Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-02 / 394. szám

a) állandó, vagy b) mulólagos (átkelés). Az elsőbbinek akkor van helye, ha a beszállásolás legalább is egy negyedévre előre kívántatik (43. §.), — bármely más beszállásolás átkelésnek tekintendő. 4. §. Az átkelések végett a tulajdonképeni katonai átkelési országutak, a déli és éjjeli állomások, s mind­egyikre nézve a megkivántató beszállásolási járások, m­ég pedig egy szűkebb a rendes, s egy terjedelmesebb a rendkívüli szükségletre nézve, megállapitandók. 5. §. A terjedelmesebb beszállásolási járás beszállá­solásra csak azon esetben használtathatik, ha a szállás­beli szükséglet a szűkebb járásra nézve igen nagy, vagy ha ezen utóbbi már fölötte nagy mértékben volt ter­helve. 6. §. Ezen elv szerint kell eljárni a katonai átkelési úton kívül szükségelt beszállásolásnál is. 7. §. Úgy a beszállásolási járás egyes községei kö­zött, mint minden községbe­n a beszállásolásnál kellő sorrend tartandó. A szállásadási tehernek aránytalan eloszlása ellen keletkező panaszokat mind az ugyanazon beszállásolási járás községei között, mind pedig magukban e közsé­gekben, a politikai közigazgatási hatóságok intézik el. 8. §. Minden község köteles, a szükséges szállást a mellékes kellékekkel együtt, a térhely figyelembe véte­lével, reá kivetett hadcsapat számára, ezen rendelet ér­telmében előállítani. 9. §. Ha a helységre kivetett hadcsapat, vagy ennek egy része, laktanyákba vagy az illető közigazgatási ha­tóság véleménye szerint e czélra fordítható álladalmi épületekbe szállíttathatik , ezen épületek helyett más szállás a községtől nem követeltethetik. 10. §. A hadcsapatok beszállásolására különösen oly helyek választandók , hol laktanyák vagy fidklakta­­nyák (Quasicaser­en) léteznek; ezek csak akkor mel­lőzhetők el, ha a hadcsapatoknak odahelyezése, fontos katonai tekintetekből kivihetlen. 11. §: A községek a hadcsapatok és szolgálati lovak beszállásolására saját épületeket jelölhetnek ki , és e czélból laktanyákat, fióklaktanyákat, katonai bérszo­bákat, istálókat stb. építhetnek vagy eszközölhetnek ki. Laktanyákat, fióklaktanyákat, katonai bérszobákat, istállókat stb. a községgel egyetértőleg, magánosok is építhetnek , akár azon szándékból, hogy a katonai be­szállásolástól maguk fölmentessenek, akár hogy ezen intézetekből javadalmat húzzanak. Ha az ily épületek különösen a katonák beszállítására építtettek, ezek azon helységekhez nem számítandók, melyek a 20-dik §. szerint a katonai beszállásolás el­osztásánál alapul szolgálnak. Oly helyeken, hol a katonaság beszállítására külö­nösen rendelt és alkalmas helyiségek léteznek, főleg ezek használandók. Ugyanaz egész járások vagy egy egész koronaország terjedelmére nézve is történhetik, mely végből a beszállásolási pénzalapok alakítása meg­­engedtetik. 42. §. Állandó beszállásolásnál (3-dik §.) a község választásától függ, várjon laktanyáit a kivántató bútor­ral ellátni, és ezek jó karban tartását, tisztítását, és az utánszerzést, valamint a fűtést és világítást elvállalni akarja-e vagy sem. Utóbbi esetben ez a katonai köz­igazgatóság által teljesíttetik , és ily esetben a kölcsö­nös jogviszonyok mindenkor írásbeli szerződés által állapítandók meg. 13. §. A katonai közigazgatóságnak szabadságában áll, az álladalomnak katonákkal megrakott minden lak­tanyáiban markotányosokat a szükséghez képest tartani. Ezeknek azonban a laktanya belsejében kell beszállítva lenniök, s áruikat és italaikat , melyeknek tartására jogosítvák , sem a laktanyán kívülre , sem pedig azon belől polgári állambeli ülővendégeknek nem árulhatják. A községek vagy magánosok által épített laktanyák­nál a kötött bérszerződés szolgál zsinórmértékül. 