Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)

1854-02-23 / 1187. szám

fegyvereket. A talán, mindenütt érzik, hogy pénz, idő és türelem egy iránt fogynak, 400 kalapos, 1000 bádogos és­ 25.000 szabó van munka nélkül; a maison meubé­­ek’ nagy része kiadatlan áll. hitel, mi azelőtt sem nagy volt, épen nincs, szóval, ha a hegyek nem szülnek va­lamit, — bocsánat e kitételért —Páris fele kezét össze­teszi, másik fele Clichybe jön. Mig itt egy világrész a másik ellen készül, kit barbárnak tart, Amerika gépei­vel hódítja meg a jövendőt. Az emberek karját minden­ütt gépek pótolják, gépek várják a csizmát, inget, öltö­nyöket, gépek alkotják az ember lábait, kezeit, alakját, egész a hangig. Az ily ember — sokan megcsalód­tak már hasonlatosságán —­ jár, beszél, eszik, és min­den emberi foglalkozásokra képes, mire sok élő egyé­niség képtelen, csak egy hiányzik az ily alakból (esze is látszik lenni) csak egy hiányzik — mondom, az érze­lem, de hisz, így talán tökéletesebbek volnának, mint mi! — Február 16-án este. Három napi folytonos esés után a háromszáz tollak még 65 százalékot estek. Sem­mi új. hír. Valamely új közbenjárásról nem igen hallani, egyébiránt közbenjáró titokban van mindig, hol két el­lenfél van, ők Noé’ galambjai, kik a béke zöld olajfaá­gát viszik a bárkába vízözön után.­­ Az oroszok még nem hagyták el Párist, bár Kisseleff körlevele ezt nekik meghagyá arra az esetre, ha a dolgok komolyabb alakot öltenének. KÜLFÖLD. Németország. A „Goth­ Zeitung“ a franczia külügy­miniszter egy jegyzékét közli a Drezdában létező egy­szersmind a gothai udvarnál is meghatalmazott franczia követhez, Napoleon herczegnek Belgiumban utazását illetőleg. Az következőleg hangzik : ,,Uram ! Napoleon herczegnek Brüsselbe utazása a drez­dai és gothai udvarok figyelmét annyival inkább magára fogja vonni, mivel azokat családi kötelékek fűzik a belga udvarhoz. Ő és. fensége látogatásának egyéb czélja nincs, mint Leopold király iránt barátságos előzékenységet tanú­sítani. Ő felsége azon óhajtását fejezte volt ki, vajha tény­leges viszonyokat látna keletkezni, melyek a két udvar­nak megengednék, hogy, ők is, valamint országaik barát­ságos érintkezéseket tápláljanak; s a császár Napoleon herczeget meghatalmazta, hogy részéről magát hasonló érzelmek közlönyévé tegye. Ezen lépés, mikép ön látja, nem birt politikai jellemmel, de a pillanat, melyben tör­tént , neki oly jelentőséget ad , melyet, mint nem kétel­kedem , a drezdai és gothai udvarok elismerni s örömmel venni fognak. E lépés egyszersmind leverésére szolgáland azon híreknek, miket részakarat vagy tévedés néhány hónap előtt a mi, Belgiumhoz! viszonylataink természeté­ről terjesztettek. Ön, uram tudja, miszerint hamisan az ál­líttatott, hogy a belgák királya, Londobani utolsó létekor a sz.­pétervári kabinet sugalmazásai folytán a Franczia­­ország és Anglia közti szövetséget megszakasztani töreke­dett, befolyása által egy magas személyt határozott, ki őt e szándékában támogassa. A császár most, egy családja­­beli herczeget küld Brüsselbe látogatóul egy fejedelemhez, ki állása­ és életkoránál fogva a Koburgok tulajdonképi feje , örömet talál annak nyilvánításában , miszerint egy tagja sincs ezen fenséges háznak, kit ő irányában a leg­­legálisabb érzelmektől lelkesittetnek nem gondolna. (qu’il n’ est pas un membre de cette illustre­ Maison, qu’il n’ en croie anime á son égard des sentiments les plus loyaux.)