Pesti Napló, 1854. február (5. évfolyam, 1169-1191. szám)
1854-02-23 / 1187. szám
fegyvereket. A talán, mindenütt érzik, hogy pénz, idő és türelem egy iránt fogynak, 400 kalapos, 1000 bádogos és 25.000 szabó van munka nélkül; a maison meubéek’ nagy része kiadatlan áll. hitel, mi azelőtt sem nagy volt, épen nincs, szóval, ha a hegyek nem szülnek valamit, — bocsánat e kitételért —Páris fele kezét összeteszi, másik fele Clichybe jön. Mig itt egy világrész a másik ellen készül, kit barbárnak tart, Amerika gépeivel hódítja meg a jövendőt. Az emberek karját mindenütt gépek pótolják, gépek várják a csizmát, inget, öltönyöket, gépek alkotják az ember lábait, kezeit, alakját, egész a hangig. Az ily ember — sokan megcsalódtak már hasonlatosságán — jár, beszél, eszik, és minden emberi foglalkozásokra képes, mire sok élő egyéniség képtelen, csak egy hiányzik az ily alakból (esze is látszik lenni) csak egy hiányzik — mondom, az érzelem, de hisz, így talán tökéletesebbek volnának, mint mi! — Február 16-án este. Három napi folytonos esés után a háromszáz tollak még 65 százalékot estek. Semmi új. hír. Valamely új közbenjárásról nem igen hallani, egyébiránt közbenjáró titokban van mindig, hol két ellenfél van, ők Noé’ galambjai, kik a béke zöld olajfaágát viszik a bárkába vízözön után. Az oroszok még nem hagyták el Párist, bár Kisseleff körlevele ezt nekik meghagyá arra az esetre, ha a dolgok komolyabb alakot öltenének. KÜLFÖLD. Németország. A „Goth Zeitung“ a franczia külügyminiszter egy jegyzékét közli a Drezdában létező egyszersmind a gothai udvarnál is meghatalmazott franczia követhez, Napoleon herczegnek Belgiumban utazását illetőleg. Az következőleg hangzik : ,,Uram ! Napoleon herczegnek Brüsselbe utazása a drezdai és gothai udvarok figyelmét annyival inkább magára fogja vonni, mivel azokat családi kötelékek fűzik a belga udvarhoz. Ő és. fensége látogatásának egyéb czélja nincs, mint Leopold király iránt barátságos előzékenységet tanúsítani. Ő felsége azon óhajtását fejezte volt ki, vajha tényleges viszonyokat látna keletkezni, melyek a két udvarnak megengednék, hogy, ők is, valamint országaik barátságos érintkezéseket tápláljanak; s a császár Napoleon herczeget meghatalmazta, hogy részéről magát hasonló érzelmek közlönyévé tegye. Ezen lépés, mikép ön látja, nem birt politikai jellemmel, de a pillanat, melyben történt , neki oly jelentőséget ad , melyet, mint nem kételkedem , a drezdai és gothai udvarok elismerni s örömmel venni fognak. E lépés egyszersmind leverésére szolgáland azon híreknek, miket részakarat vagy tévedés néhány hónap előtt a mi, Belgiumhoz! viszonylataink természetéről terjesztettek. Ön, uram tudja, miszerint hamisan az állíttatott, hogy a belgák királya, Londobani utolsó létekor a sz.pétervári kabinet sugalmazásai folytán a Francziaország és Anglia közti szövetséget megszakasztani törekedett, befolyása által egy magas személyt határozott, ki őt e szándékában támogassa. A császár most, egy családjabeli herczeget küld Brüsselbe látogatóul egy fejedelemhez, ki állása és életkoránál fogva a Koburgok tulajdonképi feje , örömet talál annak nyilvánításában , miszerint egy tagja sincs ezen fenséges háznak, kit ő irányában a leglegálisabb érzelmektől lelkesittetnek nem gondolna. (qu’il n’ est pas un membre de cette illustre Maison, qu’il n’ en croie anime á son égard des sentiments les plus loyaux.)