44. §: A katonaság, a szállások és egyéb mellék­szükségletek előállítása végetti követeléseit közvetlenül az épület-vagy földbirtokoshoz sohasem, hanem a­meny­nyiben a politikai közigazgatási hatóságok közbenjárá­sának nincs helye , mindenkor a község-elöljáróhoz kö­teles intézni. A község köteles a helyiségeket kiválasztani, a had­­csapatosztálynak kijelölni , és a szállásokba való be­osztást szükség esetében kalauzok kirendelésével esz­közölni. 45. §: A katonaság tartozik, a község által neki ki­jelölt és ezen szabálynak megfelelő szállást , a mellék­szükségletekkel együtt elfogadni. 46. §: A községelöljáró tartozik a katonaság által kívánt szállásokat még akkor is kirendelni , ha ezeket a törvényes mértéket meghaladóknak tartaná is , mihe­lyest a hadcsapat parancsnoka követelése mellett meg­marad , különben a parancsnok kényszerítő eszközök­­höz nyúlhat. Azonban a község panaszát a politikai hatóság e­­lébe terjesztheti. 47. §. A község köteles a tőle követelt szállásokat magában a községben kijelölni , és a beosztást a törvé­nyes szabályokhoz képest teljesítni. Ugyanaz tartozik a szükséghez képest a megkíván­tató bér- vagy a­őálítási szerződéseket az egyes ház­birtokosokkal megkötni, és ezek teljesítéséről gondos­kodni. Ugyanaz jogosítva van, szükség esetében törvé­nyesen rendelkezése alatt levő eszközök használatával a nélkül, hogy a fölebbezésnek gátló ereje volna, a hadcsapatok beszállásolására az erre alkalmas és ren­­delkezhetés alatti helyiségeket igénybe venni. (Folyt. köv.) M. H. ford. Bulyovszkiné. Ezt követi zenészeti énekes és tánczegyveleg. Holnap YELVA melodrama 2 felv. — Az éjjel 40 óra 6 perczkor Budapesten erős föld­­ingás volt érezhető, a hullámzat dél-éjszaknak, mint­egy 2 másod­perczig tartott, az em­bereket első álmok­ban fölriasztotta; kevés szélzúgás is volt érezhető s a hévmérő nem változott. Kár nem történt. — A Magyar H.nak , mint látszik , nem tetszik az, hogy villanytelegráfi közlönyének hitelességét kétségbe vontuk, s főleg azzal akar czáfolni, hogy szemünkre lobbantja, miszerint a forrást, honnan kapta, nem ismer­jük. Szíveskedjék fölhatalmazni bennünket­­. Kollegánk ama forrás megnevezésére , s meg fogja látni, hogy mi azt igen is jól ismerjük , s a közönség is átlátandja, miszerint azon forrásból hitelesebb tudósításokat jövő­ben is bajosan várhat, mint az első vala. Elvárjuk a fölhatalmazást. — Ma reggeli hét órakor a svábhegyen egy ház ki­­gyuladt­, s egész teteje leégett. A tűz okát még képzelni sem lehet. — 4 Lovassi Betti kisasszony e napokban férjhez ment, s mint némelyek mondják a szinészeti pályát vég­kép odahagyni szándékozik. Már a tegnapi hallétben mint Lovassi- Tripammerné lépett föl. Legalább a Loc. bl. végén ekép közöltetik , bár a rendes szinlap csak régi nevén nevezi. — -j- B. Geringer helytartó úr ő exclja tegnapelőtt a budavárosi börtönöket személyesen megvizsgálta. —­­ A fővárosi műárusoknak kötelességekbe van téve, hogy a kereskedésekben megjelenendő mindenféle műdarabokból egy példányt a rendőrséghez küldjenek, mielőtt azt a kirakatban kitennék, vagy áruba bocsá­­tanák.­­­­ A hegyaljáról közlött tudósítások szerint ez idén ott igen jó szüretet remélnek. A gabona és széna termés is lehető legjobb eredménynyel biztat. A mar­hadög e vidéken nem pusztít. Megjegyzik , hogy a Ga­­licziába nagy mennyiségben történt szállítás miatt az élet ára igen emelkedik. Tisztabuza köble 20 vft; ga­bona 12; árpa és zab 9 ft. v­asszubor hordója 400—4­50 ft; utolsó szűrés 35 p.