Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)
1852-04-01 / 619. szám
1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. i Egy hónapra 1 ft 30 kr p. félévre 10 „ ,, „ Évnegyedre 4 „ — „ A havi előfizetés, mint a 1 _ e számonkinti eladás isikere ” ” ” megszűnt. I Egyes szám . . 4 „PESTI 610 Csütörtök, ápr. 1-jén. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-uteza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetés a PESTI NAPLÓ második ‘14-évi ápril—júniusi folyamára. Megjelenik a „Pesti Napló61 vasárnapot és ünnepnapot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elkövetend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK az április, május, májusi folyamra . Vidékre postán küldve . . . . 5 ft p. p. Budapesten házhozhordással . . . 4 ft p. p. Előfizethetni Pesten, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, úri-utezai Laffert házban 8. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesítetni kérjük. EMICH GUSZTÁV kiadó. TARTALOM Pillantatok az iparvilágra. II. De l’Espine levele a Bulletin de Parishoz. Lapszemle. Hivatalos. (Kitüntetés. Kinevezés.) Fővárosi élet.Vidéki élet. (Erdélyi levelek. Világosvár. Vegyesek.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Dánia. Olaszország. Spanyolország. Törökország.) Legújabb posta. (Berlin. Páris. London.) Vegyesek. (Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavízállás.) M n tér. (Moore Tamás életrajza.) PILLANTATOK AZ IPARVILÁGRA. *) n. Birodalmunk kormánya nemcsak versenyre szólítja a külfölddel a belföldi műipart, hanem oda is czéloz, hogy az összes Németországgal vámegyesületet alkosson. Mert azt olvassuk, hogy egyik terve szerint 1854. év elején a német államokkal kereskedelmi és vámszerződésre szándékozik lépni, másik terve szerint pedig azokkal 1859. év elején vámegyesületet alkotni , melyre ama szerződés csak átmenet leend. Ha ilyen vámegyesület létrejö, de kivált ha ennek területe Hamburg stb. által a német tengerig tolhatja határait, akkor egész közép Európa egy szövetséget alkotand, melynek hatása nemcsak a műiparra, hanem általában a nemzetek összes fejlődésére még előre alig sejthető következéseket fog szülni. A nagyobb téren mozoghatás nagyobb erők izgását szólítandja elő, mely törvényes és becsületes iparkodás közben az egész mindenesetre nyer; az elmaradozó pedig veszt, sőt el is vesz. Hogy az egész*) A Napid 613 sz. megjelent I. czikkelyben mondatik , hogy Blanqui-nak ott idézett munkájából az angol közönség 50,000 példányt vett. A számban hiba van , százezer példány kelt el belőle az angol fordításban. nek nyereségéből mi is osztozzunk, szükségkép az iparkodók közé kell állatunk, s megszűnnünk , nem tudom, miről álmodozni. Álmokat lát ugyan még szintúgy a túllakott, mint az éhező , de az álomfejtők régóta hamis próféták, s aki most nem akarja kinevetni, az hiedelméért bennök maga bőrével s erszényével fog lakolni. „Ora et labora“ ez legyen mindegyikünk jeligéje ! De folytassuk pillantásunkat. Birodalmunk terve nagyszerű , nagy nehézségekre is fog akadni. Mindenütt, hol nem vallják a párisi új dogmát , mely szerint ott, mint olvastuk, az állam vagy az elnök főbb hivatalnokai az elmúlt farsang alatt igen szorgalmasan hálóztak és vendégeskedtek, hogy a pénz a munkásosztály közé jusson, ami már egészen új gazdagítási theória, mert mi legalább, az istenre , higyük el azt, hogy a tékozlás minden körben csak szegénységet szül,sehol pedig vagyonosodást, miután a terményző és nem terményző munka között természet állapította különbség van); mindenütt hát egyedül a költségek alábbszállása által remélhetnek az egyesülésben nyerni. Mert a nélkül az egyesülés csak a kisebb tagok felszívását eredményezné. Azért fognak kormányunk tervének irányában ellenzések