Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-16 / 856. szám
kább, miután közhiedelem szerint Cass tábornok a leendő Pierce-kabinet egy legtekintélyesebb tagjának tekintetvén , szavai, e minisztérium előleges irányzata gyanánt kell , hogy vétessenek. „A cubai viszonyok iránti hitvallásom — mondá Cass — következő : véleményem szerint az egész világnak nyíltan be kell vallanunk, hogy Cubának Spanyolországtól bármely nemzet által, erővel vagy békés úton megkísértendő elszakasztását, mi teljes erőnkből fogjuk ellenezni. Másoknál ez területi terjeszkedés vagy kereskedelmi vágy lehet, — nekünk ezen elszakasztás politikai élet vagy halál kérdése. Általa elzáratnék ezen ország nagy folyamának kapuja. Ezen ország folyói azután is, mint eddig, elérnének az öbölbe, de kereskedelme soha sem érne el többé az óceánig. Míg Cuba és Yucatan, mostani kormánya birtokában van, semmi, sem a kereskedelmi világban félhet angol tervektől, bármik legyenek is azok. Reményem, hogy e nemzet ármányai nem fognak bennünket kényszeríteni Cuba fegyveres elfoglalására.“ És ismét: „Ha Cuba népe menekülni óhajtana a spanyol kormánytól — melynél roszabbat a föld hátán találni nem lehet — ebbeli óhajtásuk az amerikai nép teljes rokonszenvével találkozandik. S itt a helyzet világos. Spanyolország gyönge, és távol van e talán legmesszibb levő birtokától. Mi közel és hatalmasak vagyunk, a sziget sorsa pedig bizonytalan és ingatag.“ Továbbá: „Én óhajtom Cuba birtokát, különösen mint katonai helypontot, s mint a Misssippi valódi fő kulcsát. De azért sem az állam sem egyesek által erőszakos úton elfoglaltatni nem kívánom, oly meggyőződésben élvén, hogy, ha majd a kellő óra itt, mi nemzeti becsülettel fogjuk az egyesült államok egyikévé bekebelezhetni Cubát, s Európa okosan teend, ha csendesen marad.“ E beszéd természetesen, épen nem oly hangulatú, hogy a féltékeny Angliának Cuba — s közvetve Canada — iránti aggodalmait megszüntesse, miután más szavakkal s röviden körülbelül ennyit tesz: viszszautasítjuk a hármas szerződvényt, mely csak minket kötne meg, holott ti e szerződvény nélkül is meg vagytok kötve a harmincz év előtt, Monre elnökünk által felállított azon elv által, mely az európai hatalmaknak az amerikai gyarmatokbani terjeszkedést tiltja; viszszautasítjuk a szerződést, mert Cuba — kalóz vagy fegyveres támadások nélkül is — előbb utóbb, de mienk lesz. Már midőn Filmore a felhívásra írt válaszában kijelenté, a hármas szerződvény el nem fogadhatását, e visszautasítás , bármily szép diplomatiai szavakba volt is burkolva , az értelem sértőiig hatott az angol nemzeti büszkeségre; képzelhető tehát, hogy most, midőn Cass a senatusgyűlésben oly egyenes kíméletlenül rontott ki az ármánykodásnak nevezett szerződési ajánlat ellen, mily értesülettel s jövőrei kilátásokkal fogadta a brit nemzet e tekintélye ellen intézett vágást, mely abban valódi csorbát akkor üzend , ha Cass a leendő kormánynak csakugyan tagja lesz. „A szabad államok új elnöke Pierce arra nézve — írja a „Times“ — mindenesetre nagy szerencsétlenség , hogy saját politikájának szabályos nyilvánítását épen azon emberek mértéktelen kifejezései előzik meg s torzítják el, kik pártjának véleményeit látszanak képviselni akarni; mindaddig azonban , mig e tárgyról véglegesebb meggyőződésünk nem leend, nem hihetjük , hogy a Cass tábornok által kifejtett szellem egyszersmind ama kormányé is, mely rövid időn az egyesült államok ügyeit vezérlendi; s most csak azt sajnálhatjuk, hogy az egyesült államok senátusa oly beszédet volt hallgatni kénytelen, mely a nép foglalási vágyát, csökkentés helyett, még inkább ingerlé, amelynek czélja nem volt egyéb, mint, a béke és szabadság nagy ügyének megszilárdítása helyett, a nemzeti féltékenység s a világ megtámadásának magvait szórni el.