­ft. — 4 A közelgő műkiállításra naponkint érdekesnél érdekesebb művek érkeznek a külföldről is. Legközelebb Münchenből küldetett néhány jeles festvény. Markó Károly hazánkfia is több becses művel érdekesül az ez idei műkiállítást. — A Festészetről levett szó , eszünkbe jut azon szo­morú körülmény, hogy Marasztoni J. úr dicséretesen ismert festészeti akadémiájának életben tartása végett, mint halljuk a kormánynál kénytelen pártfogást keres­ni. Ezen intézet oly föltűnő sük­ért tanusíta működésé­ben , hogy az a közönség teljes pártfogását és részvétét megérdemelte volna. Képkiállításai évről évre a leg­szebb reményekre jogosítottak bennünket, s még­sem találkoztak széles Magyarországban néhányan, kik nem­zeti festészetünk ezen egyik épmagvának életét biztosí­tották volna. Magunk hagyjuk el magunkat ! —­­ A józsef-ipartanodában a közvizsgálatok f. hó 20-kán fognak kezdődni , s a szünidő csak egy hónap leend. — 4 E napokban egy furcsa jelenetnek valánk szem­tanúi a váczi utczán .Esti szürkületkor csendes guitarre zengést hallunk távolról. A hang közelebb-közelebb jött, s már némi érzékeny ária dúdolását is vehettünk észre a guitarre siránkozása mellett. Végre épen hoz­zánk érkezett a várva várt harmónia. S uramfia! mit nem kell látnunk! Egy magános hurczolkodó taligán látunk ülni egy duzzadt képű szöszke fiatalembert, ki­pirult arc­cral, vállára lógó csepűfürtökkel! kezében egy repedt guitarre, ajkán egy keserű nóta amolyan koszalgalnyi kopalgalnyi-féle!... A taligát egy köpezes tróger húzta maga után vigyorogva. ... A nép tolongott körültök és nevette őket! A zarvavármegyei múzsa pe­dig egész ihletettséggel folytatta a magáét; nyakát hol jobbra hol balra csavaritva a nagy érzéseknek miatta. Hir szerint a muza egy lágyfejű tőt legény, ki ha egy kissé felönt, módnélkül elérzékenyül, s ily különös­ségekben keresi kedvét. Különös, az igaz, de igaz­­ inkább, mivel egy­más szárd-helvét kereskedelmi kötés Ausztria kereskedelmi érdekeire veszélyes hatással van. Mint mondják, ezen körülmények sietteték a bajor-osz­­trák vasúti szerződés mielőbbi aláírását. Berlin­ből írja a Preus■ Zeitung , hogy Radowitz­­nak Neue Gespraeche über Staat und Kirche czímű, annyit említett nevezetes munkája , Erfurtban két kö­tetben megjelent, Varsó­­ból jún. 22-kéről szóló tudósítás szerint, az ezüstnek a kormány rendelete következtébeni beszedése valósulást nyert, azon különbséggel, hogy a birtoko­soktól nem egészen veszik el, hanem adót vetnek rá, s csak bizonyos mennyiséget vesznek el belőle. Külföldi rovatunk alatt erről bővebben. VEGYES HÍREK ÉS ELEMÉNYEK. Budapesten , julius 2. Nemzeti színházunkban, ma szerdán adatik először : A KAPUS és FIA , víg­játék 2. flv. Írták Bayard és Warrenes, francziából POLITIKAI SZEMLE. Pest, jul. 2. (!) Lissabonból, jun. 24-keig terjedő tudósítá­sokkal bírunk. Az előbbi csendes állapoton semmi vál­tozás. A kormány a vizeni és coimbrai polgári kor­mányzókat bocsátotta el. A községi tanácsok egy része a választások előtt föl fog oszolni. Az új választási tör­vény ámbár igen szabadelvű , a cortest megakadályoz­hatja abban, miszerint magát alkotmányozónak nyil­váníthassa, s bármi tekintetben is az alkotmány elveit megváltoztassa. A pairek és államtanács módosítása a cortesre bízatott. Gróf Azingaguia, Saldanha testvére, párisi követté neveztetett. Madridban Noronba váltotta föl. Párisi, jún. 26-diki tudósításaink még mindig az alkotmány revisiojával foglalkoznak. Tocqueville a bizottmányi jelentés elkészítéséhez fogott. Mint mond­ják, a minisztertanácsban közelebbről heves összekoc­­­czanások történtek, az elnöknek Poitierben tartandó beszéde miatt, melyet az elnök nem akart a