Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)

1853-07-22 / 1010. szám

franczia szinésztársaságot utánozzák; mig a kegyes királynő fönséges férjét gyöngéden ápolja, s attól a vörös himlőt maga is elörökli; mig végre az orosz-török ügyben fölvilágosítás végett a parliament mindkét há­zában interpellatiók történnek, és sem a parliament, sem a nép a kormánynak sybillk­us válaszaiból ki nem okosodik, addig mi hagyjuk abban e meddő újdonságo­kat , s intézzük interpellatióinkat a geographiai, törté­neti és politikai tudományokhoz, miszerint ezek, ha az orosz-török kérdés csakugyan megérett, nekünk egy kis fölvilágosítást adjanak a játszandó dráma színhelye te­réről. Értjük : Bessarabiát, Moldvát é­s Havasalföldet. Bessarabia, honnét f. jul. 3-án indulva az oroszok, megszállották Moldvát, 1812 évig a török birodalomhoz tartozott, s a bukaresti szerződvények folytán az oro­szok uralma alá került. Bessarabiát körülfolyja a Dm­es­­ter, mely 1812-kig határul szolgált az orosz és török birodalomnak , továbbá a Pruth, mely Galacz és Reni közt a Dunába ömlik, azután Renitől kezdve a fekete­tengerig , a Duna, s végre délkeletnek maga a fe­kete tenger által Bessarábia birtoklása az orosz biroda­lomra nézve mindig hasznos, de leginkább akkor, mi­dőn stratégiailag működik a török birodalom ellen, melynek területét, Izmailovnál kelvén át a Dunán, könnyen megszállhatja. Másfelől áthidalván Pruth vizét, hátulról támadhatni meg Moldvát, melynek határait az imént nevezett folyók, és az erdélyi kárpátok alkotják. Moldvának fővárosa Jassy, mely a Pruthtól két geogr. mértföldnyire fek­szik. E folyón, mint érintők, f. julius hó 3-án Sbuleny­­nál léptek át az orosz sergek. A Pruth jobb-parti vonala képesítvén az oroszokat Galacznál áthidalni a Dunát, hatalmokba szolgáltatta Havasalföldet, melynek északi határát képezi a 800 □ mértföldü és 1 millió lakosú Moldva. Havasalföld 1300­0 geogr. mérföldnyi termékeny területét, melyen egy millió ember lakik, nyugatészak­­ról az erdélyi Kárpátok, továbbá Moldva, délről pedig s keletről a Duna veszik körül. Fővárosa Bukarest 80 ezer lakossal. E két fejedelemség (1829-ig tisztán török birtok) mindegyikének van saját, az 1829-dik drinápolyi béke­kötés értelmébeni orosz garantia, helyesebben pártfogás alatt álló alkotmánya és hoszpodára, kik éltek fogytáig a bogarok által választatván, és az orosz czár által el­fogadtatván félsouverain méltóságukba a fényes Porta által igtattatnak be, de azon föltét mellett, hogy en­nek évenkénti adóul bizonyos pénzöszletet fizessenek. Nyelve e két fejedelemségnek ugyanazon egy, t. i. oláh, mely a latin, görög, török és szláv nyelvek elemeinek vegyizékéből keletkezett. Vallása lakossága legeslegna­­gyobb többségének orthodox görög n. c., vagy mint a czár egyik nyilatkozványában nevezi azt, görög­­orosz. — Marha s gabna-kereskedelme igen élénk. Legislatiója ha nem is egészen alkotmányos, de leg­alább félalkotmányos, melynek uralma alatt a személy és vagyonbátorság, az ipar, földészet és kereskedés az ország civilisátiójához képest aránylagos előmenetelt tőn. — Éghajlata mérsékelt és egészséges. Lakói­ ro­mánoknak nevezik magukat, állítván, miszerint Traján római imperátornak azon győzelmes légióitól származ­nak , melyek a régi Dáciát meghódították. Nézzük már most e fejedelemségek internationális viszonyait a török-orosz birodalmakkal. 