“ A ,,National Zeitung“ az 1834-ki orosz körsürgöny­ből , mely Oroszországnak a német udvaroknál megha­talmazott követeihez menesztve volt, következő helye­ket közöl: ,,Így minden követelések a német szövet­séghez mind bel mind kü­l helyzet szerint abban egye­sülnek , hogy a német szövetséggyűlésnek Oroszországot a szövetség protect­ojául elfogadnia kel­l.“ — „Mi azért voltunk előadá­sunkban oly kiterjeszkedők, miszerint belátni lehessen, hogy itt semmi új nem állítatik, hanem inkább hogy a Német- és Oroszország közötti jogszerű összeköttetés már régóta fen­áll. Többé a bel és kültámadások ellen Oroszországnak mint a német szövetség biztosítójának választására nincs szükség. A történet megmutatta, hogy Oroszország természetes szövetségese Németor­szágnak , mivel Oroszország érdeke a német szövetség önállóságát és integritását kívánja, és mivel Oroszor­szág sohasem lehet Németországnak veszélyes, hanem mindig igen hasznos.“ Itt a közlő bécsi lap e „hasz­nosságra“ vonatkozó adatokat idéz, s közleményét e szavakkal zárja be: Tehát Oroszország protectorátust igé­nyel Németország fölött szinte mint Törökország fölött, és pedig itt is ott is mint valami rég megállapítottat. Minden német hazafinak naponkint sürgősbé váló óhaj­tása, hogy Poroszország egyesüljön Ausztriával a Duna védelmére s ama protectoratus elhárítására. Francziaország Páris, febr. 17. A franczia követ tudósításai daczára itt még mindig azon reménységben voltak, miszerint Orloff gróf visszatérése Sz.-Pétervárra talán más érzelmekre s engedékenységre kirondja a czárt, ma azonban úgy látszik, hogy ezen reménynyel teljesen fölhagytak. — A „Moniteur“-nek február 19-diki sürgönye egy szót hoz, mely minden további alkudozásoknak véget vet. A legutolsó kísérlet, a békét fentartani, hajótörést szenvedett. Francziaország és Anglia látják, — így mondatik ez Napóleon levelében — miszerint kényte­lenek „a fegyver szerencséjére s a háború eseteire biz­­ni az eldöntést.“ Még néhány nap, s egy formaszerinti hadüzenet félbeszakitandja a békét, melyet Európa né­pei 38 évig élveztek. A vas koczkák még egyszer el­vettetnek ; a Gondviselés ezt igy akará. —’A Pays ezeket írja: Francziaország régi dicsősé­gét üdvözli azon iratban, melyben Napoleon császár Miklós czár tiszta belátása és mérsékletére hivatkozik. Europa ez iratban ama­i nagy nemzethez méltó szi­lárdságot s igazságos ügyhez méltó loyalitást ismerendi fel, mely a nyugalomteljes igazságosság öntudatával bir. Ezen irat, mely korunk történetének egy emléke marad s XIV. Lajos és I. Napóleon férfias politikájának fényes emlékeit éleszti fel, oly általános hatást gyakorolt, hogy még egyszer vissza kell térnünk reá. Ellenség és barát, minden ember nemcsak a franczia császárt megillető tisztelettel beszél ma ezen iratról, hanem egyszersmind e rendkívüli férfiút bámuló csodálattal is, ki a keleti viszály minden kérdését oly nyíltan és meghatólag volt képes előadni és megoldani. Nem akarunk a hatásról, melyet ezen irat a közvéleményre gyakorolt, bővebben szólani,­­hasonló fontosságú okmányokat sem megvi­tatni, sem jegyzetekkel kisérni nem lehet, köztisztelet­ben áll az, s a nemzeti becsület büszkén hivatkozik reá) — a Miklós czárhoz intézett levél