Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)
1853-10-14 / 1079. szám
res tengerészek, mint Parry, Ross, Franklin, Black, nem tudának megfejteni eddig, elvégre megoldatott: egy éjszak-nyugati út, Behrings David csatornáikon átvezető, immár lehetségesnek találtatott. Csak megkisértése vagy inkább kivitele ez utáni áthatolásnak éjszakról délre, a mi az egekig nyúló jégtorlatokkal talán évekig daczolni bátor szivet tetterőt igényel, _ van még hátra ! — E felfedezésről a tudósítást Phoenix hajónak e napokban visszatért kapitánya, ki a Franklint kereső expeditio számára élelmet szállított, hozá. Ugyancsak e hajóval érkezett a szinte elveszettnek hitt Investigator kutató hajónak hadnagya, valamint a Franklin keresésében életet áldozott Bellot franczia hajós halálhíre. A Times lemond a reményről: Franklint valaha megtalálhatni. Az angol bankjegyek, photograph által utánozhatóknak s csakugyan hamis nótáknak tapasztaltatván, ezentúl sárgáspapiroson kék téntával fognak megjelenni. (Lapszemle.) A Wanderer oct. 12. számában a keleti krízis fölött elmélkedve , imigy szól: A Porta az utolsó órában még egyszer biztosítékot követelt a birodalom függetlenségére s a Dunafejedelemségek kiürítésére nézve. Meg fogja-e az európai diplomatia Törökországnak most adhatni azt, mi 1815 és 1841- ben lehetlenség volt? Ettől s csupán ezen eventualitástól függ ama remény, hogy a Porta hadüzenetét talán vissza fogja húzni. Minden tudósítás Konstantinápolyból, melyeket elfogulatlan levelezők közölnek, bizonyítja, hogy a Porta az újabb időben nagy hangon szól, hogy elhatározottság és erély lelkesítik végzéseit. Eleinte Törökország harczi erejét, majd ismét diplomatájának ügyességét becsülték érdemén alul, s határozni akartak sorsa fölött, részvéte nélkül. Ezen kifejtés eredménye jön, hogy Törökország önérzete a legfensőbb fokra csigáztatott, és ha a diplomata reményt ápol, hogy a harcz elkezdését megakasztja , úgy nagyobb s elhatározottabb részvétnek kellene a Porta mellett mutatkozni, mintsem eddig történt. Azultán utolsó követelései mindenesetre igen komolyan vannak értve; többé nem a kiegyenlítési javaslatok elfogadása vagy megváltoztatása forog szóban, hanem általános biztosítása Törökország jövőjének. Egyébiránt a Porta e követeléseket kijelölte-e közelebbről, s miben állnak e biztosítások ? Mi ezt nem tudjuk — mond a Wanderer —, valamint azt sem tudjuk, mutatkozik-e az európai diplomatia hajlandónak, a dolgot ezen oldalról fogni fel. Ámde bizonyosnak látszik előttünk, hogy minden törekvés és igyekezet, mely e pontot érintetlen hagyja, bármi fontosság tulajdonitassék is annak, a dolgok folyamát s a végső elhatározást kevéssé fogja elősegíteni. Ő cs. kir. Fölségének Münchenben és Possenhofenben mulatósa, mikép eddig elhatározva van, nyolcz napig tartand. Ő cs. kir. Fensége József főherczeg Prágából Bécsbe érkezett. A Trieszt. org azon tudósításhoz , hogy Nemourskg Bulgária és Oláhországba utazott, különféle alaptalan aggodalmakat csatol. A herczeg sept. elején Magyarországban a Coburg herczegi uradalomban volt, ■ 8-kán a magyar korona megtaláltatásának hírére Orsovába utazott. Onnét, a gőzhajóra várva , háromnapi kirándulást tett a nevezett tartományokba , és september közepén ismét Bécsben volt. F. hó folytában tanácskozások kezdetnek egy a fiatal fegyenczek számára szolgáló korszerű letartóztatási és javító intézet felállítását munkáló új egylet alapítása fölött, mely alkalommal minden az ezen egylet tételét, czélját és hatását illető kérdéspontok tárgyalás alá jövendnek. Jellacsics báró táborszá.s horvátországi bán pd.i-kén reggel Kőszegre utazott, jelenleendő amaz emlék fölszentelésén , mely ott az 1849- d. évben megölt cs. kir. határőrök és horvátoknak