Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-05 / 647. szám
A 1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p.: Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 „ — „ „Évnegyedre 4 „— ,, „ A havi előfizetés, mint a „. Száraonkinti eladás is: L,® ® re megszűnt._____| Egyes szám A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. árhoz intézendő, úri-utcza Lakért ház 8. 617 itt i'iPESTI MPIO. Szerkesztési iroda: Szi utcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. Szerda, máj.5-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITAK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Ks?“ Előfizetési fölhívás május és junius hónapokra. TARTALOM: Telegráfi tudósítások. Ausztria s Francziaország. Páris.Tánczvigalmak. Marsmezei ünnepély és a császárság. A Public nézetei a császárság tárgyában. Hivatalvadászat. Gérard temetése. Bécsi levelek. I. Hivatalos. (Postaügy.) Fővárosi élet. Vidéki élet. Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Egyiptus. Ausztrália). Legujabb. (Berlin. Pária. London). Vegyesek. (Még némi felvilágosítások a nagy magyar szótár ügyében. — Nemzeti színház. — Börze. — Dunavízállás.) Matár. (A vardoniták. Eredeti novella Jókai Mórtól). Budapest, máj. 5-én TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK. Genua, apr. 30. — Montpensier herczeg és herczegnő ide érkeztek. Turin, apr. 30. — A követkamara a személy- és inódjavakra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalás alá vette. Aviernoz e javaslatot ellenezvén, 1848-ik évig megyen vissza, utal az államadósság növekedésére , s az elégületlenség kútfejéül az uj adókat és taksákat jelöli, melyek különösen Szavoya- és Szardíniában separatismust szültek. Cavour gróf megczáfolja a szólnokot. Páris, máj. 3. — A törvényhozótest a rehabilitatioi törvényt tárgyalja. Pest, máj. 4. (U. Gy). Százszor ismételték: a politika az exigentiák tudománya. Az utóbbi évek történetei leginkább azzá tették, s a traditionalis tan, mint az idők vihara által megrongált köpenyű középkori lovag, áll előttünk. Azonban, bár a nagyszerű változások a régi viszonyokat szinte egészen másként alakították, némely nemzetek még most is szilárdan akarnak ragaszkodni a régihez, mint egy kedvelt öltözethez, melyet az ember nem a legjobb kedvvel szokott magáról ledobni. Anglia itt is tekintélyes példaként áll előttünk. Az utóbbi időkben Ausztria szorosabb viszonyba lépett Oroszországgal. Az utóbbi időkben Ausztria és Francziaország között jelentékeny közeledés történt. Ezen viszonyok régebben nem így állottak. A politika egészen megváltozott. Úgy látszik, Anglia az, mely leginkább sajnálja ezen változást s most közelebbről a sajtó kétségbevonhatlan nyilatkozványaiból ítélve, Anglia nem a legjobb szemmel nézi Ausztriának Oroszországgali szoros barátságát s Francziaországnak Ausztriáhozi közeledését. A Times hatalmasan nyilatkozik s úgy látszik, nem a legjobban vette, miszerint Bud gróf, Schwarzenberg herczeg politikájának hű követője, vette át az osztrák ügyek vezetését. Neheztelése annyival inkább feltűnő, mivel köztudomás szerint a nevezett lap mindig Ausztria érdekei mellett küzdött. Mi természetesb, mint az, hogy a Timest azon viszony bántja, mi Ausztria és Oroszország közt létezik. Neki Boulgróf sehogy sem tetszik. Szerinte nem államférfiú, hanem tudós, s nem kormányozni, hanem engedelmeskedni választatott. Szerinte az osztrák állam feje vette magához a kormány gyeplőjét, s úgy igazgat , mint XIV. Lajos Mazarin után. A Times úgy szeretné, hogy ezután az orosz befolyás háttérbe szoruljon. A Bulletin de Paris fölfogja ezen nézeteket, s kardot köt Francziaország mellett, s