azonban több egy égő korkérdés felállításánál, — ez maga egy hely­zet (situation.) A franczia császár, miután az ottomán birodalom sérthetlen jogait s Oroszország sokoldalú ismert eljárását előadta­, s a nyugati hatalmak méltó­sága mellett szót emelt, utolsó erőmegfeszítéssel törek­szik az európai békét fentartani. Hidat ver a mérhetlen mélység fölé , a­melyet az eddigi orosz politika alkotott, s utat nyit neki ezen becsülettel és veszély nélkül átvonulni. — Oroszország közvetlenül a Portá­val kíván alkudozni. Jó tehát! Ezen utolsó engedmény is megadatik azon feltétel alatt, hogy a két állam közt kö­tendő szerződés az európai hatalmak ítéletszava s magas jóváhagyása alá terjesztessék. Ez által mind az orosz becsvágy követelései,mind pedig Európa legitim előjogai, melyekről mint közbenjárási és ellenőrködési jogairól le nem mondhat s lemondani nem fog, fentartatnak és te­kintetbe vétetnek. Nem tudjuk, miként fogadandja a sz.­pétervári udvar ezen legális ajánlatot, mely ellen ész­­szerűleg kifogást tenni nem lehet. De ha elveti, akkor világos, hogy Oroszország, fejedelme ismételt biztosí­tásai daczára soha sem óhajta a békés megoldást, hogy erősen el van tökélve ezélzott kísérletét végrehajtani, s hogy Törökországot vazalljává akarja hóditani, ha csak szándékában egyike ama nagy szerencsétlenségeknek nem gátolja meg, melyek által az isteni és emberi igaz­ság, a gondviselés gátolni szokta halandók terveit. — Akkor nem kételkedünk , hogy egész Európa fel fog kelni első Péter utódjának hódító politikája ellen, hogy a Duna melletti nemzetiségek jogait, a szent szerződéseket, az államok súlyegyenét, a polgárisulást s az élő nemzetek érdekeit otalmazza. Minden­esetre azonban, bármily szőrszálhasogatólag okoskodjék is az orosz diplomatia, történetileg megalapított tény marad az, hogy Francziaország utolsó pillanatig becsületteljes békét ajánlott a czárnak, s hogy Francziaországra, ha Európának új csapásokat kellene kiállnia, ezekért a felelősség nem súlyosulhat. “ Az Ind­ep. Be­rgenek Párisból f. hó 17-éről írják: „A jelenleg Toulonban felszerelés alatt lévő ha­jóknak mártius 1 és 10 között a nyílt tengerre mene­telre készen kell államok. Azon esetre, ha a balti ten­gerre hajóhadosztályt küldeni szükségessé válnék, e hajóhadosztály jövő hó vége előtt nem hagyhatná el a nyugati kikötőket, hol most felszerelésével foglalkoz­nak. A balti tenger egyébiránt csak másod­fontosságú, s Anglia mégis 16—20 pompás hajót küld oda. Az orosz tengeri hatalom legfőbb elemei keleten vannak ; a megtámadók is ott fogják minden segédforrásaikat öszpontosítani, s a harcrot legnagyobb erőmegfeszítés­sel folytatni. Ily keskeny tenger hátán soha még ily temérdek nagy hadihajó nem úszott. Ily rendkívüli jelenettel, ezen egy ponton összetolult villanyterhes felhőkkel szemközt, önkénytelen keletke­zik a kérdés : miként van az, hogy a villám mindeddig le nem csapott? Korunk mély érzetével bir az általá­nos háború gyászos következéseinek, s jól tudja, mily roppant történelmi felelősség fog súlyosulni arra, ki az első ágyulövést teendi. Páris, febr. 17. Hivatalos körökben Branicki gróf­nak senatorrá kineveztetését, kinél nem rég Napoleon hg a vadászat gyönyöreit élvezte, nem tartják bizonytalannak. Bran­i­c­k­i gróf sajátképen nem politikai menekvő, s már születésénél fogva fél