állittatik. A „K. Zig“ imezt írja: Bizonyosnak mondják, hogy a két német nagyhatalmasság neutralitásuk szükségességére nézve egymás közt megegyezett, s hozzá teszik, miszerint még csak az forogjon, hogy Oroszország részére a visszavonulást némileg elfedezzék, miután a czármagassa Nesseirodeféle legújabb sürgönyöket élénken sajnálja. Oroszországban állítólag a végső pillanatig azon meggyőződést táplálták, hogy az angol-franczia szövetség megszakasztását kezökben tartják. Mi nem tudjuk mennyiben alaposak ezen állítások, de az orosz békeszeretetnek nem volnánk hajlandók föltétlen hitelt adni, mivel Oroszország már egy hosszabb halogatásból is különféle, magára nézve kedvező fordulatokat várhat. Ausztria mindent elkövet , mennyiben Oroszországgal szövetsége csak megengedi, hogy a háborút megakadályozza. A bécsi kabinet azért mindjárt a bécsi kiegyenlítési javaslat visszavettetése után egy új javaslatot dolgozott ki, melyben a Portától kívánt módosítások tekintetbe vétettek. Ezen újonnan formulázott javaslat a nagy hatalmaknak egy felvilágosító jegyzékkel adatott át s azoknak beleegyezése köretett. Anglia nem adta hozzá megegyezését. Anglia javaslatot tenul közös tanácskozások kezdésére. E tanácskozások már eddig.Bécsben alkalmasint folyamatban is lesznek. KÜLFÖLD. Németország. Bornin, octob. 8. A „Schies. Zig“ imezt írja : Az orosz császár jelenléte most természetesen azon sarkpont, mely körül a politikai beszélgetések és elmélkedések az itteni fővárosban forognak. Ezen beszélgetések annyival élénkebb és hevesebbek, mivel a sajtó itteni közlönyei egy hozzájuk érkezett megintés folytán az orosz-török vita kérdést önálló vezérczikkekben többé úgyszólván nem is érintik. A hallgatagság eredménye azonban az orosz felfogásra nézve koránsem kedvező , mivel az itteni közvélemény, mely tudomás szerint a nagy tömegben az orosz felfogással ellentétben áll, az orosz-török ügyréli felfogásában szabad nyilvános röptének megakasztása által csak még inkább megszilárdul. Az itteni Vossi újság ez alkalommal Jarcke-nak egy mondatát emeli ki, mely így hangzik: „A sajtó mindig a már létező érzelmek symptomája, s nem gondolhatni hatást oly só részéről, ki már egy vele öszhangzó, homogén közönséget nem talál. Nagy tévedés azt hinni, hogy a sajtó teremti egyenesen a közvéleményt. De a közvélemény az államhatalom puszta törvényei és parancsai által a világból ki nem irtható.“ Az itteni ,,I reuss. Hochenblatt“ arra emlékeztet, hogy az orosz kormány az ő első jegyzékeinek közzététele által a keleti kérdésben maga idézte elő az európai sajtó polémiáját, s itt tanúságul kiemeli a „Nord. Biene“ izgató czikkeit, Wjasinski herczeg költeményeit, s a moszkovai patriarchának az orosz lapokban kinyomtatott szózatát, s ezt az orosz kormány, maga részéről mind megszenvedte. Francziaország, Pária, oct. 7. — A harczi aggodalmak napról napra nagyobbulnak , és a Moniteur hallgatása, mely a megnyugtató tudósításoktól tartózkodik, nem bír kielégítő hatással. Azonban itt tudni akarják, hogy a tegnapelőtti, St. Cloudban tartott miniszteri tanácsban, elhatároztatott, miszerint a nyugati hatalmaknak Törökország részére leendő föllépése, Angliával egyetértőleg szabályoztassék, s hogy ennek alapja volna az általános háború kikerülése. Ennek következtében diplomatiai és katonai intézkedések történtek, azonban erre nézve az általános háború eventualitását sem hagyták figyelem nélkül. Ez azon körülmény következtében erősíttetik, hogy Canrobert tábornok valósággal parancsnokává neveztetett egy 30,000 emberből álló tábornak. Ezen hadtest a római helyőrségből és azon erősítvényekből fogna állani, melyek oda fognak menni. Az iderendelt seregek részint elhajóztak, és minden bizonnyal más időben ezen körülmény