét, mint a ruganyosságot, melylyel az Ezekre felötlő hatást kellett a franczia forradalom szellemének gyakorolni, és azon fényes eszméknek, melyek a genevai bölcs irataiból hihetetlen gyorsasággal vitettek az életbe át. De, kivált Erdélyben, három nemzedék alatt nemcsak a közélet, hanem az országlatra vonatkozó irodalom is parlagon hevervén , — természetes volt, miként a Párisban megkezdett nagy események, és az azokat előidéző tanok, a reformok meleg barátainál is, inkább valának a szív és képzelem által felfogva, mint az ítészet szigorú vizsgájával kisértetve. Ha már azon ellenzéket, mely a szabadalmak megóvásáért védte az alkotmányt, a másik töredékkel, mely azt a szabadság eszméinek kifejthetéséért követelte, összehasonlítanék szám- és népszerűség tekintetéből, akkor látni fognék, miként óriás többségben voltak a restauratio határozott színű emberei az illuminatismus tanítványai fölött , mert az első irányhoz tartozott a megyei kis- és középbirtokú nemesség majdnem kivétel nélkül; míg a másodiknak képviselőit többnyire csak a társadalom legfelső rétegeiben és a tudományok fáklyavivői közt lehetett — bár ott is gyéren — föltalálni. Azonban az ó-alkotmányosok osztályában is a Szajna melletti események óriás nesze már az 1791- ki országgyűlés kihirdetése előtt figyelmet gerjesztett, és sokan, kik József uralkodása derekán még a legidvesebb reformjait is , nem csak a megsértett formaságok, de az elv tekintetéből is kárhoztatták, komolyakká és fontolókká váltak, midőn halták, hogy az eszmék, meg i,fik a trónról hintettek, Párisban a tribünéről szavalatnak el. Az örökös kormánypárton kívül, ily elemek fogtak az 1791-ki országgyűlésen helyet. S elkezdődtek a tanácskozmányok oly embe összege által, kik közöl egyiknek sem volt par mentitapasztalása, sőt sejtelme is a pártok vezet és a szőnyegre vont kérdések tapintatos kezelése is. De hamar tanultak, s az 1791-ki diéta Erdély lapjain feltűnő helyet foglalt a megfontolás, a szoklat és hazafiság tekintetéből; ámbár téved, melyek a viszonyok nehézségei miatt menthetők rának, és az organisatio körüli botlásai, melyek a körülmények kényszerűségén kívül a státustér belátás hiányára is mutattak, igen könnyen kiutathatók. Ildik Leopold kabinetje, midőn a magyar köre országaiban a rendek összehívására rászánta mag a régi viszonyok helyreállítását csak lényeges vtositások mellett akarta. 1791 tehát alkotásra bízatott meg a romok ki 1791-nek kellett a visszaélésekből azokat eltolni, melyeken a hatalom önként túladni kivánt, a régi törvényekből azokat visszahozni, melyek mély akadályokat nem gördíthetnek a bécsi kiány elébe. 1791-nek kellett magát alkotmányos évnek száeni, hogy a törvényesség felügyelete alatt tábltassanak be a kényuralom követelései. Ez vala a felső akarat és a még erősebb viszom akarata. Folyt, köv, békebíró együtt végezzen valamit: ezeknek valóban személyesen egybe kell jönniük, s közmegfontolás tárgyává tenni a dolgot. Tisztán közigazgatási kérdésre nézve azonban ez nem szükséges. Oly tárgyakra nézve pedig, melyeknek kezelése bizonyos ideihez és eredményhez van kötve, rendesen többen egybegyülnek, s kihirdetik, mikép bizonyos napon és helyen special (különös) vagy petty session-t fognak tartani , ily meg ily ügyekben; p. o. utak, szegényi ügy stb. Se részben a hanyagságnak elejét veszi a szokás, mely ily ügyek kezelésére már bizonyos megszokott napokat jelölt ki. A közönség iránti kötelesség érzete, s