Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)
1851-07-01 / 393. szám
1851. másod évi folyam. 393 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken •• Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ , Egyévre . 18 „ — „ „ A bari «lefizetés , mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4,, , Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 10 „ — „ „ Egyes stém — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,uri-ut. Lafferthaz 449. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ............ Kedd, július 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgő krajnval számittatik. A beigtatási s lop.ktnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Pesten : Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ 1851-diki második félévi folyamára. A PESTITAPEÓ működése ismeretesebb a közönség előtt, semhogy azt újabban is fölemlegetni szükséges volna. Mutatta azt eddig a növekedő részvét, melyet törekvésünk irányában a t. olvasó közönség tanúsított. Bel- és külföldi levelezéseink érdekességét bizonyítanunk sem kell , melyek mellett az egyes rovatok tartalmasságát és érdekét növelni, a közönség iránti legszorosabb tartozásnak tekintettük. Lapunk ezen félévben is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg mindent elkövetünk, hogy a 1. közönség megelégedését megnyerhessük, mit annál könnyebben hiszünk elérhetőnek, miután publicistáink elismert legjelesbjeit lapunk dolgozó társai közé számítjuk. Műtárunk politikai és szépirodalmi dolgozatokon kívül érdekes könyv- és színbírálatokat hozand rendesen ismert íróink legnevezetesbjeitől, miáltal irodalmunknak, s általán véve nemzetiségünknek véljük a legkitűnőbb szolgálatot tehetni. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 frt. — évnegyedre 5 frt. p. p. Pesten házhozhordással félévre 8 frt. — évnegyedre 4 frt. p. p. Tudomásul: a féléves előfizetés január 1-től június hó utoljáig, — és július 1-től december hó utoljáig értetik. — Az^ewsgfyerf^^előfizetés pedig az első negyedév: január 1-től mártius hó utoljáig; — második negyedév: április 1-től június hó végéig; — harmadik negyedév: július 1-től September hó utoljáig; — végre a negyedik negyedév October 1-től december hó utoljáig értetik. Az előfizetés elfogadtatik Pesten, a „PESTI NAPLÓ“ szerkesztő- s kiadóhivatalában, uriutczai Laffertház, 449 sz. a. 1. emeletben, vidéken minden cs. k. postahivatalnál. Pest júniusban 1851. A „PESTI NAPLÓ“ szerkesztősége. TARTALOM: Telegraff tudósítások- A közigazgatás- 1-Paris (Tocqueville a jelentés szerkesztője. Payer és Broglie javaslata. Tocqueville választatásának hatása. A Presse.) Genoa (A nyári élet Turinban. Bérlőim indítványa. Genuai hírek. Fürdővendégek. A piemonti hajóhad.) Faja- (Adósság. Intézetek. Kiházasítási egylet. Hiányok. Községtanács. Egy jó terv. Községi pénztár. Lejárás a dunához. Töltés.) Vát.- (Rend és béke. Űrnap. Napszám és hatósági rendelet. Az élet ára.) Hivatalos. (Vámvonali rendszabályok.) Teménykiállítás- Előfizetési fölhívás. Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország-Az alkotmányrevisio és Bonaparte-Napoleon úr sorsa. A Messager de l’Assemblée nézetei. Lamartine Úr a revisio tárgyában. A revisiobizottmány, és az előadó megválasztatása. Az elnök útja Poitiersbe. Párbaj. Bocarméginé.) Nagybritannia. (Alsó- és felsőházi ülések. A zsidóemancipatiobill elfogadva. Porter lőfegyvere.) Németország. (Berlin : kitüntetések ; Preuszen és Posen tartományoknak a Bundbeli kilépése . Hompesch gr. Frankfurt: a hesszeni viszályok nem bizonyultak be. Drezda : Dr. Bürger elfogatásának következményei. A király és királynő utazása. A porosz ügyek állása. Kasszel : új három rendelet; amnessia) Olaszország: (Hadgyakorlatok. Új hadtestek