Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)

1852-05-08 / 650. szám

matilák által, a forradalmi kormányt a forradalom teljes elnyomatásáig hatályosan támogatta, s még ezen végperezben is, a forradalmi minisztérium, a követek s más fölkelők menekülését megfelelő rende­letek által előmozditá, s erre maga is megszökött. 9. Ivankoliits János, bogothai m. v. szül., 44 éves , kath. özvegy, volt megyei táblabiró, ki 1851 sept. 22-kén felségsértés bűne miatt végzésileg idéz­tetett , de nem jelent meg, mint kőszegi nemzetőr­őrnagy s városparancsnok, 1848 oct. 20-kán életbe­léptéte a forradalmi kormány parancsát, 100 főnyi nemzetőrség mozgóvá tétele iránt, Kőszegen egy cs. kir. tábornok ingóságainak lezárulását s elidegenité­­sét eszközlötte, s annak 3 lovát zsákmányul saját­jává tette; a forradalmi kormánytól felhatalmazást eszközlött ki arra, hogy Kőszegen s vidékén a cs. kir. nyugdíjas tiszteket a magyar alkotmányra föl­eskesse, s ezen tiszteket 1848 december elején fe­nyegetésekkel eskületételre kényszerité. 1848 oct. 30-kán a veszprémi sóhivatalból 18,000 pft összeg­nek Ferenczy József honvéd főhadnagy számára ki­szolgáltatását rendelé meg , s 1848 dec. 24-kén a dömölki sóhivataltól 14,138 pft összeget csikart ki, megválasztatását mint országgyűlési követ a kis­­czelli járástól s a kormánybiztosi állást elfogadta ; ez utóbbi minőségben az 1849 junius 7-én kibocsátott proclamatio által tünteté ki magát , ebben Vasme­gyét az ellenséges osztrák katonaságnak, mint ő mondá, bitorló uralmától megszabadított­nak s a ha­zába újra bekeblezettnek nyilvánitá , az ellenséges czélok előmozdítását, honárulás bünteté­séveli fenye­getés mellett, különösen az élelemszerek szállítását a cs. kir. katonaság által megszállott vidékekre, azok elkobzása mellett megtiltotta, a sóeladásokat­ felsza­­­baditá, s megrendelő , hogy a magyar bankjegyek teljes névszerinti értékükben elfogadtassanak s min­den községben a nemzeti zászlók díszelegjenek; végre a forradalmi miniszterelnökhöz 1840 junius 10-től 25-ig jelentéseket tett ujonezok állítása s azoknak Komáromba szállítása­, a guerilla csapatok szerve­zése­, a cs. kir. nádorhuszár ezredből elszököttek hazatérése s több ilyenekről, mely idő óta megszökött. 10. Karácsonyi István, a­ becsei , szerb vajdasági születésű, mintegy 48 éves, kath., nős, volt iskola­­tanító Zentán , ki 1851. sept. 22-kén felségsértés bűne miatt végzésileg idéztetett, de nem jelent meg; a fölkelő seregben kapitányi rangot viselt , 1849. ápril 18-tól jun. 18-ig, a forradalmi kormány által Szabadkán fölállított vegyes katonai s polgári rögtön­­ítélő törvényszéknél, mint katonai ülnök , működött, és ezen idő alatt, a törvényes kormányközi ragasz­kodások miatt, az említett forradalmi törvényszék elé állított 21 személy ellen , a valósággal végrehaj­tott lőpor - golyó általi halálbüntetésre szavazott. 11. Katona Miklós, berkeszi, Közép-Szolnok­­megyei erdélyi születésű, mintegy 40 éves, ref., nős, 3 gyermek atyja, egykor szolgabiró; ki 1851. sept. 22-kén felségsértés bűne miatt végzésileg idéztetett, de nem jelent meg ; miután 1848. octo­­berben a forradalmi kormány által azzal bízatott meg , hogy a szathmármegyei s az Erdélyben levő kővárvidéki románok közt a törvényes kormány ré­szére támadt mozgalmat nyomja el; egy több ezer főnyi nemzetőrök­ s honvédekből álló csapatot vont össze a szathmármegyei, nagy­bányai táborban , azzal együtt, a forradalmi kormánybiztos gyanánt melléje adatott Teleky Sándor gróf kíséretében, 1848. nov. elején beütött Erdélybe , Kővárvidékére , s De­­ésig nyomult elő ; de a hol 1848. nov. 22-kén a