Pesti Napló, 1853. július (4. évfolyam, 992–1018. szám)
1853-07-22 / 1010. szám
franczia szinésztársaságot utánozzák; mig a kegyes királynő fönséges férjét gyöngéden ápolja, s attól a vörös himlőt maga is elörökli; mig végre az orosz-török ügyben fölvilágosítás végett a parliament mindkét házában interpellatiók történnek, és sem a parliament, sem a nép a kormánynak sybillkus válaszaiból ki nem okosodik, addig mi hagyjuk abban e meddő újdonságokat , s intézzük interpellatióinkat a geographiai, történeti és politikai tudományokhoz, miszerint ezek, ha az orosz-török kérdés csakugyan megérett, nekünk egy kis fölvilágosítást adjanak a játszandó dráma színhelye teréről. Értjük : Bessarabiát, Moldvát és Havasalföldet. Bessarabia, honnét f. jul. 3-án indulva az oroszok, megszállották Moldvát, 1812 évig a török birodalomhoz tartozott, s a bukaresti szerződvények folytán az oroszok uralma alá került. Bessarabiát körülfolyja a Dmester, mely 1812-kig határul szolgált az orosz és török birodalomnak , továbbá a Pruth, mely Galacz és Reni közt a Dunába ömlik, azután Renitől kezdve a feketetengerig , a Duna, s végre délkeletnek maga a fekete tenger által Bessarábia birtoklása az orosz birodalomra nézve mindig hasznos, de leginkább akkor, midőn stratégiailag működik a török birodalom ellen, melynek területét, Izmailovnál kelvén át a Dunán, könnyen megszállhatja. Másfelől áthidalván Pruth vizét, hátulról támadhatni meg Moldvát, melynek határait az imént nevezett folyók, és az erdélyi kárpátok alkotják. Moldvának fővárosa Jassy, mely a Pruthtól két geogr. mértföldnyire fekszik. E folyón, mint érintők, f. julius hó 3-án Sbulenynál léptek át az orosz sergek. A Pruth jobb-parti vonala képesítvén az oroszokat Galacznál áthidalni a Dunát, hatalmokba szolgáltatta Havasalföldet, melynek északi határát képezi a 800 □ mértföldü és 1 millió lakosú Moldva. Havasalföld 13000 geogr. mérföldnyi termékeny területét, melyen egy millió ember lakik, nyugatészakról az erdélyi Kárpátok, továbbá Moldva, délről pedig s keletről a Duna veszik körül. Fővárosa Bukarest 80 ezer lakossal. E két fejedelemség (1829-ig tisztán török birtok) mindegyikének van saját, az 1829-dik drinápolyi békekötés értelmébeni orosz garantia, helyesebben pártfogás alatt álló alkotmánya és hoszpodára, kik éltek fogytáig a bogarok által választatván, és az orosz czár által elfogadtatván félsouverain méltóságukba a fényes Porta által igtattatnak be, de azon föltét mellett, hogy ennek évenkénti adóul bizonyos pénzöszletet fizessenek. Nyelve e két fejedelemségnek ugyanazon egy, t. i. oláh, mely a latin, görög, török és szláv nyelvek elemeinek vegyizékéből keletkezett. Vallása lakossága legeslegnagyobb többségének orthodox görög n. c., vagy mint a czár egyik nyilatkozványában nevezi azt, görögorosz. — Marha s gabna-kereskedelme igen élénk. Legislatiója ha nem is egészen alkotmányos, de legalább félalkotmányos, melynek uralma alatt a személy és vagyonbátorság, az ipar, földészet és kereskedés az ország civilisátiójához képest aránylagos előmenetelt tőn. — Éghajlata mérsékelt és egészséges. Lakói románoknak nevezik magukat, állítván, miszerint Traján római imperátornak azon győzelmes légióitól származnak , melyek a régi Dáciát meghódították. Nézzük már most e fejedelemségek internationális viszonyait a török-orosz birodalmakkal. 