1829 előtt, a fényes-porta e tartományokban csak kisebb-nagyobb őrségeket tartott, és hoszpodárokat nevezett, kiknek kötelességekben állott behajtani az adót, s Sztambulba küldeni azt. A tanári görögök közöl kinevezett hoszpo­­dárok e tisztekben görög-törökül jártak el, mert illető népeiket roppant adókkal sanyargatták, adószedőkül kapzsi és kegyetlen albániai katonákat alkalmazván, kiket Eropa az arnauták híres neve alatt ismer, s kiket ha barbár zsiványoknak neveznénk, alig ha fognánk véteni. Ezen adórendszer alatt e két fejedelemségnek lehetetlen vala el nem szegényednie! A drinápolyi békekötés következtében támadt souve­­rain protecturatusa az orosz czárnak tehát csak jó ha­tással leendett e fejedelemségekre, s e pártfogolás tör­ténetének rövid genesise következő: 1774-dik évben kötött kainardi szerződvények megengedik az orosz kormánynak , hogy az ő fejedelemségek netalántáni sé­relmeik tárgyában szót emelhessen a Porta előtt. 1826-ik évben az akjermani békekötés repraesen­­tationális joggá változtatta e szóemelhetési zára­dékot , míg végül az 1828-dik évi orosz hadjáratok, melyek következtében Diebitsch, az orosz fővezér, a Balcanon túl lépvén, Sztambult fenyegette , a prote­­ctorátust alapították meg. Az 1848-as események, melyek a fejedelemségekbe is elhatottak , az oroszok fegyveres interventióját von­ták maguk után , s ez ismét a balta-limani diplomaticus szerződvényeket, melyek mint nevek mutatja , Balta- Limanban, 1849-ki máj. 1-jén írattak alá a török és orosz császári képviselők által. E szerződ­vény mindkét szerződő hatalmasságnak jogot ad ugyanazon egy idő­ben közbenjárhatni a kérdéses fejedelemségekben, vagyis megszállhatni azokat forradalmi mozgalmak eseteiben, de az ily esetben benyomuló katonai erő maximuma szerződvényileg egy-egy részre 35 ezerre, tehát mind­két részre 70 ezer emberre határoztatott, így állanak politikailag diplomatikus szerződvények által biztosított jogai a dunai fejedelemségeknek, me­lyeknek neutrális, semleges területét az orosz czár pa­rancsa folytán f. hó elején megszállották az orosz sere­gek. A török az említett balta-limani szerződést félrema­gyarázva, szerződvényileg ugyanazt tehetné, ha nem a fé­nyes Porta jobbnak látja a fenálló szerződés szentségét tisztelni, s a megsértés felelősségét el nem vállalni, addig is, m­íg az orosz kabinettel a béke föntartása vé­gett a nyugati hatalmak diplomatikailag értekeznek. Egyébiránt míg az orosz seregek át nem hidalták a Du­nát, addig remélem lehet, hogy a czár békenyilatkoza­tait tényleg is igazolni fogja. A moldavo-valachiai nép­törzs pedig már a XIX. századi civilisatio színvonala felé emelkedik, megérdemli, hogy Európa minden mi­­veltebb népei rokonszenvvel viseltessenek sorsa iránt. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ó cs. kir. Ap. Felsége szerencsés megmentésének emlékére Bécsben építendő templomra az alsóausztriai cs­ kir. országos főpénztár 2-dik osztályánál jul. 19-kig begyült öszvesen : 588,247 frt 24% kr, 344 es. 1 sou­­verain arany, 72 húsz frankos, 8 arany imperial, 5 öt-, és 4 egy-talléros porosz pénzjegy, 4 öt-talléros szász pénztárjegy, 700 olasz líra, 6 ezüst tallér, 1 Frigyes­arany, 4% guinea, 2 németalföldi 10-fztos, 2 szeresz­­tély-arany, 700 real, 3 spanyol tallér, 2 ezüst