Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-11 / 676. szám

1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p.­­ Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számon kinti eladás is megszűnt.______ Félévre Egyes szám8 „­­PESTI NAPLÓ. 036 A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utcia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasiltalik. Péntek, jun. 11-én HIRDETÉSEK és MAGÁN­VITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­ jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve—jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. gz Előfizetési fölhívás a PESTI NAPLÓ 1852-diki második ‘52-évi folyamára. Megjelennek e lapok — vasár- és ünnepnapot kivéve — mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK : Vidékre postán küldve fél évre (július—december) 10 ft.—Negyed évre (julius—septemb.) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (ju­L—dec.) 8 ft p. — Negyed évre (julius—sept.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a ,.Pesti Napló*4 kiadóhivatalában, úri­ utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. TARTALOM: pénz­ Budapest, jun. 11-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK Páris, jun. 8. — Eu, orleansi várkastélynak az államügyész által birtokbavétele megtörtént. Brüsszel, jun. 8. — A jelen választások eredmé­nye következő : 30 szabadelmű, és 19 ellenzéki. Turin, jun. 6. — A követkamara helybenhagyja a Novara felé vezető vasút építésére alakult névtelen társulat alapszabályait. Június 1-jén kötött ki Aré­­nában az első ausztriai gőzös, rajta a szavoyai czi­­merrel ellátott szárd vitorlazászló az ausztriai lobogó mellett volt felhúzva. Rendeltetése : utasokat a Lago maggiorén tova vinni, s most naponként 14 óra alatt 120 mérföldet jár be. A „Patriote savoisien“ hírlap per alatt van , mivel az ünnepek megölésére vonat­kozó miniszteri köriratot megtámadta. Tegnap Truf­­farelloból egy fegyverzeti csoport gátolta a munkála­tokat a vasútnál, mely Turini Saviglianoval és a ge­­nuai vonallal összekötendő. E munkálatok további összeütközések miatti félelemből felfüggesztettek. A Dóra külváros kárvallottai részére 87,340 lira gyűlt össze. ______________________ EMICH GUSZTÁV kiadó. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BELGA LEVELEK. Liege, pünkösd másodnapja 1852. Minden, ki csak mozogni tud, templomba siet, imafohászival áldozni a mindenség urának, mert ün­nep van. — Ünnep : az üdvözitő szellemnek a hivek közt történt megjelenése emlékére; ugyanazért e 80—85 ezer lakossal biró városban is, a 40, mondd: negyven templom közöl bármelyik felé néz is az em­ber, mindannyiba vetélkedve látja tódulni a buzgóko­­dók tarka sokaságát, egyik sem akarván kimaradni e nagy napon az Isten házából. . . Ha oly költséges intézetekkel, s annyi mennyiség­ben lenne igazolva az emberek között a felebaráti szeretet, mint a­hogy symbolizálva van az Isten iránti tisztelet, — akkor aligha lenne az ember kény­telen itt e városban is a fényes, gazdag templomok mellett minden lépten nyomon koldulók seregével ta­lálkozni , kik a nyomort, elhagyatottságot és szeretet­­lenséget kebelrázólag hirdetik. Alig létezik csak ki­­sebbszerü helység is, mely buzgókodását templom­­pitéssel ne igyekeznék elég érezni, de azért akár­­­hány nagyobbszerű várost találhatni, mely az Isten előtt is legkedvesebb dolognak , a legnagyobb erény­nek, az igaz keresztényszeretetnek igazolását a szen­vedők iránti jótékony intézetek által tettleg nem igen törekszik valósítani!... De talán elég is lesz az érzelgő elmélkedés, melyre meglehet engem is csak az indított, mivel templomban valók. Templomban, de melyet az emberi érzet emelt az igaz szeretet igazolása végett a szerencsétlenek, vagy ha úgy tetszik bűnösök számára. E templom az oberni magán börtönrendszer szerint épített fogház, mely itt jókora erősség alakjában, a város északi ré­szén emelkedik. Templomnak nevezem, mert megte­kintése, —■ és az isteni eszmének, mit testesítve tün­tet elgondolása, — szent érzelemre és áhitatra gyújtja az ember szivét, mely a valódi ima forrását képezi.. • Avagy lehetne-e hát fenségesb érzetet annál csak képzelni is, mely, midőn a törvény érzéstelen szava rádörgé valakire az ítéletet: „bűnös vagy, menj bűn­hődni vétkedért!