1829 előtt, a fényes-porta e tartományokban csak kisebb-nagyobb őrségeket tartott, és hoszpodárokat nevezett, kiknek kötelességekben állott behajtani az adót, s Sztambulba küldeni azt. A tanári görögök közöl kinevezett hoszpodárok e tisztekben görög-törökül jártak el, mert illető népeiket roppant adókkal sanyargatták, adószedőkül kapzsi és kegyetlen albániai katonákat alkalmazván, kiket Eropa az arnauták híres neve alatt ismer, s kiket ha barbár zsiványoknak neveznénk, alig ha fognánk véteni. Ezen adórendszer alatt e két fejedelemségnek lehetetlen vala el nem szegényednie! A drinápolyi békekötés következtében támadt souverain protecturatusa az orosz czárnak tehát csak jó hatással leendett e fejedelemségekre, s e pártfogolás történetének rövid genesise következő: 1774-dik évben kötött kainardi szerződvények megengedik az orosz kormánynak , hogy az ő fejedelemségek netalántáni sérelmeik tárgyában szót emelhessen a Porta előtt. 1826-ik évben az akjermani békekötés repraesentationális joggá változtatta e szóemelhetési záradékot , míg végül az 1828-dik évi orosz hadjáratok, melyek következtében Diebitsch, az orosz fővezér, a Balcanon túl lépvén, Sztambult fenyegette , a protectorátust alapították meg. Az 1848-as események, melyek a fejedelemségekbe is elhatottak , az oroszok fegyveres interventióját vonták maguk után , s ez ismét a balta-limani diplomaticus szerződvényeket, melyek mint nevek mutatja , Balta- Limanban, 1849-ki máj. 1-jén írattak alá a török és orosz császári képviselők által. E szerződvény mindkét szerződő hatalmasságnak jogot ad ugyanazon egy időben közbenjárhatni a kérdéses fejedelemségekben, vagyis megszállhatni azokat forradalmi mozgalmak eseteiben, de az ily esetben benyomuló katonai erő maximuma szerződvényileg egy-egy részre 35 ezerre, tehát mindkét részre 70 ezer emberre határoztatott, így állanak politikailag diplomatikus szerződvények által biztosított jogai a dunai fejedelemségeknek, melyeknek neutrális, semleges területét az orosz czár parancsa folytán f. hó elején megszállották az orosz seregek. A török az említett balta-limani szerződést félremagyarázva, szerződvényileg ugyanazt tehetné, ha nem a fényes Porta jobbnak látja a fenálló szerződés szentségét tisztelni, s a megsértés felelősségét el nem vállalni, addig is, míg az orosz kabinettel a béke föntartása végett a nyugati hatalmak diplomatikailag értekeznek. Egyébiránt míg az orosz seregek át nem hidalták a Dunát, addig remélem lehet, hogy a czár békenyilatkozatait tényleg is igazolni fogja. A moldavo-valachiai néptörzs pedig már a XIX. századi civilisatio színvonala felé emelkedik, megérdemli, hogy Európa minden miveltebb népei rokonszenvvel viseltessenek sorsa iránt. AUSZTRIAI BIRODALOM. Ó cs. kir. Ap. Felsége szerencsés megmentésének emlékére Bécsben építendő templomra az alsóausztriai cs kir. országos főpénztár 2-dik osztályánál jul. 19-kig begyült öszvesen : 588,247 frt 24% kr, 344 es. 1 souverain arany, 72 húsz frankos, 8 arany imperial, 5 öt-, és 4 egy-talléros porosz pénzjegy, 4 öt-talléros szász pénztárjegy, 700 olasz líra, 6 ezüst tallér, 1 Frigyesarany, 4% guinea, 2 németalföldi 10-fztos, 2 szeresztély-arany, 700 real, 3 spanyol tallér, 2 ezüst rubel, 2 porosz ezüst tallér, 1 ezüst érme, s egy Waldsteinféle sorsjegy. A Posony-kerületi telekkönyvi igazgatóság tudatja : mikép az igazságügyi minisztériumnak , az 1852-ik évi november 29-én kelt legfelsőbb felhatalmazásnál fogva, i. é. ápril 18-án kelt rendeletéhez képest, az öszves nemesi és nem-nemesi birtokoknak hivatalos uton leendő telekkönyvezésének eszközlésbe vétele meghagyatott, legelőbb azon megyékben, melyekben a különbféle birtoklási viszonyok tekintetbe vételével legkönnyebben végrehajtható, hogy továbbá az öszves földbirtokosoknak megengedtetett, erre vonatkozó kivonataikat a telekkönyvi igazgatósággal tudatni, mely erre a szükséges vizsgálatokat azonnal elrendeli, s a telekkönyvi előmunkálatok kezdetbe vételét eszközli. Ennek következtében az 63 éves birtokosok, kik a posonyi főtörvényszéki kerület területén nemesi vagy nem-nemesi, ha mindjárt nagyterjedelmű jószágot bírnak is, felhivatnak , hogy erre