rubel, 2 porosz ezüst tallér, 1 ezüst érme, s egy Waldsteinféle sorsjegy. A Posony-kerületi telekkönyvi igazgatóság tudatja : mikép az igazságügyi minisztériumnak , az 1852-ik évi november 29-én kelt legfelsőbb felhatalmazásnál fogva, i. é. ápril 18-án kelt rendeletéhez képest, az öszves nemesi és nem-nemesi birtokoknak hivatalos uton le­endő telekkönyvezésének eszközlésbe vétele meghagya­tott, legelőbb azon megyékben, melyekben a különbféle birtoklási viszonyok tekintetbe vételével legkönnyebben végrehajtható, hogy továbbá az öszves földbirtokosok­nak megengedtetett, erre vonatkozó kivonataikat a te­lekkönyvi igazgatósággal tudatni, mely erre a szüksé­ges vizsgálatokat azonnal elrendeli, s a telekkönyvi elő­munkálatok kezdetbe vételét eszközli. Ennek következ­tében az 63 éves birtokosok, kik a posonyi főtörvény­­széki kerület területén nemesi vagy nem-nemesi, ha mindjárt nagyterjedelmű jószágot bírnak is, felhivat­nak , hogy erre vonatkozó kívánalmaikat, ingatlan va­gyonuk telekkönyvezésének gyorsítása végett, a telek­könyvi igazgatósággal tudassák, hogy a telekkönyvi munkálatok végrehajtására az előleges intézkedések, haladék nélkül megtétethessenek. A tanulmányi reformot illetőleg halljuk, hogy az új gymnasiális terv s a törvénytudományi karok elrendezésére vonatkozó határozványok jelenleg már a birodalmi tanács elé terjesztvék. Az eddigi rendszerben, hallomás szerint, egészben véve, semmi változás sem fog történni. A cs. kir tengernök-test, hirszerint egy a létező hajók számának megfelelő módon fog erősíttetni; az e tárgybeli javaslatok már legfelsőbb helyre terjesztvék. A „Köln. Zig“nak írják Konstantinápolyból jul. 4-fcé­­ről: Bruck báróval is éreztette hatalmát az idegen éghaj­lat, mert erős láz rohanta meg. Ámbár egészsége már is­mét javulni kezd, még­sem tagadhatni , hogy ezen beteg­ség a legalkalmatlanabb időben állott be. KÜLFÖLD. Németország. A badeni nagyherczegségi belügyminisz­térium minden iparosnak , kik tőröket, borgyilkokat s ha­sonló fegyvereket eladás végett készítenek, iparüzleti joguk elvesztése, pénzbírság és fogságbüntetés alatt megtiltotta ily fegyvereket boltjaikban eladásra kitenni, vagy azokat az illető kerületi kormánytól előre kinyert különös enge­delem nélkül eladni. Francziaország- Pária, julius 15. A Czas párisi levelezője irja tegnapelőttről: Az utóbbi franczia-angol jegyzékirat Lipmann úr, a belügyminisztérium egyik hivatalnoka által vitetett Sz. Pétervárra. Azt mondják, hogy ez azon orosz futárral, ki Sz. Pétervárról Nes­se­l­r­o­d­e utolsó körjegyzékét hozta, az útban össze­találkozott , jóllehet másfelől tudni akarják, hogy a londoni orosz követ azon jegyzéket az angol miniszterrel előbb közölte, és Layard interpellátiójának megszünteté­sét kívánta. — St. Arnaud tábornok és Ducos tengerészeti miniszter hivatalos beszédeikben igen har­­czias hangon beszélnek , a Besika­ bayban egyesült hajóhadak tisztei barátságpoharat ürítenek és a cyprusi bort fogyasztják a háború szerencsés sükeréért. Nagyon feltűnt itt a Morning Post­nak egy czikke, mely­ben azt állítá, hogy Francziaországnak minden sza­­badelmű-alkotmányos kormánya nemzetellem­es volt, midőn csak az imperialismus és catholicismus valóban nemzeti. Ezen nézet igazságát általánosan érezik, mint­hogy e két elem különösen a tömegre támaszkodik, míg a magas és közép­osztályok csak a pártoskodás szelle­mét rejtik magukban. A N. C. Írják Párisból: Egy hír, mi e pillanatban nagy fontosságú, oly határozottan közöltetik velem, hogy önnek érte kezeskedhetem. Ha a franczia-angol indít­ványok a sz.