Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-16 / 856. szám

kább, miután közhiedelem szerint Cass tábornok a leendő Pierce-kabinet egy legtekintélyesebb tagjának tekintetvén , szavai, e minisztérium előleges irány­zata gyanánt kell , hogy vétessenek. „A cubai viszonyok iránti hitvallásom — mondá Cass — következő : véleményem szerint az egész világnak nyíltan be kell vallanunk, hogy Cubának Spanyolországtól bár­mely nemzet által, erővel vagy békés úton megkísértendő elszakasztását, mi teljes erőnkből fogjuk ellenezni. Másoknál ez területi ter­jeszkedés vagy kereskedelmi vágy lehet, — nekünk ezen elszakasztás politikai élet vagy halál kérdése. Általa elzáratnék ezen ország nagy folyamának ka­puja. Ezen ország folyói azután is, mint eddig, elér­nének az öbölbe, de kereskedelme soha sem érne el többé az óc­eánig. Míg Cuba és Yucatan, mostani kormánya birtokában van, semmi, sem a kereske­delmi világ­ban félhet angol tervektől, bár­mik le­gyenek is azok. Remény­em, hogy e nemzet ármá­nyai nem fognak bennünket kényszeríteni Cuba fegy­veres elfoglalására.“ És ismét: „Ha Cuba népe me­nekülni óhajtan­a a spanyol kormánytól — melynél roszabbat a föld hátán találni nem lehet — ebbeli óhajtásuk az amerikai nép teljes rokonszenvével ta­­lálkozandik. S itt a helyzet világos. Spanyolország gyönge, és távol van e­­ talán legmesszibb levő birtokától. Mi közel és hatalmasak vagyunk, a szi­get sorsa pedig bizonytalan és ingatag.“ Továbbá: „Én óhajtom Cuba birtokát, különösen mint kato­nai hely­pontot, s mint a Misssippi valódi fő kul­csát. De azért sem az állam sem egyesek által erő­szakos úton elfoglaltatni nem kívánom, oly meggyő­ződésben élvén, hogy, ha majd a kellő óra itt, mi nemzeti becsülettel fogjuk az egyesült államok egyi­kévé bekebelezhetni Cubát, s Európa okosan teend, ha csendesen marad.“ E beszéd természetesen, épen nem oly hangulatú, hogy a féltékeny Angliának Cuba — s közvetve Ca­nada — iránti aggodalmait megszüntesse, miután más szavakkal s röviden körülbelül ennyit tesz: visz­­szautasítjuk a hármas szerződvényt, mely csak minket kötne meg, holott ti e szerződvény nélkül is meg vagy­tok kötve a harmincz év előtt, Monre elnökünk által felállított azon elv által, mely az európai hatalmaknak az amerikai gyarmatokbani terjeszkedést tiltja; visz­­szautasítjuk a szerződést, mert Cuba — kalóz vagy fegyveres támadások nélkül is — előbb utóbb, de mienk lesz. Már midőn Film­ore a felhívásra írt válaszában kijelenté, a hármas szerződvény el nem fogadhatá­­sát, e visszautasítás , bármily szép diplomatiai sza­vakba volt is burkolva , az értelem sértőiig hatott az angol nemzeti büszkeségre; képzelhető tehát, hogy most, midőn Cass a senatusgyűlésben oly egyenes kíméletlenül rontott ki az ármánykodásnak nevezett szerződési ajánlat ellen, mily értesülettel s jövőrei kilátásokkal fogadta a brit nemzet e tekintélye ellen intézett vágást, mely abban valódi csorbát akkor üzend , ha Cass a leendő kormánynak csakugyan tagja lesz. „A szabad államok új elnöke Pierce arra nézve — írja a „Times“ — mindenesetre nagy szerencsétlen­ség , hogy saját politikájának szabályos nyilvánítá­sát épen azon emberek mértéktelen kifejezései előzik meg s torzítják el, kik pártjának véleményeit lát­szanak képviselni akarni; mindaddig azonban , mig e tárgyról véglegesebb meggyőződésünk nem leend, nem hihetjük , hogy a Cass tábornok által kifejtett szellem egyszersmind ama kormányé is, mely rövid időn az egyesült államok ügyeit vezérlendi; s most csak azt sajnálhatjuk, hogy az egyesült államok senátusa oly beszédet volt hallgatni kénytelen, mely a nép foglalási vágyát, csökkentés helyett, még in­kább ingerlé, amelynek czélja nem volt egyéb, mint, a béke és szabadság nagy ügyének megszilárdítása helyett, a nemzeti féltékenység s a világ megtáma­dásának magvait szórni el.