minisz­terekkel közleni. Faucher lemondással fenyegetőzött. A nemzetgyűlésben 27-ken Thiers­nek kellett a sza­bad kereskedés ellen beszélni. Ez előre is általános fi­gyelmet gerjesztett. Hír szerint, a párisi ellenállási bizottmány föloszlott volna, minthogy nem egyezhettek : Blanqui vagy Bar­­bes legyen-e az elnök ? A National sajnálja, hogy a köztársaságiak nem vesznek részt mindnyájan a pótló választásokban , azon­ban , 4852-re azzal vigasztalja magát: csak türelem addig, m­íg mindnyájan együtt fogunk működni! Londoni tudósításaink minden politikai érdek­ nél­küliek. Turin­ből írják, hogy az angol-szárd kereskedelmi kötés Bécsben kedvetlen hatást idézett elő, annyival is Francziaország. (!) Paris, jún. 26. — Az Ind. belge párisi leve­lezője írja , hogy a mai napra a Moniteur hibásan jelentette, mintha a revisiobizottmány ülést fogna tartani. A revisiobizottmány nemcsak, hogy ülést nem tartott, de nem is tudják, mikor fog tartani; csak akkor gyűlnek ismét össze, ha Tocqueville kész lesz jelentési munkájával, melyet még maga sem tud mikor végzend be. Ma sokan foglalkoztak Toc­queville megválasztatásával, s leginkább a bona­­partisták vették rész néven, minthogy ezen válasz­tás nem egyebet jelentene , mint törvényes revisiót, anti-elyséeista értelemben. Megjegyzendő, hogy a választás alkalmával, Berryet, ki azelőtt nem nyi­latkozott az Elysée részére, nem Tocquevillenek, hanem Broglienak adó szavazatát, s ebből azt kö­vetkeztetik , hogy a Berryer-féle legitimista pártár­nyalat nagyon kétkulacsos. A nemzetgyűlés mai ülésében harmadszori tár­gyalás alá került Sainte-Beuvenék, Francziaország kereskedelmi rendszerének, a szabadkereskedés el­vein leendő módosítását tárgyazó indítványa. Buffet, a kereskedelmi miniszter, kit e tárgy illet, London­ban lévén, Baroche elhalasztását kívánta. Thiers a tárgyalás megkezdése mellett való, s csak elbá­mult, hogy Buffet nincs jelen, minthogy azt meg­ígérte volt. Faucher szólott barátja, Buffet helyett, mindazáltal a kívánt elhalasztás meg nem adatott. Azt mondják, hogy Buffet maga,sem igen szerette volna ily kényes tárgy vitatása alkalmával jelen lenni. Sainte-Beuve állott a szószékre roppant ke­reskedelmi rendszere fejtegetése végett; három óra­kor kezdett hozzá, s egy negyedre félbeszakasztat­­ván, hat óráig beszélt. Thiers holnap fog hozzá szó­lani, hasonlíthatlanul világos ékesszólással. Sainte-Beuve kereskedelmi rendszere ezekben ösz­­pontosul: megsemmisítése a tápszerek és nyerster­mékért, minden adónak, a vasadó leszállítása, sza­bad kereskedés a gyarmatokkal, a fővárossal közös vámszabály, a behozatali tilalmak eltörlése, a ke­reskedelmi minisztérium megszüntetése, hogy fize­téséből a 73 millióval kevesedett adót pótolni le­hessen. — A Pattié tegnapi számában imezt olvassuk: ,,Girardin Emil, tegnap a szószékről tett leleplezé­seiben nem átallotta azt mondani, hogy a köztársa­ság elnöke 4848. dec. 40-ke előtt egy, a Hôtel du Rhinben fölállított titkos sajtóval egy üzenetet nyo­matott volna. Mi azon helyzetben vagyunk, — írja a nevezett lap — miszerint állíthatjuk, hogy azalatt, míg a köztársaság elnöke a Hotel du Rhinben lakott, ily titkos sajtó soha nem létezett. A köztársaság el­nökének nem volt szüksége titkos sajtóra, midőn Paris és vidékének minden sajtója rendelkezése alatt állott. Girardin Emil pedig, ki már egy üzenetet költött, egy másodikat is igen könnyen költhet, a­nélkül hogy a logika ellen vetne.“ Mint sokan hiszik, Girardin ezen dementi­t nem hagyja magán szárad­ni, s érdekes botrányok újabb fölrezedését várják.