az európai kabinetekre nézve összeütközés tárgya lenne, azonban most Európa, bármit mondjanak is ellenkezőleg , ostromállapotban van, és ez alal minden megmagyarázható. A római hadsereg nagyobbításának kettős hordereje van: ha a diplomatiának sikerül a háborút Orosz- és Törökországra szorítani, akkor az Olaszországban kitörhető mozgalom lenyomására szolgáland; azonban ha általános európai bonyodalom fejlődnék ki, a nyugati hatalmak azt könnyen Európa más részei ellen alkalmazhatnák. Egy német lap levelezője , ki a francziák császárnéját most közelebbről látta, midőn az északról visszatért, ezeket írja róla : „Én először látom a császárnét, és most is virágfüzérekkel szeretném halmozni, melyek fölött áthaladt, oly igéző, oly szépnek tűnt föl előttem. Mindaz, mit e nő csodaszerű jelenségéről olvastam, hallottam — és pedig tudomás szerint a francziák nem igen fösvények a dicsőítésben, ha nemzeti hiúság forog kérdésben — előttem tökéletes igaznak és valónak látszott. Mint született királynő ment át a hódolattal és nyájasan üdvözlő sorokon , arczán kimondhatlan varázs ült, egész odaengedés és bizalommal, de mégis fensőséggel , mely tudattal bir azon fényes koronáról, melyet hordoz. Egyszerűig volt öltözve, mint ezer nő szokott naponkint öltözni, és mégis ezer közöl meg lehetne ismerni és mondani: ennek kell lenni, ez ő ! A császár vezette, mint mindig, tábornoki egyenruhában való, tollas kalapját kezében tartva és barátságosan köszöntgetett mindenfelé nejével együtt. Míg a menet rendezkedett, a magas párnak kissé a bejáratnál megállapodnia kellett; idő volt a szemlélődésre. — Azonban a császár mennyire megváltozott! — Őt elutazásom előtt kevéssel a múlt évben láttam, midőn octoberben bemenetelét tarti Párisban , a déli tartományokbeli visszatérte alkalmával. — Akkor ő feledhetlen benyomást tett reám. — Egész Páris fölékesíté magát érte és az egész Páris elibe sietett, s először nevező császárjának. Egy pompás arab lovon , talán a legszebben Francziaországban lovagolt át az örömriadó tömegeken, némely helyeken a virágfüzérek és koszorúk majdnem lenyomták, s különben oly komoly vonásain a mosoly dicsőülve vala, akkor ő minden szivet megnyert, tükre vala saját, oly fényesen teljesült végzetének. De tegnap ? Majdnem görnyedezve ment neje mellett, előttem kicsinek, vastagnak, sőt ügyetlennek látszott. És arczán ismét azon bánatos kifejezés, melyet a múlt években rajta mindig észrevettem, és a mely csak egyszer , azon nap , melyről szólottam, enyészett el egészen. Meggörnyed nagysága miatt, mondám magamban, nyomja koronájának súlya, melyért ő egész életét áldozta, mely alól neje mint egy kegyistennő tűnik ki? A császári pár az első trónmenyezet alatt a városi préfettől néhány szóval üdvözöltetett, azután egy négy fogatú kocsi állt elő, előtte lovasok állottak fölvont pisztolyokkal, hátul vértesek kivont karddal, és előindult a menet egy csoport udvari kocsi és a szokott fogatoktól kísértetve, istennek legyen hála, szép lassan, hogy a császárnőt mindenki láthassa és üdvözölhesse, mert az átalános lelkesedés nyilatkozványai leginkább őt illették.“ Páris, oct. 8. A Pays és Constitutionnel a keleti kérdésről értekeznek. Hangjuk különböző , de lényegileg tökéletesen egyek, s látható hogy tételeket ugyanazon egy sugallatnak köszönhetik. Minthogy mindkét czikk ugyanazt beszéli, arra szorítkozunk , hogy a Pays lényeges tartalmát közöljük. Azon különböző háborúkra utalva, melyek Európában 25 év úja, az azokban részt nem vett nemzetek vagyonára és jóllétére csak alárendelt befolyást gyakoroltak, kérdi a Pays, miért történik az, hogy az Oroszország és Törökország közti összeütközés a kedélyeket épen most oly élénken miért foglalkoztatja, az érdekeket annyira