vonatkozó kívánalmaikat, ingatlan vagyonuk telekkönyvezésének gyorsítása végett, a telekkönyvi igazgatósággal tudassák, hogy a telekkönyvi munkálatok végrehajtására az előleges intézkedések, haladék nélkül megtétethessenek. A tanulmányi reformot illetőleg halljuk, hogy az új gymnasiális terv s a törvénytudományi karok elrendezésére vonatkozó határozványok jelenleg már a birodalmi tanács elé terjesztvék. Az eddigi rendszerben, hallomás szerint, egészben véve, semmi változás sem fog történni. A cs. kir tengernök-test, hirszerint egy a létező hajók számának megfelelő módon fog erősíttetni; az e tárgybeli javaslatok már legfelsőbb helyre terjesztvék. A „Köln. Zig“nak írják Konstantinápolyból jul. 4-fcéről: Bruck báróval is éreztette hatalmát az idegen éghajlat, mert erős láz rohanta meg. Ámbár egészsége már ismét javulni kezd, mégsem tagadhatni , hogy ezen betegség a legalkalmatlanabb időben állott be. KÜLFÖLD. Németország. A badeni nagyherczegségi belügyminisztérium minden iparosnak , kik tőröket, borgyilkokat s hasonló fegyvereket eladás végett készítenek, iparüzleti joguk elvesztése, pénzbírság és fogságbüntetés alatt megtiltotta ily fegyvereket boltjaikban eladásra kitenni, vagy azokat az illető kerületi kormánytól előre kinyert különös engedelem nélkül eladni. Francziaország- Pária, julius 15. A Czas párisi levelezője irja tegnapelőttről: Az utóbbi franczia-angol jegyzékirat Lipmann úr, a belügyminisztérium egyik hivatalnoka által vitetett Sz. Pétervárra. Azt mondják, hogy ez azon orosz futárral, ki Sz. Pétervárról Nesselrode utolsó körjegyzékét hozta, az útban összetalálkozott , jóllehet másfelől tudni akarják, hogy a londoni orosz követ azon jegyzéket az angol miniszterrel előbb közölte, és Layard interpellátiójának megszüntetését kívánta. — St. Arnaud tábornok és Ducos tengerészeti miniszter hivatalos beszédeikben igen harczias hangon beszélnek , a Besika bayban egyesült hajóhadak tisztei barátságpoharat ürítenek és a cyprusi bort fogyasztják a háború szerencsés sükeréért. Nagyon feltűnt itt a Morning Postnak egy czikke, melyben azt állítá, hogy Francziaországnak minden szabadelmű-alkotmányos kormánya nemzetellemes volt, midőn csak az imperialismus és catholicismus valóban nemzeti. Ezen nézet igazságát általánosan érezik, minthogy e két elem különösen a tömegre támaszkodik, míg a magas és középosztályok csak a pártoskodás szellemét rejtik magukban. A N. C. Írják Párisból: Egy hír, mi e pillanatban nagy fontosságú, oly határozottan közöltetik velem, hogy önnek érte kezeskedhetem. Ha a franczia-angol indítványok a sz.pétervári kabinet által elvettetnek, itt elhatározták a tettleges előlépést. Bár nagyon félnek az angol politikától, mindamellett remélik , hogy ez esetben lord Aberdeen lelépne és lord Palmerston venné át a külügyeket Krisztina spanyol királynő, és férje Rianzare, herczeg, a császárt és császárnét St. Cloudban meglátogatták. Narvaez tábornagy Krisztina királynőnél két óráig tartó magán kihallgatáson volt Malmaisonban. A tábornagy elégedett arccal távozott. A kibékülés, mit Rianzareshg előre elkészített, tökéletesen sikerült. Azt vélik, hogy a tábornagy nemsokára egy új kabinet élén fogna állani. A Dumas regényéből ismert Monte-Christo szigetét, (mi Corsibától és a toszkánai partoktól egyenlő távolságra fekszik) tulajdonosa 20,000 frankért a franczia kormánynak megvásárlás végett fölajánlotta. Minthogy e szigetecske kopár kősziklákból áll, rév nélkül, az ajánlat nem fogadtatott el; a helyett azonban a toskanai nagyherczeggel a Livorno melletti Gorgona sziget átengedésére alkudozásban vannak. A politikai foglyok közt van egy fia Laftte-nek, az alkotmányozó gyűlés volt tagjának. Barátai Goudtheaux - t megkérték,hogy folyamodnék elette ; ő