Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)
1851-06-03 / 371. szám
tieldhez, melyhez azon utasítások másolatai csatoltatók, melyek a brit hajóhadra vonatkozólag, Sir Stratford Canninghez küldettek. Elévülésünkre, megerősítve láttuk azon felvilágosításokat, melyek a fő státusminiszter által önnek adattak, kinyilatkoztatván, hogy a brit képviselő és admiral nem akarta az európailag megalapított szerződést sérteni. Lord Palmerston világosan megengedi, hogy a porta engedélye mely, békeidőben könnyebb hadihajóknak megengedi a bemenetelt, oly hajóhadra, milyen Sir W. Parkeré, nem alkalmazható. Ő kimondja, miszerint nem helyesli a szerződés azon magyarázatát, mely Konstantinápolyban történt, és sajnálja, hogy az angol admirál nem választott kellőbb helyet horgonyvetésül , biztosítván, hogy ezentúl ez meg fog akadályoztatni. Örömmel vettük a határozott rászólását a történteknek, úgy szinte a jövő biztosításait is. Mi ezennel fölmentettünk azon szükségtől, hogy Ausztria példájára, mely szinte egyike a szerződő feleknek, hivatalos tiltakozást tegyünk, vagy feketetengeri hajóhadunkat a Bosphorusban hasonló állomásvételre feljogosítsuk, melyet az angol flotta a Dardanellákban von. Miután az angol hajóhad cselekvése nem helyeseltetett a brit kabinet által, nem marad egyéb hátra, mint jegyzékben venni az újonnan adott biztosításokat, s hogy a lord Palmerston által elismert kötelezettségek, jövőben szorosabban megtartassanak. Mi az ottomán kormányt illeti, mely az 1841-i szerződés által szinte köteles a megalapított elvek felett őrködni, melyeket legújabban elhanyagolt, midőn békeidőben önként megnyitotta hadihajóknak a szorosokat; ily megszegését a szerződésnek tiltakozás nélkül nem lehet tűrni. Ezek következtében M. de Titoff megbizatott, hogy azon közlönyt felterjessze, melynek másolata ide záratik azon megbízással, hogy lord Palmerstonnal közöltessék. Megjegyzendő az is, hogy midőn a brit kabinet kötelességének ismeri, meginteni ügynökeit, hogy a szerződés szoros határain túl ne lépjenek, mi részünkről a török kormány irányában hasonlót tenni kénytelenek vagyunk. Excellentiád sziveskedendik e közlönyt a fő státusminiszternek felolvasni, s másolatát kézbesíteni. Vagyok stb. NESSELRODE. Folytatjuk előbb tagja. A szerkezetben előforduló népfönségrei hivatkozás teljesen eltévesztő hatását. Minthogy a Moulin úr jelentésében foglalt javaslat alkalmasint a gyűlés által is határozattá fog emeltetni, tehát valószínű, hogy a nagyfontosságú parlamenti viták csak júliusban fognak megkezdetni. Ma az Ordre egy új XI. bulletint közöl hasábjain, mely nemcsak hogy titokban nem tartatott, de sőt több képviselőknek ismeretlen úton megküldetett, és fenyegető hangon szól azokhoz, kik az alkotmány revisioját, vagyis ez által, akár a monarchia visszaállítását , akár az elnök hatalma meghosszabbítását akarják elérni. „Figyelmeztetjük — így szólt, többek közt — a többség tagjait, hogy közülök mindazok, kik szavazataikkal a vérontás jelszavát kimondandják, „ezzel önmaguk ellen ki fogják mondani a halálos ítéletet. Neveiknek a Moniteurbe lett iktatása az ítélet helyét pótolandja.“— Végszavai ezek: „Ők forradalmat akarnak, ám ki lesznek elégítve. De tudják meg, hogy ez lesz az utolsó. Itt az ideje végezni ezen javíthatlan fajjal, mely csak akkor lesz végkép legyőzve, ha megfosztatik szerzett kincseitől. Éljen a social köztársaság.“ Aláírva: „a középponti ellenállási bizottmány.