a közvélemény figyelmeztetése nem engedi, hogy e napok feledésbe menjenek, így szabályszerűen, rendesen megszakadás nélkül folynak a dolgok, s hogy így folyjanak, jobban ellenőrködik a nép saját ügyében, mint a kormány felügyelete. A kormány kicsinyli a közigazgatás minden apró tárgyait ellenőrzeni, melyeknek czélszerű intézésétől függ pedig a nép boldogsága. A kormány tekintete rendesen csak a főbb politikai kérdéseken függ. Sabureaucratia, e lassú szabályossággal mozgó testület, csak felülről nyer lendületet. Az ügyek tárgyalásában csak ott tér el a sorozattól, hol a kormány érdeke kívánja. Nem így az angol közigazgatás. Nem köti ott a hivatalnokot annyi formaság nyűge. Saját belátása, s a nép érdeke szab neki sorozatot. S mindemellett kimondhatja, hogy nincs ott rendszerüség, nincs pontosság? Említnünk kell végre, mielőtt czikkünket befejeznék , miszerint a békebirák, minden grófságban , évenkint legalább négyszer, bizonyos napon, évnegyedes közgyűlésre (general quarter session, közönségesen csak session) mindnyájan egybegyűlnek, rendesen változtatva két főhelyen, hol a kerületi börtön s a békebirói levéltár van. Erről azonban közelebbi számunkban, nagy utánzási ösztönnel, mert semmi egyenlőség sincs abban, ha Ausztria 24,160,000 lakost, Poroszország pedig 497,000-et léptet a szövetségbe. „Az összes Ausztriának belépésére vonatkozó formaszerinti javaslat január közepén terjesztetett elő az első bizottmány kebelében. Senki sem mondott ellene , csupán egy meghatalmazott nyilvánított némi nehézségeket, s értjük Hannover a meghatalmazottját , kinek kormánya sem a bregenzi, sem az olmützi szerződés megkötésében részt nem ven. Azonban a szóbahozott nehézségeket elenyésztette Ausztriának ama határozott kijelentése, hogy összes Ausztriának szövetségbe lépése föltétlen szükség, mert a mostani viszonyok között a monarchiát még csak eszményi vonallal sem lehet két részre osztani. Összes Poroszországnak szövetségbe lépése örömmel elfogadtatott. „Erre az első bizottmány Ausztria s Poroszország kívonataival öszhangzólag készítette javaslatát. Egyetlen tag kívánta egyúttal az ezen változás által igényelt határozatok megállapítását. „Az előbb véleményezett végrehajtó hatóság Ausztriának csak az esetben nyújt határozott és minden tekintetbeni túlsúlyt Poroszország ellenében, ha a királyságokkal egyetért. Összes Ausztriának szövetségbe lépése pedig egymaga elég arra, hogy Poroszország és minden egyéb német államok fölötti uralkodást is szerezzen Ausztria részére. „Nagy Fridrik ideje óta kénytelen volt Németországban állását Poroszországgal megosztani. A szövetségi oklevél lényegileg Ausztria s Poroszország hegemoniája fölötti szerződmény Metternichig az osztrák örökösödési korábbi politikát folytatva, a monarchiát igyekezett Németország határain kívül tartani, azért valamint a bécsi kongresszuson, úgy később is a német államok közti kötelékeknek lehető tágítására törekedett. A német viszonyokra vonatkozó politikája tisztán negatív volt. Ő volt, ki a bécsi zároklevélben a népjogi egyesület bélyegét nyomta a német szövetségre, és ki a Bundestagot, minden tényleges lépésektől visszatartóztatva, nem illetőségi nyilatkozatokra birta. Ő félt Ausztriának Németországgal szorosabb összeköttetésétől, mert félt ennek a monarchiára való visszahatásától. E félelem a finom státusférfiút odáig vitte, hogy Ausztriát még a német tudomány-, és irodalomtól is elzárni igyekezett. „Az újabb