miért nyugtalanítja, s miért nehezül oly veszélyesen minden nagy állam köz- és magánvagyonára. Látszólagos okát egyedül azon félelemben találja , hogy a török-orosz viszály európai fog lenni, és azon átalános gyuladás nundoordről kiüthet, minek legkisebb szikrájának kioltásában a diplomatia harminc év óta nagy gonddal fáradozik. Ausztria és Poroszország, véli a Pays tovább, nem akarják, hogy a háború Európában kitörjön. Oroszország sem akarja az Európávali háborút, mert tudja, hogy általa mit kockáztat. Nem , Ausztria és Poroszország nem akarják, hogy az orosz birodalom a török birodalom rovására szerfölött nagyobbodjék. Ebbe nem azt kellene következtetni, hogy ők, ahelyett hogy ezen borzasztó kérdést a Törökország elleni nyílt ellenségeskedés által, vagy Európávali daczolás által bonyolítná . Sőt inkább azt kívánják, hogy az békésen oldassák meg. Mi nem hisszük, s nem hittük soha egy coalitio tehetségét Poroszország, Ausztria és Oroszország között; sőt ellenkezőleg , a két elsőt illetőleg az érdekek kibékítésére nézve őszinte közremunkálásukban hittünk, és mi meg vagyunk győződve, hogy ők a nyugati hatalmaktól a békeszerzési munkálkodásokban , miért velük egyesültek volt, nem fognak elszakadni. Minden hatalom e czélra nézve nézete, külön helyzete és méltóságának kötelessége szerint cselekszik; azonban van egy átalános politika, egy magas érdek, mik mindezen egyes cselekvények fölött uralkodnak : ez az eszély politikája, ez az egész Európa érdeke. Azonban ez erdők békét kíván, békét, mely az új polgánsodás alapja, az előhaladás föltétele és sokáig megrendített társadalmunk szükséglete. Minden nemzet jelenleg, az erkölcsi és gazdászati világ nagy föladatain törve fejét, azzal foglalkozik hogy hosszú forradalmainak kárait jóvá tegye, a társadalmi, politikai és vallásos rend alapelveit megszilárdítsa és a belsóllét minden elemét kifejtse. A kormányok , legsürgetőbb okok nélkül, a polgárosítás ezen művét egy átalános háború esetlegeinek nem áldozzák föl , nem veszélyeztetik a hódítások és erőszakoskodások szelleme által, mit nem lehetne menteni, vagy coalitiok és daczolások által, mire ürügy hiányozni fogna. Megelégesznek vele, közbenjáróul lépni föl, mihelyt Európában komoly viszály tör ki, midőn a gyengét védik, az erőst mérséklik és a jogot mindenütt, hol fenyegettetik, védelmezik. Most is úgy fog történni. Végre bizonnyal formát találnak, hogy minden érdeket törvényszerűleg kielégítsenek; a közvélemény minden esetben nyugodt lehet; ha a háború Orosz- és Törökország közt kitörhetne is, mint a dolgok állanak, föl nem tehető, hogy azért Európa más államaiban is kitörjön. Egy német lap párisi levelezője után a bécsi Presse írja : „Az itteni angol követség a czárhoz intézett hadüzenet szövegét ma megkapta. Azonban, mint erősítik, a Bécsből távirdai után jelentett 4 heti idő a Dunafejedelemségek kiürítésére a nyilatkozatban nem foglaltatik. Midőn Kisseleff a sürgöny tartalmát megtudta , ezt mondotta : „Ha a sürgöny egész térjében megvalósul, császárom és uramnak egy ukáza jelen meg, mely Moldovát és Oláhországot az orosz császárságba keblezetteknek nyihánítja.“ , Francziaország déli részein seregösszevonások történnek. Az ottani helyőrségeket két főtiszt járja be, hogy a hadügyminiszteri parancs gyors végrehajtásán őrködjenek. A római franczia helyőrség mégis nagyobbitatni fog. (?) A franczia seregek elhajózása előlegesen szükségességi okmánynak nyilváníttatik, hogy a pápai államokban a rendet fentartsa. Mert itt bizonyítványokkal bírnak az Olaszországban elterjedt forradalmi mesterkedésekről. A franczia kormány ez ügyben Piemonttal már alkudozásba lépett, mely azon ponton áll, hogy megköttessék. A piemonti seregnek eventualitások következtében