Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)

1853-12-08 / 1125. szám

1 1853- negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékre postánkü­ldve: Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „­­ „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti e 1 a d 4 s is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyek­ tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő url-ntcza 8-dik szám. Szerkesztési Iroda: Url-ntexa 8 ix Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Pesten házhozhordva : Félévre . 8 „ — „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 k. p Csütörtök, dec. 8-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. hirdetések öt ha­­sábos petit-sora 4 pgc kraj­­tériával számíttatik. A be­hatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár- jával számíttatik.­­ A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. London, dec. 2. Ki mer, az nyer! Vajha a játékosok e maximájá­nak követésére ne kényszerítetnék a török, habozd szö­vetségeseinek félrendszabályai által. Vajha ily agga­lomra némi alapot nyújtó újabb hireink hamisaknak bi­zonyulnának be, s ne látnák a koczkázási irány előjeleit a törökök hadi s politikai újabb eljárásában.—Nem a szá­razföldi hadjáratot kisérik nehéz kebellel az ottomannok barátai, de szorongva nézik a török-egyptomi flottányik tengerre keltét. Az, hogy a­zultán ázsiai sergei hősileg védik a hősileg ostromlott sz. miklósi volt orosz várt, s legközelebbről más két ellenséges váradot ejtenek hatal­mukba ; az, hogy Omer pasa heves harczokat vívat a Duna egyes szigetei s jobb parti pontjaiért, és a kalafati erőt 12 angol mértföldnyivel közelíttető Krajovához: mindez csak bátor, de nem merész, sőt talán a közeledő orosz segéderő miatt szükséges eljárás. Merész tett azonban Slade Adolf vagy Mushiver pasa török admi­­rálnak részéről, télnek idején szállni a Feketetengerre, melynek sűrűn s hirtelen ereszkedő ködei, bizonytalan révei, s hideg éghajlata magokban is elég erős ellensé­get képezene. Vagy legalább merész lépés ez akkor, ha a­mit a Daily News épen nem tart lehetetlennek, Sebasto­pol ostromlására tétetik. Igaz ugyan , hogy Sebastopol nem Gibraltar, sem Queebec; s meglehet, hogy az oro­szok ereje a Feketetengeren nemcsak hogy nem na­gyobb, sőt inkább, felosztottabb lévén, gyengébb is a törökökénél; végre feltehető , hogy a Várnáig s Trebizondig czirkáló angol s franczia hadihajók­nak s a bosphorusi összes segédhadnak védszár­­nyai alatt mozog a bátor kalandra kelt flotta , mind­ez azonban még nem teszi a török győzelmét Sebas­topol előtt valószínűvé. Pedig puszta lehetség­­re építeni csakugyan nem más, mint koczkajáték. — De míg ekként a török koczkára veti a csatamezőn, nem ugyan múltjának, melyet Anglia s Francziaország őriz, hanem jobb jövőjének, csak önembersége által ki­­vivhatónak , érdekeit, a politika terén is merész sakk­­vonásokat tesz." Elég világosan szólnak erről Szerviával előidézett bonyodalmai. Ez ország félfüggetlen tarto­mány, fejedelme Georgevics Sándor, vazalja a­zultán­­nak; fennen hirdetik ezt a szerb váraknak török­ őrizet alatti léte, s az évenkinti 200 ezer forintnyi hódolat-adó, melylyel a belgrádi kormány a konstantinápolyinak tar­tozik. Neutralitásának tehát annyira feszítése, hogy a bosnyák seregeknek az határain átvonulást megtiltja , sőt , Garashanin orosz consult visszaköveteli, és számára exe­­quatur-t sürget akkor, midőn a­zultán nyilt háborúban áll