“ M.-Óvár, jan. 10. Mosonymegyének országutai eddig nyáron az iszonyú porról, őszkor 63 tavaszkor a sárról voltak nevezetesek , ámbár itt a kövecs, mely az útkészitésnek nem legroszabb anyaga, mérhetlen mennyiségben található, s az utak fentartartására rendesen használtatott is. Jelenleg sincs más anyagunk, de még is azt hisszük, hogy egy pár év múlva az eddigi porfellegeknek, s a minden hiedelmet túlhaladó sárnak kevés nyoma fog maradni országutainkon. Ezen reményt máris igazolja azoknak jelen állapota. Hogy az anyag ugyanazonsága daczára is oly nagy az eddigi és ezentúli országutak közti különbség, annak egyedüli oka a munka különböző kivitelében van. Azelőtt úgy hordták a kövecset az utakra, mint azt évezredek előtt az akkor tán még kiszabott medret nem ismerő Dunának vízözöne homokkal s sárral keverve itt összehalmozta, minek következtében egészen tiszta kövecset ritkán vagy sohasem lehetett lelni. A felhordott keveréknek legtöbb esetben alig volt egy harmada tiszta kövecs. Ennek következtében ősszel és tavaszkor, ha a nedves idő az országutakat mélyigen föláztatta, a kövecsdarabok részint magok súlyától, részint a terhes szekerek súlya alatt besülyedtek, és pedig mindig mélyebben, míg a sár higkásája a fölszint foglalá el. Ha végre a sár lassan kint fölszáradt, a mély kerékvágások erős göröngyökkel voltak beszegve, s ekkor az útművelő napszámosoknak egyetlen munkája abból állott, hogy a kijárt s föltornyozott sarat ismét a kerékvágásokba vonták , míg végre a tartós szárazság e sarat porrá és az itteni szelek által az utazók kimondhatlan kínzójává változtatta. A cs. kir. megyei hatóság és a mostani főherczegi jószágigazgatóság legújabban elhatározottan kezdenek ezen ezélellenes útművelés ellen dolgozni. Ezentúl az álladalmi és a főherczegi országutakra cmk rostált, a homoktól és földtől egészen megtisztított kövecs fog fölhordatni, azonkívül gond lesz rá, hogy utszélt a tiszta kövecsből álló készletek ki ne fogyjanak, melyekből a támadó kerékvágások vagy gödrök azonnal kitöltethessenek. Minthogy azonban valamennyi országútnak tiszta kövecsesei meghordatása s a szükséges készlethalmokkali ellátása egyszerre iszonyú költségbe kerülne; ezen munkák csak egypár év lefolyta alatt vitethetnek ugyan tökéletessen végbe , de azon utak ideiglenes jobbítására, melyek mig a múlt ősszel tiszta kövecsesei meg nem hordathattak, az előbbeni sárgyűjtő és porgyártó kezelés helyett az ellenkező eljárás hozatott be; nedves időben t. i. a sarat, szárazban a port folytonosan eltávoztatják az ezen czélra fölállított egyének, mig a kerékvágások és gödrök kitöltésére szükséges kövecs lassan kint fölhordatik. Ezen egyszerű kezelésnek már is azon eredménye látszik, hogy az eddigi útkészitési keverékanyagnak legjobb része, a tiszta kövecs, mely ezelőtt mint már emlitém mélyre sülyedt, a sár levonta után tömötten jön napfényre, míg az,őszi száraz napoknak nem volt, s ezentúl a még dühösebb tavaszi szeleknek sem lesz miből port készíteni. Ha egynéhány év múlva minden országutaink el lesznek látva tiszta