azonkívül mintegy leczkeül adja Ausztriának, hogy ne hallgasson a Timesra, hanem Francziaország mellett álljon, mert igaz ugyan, hogy le van kötelezve Oroszországnak, de Napóleon Lajosnak hálával tartozik, mivel a társadalmát mentette meg. A Bulletin de Paris szerint Ausztriának azért van szüksége Francziaország barátságára, mert Ausztriának oly érdekei vannak , melyeket némely befolyásoknak alá nem rendelhet. A Bulletin de Paris egyszersmind inti Ausztriát: kövesse csakugyan Schwarzenberg herczeg barátságos politikáját, mert könnyen absorbeálhatja Oroszország. Ha mi mind a Times mind a Bulletin de Paris nézeteit összeveszszük , azon tudomásra jutandunk, miszerint jelenleg , az európai viszonyok új alakulás pontján állanak, s tán nemsokára a régi politika csak az államtörténetek lapjain lesz megtalálható. Egy dolog előttünk ténynek látszik. Anglia elvesztette régi befolyását, s azt minden áron visszaszerezni igyekezik. Oroszország, Ausztria és Francziaország szövetsége előtte veszélyesnek tetszik, s minden áron oda törekszik munkálni, hogy ezen barátságos viszony meggyengíttessék. Ezt pedig úgy véli kivihetőnek, ha Ausztria Oroszországtól elszakasztatik , minek következtében kényteleníttetni fog Angliával szorosabban csatlakozni. Mindezek különben csak hírlapi nézetek, s nem szégyeneljük bevallani, miszerint a legjobban értesülni szokott hírlapok is sokszor távol esnek a diplomatiai mélyebb titkoktól, melyek csak a függönyök mögött tárgyaltatnak. Vannak azonban egyes jelenségek, melyekből némi positivitásra lehet következtetni. Jelenleg a franczia császárság kérdése az, melyre irányozva van mindenfelől a politika és diplomatia figyelme. A politika azt mondja : a császárságot a forradalom szükségessé tette; aztán, ha a franczia nép kívánja, egy nemzet beléletébe avatkozni, nem mindig tartatik tanácsosnak , éseszélyesnek. A Journal des Débas is, conservativ létére , a nemzeti függetlenség mellett nyilatkozik, s mi egy invasiót szerencsétlenségnek tarthatnánk magára a kezdeményező hatalomra nézve is. Az európai constellatiók egészen mások, mint Napóleon császár alatt voltak. Ausztria ezen állást eszélyesen látszott fölfogni. Schwarzenberg herczegnek Napóleon Lajos kormánya irányábani barátságos indulata ezt tanúsítja, s ezt tanúsítja másfelől azon állítólagosan létező jegyzékirat, melynek tartalma, egy versió szerint az , hogy Ausztria nem ajánlja ugyan a napóleoni dynastia fölállítását, de, ha egyszer megtörtént, támadólag nem fog föllépni. Poroszország is ellene van a császárságnak , de ezen versió szerint, határozottan nem nyilatkozik. Egyedül Oroszország ellenzi, mégpedig oly határozottan , miszerint egy napóleoni dynastia fölállítását el nem tűri, s fölemlíti a háború tehetségét is. Különben mi, ismét megjegyezzük, positivitással mit sem állítunk. Csak e symptomákat tükröztük elő, melyekkel olvasóink irányában mindenesetre tartoztunk. Páris, ápr. 28. A politikai élet, jelenleg , kevés jelentőségűt nyújthat a hírlapíróra nézve, inkább a társas életből keressen magának anyagokat. A társas életben pedig nincs másról szó, mint tánczvigalomról, és ismét tánczvigalomról, s aztán katonai ünnepélyekről. A máj. 10-ki ünnepély csakugyan nagyszerű fog lenni, s némileg politikai jelentőséggel is bír, és igy néhány pillantást vethetünk a Mars-mező felé. Máj. 10-kén leend tehát azon ünnepély , melyen Napóleon sasai kiosztatnak, melyek mintegy jellegzeni fogják az elnök iránti hűséget], fölelevenitik a A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A VARCHONITÁK. (Novella.) Irta Jókay Mór. (Folytatás *). A tatárfaj e csapástól fel nem bírt üdülni egész Dzsingisz kánig. Leszorult