a czárral, nem jogalapon nyugvó cselekvény. De viszont a törökök részéről sem ildvatos eljárás a consult Belgrádból távozásra kényszeríteni a város bombázta­­tásának fenyegetése alatt, s általában ügyeit ez ország­gal egy ucsiczai ütközetre űzni. Mert mindaddig , míg Szerbország semleges, az orosz csak erőszakot használva kelhet át Viddinen túl a Dunán , kerítheti meg a Bal­kánt , s fenyegetheti Zsófián át Konstantinápolyt. — Ily eljárás csakugyan nem más , mint a játékosok maxi­mája : ki mer, az nyer! Palmerston lord az „Istenige terjesztési társulati­nak megtagadá az évenkint számára kiadatni szokott Queen’s letter-t, melylyel a nevezett társulat adakozá­sok gyűjtésére hatalmaztatik fel. Ez eljárását a bel­ügyminiszter azzal indokolá, hogy az Istenige-terjesz­­tők túlléptek utóbbi időkben hivatásuk körén s tracta­­rián tanok mellett apostolosk­odtak. Siettek is ezért óvást emelni Gladstone és Newcastle­ig, a tractarián elveknek a kabinetben támogatói, a belügyminiszteri rendszabály ellen, de Palmerston lord rendületlen ma­radt. A Morning Herald­s Advertiser e történtek után vagy az egyik vagy a másik félnek kilépését a kor­mányból, s mi ezzel együtt járna, a minisztérium össze­omlását, nem tartják lehetetlennek. A parliamenti reform kérdése is erősen feldúlta a coali­­tio tarka elemeit. Rebesgetik ugyanis,hogy a közelebbi ka­binetülések egyikében Russel­lord a 10 fontnyi szavazási jognak 5 fontnyira leszállíttatását indítványozó, de indít­ványa főleg Palmerston s Aberdeen lordok heves ellenzése következtében megbukott. Mondják, hogy Russell lord tervének kivitelére még egy kísérletet teend ; ha ebben is meghiúsíttatnék, odahagyja a kormányt, minthogy őt a szavazati jog szélesbítésének sürgetésére pártfőnöki állása, s múltja kötelezik , alapját képezvén az 5 fontnyi franchise már azon reform-bilinek is, melyet az elnök­sége alatti volt whig kormány terjesztett két év előtt a parliament elé. A mai Daily News egy zárt sorokkal írt kis vezér­­czikkben Brunow bárónak meghiusult azon törekvései­ről szól, melyekkel Slade Adolf török admirálnak s Berlase angol kapitánynak Angliába viszaparancsoltatá­­sát sürgeté az itteni kormánynál. A Morning Chronicle a diplomatiai tervekről szállongó híreket taglalja, minek : a kényszerítő kivetés, európai congressus Páris­ vagy Londonban, angol-franczia egyez­kedés, a keleti interventió körülírása s meghatárzása tár­gyában. A poelita lap az elsőt lehetetlennek, a másodikat lehetségesnek, a harmadikat valószínűnek tartja. Elmél­kedéseit e szavakkal zárja . Mindaddig, míg a hadakozó két fél határzottan ki nem jelenti, szabatosan körül nem írja, hogy miként s mily alapon kíván alkudozni ? a neutrális kormányoknak minden békittetés kísérletei si­kertelenek leendőnek. Páris, nov. 28. A Néhány hó óta keringett a hír, miszerint a kor­mány a nyilvános játékházakat megnyitja, a mai Moni­teur im­e hírt megc­áfolja. Pauvres grecs ! (szegény já­tékosok­­) Mindamellett senki ne higye , hogy magas já­tékok Párisban nincsenek. Menj a klubbokba, ezreket veszthetsz; a whistet például 5 frankba játszák egy point .... mi csekélység ama kétségbeejtő játékokhoz, mik a falak közt történnek. Egy ily játék tanúi valánk tavai Aix-les-Baninben, hol egy előkelő hölgy, másod elnöke a zöld asztalnak, 8 nap alatt, folytonos elmésség közt, elveszte 50,000 franknyi részvényeit; néhány na­pig a társaság gúnytárgya volt a szép ismeretlen, min­­denik kérdező : h­o­l a másodelnök ? Egy este, Ernst hangversenye napján­, belép a játékterembe egy fiatal férfi, vonásai oly ismerősek valának, el kezd játszani — nyer és újra nyer — mire a hangverseny órájt ütött, a másod­elnök fehér kezeiben volt összemorzsolva minden bankjegy, ő vezette Ernstet a műszomjas közönség elé , másnap elhagyá a fürdőt cousin­e és három új equipage-a kíséretében. 