oly állás jelöltetik, mely közelebb volna a támadó mint védő álláshoz. Az angol kabinet a tervet gyámolítja, sőt mitöbb, lord Cowey (angol követ Párisban) egyik angol minisztertől (Palmerston) értesíttetett, hogy Siciliában nyugtalanságoktól félnek. Ámbár meggyőződve lehetünk, hogy Sicilia egészen csendes, mihelyt Palmerston az ellenkezőt mondja: épen úgy tudósítják a franczia kormányt Romából, hogy Romagnában hasonlókép fölkelés készül, a Mazziniféle titkos társulatokra támaszkodva. Ezek és más aggodalmak elégségesek, hogy Napoleon Lajos az isteni gondviseléstől a rendet illetőleg rábízott küldetést újból teljesítse, és seregeket küldjön Olaszországba.“ — Eddig terjed a közlemény. Az I nd. b eg - nek írják Konstantinápolyból, sept. 25-kén: „A törökök szilárdan elhatározták nem engedni, jőjön a minek tetszik, és inkább buknak becsületesen, minthogy új engedményeket adjanak. Bármi súlyos horderejű legyen is ezen határozat, a Porta meg nem változtathatja. ... A nemzet hangja megszólalt és annak engedelmeskedni kell, ha az országot egy forradalom borradalmainak nem akarja kitenni. A kormány jelenleg ily állásban, mit túlfeszített követelések irányában kellett vennie. Tegnapelőtt négy gőzfregatot küldtek Syriába, hogy onnan új seregerősítvényeket hozzon, más kettőt pedig álgyukkal az ázsiai sereg számára a fekete tengerre indítottak. A compiègnei császári vadászatokon csak kevés diplomata jelen meg. A nagyhatalmak képviselői közöl csak Cowley hivatott meg. Francziaországban jelenleg 614 lap jelen meg, még pedig hetenkint vagy naponkint. Helvétia. Emlékezhetni, mikép az ausztriai kormány múltjul. 17-kén a Slelvétiában levő ausztriai munkásokhoz egy parancsot küldött, hogy két hónap alatt hazájokba visszatérjenek, mely határidő ha eltelik, azután nem engedtetik meg hatájok határainak átépése. Ezen határidő sept. 17-kén telt ki; a határszéli ausztriai hivatalnokok a jul. 17-diki parancsot szigorúan végrehajtva a határról visszautasítottak szabálysz°erüieg minden oly munkást, ki a kitűzött határidő alatt magát nem jelentette az Ausztriába való menetel iránt. Eredménye jen, mikép az Ausztriával határos cantonokban jelentékeny számú idegen gyűlt össze és ennek következtében a cantonok a központi szövetségi kormánynál igen komoly panaszokkal léptek föl. Thurgau és St Gallen cantonok hatóságai főleg igen nagyon sütették, hogy a szövetségi kormány e tárgyban mielőbb előterjesztéseket küldjön Ausztriához. A panaszló cantonok, mint az Indep beige tudósítatik, azt állítják, hogy Ausztria e kérdésben forgó parancsát nem kapták hivatalos úton, hanem csak°töríénetesen találták föl az ausztriai újságok hirdetményei között. (?) S ez lett volna oka, miszerint a szövetségi kormány csak hat hét múlva értesíthette a cantonokat a parancs kelése után. (?) Mint fenebb említettük, az ausztriai munkásokat két hónap eltelése alatt kellett eltávolítani a mondott rendelet kerésétől kezdve, és ott a szövetségi kormány csak aug. 31-kén tudathatta a canton-kormányokkal. Ezeknek nem volt több idejök mint 1ó nap, hogy kikerültessék azon veszély, miképj hontalanokkal ne terheltessék, és nem lehet csodálkozni, ha a visszaküldött ausztriai munkások nagyrészint sept. 17-ke után érkeztek a határokra. Im ezek a védvek, melyeket a canton-hatóságok a központi kormánynál érvényesítni akarnak, és amelyekre ez Ausztriánál tett előterjesztéseiben támaszkodik. Azonban Ausztria mindeddig nem látszik engedni az om szigorból, melyyel a M 17-ki parancs végrehaj-Belgium. Brüssel, oct. 4. Azon franczia jegyzékre meg sept. «lejen a belga sajtó elleni panaszokkal ide érkezett tegnapelőtt egy más következett, melyben panasz emeltetik az első panasz figyelemben«« vétele miatt megtornánart r *S20kkal. 