kövecsesei, oly alakot fognak nyerni, melyben az ország legjobb utaival fog vetélkedhetni. Sokan azt állítják ugyan, hogy az új útcsinálási modor három, négy annyi költségbe fog kerülni, mint az eddigi, mi azonban csalódáson alapul. Meglehet , hogy ezentúl az utak valamivel többe fognak kerülni, mint az eddigi torzképei egy becsületes országútnak , de a különbség korán sem oly nagy, mint első pillanatban gondolhatni. Annyi bizonyos , hogy az előbbeni útcsinálásnál a kövecs rostálása nem fordult elő, de annyi még bizonyosabb, hogy azelőtt 3—4 kocsi kevert anyagot kellett az útra hordani, míg abból egy kocsira való tiszta kövecs támadott, jelenleg tehát a vonóerőnek csak 14—1/3 része szükséges, melynél fogva az ilyetén megkímélt kiadásból a rostálásra fordítandó költség ha egészen nem is, de nagy részint födve van. 1. I. határőrvidéket kivéve, mely által a házalókereskedés iránt egy uj törvény bocsáttatik ki. (Vége.) 13. A házaló köteles házalási okmányát mindig magával hordani, és azt azon mezőváros vagy város felsőbbségének , melyen ő keresztülmegy, hivatalos láttamozás végett előmutatni. A láttamozás, ha az okmány valódisága vagy azon személy ellen, melyre az szól, kétség nem támad, minden nehézség nélkül teljesíttetik. Egyébiránt a 9. §. szolgál zsinórmértékül. 14. §. Oly házalónak, aki ezen ügyletet már több évek óta engedelem mellett folytatja, és magát mindig feddhetlenül viselte, de törvényes bizonyítvány által tanúsított testi fogyatkozásai miatt a házalókereskedésre rendelt árukat magával hordani nem képes, a hatóság által egy segéd használása megengedhető. Ezen segéd a házalási okmányban különösen megjelölendő. 15. §. Hogy valamely személynek engedelem adathassak arra, hogy házalósegéd lehessen, megkívántatik , hogy magát mindazon tulajdonságok iránt igazolja, melyek a házalókereskedőkre nézve a 3. §-ban átalában kiszabvák. 16. §. Az oly árumennyiségekkeli házalás, melyeknek továbbvitelére szekérfogat vagy teherhordó állat kívántatik, tilos. 17. §. Némely vidékek élelmi viszonyainak különös tekintetbe vételével, azok lakosainak bizonyos árukkali házalókereskedésre nézve különös kedvezmények engedtetnek. Ezek abban állanak, hogy az ilyes vidékekben a bizonyos árukkali házalókereskedésre való engedelem olyas- vagy nővemberi személyeknek is adathatik, kik a 30 éves életkort még el nem érték, azonban a 24 évet már betöltötték, és a polgári jogok teljes élvezetében vannak, végre hogy az illető kerületi hatóság (megyei hatóság, delegatio) által adott engedelem az egész birodalomra nézve, a különben kivett minden helyeket is ideértve, érvényes. Az ezen kedvezményekben részesülő személyek következők: a) Alsó-Ausztria eddig whaidhofeni (Thaya melletti) járásának lakosai, az ezen járásban készített etérnák és szalagokra nézve , valamint Karlstein és környékének lakosai a faórákra nézve; b) a csehországi hegyvidéki lakosok az ottan készített csipkék és hímzett árukra nézve; c) a pusterthali lakosok Tirolban , nevezetesen a Delfereggen helységbeliek a szőnyegekre nézve; d) a valsuganai és grödeni lakosok Tirolban, a nekik eddig elő megengedve volt czikkekre nézve; e) a tót drótosok és az Árva megyei vászonkereskedők , a sz.-györgyi, sz.-miklósi és sz.