Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-08 / 350. szám

Az idő rövidsége miatt, nem vagyok képes jelen alkalommal többet irni. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. I. Csatolvány a LXXII-ik számhoz. Vice-admiral sir William Parker, sir Stratford Canningnek. A Dardanellákban, nov. 2. 1849. Van szerencsém tudatni excellentiáddal, hogy vettem oc. 31-ki levelét „Odin“ által, s hogy erős déli szeleknek lévén kitéve, Besika-Bay ez időszakban nem biztos; azért használom az adott engedélyt, melyet ő felsége consula küldött, s ő felségének, parancsnokságom alatti hajóhadával, a Dardanellák külörősségei közt elfoglalandom a barbersi állomást. Vagyok, stb. W.PARKER. II. csatolvány a LXXII. számhoz. Sir Stratford Canning, lord Bloomfieldnek. Therapia, nov. 5. 1849. My Lord! Használom M. de Titoff által nyújtott alkalmat, s tudatom lordságoddal, hogy mult hó 19-ki és 25-ki közlönyeit vettem. Igen kielégítő , hogy a függő kérdésben, a kiadattatásra nézve, ő felsége az orosz császár azultán kivonatainak, s kormánya véleményének engedett. Azon nehézségek, melyek az ügy végelrendezését, s a diplomatikai közlekedést a porta és orosz követség közt függőben tartják, remélem nem oly természetűek , hogy a fönforgó tárgy elintézését akadályoznák. Meggyőződésemben megerősített, ma reggeli közlekedésem M. de Titoffal, kihez saját kérelmére szerencsém volt, s kinek társalgása most is jóakaratta és nyílt volt, mely ezelőtt is mindig jellemző személyes közlekedéseinket. Érdekes leend önnek tudni, hogy kérdést intézett hozzám ő felsége középtengeri hajóhadának megérkezte miatt a Dardanellákban, s jelenté, hogy nehézségeket okozand a portávali intézkedésekben, oly helynek elfoglalása a szorosban, melyet a közvélemény alig tarthat egyébnek, mint fenyegetésnek. Iparkodtam minden kellemetlen benyomást elhárítani, melyet sir W. Parker tudósításának fölolvasása előidézett, melyben hajóhadának, a szorosom keresztülrövetelét s a külerősségek közti állomásozását jelenti. Az ide mellékelt tudósításból látni fogja ön, hogy az admiralitást egyedül a vizek jelen állása kénytele e lépésre, s korántsem azon szándék, mintha a szerződéseket sérteni akarná, vagy fenyegető állásba óhajtná magát helyezni. Biztosítom orosz kollegámat, hogy nyugodjék meg őszinte érzelmeimen, hogy korántsem czélunk, szükségtelenül akadályozni a portávali kielégítő intézkedéseket, s hogy hajóhadunk előbbi és távolabb eső állomását el nem hagyta volna, ha a vizek ismert állása ezt nem igényelné. Vagyok, stb. STRATFORD CANNING. LXXIII. Lord Bloomfield, viscount Palmerstonnak. (Megérkezett, nov. 22.) Sz. Pétervár, nov. 13. 1849. Az orosz kormány naponta várja a folyó hó 5ki postát Konstantinápolyból; azonban Nesselrode gróf tegnap tudatá vélem, hogy az odessai gőzössel, M. de Titoff képes leeni ugyan jelentést adni, de az orosz és törökországi viszonyokra vonatkozó, múlt hó 19. és 24. közlönyökre nem vár a jövő hét előtt választ. Vagyok, stb. BLOOMFIELD. LXXIV. Sir Excellentiad folyó hó 5. közlönyéből, s sir William Parker folyó hó 2. tudósításából, melynek másolata e hivatalba küldetett, látjuk, hogy az angol hajóhad, a Dardanellák belerősségeinél, Barbers’ ponton von állomást. Tudatnom kell excellentiáddal, hogy ő felsége kormánya inkább óhajtotta volna, ha sir William Parker, hajóhadával, a külerősségek közt foglalt volna állomást, mert oly egyéneknél, kik ellenvetésre hajlandók , jelen állása könnyen ürügyül szolgálhat azon állításra, hogy az 1841. július 