saját határai közé, tért engedve a vardonita nép kifejlődésének, s bár örökké harczot viselt vele, soha sem bírta azt többé legyőzni. E szittyafaj azután évről évre szaporodott, kibocsátott rajai majd hunn, majd török, majd avar név alatt megismerteték magukat Persiával, Chinával és Európával; a chinai olcsó hadsorok omlottak fegyvereik alatt türelmesen, mint a lekaszált fű, s a chinai bölcsek nem győzik magasztalni császáraik jóvoltát, kik vassal nem bírván többé,arany lándzsákkal űzték vissza elleneiket. Érts alatta adófizetést. A vardonita nép megnagyobbodva, lassankint két részre kezdő bomlani; az, mely Chinához közelebb volt, nevezte magát török-nk , a melyik Poraiéhoz esett, ogur-nak. Helyzet, életmód és vallás lassankint különbözőkké tették őket; az ogurok a pars vallást vevék fel, az elemek, nap és csillagok imádatát; amazok maradtak durvább jelképeiknél, miket szinte nem igen nagy buzgalommal tiszteltek, az ogurok finomultak, nemesültek külső viseleteikben, házakat építettek, s azokat csínnal ékiték fel, hosszú hajaikat szalagok közé fonták, s szűk, testhez idomult öltönyt viseltek , amazok sátrak alatt laktak, statusbölcsészetük alapja lévén, hogy oly nép nem harczolhat, melynek városai vannak, a melegebb éghajlat kényszerűé őket fejüket borotválni, s bő öltönyt viselni, végre a különféle szomszédokkali érintkezés még nyelvüket *) Lásd P. N. 646. számát. is úgy elkülönité egymástól, hogy utóbb alig maradt egyéb nyoma közös eredetüknek a közös emlékeknél, mik firól fira maradtak : egyiknek hadi zászlója egy gyermeket szoptató farkas volt, másiké egy bőrkötény, melyet egykor Berteneza viselt, s melyet később diadalok emlékei, gyöngyök és drágakövek ékesítenek, s hogy az ország fejedelmei megemlékezzenek eredetükről, mindkét népnél volt egy nagy ünnepnapja az évnek, melyen a fejedelmek és vezérek bőrkötényt kötve, az egész nép előtt egy megtüzesített vasdarabból kardot kovácsoltak. Az ogurokat különbözőkké tették elvált rokonaiktól a szelidebb hajlamok, költőibb vallás , nemesebb éghajlat, szabadabb szellem, békésebb foglalkozások, lovagiasabb harczok, és leginkább írásismeretük, melynek sajátságos rúnáit máig is mindenütt feltalálni, a merre valaha jártak, az Irtis és Jenisei mellett, durva obeliskokra vésve, a sírokba elásott kardokon aranynyal kiverve, s nehéz pénzeiken. Ezek voltak amaz Avarok, kiknek követei a hatodik század második felében megjelentek Justinián trónja előtt, kardjaikat felajánlva neki, ha számukra Európában hazát jelölend ki, s kiknek szövetségét a hetvenöt éves császár jó szóval és jó aranynyal vásárné meg, megtelepítve őket Pannónia rónáin , védfalut a longobard foglalóit rohanó árja ellen.......... Miért hagyták ők el őshazájokat, az Imaust, az arany hegyeket, a vastermő berczek országát? miért hagyták el a hont, melynek vaslánczait Bertezén a vasnál keményebb kezei összetörték ? Miért vándoroltak idegen földre hazát keresni maguknak ? Mit vétettek nekik az ősi biztos bérczek, hogy megváltak tőlük ismeretlen földeket bevándorolni ?......... II. Alkonyodva tekintő vissza a nap Irgana-Iron bérczei mögül, a kék Tála partjain égtek az oltártüzek, a táltosok esti hymnusaikat éneklék. Az avar bhagátl, az ősz Oldatnál haldokolva feküdt sátorában. Országnagyjai, a gyulák, rhabonbánok és vezérek könyezve álltak ágya mellett, a vénség ezüstre, az alkony sugárai aranyra festék hajfürtéit , arczán csak a leáldozó nap fénye volt még az élet, a lélek útra készen állt már. — Lelkem könnyebbül, és testem súlyosabb lesz, monda halk szóval az agg. — Adjátok kardomat, hadd támaszkodom reá; sokszor emeltem azt a csatákon, most emeljen engem az utolsó