cs. k. katonaság által tökéletesen megveretett, s az előtt vad futásban egészen Nagy-Bányáig volt kénytelen hátrálni. Gyilkolás, rablás és gyújtogatás bélyegzők a lázadók ezen beütését s nyakrafőre visszavonulá­sát, mivel ez alatt 17 románok ítéltettek halálra rög­töni törvényszékileg, dynasticus érzelmeik miatt, s részint kötél által végeztettek ki, részint agyonlö­vettek ; továbbá 5 román helység egészen vagy egy részben kiraboltatott s felgyujtatott. Ezen expeditió­­ból visszatérvén, Nagy-Bányát igyekezett elsán­­czolni, de a forradalmi kormány által visszahivatott s Erdélyben elkövetett embertelen tettei miatt, ka­tonai törvényszék elé állíttatott. A vizsgálat folytá­ban, 1849. jan. 13-kán a forradalmi kormány által oda utasittatott, mikép azon helyekre menjen, hol horvát foglyok voltak, s azokat írja össze, hogy igy a hadiszolgálatra alkalmasok a fölkelő seregbe besoroztassanak , a nem­ alkalmasok pedig elbocsát­tassanak; s e megbízatásban oly módon járt el, mi­kép 120 foglyot, kik nem akartak belépni a fölkelő seregbe , Somlyóra, Erdélybe vitette őrizet alá. A vád alól 1849. ápr. 30-kán történt fölmentetése után, ismét katonai szolgálatokat tett Bem fölkelő főnök hadtestében; annál ezredességig léptetett elő, s a lázadás teljes legyőzése után Törökországba me­nekült. 12. holb­an vagy Kohlmann József, 1808-ban Trebitsehben , Morvaországban született, kath. val­­lásu nőtlen , kapitány a Károly cs. k. főherczeg ne­vet viselő 52-dik sorgyalog-ezredben, a ki 1851. septemb. 22-kén felségsértési bűne miatt végzésileg idéztetett, de nem jelent meg, — a magyar fölke­­lőkhözi átlépése után, 1848 September s octoberben a forradalmi kormánytól elfogadta a kapitányságról ezredességig előléptetését a főszállásmesteri karban, mint olyan a schwechati csatában 1848. oct. 30-kán s a kikindai 1849. apr. 24-ki , uzdini május 8-ki s perlászi május 30-diki ütközetekben a cs. k. kato­naság ellen részt vett ; e közben Pancsováról egy 1849. május 18-kán kelt proclamatióval a cs. k.ka­tonai határvidéken különböző politikai intézkedése­ket tett, — a belgrádi basával is alkudozott, a szerb katonaságnak Ausztriából visszavonása iránt — s a forradalmi külügyminisztériumnak 1849. május 29-én a jun. 3-án ez iránt jelentéseket tett, vala­mint nem különben ezen jelentésekben mindennemű a törvényes kormányra nézve igen káros javaslatokat tett, s diplomatiai szakbani alkalmaztatásra ajánl­kozott. 1849 júniusban Bajánál parti ütegeket, föld­­sánczokat s árkokat készíttetett, a cs. k. katonaság Dunán átmenetelének meggátlása végett, és 1849 jun. 7-én a bánáti katonai határvidék katonai kerü­leti parancsnokává neveztetvén ki, ezen minőségben községi hivatalnokokat igtatott be, a Szerbia s Tö­rökországgal­ kereskedést felszabadította, magát emissariusok s ügynökökkel vézető körül, Belgrád s a forradalmi kormánynyal folytonos írásbeli közleke­dést tartott fen , s mindenkép igyekezett, a szerb kormány rokonszenvét Magyarország részére meg­nyerni , mígnem a cs. k. katonaság előnyomulása által, Törökországban kényteleníttetett menedéket keresni. 13. Kopcsányi József, magyarországi szül., 1851 sept. 22-én felségárulás bűne miatt rendeletileg idéz­tetvén , de meg nem jelent, az 1849 apr. 14-ki fel­ségsértő conventi határozat előtt és után működött Csongrádmegyében s a vele határos vidékeken, nemcsak mint forradalmi kormánybiztos, hanem mint guerilla­vezér is, s e kettős állásban a forradal­mi kormány részére sikerdt és tevékenységet fejtett ki. A jogszerű kormánynak hódoló egyéneket befogatta, zsarolásokat tett, terroristikus rendszabályokkal gondoskodott a forradalmi csapatok élelmezéséről, szónoklatokkal a népet fölkelésre lelkesítő a cs. csa­patok ellen , e szellemben bocsátá ki proclamatióit a községekhez , a forradalmiak harczierejét több ezer embernyi népfölkelés rendezésével növelte, s guerilla­­osztályát a cs. k. csapatok ellen is vezérlé. 