13. békekötés megsértetett, melyben a szerződő felek nyilvániták, miszerint tiszteletben tartandják a portának azon megalapított szabályát, hogy külhatalom hajói nem menendnek békeidőben keresztül a Dardanellák és Bosphorus szorosain. Igaz, hogy ily ellenvetésre azt lehetne válaszolni, hogy a szerződő felek arra kötelezték magukat, miszerint tisztelendik a portának e tárgyra vonatkozó rendeleteit, s hogy, miként ez a Dardanellák viceconsulától, sir William Parkerhez intézett leveléből világos, a török kormány úgy rendelkezett, miszerint idegen hatalmasságok hadihajói kénytelenek azon helyen állomásozni, melyet sir William Parker el is foglalt, mindaddig, míg további előhaladásra Konstantinápolyból az engedély meg nem érkezik; de a portának ez intézkedése, az említett szerződések nyomán, csak kisebb hajókra alkalmazható, oly hajókra, melyeknek rendeltetésük, külhatalmasságok követeivel gyorsabb közlekedést eszközölni; de nem hadi sorhajókra, melyeknek a szerződés világos szavai következtében, nem szabad békeidején keresztül menni a szoroson, s mi ez esetben óhajtható lett volna. Tudassa ezt ön sir William Parkerrel, valamint azt is, hogy míg a Dardanellák közelében maradand, ha a vizek ereje Besika-Bayból eltávolítaná, inkább valamivel távolabb vegyen állomást, minthogy szóbeli vitákra alkalmat nyújtsunk. Vagyok, stb. PALMERSTON, Viscount Palmerston, sir Stratford Canningnek. Küliigy ( nov. 24. 1849. u felsége kormánya szerencsés azt gondolhatni, ezen választásokra vonatkozó jegyzőkönyvben, vagy fölterjesztésben az absolut többség kérdése még említésbe nem jó. Midőn a kinevezések nem az ellenzék kívánata szerint ütöttek ki, egy eszközt talált az előtte nem kedves kinevezetteknek hivatalaik elfoglalásában legalább egy ideig akadályozására, hogy ezen időt működésének nemzeti gyűléskép folytatására, tekintélyének megszilárdítására s az országban terjesztésére használhassa. T. i. egy tíj esküformát szerkesztett, melyet a kinevezettek elfogadni vonakodván, és az országgyűlésnek második, hosszabb ideig tartott felakadását vonta maga után. A nemzeti gyűlés egy deputatiót küldött a császárhoz , mely rendi küldöttségkép állott elő, s testületileg nyert audiencziát, mely alkalommal azonban a császár világosan kinyilatkoztató, hogy nem úgy fogadja őket, mint rendi küldöttséget, hanem csak mint hű alattvalóit ; egy a főherczeghez egészen sajátkezüleg irt levelében azt mondja, miképp, nehány erdélyit fogadott el.“ Szóval előterjesztett kérelmekre választ nem nyertek, hanem e részben a királyi biztoshoz küldendő leiratra utasitottak; az 1834. October 10-én kelt ezen leirat megdorgálja a rendeket idővesztegetésekért; megtagadja tőlök azon jogot, hogy egyoldalulag új esküformát állapíthassanak meg; és inti őket, hogy a fennálló forma szerinti eskütétel után semmit se gördítsenek útba. •z azonnal további választásokra, ezek bevégzése után pedig a királyi propositiók többi pontjainak tárgyalására térjenek. A fölesketés ekkor megtörtént ugyan, de egyszersmind egy új akadály találtatott fel. A rendek •— követve az ellenzéket, mely az újabb képviseleti alkotmányokat állító példánykép maga elé •— a rendi választások előtt még a követválasztások verificatióján akart átesni, mi ekkorig az országgyűlésen sem történt, és még nagyobb tekintetű újítás vola; a regalisták névjegyzékének vizsgálásába bocsátkozik ! Sz.pétervári és bécsi tudósítások következtében, ő felsége kormánya bizalmasan hiszi, hogy azon viszályok , melyek a porta, s az