10 új vincennesi vadász-zászlóalj alakult,minden zász­lóalj 1200 embert számítván. A keleti kérdés egy pár nap óta háttérbe szorult egy sokkal fontosabb előtt. Az embernek — mondják is­mét komolyan — hatalmában áll valamely halottat, kivel rokon vagy ellenszenve van, pár medium előidéz­ni. így idézték elő néhány nap előtt Angliában Byron szellemét, ki a társaság közkívánatára ötlábú verseket mondott. A medium-tan Amerikában származott a forgó asztalok idejében, azóta meghódít a sok földet és sok fejet. Sok lord nem társalog, csak halottakkal. Most köztünk van, és mondhatjuk, jó órában érkezett. Mennyi bánatos özvegy idézi elő siratott élete párját! mennyi titkot közlenek velünk az alvilági árnyak ! Bi­zony néha nem árt a halottakkal beszélnünk, a föld alatt annyi nagy bölcs fekszik. Az Univers az egész­re azt mondja : Vade retro Satanas. Majd egy hét már,mely egészen hír­ meddő. El lehet most is mondani: n­incs újság? jó újság. Louis Desnoyers gr. Tyskievitz Tádé úrhoz intéz a Siéclében egy pár baráti szót. Ha a berlini zeneszemle szerkesztője elolvassa ezen,­legalább 100,000 ember által olvasott feuilletont, kiengesztelve lesz azon sok n.emnykével, mely a napok­ban fejére hullott, — azért, mivel az opera egy előadá­sára nyíltan azt mondá : détestable. Desnoyers azon egy, ki az elnyomott idegen pártjára állott, s férfiasan kimondá , miszerint nincs joga semmi igazgatóságnak a lángész müveit nyirbálni, annál kevésbbé, ha azt W­é­­bernek hitják. — E pert jövő levelemben a másik részszel együtt bővebben megismertetem. (Lapszemle ) G­a­z­d­a­s­á­g­i Lapok. Az utóbbi két számban (48 és 49) azon, a hazai bortermelésre felette fontos társulati mozgalmakon kivül, melyekről a Budapesten felállítandó központi borcsarnok s a Hegyalján megalakult borkereskedelmi tár­sulat ügyében értesülünk, — egy örvendetes, s buz­dító példájára találunk a magánszorgalomnak is, vilá­gos tanúságául annak, hogy a józan iparkotás nálunk is megtenni gyümölcsét. Dr. Entz, jeles pomologunk ugyanis ez ősszel Pándra (Pest-Pilis megye) kirándul­ván, ottani birtokos, Szilassy György urnak ok­szerűség és szorgalom által néhány rövid év alatt elő­varázsolt eszközléseit ismerteti meg. A pándi határnak ezen része még csak néhány évvel ezelőtt annyira a ha­­szonvehetlenség hírében állott, hogy tagosításkor holdja Szilassy György urnak 6000 □ ösével számíttatott fel. S nézzük e hajdani pusztaságot ma : mesgyéit ákácz fasorok és sövények védik ; déli részén szőlőültetvény képviseli részint hazánk híresebb hegyeinek, részint a budai országos szőlőiskolának válogatott fajait, de még Német, Franczia és Belgaország e nembeli ritkaságait is, s a három éves tőkék K­e­c­h­t módjára metszve ál­dások bősége alatt görnyedeznek; a szőlő aljában rend­szeresen , sorokban kiültetve, mintegy 6000 gyümölcsfa diszlik; meg van itt minden, mit Urbanek, Wölfe és hazánkban mások érdeme nemeset gyűjtött, mit a belga szorgalom úgyszólván teremtett, és Szilassy György ur házi fanöveldéjében ily nagyban elszaporitott; köze­pette e nagyszerű gyümölcsösnek, mely részint már 6 éves termő, részint