franczia; ezen kívül nagy terjedel­mű jószágok birtokosa Francziaországban , oly három kö­rülmény, melyek tökéletes naturalizatióját könnyithetik. A gróf atyja az orosz senatus tagja, s a czár főpohárnokmes­tere volt; a gróf maga Odescalchi Livius hg, Szerém, Ce­­ri és Bracciano hgének, ausztriai cs. k. kamarás és első rendű spanyol grandnak sógora. Nagybritannia. Az E. C. írja: „Nem kellene csodál­koznunk, ha a már több hónap óta mind az országban mind a fővárosban nyilvánuló harczias hangulat, mely mindig élénk felkiáltásokban mutatkozik, midőn egy század katonaság a pályaudvarra vezető utczán keresz­tül vonul, három percenttel magasabb fokra hág, miu­tán kiviláglik, hogy a kormány az orosz flották meg­semmisítésére nem kevesebbet számít fel , mint 1,202,455 font sterlinget. Ez nem sokára meg fog té­ríttetni, ha a czár Angliában új hajókat rendelend meg. És ha még utólagosan egy kis összegecske volna kö­vetelendő — Anglia nem hiába leggazdagabb országa a világnak, s az ország becsületére legyen mondva, most sokkal inkább félnek mint máskor, hogy a kor­mány inkább kevesebbet mint többet fog kívánni. A kő már egyszer gördülésben van, a kormány már alig ve­zet többé; akaratlanul is a háborúnak eleje az,amint ezt Clarendon lord becsületesen be is vallotta; s ha a vég­ső elhatárzó pillanatban diplomatiai csoda nem törté­nik, — mit sok okos emberek, kik az asztalmozgatást sohasem hitték, még mindig lehetségesnek tartanak — nem sokára kirepülend az első golyó a csőből, s ekkor vége a speculatiónak. Sőt már annyira került a dolog, miszerint most, midőn az első vonakodás, hogy Orosz­országgal törésre kerüljön a dolog, megszűnőnek lát­szik, még a legbefolyásosabb körökben is, melyek e­­zen szakadásnak leginkább szegültek ellene, most nem örömest látnák, ha az orosz czár hirtelen békülékenynek mutatkoznék. Aberdeen lord meglehetősen közel járt az igazsághoz, midőn legközelebb úgy nyilatkozott a felsőházban, miszerint sokan igen kellemetlenül ábrán­­dulnának ki, ha a dolog békés után fogna kiegyenlíttetni. Persze két hang így kiált föl: „No! no !“ s a nemes lord önmagát megjavítá s ezt mondá: „néma lordok és mű­veitek közt, de számos más körben ezen kiábrándulást alig lehetne eltitkolni. Mind a mellett úgy hisszük, hogy fentebbi állításunkhoz szilárdul ragaszkodhatunk, mely­nek bizonyságául a mai „Times“ vezérczikkének kö­vetkező helyét idézzük: „Senki sem várja, hogy Napo­leon Lajos levele czélját érendi; de meg kell vallanunk, hogy ha Miklós czár azon kívánságát nyilvánítná, mi­szerint kész a tett javaslatok alapján az alkudozásokat újra megkezdeni, ez oly lépés volna, mely a nyugati hatalmakat leginkább hozná zavarodásba, s Európa biztonságára nézve a legkedvezőtlenebb volna.“ Ezt mondja ma a „Times ,“ mely gyakori békevallomásait tetemes áldozaton is örömest megvásárolta volna. Ha eddig hiven visszatükrözé a kormány nézeteit, mi jo­gosít fel bennünket e lap felől feltenni azt, hogy ezt most kevésbbé tenné ?!‘ — A lakomák, mint az Oroszország elleni háború elő­hírnökei , megkezdődtek Londonban. F. hó 16-án adták az elsőt az őr­gránátos sereg tisztjei, Cambridge herczeg elnöklete alatt, 17-én leend a második, melyen alkalma­sint Albert herczeg viendi az elnökséget. Azonban , nem tudni mi okból, tegnap 16-án a tegnapelőtti távirati pa­rancs , mely szerint az őrsereg első osztálya szomba­ton, holnap , Sottihamptonian myu*.