“ — magasztosultan lép elő felkiál­tani : „Igen, ez bűnös, de azért nem szűnt meg em­ber maradni !... Ő vétkes, s ezért bűnhődnie kell; de nem örök kárhozatra juttatnia ! — A bü­ntetőha­­talom karja nem szüntetheti meg benne az emberi minőséget, melylyel Isten felruházá őt, gyarló tulaj­donai daczára is!“ S ime, e szent érzet testesítése az, mit az érdeklett eberni magánbörtön-rendszer va­­lósítni igyekszik. Közlésem nem terjeszkedhetik a büntetőjog, s an­nak gyakorlása fölötti értekezésre. Azonban ennek mellőzésével is kijelenthetőnek látom azt, miszerint tekintve, hogy magának a büntetőjognak, valamint a büntetések nemének is nem teheti más egyéb az alap­ját , mint az „igazságosság“ — több polgárisodott államok, s ezek közt olyanok irányában is, melyek az Istenről és keresztény szeretetről legtöbbet szeret­nek beszélni, mint például: Olaszhon, —­ vagy me­lyek a műveltséggel legfenhéjázóbban szoknak kér­kedni , mint például: Frankhon, — a büntetőhata­lom gyakorlása tekintetéből igen gyakran lehetne kér­dezni : melyik nagyobb vétség, a büntetettnek bűnös tette-e, vagy pedig a büntetőnek büntetést túlszigor­­ral gyakorló cselekvénye ? Mert hisz például a fran­­cziáknál a híres „Banaissement“, mely szerint a bű­nös kisebb vétségekért is, miután egy ideig gálya­­rabságban , vagy életrothasztó börtönökben sanyar­gattatok örök szégyennel megbélyegezve, egyes hely­ség határi közé tereltetik, — vagy a több helyeken gyakorolni szokott botozási, s nehéz vasakon, test- és szellemrontó földalatti csoportos börtönzési rendszer, nem oly nemei­e a büntetéseknek, melyek szerint gyakran egy egész család életének fentartója csupa könnyelműség, csábítás, sőt néha talán ínség s nyo­mor hatalmától ösztönöztetve elkövetett kisebbszerű vétségért is, övéi köréből kiragadtatva, az örök elve­temültség karjaiba dobatik, vagy a sanyargatások ál­tal örökre elnyomoríttatik úgy, hogy soha többé a becsület, vagy a hasznos munka terére vissza ne lép­hessen ! A büntetőhatalomnak ily módoni gyakorlása mi másnak tűnhetik föl, mint az átok azon műszeré­nek , mely a hibázót zsákmánynak tünteti az örök kárhozat számára ! — Elvitázhatlan az elv, miszerint az államok polgárisodásának valódi hérmérőjét a büntetőrendszer gyakorlásának minősége képezi­, mert hogyan beszélhet emberi tökélyről az, ki ma­gát az emberi érzetből, mely a tökélynek forrá­ Peti, junius 10. Még mélyen áthatva azon magasztos ünne­pély lélekemelő szentségétől, melyben néhány érával ezelőtt részesülni szerencsések valánk, legtisztább áhitat érzetétől áradó kebellel jegyez­zük e sorokat...........elmúlt századaink ősi fé­nye, az egélyi dics és földi hatalom ragyogó jelvényei vonultak el szemeink előtt — meg­­örökülve szivünkben, emlékünkben. Buda vára — apostoli királyaink egykori fényes székhelye — mai napon ősi dicsőségének legtündöklőbb zománczában ragyogott. Csá­szári vendégének nagysága teljes mér­tékben fölevenité királyi tekintetét. ő császári k. Apostoli Fölsége­t körünkben mulató Urunk királyunk, mint előre tudatva volt, az urnapi ünnepélyes diszmenetet személyesen kisérte, s a vallás nagy ünnepét fölséges jelenléte által a földi magasság fény­körével árasztá körül. Az oltár szentségét környezte földi disz, mennyiben a nap ünnepi méltóságának emelé­séhez járult, annyiban a vallás szertartásos, s belső fényétől önnön megdicsőülését nyerte, é­s a szertartáson buzgó áhítattal jelen volt nép az egyesült ünnepi tényezők erkölcsi hatásában érzékeny rugóját találta lelki épületességének. Kezdettől fogva szakadatlanul, kiváló tulaj­dona a fönséges ausztriai uralkodóháznak a val­lásosság, melyet az korunk általános erkölcs­romlása közepett szeplőtlenül megőrzött , s birodalma összes népeire, követendő például, folyvást visszasugároz. Ily példás fejdelmi buzgóság