“ M.-Óvár, jan. 10. Mosonymegyének országutai eddig nyáron az iszo­nyú porról, őszkor 63 tavaszkor a sárról voltak ne­vezetesek , ámbár itt a kövecs, mely az útkészités­­nek nem legroszabb anyaga, mérhetlen mennyiség­ben található, s az utak fentartartására rendesen használtatott is. Jelenleg sincs más anyagunk, de még is azt hisszük, hogy egy pár év múlva az ed­digi porfellegeknek, s a minden hiedelmet túlhaladó sárnak kevés nyoma fog maradni országutainkon. Ezen reményt már­is igazolja azoknak jelen állapota. Hogy az anyag ugyanazonsága daczára is oly nagy az eddigi és ezentúli országutak közti különbség, annak egyedüli oka a munka különböző kivitelé­ben van. Azelőtt úgy hordták a kövecset az utakra, mint azt évezredek előtt az akkor tán még kiszabott med­ret nem ismerő Dunának vízözöne homokkal s sárral keverve itt össze­halmozta, minek következtében egé­szen tiszta kövecset ritkán vagy sohasem lehetett lelni. A felhordott keveréknek legtöbb esetben alig volt egy harmada tiszta kövecs. Ennek következtében ősszel és tavaszkor, ha a nedves idő az országutakat mély­­igen föláztatta, a kövecsdarabok részint magok sú­lyától, részint a terhes szekerek súlya alatt besü­­lyedtek, és pedig mindig mélyebben, míg a sár higká­­sája a fölszint foglalá el. Ha végre a sár lassan kint fölszáradt, a mély kerékvágások erős göröngyökkel voltak beszegve, s ekkor az útművelő napszámo­soknak egyetlen munkája abból állott, hogy a ki­járt s föltornyozott sarat ismét a kerékvágásokba von­ták , míg végre a tartós szárazság e sarat porrá és az itteni szelek által az utazók kimondhatlan kínzó­jává változtatta. A cs. kir. megyei hatóság és a mostani főherczegi jószágigazgatóság legújabban elhatározottan kezde­nek ezen ezélellenes útművelés ellen dolgozni. Ezen­túl az álladalmi és a főherczegi országutakra c­mk rostált, a homoktól és földtől egészen megtisztított kö­vecs fog fölhordatni, azonkívül gond lesz rá, hogy ut­­szélt a tiszta kövecsből álló készletek ki ne fogyjanak, melyekből a támadó kerékvágások vagy gödrök azon­nal kitöltethessenek. Minthogy azonban valamennyi országútnak tiszta kövecsesei meghordatása s a szükséges készlethalmokkali ellátása egyszerre iszo­nyú költségbe kerülne; ezen munkák csak egypár év lefolyta alatt vitethetnek ugyan tökéletessen végbe , de azon utak ideiglenes jobbítására, melyek mig a múlt ősszel tiszta kövecsesei meg nem hordathattak, az előbbeni sárgyűjtő és porgyártó kezelés helyett az ellenkező eljárás hozatott be; nedves időben t. i. a sarat, szárazban a port folytonosan eltávoztatják az ezen czélra fölállított egyének, mig a kerékvágások és gödrök kitöltésére szükséges kövecs lassan kint fölhordatik. Ezen egyszerű kezelésnek már is azon eredménye látszik, hogy az eddigi útkészitési keve­rékanyagnak legjobb része, a tiszta kövecs, mely ezelőtt mint már emlitém mélyre sülyedt, a sár le­vonta után tömötten jön napfényre, míg az,őszi szá­raz napoknak nem volt, s ezentúl a még dühösebb tavaszi szeleknek sem lesz miből port készíteni. Ha egynéhány év múlva minden országutaink el lesznek látva tiszta