Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)
1851-08-08 / 426. szám
1851. másod évi folyam. 1 426 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre ..10,,, Egyévre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a számonféinti eladás is, megszűint. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre .. 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ „ Egyes szám — . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-ut. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Úri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. —1■ Péntek, aug. 8-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgö kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOIB: Telegraf! tudósítások-Gyűjtsük a hazai népszokásokat-Velencze jövője-Páris- (Az állandó bizottmány. Girardin fusioja. Nagy ünnepély.) VaCZ- (Időjárás. Süketnémák próbatétele. Domokos napja.) Nyilatkozat-Hivatalos- (Kinevezés. Büntető eljárás. Kizáró szabadalmak.) Vegyes hírek és események-Bibliographia-Politikai szemle-Francziaország- (Napoleon L. párbeszéde. Carnot kijelöltetése. A londoni 1. Mayor fogadtatása. Lemulier ügy.) Nagybritannia- (Felsős alsóházi ülés aug. 1. Húsevés ellen alakult társulat. Kristálypalota bezárása. Dover és Calais közti telegráf. Bramah lakatja. Választás Limerickben.) Németország- (A Rajna tartomány és kormányelnöke. Tartományi rendek és biztosok. Német katholikusok. Kurhessteni ügyek. Frankfurter Journal. Bajorország és Helvétia közti vámszerződés. Liebig.) Magyar nemzeti múzeum-Börze-Matár- (A műkiállitás 1851-ben.) Budapest, aug. 8-án TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKTrieszt, aug. 6. — London H. 36. Ezüst 19%. Az olaj ára felszökkent, a Nápolybani rész aratás s hiányzó készlet miatt. Velencze, aug. 4. — Az orkán Mastrino és Lissaroban mintegy 40 házat rombolt szét. Turin, aug. 3. — A belügyminiszter egy javaslatot intézett a tart. felügyelőkhöz, egy egésségi bizottmány alakítására , a cretinismus gyökeres kiirtását illetőleg. Oranból érkezett tudósítások szerint ott a cholera kiütött s pusztitólag dühöng. Berlin, aug. 6. — 5% 107%; állód, kötelezv. 89; bankrészv. 102%; Krakó 84%; Alsó-szilézia 93; felső sziléziai 135%. GYŰJTSÜK a hazai népszokásokat. *) E. Mi csak most vagyunk azon a stádiumon, hogy önismeretre vergődjünk; már el van kezdve, s hogy mennél teljesebb legyen, azt egyszersmind a tökélyesbülés is követeli. Azért gyűjtsük a hazai népszokásokat. Ha jelige jön a népek testvérisége , hadd lássák meg, miféle nyilatkozatokban hasonlítunk a híresebb népekhez; ha fajok eredetisége, önföldü tősgyökeressége hozatik vitába, hadd tessék meg : mint vagyunk mi magunk emberségéből *) Lásd P. N. 425. számát. saját faj, mely sem szláv, sem német, mégis eredeti, habár rokontalan is a világon. Szójáték, vagy elmefuttatás volna említenem, minő becse van oly könyvnek, vagy növénynek , mely egyetlen példány a maga nemében , de az nem elmefuttatás, ha józan észszel, s az érvek minden nyomatékosságával vitatjuk,hogy egy saját népnek , mely magától bir nyelvet, zenét, tánczot, öltözetet, szokásokat, hajlamot, és intézményeket, saját maga vonásiban kell föltűnni, és fejlődni előbb utóbb, s ezért mindent elkövetnie annak bebizonyítására, hogy neki magához mért, magából induló rendeltetése van, vagy elvesz. Arról nem lehet sok szó, mik fognak a hazai népszokások körébe tartozni. Ide való mindaz, miben az élet, mint formában, nyilatkozik. Részemről, úgy hiszek , gyűjtessék össze minden, ami szertartás, például a nagyobbszerű alkalmaknál, minek a születés, vagy keresztség, a házasság, vagy lakodalom, a halál , vagy temetés. E három egészíti ki az emberi sors folyamát. De vannak ezeken kívül ünnepek, sátorosok, és kisebbek, ünnepélyek, névnapok, lakozások, szüret, aratás, vásár, búcsú stb., melyeket lehetlen mind előszámlálni, mert ezek mind tények, s következőleg elő kell soroltatnak az élet után, s úgy állittatniok össze, hogy képet adjanak. Megjegyzendő pedig mindezeknél annak kitudása, miért van az igy, az úgy. Például