* 8Zivuau^„ , VQ_ natott s a hajóra szállás szerdára halasztatott. — Ferdinand, portugál­ régens-király,­­ Portugál ifjú királya nemsokára látogatásra váratnak az itteni ud­varnál. Törökország, Konstantinápoly, febr. 9. A minisztériumban nem történt több változás. De hiszik, hogy ha Riza pasa magát megszilárdítandotta, Resid pasa kénytelen lesz állását odahagyni. Mondják, hogy nem Resid, hanem Feti Ahmet pasa személyes ellen­ségeskedésből s Halil pasa befolyása által buktatta meg a szeraszkiert. Feti Ahmet pasa állítólag nagy kegyben áll az udvarnál. A „Triest. Ztgának írják febr. 6-káról : A had­sereg a miniszteri csere által csak nyerhetett. Mehmet Ali pasa mint 8 éves gyermek a palotába vitetett, s ott mint Mahmud zultán apródja szolgált. Szépen nőve, si­­mulékony és engedelmes lévén, azon időben megnyeré urának kegyét, úgy hogy e vagyontalan fia egy kávés­nak, fokról fokra emelkedve, 1839-ben (Mahmud zul­tán meghalálozásakor) mint hadosztálynak a tüzérséget vezényli. 1845-ben a mostani zultán táborszernagygyá nevezte ki, és saját nővérét adta neki nőül. Mehmed Alinak azon egyetlen előnye van , hogy az italnak nem barátja , de vannak jellemének más hibái, szenvedhet­­len dölyfösség, bitvágy és fösvénység. Ő a megállapo­dás embere , ki minden újítást gyűlöl, ha pénzt nem hoz neki; ellenkezőleg annak hatalmas előmozdítója, így látjuk őt a hadi mozgalmak élén, hogy állásában a hadi készületeket kizsákmányolhassa. Ez okból hízel­­gett a fanatikus pártnak , mert ezt a harcz legbiztosabb eszközéül lehete használni. S titkos rugója volt a kez­dő felkelésnek. A hatalomvágy sok ellenséget szerzett neki, s ezért már havak óta készült ellene egy reactio. A Porta most ment tőle, de bizonyosan csak rövid időre , mert a nagyon is jó zultán nővére kérelmeinek nem fog tudni ellenállni,s­őt ismét a minisztériumba nevezendi. A Riza pasa is Mahmud zultán ap­ródja volt.. . mindig azon törekedett ugyan, hogy magát a pénz dolgában függetlenné tegye , mégis Mehmed Ali és Resid viseletével szemközt na­gyon mérsékelt volt. Törökország a katonai ügyben s intézetek és gyárak felállításában, melyek az ország­nak már is nagy hasznokat hoztak, szilárd akaratának s az ország viszonyait illető helyes felfogásának mara­dandó emlékeit bírja. Riza pasának 1840—46-ban oly nagy hatása volt a­zultánra , hogy szava a császáré volt. Cselszövények megdönték őt. Resid pasa Párisból jött, s ez alkalmas emberi félelem, féltékenység és bo­­szúból az azelőtt szenvedett üldözésekért távol tartó az igazgatástól. Csak kétszer engedő ideiglenesen ál­láshoz jutni, azonban csak azért, hogy a vultán sze­meiben újólag beszennyezhesse, s hoszabb távoltartá­sát a kormányzástól magának biztosítsa. 5 évi magán­élet után Riza pasa 4 hét előtt nagyadm­irállá nevez­tetett , mindenki átlátta, hogy nagyobb czélokra van rendeltetve, s most őt a katonai hatalom élén látjuk, mely államra nézve most oly nagy jelentőséggel bir. Resid pasa valószínűleg a maga állását a nagy vezéré­vel fogja kicserélni, s az Ausztria kívánatéra a smyr­­nai esemény (Koszta befogatása) miatt letett Ali pasa a külügyminisztériumba lépene. Vájjon Riza és Resid sokáig maradhatnak-e együtt, ez kérdés, mert a kele­tiek boszuja soha sem szűnik meg , azonban