14. Kovács István, m. v. csongrádm. szegedi szül., 35 éves, kath. lelkész, s volt plébánia igazg. Bocsáron a temesi bánságban, 1851 sept. 22-én fölségárulási vád következtében rendelet utján idéz­tetve, meg nem jelent, 1849 jan. havában plébá­niáját kötelessége ellenére elhagyta , és nemzetőri százados egyenruhában Szegedre jött, ott egy forra­­da­mi szabadcsapatot toborzott, s őrnagyi ranggal 1849 jan. elejéig a cs. k. csapatok ellen vezette, ezután Guyon fölkelő-vezérhez , állítólagosan mint annak segéde, csatlakozott és a végkép elfojtott láza­dás után török földre menekült. 15. Lukács Sándor, m­. o. biharm. nagyváradi szül., 30 éves, kath., nőtlen ügyvéd és magán-ura­­sági titoknok, 1851 septemb. 22-én fölségárulási vád miatt rendeletileg idéztetvén, meg nem jelent, mint Győr város képviselője jelen volt az utolsó ma­gyar országgyűlésen , ennek az 1848 oct. 3-ki leg­felsőbb manifestum által elrendelt szétoszlatása után is, és e hó elején elvállalta a honvédelmi bizottmány által reá ruházott kormánybiztosi hivatalt Győr városa részére, ugyan e nevezetű vármegyében. Mint olyan szervezte a nemzetőrséget s kiindulásra kényszerité Komáromba, Pozsonba és Lehwechatra, rögtönitéle­­tet állított a jóérzelmüek terrorizálására, nagyszámú ujonczokat állíttatott ki a fölkelő sereg számára, s a kapott 56,222 ft fölhasználásával fölszerelő s begya­koroltatta. Elrendelte a lőfegyverek beadatását,a nyugalmazott tiszteket kötelezte, hogy a császári jelvényeket forradalmiakkal cseréljék föl, a magyar alkotmányra nyugdíjuk elvesztése , hazaárulás bün­tetése alatt megesküdjenek, a felebbi forradalmi se­regek élelmezéséről, ruházásáról s fölszereléséről gondoskodott, s számukra nagymennyiségű szemes gabnát vásárolt. Győrött sánczokat hányatott, mely munkára naponta közel 5—6000 erőszakkal kiállí­tott munkást és ujonczot fordított, s ez és más költ­ségek fedezésére 60,000 ft jön neki utalványozva. A forradalmi sereg számára lovakat vásárolt, lefegy­­verkeztette a nemzetőrséget, s fegyvereiket Pestre küldő f árkászokat szerveit, s e czélra 70.000 forint állami összeget kapott. Szabad­csapatokat állított, s ezek közé börtönből kibocsátott bűnösöket is sorozott be. A cs. k. hadsereg előnyomulásakor fölhívást in­tézett a néphez , melyben azt felezte fanatikus nyel­ven általános fölkelésre, az élelmi eszközök megsem­misítésére, s helységeik leégetésére szól­ta fel, az elfogott egyént a zsákmányoló birtokául nyilvání­totta , és minden elevenen vagy holtan behozott cs. k. katonáért 2 ft jutalmat biztosított, házakat és hi­dakat gyújtott fel, a városi magtárakat szabad zsák­mányra bocsátó, gabonával terhelt hajókat elsü­­lyesztett, s a városi pénztár és két városi kocsi el­rablása után Pestre menekült, hol december 29-kén 1848. a törvénytelen országgyűlés tárgyalásában még részt vett, s vele együtt Debreczenbe távozott. Ott 1849. jan. 9-kén az egész forradalmi hadsereg fölszerelési­ biztosául s 1849. ápr. 28-dikán újólag győrvárosi kormánybiztosul neveztetvén ki, Nagy­váradon műhelyeket állított a legnagyobb mérv sze­rint s azokban oly erélylyel dolgoztatott, hogy mind­járt eleinte minden héten 4000 ember számára ké­szültek szerelvények , mihez posztót, vásznat és bő­röket egész Magyarországból kelle szállítani. 