fiatalabb fákban bujálkodik, emel­kednek a hajdani vadonság ős­lakói, a deréknyi vas­tagságú vadkörtefák, máris a legnemesebb körtefajokkal nemesítve, mint óriási fajfák (Sortenbourne). A fák alja részint rétnek használtatik, részint konyhakertül szolgál a legválogatottabb zöldség s főzelékneműek termeszté­sére. A birtok közepén emelkedő, s pár év előtt még kopár dombot most erdő borítja, melyben ákácz, platán, dió, fényű, és száz neme a legválogatottabb díszfáknak is tarka vegyületben örvend életének. S mindez egy ipalkodó mezei gazda szünóráinak eredménye csak, mi­vel a szorgalmasan művelt, fasorokkal körülvett szántó­földek , gazdag csűrök, kazlak és mindennemű jószág virágzó s nemesitett állapotja elég tanúbizonyságul szolgál. Hány magyar birtokos hozhatná jószágát és székhelyét hasonló iparkifejtéssel hasonló virágzásra — ha magát és hazáját igazán szeretné!­­!- Havas József kir. tanácsos ur a hegyaljai bortermesztésről újra felfogván értekezése fonalát, most már tapasztalásra és számokra fektetett meggyőződéssel javasolja a hegyaljai bortermesztő közönségnek, miszerint az aszúbor csinálá­­sára nézve álljon el minden túlságos törekvéstől, s in­kább oda fordítsa minden igyekezetét, hogy rendesen közép, de mégis jeles, úgynevezett szamorodni bort termeljen minél nagyobb kiterjedésben, és a töppedt szőlőt csak oly kedvező és kitűnő borévekben szedje ki s használja fel a szúbor készítésére, midőn a töppedt szőlő jelessége és sokasága ezt maga is átmutatja s mintegy követeli; ennélfogva önként kínálkozik oly ké­szítménnyel, mely midőn a Hegyalja hajdani hírét ismét visszaidézni képes, egyúttal oly árt alapit meg a jeles aszúboroknak, miszerint a birtokosnak nemcsak költsége megtérítve, hanem szellemi igyekezete is illően megju­talmazva legyen. — Helyes észrevételek közöltétnek a marhavásárok kellő rendezéséről, továbbá a gazdasági eszközök és gépekről, vonatkozva az idei terménytár­latra. Szőlősgazdáink figyelmébe ajánljuk a rajzban ismertetett Keusch-féle kretasi szőlőmetsző ollót; se­lyemtenyésztőinknek a dr. Thomae eljárását az eperfa veteményezése s felnevelése körül; átalában gazdáink­nak a téli hüvelyes veteményekről, s a takarmány mu­­rokrépának úgynevezett altringhami fajáról közlött czikkeket. AUSZTRIAI BIRODALOM, B­écs, dec. 2- Mint halljuk, a hadi főkormány ter­vében fekszik, hogy valamennyi csapatok vont­csövű puskákkal láttassanak el, emeltetni fogván ez által mind azok hordereje, mind pedig a czélzásbani biztosság.­­ A magasb kereskedési körökben aggodalom mutatkozik a kamatlábnak valószínű emelkedése miatt, mi hasonló hatást fogna az ezüst-agróra gyakorolni, és pedig az Angliábóli visszahatás következtében , honnét az újabb időben roppant tőkepénzek folynak kifelé, különösen Oroszországba. Ennek oka a nagy gabnavásárlásokban, s a tömérdék orosz tőkepénzeknek , melyek angol papí­rokban befektették, rejlik, s melyekre most Miklós csá­szárnak a Törökországgal­ háború viselése végett szük­sége van. Hir gyanánt közöljük ma, hogy telegraff után jelentve van, miszerint Francziaország és Anglia it­teni köreteihez a török-orosz viszály tárgyában új és terjedelmes utasítások vannak útban. Némely körökben a keleti kérdésre nézve fordulatot várnak. Vilmos főherczeg ő­­3. fenségénél ma a fogadalmi­­templom-építő bizottmány tagjai tanácskozást tartottak, melyben hallomás szerint azon örvendetes értesítés tör­tént, hogy ö Fölsége a császár már véglegesen elhatá­rozta azon helyet, melyen