kövecsesei, oly alakot fognak nyerni, melyben az ország legjobb utaival fog vetélkedhetni. Sokan azt állítják ugyan, hogy az új útcsinálási modor három, négy annyi költségbe fog kerülni, mint az eddigi, mi azonban csalódáson alapul. Meg­lehet , hogy ezentúl az utak valamivel többe fognak kerülni, mint az eddigi torzképei egy becsületes or­szágútnak , de a különbség korán sem oly nagy, mint első pillanatban gondolhatni. Annyi bizonyos , hogy az előbbeni útcsinálásnál a kövecs rostálása nem for­dult elő, de annyi még bizonyosabb, hogy azelőtt 3—4 kocsi kevert anyagot kellett az útra hordani, míg abból egy kocsira való tiszta kövecs támadott, jelenleg tehát a vonó­erőnek csak 14—1/3 része szük­séges, melynél fogva az ilyetén megkímélt kiadás­ból a rostálásra fordítandó költség ha egészen nem is, de nagy részint födve van. 1. I. határőrvidéket kivéve, mely által a házalókeres­kedés iránt egy uj törvény bocsáttatik ki. (Vége.) 13. A házaló köteles házalási okmányát mindig magával hordani, és azt azon mezőváros vagy város felsőbbségének , melyen ő keresztülmegy, hivatalos láttamozás végett előmutatni. A láttamozás, ha az okmány valódisága vagy azon személy ellen, melyre az szól, kétség nem támad, minden nehézség nél­kül teljesíttetik. Egyébiránt a 9. §. szolgál zsinór­mértékül. 14. §. Oly házalónak, a­ki ezen ügyletet már több évek óta engedelem­ mellett folytatja, és magát mindig feddhetlenül viselte, de törvényes bizonyít­vány által tanúsított testi fogyatkozásai miatt a háza­lókereskedésre rendelt árukat magával hordani nem képes, a hatóság által egy segéd használása megen­gedhető. Ezen segéd a házalási okmányban különö­sen megjelölendő. 15. §. Hogy valamely személynek engedelem adathassak arra, hogy házalósegéd lehessen, megkí­­vántatik , hogy magát mindazon tulajdonságok iránt igazolja, melyek a házalókereskedőkre nézve a 3. §-ban átalában kiszabvák. 16. §. Az oly árum­ennyiségekkeli házalás, melyek­nek továbbvitelére szekérfogat vagy teherhordó állat kívántatik, tilos. 17. §. Némely vidékek élelmi viszonyainak külö­nös tekintetbe vételével, azok lakosainak bizonyos árukkali házalókereskedésre nézve különös kedvez­mények engedtetnek. Ezek abban állanak, hogy az ilyes vidékekben a bizonyos árukkali házaló­keres­kedésre való engedelem oly­as- vagy nővem­beri sze­mélyeknek is adathatik, kik a 30 éves életkort még el nem érték, azonban a 24 évet már betöltötték, és a polgári jogok teljes élvezetében vannak, végre hogy az illető kerületi hatóság (megyei hatóság, delegatio) által adott engedelem az egész birodalomra nézve, a különben kivett minden helyeket is ideértve, érvényes. Az ezen kedvezményekben részesülő személyek következők: a) Alsó-Ausztria eddig whaidhofeni (Thaya mel­letti) járásának lakosai, az ezen járásban készített etérnák és szalagokra nézve , valamint Karlstein és környékének lakosai a faórákra nézve; b) a csehországi hegyvidéki lakosok az ottan ké­szített csipkék és hímzett árukra nézve; c) a pusterthali lakosok Tirolban , nevezetesen a Delfereggen helységbeliek a szőnyegekre nézve; d) a valsuganai és grödeni lakosok Tirolban, a ne­kik eddig elő megengedve volt czikkekre nézve; e) a tót drótosok és az Árva megyei vászonkeres­kedők , a sz.-györgyi, sz.-miklósi és sz.