azon megjegyzéssel tagadta meg, hogy saját fiát is sorsára hagyná, ha ilyen összeesküvésbe elegyednék. Közelebbről írja a W. párisi levelezője : a kormánynak a Moniteurben megjelenendő harczias nyilatkozatát várják. Kezeskednek érte, hogy 13-dikán a falragasztók a rendőrséghez hivattak, Páris falainak a császár nyilatkozványával beterítése végett. Az elhalasztás okát nem tudják; azt beszélik , hogy Aberdeen kilépését minden órán várják. Azt is tudni akarják , hogy a császár habozó politikája miatt félboszankodva így nyilatkozott: „Engem kényszeríteni akarnak rá, és én szinte magam is szeretném, a nemzetek megsértett jogai képviseletében egyedül föllépni. A sas merész röptének nincs szüksége, mint a galambnak arra nézni, hogy ki követi vagy nem.“ Levelező ugyan nem kezeskedik e hit alaposságáért, de annyit hozzá kell tennie, miszerint e nyilatkozat nagyon talál a császár hangulatához. Páris, július 16. A külügyminiszternek a Moniteur mai számában az utóbbi orosz köriratra feleletül megjelent körjegyzékével egyszerre, a Pays is kibocsátó „háború és béke“ föliratú czikkét, mi nem minden jelentőség nélküli, úgy látszik, hogy a fennebbi hivatalos okmánynak megjelenése a P ay s czikkéhez kapcsolt érdeket megcsonkítani akarná ! De azon út és mód, mely szerint ezen czikk többször jelentetett, azon átgondolt megfontolás, mi szerkesztésében uralkodni látszott, és az idő, meddig rá várakoztak , elfogadhatóvá tették, miszerint a kérdéses czikk nem a szerkesztőség, hanem egy magas állású személynek , a császárnak véleményét képviselné. Ezen félhivatalos jellemet adák annak több más újságok, mihelyt megtudták , hogy La Gueronniére fogja aláírni. Ezen czikk ugyan nem tartalmaz semmi új leleplezéseket, és mit sem a franczia kormány gondolatai-tervei és határozataiból, mi többé vagy kevésbbé már tudva ne volna, vagy némi megfontolás után önkényt ki nem derülne, hanem, és ez jelentőséggel bír, mindaz , mit a béke barátai csak hypothesisben láttak, amit a kormány végczéljairől és az eszközök alkalmazásának magaviseletéről ugyan némi valószínűséggel, de mégis csak gyaníthattak és remélhettek, mindaz benne megerősítve, s világosan és érthetőleg kifejezve találtatik. Ez a keleti kérdésnek oly jelesül pártatlan foglalatát tartalmazza s benne oly illem és nyugalom uralkodik , hogy — ha csakugyan a jelentett felső helyről származik — elégséges bizonyítványát találhatni azon magas mérsékletnek , mit Napoleon császár ily fölizgatott és nehéz katasztrófában megőrizni tudott. Miután a Pays Nesselrode utolsó jegyzékiratát — mely egyfelől Oroszországhoz intéztetett, ennek nemzeti és vallásos érzelme kielégítésére, másfelől pedig Európához, Oroszország magaviselete, és czéljainak igazolása végett, — jellemezte volna, és ezen okmányban látja annak bizonyítványát, hogy Oroszország a háborút komolyan nem akarja, hogy az alkudozások , a Pruth kötésellenes átlépése után is, még épen nincsenek kimerülve. Mutatja az, hogy Oroszország követeléseiből Menzikoff föllépése óta már is enged valamit, midőn úgy látszik, hogy gróf Nesselto de nem ragaszkodik többé a Törökország ebbe terjesztett jegyzéknek föltétlen elfogadásához, és midőn csak erkölcsi, csak ideiglenes anyagi kezesség által pótolt biztosítékról szól, egyenes alkudozásra hr fel. Lehetlen tehát a diplomátiai alkudozást kimerítettnek tekinteni, sőt inkább elfogadható, hogy ily hangulatok létezésével a háború inkább valószínűtlenebb mint valaha, és a béke inkább szükségesebb mint valaha. Az egész viszály Oroszország között, mely a Porta fensőségét és függetlenségét elvileg elismerte, és Törökország között, mely a görögök részére való biztosítékot elvileg elismeri, csak egy jegyzék alakja körül forog, és egy tiszta formakérdés valóban még nem fog azon szirt lenni , melyen a világ békéje hajótörést szenvedne. „Mennél inkább kutatjuk ezen helyzetet __ mondja a Pays — annál inkább meggyőződünk , hogy ha Oroszországnak egyébb titkos czélja nincs, mint az ami Nesselrode jegyzékében foglaltatik, a háború lehetetlen és a béke bizonyos. A czár követelése és azultán megtagadása közti tér nem elég egy csatatérnek. Legalább is pörlekedési hely lehet, a pártok anyagot találnak ott a maguk védelmére. A diplomata őket meghallgatja és ítéli.