-péteri lenes pamutárukkali kereskedők Magyarországban; f) a gottscheei, pöllanti, reifnitzi lakosok Krajnában, az osztrigával, faolajjal, szentjános-kenyérrel, czitrommal, törökszilvával, drágás borral, fügével, gránát almával, mogyoróval, Calamarival, kaprival, gesztenyével, babérlevéllel, mandolával, margaranttal, kagylóval, narancscsal, rissze, állókkal, tehenősbékával, szőlővel, malozsával s t. e fele eddig elő magukkal hordozott tárgyakkali kereskedésre nézve. 18. §. Azon személyeknek, kik a jelen törvény hatálybaléptekor még érvényes házalás-engedelem birtokában vannak, a házalókereskedés ezen engedelem lefolytéig megengedtetik, mindazáltal ők az ezen nyilt parancsban foglalt határozatok alá vetvék , ezeknek továbbá új engedelem adathatik, habár a 3. §-ban b) bet. alatt kifejtett föltételnek meg nem felelnek, és a 17. §-ban elősorolt személyek közé nem tartoznak is, föltéve, hogy ellenük semmi alapos aggály nem létezik , és ők az itt előadott többi szabályoknak megfelelnek. 19. §. Ezen házalási nyiltparancs áthágásai következő büntetésekkel fenyittetnek : a) A házaláson ért külföldiek különbség nélkül, és az álladalombeli oly alattvalók, kik magokat engedelmi okmánynyal épen nem, vagy csak valamely már elenyészett, avvagy más névre szóló okmánynyal igazolhatják , 25—100 forintiglani birsággal fenyütetnek. A belföldiek egyszersmind a házaló-kereskedéstől örökre eltiltatnak. b) Oly személyek, kik a bélyegzés alá vetett, azonban meg nem bélyegzett külföldi vagy belföldi árukkal folytatnak házalókereskedést, végre olyanok , kik magukat áruik belföldi származása iránt kellően igazolni nem képesek, a jövedéki törvények szerinti eljárás alá vetendőket a házalókereskedései jogosítványt elvesztik. c) A kitiltott árukkal iíz házalókereskedést (12. §• a) — p) bet.), a fönálló általános és jövedéki büntető törvények szerint reájok szabandó büntetést nem tekintve, 5—25 forintiglani birsággal büntettetik, és ismétlés esetében a házalókereskedésből végképen kizáratik. A tiltott áruk elkoboztatnak. d) A ki házalási okmányát másnak átengedi, házalási jogát elveszti. e) A ki más országban, mint amelyre házalási okmánya szól, az illető hatóság különös engedelme nélkül 10 napnál hosszabb ideig házal, vagy a ki az első tíz nap alatt okmányát a 8. §-ban kijelölt hatóságnál nem láttamoztatja, aki valamely országnak oly városaiban vagy mezővárosaiban, melyekre nézve ő házalásrai jogosítványt nyert, a helyielsőbbségnek tett előleges jelentés nélkül az házalókereskedést, továbbá aki a határszéli járásban házal, anélkül, hogy erre különösen jogosítva lenne, az első rajtaéretési esetben 2 — 5 forintiglani, a második rajta-*éretési esetben 5 —10 forintiglani birsággal , és a harmadik esetben a házalási jog elvesztésével büntettetik. Ha ezenfölöl tilos árukat hord magával, azonkivül az erre nézve megállapított büntetés alá esik. f) A ki a házalásnál segédet használ, anélkül, hogy erre világosan feljogosítva lenne, 10 forintnyi pénzbüntetéssel fenyittetik. g) A ki a házalási kereskedés végett szekeret vagy teherhordó állatot használ, 20—50 pengő forintiglani bírság alá esik. h) A házalási szabályoknak itten világosan nem említett más áthágása 30 krajczártól 2 pengő forintig terjedő bírsággal büntethetők. A házalási törvény áthágásai miatt kiszabott pénzbüntetésekért azon áru kezeskedik , melyet a házaló a törvény áthágásakor magával hordott. 20. §. A házalási törvény áthágásainak megvizsgálása, nemkülönben a büntető ítélet hozatala a jövedéki áthágások tárgyalására és megbüntetésére kirendelt hatóságokat illeti. A büntetési pénzek ugyanazon czélokra fordítlatnak , melyek a jövedéki büntetési pénzek tekintetében léteznek. A büntetőítéletekről azon hatóság, mely a házalási okmányt kiadta, értesítendő. 