alakulása. A hajóhad fölszerelése.) Törökország- (Dunaparti helyőrségek. A hajóhad új szervezése. Utépités. Regaldi. Nyomor.) Magyar nemzeti múzeum-Legújabb Duna vízállás-Műtár (Népköltészetünk külföldön.) Budapest, július 1-jén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, jun. 26. — Az ülések lefolyásának siettetése végett a követkamra elhatárzá reggeli 10 órától d.u. 4 óráig naponkint ülésezni. Ugyanaz, az iparadó törvény 21 czikkelyét elfogadta. A senatus a vasutajánlatot 52 szavazattal 4 ellen elfogadta. —A nizzai törvényszékek kinyilatkoztaták, miszerint semmi alapos ok nincs az ismeretes óvástétel miatt befogott öt személy üldöztetésére. Ilir szerint a kormány Monaco hű jószágát 20 millió líráért szándékszik megvásároltatni. Zárd, jan. 26. — A montenegróiak ismét megtámadták Spizza lakosait, de visszavezettek. E megytámadások más pontokon ismételtetvén, mind a két részről többen estek el. A harczias forrongás Montenegróban folyton tart. Paris, jun. — 29, 5% rente 93, 20; 3% 56, 15. A szabad kereskedés fölötti vita folytattatik. London, jun. 27. — Madrasban iszonyú orkán dühöngött, minek számos hajótörés van következése. A KÖZIGAZGATÁSRÓL. 1. Pest, jul. 1. Nemrég értekeztünk Anglia közigazgatásáról. Nem árt ismételni a tanúságokat, mik czikkeinkből folytak, hogy azok fonalán elmondjunk még némi dolgokat, miket elmondani, mielőtt ez ország igazgatása rendeztetnék, idején van. Mindenekelőtt említők a közigazgatás fontosságát , melynek alakjától sokkal inkább függ az egyéni szabadság, mint a divatos alkotmánylevelek nagy ígéreteitől. Például említők Angliát, hol egyedüli formák mellett, sokkal több személyes szabadságot élvez a polgár, mint a franczia köztársaságban, melynek chartája, Isten és a franczia nép nevében, oly nagy jogokat hirdet. Párhuzamot vontunk e két ország közigazgatási rendszere közt; párhuzamot a bureaucratia és önkormányzás között. A történészet kiáltólag szól. Anglia, társalmi viszonyainak számos sebei mellett, ingatlanul maradt a zivatarban , mely nemrég megrázta Európát, — ingatlanul, mint szikla a tengerekben, melyeken e hatalmas szigetország uralkodik. S Francziaországban egy júliusi és februári szél elég volt megdönteni a trónt, melynek a bureaucratia, e költséges testület, e második hadsereg volt támasza. De az újabb események csak a múlt dolgok észszerű eredményei. Visszafelé lapoztunk a történetekben. S megérintettünk egypár általánosságot , miknek súlya nagyobb, mint talán első pillanatra véli a felületes gondolkodó. Nagybritanniában, mint megjegyeztük, egyenlő lépést tartott a politikai és polgári, a társas- és magánszabadság kifejlése. A középkor intézményei korszerűleg módosultak, a túlságos egyéni szabadság, mely a társadalommal is harczbann állott, korlátoztatok, a nélkül, hogy elnyomatott volna. Az absolutismus nem irtható ki azon szabadszellemű germán intézményeket, mik, a keresztyénséggel, főalapjait teszik polgárisodásunknak. Francziaországban ellenkezőleg. A történeti fejlődés folyama erőszakosan megszakittaték. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NÉPKÖLTÉSZETÜNK KÜLFÖLDÖN. A legközelebb múlt magyar költészeti évtizedet előlegesen népi jelleműnek fogja ismerni az irodalmtörténetire mulhatlanul. E jellemnek előállítására pedig több ok munkált együvé életben, irodalomon. Igazán mondják: a magyarnak elég egy horpantás, mert e mezőn is azt vesszük észre. A poliikai öntudat, a nép érelme, társulatok hatása, egyes sziltek idevágó munkássága, elvégre , mintegy ajánuléka voltak a legközelebbi tizednek, hogy helyre ittessék az elődök mulasztása, kik semmibe vevők fontos irodalmi ügyet, és látok, hogy a fölhozott Mine egyaránt lövelle szét, mint a csillag sugárai. • . Mindenfelé. Népszerűvé