­pétervári kabinet által elvettetnek, itt elhatározták a tettleges előlépést. Bár nagyon félnek az angol politikától, mindamellett remélik , hogy ez eset­ben lord Aberdeen lelépne és lord Palmerston venné át a külügyeket Krisztina spanyol királynő, és férje Rianzare, herczeg, a császárt és császárnét St. Cloudban meg­látogatták. N­a­r­v­a­e­z tábornagy Krisztina királynőnél két óráig tartó magán kihallgatáson volt Malmaisonban. A tábor­nagy elégedett arc­c­al távozott. A kibékülés, mit Rian­­zares­hg előre elkészített, tökéletesen sikerült. Azt vé­lik, hogy a tábornagy nemsokára egy új kabinet élén fogna állani. A D­u­m­a­s regényéből ismert Monte-Christo szigetét, (mi Corsibától és a toszkánai partoktól egyenlő távolságra fek­szik) tulajdonosa 20,000 frankért a franczia kormánynak megvásárlás végett fölajánlotta. Minthogy e szigetecske kopár kősziklákból áll, rév nélkül, az ajánlat nem fogad­tatott el; a helyett azonban a toskanai nagy­herczeggel a Livorno melletti Gorgona sziget átengedésére alkudo­zásban vannak. A politikai foglyok közt van egy fia L­af­­­t­te-nek, az alkotmányozó­­ gyűlés volt tagjának. Barátai Goud­­t­h­e­a­u­x - t megkérték,­­hogy folyamodnék e­lette ; ő azon megjegyzéssel tagadta meg, hogy saját fiát is sorsára hagyná, ha ilyen összeesküvésbe elegyednék. Közelebbről írja a W. párisi levelezője : a kormány­nak a Moniteurben megjelenendő harczias nyilat­kozatát várják. Kezeskednek érte, hogy 13-dikán a falragasztók a rendőrséghez hivattak, Páris falainak a császár nyilatkozványával­ beterítése végett. Az elha­lasztás okát nem tudják; azt beszélik , hogy Aber­deen kilépését minden órán várják. Azt is tudni akar­ják , hogy a császár habozó politikája miatt félboszan­­kodva így nyilatkozott: „Engem kényszeríteni akarnak rá, és én szinte magam is szeretném, a nemzetek meg­sértett jogai képviseletében egyedül föllépni. A sas me­rész röptének nincs szüksége, mint a galambnak arra nézni, hogy ki követi vagy nem.“ Levelező ugyan nem kezeskedik e hit alaposságáért, de annyit hozzá kell tennie, miszerint e nyilatkozat nagyon talál a császár hangulatához. Páris, július 16. A külügyminiszternek a Moni­teur mai számában az utóbbi orosz köriratra feleletül megjelent körjegyzékével egyszerre, a P­a­y­s is kibo­­csátó „háború és béke“ föliratú czikkét, mi nem minden jelentőség nélküli, úgy látszik, hogy a fennebbi hiva­talos okmánynak megjelenése a P a­y s czikkéhez kap­csolt érdeket megcsonkítani akarná ! De azon út és mód, mely szerint ezen czikk többször jelentetett, azon átgon­dolt megfontolás, mi szerkesztésében uralkodni látszott, és az idő, meddig rá várakoztak , elfogadhatóvá tették, miszerint a kérdéses czikk nem a szerkesztőség, hanem egy magas­ állású személynek , a császárnak vélemé­nyét képviselné. Ezen félhivatalos jellemet adák annak több más újságok, mihelyt megtudták , hogy La G­u­e­­ronniére fogja aláírni. Ezen czikk ugyan nem tar­talmaz semmi új leleplezéseket, és mit sem a franczia kor­­­mány gondolatai-tervei­ és határozataiból, mi többé vagy kevésbbé már tudva ne volna, vagy némi