támadni. S ha Berlinben csakugyan lesznek a német vámegyesületnek mostani tagjai között értekezletek, ott aligha ezek többféle ürügy alatt nem gördítene fel akadályokat az osztrák birodalomnak fölvétele ellen a német vámegyesületbe. S állami egyedáruságok, ha nem mindenütt ugyanazok lehetnek, vagy mindenütt meg nem szüntethetnek, a legnagyobb egyesületben sem engednék a financziai költségek tetemesen lejebbszállítását. Ezek az állami egyedáruságok tehát bizonyosan másik forrás lesz, melyből nehézségek támadandnak. Mindazáltal a terv nagyszerű, s következéseiben áldásdús lehet. A nagybritanniai műipar-politika leginkább figyel a középeurópai mozgalmakra. Ő eddig szabadságot szeretett a nemzetközi kereskedésben: vájjon ez ösvényen marad-e? a tapasztalás mutatja meg majd. Nagybritannia volt első, mely kereskedelmi és fiafókázási törvények, s be-és kiviteli vámok által a kereskedést és műipart irányozta, de mindig a külföldnek legnagyobb kárára. Idegen hajó mit sem vihetett be Angliába; így majd a gyapjúnak bevitelét, majd annak kivitelét tilalmazták ; majd a gépeket csak a belföldön akarták megtartani, majd azoknak kivitelét előmozdították ; mind úgy, amint a körülmények egyik vagy másik intézkedést javaslani látszottak. S a nagybritanniai műipar hihetetlenül, s az előtt sehol nem tapasztalt fokra emelkedett. Neki sem az éjszakamerikai gyarmatok elszakadása, sem a dühösen és iszonyú költséggel folytatott franczia háború nem ártott; sőt, úgy látszott, ha nem épen általok, de azok közben még inkább sietett haladása, mint talán különben történt volna. Igaz, a brit műipar és kereskedés a spanyol, franczia és hollandi tengeren túli kereskedés és műiparnak romjain emelkedett. Az országúti világnak, úgyszólván, fele volt kénytelen a brit kereskedelmi és műipari nagyságra zsámolyul szolgálni. A brit nagyság nem folt nélküli. A tudomány, melyet Smith Ádám képviselt, azért már a nagy franczia háború előtt bártorkodott kétkedni, váljon a brit műipar és kereskedés az őt irányzó és igazgató intézkedések által-e, vagy inkább azok ellenére fejlődött ki ? Kik az újabb időben azt vitatták, hogy általuk fejlődött az, nem eléggé vették számba azon romok tömérdekségét, melyeken az fölépült; nem vették számba, hogy ugyanazon országlat, mely előbb a szabadkereskedés ellen volt, mint gondolta, Nagybritannia érdekei azt követelvén, az majdan kénytelen volt, szintén mint gondolta, Nagybritannia érdekeiből , a kereskedés szabadságát hirdetni, s merész törvények által életbe is léptetni. Angliában a törvény ótalmazta a műipart, de otalmazta a földbirtokosokat is, különösen a gabona-törvények által. Tudjuk, Peelnek sikerült 1846 elején a gabona-törvényeket megváltoztatni. Cobden és mások a teljes kereskedelmi szabadság mellett izgattak. A birtokosok, s a bérlők azt kiáltották akkor, és jelenben is, hogy a földbirtokos és földmivelő osztály érdekei föláldoztatnak a műipar- és kereskedelmi érdeknek. Mások ellenben vitatták, hogy a tágított szabadság által a gyári munka neveltetni fog, mert az élelmek olcsóbbak lesznek, s a földmivelés szinte gyarapodni, tehát jövedelme, mely a birtokosok erszényébe foly, semmikép csökkenni nem fog, mert részint a műipar tényezőit , a gépeket, alkalmazni fogja, részint a roppant belföldi fogyasztás által, miután az élelem arányában szaporodik a fogyasztók száma, mindig biztosítva lesz terményeinek ára. Úgy látszik , a tapasztalás igazolta Peelnek reményeit , de azért a „protectionisták“, a gabnatörvények otalmazói, nem szűntek meg aggódni. A tavali egyetemes iparműkiállítás Londonban új időszakot látszik ígérni. Ámbár az angol, vagy nagybritanniai műipar egymaga többet állított ki, mint az összes nemzetek, kik a földszólitást elfogadták, — s Európában, ha nem csalatkozunk, csak