“ Most még, véli a Pays, semmi ok sincs háborúra. De ha Oroszország többet akarna, mint amenynyit bevall, és ha a Pruth átlépése csak a konstantinápolyi hidút első állomása volna, akkor a háború mégis megvan. Bármily erős legyen is Oroszország, mégsem elég erős arra,hogy az európai államépület viszonyait szétrombolja, vagy nagyravágyásának kénye kedve szerint szétdarabolja és ismét összerakja.„Törökország fenyegetése— folytatja a Pays tovább — Európa fenyegetése volna. Az ily okból kitörő háború nemcsak török háború, hanem európai háború lenne, egynek nagyra vágyása ellenében minden állam védelmére. Francziaország kész ezen háborúra, ha valaha kigyulna. Azon nap, midőn az európai jog megsértetik, azon nap merészen foglalandja el helyét az államok és népek koalitiójában, mi pillanat alatt alakulni fog. A pillnitzi kötés akkor megújittatik, nem Francziaország hanem Oroszország ellen.“ Különben a Paya nem ütközik meg sem a Dunafejedelemségek megszállásában , mit csak Oroszország visszalépése beszállásolásának tekint, sem Nesschode körjegyzékében foglalt azon intésre, hogy Anglia és Francziaország hajóhadaikat vonnák vissza. Ezen értesítésben nem akar látni semmi komoly gondolatot, hanem csak kétértelmű beszédet, minthogy a czár önmagát sokkal inkább tiszteli, mintsem más államokról, melyek méltóságukat érzik, ily megalázást föltenne.Mi az európai nagyhatalmaknak a keleti ügybeni állását illeti,a Pays természetesen, érdekeik közösségénél fogva Francziaország és Anglia között szilárdan megalapult egyetértést állít föl, egyszersmind hiszi, hogy „Ausztria és Poroszország helyzetekről eléggé fölvilágosodottak volnának.“ Hogy Oroszország korán megintetett, egyszersmind pedig a békés kiegyenlítés reménye is fönmaradt,a Pays egyfelől III. Napóleon határozottságának tulajdonítja, ki a hajóhadat a Dardanellákba küldte, miáltal, előbbi alkudozás nélkül, Anglia közremunkálása idéztetett elő — másfelől Anglia és Francziaország mérséklettségének, mikor az oroszok a Pruthot átlépték, azultánnak azon tanácsot adván, hogy az,egyesült hajóhadakat ne híná a Dardanellákba. Ha tehát a béke, miképp Pays a czár becsületessége, lojalitása és felelősségétől reméli, fentartatik : ezt nem III. Napoleon gyengeségének, mert I. Napoleon örökösét ezzel nem gyanusithatni , hanem eszélyességének és békülékeny mérséklettségének tulajdonítandó, midőn egyszersmind jutalmul Francziaország uj nemzeti kormánya a béke és a fenálló súly egyen fentartása körüli törekvései által a vén Európában magát még egyszer némileg neutralizálta. - -. A második, az Ind. berge által röviden érintett jul. 8 aki merényletről a N. C. ezt írja : Egy bérkocsis a Concorde-piaczon két idegennel hajtott keresztül, midőn a császári kocsi gyorsan jött elő az élyséei mezőkről. Az idegenek a kocsit megállították, hogy a császárt láthassák, midőn a kocsis egy zubbonyon embert vesz észre, ki lassan egy pisztolyt vesz elő és azon oldalra siet, melyen a császári kocsinak elhaladni kellett. A kocsis, kinek nevét levelező meg is mondhatná, üléséből leugrott és kiáltva a pisztolyos emberre roncant. Ez egy pillanatra ellentállni látszott, azonban a kocsis kiáltására összegyülekezőktől megfogatott és a közelebbi katonai állomásnak átadták. E közben a császári kocsi elhaladt. A kocsis, kinek nevét a rendőrség mindjárt följegyezte, jul. 9-ben St.