lenni minden áron oly követelés volt, amely tanná emeltetek, s ha megtenné is némileg keserű gyümölcsét, mert fölületre vitt, de jó oldalai em maradtak el a költészetben. Az 1836. esztendei Aurora valamelyik ismertetője. mondá egyik hazai lapban, hogy a költők hajlandóága, részvéte a népnek, politikai és társadalmi állása iánt soha nem szólalt föl oly kivehetőleg éles szerkezetben, mint az említett évi zsebkönyv lapjain. Addig járta a nemzetiség, haza és hazafiság eszieméje, de azontúl mindinkább kezdő fordulni az alább rétegek felé is a honi költészet, s fölvette hitág azatai közé a nép nyomorát, apókta buját, saszerény nép napi küzdelmeivel összevetvén az évezredes szolgaságot, oly hangok pendültek elő a hazai fán, minőkben nagy figyelem nélkül, ki lehet már enni a század lelkét, alapérzelmét. Szerencsére alakult egy társaság, halhatlan kólónk nevére keresztelve , mely a nemzeti és népi eszléket a költészetben jutalmak által segíté fejteni,rünjteni. Szerencsére, tágultak a sajtóviszonyok, s velők a szűkebb nézetek megkapták az eszme ruganyosságának természetét, azaz képesekké lettek tágulni, terjeszkedni. Szerencsére a politikai nép eszméje szinte hódított , terrénumot foglalt, s mind többet akartunk érteni alatta, mint Werbőczy populusa, vagy épen az újabb idők honoratiorai is voltak. Szerencsére föltámadt a népköltészeti ereklyék, hagyományok, termékek gyűjtése, s méltónak találtaték a népköltészet, hogy nemiekben szabályt is adjon az idegen szabású műköltészetnek, és készültek dalok , drámák e zamat után, sőt a népszínművek — egyenesen csak a mi aesthetikánk szülöttei — ez idő alatt nőtték ki magukat életre való fris ifjonczczá, mely dalaival s a magyar közélet sajátságai fölhordásával letánczolta színpadunkról a jövevény bohózati mását. Szerencsére adott a sors néhány költőt, kik a népiesség fogalmát csaknem kizárólag pártolák , s népi hangon irni, tehetségök, akaratjok is volt. így meglelte költőjét igen sok, addig föl nem vett tárgy, s ha mirtus- és narancserdő nem suhogott is dalaink szellőjében, de piroslott a kecskerágó , meghajolt a jegenye , rajta ült a fekete holló. Aztán népünkben tömérdek a költői anyag; keleti fajunk ebben is mutatkozik ; életünk saját eredeti, pusztáink népe hasonlíthatlan, s költészete azonkép. És a mi szinte nagy dolog: dallamaink sorsát megvédte időkön át, melyek külön vallás és nemzetiséggel szaggaták egységünket, megvédte a nép, meg a zenész czigányok, s ha nemzetiségben, vallásban különböző fajok ülik is ez országot, de a dal egységét semmi sem bonta föl, mert a dal mindnyájunkért van. Ily okok összemunkálása után , valóban a magyar költészet igen erős és lényeges változáson ment által, s úgy látszik, el van készítve a hazai levegő minden nagy elme számára. Ennélfogva költőink néhány évi munkálataiban, belső helyiratát lehetne fölfedezni a magyar haza fekvésének, szokásaink, sajátságaink annyi száma jön fölavatva e rövid korszak alatt, mint azelőtt soha. A műveit külföld kezdi észrevenni, hogy Európa költészetébe, közös dalversenyébe egy hang vegyül, mely különbözik az édes illatú sorrentoi fok zenéitől, nem is oly ködös, mint az északi bárd viharénekei , hanem mindkettőnél busább, mélyebb és nem kevésbbé nemzeti, melynek alapzönje (Grundton) kelet költői mámora természetében keresendő. Hogy a külföld észrevette s üdvözli népnemzeties irányunkat, arról talán egyéb is szólhatna , nemcsak dal és költészet. De most ez a fődolog. Már régebben voltak írók, kik magyarság kedvéért leginkább németül adták elő gondoltaikat s forditák a népi költői ereklyéket. Gaal és Majláth mondái, Mednyánszki regéi mind a népi elem körül és végett írattak. Bowring angolra téve néhány népdalunkat, később Greguss A. tanár költőkből és