“ A ,,National Zeitung“ az 1834-ki orosz körsürgönyből , mely Oroszországnak a német udvaroknál meghatalmazott követeihez menesztve volt, következő helyeket közöl: ,,Így minden követelések a német szövetséghez mind bel mind kül helyzet szerint abban egyesülnek , hogy a német szövetséggyűlésnek Oroszországot a szövetség protectojául elfogadnia kell.“ — „Mi azért voltunk előadásunkban oly kiterjeszkedők, miszerint belátni lehessen, hogy itt semmi új nem állítatik, hanem inkább hogy a Német- és Oroszország közötti jogszerű összeköttetés már régóta fenáll. Többé a bel és kültámadások ellen Oroszországnak mint a német szövetség biztosítójának választására nincs szükség. A történet megmutatta, hogy Oroszország természetes szövetségese Németországnak , mivel Oroszország érdeke a német szövetség önállóságát és integritását kívánja, és mivel Oroszország sohasem lehet Németországnak veszélyes, hanem mindig igen hasznos.“ Itt a közlő bécsi lap e „hasznosságra“ vonatkozó adatokat idéz, s közleményét e szavakkal zárja be: Tehát Oroszország protectorátust igényel Németország fölött szinte mint Törökország fölött, és pedig itt is ott is mint valami rég megállapítottat. Minden német hazafinak naponkint sürgősbé váló óhajtása, hogy Poroszország egyesüljön Ausztriával a Duna védelmére s ama protectoratus elhárítására. Francziaország Páris, febr. 17. A franczia követ tudósításai daczára itt még mindig azon reménységben voltak, miszerint Orloff gróf visszatérése Sz.-Pétervárra talán más érzelmekre s engedékenységre kirondja a czárt, ma azonban úgy látszik, hogy ezen reménynyel teljesen fölhagytak. — A „Moniteur“-nek február 19-diki sürgönye egy szót hoz, mely minden további alkudozásoknak véget vet. A legutolsó kísérlet, a békét fentartani, hajótörést szenvedett. Francziaország és Anglia látják, — így mondatik ez Napóleon levelében — miszerint kénytelenek „a fegyver szerencséjére s a háború eseteire bizni az eldöntést.“ Még néhány nap, s egy formaszerinti hadüzenet félbeszakitandja a békét, melyet Európa népei 38 évig élveztek. A vas koczkák még egyszer elvettetnek ; a Gondviselés ezt igy akará. —’A Pays ezeket írja: Francziaország régi dicsőségét üdvözli azon iratban, melyben Napoleon császár Miklós czár tiszta belátása és mérsékletére hivatkozik. Europa ez iratban amai nagy nemzethez méltó szilárdságot s igazságos ügyhez méltó loyalitást ismerendi fel, mely a nyugalomteljes igazságosság öntudatával bir. Ezen irat, mely korunk történetének egy emléke marad s XIV. Lajos és I. Napóleon férfias politikájának fényes emlékeit éleszti fel, oly általános hatást gyakorolt, hogy még egyszer vissza kell térnünk reá. Ellenség és barát, minden ember nemcsak a franczia császárt megillető tisztelettel beszél ma ezen iratról, hanem egyszersmind e rendkívüli férfiút bámuló csodálattal is, ki a keleti viszály minden kérdését oly nyíltan és meghatólag volt képes előadni és megoldani. Nem akarunk a hatásról, melyet ezen irat a közvéleményre gyakorolt, bővebben szólani,hasonló fontosságú okmányokat sem megvitatni, sem jegyzetekkel kisérni nem lehet, köztiszteletben áll az, s a nemzeti becsület büszkén hivatkozik reá) — a Miklós czárhoz intézett levél azonban több egy égő korkérdés felállításánál, — ez maga egy helyzet (situation.) A franczia császár, miután az ottomán birodalom sérthetlen jogait s Oroszország sokoldalú ismert eljárását előadta, s a nyugati hatalmak méltósága mellett