21. §. A házalási nyilt parancs áthágásával vádlottnak épen úgy, mint bármely más, jövedéki áthágással vádlottnak, a magasabb hatósághozi folyamodás útja a jövedéki áthágásokra nézve megállapított határozatok szerint nyitva áll. 22. §. Ezen nyiltpanel foganatosításával kereskedelmi , pénzügyi és belügyi minisztereink, továbbá a legfőbb rendőri hatóság főnöke bízatnak meg. Kelt császári fő- 63 székvárosunkban Bécsben ezer nyolczszázötvenkettediki September negyedikén, uralkodásunk negyedik évében. Ferencz József, s. k. Gr. Buol-Schauenstein s. k. Bach s. k. Baumgartner s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet s. k. A cs. kir magyar országos pénzügyi igazgatóság részéről a közvetlen adóra nézve vonatkozó igazgatásbeli számolómunkák véghezvitelére kebelében fölállított ideiglenes számolóhivatalnál Udvarnoky Pál eddigi szolnoki cs. kir. kerületi pénzügyigazgatósági II. osztályú számtiszt, Stolz Vincze, Bujtor János, Wejde Vilmos magyar álladalmi számvevőségi számfejtők , továbbá Nagy Ferencz ugyanazon számvevőség járulnoka , T r e 11 i n a V. Sophronia visszaborzadva állt meg Carinus Jereme ajtajában. A látvány, mely szemei elé tárult a börtönök kínműhelyénél , s az oroszlánok barlangjainál iszonyitóbb volt tekintetének. Részeg rabszolgák daloltak a földön henteregve, s poharat kozezantva részeg senatorokkal, kik belekeverték magokat leticlavusaikba; ott lehete látni a kifestett arczu férfiakat, asszonyruhákba öltöztetve, s hárfa mellett orrátlan dythyrambokat énekelve, fejeiken a női anadem tetejébe a csuffátott cserke- szőrű , a polgárerény egyszerű disze körítve, az ország első tisztviselői, consulok, praefectek, tribünök, satyroknak és faunoknak vetkőzve, s undok taglejtéssel karéjban tánczolva átlátszó leplekbe öltözött örömleányokkal, kiknek arczán , szemeiben utálatos tüze égett az állati szenvedélynek, s ez ördögi karéj közepett ott feküdt Carinus, bíbor palástjának önmaga legnagyobb gyalázata. Arczán bor és érzéki vágyak, és az orgiák jelenetei által fel volt szítva az ellankadt szenvedély, hajfürtéből illatos kenet csepegett alá. Sophronia megrázkódik e látvány előtt, mely bárhová tekintett, mindenütt ugyan azon alakokat tünteté elé, s először életében feledte el Isten nevét, ki mindenütt legközelebb van, a hol a veszély legnagyobb. De ki gondolhatna Isten jelenlétére ott, hol az ördög számára van felállítva az oltár. A keresztyén nő remegő szorongással nyúlt arany babeusa elé, mintegy önkénytelen ösztöndül, anélkül, hogy testvére intése eszébe jutna. De amint a tőr markolata kezébe akadt, visszatért lélekereje egyszerre ; rögtön a bátor, az elhatározott római hölgy lett ismét belőle , s a nélkül, hogy vezettetné magát , merészen a tánczolók karéjába lépett s magasan, délczegen megállt Carinus előtt. — Te vagy az, ki magát Romában Augustusnak nevezi ? kérdé tőle végtelen megvetéssel. Carinus mosolyogva kelt föl fektéből s inte a zajgóknak, hogy hallgassanak. — Mióta jelent e szó „Augustus“ római nyelven „undort“ és „gyalázatot?