néptől forditó verseket németre, melyek szinte mohósággal vetettek föl a népköltészeti gyűjteményekbe, azonban mind addig, míg honilag el volt mulasztva népköltészeti ereklyéink gyűjtése, derekast nem állíthatott elő a külföld semmi áron. Mióta pedig a Kisfaludy-Társaság pajzsa alatt nagyobb ipar fordittatott e tárgyra, dalaink s meséink külföldön is több figyelmet találnak, s igy jelent meg Vitney Antaltól egy gyűjtemény még 1848-ban Lipcsében válogatott dalokkal. Síjkertől a népdalok és mondák két kötetéből a mesék Majláth és Gaaléival pótolva, Berlinben, 1850-ben, most pedig Kertbenytől szinte népdalok és pedig a népköltési gyűjtemény mind a három *) kötetéből, és Kecskeméthy Csapó Dániel dalfüzéréből egy jókora kötet, Darmstadtban, 1851. szám szerint 492 dallal, használván Majláth, Toldy, Greguss és Vitney fordításait is. Stier, a mesék fordítója, így ír : a mesék, tudniillik a magyar mesék, „szláv vagy német utánzások előképeit vagy vonásait is tüntethetik ugyan elő, de bizonyítékait adják egyszersmind vegyetlen magyar életnek, mely annyi rész között birt tulajdona még az Európába szakadt öt milliónak. Mert a magyar, nem oly feltűnő meteor a népek élete látkörén, mint a tudatlanok fáradatlanul állítják, hanem a német fajnak idők óta nem lankadó, de mostohául díjazott pajzsa kelet és dél ellen.“ Hasonlóul idézhetnénk több jóakaratai szózatot felőlünk a külföldön, ha szükség volna, de mi a dalok és mondákról akarunk figyelmeztetőleg szólani, mennyiben kimerítőt csak szorosan kritikai tudományos laptól igénylünk mind az eredeti, mind a fordított dolgozatok felől. Ezt pedig annál korábban, minél készebbnek látjuk a külföldet a munkálatokkal, mely esetben, félő, hogy hibásan, hamisan fognak bennünket ismertetni, s ferdítésekkel itt ott elmásítani. Különösen a mesék fordítóját emlékeztetjük Henszlmann mély felfogása és széles körű vizsgálataira, a szépirodalmi szemlében, összevetvén német, szláv, oláh, magyar sőt arab és egyéb népi meséket is, hol egyiknek mint másiknak érdeme, hátránya, eredetisége, s rokonsága kitüntetvék, hol a keresztyén kor meséi, mainál szokottabb terjedelemben, a régi pogány, sőt az ős mythosokkal is viszonyba tetetnek, magyaráztatnak. Azokhoz, miket Stier „Anmerkungen“ czim alatt közöl gyűjteménye végén, nem csak adatul fognak szolgálni e magyarázatok, hanem vezérnézetekül is. Egyébiránt, miután a két első kötet meséi és a „Csaber“ rege is le van fordítva Stier által, a harmadik kötet pedig húsz új mesét hoz : remélem lehet, hogy ezek is át fognak tetetni, biztosítván, amennyire népünket ismerjük, mind a hazai gyűjtőket, mind a fordítókat, hogy mesekincsünk nagy része még nincs összegyűjtve harmicezöt, negyven mesében, mert alig több mind az, mi eddig kiadatott s megkérjük az Augsburgi újság (Beilage, 166. sz.) kritikusát, ki Stier úr forditmányai után kevés jót mondhatott felölök, hogy a furcsán kezdő ,,Nol volt, hol nem volt“ (Wo war’s, wo war’s nicht ?) stereotyp formából semmit se következtessen, mert az nem is kérdés, hanem csak ,bizonytalan előadása bizonytalan országnak, helynek, s nem több nem kevesebb, mint a német kezdet: „Es war einmal ein König und eine Königin.“ Neki visszatetszett ez a „Neckisch-naiv“ kezdet, s azonnal életet csinált belőle mondván : Ez lehetne a legjobb motto és ítélet maguk a népmesék felett. Mi nem tagadjuk a német népmesék derekabb voltát, de a németekénél is van derekabb , s ezt csak azon észrevételre válaszoljuk, hogy az augsburgi kritikus mikor magyar mesékről volna szó tít sorban, elatolakodik, s dicséri a németet, szokás szerint. Vége köv. *) Az ,,Új Ismeretek Tára,adván Erdélyi élet- s irodalmi rajzát, még 1851-ben is csak két kötetről szól, holott a harmadik is megjelent már 1648. tavaaaán !