megfontolás után önkényt ki nem derülne, hanem, és ez jelentőség­gel bír, mindaz , mit a béke barátai csak hypothesisben láttak, a­mit a kormány vég­czéljairől és az eszközök alkalmazásának­ magaviseletéről ugyan némi valószínű­séggel, de mégis csak gyaníthattak és remélhettek, mind­az benne megerősítve, s világosan és érthetőleg kife­jezve találtatik. Ez a keleti kérdésnek oly jelesül pár­tatlan foglalatát tartalmazza s benne oly illem és nyu­galom uralkodik , hogy — ha csakugyan a jelentett felső helyről származik — elégséges bizonyítványát ta­lálhatni azon magas mérsékletnek , mit Napoleon csá­szár ily fölizgatott és nehéz katasztrófában megőrizni tudott. Miután a Pays Nesselrode utolsó jegy­zékiratát — mely egyfelől Oroszországhoz intéztetett, ennek nemzeti és vallásos érzelme kielégítésére, más­felől pedig Európához, Oroszország magaviselete, és czéljainak igazolása végett, — jellemezte volna, és ezen okmányban látja annak bizonyítványát, hogy Orosz­ország a háborút komolyan nem akarja, hogy az alku­dozások , a Pruth kötésellenes átlépése után is, még épen nincsenek kimerülve. Mutatja az, hogy Oroszor­szág követeléseiből Menzikoff föllépése óta már is enged valamit, midőn úgy látszik, hogy gróf Nessel­­t­o d­e nem ragaszkodik többé a Törökország ebbe ter­jesztett jegyzéknek föltétlen elfogadásához, és midőn csak erkölcsi, csak ideiglenes anyagi kezesség által pó­tolt biztosítékról szól, egyenes alkudozásra hr fel. Le­­hetlen tehát a diplomátiai alkudozást kimerítettnek te­kinteni, sőt inkább elfogadható, hogy ily hangulatok lé­tezésével a háború inkább valószínűtlenebb mint va­laha, és a béke inkább szükségesebb mint valaha. Az egész viszály Oroszország között, mely a Porta fenső­­ségét és függetlenségét elvileg elismerte, és Törökor­­szág­ között, mely a görögök részére való biztosítékot elvileg elismeri, csak egy jegyzék alakja körül forog, és egy tiszta formakérdés valóban még nem fog azon szirt lenni , melyen a világ békéje hajótörést szen­vedne. „Mennél inkább kutatjuk ezen helyzetet __ mondja a Pays — annál inkább meggyőződünk , hogy ha Oroszországnak egyébb titkos czélja nincs, mint az a­mi Nesselrode jegyzékében foglaltatik, a háború lehe­tetlen és a béke bizonyos. A czár követelése és a­zultán megtagadása közti tér nem elég egy csatatérnek. Leg­alább is pörlekedési hely lehet, a pártok anyagot talál­nak ott a maguk védelmére. A diplomat­a őket meghall­gatja és ítéli.“ Most még, véli a Pays, semmi ok sincs hábo­rúra. De ha Oroszország többet akarna, mint a­meny­nyit bevall, és ha a Pruth átlépése csak­ a konstantinápo­lyi hidút első állomása volna, akkor a háború mégis meg­van. Bármily erős legyen is Oroszország, még­sem elég erős arra,hogy az európai államépület viszonyait szétrom­bolja, vagy nagyravágyásának kénye kedve szerint szét­­darabolja és ismét összerakja.„Törökország fenyegetése— folytatja a Pays tovább — Európa fenyegetése volna. Az ily okból kitörő háború nemcsak török háború, hanem eu­rópai háború lenne, egynek nagyra vágyása ellenében min­­­den állam védelmére. Francziaország kész ezen háborúra, ha valaha kigyulna. Azon nap, midőn az európai jog meg­sértetik, azon nap merészen foglalandja el helyét az ál­lamok és népek koalitiójában, mi pillanat alatt alakulni fog. A pillnitzi kötés akkor megújittatik, nem Franczia­ország hanem Oroszország ellen.