“ • Az Ordre azt kérdi a Pressétől, ha ezt elismeri-e a valódi ellenállási bizottmány művének ? Még nem tudom, mikép vélekedik, és mit tud róla a Presse, de a provocatiók után, melyek a kormány és a törvényhozók többsége részéről folyvást történnek , a bulletinnek erőszakos hangulatát csodálni nem lehet. A múlt heti viharos ülések következtében több párbajról beszélnek, melynek tegnap és ma kellett történni. Kimenetelök még nem tudatik. Az annyit szenvedett, annyit hányatott sziget lakosai rendet, csöndet, s hozzátehetnek, valódi boldogságot élveznek; mert a caltagironei decurionatus fényes küldöttséget utaztatott Nápolyba a királyhoz, tőle esdeklendő , hogy hűséges ragaszkodása nyilvánítását elfogadni, s megengedni méltóztassék, miszerint annak zálogául ama községben élethű szobrát fölállíthassák. A király szívesen fogadta a küldöttséget, de a szobor felállítására nézve , igen bölcsen azt határozta , hogy az arra fordítandó pénz, melyül csupán csak a községi pénztár-fölösleg lehet tekintendő, inkább jótékony czélokra fordítassék, vagy községi vállalatokba fektettessék, hogy így a szegény munkás osztály szerezhetési módjai szaporítassanak. A Campana egyik legújabb számában igen vastagon kel ki a sajtónak mindinkább elszaporodó kinövései elleni erkölcsiség tekintetében. Szent dühe és dorongoló modora ezúttal nemcsak megbocsátható, de helyén is van, mert annyi szemtelen firka, kép, sat. ritkán látható összehalmozva, mint városunkban. Igaz van, midőn felkiált: „A szabadság nem frigyesül feslettséggel.“ Ha ismerné önök Berzsenyiét, idézhetné ama szép szavait, melyek szerint a megromlott erkölcsök nyomában ..Róma ledől s rab igába görbéd!“vekedő idegenkedéssel találkozik, — tudomásunkkal, eddigelé csak öten folyamodtak, családjuk számára szükséglendő dohánytermesztési jogért. Egymásután mondogatnak le lakosaink a megszokott, sőt egy némelyiknek egyedüli időtöltésül szolgáló pipázás és szivarozásról, s maholnap bátran visszahirdetheti a kapitányi hivatal azon tilalmat, hogy az utczákon és udvaron, 5 pengő ft. büntetés mellett tiltatik a pipázás, vagy szivarozás, — és mégis betűről betűre megtartatik— a tilalom. Úgy látszik itt is szükséges volna a népszerű oktatás, melynek bizonyosan lenne eredménye. A folytonos szárazság miatt emelt sűrű panaszainkat, valahára, — kissé bár későn is — meghalgatá az egek ura, s ha valami jégcsapás nem sújtja le vetéseinket, vérmes remény ígérkezik, hogy a szárazság által elsült széna hiányát az őszi kövér gabnavetések, s a bő szüret pótolandják helyre. Mint hiteles forrásból tudjuk, a házgyujtásról ismert Toronyi expolgármesternek — a felette ítélő szegedi törvényszék megkeresése folytán — a napokban írták össze, azaz csak akarták összeírni vagyonait, — mivel T. úr hihetőleg csupa ügyvédi kiszámításból vagyonait jó eleve más névre íratta. Furcsa volna, ha a törvényszék meg, a vagyontalanság miatti kártalanítási hiányt csupa beszámításból több évi börtönnel pótolná helyre. R. levelező, Paris, május 29. P. A tegnapi ülésben Moulin letette a Morin és Moulin javaslataik megvizsgálására kinevezett bizottmány jelentését. A bizottmány javaslata oda megy ki, hogy minden az alkotmányrevistát tárgyazó indítványok, egy, az osztályokban nevezendő tizenöt tagból álló bizottmánynak adassanak át; e bizottmány az első indítvány letétele után nyolcz nappal nevezendő, és köteles egy hónap lefolyta alatt beadni jelentését. Az egyszer