orosz és osztrák kormányok közt keletkeztek , a magyar és lengyel menekültek kiadatása miatt, békésen fognak elintéztetni s kielégitőleg a porta és császári udvarokra nézve. Ha az ügy ekkép el fog intéztetni, nem szükséges, hogy ő felsége hajóhada a Dardanellák közelében maradjon ; azért czélszerű leend, ha a hajóhad, szokásos állomásait foglalandja el, mihelyt, figyelve a fönforgó kérdésre, nem fog többé a hajóhadnak jelenléte szükségeltetni a középtenger felső végén. Ezek következtében tudatom excellentiáddal, hogy meg akarván előzni minden szükségtelen halogatást, jelenteni az admiralitás lord conmissionariusainak ő felsége akaratát, hogy Sir William Parker oda utasítassék, hogy mihelyt excellentiád tudatni fogja vele, a hajóhad nélkülözhetését, a Dardanellák közelében,tak, mely alkalommal ürügyet találtak a guiberniummal közlött névjegyzék valódiságának kétségbe vonására. Ezen egy feliratban, és nem mint a „visszatekintések“ írója mondja, ki nem vett magának fáradságot az illető jegyzőkönyvek olvasására s az új esküforma kérdésében nevezett küldöttséget fölcseréli a regalisták miatti lépésekkel, tehát nem mint az író mondja, egy küldöttség által előterjesztett kétségre minden haladék nélkül azon válasz érkezett, hogy az teljesen alaptalan, és a regalisták kinevezésének vizsgálatát illető merénylet, a királyi jogokba való avatkozás , a választások további halogatás nélküli megejtésére vonatkozó emlékeztetés ismételve jön. A rendek ekkor hajoltak ugyan a választások megejtésére , de azt határozák, hogy a választásokat a szabadelvű alkotmányosság elmélete szerint fogják megejteni. Az ellenzék legkitűnőbb tagjainak egyike e czélból egy körülményes indítványt terjesztett elő, melynek főpontja az „absolut többség“ volt, egy a magyar koronához tartozó országok államjogában, — bármily őshagyományú — és gyakoriak voltak is az azokban előforduló választások, soha elő nem fordult , sem nem igényelt választási mód. Míg az új választási módszer fölötti terjedelmes tárgyalások folytak, a királyi biztos és a rendek közt kifejlett vita, mely egy tökéletes jegyzőkönyv kinyomatása miatt már előbb keletkezett, folyton növekedő elkeseredéssel folytattatott. Az utóbbiak azt állíják, miszerint egy oly, egyedül az ő ellenőrködésök alatt álló jegyzőkönyv kiadatására ők vannak följogosítva, mivel ez, az őket illető szabad tanácskozás kétségbe nem vonható jogából származik, valamint az e kiterjedésben, természetesen csak az utóbbi időben, a parlamentáris tárgyalásoktól elválaszthatlan nyilvánosság jogából is. A kir. biztos ellenben ezt újításnak tekinti, mivel egy ily tökéletes jegyzőkönyvről még eddig szó sem volt, s az előbbi országgyűléseken, melyeknek jegyzőkönyvei s hogy azon bonyolt viszonyok, melyek azultán kormánya s az orosz és osztrák kabinet közt fönforognak,valószínűleg rövid idő múlva oly véget érenének, mely a békeszerződéseket is kielégitendi, s a zultán becsületét és méltóságát is megmentendi; s reméli, hogy nem fognak ezentúl hasonló viszályok fölmerülni, melyek a zultán és bármely más európai hatalmasság között zavarnák a barátságos viszonyokat. Vagyok, stb. PALMERSTON, LXXV. Viscount Palmerston, sir Stratford Canningnek. Küliigy, nov. 24. 1849. LXXVI. Viscount Palmerston, sir Stratford Canningnek. Küliigy, nov. 24. 