“ Különben a Paya nem ütközik meg sem a Dunafejedelemségek megszál­lásában , mit csak Oroszország visszalépése beszálláso­lásának tekint, sem Nessch­ode körjegyzékében foglalt azon intésre, hogy Anglia és Francziaország hajóhadaikat vonnák vissza. Ezen értesítésben nem akar látni semmi ko­moly gondolatot, hanem csak kétértelmű beszédet, mint­hogy a czár önmagát sokkal inkább tiszteli, mintsem más államokról, melyek méltóságukat érzik, ily megalázást föltenne.Mi az európai nagy­hatalmaknak a keleti ügybeni állását illeti,a Pays természetesen, érdekeik közösségénél fogva Francziaország és Anglia között szilárdan megala­pult egyetértést állít föl, egyszersmind hiszi, hogy „Ausz­tria és Poroszország helyzetekről eléggé fölvilágosodottak volnának.“ Hogy Oroszország korán megintetett, egy­szersmind pedig a békés kiegyenlítés reménye is fönma­­radt,a Pays egyfelől III. Napóleon határozottságának tulajdonítja, ki a hajóhadat a Dardanellákba küldte, mi­által, előbbi alkudozás nélkül, Anglia közremunkálása idéztetett elő — másfelől Anglia és Francziaország mérséklettségének, mikor az oroszok a Pruthot átlépték, a­zultánnak azon tanácsot adván, hogy az,egyesült ha­jóhadakat ne híná a Dardanellákba. Ha tehát a béke, mikép­p Pays a czár becsületessége, lojalitása és felelősségétől reméli, fentartatik : ezt nem III. Napoleon gyengeségének,­­ mert I. Napoleon örökösét ezzel nem gyanusithatni , hanem eszélyességének és békülékeny mérséklettségének tulajdonítandó, midőn egyszersmind jutalmul Francziaország uj nemzeti kormánya a béke és a fenálló súly egyen fentartása körüli törekvései által a vén Európában magát még egyszer némileg neutra­­lizálta. - -. A második, az Ind. berge által röviden érintett jul. 8 aki merényletről a N. C. ezt írja : Egy bérkocsis a Con­­corde-piaczon két idegennel hajtott keresztül, midőn a császári kocsi gyorsan jött elő az élyséei mezőkről. Az idegenek a kocsit megállították, hogy a császárt láthassák, midőn a kocsis egy zubbonyon embert vesz észre, ki lassan egy pisztolyt vesz elő és azon oldalra siet, melyen a csá­szári kocsinak elhaladni kellett. A kocsis, kinek nevét le­velező meg is mondhatná, üléséből leugrott és kiáltva a pisztolyos emberre roncant. Ez egy pillanatra ellentállni látszott, azonban a kocsis kiáltására összegyülekezőktől megfogatott és a közelebbi katonai állomásnak átadták. E közben a császári kocsi elhaladt. A kocsis, kinek nevét a rendőrség mindjárt följegyezte, jul. 9-ben St.-Cloudban , a­­ 11 a­u­­ főudvarmester elibe állíttatott, ki bátor maga­viseletét megköszönte és a császár parancsa következtében megkérdezte tőle, hogy mi jutalmat kíván. Mint ilyen emberek rendesen lenni szoktak, szolgálatot kért a csá­szári háznál. Ezen kérés azonban azon megjegyzéssel uta­­síttatott vissza, hogy gyenge testalkatú és igen öreg arra, hogy ily helyen lehessen. V­aillant tábornagy 1200 db aranyat adott át neki, s megmondá, hogy ha elfogy, őt is­mét keresse föl. Olaszország. A turini kőnyomatú újság jelenti, hogy itt a proletariusokat falragaszok által lázadásra akarták bírni, és nem minden eredmény nélkül. Hir szerint erre a munkások bérének leszállítása befolyással volt. Roma. Pápa ő­szentsége Save Ili bibornokot a római államtanács elnökévé nevezte. Nagybritannia, London, júl 16. Az