elvetett indítványok csak három hónap múlva vetethetnek föl újólag, és megvizsgálásukra egy új bizottmány fog az elsőnek módjára neveztetni, valamint minden újabban beadandó javaslat is ezen bizottmánynak fog átadatni. E tárgy a szombati ülés napirendjére van kitűzve. Mindamellett, hogy tegnap már törvénysértés nélkül lehetett tenni az alkotmányrevisióra vonatkozó javaslatokat, s mindamellett, hogy mind a rivolimind a pyramidutezai gyüldék már több napok előtt megállapíták szerkezetüket, mégis az ülés elmúlt anélkül, hogy ez megtörtént volna. Ennek oka azon körülmény, hogy a legitimisták a pyramiduterai szerkezetet egyáltalában nem akarták elfogadni, és az utóbbinak tagjai még egyszer meg akarják amazokkal az egészet kisérteni. E czélból holnap mindkét gyülde rendkívüli ülést tartana, melynek azonban alig lesz sok eredménye. Ha a pyramidutezai szerkezet, mely ott tegnapelőtt állapíttatott meg, jezsuita szellemű, azon nem fognak önök csodálkozni, ha meggondolják, hogy azon gyüldenek Montalembert úr egyik elöke-A gróf valódi leánya, kit Laczi megmentő, fölfedez- tetik. Csak kevés idő előtt lett neje ifjú gyámatyjának, a tékozló fiú ez újabb példányának, ki megtért, törődött szívvel, rongyosan került vissza atyja házához. Mondani sem kell, hogy Tóbiás leánya sem esett a mélységbe. Előkerül, érdemlett keresztül rosz jellemű férjének. Ez a mű tartalma főbb vonásokban.. Ki nem látja e mesén is a franczia szabást, mely a rejtelmek irodalmára, a koldus tanyák borzalmaira stb. emlékeztet? Ugyanazon romlott légkör, melynek lege oly nyomasztóan hat a néző kebelére. De vizsgáljuk a jellemeket. Mindenek előtt egy sötét alak tűnik föl a személyek közt, kitől — bár sokkal tehetetlenebb — örökké félünk, mint az iskolamestertől a londoni koldusokban. Koldus, kivel egy borzasztó bűnkisérletnél találkozunk először, s kit gonosztettei milliomossá tesznek. Aztán egy grófnő, ki gyámleánya gyermekét kiveti a világba , s a szegény hölgy kezével szívtelenül rendelkezik, saját gyermekét pedig e hölgy iránti szerelme miatt, megátkozza. Van továbbá e grófnőnek egy segéde, ki a gyermeksikkasztásban eszközül szolgál, s aztán e gyermeket, ki ellen ily borzasztóan vétkezett, magához nőül kényszerítő menni, hogy jószágain osztozzék. S hogy ezért érjen, megcsalja, háttérbe szorítja saját testvérét. Szerencse, hogy e testvér oly nevetségesen könnyelmű , s a leány merőben haszontalan teremtés, kiben nincs semmi érzés, ide és oda lehet tenni, mint a bábot, mert csupán rang, fény után indul, s csak úgy változtatja jegygyűrűit, mint öltözetét. Hogy pislog az ékszerekre — ő, a milliomos vendéglős leánya ! Ezek a színmű komolyabb alakjai. Gonosztevő vagy aljas és érdektelen alakok. Nincs egy is közöttük , ki iránt részvétet érezne a műphilosoph, ki orpán az ifjúságnak ir. Helyesen jegyző meg rá egy bíráló, mikép sem Shakespearenek, sem Mohernek nem jutott eszébe az ifjú nemzedékből magoknak védgátot alkotni az érettebb ítélet ellen. Ők az egész világnak, az emberiségnek írták. Mit mondjunk az íróról, ki műve homlokára azért írja e szót: népszínmű, hogy a közönség legalsó rétegeiből, a karzatból alkosson védgátat az érettebb ítélet ellen ? Ami a közönség alsóbb, kevésbbé művelt osztályainak van írva : már magában fölmenti az írót a szigorú ítészet aggodalmaitól. Tudják drámaíróink, mi kevésbe kerül megnyerni a karzat tagjait. *) S az író többet többet enged magának. Erősebb vonásokkal