1849. A kecskeméti helv. hitv. egyházi és iskolai elöljáróságának kérvénye a dunamelléki egyházkerület gyűléséhez. Főtiszteletű egyházkerületi gyűlés ! Komoly aggodalom lepte meg az alálirt egyházi és iskolai elöljáróságot, midőn b. Haynau táborszernagy ő nagyméltósága 1850-ik évi február 10-én kelt parancsnoki rendelete által, a magyarhoni protestáns egyházi — és ettől külön nem választható — iskolai igazgatási orgánumokat felfüggesztette, mert e rendelet által őseinktől öröklött, több békekötések és számos királyi eskük által, valamint honi törvényeinkkel is megerősített vallásszabadságunkat érzékenyen sértve, sőt egy időre megdöntve, fájdalommal szemléltük. És nekünk, boldogító vallásunkhozi hiú ragaszkodásunk , mint szintén egyházi és iskolai intézeteink jövendő sorsa iránt fölélesztett féltékenységünk, mulaszthatlan kötelességül szabták, miszerint e törvényenkívüli helyzetben fölmerült aggodalmainkat, fájdalmainkat és kérelmünket, a lehető legelső alkalommal a főtiszteletű egyházkerületi gyűlés, mint törvényes felsőbbségünk eleibe terjesszük. Főtiszteletű egyházkerületi gyűlés! A felhívott rendelet megsemmisíti a Protestantismus fő életkellékét , mely szerint ez , az őtet érdeklő vallásos és iskolai ügyekben, hitsorsosai által szabadon választott képviselői befolyásával rendelkezik , és önmagát kormányozza; —• e rendelet fölfüggeszti a bécsi és linzi békekötések, s az 1790-ki sarkalatos törvénynyel biztosított, s ezeknél fogva ingathatlan alapon nyugvó protestáns vallásszabadságot, — e rendelet megdönti Felséges urunknak, királyunknak a birodalmi alkotmány alapelveit magában foglaló, 1849. évi mártius 4-én kibocsátott, s egyházi elöljáróságainkhoz is hivatalosan eljuttatott legkegyelmesb manifestumát, mely a törvényesen bevett protestáns vallásnak, ha élvezett szabadságát eddig nélkülözte volna is, most azt kívánni, jogalapot szolgáltatott, s melynek ide vonatkozó 2-ik §-a ezt tartalmazza : „minden törvényesen elismert egyház- és vallástársulatnak joga van közös nyilvános vallásgyakorlatra ; ügyeit önállólag rendezi, kormányozza; cultus-tanitás- és jótékonyságra szánt intézményei, alapítványai és tőkéi birtokában s élvezetében marad ; de mint minden társulat, a közönséges státustörvények alá van vetve.“ És midőn ezen,mind vallásos mind törvényes nézeteinkkel ellenkező, mind Felséges urunk királyunknak tisztelettel idézett manifestumával összeütköző parancsnoki rendelet által előidézett törvényenkívüli helyzetnek mielőbbi megszüntetése iránt, már már reményt kezdünk táplálni; azt hívén, hogy közigazgatási orgánumaink fölfüggesztése, csak az egész országban fönálló ostromállapotnak — mely természeténél fogva a választási és szabad gyülekezeti jogot nem ismeri — következménye, s igy maradandó eredménynyel nem birand : e közben az alólírt elöljáróság, a pestkerületi császári királyi protestáns tanodai főfölügyelőség által, az iránti nyilatkozattételre hivatott föl: „hogy a kecskeméti tanintézőokmányai egyébiránt csak 1790-től fogva jelentek meg nyomtatásban , a jegyzőkönyvekben csak a vitatkozások és határozatok említettek meg röviden. Ezen újítás annál gyanúsbnak látszott előtte , mivel abban a censura kijátszását, s a sajtószabadság tényleges behozását szemlélte, mi utóbbi természetesen a rendek előtt úgy tűnt föl, mint a parlamentáris alkotmány természetszerű s szükséges corolláriuma. A kir. biztos megtilta a Napló czimü jegyzőkönyv kinyomatását, melyet a rendek már megkezdettek , s a már megjelent íveket zár alá vetette. A rendek ezen tilalmat az által tudták kijátszani, hogy szónoklataikat, mint külön véleményeiket, óvástételeiket, nyilatkozataikat — melyek ritka esetekben a régi jegyzőkönyvek is fölvetettek — a jegyzőkönybe hagyák igtatni, mit nekik nem is lehete megtiltani, vagy annyira akadályozni. Wesselényi báró, ki az ellenzéket nem annyira vezeté, mint inkább mindig előtte sietett, a viszálkodást törésre hozta. Megjelent egy kőrenyomott ívvel , saját kezének munkájával, megigéré „a Naplónak rendes folytatását ily alakban, s az általa szerzett kőnyomdai sajtót fölajánld, mint hazafira áldozatot , a rendek használatára, melyben őket senki sem fogja korlátozhatni.