szót emelt, utolsó erőmegfeszítéssel törekszik az európai békét fentartani. Hidat ver a mérhetlen mélység fölé , amelyet az eddigi orosz politika alkotott, s utat nyit neki ezen becsülettel és veszély nélkül átvonulni. — Oroszország közvetlenül a Portával kíván alkudozni. Jó tehát! Ezen utolsó engedmény is megadatik azon feltétel alatt, hogy a két állam közt kötendő szerződés az európai hatalmak ítéletszava s magas jóváhagyása alá terjesztessék. Ez által mind az orosz becsvágy követelései,mind pedig Európa legitim előjogai, melyekről mint közbenjárási és ellenőrködési jogairól le nem mondhat s lemondani nem fog, fentartatnak és tekintetbe vétetnek. Nem tudjuk, miként fogadandja a sz.pétervári udvar ezen legális ajánlatot, mely ellen észszerűleg kifogást tenni nem lehet. De ha elveti, akkor világos, hogy Oroszország, fejedelme ismételt biztosításai daczára soha sem óhajta a békés megoldást, hogy erősen el van tökélve ezélzott kísérletét végrehajtani, s hogy Törökországot vazalljává akarja hóditani, ha csak szándékában egyike ama nagy szerencsétlenségeknek nem gátolja meg, melyek által az isteni és emberi igazság, a gondviselés gátolni szokta halandók terveit. — Akkor nem kételkedünk , hogy egész Európa fel fog kelni első Péter utódjának hódító politikája ellen, hogy a Duna melletti nemzetiségek jogait, a szent szerződéseket, az államok súlyegyenét, a polgárisulást s az élő nemzetek érdekeit otalmazza. Mindenesetre azonban, bármily szőrszálhasogatólag okoskodjék is az orosz diplomatia, történetileg megalapított tény marad az, hogy Francziaország utolsó pillanatig becsületteljes békét ajánlott a czárnak, s hogy Francziaországra, ha Európának új csapásokat kellene kiállnia, ezekért a felelősség nem súlyosulhat. “ Az Indep. Bergenek Párisból f. hó 17-éről írják: „A jelenleg Toulonban felszerelés alatt lévő hajóknak mártius 1 és 10 között a nyílt tengerre menetelre készen kell államok. Azon esetre, ha a balti tengerre hajóhadosztályt küldeni szükségessé válnék, e hajóhadosztály jövő hó vége előtt nem hagyhatná el a nyugati kikötőket, hol most felszerelésével foglalkoznak. A balti tenger egyébiránt csak másodfontosságú, s Anglia mégis 16—20 pompás hajót küld oda. Az orosz tengeri hatalom legfőbb elemei keleten vannak ; a megtámadók is ott fogják minden segédforrásaikat öszpontosítani, s a harcrot legnagyobb erőmegfeszítéssel folytatni. Ily keskeny tenger hátán soha még ily temérdek nagy hadihajó nem úszott. Ily rendkívüli jelenettel, ezen egy ponton összetolult villanyterhes felhőkkel szemközt, önkénytelen keletkezik a kérdés : miként van az, hogy a villám mindeddig le nem csapott? Korunk mély érzetével bir az általános háború gyászos következéseinek, s jól tudja, mily roppant történelmi felelősség fog súlyosulni arra, ki az első ágyulövést teendi. Páris, febr. 17. Hivatalos körökben Branicki grófnak senatorrá kineveztetését, kinél nem rég Napoleon hg a vadászat gyönyöreit élvezte, nem tartják bizonytalannak. Branicki gróf sajátképen nem politikai menekvő, s már születésénél fogva fél franczia; ezen kívül nagy terjedelmű jószágok birtokosa Francziaországban , oly három körülmény, melyek tökéletes naturalizatióját könnyithetik. A gróf atyja az orosz senatus tagja, s a czár főpohárnokmestere volt; a gróf maga Odescalchi Livius hg, Szerém, Ceri és Bracciano hgének, ausztriai cs. k. kamarás és első rendű spanyol grandnak sógora. Nagybritannia. Az