­­ Az idén a harmadik és utolsó katonai nagy szemle a Mars-mezőn megtartatott, 46,000 ember vett benne részt. A köztársaság elnöke előre érte­­síttetvén, hogy a decembristák tömegestül nyomul­nak a Mars-mezőre, a Temple, Saint-Martin, Saint- Denis külvárosokat eltökélett zubbonyosok pha­­lanxja foglalta el, a Vive la république démocrati­­que et socialenak, bonapartista enthusiasmussal ki­áltott vive Napóleonnal ellenállni készen. A köztár­saság elnöke ezúttal bölcsen tett ; a­helyett, hogy az elfoglalt helyek felé ment volna, a Concorde-pia­­czon keresztül, kikerülte bámulóit és elleneit. A szemle, a nagy hőség miatt, a katonaságra nézve igen fárasztó volt, s nem igen volt hajlandó, a Vive VEmpereurt­­ kiáltani; egyedül a 64-ik sorezred éltette császárja­ és Napóleonját. A szemléről lévén szó, és a zubbonyosak- vagyis decembraillardokról, mintegy legitimista lap nevezi, érintenünk kell azon éles torzsalkodást, mi a két kia­báló párt között létezik, t. i. a köztársasági és a na­­póleonista kiabálók között. Minden erejöket megfe­szítik , hogy valamelyik felülkerekedhessék. A de­­cembraillardok azonban, rendesen megveretve , vagy verekedve kénytelenek odahagyni a csatatért. E tárgyra vonatkozólag egy tegnapelőtt történt következő eseményt írnak a párisi lapok. Sz. Miklós utczában egy új táncz- és hangverseny-teremet nyi­tottak meg. A falragaszok azt hirdették, hogy a megnyitás alkalmával begyűlendő jövedelem az af­rikai gyarmatosok javára fog fordíttatni, s a köztár­saság elnöke protectióra is hozzájáruland. Temple, St. Denis, St. Martin külvárosokból a nép mindjárt­ összegyűlt; azt gondolták, hogy a köztársaság elnö­ke elmegy maga is, a terem kinyitási ünnepélyére. St. Denis és St. Martin kapukban , a szomszéd ut­­czákon törmédek nép özönlött, többnyire munkások­ és fiatal emberekből álló. Minthogy a köztársaság elnöke csak nem jött, a nép estveli 44 óráig maradt tömegesen, s azt lehet­ gondolni, hogy Páris új forradalom előestvéjén áll. Az összegyűlt munkások­­és fiatal emberektől, ha okát kérdezték, ezt felelték : a nemzetőrök és munkások a Bonaparte alatt tar­tatni szokott szemléken bosszantatnak. Azt akarjuk meglátni, kisérik-e ma is kocsiját, s mit mondanak, ha egész erőnkből ezt kiáltjuk : „éljen a demokra­­tiai köztársaság! — A műhelyekben a decembrail­­lardok ellen rendkívüli ellenszenvvel viseltetnek, s legkisebb ürügy komoly összeütközéseket okozhat közöttük. — Egy fodrász, ki a maga verseit egy titkos saj­tón nyomatta, 6 hónapi fogság- és 4000 ftc. pénz­bírságra ítéltetett. — A Palm­e jelenti, hogy az Aristide Oliviert párbajban meggyilkoló Ginestous lovassági tiszt, nem halt meg, s gyógyulni kezd. Nagybritannia, London, jan. 26. —A műkiállítás mindig festőibb lesz az azt átvándorló tarka tömegek által. A lon­doni elem , mely eddig túlnyomó volt, napról napra háttérbe szorul, s a stanger-ek (tartományiak) fo­­reigner-ekkel (külföldiek) keverve lettek e hely uraivá! A bajszok gombamódra teremnek, s mi legnevezet­­esebb ,­­ az angolok nem találják a külföldieket oly retteneteseknek, miként azt dajkáik, iskolames­tereik és lelkészeik mesélték. A külföldi Londonban igen keresett ember. E kereskedők soha sem kapnak közülük elegendőt; a kiállítási biztosok dicsérik szak­ismereteiket , s a rendőrség el van bájolva jó ma­­guk viselete által. A londoni és német rendőrök közt bizonyos plátói szerelem keletkezett. A tartományia­kat seregestül látjuk karonfogva a constablerekkel London utczáin. Ezek barátaik, vezetőik, szolgáik és megmentőik a pusztában, ha omnibust, barátot, utczát, sörházat, vagy valamely kiállítási tárgyat kívánnak föltalálni. Ezen tartományi idegenek több­nyire 3—4 nap maradnak