“ Ezen ajándék kitörő örömmel fogadtatott, s elhatároztatott, „hogy ezen sajtó a rendek által kiadandó irományok nyomatására forditassék, még pedig minden korlátozás nélkül; egyelőre pedig a Napló nyomatására, Wesselényi báró fel ■ ügyelete alatt.“ Ezen gyűlésre utczai sesteli fáklyásmenetek következtek,a tanulók részéről az ellenzék legkitűnőbb tagjai lakásaihoz, különösen Wesselényi báróéhoz, ki az utczán megjelenvén;beszédet tartott az egybegyült sokasághoz, melyben a többi közt kiemelő azon egyesülést , mely a vara és diadema közt, a népek elnyomására már századok óta fönáll.“ A harsogó éljenek messze elhangzanak az éj homályában, a csönd egyébiránt meg nem zavart őket a magas kormány által kiadott új tanítási rendszerhez alkalmazni miképen kívánná?“ Mely hivatalos megkeresés folytán alulírt elöljáróság, az e részben fönálló fensőbb rendeletek szerint, korlátolt körben tanácskozmányt (conferentiát) tartva, az • 1. alatt másolatban mellékelt nyilatkozata szerint tudata a cs. kir. főfelügyelőséggel, miként, ámbár a magas kormánynak iskoláink újabb szervezésére nézve kijelentett c célzatainak üdvös voltukról nem kételkedik, s jóllehet a mai kor kívonataihoz alkalmazandó több javítások tanintézeteinkbe leendő behozatalának szükségét maga is belátja ; mindamellett ezen a február 10-ei rendelet által előidézett törvényenkívüli helyzetben, intézeteinknek a miniszteri tanterv értelmébeni átalakítása iránti véleményadásra, annyival inkább a cselekvés terén e czélbóli működésre jogosítottnak magát egyáltalában nem érezheti. Eként érez és gondolkodik a kecskeméti egyházi és iskolai elöljáróság jelenleg is, midőn a főtiszteletű egyházkerületi gyűlés, mint törvényes felsőbbsége előtt ezennel bevallja és ünnepélyesen kinyilatkoztatja , miként ő a kecskeméti egyházi és iskolai intézeteknek , és az ezekben létező, Felséges királyunk V. Ferdinánd által 1835-ik évben megerősített rendszernek, egyházi felsőbbség vezetése és jóváhagyása nélküli változtatásától, mind vallásos buzgóságánál, mind törvényes nézeteinél, mint szintén a szervezett és alapítványok változtatásával illetéktelenségének érzeténél, s végre Felséges urunknak, királyunknak önként s nyíltan adott legkegyelmesb manifestumába vetett bizodalomnál fogva, általános visszatartózkodásra magát szorosan kötelezettnek ismeri és tartja , annyival inkább , mert tanintézeteinknek a velünk közlött minta kellékeinek megfelelőleg, s az egyházi felsőbbség mellőztévek átalakítására hatolni, annyit tenne, mint hitelveinkkel összehangzó eddigi rendszerünket hűtelen megtagadni , s annyit tenne, mint a főtiszteletű egyházkerület és a helybeni egyházi község közös anyagi erejével felállított, számos községek és egyesek jótékony segélyezésével fentartott intézeteinknek — melyek az eddigi szervezés mellett mind Felséges urunknak hív jobbágyokat, mind a hazának jó és hasznos polgárokat neveltek — létéről lemondani. Mely ekénti, vallásunk és tanintézeteink iránti tisztelet és szeretetből eredő óvatosságunknak, a makacsság vagy