az egyházi állam vonakodott azt elfogadni , — mégis az országúti világ most először állította föl szembe műiparát, hogy a nemzetek a kölcsönösséget az egyesek bármi nagy különségei mellett érezzék. Ott nemcsak mint gondolkodó fejben megvillant, hanem, mint a szemléletre kitett tárgyak fölött lebegő eszme tűnhetett föl a számoló önzés előtt is azon kérdés : vájjon a természet külön-külön adományai az éghajlatok szerint, s az emberek szintoly különféle tehetségei arra valók volnának-e csak, hogy egymás ellen háborúskodjanak , holott pedig csak a lehető legnagyobb kölcsönösítés által lesznek azok lehető becsesek is ? A felelet alig lehetett kétséges. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. MOORE TAMÁS. Külföldi lapok nemrég hozták azon hírt, hogy Moore Tamás, az angol nemzet egyik elsőrangú dalköltője meghalt. Hatása nem csupán saját nemzetére terjedt. Remek dalai, melyek legtöbbjét a szabadságszeretet lángja melegíti, áthangzottak a tengeren, s a szárazföld művelt közönsége is élvezettel figyelt a geniális brit költő lantjára. Úgy hisszük, nem lesz érdektelen olvasóink előtt, ha egy futó pillantást vetünk ez alkalommal Moore T. pályájára, s kissé terjedelmesben szólunk róla, mint az egyszerű halottjelentések a meghaltról szólni szoktak. Nem adjuk ugyan kimerítő életrajzát, sem számos műveinek statistikáját, ismertetését, de egy pár vonással fel fogjuk tüntetni szellemi működésének nevezetesebb fordulópontjait. Moore T. megjelenése a költészet mezején azon korban történt, midőn a franczia forradalom vihara nagy hirtelenséggel szétszórta Európa földén a szabadsági eszméket. Ez eszmék hatalmas gyors terjedése előtt csekély gát lehetett a calais-i tengercsatorna. Izland földén, melyet csak temetőül élvezhetnek nyugalmasan és szabadon saját szülöttei , foganni kezdének az elszórt szabadsági eszmék magvai. Iskolákban is társulatok alakultak, melyek eleinte minden politikai czél nélkül, pusztán tudományos vitákra fordíták figyelmüket s utóbb egészen politikai szint öltöttek. A dublini egyetemben az úgynevezett „Historical Society“ Moore Tamást is tagjai közé számlálta. Nem sok idő telt bele, hogy e „veszélyes törekvésű társulatok“ ellen hivatalos nyomozót indíttatott , s azok között a dublini „Historical Society“ ellen szinte szigorú vizsgálatot tarta egy vizsgálóbizottmány, lord Clare vezetése alatt. A társulat kimenetele szerencsétlen jen — de Mooret nem igen sujtá e szerencsétlenség, azaz nem találták erősen compromittáltnak s egészen fölmentek. Lelkében megmaradt a szabadság iránt föllobbant hév, s e körülmények benyomásainak színét viselik leginkább magukon híressé vált ír dalai. Már mint növendéktanuló, kitűnő jeleit adta költői tehetségének. Egy verseny költeményével (Anode upon Nothing) érdemjelt vívott ki társai között, s tizenhatéves korában már elözönlő verseivel a dublini „Rewiev“-kat és „Magazin“-okat, melyek örömest nyiták meg hasábjaikat a nagyreményű ifjoncz előtt. Irish Melodies (ír dallamok) czímű költeményei, melyeket több folyamban adott ki egymásután, megalapiták költői hitelét. Nem kevés szolgálatot tőn mond — a gyönyörű zenével mintegy bebalzsamozvák, sokkal túl fogják élni szerzőjüket“. . . . Feltűnő részvéttel fogadtatott ezen gyűjtemény, nemcsak az angol, hanem általában a többi nemzetei közönsége által is. Gyorsan fordíták le a kedves dalokat különböző nyelvekre ; megjelentek latin, olasz, franczia, orosz, lengyel, német fordításban. Németül leginkább Freiligrath közle belőlük mutatványokat. Ifjabb időben magyar költőink is kezdek azokat olvasgatni, tanulmányozni, s bizonyosan nem minden süker nélkül. Költői alakítást, gondolatteljességet láthatni e dalokban mindenütt; üres képeket, czifra szavakat — melyekben mi annyira bővelkedünk — sehol.