alsóház teg­napi ülésében több magán­bilinek s a merchant-ship­­ping-bill néhány záradékának elfo­gadása után sir Grey azon kérdéssel lép fel: szándékoz­­-e a kormány a leg­Innen bejárta Angelhont, a tündér Velenczét. Itt, a zene őshonában érte el dicsősége tetőpontját. Ritka művész az , ki Olaszhonba viszi másutt szerzett koszo­rúit , de a ki odavitte, és onnan visszahozta herva­­datlanul, annak fején örökzölddé lettek azok. A velenczei világ lelkesedése oly fokra nőtt a ma­gyar művésznő iránt, hogy a Fenice színházban ünne­pélyesen megkoronázták s emlékére arany, ezüst és bronz pénzeket verettek, miknek egyik felén a művésznő mellképe volt, nevével körülvéve, másik felén bo­rostyánkoszorú a szavakkal : „Te nuova Euterpe Adria plaudente onora.“ (Téged uj Euterpe Adria tapsolva dicsőit.) Ekkor visszakövetelte őt Páris. Rendesen a kül­föld becsülése után tudjuk meg sajátunk értékét. Joze­­fine visszatért. Épen azon időben történt, hogy Rossini legelső műveivel szerencsét próbált, de balszerencsét aratott Párisban. Sevillai borbélyja került a színpadra, az első előadáson kipisszegték, a másodikon kinevet­ték, a harmadikon nem nézték meg, azután végkép ki­törültek a reportok­ból. Jozefine megismerkedett a mű­vel s lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta, hogy abban léptessék fel. Midőn eléneklé Rozinát, a párisi nép tombolt örömében, mindenütt új, ismeretlen szépségek tűntek elő. Rossini egy nap alatt divat­embere lett s a Sevillai borbélyban nyolc­vanszor hallgatá és tapsolá meg egymásután a közönség Mainvi ellenét. A jó közönség! Hisz a közönség olyan jó magában, a­kit egyszer megszeret, azt könnyen el nem hagyja , csak egyes emberekből ne állna a közönség ! Bár­milyen nagy legyen egy művésznő, bár­mennyire meghódítja is a,, közönség szívét, ha sokáig egy hely­ben van, lassan kint elhidegülnek iránta, megszokják és nem veszik többé észre előnyeit,a hibáit pedig feljegyzik. Ha tisztán művészetének él, ha nem veti magát oda a világ zajának, hasonló szerepeket játszva az életben, mint a színpadon, vagy ha épen otthon házi boldogságot talált, melybe csendesen elvonulhat; ha szüntelen csak férje karján jelen meg, kit éveken át makacsul szeret, — lassan kint elfogynak az imádók , később a tisztelők is, a tapsokat, a koszorúkat tele marokkal szórják te­hetségtelen olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismer­kedni mind­azzal, a­mi a közönség elhidegülését tanú­sítja , a néma hallgatással, midőn lelkében érzi, hogy művészete remekelt, fitymáló bírálatokkal, és üres pa­dokkal. Később azt is hallania kell, hogy már régóta játszik, hogy már régen él, éveit megszámlálják, el­mondják , hogy erre , meg arra a szereposztályra már alkalmatlan lett , beszélnek róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog dűlni ? Kereken szemébe mondják, hogy meg­­vénült. És ha jön egy szerencsés vetélytársné, kinek két nagy érdeme van fölötte : egyik az, hogy új, a másik az, hogy a közönség kegyét nemcsak a színpadon , de a színpadon kívül is iparkodik megérdemelni, akkor a régi kegyeneznő, a­nélkül, hogy vétett volna, a­nélkül, hogy erejében, művészetében hanyatlanék, bukva van, mindenki ellene támad, elkövetkezik a kritika fitymálása, a közönség hidegsége, a színész társak intrigyái, gyű­löletes szerepek, és utoljára a