az uj templom fölépitetni fog. Ezen tér azonban, meyet a Fejedelem a sz­ándéklott czélra ingyen engede­t át, minden eddigi vélemények és gyanitásoktól fiát, s az, m­ikép halljuk, a Wieden külvárosi telek legszebb végén létezik és pe­dig a Belve­dere tőszomszédságában. Nem ta­gadh­atni, hogy ezen telek, ámbár a város középpontjától igen t­ívni fekszik, de az itteni k­atb. népesség egy nagy részére különös ha­szonnal birand, miután közelben egy új külváros ala­kult, melynek még temploma nincs. A hely a székváros legm­agasb pontján fekszik, s a templom ennélfogvást meglepő tekintetet nyujtana. Ma, tegnapi közleményemet a badeni kor­mánynak a frei­burgi érsekkéri viszá­lyát illetőleg, a legjobb forrás után akkér egészíthe­tem ki, hogy minisztériumunk ez ügyben is egészen sem­leges maradand, és sem az egyház sem az állam mellett közbenjárói lépéseket nem fog tenni. Túlnyomólag po­litikai okok ezen viszályban legnagyobb kíméletet tesz­nek szükségessé.­­ Az utolsó hét hullámzásai a háború vagy béke miatt pénzvásárunkon igen kedvező benyo­mást idéztek elő,­­ jelesül a korábbi hónapok pénzszű­két tetemesen emelték. Az itteni börzén t. i. naponkint az ipar- és kereskedő világ tömérdek tőkepénzei kínál­­tatnak meglehetős jutányos áron ; ennélfogvást helyte­len, ha a német lapokban az állíttatik, hogy az escompte az utolsó hetekben tetemesen felszökkent.­ ­ KÜLFÖLD Németország, Freiburg, nov. 27. Tegnap járt le a jezsuitáknak elutazásukra engedélyezett tiznapi ha­táridő ; kevéssel előtte a minisztérium egy rescriptuma érkezett a jezsuiták főnökéhez , melyben ez mondatik : ,,A tiszteletreméltó jezsuita atyáknak meg van engedve további intézkedésig a Freiburgban maradás.“ Berlin, dec. I. Ha a hivatalos lapok tudósitását, s azon buzgalmat tekintjük, melylyel azok az orosz­török viszály kiegyenlítése és rendbehozására újonnan kilátásban levő diplomatikus tanácskozásokat kieme­lik, önkénytelenül tolja magát emlékezetünkbe az öreg Vorwärts marsalnak a diplomatákról tett nyilatko­zata. Már akár maga az évszak: az esőzés t. i. az eu­rópai , s a beállott havazás az ázsiai harc­­színhelyen akasztotta meg az ellenségeskedéseket, vagy akármely más okokból, mint híre jár, fegyverszünet köttetett: mi, részünkről, az ezen egész ügyben szerzett több mint elégséges tapasztalataink után, a megújított diploma­tikus tanácskozásokba különös bizalmat nem helyez­hetünk. Legkevésbbé helyezhetünk pedig bizalmat ak­kor, ha, mint történik, ily conferentiák hivatalos hirde­­tőji és magasztalóji a hatalmas Oroszország becsületéről és méltóságáról, és a törökök daczolásáról szóló régi dalt pengetik, melylyel ők bátrak voltak igaz joguk mellett kardot rántani. Ily nézet valóban kevéssé alkalmas a diplomatiáról s annak irányzatairól magasabb fogalma­kat ébreszteni, mint minőket az eddigi eljárással szük­ségkép költöttek. Legszomorúbb állása volna pedig a dolognak, ha igaz lenne, mit némely oldalról állítanak, hogy t. i. az egész ügy az európai tárgyalás elől el fog­na vonatni, s az elintézés csupán a két villongó hata­lomnak átengedtetni. Mert ha általában kiegyenlítő al­kudozásokra kerülne, ez csak annyit tenne , mint ön­magának gyámoltalansági bizonyítványt szolgáltatni ki, midőn a diplomatia a viszály kiegyenlítését a kéz euró­pai fórum elé tartozónak sem tekintené többé. Tö­rökország függetlensége és integritása különösen az 1841. évi július 13-kai egyezmény által európai ga­­rantia alá van helyezve; a nagyhatalmak