csatámban. S azzal elmélázott újra, s mintha lelke elmaradt volna az utolsó gondolaton, perczek múlva ismét e gondolatnál sohajta fel. — Csata , csata ! Milyen szép lett volna meghalnom ott. Ott a kardok csattogása között, a harczi kürt rivallása mellett, a paripák dobogásainál. Híjába , megtagadta az élő Isten. Koszorútlan fővel fogok ülni őseim között legutolsó. A Rhabonban csillapítva hajlott a haldokló ágya fölé. — Ne zúgolódjál Oldamár. Még nem zöldült ki a lábafa ajtód előtt, mely a halottas házakat jelöli. S ha másnak dicső volt meghalni honáért, neked dicsőbb volt érte élned. Nem is leendesz őseid sorában utolsó. Fiad, dicső fajodnak nem rosszabb utóda, folytatni fogja nemzetünk történetét; adja az ég, hogy soha vége ne legyen annak. — Igaz. Fiam, Dalma fiam. Sohajta Oldamár, s e gondolatnál még haloványabb lett, mint azelőtt. E pillanatban fölnyiták a sátor szőnyegeit s beléptek a jósló táltosok. Hivataluk valami közép volt pap és orvos között, ők voltak a népjósai csaták előtt, énekesei csaták alatt és historia-irói csaták után. A vén Fellengár a haldokló elé lépett, oly vén volt már ő is, mint maga a chagán , sok jó és rosz napot láttak együtt feljőni és lemenni. — Mi hitt hozál a jóslatokból ? kérdé a dagán. — Légy készen halálodra Oldamúr, szólt fejét meghajtva a táltos. Rövid órád van még csak élni. Ezt szeni Isten neked. — Meghajtom fejemet, szólt Oldamár átszellemült arczcal. Mint fogadá az ég áldozatod füstjét ? — Magasan szállá az fel, mint egy reszketeg szobor , s a fellegekkel egyesült, minek képleteiben mindenütt rádváró hősök alakjait láttam. — Megkérdezed-e a jósló szüzet a túlvilág felől ? — Épen most beszélte el álmát. Hét nap, hét éjjel feküdt aludva, eltemetve a sírban. Heted napon fölébredt, s a mit ez alatt a túlvilágon járt lelke látott , megdicsőült arczczal beszélte el. (Ez egy sajátságos jóslat neme volt a szittyás fajoknál, idegzetes fiatal szüzek képzeletbevitő szerek és szigorú böjt által bizonyos nemébe a letargiának merültek , hüvelykujjaikat összeszorított kezükbe fogták , s hanyatt fekve visszatarták lélekzetüket erővel s ily helyzetben elhagyák magukat temetni, s néha havak múlva ásatva fel, arczukra és keblükre kent balzsamok által fölélesztettek halálmerevségükből s beszéltek a sírban álmodott dolgokról. E jóslat nemét hítták „az elrejtőzésnek.).“ — Mi hirt hozott a szebb hazákból ? kérdé Oldamar. — Ott járt, hova őseid felszálltának, Istenhez közel, az örökké virágzó mezőkön, hol a csatákon elhullt hőseink hófehér méneken nyargalva űzik a futó csillagot s uralkodnak mind azon ellenségeiken, kiket a csatákban megöltek. Ott ültek őseik a szivárványok felett, arany királyi székeken, homlokaik körül csillagokból font koszorú. És ime nyűgat felől egy napsugáros felhő közeledik, melynek aranyos ködéből egy hófehér alak támadt elő, legtöbb csillaggal ősz feje körül, ki előtt mind fölkeltek a királyi székeikben ülő alakok s kezeiket fölemelve üdvözlők. E csillagok a nagy és nemes tettek, oh király, és ez új alak te vagy. Oldaltár megdicsőült arczczal rebegé: „oh öröm, oh gyönyör!“ A Rhabonban és Fellengúr érzékenyen fogák meg a dagán kezeit. — Mit mondjak ősz apád rák oda fenn ? szólt Oldamár az elsőhöz. — Mondd meg neki, hogy halálát száz ellen vérével beszáltam meg, kiket hozzá felküldök raboknak. — És fiaidnak mit mondjak Oldamár, kik előtted sírba szálltak ? — Azt, hogy boldog azon apa, kinek fiai a hazáért estek el, s nem hull annak könyve gyermekei sírján. A dagán megszorítá barátai kezét. — Most menjetek, küldjétek hozzám fiamat, Dalmát, s hagyjatok vele magamra, míg ismét hívni foglak. — e földön utoljára___ Folytatjuk.