1849. május elején a ruha-bizottmányt Pestre tette át, s egyedül ott közel 500, s az egész országban 16,000, sőt később mintegy 30,000 mesterembert foglalkoz­tatott, és 1849. május 20-kán Kossuth forradalmi kormányzónak megígérte, hogy a fölkelő hadsereget 1849. június végéig nyári s 1849. aug. végéig pedig a téli egyenruházattal is egészen ellátand­ó. Győr­­városában, s a hasonnevű megye kerületében kihir­dette a forradalmi függetlenségi ad­ót, e czélra nép­ünnepet rendezett, eszközlője volt, hogy a diktátor Kossuthnak hódolati fölirat küldessék , és a kivetett jutalékon fölül 150 ujonct állíttassék ki és szervez­­tessék föl a felségsértő ünnepély emlékére. A ható­ságokat forradalmi szellemben restaurálta, a hiva­talnokokat a forradalmi függetlenségi adtára meges­­kettette és rendelkezett, hogy a cs. jelvények , szí­nek és czímerek minden nyilvános és magán-épüle­teken, pecséteken megsemmisíttessenek és 48 óra alatt hazaárulás büntetése alatt forradalmiakkal vál­tassanak fel. 1849. jan. elején Rónay Jáczintot, be­­nedekrendü szerzetest az egész megye főegyházi szó­nokává nevezte ki, s megbízta, az egybehívott népgyű­­léseken személyesen is lelkes beszédeket tartani, vala­mint őrködni a felett, hogy minden vallás papok által legalább egyszer egy hétben­­fanatikus be­szédek tartassanak. A cs. k. hadsereg újabb előnyo­mulásakor 1849. június 19-én ismét általános nép­­fölkelést rendelt, szervezésére a várost és megyét 11 kerületre osztó, mindegyike számára külön vezért nevezett ki, a lelkészeket és hivatalnokokat halál­­büntetésseli fenyegetés mellett kötelezte, hogy a népfölkeléskor községeik élére álljanak, ezután el­­hagyá Győrt és később az országot is. 16. Mátyás József állítólag alsó-szekcsai Trencsén m. szül. nős, volt főjegyző Körmöcz városában — 1851 september 22-én fölségsértés vádja folytán végzésileg idéztetett, de meg nem jelent — mint Körmöcz város követe 1848 october 3-ka után egész 1849 júniusig a magyar országgyűlés ülésein jelen­volt , az Olaszországbani interventió mellett, a had­­ügyminiszteri javaslat ellen az ujonczozás kérdésé­ben, s Beőthynek a szerb fölkelés elnyomására leendő teljhatalmazása mellett szavazott; azalatt választó­kerületét levelek és magániratok által önkénytesek toborzására, s a nemzetőröknek, kiknek zászlót kül­dött, föltüzelésére fölszólittatá, a Felséges dynastia tagjairól pedig azokban mindennemű cselszövényeket tett föl. 1849 május 28-án egy Körmöczön tartott nyilvános beszédben az 1849 apr. 14-ki debreczeni conventi határozatnak a nép jóváhagyását igyeke­zett megnyerni, ez alkalommal a Felséges császári ház ellen kifakadásokat engedett magának, a népet fegyvertagadásra, s végső védelemre ösztönzé, s az ugyanazon napon megkezdett ujoneztoborzást sze­mélyesen vezeté, mely időtől fogva többé elő nem tűnt. 17. Beczkói b. Mednyánszky Caesar, Trencsén m. sz. 33 éves, kath. lelkész s volt lelkészhelyettes Zohorban Pozsony megyében — 1851 sept. 22-én fölségsértés vádja miatt végzésileg idéztetett, de meg nem jelent — plébániáját 1849 januárban a magyar forradalmi ügy iránti rokonszenvből elhagyta, s Görgei Arthur hadtestéhez ment, ott főtábori lelkészi hivatalt vitt egész 1849 júniusig, továbbá még a papi ügyek osztályának főnökségét a forradalmi hadügyminisztériumban átvette, s egész a forrada­lom teljes legyőzéséig vitte, s mindkét állásban a for­radalmi hadseregek tábori lelkészi karát bombasti­­­us felszólítások által a forradalmi harczbani hősies közremunkálásra s a honvédek lehető lelkesítésére szólitá. 