népjogi köte­lezettséggel bírnak ily integritás megvédésére. A bécsi conferentia, bármily gyönge és holt productumot szült is, legalább annyiban jó jel volt, midőn egybejövetelé­­nek ténye által kimondotta, hogy Oroszországnak a Portávak­ viszályai, mikép az első hatalom kö­vetelte, nem csupán „házi“ ügy, sőt inkább min­den nagyhatalomnak kötelessége beleszólni, ha Tö­rökország veszélyeztetett függetlensége forog fen. A diplomatiai kiegyenlítési munkát most Orosz- és Törökországnak átengedni akarni tehát annyit tenne, mint még azon vonal mögé is visszavonulni, mely leg­alább Oroszországot megfosztotta azon különös állástól, hogy a többi Európa mellőzése­ és kizárásával Török­ország ellenében ön tetszése szerint lépjen föl; annyit tenne, mint az Oroszország által már elkövetett gyakori kormánysértésekhez a többi Európának kötményekbeli felhagyását függeszteni. De ha, mikép föltenni hajlandók vagyunk, ily szándék távol van is a diplomatiától s az csak alaptalanul tévedt volna néhány hivatalos lap ha­sábjaiba , ha az vagy az évszak által, vagy kölcsönös egyezés útján előidézett s tavaszig terjedő fegyverszü­netet arra használná, hogy közös tanácskozmány­okban egy új kiegyenlítési és béketervet munkáljon ki, úgy ez a közbéke fentartásának árán, még­is csak azon föltétel alatt tekintethetnék némikép hasznosnak vagy csak kí­vánatosnak is, ha Törökországnak oly súlyosan megsér­tett integritása nem csupán a jövőre biztosítva lenne, hanem mindennek előtte ismét helyre­állítatnék. Ama terv csak akkor lenne sikeres­ és hasznosnak mondható, ha ily megsértések ismétlése ellen határozott garantiák adatnának. Európa békéje csak akkor mu­tatkoznék biztosítottnak, ha azon elvek, melyeket Oroszország terveinek valósítására gyakorlatilag ér­vényesített, nem helyeseltetnek, s azok alkalma­zása egyszer s mindenkorra lehetlenné tétetnék; • ha a dunatorkolat miatti kérdés a bécsi értekezleti okmány értelmében oldatnék meg, ha a német-magyar folyam ezen torkolatáni uralkodással Oroszország felhagyna, s Oroszországnak a Feketetengeren­ egyedülural­kodása Ausztriának ezen uralkodásban valamennyi nemzetek szabad közlekedését biztosító részvéte által véget érne. A­mily kevéssé lehet a földközi tenger „franczia belten­gerré“, épen oly kevéssé engedheti meg a közeurópai érdek, hogy a Feketetenger tovább is Oroszország egyeduralma alatt álljon. Ez által e hatalomnak magá­tól lehetlenné válnék, hogy bekövetkező s­zerveinek ked­vező politikai conjunctúráknál néhány nap alatt a t­r­ü­­éziai tengerszorosokon szilárd állást foglaljon, a egészen be a fö­drinzi tengerig túlsúlyát éreztesse. A Duna Sza­lona ágának az orosz vexatióktóli fölmentése önmagától mindazon terveket fölöslegesekké tenné, melyeket mint a György-ág hajózhatóvá tételét, vagy egy csatornának Csernavodától Kustendiiig, vagy egy vasútnak Rasso­­vától odáig építését, csak a politikai aléltség talált fel, mely t. i. erőtlen vala a Duna természetes kifolyását nyitva és szabadon tartani. Ha az európai diplomatia ily erélyre vergődik, akkor, de csak is akkor fognak a megújított conferentiák egy, Európa becsületét és méltóságát megóvó s a békét jö­vőre biztosító eredményt előidézhetni. Francziaország- Páris, dec. 2. Girardin Emil egyi­ke a jövő magyarázó prófétáinak, kik Párisban felesebb számmal vannak. Ő az elysée­i térrel szomszédos mel­­lék­utczában (Rue Chaillot) fekvő házában ül, s kit el­fogad, az bizonyos lehet, hogy a látnoktól a jövendőre