osztrák politika egészen más. A mostani osztrák státusférfiak látták, mily veszélyes volt a monarchiára Metternich rendszere, látták, hogy Ausztria nem hagyja magát elzáratni Németországtól, és hogy épen az elnyomott német szellem válik forradalmivá. Ők tudják, hogy egy mozgalomnak, melyet hosszasabb időre elnyomni nem lehet, urává kell lenni; egyszersmind az új osztrák politika bátrabb is, mert nagy eredmények állnak mögötte, s a mostani Poroszországot kevésre becsüli. „A mostani osztrák politika nemcsak — mint az előbbi — Németország káros befolyását paralyiálól s bizonyos esetekre német segélyt biztosítani igyekszik, hanem a helyett meg akarja ragadni Németországban a kezdeményezést, és hogy jövendőre ne kellessen a német befolyástól félni, tényleges befolyás, és a német mozgalmi tér elfoglalására törekszik. „Ennek határozó eszköze, összes Ausztriának német szövetségbe lépése. A szövetség ez által megszűnik német szövetség lenni, súlypontja kizárólag Bécsbe esik. Ausztria a népességet, de kivált a kiterjedést illetőleg a szövetségnek felét fogja tenni, s pedig egyik compact felét, a másik 34 részre oszlott fele rész irányában. Ekkor jogezime leend azt kívánni, hogy a szövetség egész tevékenysége, ezen compakt felerész szükségeihez és kivánataihoz alkalmazkodjék. „Igaz, a végrehajtó hatalombani szavazatok részét, és a plénum részét bírja. De már jelenleg is a kisebb államok szavazatainak kevesbítése végett Manteuffel úrral együtt sokan arra építenek, hogy az államok jogait épen úgy, mint terhét a népszámhoz kell irányozni, s hogy a két nagyhatalom ezen elvnek önjavára alkalmazásától csak önként állott el. „Ez csakhamar odavezet , hogy Ausztria önkéntes elállásáról visszalép, és Poroszországnak aránylagos birt, mint az éber s magát mindig megújító és fokozó közéletet, melyet védelme alatt kifejteni lehetett volna. Nagy része, az elégületleneknek más nem volt, mint oly reactionaries, ki ha József reformjai magyar érdekben és alkotmányos úton létesíttettek vala, akkor is hasonló keserűséggel lép az újítások ellen föl. S mégis a maradéknak hálával kell e férfiakra emlékezni, mert mozgásba hozták az elzsibbadt nemzettest vérereit, fölélesztették az önzés és az önfentartás érdekei által az ország jogainak megoltalmazására a törekvést, s majdnem annyit tettek a haza szabadságára, mintha a szabadosság helyett magát a szabadságot szerették volna. De igen csalatkoznánk, midőn hinnék, hogy IIyik Leopold megkoronáztatásakor csak ezen elem várta a két testvér háza régóta zárva tartott országtermeinek megnyílását. Találkoztak a József kormányzási rendszerével elégületlenkedők között oly egyének is, bár aránylag nem nagy számmal, kik a magyar nyelv és alkotmányelleni sérelmeket mélyen érezték és buzgón ahajták orvosiani; kik hazájuk történészeti autonómiáját az egyöntetűség kétséges kísérleteiért szintén nem bírták föláldozni, s kik mindenekelőtt magyarok és csak mint azok akartak alkotmányosak lenni, de hazafius jellemek mellett is méltányolni tudták József császár számos reformjainak alapeszméit; sejditék a szabadsajtó által tolmácsolt irányok egész jelentékenységét és a század doctrinainak hatásai alól magukat kivonni nem szerették, befolyási szaporulatot enged, de a mely mégis csak felényi lesz, mint Ausztriáé. Ausztria teljes joggal fogja igényleni s valójában igénylendi, hogy egy hatalom, mely a szövetségnek a részét veszi, alárendelje magát azon hatalomnak, mely