Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)
1852-06-11 / 676. szám
1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is megszűnt.______ Félévre Egyes szám8 „PESTI NAPLÓ. 036 A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utcia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasiltalik. Péntek, jun. 11-én HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr. jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. gz Előfizetési fölhívás a PESTI NAPLÓ 1852-diki második ‘52-évi folyamára. Megjelennek e lapok — vasár- és ünnepnapot kivéve — mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Vidékre postán küldve fél évre (július—december) 10 ft.—Negyed évre (julius—septemb.) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (juL—dec.) 8 ft p. — Negyed évre (julius—sept.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a ,.Pesti Napló*4 kiadóhivatalában, úri utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. TARTALOM: pénz Budapest, jun. 11-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, jun. 8. — Eu, orleansi várkastélynak az államügyész által birtokbavétele megtörtént. Brüsszel, jun. 8. — A jelen választások eredménye következő : 30 szabadelmű, és 19 ellenzéki. Turin, jun. 6. — A követkamara helybenhagyja a Novara felé vezető vasút építésére alakult névtelen társulat alapszabályait. Június 1-jén kötött ki Arénában az első ausztriai gőzös, rajta a szavoyai czimerrel ellátott szárd vitorlazászló az ausztriai lobogó mellett volt felhúzva. Rendeltetése : utasokat a Lago maggiorén tova vinni, s most naponként 14 óra alatt 120 mérföldet jár be. A „Patriote savoisien“ hírlap per alatt van , mivel az ünnepek megölésére vonatkozó miniszteri köriratot megtámadta. Tegnap Truffarelloból egy fegyverzeti csoport gátolta a munkálatokat a vasútnál, mely Turini Saviglianoval és a genuai vonallal összekötendő. E munkálatok további összeütközések miatti félelemből felfüggesztettek. A Dóra külváros kárvallottai részére 87,340 lira gyűlt össze. ______________________ EMICH GUSZTÁV kiadó. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BELGA LEVELEK. Liege, pünkösd másodnapja 1852. Minden, ki csak mozogni tud, templomba siet, imafohászival áldozni a mindenség urának, mert ünnep van. — Ünnep : az üdvözitő szellemnek a hivek közt történt megjelenése emlékére; ugyanazért e 80—85 ezer lakossal biró városban is, a 40, mondd: negyven templom közöl bármelyik felé néz is az ember, mindannyiba vetélkedve látja tódulni a buzgókodók tarka sokaságát, egyik sem akarván kimaradni e nagy napon az Isten házából. . . Ha oly költséges intézetekkel, s annyi mennyiségben lenne igazolva az emberek között a felebaráti szeretet, mint ahogy symbolizálva van az Isten iránti tisztelet, — akkor aligha lenne az ember kénytelen itt e városban is a fényes, gazdag templomok mellett minden lépten nyomon koldulók seregével találkozni , kik a nyomort, elhagyatottságot és szeretetlenséget kebelrázólag hirdetik. Alig létezik csak kisebbszerü helység is, mely buzgókodását templompitéssel ne igyekeznék elég érezni, de azért akárhány nagyobbszerű várost találhatni, mely az Isten előtt is legkedvesebb dolognak , a legnagyobb erénynek, az igaz keresztényszeretetnek igazolását a szenvedők iránti jótékony intézetek által tettleg nem igen törekszik valósítani!... De talán elég is lesz az érzelgő elmélkedés, melyre meglehet engem is csak az indított, mivel templomban valók. Templomban, de melyet az emberi érzet emelt az igaz szeretet igazolása végett a szerencsétlenek, vagy ha úgy tetszik bűnösök számára. E templom az oberni magán börtönrendszer szerint épített fogház, mely itt jókora erősség alakjában, a város északi részén emelkedik. Templomnak nevezem, mert megtekintése, —■ és az isteni eszmének, mit testesítve tüntet elgondolása, — szent érzelemre és áhitatra gyújtja az ember szivét, mely a valódi ima forrását képezi.. • Avagy lehetne-e hát fenségesb érzetet annál csak képzelni is, mely, midőn a törvény érzéstelen szava rádörgé valakire az ítéletet: „bűnös vagy, menj bűnhődni vétkedért!