3 nevezetesen tagjai volnának a menekültek kérdése és az állítólagos orleanista összeesküvés, melynek tűzhelye Belgium volna Ha Napóleon ezen panaszainak a legrövidebb idő alatt eleget nem tesznek, ő a Francziaországgal szomszédos Tiennegau tartományát megszállja. Ez a 11 a 1 csak * álogot akar kezében fontos k fi vet 1 x” teljesítés ére dót azon pillanatban e 1 h ae vi a 1 * lás VG-k 16T- te|je8i“e‘nek Hog; Xes aV mn’rf ,a113tndk V0'gre’ határozottan 2 ' mondja, miből azt következtetik, hogy ezt maTM Napoleon sem tudja, s hoTM dömA é. * maSa keleti kérdés fordilatát, a harezra kerül a dolog akarja vét- .|la komolyan elleni fenyegetéseit. Levelező Jazonfirehajtfni Bftgium nem kezeskedik, jóllehet rnpedeh ./• an,.a fenelbiekért hallotta. J meglehetős hiteles forrásból Kp* . hospitiuiuában, S. Mihály ünnepi. *Az egykor ő szentsége paedagogiai kormányzója vola az ezen nagyszerű intézetben alapított mulani iskolának. A guardia nobile és három osztály franczia dragonyosok kíséretében délelőtt 10 órakor hat lovas pompakocsiba üt más három kocsival, melyben a szolgálattévő főpapok ültek hagyta el a quirinalt, és a Quatro Capa hídon át a Ripa grandera ment, hol őt Tos 11 bibornok ő emin, és Montreal osztály tábornok az intézet ajtajánál üdvözölve fogadták. A nagy mise után a szentsége az erkélyre jött, melyről a Tibet kikötőjében horgonyzó számos belföldi és idegen hajók matrózainak és a piaczon összegyűlt számos népnek a hajók kisfegyvereinek ropogása közt apostoli áldását osztá. Ő szentsége ezután meglátogatta azon teremeket, melyekben a műtani iskola növendékeinek a szobrászat, festészet, rajzolat, gépészet és ipar különböző ágaiban készített művei a közönség megtekintésére kitéve valónak. A szent atya igen jó kedvű volt, a a kitett tárgyakra nézve megelégedését nyilvánította. Mindjárt délután visszatért a Quirinalba. ,, Az atya egy apostoli brevet írt alá, a jezsuita atyák kollégiumának alapítására szülővárosában Sinigagiiban. Hogy ő szentsége irántoki hajlamának bizonyítványát adja, az iskolát maga alapítá, s azután átadta a Jézus társasága atyáinak. Ezen iskolában az ifjúság egyházi tudományokra képeztetik ki, s minthogy Ancona és Romagnahoz e város közel esik, a romai kollégium után legjelentékenyebb lesz az egyházi államokban. Spanyolország, Madrid, oct. 3. Soulé, amerikai követ megérkezett, ■ néhány nap múlva, magánkihallgatás alkalmával nyújtja át megbízó levelét. Midőn a királyi udvar oct. 1-jén az Atocha-templomba ment, a palotától a templomig katonai sorfal képeztetett. Midőn a nagyszámú néptömeg a királynőt, karján az asturiai herczegnővel meglátta, átalános örömriadásba tört ki. Az egész ünnepély nagyszerű látványt nyújtott. Nagybritannia- London, oct. 7. Az angol lapok név szerint a „Press,“ nagy fontosságot tulajdonítk azon körülménynek , hogy a középtengeren nagy számmal jelentek meg északamerikai hadihajók, s minthogy Jonathan öcsét sokkal gyakorlatibb tapintatúnak tartják , semhogy róla feltehetnek, hogy flottáját csak úgy semmiért küldte volna oly hosszú nagy útra, ezen amerikai armada megjelenéséből azt magyarázzák, hogy Jonathannak ismét kedve jött, szintúgy mint John Bullnak , komolyan beleszólani az óvilág bonyodalmaiba. Hiszen egy amerikai tengerésztiszt, midőn Washington s ennek be nem aratkozási elve szóba jött, minap így nyilatkozók: „Washington is másképen beszélne, ha most élne; nem is viselné magát úgy, mint hanyag whig, de mint tevékeny democrata.