felét képezi. „Poroszország ellentállásának elhárítására pedig máris azon csalhatlan eszközt veszi szolgálatba, hogy Poroszország ellenébe Bajorországot állítja. Ausztria már az 1848-as ősz óta Bajorország területi növelésére törekszik , azonban Bajorország már most is elég erős, hogy Ausztriára támaszkodva ellenzéket formáljon. Ha Ausztria a szövetségnek felét képezi, akkor az Ausztria és Poroszország közötti távolság nagyobb mint az , mely Poroszország és Bajorország közt létezik. Ausztria népszáma 20 millióval nagyobb, mint Poroszországé, Poroszországé pedig csak ily, millióval nagyobb mint Bajorországé. Mig Ausztria túlsulylyát mi sem gyengíti, Poroszországnak szövetségbeni állása gyengítve leend ; és mig Poroszország és Bajorország vetélkedni fognak, Ausztria mindkettőjük fölött uralkodandik. Vége köv. A török birodalomba menekült magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851. IV. Sir Stratford Canning, Viscount Paimer stonnak. (megérkezett sept. 26.1849.) Therapia , sept. 3. 1849. My Lord ! Jelen közlönyömmel, mely azon magyarországi menekültekre vonatkozik, kiknek kiadatását Ausztria és Oroszország követeli, van szerencsém megküldeni, további utasítás tekintetéből, azon hivatalos jegyzékeket, melyeket Stürmer gróf és M. de Titoff, Ali basához intéztek. Ez alkalommal jelentem azt is, hogy e Magyarországra vonatkozó fölterjesztések, az illető miniszterek által külön tetettek ugyan , mindazonáltal, ő excellentiások, folytonos összeköttetésben vannak egymással , s úgy látszik, mi egyébiránt igen természetes, hogy öszhangzólag akarnak, minden e kérdést illető tárgyban működni. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. 1-ső melléklet a IV-ik számhoz. Stürmer gróf, Ali basának. (Az eredeti franczia). Konstantinápoly, aug. 29. 1849. M. le Ministre! Volt szerencsém , két nap előtt, közölni excellentiáddal, ő magassága, Schwarzenberg herczegnek közlönyét, melyben a kabineti tanács elnöke, szerződések nyomán, határozottan tiltakozik azon menedék ellen, mely az ottomán területben , a magyar fölkelőknek adatott, s kéri azok kiadatását a császári hatóságoknak. Excellentiád szíves volt közlésemre azt válaszolni, hogy szándéka M. Musurushoz intézendő közlönyében előadni azon okokat, melyek a magas porta cselekvését e tárgyban vezérlik. Nem tisztem, ezen okok fölött előre ítélni, de nem tartózkodhatom , azon észrevételt tenni excellentiádnak , hogy az események oly gyorsan haladnak, miszerint a kérdés reánk nézve valóban aggasztólag jelentkezik , miután a magyar lázadók fővezetői kísérve számos híveiktől, már már mind török földön vannak. Ily körülmények közt, parancsoló kötelességem, sürgetni a magas porta e tárgyra vonatkozó határozatát. Tudom, hogy ő császári felségének, a zuhannak megbízottja Oláhországban, az osztrák császári ügynök, M. de Timoni azon fölhívására, melyben a magyar menekültek kiadatását sürgeti, azon biztosítást ad, miszerint török katonaság által gondosan őriztetni fognak mindaddig, mig határozott útasitást nyerend, melyet már sürgetve kért a magas portától; ennek következtében, nincs veszendő pillanat, s örvendve gondolom, hogy határozott útasitások, azon*) Lásd P. N. 324-ik számát nal képessé teendik Fuad Effendit, eleget tenni császári kormány kívánatainak. Nem akarok jóvá e nézetekkel foglalkozni, melyek saját békéjének édekéből, szükségessé teendik , hogy a magas porta tárgyban határozatot hozzon. Egyébiránt ez oly