a viszo­nyok kényszerűsége halasztást kiván. — A Journal de Const, az uj minisztereknek magasztaló beszédet tart: ,,Riza pasa, úgymond, most harmadszor viseli a hadügyminiszterséget, s kik őt is­merik, tudják, hogy ő itt helyén van. 1842—46-ig a legnagyobb dicséretre méltó elhatározottság, szilárdság és kitartással vezette a hadsereg szervezetének munká­latait, mely, mint azt most látjuk, s mint az azok sze­mében tűnik fel, kik azon rendkívüli nagy szolgálatokat elismerik, melyeket az az államnak tesz, mindig legna­gyobb érdemét teendi. Mindenki meg van győződve, hogy Riza pasa buzgalma, tevékenysége s nagy szak­ismerete által teljesen képes az ő feladatának megfe­lelni s souverainje, a birodalom s annak szövetségesei bizalmára méltónak fogja magát mutatni. — Mehemed Kepresli pasa — igy folytatja — a legtiszteletesb s legérdemteljesb módon tüntette ki magát azon állások­ban, melyeket elfoglalt. Mint kormányzó, mint követ és az ázsiai hadsereg főparancsnoka buzgalma, szilárdsága és ismeretei tanujeleit adta. Ő magasztos, békülékeny és becsületes kedélyű. Mint a haladás embere minden erővel azon van, hogy országa tetemes segédeszközei által minden irányban kifejlődjék. Ő Aleppoba külde­tett, midőn balesetek látogatták meg utolsó időben e várost s nehéz kötelességeit jogérzet és békülékeny szel­lemtől lelkesített kormánya megelégedésére teljesítette. Ily tulajdonok mellett Mehemed Kepresli pasa a nagy­úri hajóhadat azon jó karban megtartandja, melybe elő­dei helyezték s lehetőség szerint annak különböző ágait javitni fog törekedni, hogy szükség esetében a szárazi csapatokat támogathassa s hajóhadával az angol és franczia mellett tisztességes rangot foglalhasson el. — Az utasok mind elragadtatással szólnak a dunai hadsereg fegyelméről s magasztalják Omer pasa tapin­tatát; ő éles szemmel tartja a levelezőket, s több szol­gálatbeliek ezért elbocsáttattak. Ő határozott ellensége minden európainak (?) s úgy mint neje (horvát nő) szerfelett hizeleg a törököknek. Sok orvos és gyógy­szerészek törökökké lettek, hogy állásaikat biztosítsák; a proselyta-csinálás régóta gyöngéje volt Omer pa­sának. — Az uj nagyadmirált, Mehmed pasát (drinápolyi kormányzó) várják. — A gabnanemüek kivitele már jan. 1 -je óta be van tiltva s a drágaság rendkívül nő. — Mondják, hogy a franczia követnek megbízása van, a lengyel menekülteket törekvésükben, a hadiszol­gálat kinyerése iránt, támogatni, ki azonban sem irán­­tok sem ügyök iránt nem viseltetik rokonszenvvel. — A Chronicle egy bécsi sürgönye igy szól : Konstantinápolyi febr. 6-ki tudósítás szerint a zultán mart. közepén megy Drinápolyba. A Porta két ban­kárral 20 m. piaszternyi kölcsönt kötött, melyet a szerb adó fedez. Lord Redcliffe támogatta a kölcsön alkudo­zásait. Sebastopoli magán­levelek megerősíték az an­gol gőzös partra vettetése s zsákmányul fogadtatása iránti hírt. Kievvi utasok jelentik, hogy az utak teljes vonulásban levő csapatokkal el vannak borítva. Orosz tisztek mondák nekik, hogy a dunai hadsereg nemso­kára 200,000 embernyi erős lesz. Jelentékeny erősí­tések vannak útban Moszkvából.