“ folytatá Sophronia, vakmerő szemeket vetve Carinusra. Mi átkozott sors küldő Romára téged, hogy összegyüjts magad körül mindent a mirút, mindent a mi átkos, s uralkodni tanítsd a bűnt,mely isteneid templomából származott le hozzád? Nem érzed lábaid alatt a föld reszketését, nem hallod az ég dörgését odafenn ? közelgő barbárok millióinak ordítása nem ver föl álmaidból,hogy megtudd, miként nem úr, csak por vagy a földön, mely Isten egy lehelletére összeomlik s nem lesz jobb azon földnél, melybe eltemetik. Carinus Aeviushoz fordulva monda : — Paphiára mondom, nem csaltál meg. Ez különös nő, így, igy szép leány, dühöngj, légy haragos, az átkozódás úgy emeli szépségedet, mentül jobban átkozódol, szerelmem annál jobban ég. — Égni fogsz egykor örök lángok között! Feletted láthatlan biró él, ki jegyzi szived gondolatjait s a haragnak napján a mily nevető arczokat látsz magad körül most, oly kínosakat fogsz látni és magad sem leendsz más. — A Pantheonra! Ez alak még hiányzik az istennők sorából. Revius hozz nekem szobrászt. Templomot építsetek, s ez istennő szobrát állítsátok bele s legyen annak neve : „Venus bellatrix.“ Egy az udvarhoz tartozó művész rögtön előfurakodott, stylust és viaszlapot ragadva s Sophronia szemérmes borzalommal vévé észre , hogy mig dorgáló szavait Aevius rögtön versekké idomítja, a szobrász magasztos termete mozdulatait iparkodik lelopni. Rögtön elhallgatott a hölgy, egy szét sem szólt többé s arczán egy vonást sem mozdita meg. — Siess műveddel Sextus, ha Venus bellatrix alakját akarod lerajzolni, monda Carinus a szobrásznak. Egy óra múlva ez alak „Venus victa“ lesz. S azzal, mint az éhes kigyó közelebb simult a leányhoz, szemeit annak arczára függesztve. Az állt, mint egy szobor hidegen. — Nos miért nem dühöngsz már ? Légy haragos. Ez százszorozza a kést, amit szivem érez, szidj, átkozz, káromolj, én ölelni, csókolni foglak, s megőrülni a gyönyör miatt. A hölgy hallgatott és arcza hideg maradt. — Ah, te hideg arczoddal akarsz meghűteni ? Észrevevéd, hogy szégyened pirja, haragod lángolása gyönyörködtetett, s most úgy akarsz tenni, mintha egyszerre eltűnt volna arczodról szemérem és harag, hogy élvezetem legédesebb gyönyörét elrabold. Rabszolgák, tépjétek le öltönyeit. Sophronia szótlanul kiránta babteusa alól a gyilkot s merészen széttekinte. Carinus megdöbbenve maradt azon helyzetben, melyben e váratlan mozdulat meglepő. Mindenki mintegy lebűvölve állt meg, csak Aevius találta fel magát. Lappangva közelebb lépe, sima leopárdi mosollyal a hölgyhöz. — Szép leány, ne feledd, hogy te keresztyén vagy. Istened szigorúan bünteti azt, ki a halál kapuit erőszakkal nyitja meg maga előtt, s mást megölni, vagy magadat, egyenlő bűn vallásod szerint, kötelességed pedig eltűrni, a mit Istened reád mért, legyen az kinhalál, vagy egy órai gyönyör Carinus karjai közt. Ne feledd, hogy te keresztyén vagy, s előtted annyi keresztyén hölgy vévé már fid e nemét a martyriumnak. Sophronia kezében reszketett a felemelt tőr. Aevius még egy lépést ten lélé. — Jusson eszedbe, hogy keresztyén nő vagy. Monda ravaszul nézve a tőr után, hogy azt egy merész szökéssel kiragadja a nő kezéből. — De római nő is vagyok! Kiálta Sophronia eszébe jutva testvére szavai, s mint a villám, oly sebesen döfte ön szivébe a gyilkot. Biztos kézzel döfött. Markolatig hatott szivébe. A római hölgy előtt előbbvaló volt a becsület, mint az üdv. Egy percz alatt összerogyott és meghalt, utolsó mozdulatával öltöny redőit igazítva , hogy holtában se árulják el bájait szentségtelen tekintetnek. Folytatjuk. HIVATALOS, 1852-diki September 4-kén kelt császári nyiltparancs, kiható az egész birodalomra a katonai