-Cloudban , a 11 au főudvarmester elibe állíttatott, ki bátor magaviseletét megköszönte és a császár parancsa következtében megkérdezte tőle, hogy mi jutalmat kíván. Mint ilyen emberek rendesen lenni szoktak, szolgálatot kért a császári háznál. Ezen kérés azonban azon megjegyzéssel utasíttatott vissza, hogy gyenge testalkatú és igen öreg arra, hogy ily helyen lehessen. Vaillant tábornagy 1200 db aranyat adott át neki, s megmondá, hogy ha elfogy, őt ismét keresse föl. Olaszország. A turini kőnyomatú újság jelenti, hogy itt a proletariusokat falragaszok által lázadásra akarták bírni, és nem minden eredmény nélkül. Hir szerint erre a munkások bérének leszállítása befolyással volt. Roma. Pápa őszentsége Save Ili bibornokot a római államtanács elnökévé nevezte. Nagybritannia, London, júl 16. Az alsóház tegnapi ülésében több magánbilinek s a merchant-shipping-bill néhány záradékának elfogadása után sir Grey azon kérdéssel lép fel: szándékoz-e a kormány a legInnen bejárta Angelhont, a tündér Velenczét. Itt, a zene őshonában érte el dicsősége tetőpontját. Ritka művész az , ki Olaszhonba viszi másutt szerzett koszorúit , de a ki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul, annak fején örökzölddé lettek azok. A velenczei világ lelkesedése oly fokra nőtt a magyar művésznő iránt, hogy a Fenice színházban ünnepélyesen megkoronázták s emlékére arany, ezüst és bronz pénzeket verettek, miknek egyik felén a művésznő mellképe volt, nevével körülvéve, másik felén borostyánkoszorú a szavakkal : „Te nuova Euterpe Adria plaudente onora.“ (Téged uj Euterpe Adria tapsolva dicsőit.) Ekkor visszakövetelte őt Páris. Rendesen a külföld becsülése után tudjuk meg sajátunk értékét. Jozefine visszatért. Épen azon időben történt, hogy Rossini legelső műveivel szerencsét próbált, de balszerencsét aratott Párisban. Sevillai borbélyja került a színpadra, az első előadáson kipisszegték, a másodikon kinevették, a harmadikon nem nézték meg, azután végkép kitörültek a reportokból. Jozefine megismerkedett a művel s lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta, hogy abban léptessék fel. Midőn eléneklé Rozinát, a párisi nép tombolt örömében, mindenütt új, ismeretlen szépségek tűntek elő. Rossini egy nap alatt divatembere lett s a Sevillai borbélyban nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg egymásután a közönség Mainvi ellenét. A jó közönség! Hisz a közönség olyan jó magában, akit egyszer megszeret, azt könnyen el nem hagyja , csak egyes emberekből ne állna a közönség ! Bármilyen nagy legyen egy művésznő, bármennyire meghódítja is a,, közönség szívét, ha sokáig egy helyben van, lassan kint elhidegülnek iránta, megszokják és nem veszik többé észre előnyeit,a hibáit pedig feljegyzik. Ha tisztán művészetének él, ha nem veti magát oda a világ zajának, hasonló szerepeket játszva az életben, mint a színpadon, vagy ha épen otthon házi boldogságot talált, melybe csendesen elvonulhat; ha szüntelen csak férje karján jelen meg, kit éveken át makacsul szeret, — lassan kint elfogynak az imádók , később a tisztelők is, a tapsokat, a koszorúkat tele marokkal szórják tehetségtelen olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni mindazzal, ami a közönség elhidegülését tanúsítja , a néma hallgatással, midőn lelkében érzi, hogy művészete remekelt, fitymáló bírálatokkal, és üres padokkal. Később azt is hallania kell, hogy már régóta játszik, hogy már régen él, éveit megszámlálják, elmondják , hogy erre , meg arra a szereposztályra már alkalmatlan lett , beszélnek róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog dűlni ? Kereken szemébe mondják, hogy megvénült. És