­­ A T­i­m­e­s­nek írják Bécsből, hogy azon török és egyiptomi tisztek, kiket Miklós császár szabadon bo­csátott s fedezettel Triestbe küldött, nem Sinopéban, hanem a néhány nappal a törvényes határidő előtt el­fogott török gőzös Tidaret-Medjarin fogattak el. A görögök felkelése Törökországban. A legújabb tudósítások fájdalom megerősítik a ma néhány nap óta keringő híreket a görög lakosságnak felkelési kísérleteiről Epirus és Thessalia tartományok­ban. Nem lehet félreismerni, hogy e felkeléseknek na­gyobb jelentőségük van, mint amaz összefutott önkény­­tes csőcselék szervezetének Moldva és Oláhországban. A görögök ellenben, kik most bontják ki a lázadás zászlaját a­zultán ellen, sem nem szegény ördögök, kik néhány forintnyi felpénzért a kereszt harczosainak csap­nak fel a „szent“ Oroszország kezébe, sem általában forradalmak s lázadásokban nem ujonczok. Ha e lázadás tovább terjed , úgy a Portára nézve annál nagyobb a veszedelem, mennyiben a lázadás épen azon vidékeken terjedhet el, melyekre a Porta főereje támaszkodik, s aztán két ellennel, elől és hátul kell küzdenie. De abban Oroszország aligha csalódni nem fog, ha a görögökben azon macskát akarná látni, mely ama fűzből, melyen már is ujjait megpörkölő, a gesztenyéket számára kihozandja. A görögök saját or­szágukat, királyságuknak kiterjedését, s vég­kilátásban egy uj görög császárság felállítását tartják szem előtt, ők Görögországért küzdenek, de nem Oroszországért, mely őket 1821-ben oly borzasztóan cserben hagyta. E lázadási kisérletek nemcsak a Portának Oroszor­szág irányábani állására, hanem az egész helyzetre nézve a legnagyobb fontossággal bírnak. E mozgalom első kezdeteiről a következő okmányokat közöljük : Pro clamatio. „Mi Arta tartomány Radobitsi helységének alelirt lakói és előkelői, azon megbirhatlan adók vas járma alatt nyög­ve, melyet barbár, minden műveltségre képtelen ozmán hó­dítóink ránk rónak, kik azonfelül még szüzeinket megszep­­lősitik — az 1821-ki harczot ismét felvesszük s a Min­denható és szent haza nevében esküszünk, hogy semmi esetben és semmi ürügy alatt a fegyvert kezünkből le nem tesszük, mig szabadságunkat vissza nem nyertük. „Harczunk kezdeténél mind testvéreink , a szabad hel­lének, mind az ozmán iga alatt nyögő sorstársaink részvé­tét felébreszteni reméljük, és azt, hogy az 1820-ai általános szent háború folytatására fegyvert ragadandnak, s hit és haza, s elidegenithetlen jogaink visszaszerzéséért harczo­­landnak. „A mi harczunk szent, igazságos, és senki, ki elnyoma­tásunk súlyát tekinti, a nemzetek jogát megfontolja , bar­bár elnyomóink védelmére, s a szent templomaink csú­csaira kitűzött félhold szépítésére egy szót sem fog emelni. „Fel, testvérek, siessetek a harczba, rázzátok le zsar­nokaink igáját s hangosan hirdessétek Isten és világ előtt, hogy mi a hazáért küzdünk, hogy Isten a mi utalmunk. Radobitsi előkelői: Cosovakis János. Kokas Demeter. Kozma Costi. Nakos Bas. Basos Ntulas. Mavromati Colios. Stuma K. C. Scaltriojanni Demeter. Calzicgami György. Merekas C, Katzelas K. Zegarides Konstantin. Esküforma. Esküszöm a szent evangéliumra, a szent Háromságra s a megfeszített Üdvözítőre , hogy fegyvert ragadva, azt előbb le nem teendem, mig elnyomónkat atyáink földéről el nem űztem s hazámat meg nem szaba­dítottam. Esküszöm továbbá a mindenható Istenre , hogy zászlómhoz hű maradok s bajtársaimat, ha kell, utolsó csep véremig védelmezendem.