jellemez, kiáltóbb színekkel fest, torzít, hogy az aljasabb rétegekre annál inkább hasson, s a népies póriassá fajul. Ez elfajulástól óvni kell színművészetünket. A közönség és művészet iránti kötelesség ez egyiránt. A szó, ki a pórtömeg közé leszáll, nem a művészet papja többé , kinek szent hivatása, emelni, nemesbíteni az közönség ízlését, hanem bohócz, kinek nem a művészet csarnokában, hanem a piaczi komédia fövenyén van helye. Ismétlem , óvjuk ez elfajulástól szinművészetünket. S e részben legtöbbet tehetnek, kiknek példája irányadó. *) Sz. közelebbi művében legjobban megtapsolák a következő mondatokat: „Ádám és Éva boldogsága Schuwichs az enyémhez képest.“ „anyáda.“ „nem kell nekem leány szíve , ha ,,ezi a tányéron hoznák is elembe.“ Turin , május 22. •1. Kamaráinkat a hadügyi költségvetés feletti vitatkozások foglalkoztatják, melyek Európa mai viszonyai közt nem minden érdeknélküliek. Az illető miniszter úr tegnapelőtti beszédében kijelente, mikép tárczája költségvetése 31 millió frankban állapíttatván meg, hiszi, hogy ezen összeggel 45.000-nyi sereget fog csatakészen tarthatni. Beszéde általános helyesléssel fogadtatván, csupán Sinea képviselő emelt szót a miniszteri intézkedések ellen, de szava a pusztában hangzott el. Míg nálunk a nizzai ügy a közbeszéd tárgya, Rómából és Nápolyból a legellenkezőbb hírek érkeznek hozzánk. A szent városban t. i. a franczia és belföldi katonák közt folytonosan tartó czivódásokról veszünk hírt, s a czivódások közben, melyek alkalmával a nép mindig a belföldi katonaság mellé áll, már több gyilkolási s öldöklési esetek is fordultak elő. E szomorú jeleneteknek elejét veendő Gémeau tábornok úr, parancsot adott ki, hogy a római katonaság a városból egészen kivonuljon. Ez, természetesen nem tetszik Antonelli úrnak, ki, bármennyire rettegjen is a demagógiától, mégis csak olasz marad; azonfölül pedig nem épen alaptalanul tart attól is, hogy a franczia foglaló sereg mától holnapra csakugyan tettleg is azzá lehet, ami névre — t. i. köztársaságivá, s akkor a pápai absoltismus nem a legbiztosabban őriztetnék általa ! Ezen gyakor összekoczanásokon kivűl sok botrányos esetekre nyújt alkalmat a rendbontók azon vakmerősége, melynél fogva a békés szivarozókat és dohányzókat ebeli szabadságukban akadályozni s nyilvános helyeken is zaklatni nem átalják. Előttem fekszik egy olasz lap, melyben Antonelli bibornok úr f. hó 16-án kelt rendeletében az ilyetén vakmerősködéseket szorosan tilalmazza, s a tilalom ellen cselekvőket elfogatni s rögtönitélő bíróság elé állíttatni parancsolja. Mily egészen más színben látjuk a szicziliai dolgokat , ha t. i. azokat a „Giornale del Regno delle due Sicilie“ lap hasábjain nézhetjük ideket ébresztene maga iránt a közönségben , kivel találkozni vágynék a néző. A comicai alapokban már több jellemvonás , több élethűség. Az udvarbiró (Szentpéteri) és Laczi (László) egyszerű megjelenésekkel is derültséget idéznek elő a közönségben. Ez kétségkívül egy részben az előadó egyéniségek érdeme. Azonban az udvarbiró és fia, s a Laczi és gyámleánya közötti mulatságos viszonyból is fejlődik ki néhány helyzet, mikben némi comicai erő jelentkezik. Itt és amott érezteti velünk szerző a tehetséget, mely annyi érvet nyújtott már a közönségnak. Mondhatnék ugyan, ha e népszínművet a vígjáték szigorú szabályai szerint akarnók megítélni, mondhatnék, hogy az érintett jellemek arczvonásaiban is sok torzítás van; hogy