tárt melyet véleményem szerint,excellentiádhoz vitéz napi közlönyeimben már kimerítettem, s főleg az legközelebbi tanácskozásban, melyet szerencsés vitani önnel, s ő magasságával, a nagyvezérrel tarthat A jelen pillanat, mindkét császárságra nézve is komoly és ünnepélyes. Jövendőbeli viszonyaink, az viselettől függendenek, melyet a magas portai krülményekben tanúsítani fog. Önnek miniszter úr ő császári felsége, azultán többi tanácsosainak dicsőségére bizom, egyelőre is kiszámítani a követklményeket. Vagyok, stb. STÜRMER: II-dik melléklet a IV-dik számhoz. M. de Titoff, Ali basának. (Az eredeti franczia). Buyukdére, alig. l“'ls, 18 M. le Ministre ! U felségének , a zuhannak rendkívüli megbízót a herczegségekben, bizonyosan nem mulasztó el datni excellentiáddal azon követelést , melyet Dalmel tábornok, épen most intézett hozzá, aug. /t„hivatalos jegyzékében, melyben kiadatását és közszolgáltatását kéri azon hat lengyelnek, kik ide csatolt lajstromon, névszerint említtetnek , s részét képezik azon lázadóknak, kik a magyar insigensek szétoszlatása után, Oláhország határain ü nedéket kerestek a török hatóságoknál. Ő excellentiája Fuad Effendi, Duhamel táborához intézett válaszában jelenti, miszerint a kérdő menekültek , török katonaság által, szorosan fog őriztetni, de egyszersmind tudatja, hogy a kiadató nézve, felsőbb rendeléseket köteles bevárni. Intézkedvén azon biztosság körül, melyet az ottmán megbízott adott, t. i. hogy a konstantináné rendeletek megérkeztéig, kellő figyelemmel fog ködni a menekültek fölött. Duhamel tábornok közélem a fenebb említett levelezést azon meghagyjál, hogy az ottomán miniszter figyelmébe ajánlj, és sürgessem a kiadatás teljesítésére szükséges ítéletek megküldését, Amedji Effendinek. E követelés, jelenleg egyike a legsürgetősebbnek, s mivel határozott szerződési kötelezettséget alapszik, melyek már régóta kötöttek a török és az császárszág között, kötelességem, excellentiád lékelező közremunkálását kikérni, a szükséges rendiek megküldetésére nézve azon meghagyással, ha azon lengyelek, kik alattvalói a czárnak, az én iéges uramnak, s kik Duhamel tábornok által köteltetnek, vagy kik ezentúl is a herczegségek olmán hivatalnokai hatalmába adnák magokat, aróságoknak kiadattassanak. Azon számos példa, melyekben a magas pc őszinte készségét tanusítá ily követelések teljesítőben, valahányszor hatóságaink által az európai v. ázsiai határokon, szökevény vagy egyéb vétkes és alattvalók követeltettek, — elégségesek arra, ha bizton reméljem, miszerint a kívánt rendeletek, Fi Effendi utasítására, mielőbb meg fognak küldő Van azonban még egy más hatalmas indok is. Exlentiád belátását el nem kerülheté , mit legközele tavasz óta , udvarom határozott utasításai követkében, ő magassága (török) minisztereinek kori megfontolásukra, köteles voltam fölterjeszteni, hogy nagyfontosságú a portára nézve, elkerülni jóságaiban, legkisebb jelét a gyengeségnek vagy velémnek, a forradalmi párt irányában, mely, a betegségek békéjének koczkáztatása után, vérrel lyegezvén Erdélyt és Magyarországot, nem műkandja el, Törökországot, viszályok maradandó pontjává tenni. Ila, mi várakozásainkkal ellenbe a fővezetők, s a forradalomban követő híveikörtön pártolást nyernének, világos, mi vészes volna az ottomán birodalom belállandóságára, és mi k£ a szomszéd hatalmasságokra nézve, kik következő ezt soha közönyösen nem vehetnék. Élénk érdekkel elvárom excellentiád tudósitá