“ A következő athenei febr. 12-ki levél némely kö­zelebbi adatokat hoz a görög felkelés keletkeztéről. Az epirusi lázadás hite itt annál mélyebb benyomást tett, miután arra már régibb idő óta el voltak ké­­szülve. Mindamellett az izgalom az egész városban rendkívüli, s főleg az ifjúság, köztük nem kevés részt, minden lehetőt megtesz, hogy ez izgalmat növel­je. Itt azon aggályban élnek, hogy a királyság leg­alább határkerületeiben Epirus és Thessalia mellett a harczba fog bonyolíttatni, s tekintettel azon tevékeny részre , melyet Anglia és Francziaország az orosz-török háborúban vesznek , bizonyosan óvakodni fognak , e hatalmak interventióját Görögországban előidézni. Itt e felkelést Oroszország tervei teljes leleplezésé­nek, végczéljai nyílt felléptetésének tartják. Itt tudják, hogy az orosz ügynökök Törökországot egyik végétől a másikig bejárják, kik azonban legritkább esetben tulaj­donképt orosz alattvalók, hanem többnyire törökországi görögök vagy szlávok. De ez emberek feledik, hogy ők minden a czár melletti proselytáskodás mellett sem maguk, sem görög hitsorsosaik állapotát nem javítják, a törököket csak bizalmatlanabbakká teszik, s innen ered­nek aztán ama kegyetlen jelenetek, melyekre az Izlana némely fanatikusai ragadtatják magukat. A török görögökre szomorú sors vár, hahogy nem bízzák a hatalmakra sorsuk könnyítését. Eleinte azt hi­­vék, hogy a görögök, ha az Oroszország által oly vi­harosan követelt jogok ferman által biztosíttatnak, nyugton fognak maradni. De az említett ügynökök mindent elrontanak, s minden alkalommal szítják a gö­rögök közt a lázadás tüzét. A görögök a határos kerü­letekben ép úgy mint a második tizedben, kezdették a lázadást, titkos összejöveteleket tartottak, messze elá­gazott szövetségeket kötöttek, s már most jelölik a na­pot, melyen a törökökre rájuk rohanandnak, hogy őket agyon üssék. Ellenben itt azt is tudják, hogy a török kormány K. Oelsner befogatásakor nagyon fontos papírokat fedezett fel, mely a kormányt a görög összeesküdtek legrejtet­tebb titkaiba avatta. A janinai és larissai pasák­nak már erélyes parancsok osztattak , mily rendszabá­lyokat használjanak a felkelők ellen. Mindegyiknek 10,000 ember adatik rendelkezésére. Argyro-Kasztro, Kerbenc és Vlacho-Livadoban tetemes tartalékok ál­líttatnak fel, melyeket ama pasák, ha mostani erejök ele­gendő nem lenne, még magukhoz vonnának. A Triest. org mondja egy j­an­inai febr. 8-ki leve­lében, hogy a felkelők Janina és Arta közt az összeköt­tetést megszakították. Az artai várkastélyt körülvették. Albánia és a határos érületekből is nyugtalanító hí­rek érkeztek Konstantinápolyba. A görög vallásúak ott is a­zultán elleni lázadásra készülnek. A török kormány fontos okmányok birtokában van , s ismeri mind a he­lyeket, hol titkos összejövetelek tartatnak. Ezért min­den rendelkezésre álló csapatokat a görög határra ren­delnek , sőt a Dunához rendelt csapatok is ellenparan­csot kaptak s gyors indulókban Epirus és Thessaliába sietnek, hol a janinai pasa parancsnoksága alatt Arta és Dhomokónak indíttatnak, hogy a felkelési mozgal­makat túlerővel leverjék. Az angol és franczia követek mindenről értesülve vannak , s Páris és Londonba a szükséges jelentéseket már elküldték. Dunai­ fejedelemségek. Az Univers febr. 15-ikéről közléseket hoz Bukarestből bizonyos bizalmas nyilatko­zatokról, melyeket K. Budberg mindjárt megérkezésekor több bojároknak tett s melyek horderejére nem kell

Next