nézve valami magyarázatot kap. Azonban elvitathatlan, hogy e szellemdús férfiú az idő eredményeinek kipuha­­tolására felette finom előérzettel bír. Girardin tegnap egy új könyvet hirdetett ki, s minthogy a pártok min­dig reá hallgatnak, ámbár ő folytonosan egyedül áll, könnyen gondolható, hogy már nagy mennyiségű pél­dány elkelt. Girardin ezen új könyve a mostani napok történetének legérdekesebb anyagát, a keleti kérdést tárgyalja. A könyvek, sőt a czikkek is, melyeket Girar­din kibocsát, azon előnynyel bírnak, hogy az élettel va­lódi összefüggésben állanak. Eleintén a múlt horgához köti meg tárgyalásának fonalát, mi mindig idéző modo­rából kimagyarázható, s aztán egyetlen sort sem ír, mely nem valamely személyiséggel való érintkezésből eredne. Girardin, ki publicista irataiban általában elvi­­leges, mindamellett igen gyakorlati marad. Ez oknál­­fogva új munkája: „Solutions de la question d’Orient“ méltó az olvasó­közönség figyelmére. Gi­rardin pillanatra sem szűnt meg bizonyos tekintetben a bonapartismus embere lenni, mind a mellett hogy még mindig oppositiót képez Napoleon Lajos ellen. Mint tudva van, ő volt az, ki Napoleon Lajos elnökké jelöl­­tetését legélénkebben támogatá, s még mindig a bona­partismus egy oldalát , a liberálist vallja. Girardin sohasem megy a Tuileriákba, azonban Napoleon Lajos legbensőbb barátjai közül többen járnak el villájába a Chaillot-utczában. Girardin házi barát­­jainak egyike volt például Bonaparte Napoleon, a császár unokaöcscse, Bonaparte Jeromos fia. A ke­leti kérdés megoldási kísérletei, melyeket Girardin megítél, valamint azok is, melyeket ajánl, ez által po­litikai érdekességet nyernek. Ezen megítélések nem egy publicista hosszadalmas fejtegetései, hanem ha még egy­szer oly halk viszhangjai is azon eszméknek, melyek a Tuileriákban uralkodnak. Napóleon Lajosnak eleitől kezdve főleg az volt taktikája, hogy terveit és czélza­­tait barátai ki ne beszéljék, közzé ne tegyék. Az állam­csíny előtt legmeghittebb barátai és miniszterei voltak azok, kik minden lehető esküfogadást tettek, hogy az elnök nem fogna államcsínyt elkövetni. Nem akarjuk ismételni Girardin iratának polemizáló részét; magától értetődik, hogy az a legszenvedélyesebben lép fel az orosz érdekek ellen, s azokat saját szenvedélyes modo­rával kritizálja. Girardin felszámítja azon módokat, melyek a keleti kérdés megoldását lehetővé teszik : a török birodalom nominális épsége arra vonatkozó orosz befolyással, Törökország európai felosztása , egy görög császárság felállítása, s a fennálló török birodalom ci­­vilizálása. Még néhány szót említünk meg ez irat zár­fejezetére vonatkozólag. Girardin a felhozott megoldási módok közöl az utolsó mellett nyilatkozik: civilizálni kell a mostani török birodalmat, melyhez Franczia­­ország és Anglia , miután annak Oroszország ellen segélyt nyújtottak , intézzenek követeléseket a civi­­lizatió érdekében.­­ A követelések e természete Na­poleon Lajosnak Ney Edgárhoz intézett levelére em­lékeztet; abban hasonlólag követelésekről volt szó, melyeket a civilizatio nevében a pápához akart in­tézni, s melyek végül egészen feledve lőnek, mi­helyt a franczia befolyás az egyházi államokban bizto­síttatott. Vájjon Francziaország és Anglia most nem hasonló módon kívánnak-e Törökországban a civilizatio védelmére kelni, s ottan befolyást nyerni, melyet Orosz­országnak meg nem engednek ? Csak e két hatalom po­litikájának önzéstelenségét ne higyje senki. A Girardin-

Next