-péteri len­es pamutárukkali kereskedők Magyarországban; f) a gottscheei, pöllanti, reifnitzi lakosok Kraj­­nában, az osztrigával, faolajjal, szentjános-kenyérrel, czitrommal, törökszilvával, drágás borral, fügével, gránát almával, mogyoróval, Calamarival, kaprival, gesztenyével, babérlevéllel, mandolával, margarant­­tal, kagylóval, narancscsal, rissze, állókkal, tehenős­­békával, szőlővel, malozsával s t. e fele eddig elő ma­gukkal hordozott tárgyakkali kereskedésre nézve. 18. §. Azon személyeknek, kik a jelen törvény hatálybaléptekor még érvényes házalás-engedelem­ birtokában vannak, a házalókereskedés ezen enge­­delem lefolytéig megengedtetik, mindazáltal ők az ezen nyilt parancsban foglalt határozatok alá vetvék , ezeknek továbbá új engedelem adathatik, habár a 3. §-ban b) bet. alatt kifejtett föltételnek meg nem felelnek, és a 17. §-ban elősorolt személyek közé nem tartoznak is, föltéve, hogy ellenük semmi alapos aggály nem létezik , és ők az itt előadott többi sza­bályoknak megfelelnek. 19. §. Ezen házalási nyiltparancs áthágásai kö­vetkező büntetésekkel fenyittetnek : a) A házaláson ért külföldiek különbség nélkül, és az álladalombeli oly alattvalók, kik magokat en­­gedelmi okmánynyal épen nem, vagy csak valamely már elenyészett, avvagy más névre szóló okm­ánynyal igazolhatják , 25—100 forintiglani birsággal fenyü­­tetnek. A belföldiek egyszersmind a házaló-keres­kedéstől örökre eltiltatnak. b) Oly személyek, kik a bélyegzés alá vetett, azonban meg nem bélyegzett külföldi vagy belföldi árukkal folytatnak házalókereskedést, végre olya­nok , kik magukat áruik belföldi származása iránt kellően igazolni nem képesek, a jövedéki törvények szerinti eljárás alá vetendők­et a házalókereskedései jogosítványt elvesztik. c) A ki­tiltott árukkal iíz házalókereskedést (12. §• a) — p) bet.), a fönálló általános és jövedéki büntető törvények szerint reájok szabandó büntetést nem­ tekintve, 5—25 forintiglani birsággal büntette­­tik, és ismétlés esetében a házalókereskedésből vég­képen kizáratik. A tiltott áruk elkoboztatnak. d) A ki házalási okmányát másnak átengedi, há­­zalási jogát elveszti. e) A ki más országban, mint a­melyre házalási okmánya szól, az illető hatóság különös engedelme nélkül 10 napnál hosszabb ideig házal, vagy a ki az első tíz nap alatt okmányát a 8. §-ban kijelölt ható­ságnál nem láttamoztatja, a­ki valamely országnak oly város­aiban vagy mezővárosaiban, melyekre nézve ő házalásrai jogosítványt nyert, a helyielsőbbségnek tett előleges jelentés nélkül az házalókereskedést, továbbá a­ki a határszéli járásban házal, a­nélkül, hogy erre különösen jogosítva lenne, az első rajta­­éretési esetben 2 — 5 forintiglani, a második rajta-*­éretési esetben 5 —10 forintiglani birsággal , és a harmadik esetben a házalási jog elvesztésével bü­n­­tettetik. Ha ezenfölöl tilos árukat hord magával, azonkivül az erre nézve megállapított büntetés alá esik. f) A ki a házalásnál segédet használ, a­nélkül, hogy erre világosan feljogosítva lenne, 10 forintnyi pénzbüntetéssel fenyittetik. g) A ki a házalási kereskedés végett szekeret vagy teherhordó állatot használ, 20—50 pengő forintiglani bírság alá esik. h) A házalási szabályoknak itten világosan nem említett más áthágása 30 krajczártól 2 pengő forin­tig terjedő bírsággal büntethetők. A házalási törvény áthágásai miatt kiszabott pénz­­büntetésekért azon áru kezeskedik , melyet a házaló a törvény áthágásakor magával hordott. 20. §. A házalási törvény áthágásainak megvizs­gálása, nemkülönben a büntető ítélet hozatala a jö­vedéki áthágások tárgyalására és megbüntetésére ki­rendelt hatóságokat illeti. A büntetési pénzek ugyan­azon czélokra fordítlatnak , melyek a jövedéki bün­tetési pénzek tekintetében léteznek. A büntetőítéle­tekről azon hatóság, mely a házalási okmányt kiadta, értesítendő. 