“ A „Press“ kimutatván a yankeek mostani politikai hitvallását, emlékezteti angol olvasóit, hogy az Egyesült államok kereskedelmi hajói már tetemesen felülmúlják Nagybritanniáéit, s csupáncsak az új-yorki kikötőben levő hajók tartalma már is annyi, mint a Londonban s Liverpoolban levőké összevéve. A múlt év végén az összes északamerikai kereskedelmi hajók tartalma négy, az angoloké nem egészen negyedfél millió tonnát tett. — Ezen csodás adatok szembeszökőleg fontosak, kivált ha meggondoljuk , hogy itt egy fiatal , előretörekvő köztársaságról van szó, mely azt látszik hinni magáról, miszerint Istentől és jog szerint arra van hivatva, hogy mindenütt a politikai censor és közbenjáró szerepét játsza el. A „Cincinnati Gazette“ egyik párisi levelezésében nagy helyesléssel van említve az amerikai ügynöknek a franczia udvarnál, Sandford urnak jótapintatú magatartása. Ez ugyanis minap a Drouin de Lhuys külügyministertől adott diplomatiai ebédhez nyomtatott meghívót kapott, melyen mint a többieken, „en uniforme“ volt olvasható. Sandford úr azonnal ír a miniszternek, s kifejezi sajnálatát, hogy a Marcy államtitkártól kapott s a miniszter előtt is alkalmasint ismeretes utasításoknál fogva udvari díszruhában meg nem jelenhetik, kérvén egyúttal a minisztert, tegyen jelentést a Tuileriákban, hogy ő — az ügynök — ezentúl az udvarnál is mindig csak egyszerű polgárruhában fog megjelenni. Drouin de Lhuys úr utóbbi meghívása folytán tehát Sandford úr megjelent az arany-, drágaságok- , keresztek- és csillagoktól ragyogó gyülekezetben, s fekete kabát- és nadrágban, fehér mellény- és nyakkendővel, a schweizi ügynök mellett foglalt helyet. Ugyanaznap este, I. Napóleon születése napját, ar ünnepélyére, a Tuileriákban válogatott társaság gyűlt össze, s Sandford ur is ott volt, szemlélgetvén a tűzijátékot és kivilágítást. Sandford ur épen Mathild bűnővel s a porosz követtel beszélgete, midőn a császár belépett, s végig menve az egész, termen, egyenest hozzámegy , barátságosan kezet fog vele , néhány perczig beszélget, aztán kéri, köszöntse tőle, ha Amerikába ér, egyik közös barátjukat, s végre ajánlja magát, s visszatér a császárnéhoz. Most már természetesen egészen megfordult a koczka, mindnyájan felkeresik Sandford urat, kik előbb tőle távoztak volt, s az amerikai ügynök valódi diadalünnepet ült az udvarnál, ahelyett, hogy — mint sokan hivék — megalázásban részesült volna. London, oct. 8. — A „Times“ a kabinet állásáróli közleményeit azon észrevéttel kezdi, hogy a tanácskozás azon okból tűzetett tegnapra, mert feltévék, miszerint a hét folytában részletes tudósítások érkezendnek Konstantinápolyból. Azonban a hétfői távirati sürgöny óta rejtélyes homály borítja a keleti állapotokat. Minden órán várják a futárt, és felteszik, hogy a zultán eddig nehezen követhető a nagytanács javaslata, mert ngm fontos rendszabály, mint egy hadüzenet, azóta már egész Európában közhírré lett volna. ,,Na’ adott magyarázatunk (e hallgatásról) helyes, úgy lehetlen megmondanunk, meddig fogja még a zultán, ki ez ügyben alattvalóinak nagy részével nem látszik egyetértésben lenni, tanácsa javaslatát mint segélyének biztosítékát s mint Oroszországot figyelmeztető tényt, magának fentartani. Azonban valószínű, hogy ha már eddig ennél is többet nem tett, s a háborút még valósággal meg nem üzente, ez ma vagy holnap megtörténhetik. Ezen esetre látni fogjuk, hogy a brit kormány megteve mindazon elővigyázati rendszabályokat, melyek az ottomán birodalom megvédésére szükségeltetnek. Úgy hisszük, többet a london-taverni harczias gentlemenek sem követelhetnek tőle, kivéve azon esetet, ha az Oroszországgal a háborút oly valami bizonyos szerencsének tartjuk, hogy az minden időben, minden áldozattal, túl minden erkölcsi kételyeken, létesíthető. De a kormányok, bármikép legyenek is összeállítva,nem indulhatnak a vakszezon után, s bizonyosan mindazon miniszterek közöl kikkel 40 év óta bírunk, egyik sem nyúlt volna oly rendszabályokhoz, melyek a két, most szerencsére Európa leli