ha jön egy szerencsés vetélytársné, kinek két nagy érdeme van fölötte : egyik az, hogy új, a másik az, hogy a közönség kegyét nemcsak a színpadon , de a színpadon kívül is iparkodik megérdemelni, akkor a régi kegyeneznő, anélkül, hogy vétett volna, anélkül, hogy erejében, művészetében hanyatlanék, bukva van, mindenki ellene támad, elkövetkezik a kritika fitymálása, a közönség hidegsége, a színész társak intrigyái, gyűlöletes szerepek, és utoljára a sziszegés. Catalani nem volt sem szebb, sem fiatalabb, sem nagyobb művésznő, mint Jozefine, de volt egy talizmánja , mely sokat jelent a művészvilágban. Nem hordta magával férjét. A jámbor tengerész kapitány ki tudja, melyik világrész tengerén fogyaszta a rhumot, neje még csak annyira sem méltató, hogy a közönség előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette volna fel annyi diadal emlékével összekötött jólhangzó nevét egy barbar bourgognei névvel, tapsolóinak fele elhallgatott volna , ha signora Catalani helyett madame Valabregue-et kellett volna hangoztatnia. A becsületes Valabregue nem állt útjában neje művészetének , ő lehetett beteg bátran , lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő s ami egyéb ajándékai vannak a tropicusok légkörének, meg is halhatott tetszése szerint, s elsülyedhetett a tengerbe, azért legkisebb változás sem történendett a heti rendben, s a kitűzött darabnak nem kellett elmaradni a játéksorozatból. Már csak az is nem eléggé boszantó-e, ha egy kihirlelt műnek el kell maradni napjáról, mert a főszerepvivőnő aznap megbetegedett? Lehet-e ilyesmit elhinni, lehet-e megbocsátani? Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát, lehet kedvetlen, ha hurutja van, köhöghet, ha epéje kiömlött, lehet haragos, ha nem bir lábain állani, lefekhetik; de egy művész, kinek kötelessége a közönséget mulattatni, mi joga van annak köhögni, gyöngélkedni, lefeküdni ? S hát olyat hallott-e már valaki, hogy egy művésznő csak azért elvonja magát a színpadról, mert férje beteg ? Isten neki , hát hivasson hozzá orvost, ő úgy sem gyógyítja meg, maga pedig menjen játszani, énekelni, mosolyogni, kaczérkodni. Már több nap óta keringett a városban az a botrányos hír, hogy Maiiviellene nem akar fellépni, azt vetve okul, hogy képtelennek érzi magát énekelni, midőn férje halálos beteg s ő ha egy perezre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak között van. — Lárifári ! ki hinné ezt ? Azért nem akar fellépni, mert Catalani itt van, s a közönség tapsol Catalaninak, és ez sérti a madame-ot. Az igazgatót minden oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti föl Mariviellenét ? az igazgató minden órában szenget hozzá, végre fenyegetésőzik, hogy kényszeríteni fogja; a művésznő végre szabadság idejét kéri, mert férje csak úgy gyógyulhat meg, ha fürdőkre mehet vele, úgy de előbb egyszer még fel kell lépnie, mert így van szerződésében; nem bánja, azt is megcselekszi, csak bocsássák; ekkor oda küldik legkiállhatatlanabb szerepét: nem törődik vele, elszánja magát, hogy átesik rajta. Már hét éjszakát virasztott keresztül a szenvedő férj ágya mellett, s maga is oly halvány, miként az. Hoszszú éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását, számlálta az órák perczeit, nehogy a gyógyszer bevételével elkéssék, hús kezével lohaszta égő homlokát, s biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait. Látogatók, jó barátok elmaradtak, mert azt mondák, hogy Marivielle betegsége ragályos. A nő átölelte férjét, mellé hajtó fejét izzadt vánkosára, forró ajkait csókoló, égő fejét keblére fekteté, gondolva, hogy ha ragályos a láz, ragadjon ő reá, s ha meghal a férj, haljon meg ő is vele .... és olyankor feledve volt a színvilág, és az egy napig élő dicsőség! (Folytatjuk.)