sziszegés. Catalani nem volt sem szebb, sem fiatalabb, sem nagyobb művésznő, mint Jozefine, de volt egy taliz­mánja , mely sokat jelent a művészvilágban. Nem hordta magával férjét. A jámbor tengerész kapitány ki tudja, melyik világrész tengerén fogyaszta a rhumot,­­ neje még csak annyira sem méltató, hogy a közönség előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette volna fel annyi diadal emlékével összekötött jólhangzó nevét egy bar­bar bourgognei névvel, tapsolóinak fele elhallgatott volna , ha signora Catalani helyett madame Valabre­­gue-et kellett volna hangoztatnia. A becsületes Valabregue nem állt útjában neje mű­vészetének , ő lehetett beteg bátran , lelhette a sárga­hideg, skorbut, vereshim­lő s ami egyéb ajándékai van­nak a tropicusok légkörének, meg is halhatott tetszése szerint, s elsülyedhetett a tengerbe, azért legkisebb változás sem történendett a heti rendben, s a kitűzött darabnak nem kellett elmaradni a játéksorozatból. Már csak az is nem eléggé boszantó-e, ha egy kihir­­lelt műnek el kell maradni napjáról, mert a főszerep­­vivőnő az­nap megbetegedett? Lehet-e ilyesmit elhinni, lehet-e megbocsátani? Mindennapi ember, ha meghű­­tötte a gyomrát, lehet kedvetlen, ha hurutja van, kö­höghet, ha epéje kiömlött, lehet haragos, ha nem bir lábain állani, lefekhetik; de egy művész, kinek köteles­sége a közönséget mulattatni, mi joga van annak kö­högni, gyöngélkedni, lefeküdni ? S hát olyat hallott-e már valaki, hogy egy művésznő csak azért elvonja magát a színpadról, mert férje be­teg ? Isten neki , hát hivasson hozzá orvost, ő úgy sem gyógyítja meg, maga pedig menjen játszani, énekelni, mosolyogni, kaczérkodni. Már több nap óta keringett a városban az a botrá­nyos hír, hogy Maiiviellene nem akar fellépni, azt vetve okul, hogy képtelennek érzi magát énekelni, mi­dőn férje halálos beteg s ő ha egy perezre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak között van. — Lárifári ! ki hinné ezt ? Azért nem akar fellépni, mert Catalani itt van, s a közönség tapsol Catalaninak, és ez sérti a madame-ot. Az igazgatót minden oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti föl Mariviellenét ? az igazgató minden órában szenget hozzá, végre fenyegetésőzik, hogy kény­szeríteni fogja; a művésznő végre szabadság idejét kéri, mert férje csak úgy gyógyulhat meg, ha fürdőkre me­het vele, úgy de előbb egyszer még fel kell lépnie, m­ert így van szerződésében; nem bánja, azt is meg­­cselekszi, csak bocsássák; ekkor oda küldik legkiállha­­tatlanabb szerepét: nem törődik vele, elszánja magát, hogy átesik rajta. Már hét éjszakát virasztott keresztül a szenvedő férj ágya mellett, s maga is oly halvány, miként az. Hosz­­szú éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén, leste aj­kainak sóhajtását, számlálta az órák p­erczeit, nehogy a gy­ógyszer bevételével elkéssék, hús kezével lohaszta égő homlokát, s biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait. Látogatók, jó barátok elmaradtak, mert azt mon­dák, hogy Marivielle betegsége ragályos. A nő átölelte férjét, mellé hajtó fejét izzadt vánkosára, forró ajkait csókoló, égő fejét keblére fekteté, gondolva, hogy ha ragályos a láz, ragadjon ő reá, s ha meghal a férj, hal­jon meg ő is vele .... és olyankor feledve volt a szín­világ, és az egy napig élő dicsőség! (Folytatjuk.)

Next