például az udvarbiró különös vegyülete az apai szigornak a pityergő asszonyi gyöngeséggel, míg Laczi könnyelműsége gyakran a féleszűségig megy. Az Ítészet, komoly arczczal, sok egyéb észrevételt mondhatna még, ha a mű, melyet ismertetünk , a népszínmű igénytelenebb czíme alatt nem tűnnék föl. E szempont a részletességekről fontosabb általánosságokra vezet bennünket. Színirodalmunk egy nevezetes ágának iránya függ e szó értelmezésétől: népszínmű. Nem megyünk most vissza a szini költészet ez ágának történetére. Igen messze vezetne. Csupán egyszerűen megjegyezzük, mikép a népszínmű nálunk a német bohózatok helyét foglalá el. Művészeti és nemzetiségi tekintetben egyiránt nagy haladás. A német bohózat, a drámai művészet ez aljas neme, hazájában is csak külvárosi színpadokon szerepel. Francziaországban a nemesebb vaudeville van helyette. Mi sem tűrhettük tovább a művészet nemzeti csarnokában. H. M. Vásárhely, máj. 21. . Múlt levelünkben ígéretet tevén, a közigazgatási szervezetnek mielőbb életbeléptetése reményében, hogy jövő alkalommal az új tisztviselők névsorát is közleadjük; hogy ebbeli ígéretünket ezúttal nem válthatjuk be, és ismét a jövő, vagy azután jövendő levelünkben ígérjük, ne nekünk, rovassák fel hibául,kik a végszervezetet a közjóllét érdekében oly nehezen várjuk , hanem a körülménynek, mely azt gátolja, s a szokatlan ideiglenesség bizonytalanságával fárasztja türelmünket. — Bonyhády István, megyei főnök ő nagysága, megyei körútjában városunkat is útba ejté. — folyó hó 9-dikén délutáni 6 óra tájban érkezett meg, s másnap délutáni 4 óráig itt mulatósa alatt, a megyei tömlöczöt, és a helybeli járásbíróságot is meglátogatta ; megérkezte után egy órával tisztelgett nála a város egész tisztikara, de hogy minő fogadtatással ? most — az egyszer hallgat a krónika. — A törv. járási bíróság — bárha a peres ügyek a tavaszi munkanapok beálltával tetemesen csökkentek is — folytonosan működik, s Veres Lajos járási törv. főbiránk működése iránt elismerés nyilvánul. Társas életünk, mint Herkules csizmája — mindég—egy állapotban van, s ha, olykor holmi koncz után leskelődő vádaskodók nem lépnének fel koravári vádjaikkal, egyik vagy másik tisztviselő — vagy oly egyének ellen, a kiktől a hájfalatot féltik , ha csak asszonyi pletykához nem folyamodnánk , unalmas óráinkban még csak újdonsággal sem mulathatnék egymást. — A minapában egy megbukott dramaturgicus sebész, egész lélekháborúsággal híresztelő a városban, s jelenté be az elöljáróságnak, hogy egy veszett kutya által megmart veszett embert fedezett föl. — Azonban a nyomban követő orvosi vizsgálatból az tűnt ki, hogy a veszély elmaradt. Mint halljuk a fiatalság egy nagyszerű mulatságot akar rendezni a zöldben, — jó szerencsét hozzá mi ugyan, ismerve fiatalainkat, kétkedünk, hogy sikerülenb. Casinónk is alakulófélben van, — de miután a felsőbb engedély , több hónapok előtt megérkezett, s mégis ott vagyunk honnan elindultunk , annak egyhamarjába alakulásához kevés kilátásunk van , s hahogy magunk nem hordatunk lapot, szomszéd városba kellene mennünk, megkérdezni, hogy, mi újság a nagy világban ? A dohányegyedárusság városunkban, naponkint nem „Szökött katona“ új irányt jelölt ki. Szigligetié volt az úttörés érdeme. A népszínmű általa , példája által nyert új értelmezést. Ha eddig látványos művet értettek alatta, mely külső színpadi gépek és eszközök segélye, s pórias életei által akar hatni a népre (értjük a köznépre) , most a népszínmű onnan nyeré nevezetét, mivel a népélet köréből kölcsönözé tárgyát, alakjait, s még typusaiban is népies , nemzeti sajátságokat tüntetett föl. Lehetetlen volt nem örvendeni e haladásnak. Sokan már ez új irány alapján hitték földiszleni a magyar drámát. S a közönség sem volt hálátlan az új irány követői iránt. Sallangjait, kinövéseit ábrázolók szokszor a népi életnek , csak külsőségeit, bizarságait fogták föl; arról, mi drámai, szó sem volt műveikben, és mégis megtapsolák a nézők a puszta igyekezetét. Bár szigorúbban ítéltek volna. Ily körülmények közt a népszínmű, emelkedés helyett, napról napra romlott, s igaza van egy barátunknak , ki e lapokban írta, hogy már csupán népdalt és spectaculumot értenek alatta. Szigligetitől vártuk legalább az új irány s az alak megmentését, mit oly szerencsésen kitalált. Azonban közelebbi művében maga a mester ezt is feláldozó, s nem egy lépést ten visszafelé — a német bohózatokhoz. A látmány fő dolog, melyről neveztetik a mű. Mintha a színház panoráma volna. Magyar alakok helyett a német bohózat nemzői, jó és rész szellemei kisértenek a színpadon. Szóval a népszínmű ismét a köznép számára írott mű lett, színdarab helyett, melyben a nép saját életviszonyait látja visszatükrözve, melyben az magára ismer , s mely az összes közönségnek nyújt élvezetet. Ha jól emlékszünk, Victor Hugo mondá, midőn több darabja megbukott az ítészet előtt, hogy ő van HIVATALOS. Kinevezések. A belügyminiszter kassai rendőrbiztos Stiepanek Józsefet, saját kérelmére Pozsonyba tévé át, s helyébe a pesti kapitányság fogalmazd segédét, Prenninger Jánost kassai rendőrbiztossá, s gr. Slaugwitz féle gyalogezred cs. kir. hadnagyát , Müllner Frigyes Antalt a pesti városkapitánysághoz 2-ed osztályú rendőrbiztossá kinevezd. Ő iige f. é. máj. 23-kai 1. f. határozata által pénzügyminiszteri miniszteri biztost Rosenfeld Lajos, a szerbvajdasági s temesi bánsági cs. k. pénzügyigazgatóság elnökévé legk. kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyminisztérium a temesvári cs. k. pénzügyigazgatóság segédhivatalainál rendszerezett segédtiszti állomásokra a fenállott temesi kamarai igazgatóság kiadóját Nigrovich Bertalant , s a magyarországi cs. k. pénzügyigazgatóság tisztjét, Schevits Mózest nevezé ki. A cs. k. pénzügyminisztérium a német-bánsági határőrezred határigazgatási hadnagyát , Becker Antalt, a szerb vajdasági s temesi bánsági cs. k. pénzügyigazgatóság hivatalkörében pénzügyi-kerületi biztossá kinevezi. Az általános birodalmi törvény és kormánylapnak az igazságügyminisztérium alá rendelt szerkesztőségénél, a román szövegre egy rendszerezett segédszerkesztői állomás ürült meg. — Ez állással jár egy valóságos cs. k. miniszteri fogalmazó rangja, rendszeres 200 pftnyi szálláspénz s a legalsóbb fizetvényfokozatban 600 pftnyi évi fizetés, a magasb 800, 1000, 1200 és 1400 pftnyi fizetvény fokozatokral esetleges előmozdithatás mellett. Azoknak, kik ez állást elnyerni kívánják , a jogi tanulmányok végeztét, az igazsági vagy igazgatási ügyletekbeni gyakorlati jártasságot és a német és román nyelvek tökéletes ismeretét kell kimutniok , úgy hogy a német nyelvből a románra, s ebből a németre ügyesen s hűn legyenek képesek fordítani. Az igazságügyminiszteriumhoz intézendő illetékességi kérvények a cs. k. helytartóság utján 1851 juin. végéig nyújtandók be. Bécs máj. 22. 1851. A cs. k. igazságügyminiszteriumtól. M. H.