E. C. írja: „Nem kellene csodálkoznunk, ha a már több hónap óta mind az országban mind a fővárosban nyilvánuló harczias hangulat, mely mindig élénk felkiáltásokban mutatkozik, midőn egy század katonaság a pályaudvarra vezető utczán keresztül vonul, három percenttel magasabb fokra hág, miután kiviláglik, hogy a kormány az orosz flották megsemmisítésére nem kevesebbet számít fel , mint 1,202,455 font sterlinget. Ez nem sokára meg fog téríttetni, ha a czár Angliában új hajókat rendelend meg. És ha még utólagosan egy kis összegecske volna követelendő — Anglia nem hiába leggazdagabb országa a világnak, s az ország becsületére legyen mondva, most sokkal inkább félnek mint máskor, hogy a kormány inkább kevesebbet mint többet fog kívánni. A kő már egyszer gördülésben van, a kormány már alig vezet többé; akaratlanul is a háborúnak eleje az,amint ezt Clarendon lord becsületesen be is vallotta; s ha a végső elhatárzó pillanatban diplomatiai csoda nem történik, — mit sok okos emberek, kik az asztalmozgatást sohasem hitték, még mindig lehetségesnek tartanak — nem sokára kirepülend az első golyó a csőből, s ekkor vége a speculatiónak. Sőt már annyira került a dolog, miszerint most, midőn az első vonakodás, hogy Oroszországgal törésre kerüljön a dolog, megszűnőnek látszik, még a legbefolyásosabb körökben is, melyek ezen szakadásnak leginkább szegültek ellene, most nem örömest látnák, ha az orosz czár hirtelen békülékenynek mutatkoznék. Aberdeen lord meglehetősen közel járt az igazsághoz, midőn legközelebb úgy nyilatkozott a felsőházban, miszerint sokan igen kellemetlenül ábrándulnának ki, ha a dolog békés után fogna kiegyenlíttetni. Persze két hang így kiált föl: „No! no !“ s a nemes lord önmagát megjavítá s ezt mondá: „néma lordok és műveitek közt, de számos más körben ezen kiábrándulást alig lehetne eltitkolni. Mind a mellett úgy hisszük, hogy fentebbi állításunkhoz szilárdul ragaszkodhatunk, melynek bizonyságául a mai „Times“ vezérczikkének következő helyét idézzük: „Senki sem várja, hogy Napoleon Lajos levele czélját érendi; de meg kell vallanunk, hogy ha Miklós czár azon kívánságát nyilvánítná, miszerint kész a tett javaslatok alapján az alkudozásokat újra megkezdeni, ez oly lépés volna, mely a nyugati hatalmakat leginkább hozná zavarodásba, s Európa biztonságára nézve a legkedvezőtlenebb volna.“ Ezt mondja ma a „Times ,“ mely gyakori békevallomásait tetemes áldozaton is örömest megvásárolta volna. Ha eddig hiven visszatükrözé a kormány nézeteit, mi jogosít fel bennünket e lap felől feltenni azt, hogy ezt most kevésbbé tenné ?!‘ — A lakomák, mint az Oroszország elleni háború előhírnökei , megkezdődtek Londonban. F. hó 16-án adták az elsőt az őrgránátos sereg tisztjei, Cambridge herczeg elnöklete alatt, 17-én leend a második, melyen alkalmasint Albert herczeg viendi az elnökséget. Azonban , nem tudni mi okból, tegnap 16-án a tegnapelőtti távirati parancs , mely szerint az őrsereg első osztálya szombaton, holnap , Sottihamptonian myu*.