bármely rész indulattali megkülönböztetését az alólírt elöljáróság a midőn nyugodt és tiszta lélekkel várja, egyszersmind nyilvánítja , hogy ha a törvényes egyházi felsőbség a kecskeméti egyház kebelében létező tanintézeteknek hitelveinkkel egyező valamely változtasát, átalakitását javallandja, s vele egyetértőleg akarandja, s az erre okvetetlen kivántató újabb jövedelemforrásokról netalán most mindjárt is gondoskodni szükségesnek látandja: a kecskeméti egyház nemcsak eddigi áldozatait kész a kor kivonatai szerint idomítandó intézeteire továbbra is felajánlani; de sőt — ez elöljáróság reménye szerint — kész leend virágzó iskolájának, mint szivvérivel táplált s kedvelt gyermekének fentartására, fejlesztésére minden tőle lehető módot és eszközt szives készséggel felhasználni. Minthogy pedig alólírt elöljáróság nem tud megválni azon reménységtől, hogy Felséges urunk és királyunk magyarhoni több mint három millió protestáns hív alattvalóinak hozzá felterjesztendő súlyos sérelmeit és jogos kérelmeit legkegyelmesb figyelmére méltatandja, ezért ezennel alázattal folyamodik a főtiszteletű egyházkerületi gyűléshez, kérvén, miszerint a tisztelt gyűlés , mint a dunamelléki kerületben törvényes egyházi felsőbbség, ő császári királyi Felsége elébe járulva esedezzék , hogy ő Felsége a b. Haynau által kiadott sérelmes rendeletet megszüntetni, és a protestánsokat vallások alapkövét képező, egyházat és iskolát egyforján átölelő öntatott; elővigyázatul azonban őrjáratok vonultak keresztül a városon. Ez ülés azonban az utolsóelőtti volt ez országgyűlésen. A kir. biztos megszünteté a gyűléseket, s ez eseményt Bécsbe följelentette, honnan nemsokáig kellett várni a feleletre; s ez nem volt egyéb, mint a feloszlatási leljrat, 1835-diki január 29-dikéről, mely azonban már ezen események előtt készen tartatott, miután a kormány az országgyűlés menetéről, az utóbbi időszakban azon meggyőződéshez jutott, hogy annak további folytatása egészen eredménynélküli lenne, s csak arra szolgálandna, hogy az ellenzékkeli törést, s annak hatalmát kiterjessze. Sőt ezt már akkor is oly tetemesnek tartották, hogy az országgyűlés föloszlatását „nem a szokott“ ünnepélyes módon a k. biztos által — mit a „visszapillantások írója“ mint tény ad elő — eszközölték, hanem — mintha csak közönséges tartalmú leirat lett volna — úgy adatott át az országgyűlés elnöke által a rendeknek, s a főjegyző által felolvastatott. És ezen meglépés tökéletesen is sükerült, mivel a rendek nem is tartották más feloszlatást lehetségesnek, mint a k. biztos által. A solvimus szó, mint villanyos ütés hatott, s az ellenzék befolyását egyszerre megakasztó, mely most egyedül arra szorítkozott, hogy párthiveit az adminisztratióbani részvéttől visszatartóztassa. — Ezen — négy kinevezésen kívül — egészen eredménynélküli országgyűlés — jóllehet többször félbeszakasztatott— 1834-diki május 24-dikétől, 1833. február 6-ig tartott, gyűléseinek száma összesen 67 volt, azonnal hagyja el jelen állomását, tekintetbe vévén a konstantinápolyi ügyeket, s készen legyen az admiralitás lordjai rendelkezésére. Ő felsége kormánya értesítve van, hogy a franczia admiral hasonló utasítást nyerene, s hogy maradása vagy távozása a levanti vizekből, a konstantinápolyi franczia követ utasításától függend. Excellentiád közölni fogja jelen utasítását a franczia követtel, s kívánatos, hogy excellentiáitok utasításai az illető admirálisokhoz öszhangzók s hasonló eredményüek legyenek. Vagyok stb. PALMERSTON. Folytatjuk.