miért viszik ki temetőbe, a halottat lábbal előre? Miért csinál keresztet, mikor indulni akar a palócz kocsis a porba lovai előtt? Miért mennek nagy pénteken hajnalkor, azaz napföljötte előtt vízért a leányok ? Mire jó az a korán merített víz ? Mit jelent az, hogy néhol egy falat kenyeret, és sót összekötve tesznek a mennyasszony kebelébe ? Ezeket, ha meg tudja is fejteni magának a kérdező, mind a mellett hagyja mindig a nép fiára megfejtéseket, mert az a mód, amint ő magát kimagyarázza, szinte igen fontos, tudni méltó. A szokásokkal együtt járnak az előítéletek, vagyis álokok, amennyiben egynek másnak követésére befolyással bírnak. Ilyen előítélet például, hogy a mennykő által meggyújtott épület égését zápor sem olthatja el; hogy a kigyót, akármint összevágják is, meg nem döglik naplement előtt; hogy a fecskefészket nem jó leszúrni a tornácz alól, mert a tehén véres tejet ad, hogy szent György napra viradóra boszorkányok a tehenet megrontják ; hogy kutya szőrivel kell füstölni a kutyaharapást ; hogy a szenes víz használ az ijedés ellen; stb. végetlenül. Minthogy minden eféle előítéletes szertartás bizonyos bevett szólásformák elmondásával történik, ezek is följegyzendők. Például, mikor a falusi gyermek először eszik gyümölcsöt az esztendőben, ily mentő szóval, varázsigével él: Újság hasamba, betegség pokolba! Akkor fájjon a hasam, mikor magam akarom. Ennyi sok minden apróság összegyűjtése csak többek egyetértő munkásságától telhetik. Nincs hosszú életű ember, ki mindezt mindenütt végig tapasztalhatná, ha örökké futna, mint a vándor zsidó. Ezeket különben is el kell várni, ellesni, mint a természet nyilatkozatait, mi folytonos, s észrevétlen ottlét, megbízott nyíltság és társalgás szerencséje; mert ha idegen megy a nép közé, legott el van veszve az őszinteség, s megtörténik ezerszer, hogy uralkodni kezd egész módjával a falusi legény, mihely ismeretlent, vagy épen kapatos embert ven észre maga közelében, mi az erkölcsök ismeretéről csak torzképet ad. Mondanom sem kell, hogy e szokásokkal dal és táncz és zene, és egyéb adalékok is együtt találtatnak, s hogy e részbeli törekvésünk sükerre ingyen, mindennek föl kell jegyeztetni. Ha ez indítvány, ám fogadtassák el. De ez nem indítvány, hanem csak sürgetés a folytatásra , mert volt idő, mikor e részben sok jó íratott elszórva , melyeket most igen sok bajba kerül, mind a mellett nem lehetlenség, összeszedni. Azonban az irodalom valami lázt kapott; sületlen novellák, melyeket könnyű volt írni, nehéz olvasni, szokták ki az eféle iratokat közönségünk szeme elől; újdondászat, szójáték, életelés, elmefuttatás jön a divatlapok tölteléke, s csak sajnálni lehetett, hogy például oly leírások, minek Bartók Gáboréi voltak a fölső Tisza mellől évek előtt, mind gyérebben fordultak elő; gyűjtemények pedig,mint a Yahot-féle „Magyar föld és népei,“ vagy nem bírták kiállani a közönséget, vagy a közönség őket. Óhajtom e sürgetés foganatját. Remélem a hazai lapoktól, hogy mindenik szívesen nyitja meg hasábjait ily népszokási közlemények előtt. Fölhagyván egy időre a sürgetéssel, ha talán ez meghallgattatnék, s hazánk külön vidékeiről néhány lelkes munkatárs ajánlkoznék, akkor rendszeresen láthatnánk a vállalathoz, és nem hiányzanék alkalom egy igen becses könyvnek közzétételére, mely a dalok, mesék, és közmondásoknál körülményesebben, s egész arczképi hűségben egy fokkal tartalmasabban szólana életünkről , vagy az volna maga a népünk élete. E. Pest, aug. 7. A. Z. Velenczének, mint a birodalom egyik tengeri kikötőjének jövője, nézetünk szerint bir annyi érdekkel, hogy az Augs. Allgemeine Zeitung által közelebb e tárgyra vonatkozó tartalmas czikket egész terjedelmében átvehessük lapjainkra. A czikk Velenczéből jul. 28-ról szól, s itt következik . A nekünk ismét visszaadott szabad kikötő azon reménnyel tölte el bennünket, hogy a tengerek egykori uralkodó városa, lassan kint — ha nem is nyeri vissza előbbi egész nagyságát, — de ismét tiszteletteljes helyet foglaland el Európa kikötőhelyei között. Hogy ezen reményünk