* 8Zivuau^„ , VQ_ natott s a hajóra szállás szerdára halasztatott. — Ferdinand, portugál régens-király, Portugál ifjú királya nemsokára látogatásra váratnak az itteni udvarnál. Törökország, Konstantinápoly, febr. 9. A minisztériumban nem történt több változás. De hiszik, hogy ha Riza pasa magát megszilárdítandotta, Resid pasa kénytelen lesz állását odahagyni. Mondják, hogy nem Resid, hanem Feti Ahmet pasa személyes ellenségeskedésből s Halil pasa befolyása által buktatta meg a szeraszkiert. Feti Ahmet pasa állítólag nagy kegyben áll az udvarnál. A „Triest. Ztgának írják febr. 6-káról : A hadsereg a miniszteri csere által csak nyerhetett. Mehmet Ali pasa mint 8 éves gyermek a palotába vitetett, s ott mint Mahmud zultán apródja szolgált. Szépen nőve, simulékony és engedelmes lévén, azon időben megnyeré urának kegyét, úgy hogy e vagyontalan fia egy kávésnak, fokról fokra emelkedve, 1839-ben (Mahmud zultán meghalálozásakor) mint hadosztálynak a tüzérséget vezényli. 1845-ben a mostani zultán táborszernagygyá nevezte ki, és saját nővérét adta neki nőül. Mehmed Alinak azon egyetlen előnye van , hogy az italnak nem barátja , de vannak jellemének más hibái, szenvedhetlen dölyfösség, bitvágy és fösvénység. Ő a megállapodás embere , ki minden újítást gyűlöl, ha pénzt nem hoz neki; ellenkezőleg annak hatalmas előmozdítója, így látjuk őt a hadi mozgalmak élén, hogy állásában a hadi készületeket kizsákmányolhassa. Ez okból hízelgett a fanatikus pártnak , mert ezt a harcz legbiztosabb eszközéül lehete használni. S titkos rugója volt a kezdő felkelésnek. A hatalomvágy sok ellenséget szerzett neki, s ezért már havak óta készült ellene egy reactio. A Porta most ment tőle, de bizonyosan csak rövid időre , mert a nagyon is jó zultán nővére kérelmeinek nem fog tudni ellenállni,sőt ismét a minisztériumba nevezendi. A Riza pasa is Mahmud zultán apródja volt.. . mindig azon törekedett ugyan, hogy magát a pénz dolgában függetlenné tegye , mégis Mehmed Ali és Resid viseletével szemközt nagyon mérsékelt volt. Törökország a katonai ügyben s intézetek és gyárak felállításában, melyek az országnak már is nagy hasznokat hoztak, szilárd akaratának s az ország viszonyait illető helyes felfogásának maradandó emlékeit bírja. Riza pasának 1840—46-ban oly nagy hatása volt azultánra , hogy szava a császáré volt. Cselszövények megdönték őt. Resid pasa Párisból jött, s ez alkalmas emberi félelem, féltékenység és boszúból az azelőtt szenvedett üldözésekért távol tartó az igazgatástól. Csak kétszer engedő ideiglenesen álláshoz jutni, azonban csak azért, hogy a vultán szemeiben újólag beszennyezhesse, s hoszabb távoltartását a kormányzástól magának biztosítsa. 5 évi magánélet után Riza pasa 4 hét előtt nagyadmirállá neveztetett , mindenki átlátta, hogy nagyobb czélokra van rendeltetve, s most őt a katonai hatalom élén látjuk, mely államra nézve most oly nagy jelentőséggel bir. Resid pasa valószínűleg a maga állását a nagy vezérével fogja kicserélni, s az Ausztria kívánatéra a smyrnai esemény (Koszta befogatása) miatt letett Ali pasa a külügyminisztériumba lépene. Vájjon Riza és Resid sokáig maradhatnak-e együtt, ez kérdés, mert a keletiek boszuja soha sem szűnik meg , azonban a viszonyok kényszerűsége halasztást kiván. — A Journal de Const, az uj minisztereknek magasztaló beszédet tart: ,,Riza pasa, úgymond, most harmadszor viseli a hadügyminiszterséget, s kik őt ismerik, tudják, hogy ő itt helyén van. 1842—46-ig a legnagyobb dicséretre méltó elhatározottság, szilárdság és kitartással vezette a hadsereg szervezetének munkálatait, mely, mint azt most látjuk, s mint az azok szemében tűnik fel, kik azon rendkívüli nagy szolgálatokat elismerik, melyeket az az államnak tesz, mindig legnagyobb érdemét teendi. Mindenki meg van győződve, hogy Riza pasa