élő tanúja volt ma Buda vára, hol töméntelen népség ájtatos bensőséggel ülte meg a napot, mely az egész birodalomban itt legfényesebben — nálunk még soha nem látott császári pompával folyt le. A mai nap örök betűkkel marad írva törté­netünkben. Nem az egyházi szertartás meglepő nagyszerűsége, vagy a világi nagyság azon fénye miatt, mely szemeink előtt kifejlett, s mely egyébiránt szintén nem tévesztendi hatá­sát, hanem mert a Fejdelem s hódoló ma­gyar népe közti kötelék ez ünnepen a vallás égi ereje által megszentesülvén, a világi hatalom isteni szentesítése, mikép elvé­gül is minden oda visszavezetendő, magasztos érzelmeket gerjesztő jelképekben lön nyilvánossá, így lesz eredménye könyörgésünknek. Az áldás, melyet ő Fölsége országunk áldornagyá­­tól fogadott — a Mindenhatónak szentséggel osztott áldása, Ő Fölségéről az országra ára­­dand szét, hogy teljesüljön, mi a lombdiszitett oltárok egyikén olvasható vala: „Et cibavit eos de adipe frumenti, Et de petra , melle saturavit eos.“ (Psalm. 80. v. 17.) Pest, jun. 11. Az urnapi magasztos egyházi ünnepély tegnap, mint a hivatalos programaiban közölve volt, azon rend szerint, teljes fénnyel megtartatott. O cs. k. Apostoli Felsége reggeli hét órakor elin­dulván kocsin a várpalotából, felállított katonasorok s tömegekben hullámzó nép közt a várbeli főegyházba ment, hol az ország áldornagyától a templom küszö­bén fogadtatván, a kettős kereszt előlvitele mellett oltárhoz lépett s az itt számára készített álló mennye­zet alatt helyet foglalt. A ,,Pange lingva gloriosi“ elzengése s áldásosztás után, számos fő­­s alsórendü papság segédkezése mel­lett tartatott meg a nagy mise­ig áldornagyunk által, melynek végeztével az egyházi körmenet, az előíirt rend szerint, megindult. Ő Felsége a drága udvari mennyezet alatt vitt oltári szentséget, a kettős ke­resztnek jobbróli előlvitele mellett, folyvást födetlen fővel követvén. Elolvasván mind a négy — lombok, virágok és szőnyegekkel ékesen díszített oltárnál a szent evan­gélium , mialatt Ő F­elsége kíséretével az átellenben emelt sátor alatt ájtatoskodott, a díszmenet harang­zúgás s trombitaharsogás közt ismét a templomba vonult, hol Ő Felsége az áldást a nagy famennyezet alatt fogadván, erre a segédszemélyzetétől körzött áldornagy által a templom küszöbéig kisértetett, in­nen a készen álló udvari kocsiba szállt, s hangos éljenek közt a várpalotába visszatávozott. Megszámithatlan tömérdek népség vett az ünne­pélyben részt. Az utczák , ablakok , háztetők, merre a díszmenet vonult, zsúfolásig voltak ájtatoskodó s néző tömegektől ellepve, melyet az ünnep vallásos s világi fénye láthatólag mélyen meghatott. Mindazáltal daczára a töméntelen sokaságnak, melyben mindenki látni óhajtott, s e szerint a tolon­gás elkerülhetetlen volt, semmi baj , semmi rendet­lenség nem történt, s a magasztos ünnepély példás csenddel s legnagyobb rendben folyt le, eltörülhetlen benyomást hagyva minden jelen voltak keblében s emlékében. Budapest, jun. 9. Tegnap este 9 órakor Kormányzó Főherczeg , cs. Fensége termeiben egy válogatott kör gyűlt össze, mely a cs. k. Apostoli Felsége megérkezését várá. Tarka vegyületben és gazdagon ékesített hölgyko­­szorúban az ország legfőbb méltóságai, a nemesség színe képviselve minden rendekből voltak örömhan­gulatban láthatók , midőn Ő Felsége saját huszárez­redének egyenruhájában Hildegárd Főherczegnő Ő cs. Fensége által a lépcsőkön fogadtatott, vele­­10 órakor a vendégek sorai közt ellépdelt, a leghódo­­lóbb üdvözlést mindenfelé legkegyesebben viszo­nozván. Az úrnőknek szerencséjük volt Ő Felségének be­­mutattatni, ki ezután a Fenséges Főherczegnővel a bált megnyitni méltóztatott, s csakhamar számos párok csatlakoztak, kik legkegyelmesebb, lovagias Urunknak boldogító közelében az est örömeiben részt venek. ő Felsége minden jelenlevők sziveit elbájolá leg­­kegyesb leereszkedése által, melylyel egyesekhez nyájas szavak intézve lőnek. Csak a szürkülő reg zavarhatá meg az örömeket; a azoknak, kiknek szerencséjük volt e bálban részt

Next