alapos, erre bizonyságul szolgálnak Velencze korábbi évkönyvei, de mindenek fölött helyezető. Kár, hogy kereskedésének képviselőit nem lelkesíti azon erély és azon vállalkozási szellem, mely más nagy kikötő városok sajátja, és mely egy virágzó s független állás kiküzdésére nélkülözhetlen. Erős kereskedésnek geographiai fekvés képezi delejtitjét, valamint a tökéletes szabadság legjobban erősíti. Lehetlen virágzó s tartós kereskedést teremteni ott, hol a természet megtagadja e részbeni kedvezéseit , vagy mesterségesen kell nyitni csatornáit. Velencze kereskedése, a jó remény fokának körülhajózása előtt virágzott, és külterjének tetőpontját érte el. Velencze akkor első kereskedő városa volt Európának , — de nem hatalmánál, tengeri erejénél fogva , melyek csak eszközök és nem okok valának — hanem geographiai fekvésénél fogva, mely megengedte, hogy előtartományából Ázsiából, minden becses árut fölszedjen, és mely mögötte mindezen áruczikkek biztos piaczát nyújtotta. Akkor uralkodását csupán Genuával osztotta meg, mert csupán ez versenyezhetett vele eredménynyel, miután ugyanazon geographiai kedvező helyzettel bir, melylyel Velencze. Vagy talán képesek voltak Olaszország többi köztársaságai — legnagyobb erőfeszítéssel — a tengerparton hasonló eredményre jutni ? A jó remény fokának körülhajózása után, Velencze nagysága s világkereskedése lassan kint hanyatlott, és mégis épen ekkor volt legnagyobb virágzásban hatalma, mely lehetővé tette, hogy küzdjön föllépő versenytársaival, azonban nem daczolhatott hoszszasan a természet törvényeivel. Az Európa s Ázsia közötti kereskedés az új út felé vette irányát, a régi, annyira élénk út lassan kint elhagyatott, és amannak hosszában új kereskedési helyek emelkedtek. A jelenet változik. Mintegy 400 év lefolyása után, a jó remény fok körül vezető út néptelenül, és Ázsia kereskedése lassankint fölkeresi a régi utat és a suezi földszoros felé törekszik , a középtenger élénkülni kezd. part- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A MŰKIÁLLÍTÁS 1851-ben. Folytatás. *) Következnek a tájképek . Zimmerman Albert, 2. sz. a. „Tájképe zivatarnál“, nagy szorgalommal van festve, s látszik, hogy a művész a nagyszerű természetet dúlásában akarta szem elébe állítani, de azt csak eszményileg, nem pedig valóságban fogta föl, mert zivatarkor sincsenek oly általláthatatlan barna felhők, mint milyeneket tömegesen előállított, úgy 38. sz. a. „Reggeli tájképe“, valamint legújabban érkezett két tájképe, melyeken a napot akarta ábrázolni, erőlködésnek látunk, melyet Claude Lorraintől mostanig még senki meg nem oldott a fejér és sárga festék összekeverésével. Napot festeni nehéz dolog, s eszünkbe jut elhunyt Teleky grófnak Aranka verseire irt gúny verse: „Aranka pediglen erőlködik vala, Aranka pediglen poéta nem vala“, melyet egy régi folyóiratban olvasónk. Különben Z. egyike a jelesb festészeknek, de ugy látszik az idén fixa ideája a napfestés, melybe nemrégen — a kép a Múzeumban van — Markó is belefáradt. Kraupa, 3. sz. a. „Waldbach-Strupp részlete“ *) Lásd P. N. 425. számát. igen sok élénk, s élesen tartott zöld festékkel kevert tájkép, mi egyáltalában nem tünteti elő a levegőperspectivet, s tömegessége által elrontja azon illusiót, melyet egy jól fölvett és színezett tájkép a nézőre gyakorolni képes. Klein, 4. sz. a. „Magyar hajóvonat a Dunánál“, szinte hibásan fölfogott kép, melyen sem a népviselet, sem a lovak faja nincs eltalálva, s inkább mecklenburgi, mint magyar hajóvonat. A tűz füstje pedig , mely mellett a magyar hajóvontatók a művész eszméje szerint alkalmasint gulyáshúst főznek , inkább fejér gőz, mint füst, olyan színű füstöt csak a lőpor ad, s a lánggal égő tűznek nincs is oly tömeges füstje. Feld József, 5.sz.a. „Dachstein-hegy, felső-Ausztriában“. Kraupa modorában festett kép, melyről elraondók véleményünket, bárha ez kissé melegebben van tartva. Ilyen 118. sz. a. „Erdei tájképe“ is. Kaiser, 7. sz. a. „Felső tónári részlet“, vagyis az Obersee egyik részlete csinos világítással van adva, de staffageja nincs. Brodszky