buzgalma, tevékenysége s nagy szakismerete által teljesen képes az ő feladatának megfelelni s souverainje, a birodalom s annak szövetségesei bizalmára méltónak fogja magát mutatni. — Mehemed Kepresli pasa — igy folytatja — a legtiszteletesb s legérdemteljesb módon tüntette ki magát azon állásokban, melyeket elfoglalt. Mint kormányzó, mint követ és az ázsiai hadsereg főparancsnoka buzgalma, szilárdsága és ismeretei tanujeleit adta. Ő magasztos, békülékeny és becsületes kedélyű. Mint a haladás embere minden erővel azon van, hogy országa tetemes segédeszközei által minden irányban kifejlődjék. Ő Aleppoba küldetett, midőn balesetek látogatták meg utolsó időben e várost s nehéz kötelességeit jogérzet és békülékeny szellemtől lelkesített kormánya megelégedésére teljesítette. Ily tulajdonok mellett Mehemed Kepresli pasa a nagyúri hajóhadat azon jó karban megtartandja, melybe elődei helyezték s lehetőség szerint annak különböző ágait javitni fog törekedni, hogy szükség esetében a szárazi csapatokat támogathassa s hajóhadával az angol és franczia mellett tisztességes rangot foglalhasson el. — Az utasok mind elragadtatással szólnak a dunai hadsereg fegyelméről s magasztalják Omer pasa tapintatát; ő éles szemmel tartja a levelezőket, s több szolgálatbeliek ezért elbocsáttattak. Ő határozott ellensége minden európainak (?) s úgy mint neje (horvát nő) szerfelett hizeleg a törököknek. Sok orvos és gyógyszerészek törökökké lettek, hogy állásaikat biztosítsák; a proselyta-csinálás régóta gyöngéje volt Omer pasának. — Az uj nagyadmirált, Mehmed pasát (drinápolyi kormányzó) várják. — A gabnanemüek kivitele már jan. 1 -je óta be van tiltva s a drágaság rendkívül nő. — Mondják, hogy a franczia követnek megbízása van, a lengyel menekülteket törekvésükben, a hadiszolgálat kinyerése iránt, támogatni, ki azonban sem irántok sem ügyök iránt nem viseltetik rokonszenvvel. — A Chronicle egy bécsi sürgönye igy szól : Konstantinápolyi febr. 6-ki tudósítás szerint a zultán mart. közepén megy Drinápolyba. A Porta két bankárral 20 m. piaszternyi kölcsönt kötött, melyet a szerb adó fedez. Lord Redcliffe támogatta a kölcsön alkudozásait. Sebastopoli magánlevelek megerősíték az angol gőzös partra vettetése s zsákmányul fogadtatása iránti hírt. Kievvi utasok jelentik, hogy az utak teljes vonulásban levő csapatokkal el vannak borítva. Orosz tisztek mondák nekik, hogy a dunai hadsereg nemsokára 200,000 embernyi erős lesz. Jelentékeny erősítések vannak útban Moszkvából. A Timesnek írják Bécsből, hogy azon török és egyiptomi tisztek, kiket Miklós császár szabadon bocsátott s fedezettel Triestbe küldött, nem Sinopéban, hanem a néhány nappal a törvényes határidő előtt elfogott török gőzös Tidaret-Medjarin fogattak el. A görögök felkelése Törökországban. A legújabb tudósítások fájdalom megerősítik a ma néhány nap óta keringő híreket a görög lakosságnak felkelési kísérleteiről Epirus és Thessalia tartományokban. Nem lehet félreismerni, hogy e felkeléseknek nagyobb jelentőségük van, mint amaz összefutott önkénytes csőcselék szervezetének Moldva és Oláhországban. A görögök ellenben, kik most bontják ki a lázadás zászlaját azultán ellen, sem nem szegény ördögök, kik néhány forintnyi felpénzért a kereszt harczosainak csapnak fel a „szent“ Oroszország kezébe, sem általában forradalmak s lázadásokban nem ujonczok. Ha e lázadás tovább terjed , úgy a Portára nézve annál nagyobb a