17. Noszlopy Antal, 37 éves, evang. vracsiki Somogyin, sz. nős , volt Biharm. aljegyző — 1851 sept. 22-kén felségsértési vád miatt végzésileg idéz­tetett, de meg nem jelent — 1849 julius végén test­vére , az elhirált forradalmi kormánybiztos Noszlopy Gáspárhoz mint helyettes biztos csatlakozott, azt mintegy 2500 főnyi összeszedett csapatával Somogy megyéből Szegszárdig kisérte, egy Veszprémben 1849 aug. 11-én testvére által tartott népgyűlésen a népet átalános fölkelésre buzdítá, s az 1849 ápr. 14-ki függetlenségi nyilatkozat felolvasását eszközlé, továbbá a forradalmi kormány javára Zirczen letar­tóztatott 200 darab marhának eladását parancsolá, s aztán eltűnt. 19. Noszlopy Gáspár vracsiki Somogym. sz. 30 éves, evang. nőtelen, volt alszolgabiró a marczali járásban ugyanazon megyében, 1851. sept. 22-én felségsértési vád miatt végzésileg idéztetett, de meg nem jelent, 1849. februárban a törvényes kormány orgánumai által, viselt szolgabirói hivatalából lete­tetvén 1849. márt. végén a forradalmi honvédelmi bizottmány által reá ruházott kormánybiztosi hivatalt Somogymegyében elvállalta s a forradalom teljes le­­győzetéseig oly módon vitte, hogy mind az említett Somogy mind Tolna és Baranya megyékben a nép­fölkelést nagy tömegekben szervezte, s a cs. k. csa­patok ellen vitte, a fölkelő hadsereg számára ujon­czokat szedett, nemzetőröket tett mozgóvá, guerilla csapatokat állított s azokba a börtönökből kibocsá­tott fegyenczeket besorozta, a törvényes kormány által behelyzett hivatalnokokat állomásaikról letette és azok helyébe forradalmi gondolkozásunkat neve­zett ki, a népet az összehívott népgyűléseken a tör­vényes kormány ellen lázította, fanatikus végső ellent­­állásra ingerlő s a Felséges dynastia s a cs. a. had­sereg ellen a legaljabb szidalmazásokat tartalmazó proclamatiókat bocsátott ki s azokat még az erdőkben is a fákra szegeztető , loyális érzelmű személyeket befogatott, azokat vonulásaiban magával hurczolta, s azok vagyonait lefoglalta, a Kossuthjegyek elfo­gadását halálbüntetés mellett megparancsolta , maga számára pedig azokért ausztriai bankjegyeket csikart ki s többnemű zsarolásokat és erőszakosságokat en­gedett meg magának. 1849. július végén minden oldalról a cs. k. csapatok által szorítva, 3000-nyi horda élén Veszprém megyébe menekült s nem átal­lott ezen útjában kereskedelmi árukkal rakott kocsi­kat feltartóztatni és kirabolni. Füredre és Veszprémbe érkezte után ismételte a már említett csalást a Kos­suth jegyekkel. 1849. aug 11-én Veszprém megyé­nek Kossuth féle kormánybiztosává proclamálta ma­gát , ujonczállítást rendelt, a börtönökben létezett összes gonosztevőknek csapatjába soroztatását elren­delte, mindennemű új zsarolásokat és erőszakossá­gokat engedett meg magának, nevezetesen Veszprém­ben a főhivataltól 1000 pftot, a székeskáptalantól 40,000 pftot s a püspöktől egy kocsit, 8 lovat és 393 mázsa gyapjút vett el, ezeket valamint a vonulása alatt rabolt több más tárgyakat különböző helyeken nyilvánosan elárvereztette s még 1849. aug. 21-én is egy proclamatiot bocsátott ki Somogy lakóihoz, mely-­ ben ezeknek tudtul adá, mikép guerilla csapatok alakítása s a cs. k. csapatok elleni alkalmazása oka eltávozásának Somogymegyéből s őket az adófizetés s a törvényes kormány által behelyzett orgánumok iránti engedelmesség megtagadására, minden hivatal visszautasítására, a Kossuthjegyek elrejtésére s a Magyarország közjövedelmeire kiadott utalványok ki nem fogadására szólította fel. 20. Pulszky Ferencz, szécsényi Nógrád m. szül. mintegy 40 éves, nős, az említett megye volt kö­vete az 1848 jul. 2-ára Pestre hivott országgyűlésen s államtitkára a legfelsőbb udvarnál létezett ma­gyar minisztériumnak, 186l sept. 22-ben felséég­­sértési vád miatt végzésileg idéztetett, de még nem

Next