“ — magasztosultan lép elő felkiáltani : „Igen, ez bűnös, de azért nem szűnt meg ember maradni !... Ő vétkes, s ezért bűnhődnie kell; de nem örök kárhozatra juttatnia ! — A büntetőhatalom karja nem szüntetheti meg benne az emberi minőséget, melylyel Isten felruházá őt, gyarló tulajdonai daczára is!“ S ime, e szent érzet testesítése az, mit az érdeklett eberni magánbörtön-rendszer valósítni igyekszik. Közlésem nem terjeszkedhetik a büntetőjog, s annak gyakorlása fölötti értekezésre. Azonban ennek mellőzésével is kijelenthetőnek látom azt, miszerint tekintve, hogy magának a büntetőjognak, valamint a büntetések nemének is nem teheti más egyéb az alapját , mint az „igazságosság“ — több polgárisodott államok, s ezek közt olyanok irányában is, melyek az Istenről és keresztény szeretetről legtöbbet szeretnek beszélni, mint például: Olaszhon, — vagy melyek a műveltséggel legfenhéjázóbban szoknak kérkedni , mint például: Frankhon, — a büntetőhatalom gyakorlása tekintetéből igen gyakran lehetne kérdezni : melyik nagyobb vétség, a büntetettnek bűnös tette-e, vagy pedig a büntetőnek büntetést túlszigorral gyakorló cselekvénye ? Mert hisz például a francziáknál a híres „Banaissement“, mely szerint a bűnös kisebb vétségekért is, miután egy ideig gályarabságban , vagy életrothasztó börtönökben sanyargattatok örök szégyennel megbélyegezve, egyes helység határi közé tereltetik, — vagy a több helyeken gyakorolni szokott botozási, s nehéz vasakon, test- és szellemrontó földalatti csoportos börtönzési rendszer, nem oly nemeie a büntetéseknek, melyek szerint gyakran egy egész család életének fentartója csupa könnyelműség, csábítás, sőt néha talán ínség s nyomor hatalmától ösztönöztetve elkövetett kisebbszerű vétségért is, övéi köréből kiragadtatva, az örök elvetemültség karjaiba dobatik, vagy a sanyargatások által örökre elnyomoríttatik úgy, hogy soha többé a becsület, vagy a hasznos munka terére vissza ne léphessen ! A büntetőhatalomnak ily módoni gyakorlása mi másnak tűnhetik föl, mint az átok azon műszerének , mely a hibázót zsákmánynak tünteti az örök kárhozat számára ! — Elvitázhatlan az elv, miszerint az államok polgárisodásának valódi hérmérőjét a büntetőrendszer gyakorlásának minősége képezi, mert hogyan beszélhet emberi tökélyről az, ki magát az emberi érzetből, mely a tökélynek forrá Peti, junius 10. Még mélyen áthatva azon magasztos ünnepély lélekemelő szentségétől, melyben néhány érával ezelőtt részesülni szerencsések valánk, legtisztább áhitat érzetétől áradó kebellel jegyezzük e sorokat...........elmúlt századaink ősi fénye, az egélyi dics és földi hatalom ragyogó jelvényei vonultak el szemeink előtt — megörökülve szivünkben, emlékünkben. Buda vára — apostoli királyaink egykori fényes székhelye — mai napon ősi dicsőségének legtündöklőbb zománczában ragyogott. Császári vendégének nagysága teljes mértékben fölevenité királyi tekintetét. ő császári k. Apostoli Fölséget körünkben mulató Urunk királyunk, mint előre tudatva volt, az urnapi ünnepélyes diszmenetet személyesen kisérte, s a vallás nagy ünnepét fölséges jelenléte által a földi magasság fénykörével árasztá körül. Az oltár szentségét környezte földi disz, mennyiben a nap ünnepi méltóságának emeléséhez járult, annyiban a vallás szertartásos, s belső fényétől önnön megdicsőülését nyerte, és a szertartáson buzgó áhítattal jelen volt nép az egyesült ünnepi tényezők erkölcsi hatásában érzékeny rugóját találta lelki épületességének. Kezdettől fogva szakadatlanul, kiváló tulajdona a fönséges ausztriai uralkodóháznak a vallásosság, melyet az korunk általános erkölcsromlása közepett szeplőtlenül megőrzött , s birodalma összes népeire, követendő például, folyvást visszasugároz. Ily példás fejdelmi buzgóság élő tanúja volt ma Buda vára, hol töméntelen népség