21. §. A házalási nyilt parancs áthágásával vád­lottnak épen úgy, mint bármely más, jövedéki át­hágással vádlottnak, a magasabb hatósághozi folya­modás útja a jövedéki áthágásokra nézve megállapí­tott határozatok szerint nyitva áll. 22. §. Ezen nyiltpanel foganatosításával keres­kedelmi­ , pénzügyi és belügyi minisztereink, továbbá a legfőbb rendőri hatóság főnöke bízatnak meg. Kelt császári fő- 63 székvárosunkban Bécsben ezer nyolczszáz­ötvenkettediki September negyedikén, uralkodásunk negyedik évében. Ferencz József, s. k. Gr. Buol-Schauenstein s. k. Bach s. k. Baumgartner s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ransonnet s. k. A cs. kir magyar országos pénzügyi igazgatóság részéről a közvetlen adóra nézve vonatkozó igaz­gatásbeli számolómunkák véghezvitelére kebelében fölállított ideiglenes számolóhivatalnál Udvar­­noky Pál eddigi szolnoki cs. kir. kerületi pénzügy­igazgatósági II. osztályú számtiszt, Stolz Vincze, B­u­j­t­o­r János, W­e­j­d­e Vilmos magyar álladalmi számvevőségi számfejtők , továbbá Nagy Ferencz ugyanazon számvevőség járulnoka , T r e 11 i n a V. Sophronia visszaborzadva állt meg Carinus Jereme ajtajában. A látvány, mely szemei elé tárult a börtönök kín­­műhelyénél , s az oroszlánok barlangjainál iszonyi­­tóbb volt tekintetének. Részeg rabszolgák daloltak a földön henteregve, s poharat kozezantva részeg senatorokkal, kik bele­keverték magokat leticlavusaikba; ott lehete látni a kifestett arczu férfiakat, asszonyruhákba öltöztetve, s hárfa mellett orrátlan dythyrambokat énekelve, fejeiken a női anadem tetejébe a csuffátott cserke-­ szőrű , a polgárerény egyszerű disze körítve, az or­szág első tisztviselői, consulok, praefectek, tribünök, satyroknak és faunoknak vetkőzve, s undok taglej­téssel karéjban tánczolva átlátszó leplekbe öltözött örömleányokkal, kiknek arczán , szemeiben utálatos tüze égett az állati szenvedélynek, s ez ördögi karéj közepett ott feküdt Carinus, bíbor palástjának ön­maga legnagyobb gyalázata. Arczán bor és érzéki vágyak, és az orgiák jelenetei által fel volt szítva az ellankadt szenvedély, hajfürtéb­ől illatos kenet csepegett alá. Sophronia megrázkódik e látvány előtt, mely bár­hová tekintett, mindenütt ugyan azon alakokat tünteté elé, s először életében feledte el Isten nevét, ki min­denütt legközelebb van, a hol a veszély legnagyobb. De ki gondolhatna Isten jelenlétére ott, hol az ör­dög számára van felállítva az oltár. A keresztyén nő remegő szorongással nyúlt arany bab­eusa elé, mintegy önkénytelen ösztöndül, a­nél­kül, hogy testvére intése eszébe jutna. De a­mint a tőr markolata kezébe akadt, visszatért lélekereje egyszerre ; rögtön a bátor, az elhatározott római hölgy lett ismét belőle , s a nélkül, hogy ve­zettetné­ magát , merészen a tánczolók karéjába lépett s magasan, délczegen megállt Carinus előtt. — Te vagy az, ki magát Romában Augustusnak nevezi ? kérdé tőle végtelen megvetéssel. Carinus mosolyogva kelt föl fektéből s inte a zaj­­góknak, hogy hallgassanak. — Mióta jelent e szó „Augustus“ római nyelven „undort“ és „gyalázatot?