Londonban. Egész helységek nők­ és gyermekeikkel vándorol­nak ide , külön vasútvonalat bérelnek , közköltségen jól élnek, páronkint átvándorolják a kiállítást, s úgy, a­hogy jöttek , tömegesen indulnak hazafelé, miután in corpore földesuraik, vagy parliamenti képviselőik­nél tisztelgettek volna, a­mily patriarchális őszinte­ség ez, mi a németet, ki az angol földesúr és jobbá­gyai , a munkát adó és munkás közti viszonyok külö­nös fogalmával jőnek ide, valóban meglepheti. De ér­dekesebb, mint minden más, az, mit az angol az ő vendégeinek büszkeséggel mutogat, a gyármunkások százai gyáruraikkal, kik munkásaiknak ünnepet rendezve, a belépti díjt is lefizetik, s nemkülömben néhány száz katona, kiknek idejük van a kiállítást megnézni, — úgy a számtalan jótékony intézetek­ s egyházkerületek fi- és leánynövendékei, — matrózok hadi- és kereskedelmi hajókról, kik tömegestül kap­nak engedélyt a kiállítás megtekintésére, hol fagylalt és limonádé mellett jól mulatnak, — s e mozgalom közepette számos anyák karjaikon hordozott csecse­mőikkel, kik biztos s csendes helyeken emlőikön csüg­­genek — — az életteljes világ az iparvilág közepébe költözött, a gondolkozó fejre nézve ép oly megható, mint érdekes jelenet. Tegnap 58,454 ember volt a műkiállításban, a bevétel 2695 sz. sz. 48 s. volt. Ugyanekkor a békebiró előtt Tver Károly fran­­czia ifjú állt a kiállítási épületben elkövetett lopás végett. Több osztályokban gabonát, összesen négy latot nyomót, és két lat gyapotot s gyapjút lopott el, s hathéti fogságra ítéltetett. A Lissabonban levő eddigi brit követ sir Hamilton Seymour Londonba érkezett, s rövid időn a sz.­pé­­tervári követi állomásra távozandik, Bloomfield lord helyére. Németország, Berlin, jún 28. — Tegnap délben utazott a bécsi udvarnál levő nagy brittanniai követ Westmoreland gróf Hannoverén keresztül Londonba, hol mielőtt bécsi állomását elfoglalná, egy ideig mulatni fog. Oroszország, Ausztria, Hannovera, Szászország s­tb. követei kísérték ő excellencziáját a berlin-pots­­dami vasúti indóházba. A „C. B.“ szerint Thiers ur Berlinbe és Bécsbe szándékozik utazni. Drezda jun 27. — A drezdai lapban Dr. Bürger és társainak elfogatásáról közlött bővebb tudósítá­sokat kivonatosan közöljük olvasóinkkal. A követ­kező okmányból úgy látszik, miszerint a continenst elárasztó mozgalmak eredete még az 1847-ik év előttre visszaviendők, s benne a múlt évi mozgalmakra vonatkozó meglepő felvilágosítások találtatnak. Az okmány kivonatilag a következőket tartalmazza: „A középponti bizottmány a szövetséghez.“ „Testvérek! Az 1848—49-ks forradalmi évek alatt, kétfélekép bizonyította be a szövetség lételé­nek szükségét; mert egyfelől tagjai erélylyel működ­tek a mozgalom alatt a sajtó, a barrikádok­ és csata­­tereken, s mert másfelől a congressus és közzépponti bizottmány által manifestált communisticus elvek, melyek eleinte csak titokban terjesztettek a szövetség által, t. i. a jelen társadalmi állapotok újabb fogalma a népek szájában él, s magától terjed mindenütt. Ámbár ugyanazon időben megtágultak a társadalmi kötelékek , mert egy része a titkos társulatok idejét lejártnak, s a nyilvános föllépést tartván elkövetke­­zettnek, azt követő, míg az egyes kerületek és köz­ségek működéseik ellankasztották. Mig tehát a de­mocrat párt rendezte magát a fentebbi értelemben, addig a munkás osztály a nyárspolgári democratia uralma alatt elsatynyult. Ezen állapot tűrhetetlen, s a munkások önállása visszaállítandó lévén, mig 4848—49 ben küldött a középponti bizottmány Né­metországba Moll nevű emissariust, hogy ott a szövet­ség helyreállítását eszközölje. Azonban a májusi fél-

Next