ájtatos bensőséggel ülte meg a napot, mely az egész birodalomban itt legfényesebben — nálunk még soha nem látott császári pompával folyt le. A mai nap örök betűkkel marad írva történetünkben. Nem az egyházi szertartás meglepő nagyszerűsége, vagy a világi nagyság azon fénye miatt, mely szemeink előtt kifejlett, s mely egyébiránt szintén nem tévesztendi hatását, hanem mert a Fejdelem s hódoló magyar népe közti kötelék ez ünnepen a vallás égi ereje által megszentesülvén, a világi hatalom isteni szentesítése, mikép elvégül is minden oda visszavezetendő, magasztos érzelmeket gerjesztő jelképekben lön nyilvánossá, így lesz eredménye könyörgésünknek. Az áldás, melyet ő Fölsége országunk áldornagyától fogadott — a Mindenhatónak szentséggel osztott áldása, Ő Fölségéről az országra áradand szét, hogy teljesüljön, mi a lombdiszitett oltárok egyikén olvasható vala: „Et cibavit eos de adipe frumenti, Et de petra , melle saturavit eos.“ (Psalm. 80. v. 17.) Pest, jun. 11. Az urnapi magasztos egyházi ünnepély tegnap, mint a hivatalos programaiban közölve volt, azon rend szerint, teljes fénnyel megtartatott. O cs. k. Apostoli Felsége reggeli hét órakor elindulván kocsin a várpalotából, felállított katonasorok s tömegekben hullámzó nép közt a várbeli főegyházba ment, hol az ország áldornagyától a templom küszöbén fogadtatván, a kettős kereszt előlvitele mellett oltárhoz lépett s az itt számára készített álló mennyezet alatt helyet foglalt. A ,,Pange lingva gloriosi“ elzengése s áldásosztás után, számos fős alsórendü papság segédkezése mellett tartatott meg a nagy miseig áldornagyunk által, melynek végeztével az egyházi körmenet, az előíirt rend szerint, megindult. Ő Felsége a drága udvari mennyezet alatt vitt oltári szentséget, a kettős keresztnek jobbróli előlvitele mellett, folyvást födetlen fővel követvén. Elolvasván mind a négy — lombok, virágok és szőnyegekkel ékesen díszített oltárnál a szent evangélium , mialatt Ő Felsége kíséretével az átellenben emelt sátor alatt ájtatoskodott, a díszmenet harangzúgás s trombitaharsogás közt ismét a templomba vonult, hol Ő Felsége az áldást a nagy famennyezet alatt fogadván, erre a segédszemélyzetétől körzött áldornagy által a templom küszöbéig kisértetett, innen a készen álló udvari kocsiba szállt, s hangos éljenek közt a várpalotába visszatávozott. Megszámithatlan tömérdek népség vett az ünnepélyben részt. Az utczák , ablakok , háztetők, merre a díszmenet vonult, zsúfolásig voltak ájtatoskodó s néző tömegektől ellepve, melyet az ünnep vallásos s világi fénye láthatólag mélyen meghatott. Mindazáltal daczára a töméntelen sokaságnak, melyben mindenki látni óhajtott, s e szerint a tolongás elkerülhetetlen volt, semmi baj , semmi rendetlenség nem történt, s a magasztos ünnepély példás csenddel s legnagyobb rendben folyt le, eltörülhetlen benyomást hagyva minden jelen voltak keblében s emlékében. Budapest, jun. 9. Tegnap este 9 órakor Kormányzó Főherczeg , cs. Fensége termeiben egy válogatott kör gyűlt össze, mely a cs. k. Apostoli Felsége megérkezését várá. Tarka vegyületben és gazdagon ékesített hölgykoszorúban az ország legfőbb méltóságai, a nemesség színe képviselve minden rendekből voltak örömhangulatban láthatók , midőn Ő Felsége saját huszárezredének egyenruhájában Hildegárd Főherczegnő Ő cs. Fensége által a lépcsőkön fogadtatott, vele10 órakor a vendégek sorai közt ellépdelt, a leghódolóbb üdvözlést mindenfelé legkegyesebben viszonozván. Az úrnőknek szerencséjük volt Ő Felségének bemutattatni, ki ezután a Fenséges Főherczegnővel a bált megnyitni méltóztatott, s csakhamar számos párok csatlakoztak, kik legkegyelmesebb, lovagias Urunknak boldogító közelében az est örömeiben részt venek. ő Felsége minden jelenlevők sziveit elbájolá legkegyesb leereszkedése által, melylyel egyesekhez nyájas szavak intézve lőnek. Csak a szürkülő reg zavarhatá meg az örömeket; a azoknak, kiknek szerencséjük volt e bálban részt