“ folytatá Sophronia, vakme­rő szemeket vetve Carinusra. Mi átkozott sors küldő Romára téged, hogy összegyüjts magad körül mindent a mi­rút, mindent a mi átkos, s uralkodni tanítsd a bűnt,mely isteneid templomából származott le hozzád? Nem érzed lábaid alatt a föld reszketését, nem hal­lod az ég dörgését odafenn ? közelgő barbárok mil­lióinak ordítása nem ver föl álmaidból,hogy megtudd, miként nem úr, csak por vagy a földön, mely Isten egy lehelletére összeomlik s nem lesz jobb azon földnél, melybe eltemetik. Carinus Aeviushoz fordulva monda : — Paphiára mondom, nem csaltál meg. Ez külö­nös nő, így, igy szép leány, dühöngj, légy hara­gos, az átkozódás úgy emeli szépségedet, mentül jobban átkozódol, szerelmem annál jobban ég. — Égni fogsz egykor örök lángok között! Felet­ted láthatlan biró él, ki jegyzi szived gondolatjait s a haragnak napján a mily nevető arczokat látsz magad körül most, oly kínosakat fogsz látni és ma­gad sem leendsz más. — A Pantheonra! Ez alak még hiányzik az istennők sorából. Revius hozz nekem szobrászt. Tem­plomot építsetek, s ez istennő szobrát állítsátok bele s legyen annak neve : „Venus bellatrix.“ Egy az udvarhoz tartozó művész rögtön elő­fu­­rakodott, stylust és viaszlapot ragadva s Sophronia szemérmes borzalommal vévé észre , hogy mig dorgáló szavait Aevius rögtön versekké idomítja, a szobrász magasztos termete mozdulatait iparkodik lelopni. Rögtön elhallgatott a hölgy, egy szét sem szólt többé s arczán egy vonást sem mozdita meg. — Siess műveddel Sextus, ha Venus bellatrix alakját akarod lerajzolni, monda Carinus a szobrász­nak. Egy óra múlva ez alak „Venus victa“ lesz. S azzal, mint az éhes kigyó közelebb simult a leá­ny­­hoz, szemeit annak arczára függesztve. Az állt, mint egy szobor hidegen. — No­s miért nem dühöngsz már ? Légy hara­gos. Ez százszorozza a kést, a­mit szivem érez, szidj, átkozz, káromolj, én ölelni, csókolni foglak, s megőrülni a gyönyör miatt. A hölgy hallgatott és arcza hideg maradt. — Ah, te hideg arczoddal akarsz meghűteni ? Észrevevéd, hogy szégyened pirja, haragod lángo­lása gyönyörködtetett, s most úgy akarsz tenni, mintha egyszerre eltűnt volna arczodról szemérem és harag, hogy élvezetem legédesebb gyönyörét el­rabold. Rabszolgák, tépjétek le öltönyeit. Sophronia szótlanul kiránta babteusa alól a gyil­­kot s merészen széttekinte. Carinus megdöbbenve maradt azon helyzetben, melyben e váratlan mozdulat meglepő. Mindenki mintegy lebűvölve állt meg, csak Aevius találta fel magát. Lappangva közelebb lépe, sima leopárdi mosollyal a hölgyhöz. — Szép leány, ne feledd, hogy te keresztyén vagy. Istened szigorúan bünteti azt, ki a halál ka­puit erőszakkal nyitja meg maga előtt, s mást megölni, vagy magadat, egyenlő bűn vallásod szerint, kötelességed pedig eltűrni, a mit Istened reád mért, legyen az kinhalál, vagy egy órai gyö­nyör Carinus karjai közt. Ne feledd, hogy te keresz­tyén vagy, s előtted annyi keresztyén hölgy vévé már fid e nemét a martyriumnak. Sophronia kezében reszketett a felemelt tőr. Aevius még egy lépést ten lélé. — Jusson eszedbe, hogy keresztyén nő vagy. Monda ravaszul nézve a tőr után, hogy azt egy me­rész szökéssel kiragadja a nő kezéből. — De római nő is vagyok! Kiálta Sophronia eszébe jutva testvére szavai, s mint a villám, oly sebesen döfte ön szivébe a gyilkot. Biztos kézzel döfött. Markolatig hatott szivébe. A római hölgy előtt előbbvaló volt a becsület, mint az üdv. Egy percz alatt összerogyott és meghalt, utolsó mozdulatával öltöny redőit igazítva , hogy holtában se árulják el bájait szentségtelen tekintetnek. Folytatjuk. HIVATALOS, 1852-diki September 4-kén kelt császári nyilt­­parancs, kiható az egész birodalomra a katonai

Next