Sándor, 9. sz. a. „Balaton zivatarkor“ egyik dísze idei műkiállításunknak. A kép eleje, s a felhők ugyan nem is festve, hanem a festékes késsel (Spachtl) vannak fölrakva, s azért kemény és márványszerűek, de a tájkép maga remekül van természet után színezve, aki a Balatont látta, midőn abból visszatükrözi magát a zivatar, s villamos üstökét megrázva, a tükröt összetöri, meglepetve áll meg e kép előtt, oly természethű az. S ha a fellegekre több gondot fordít B., nem lett volna jobb kép a kiállításban. Szvoboda Rudolf, 12. sz. a. „Pozsony látképe“, levegő-perspectivben hibás, s előtére rögtön elvágott, s üres. Jacobs, 13. sz. a. „Tengeri látkép“, gyönyörű kép, csak a levegő kissé hideg. Külömben Jacobs egyike e nemben a jeleseknek, s a hajókat oly csínnal tudja lebegő futásukban a hánykodó habok közé helyezni, mintha valóban ott volnának. De hogy is ne, midőn e nagyszerű elem, a tenger mindig előtte van, s ismeri azt szelídségében, s eget fenyegető haragjában, midőn mint pelyhet röpíti föl a három árboczos hajóóriásokat a habcsúcsra, hogy ottnan mérhetlen mélységbe zúdítsa le. Jacobs mindig jeles tengeri képeket küldött meg, s valóban ez is mind technikában, mind színvegyületben szép csarnoki darab. Reinhold Frigyes, 14. sz. a. „Grundel-tó Steierországban“, igen sok zöld színnel vegyített részletek vannak benne, levegője ködös. Markó András, 16. sz. a. „Az aratás“. 17. sz. a. „Pásztor kecskékkel“. 18. sz. a. „Naplenyugta Brentina tájékán“. 19. sz. a. „Tájkép“. 20. sz.a. „Zivatar naplenyugtakor“. 22. sz. a. „Naplenyugta Lucca körül“ és 134. sz. a. „Tájkép, leánygyermek és halász“, (mind, valamint a többi Markók képei is, Horváth Edmund tulajdona) szép színekkel festett, merészen oda vetett gyönyörű képek, de a phantasia ragyogó képei inkább, mint a természetéi. Szinte bántják a szemet ezen különös modorban tartott tájak ultramarin árnyékaikkal, s tömeges, s mégis haragos piros fellegeikkel. Különösen a „Zivatar naplenyugtakor“ merész színeivel félelmes benyomást tesz az emberre. Markó András nem a lyrát tartja ecsete mellett, hanem a végítélet trombitájába fút bele , s velőkig rázkódtatja az embert, úgy tetszik, ha képei előtt állunk, mintha lemenő napja örök búcsút venne a földtől, s föl akarná azt gyújtani haragos tüzével. Azonban képein, valamint Károly testvérének képein is meglátszik, hogy az atyja tanítványa, a legkisebb részletek szorgalommal vannak kidolgozva, s néhol igen-igen hasonlítanak az atyja művészteremtéseihez. De mig az atyaművész idilli egyszerűségében s a teremtő kezeiből csak imént az első harmat ragyogásában kikerült természetet festi, ő merészen keveri össze palotáján a rebellis színeket, s meggyujtja velük a világot. Napja égetőbb, zivatara vadabb, mint a Romagna szelíd éghajlatáé, s annyira elütnek a többi tájképektől, miszerint el lehet mondani, hogy e képek egészen új modorban festvek, s új iskolát képezhetnek a tájfestészetben. Markó Károly ifjabb, 21. sz. a. „Olasz tájkép“ és 89. sz.a. „Tájkép Piza körül“ az öreg Markó modorában festett igen szép képek; csak az alakok nincsenek oly szigorú pontossággal kidolgozva, mint azt az öreg Markótól látjuk. Markó Károly idősb, 23. sz.a. „Susánna a fürdőben“ és 88. sz. a. „fürdő-nymphák“ két gyöngye az idei műkiállításnak. Csodáljuk Markóban azon véghetetlen türelmet, melylyel gyönyörű képein az alakokat kezeli, oly tiszta kinyomatú rajzok minden, miszerint nagy képeken sem kívánhatunk több tökélyt és bevégzettséget, mint e parányi alakokon van. Wachsmann, 31. sz. a. „erdei kápolna tiroli Oeczvölgyben“ jól sükerült kép. A különböző fanemek jól vannak színezve , s a világítás festőileg szépen van kezelve. Látszik, hogy Wachsmann studiummal fest tájképeket. Melier, 35. sz. a. „Víztorony Nürnbergben“ és 37. sz. a. „Harburg vára Nördlingen mellett“ gyönyörű két kép , s építészeti tekintetben is remek, csak a levegő kissé hideg. Komlóssy Ferencz, 40. sz. a. „esti tájkép“ és 43. sz. a. „Erdőrészlet“ egyik sem felel meg várakozásunknak. Különösen az erdőrészlet egy darabja le-