veszedelem, mennyiben a lázadás épen azon vidékeken terjedhet el, melyekre a Porta főereje támaszkodik, s aztán két ellennel, elől és hátul kell küzdenie. De abban Oroszország aligha csalódni nem fog, ha a görögökben azon macskát akarná látni, mely ama fűzből, melyen már is ujjait megpörkölő, a gesztenyéket számára kihozandja. A görögök saját országukat, királyságuknak kiterjedését, s végkilátásban egy uj görög császárság felállítását tartják szem előtt, ők Görögországért küzdenek, de nem Oroszországért, mely őket 1821-ben oly borzasztóan cserben hagyta. E lázadási kisérletek nemcsak a Portának Oroszország irányábani állására, hanem az egész helyzetre nézve a legnagyobb fontossággal bírnak. E mozgalom első kezdeteiről a következő okmányokat közöljük : Pro clamatio. „Mi Arta tartomány Radobitsi helységének alelirt lakói és előkelői, azon megbirhatlan adók vas járma alatt nyögve, melyet barbár, minden műveltségre képtelen ozmán hódítóink ránk rónak, kik azonfelül még szüzeinket megszeplősitik — az 1821-ki harczot ismét felvesszük s a Mindenható és szent haza nevében esküszünk, hogy semmi esetben és semmi ürügy alatt a fegyvert kezünkből le nem tesszük, mig szabadságunkat vissza nem nyertük. „Harczunk kezdeténél mind testvéreink , a szabad hellének, mind az ozmán iga alatt nyögő sorstársaink részvétét felébreszteni reméljük, és azt, hogy az 1820-ai általános szent háború folytatására fegyvert ragadandnak, s hit és haza, s elidegenithetlen jogaink visszaszerzéséért harczolandnak. „A mi harczunk szent, igazságos, és senki, ki elnyomatásunk súlyát tekinti, a nemzetek jogát megfontolja , barbár elnyomóink védelmére, s a szent templomaink csúcsaira kitűzött félhold szépítésére egy szót sem fog emelni. „Fel, testvérek, siessetek a harczba, rázzátok le zsarnokaink igáját s hangosan hirdessétek Isten és világ előtt, hogy mi a hazáért küzdünk, hogy Isten a mi utalmunk. Radobitsi előkelői: Cosovakis János. Kokas Demeter. Kozma Costi. Nakos Bas. Basos Ntulas. Mavromati Colios. Stuma K. C. Scaltriojanni Demeter. Calzicgami György. Merekas C, Katzelas K. Zegarides Konstantin. Esküforma. Esküszöm a szent evangéliumra, a szent Háromságra s a megfeszített Üdvözítőre , hogy fegyvert ragadva, azt előbb le nem teendem, mig elnyomónkat atyáink földéről el nem űztem s hazámat meg nem szabadítottam. Esküszöm továbbá a mindenható Istenre , hogy zászlómhoz hű maradok s bajtársaimat, ha kell, utolsó csep véremig védelmezendem.“ A következő athenei febr. 12-ki levél némely közelebbi adatokat hoz a görög felkelés keletkeztéről. Az epirusi lázadás hite itt annál mélyebb benyomást tett, miután arra már régibb idő óta el voltak készülve. Mindamellett az izgalom az egész városban rendkívüli, s főleg az ifjúság, köztük nem kevés részt, minden lehetőt megtesz, hogy ez izgalmat növelje. Itt azon aggályban élnek, hogy a királyság legalább határkerületeiben Epirus és Thessalia mellett a harczba fog bonyolíttatni, s tekintettel azon tevékeny részre , melyet Anglia és Francziaország az orosz-török háborúban vesznek , bizonyosan óvakodni fognak , e hatalmak interventióját Görögországban előidézni. Itt e felkelést Oroszország tervei teljes leleplezésének, végczéljai nyílt felléptetésének tartják. Itt tudják, hogy az orosz ügynökök Törökországot egyik végétől a másikig bejárják, kik azonban legritkább esetben tulajdonképt orosz alattvalók, hanem többnyire törökországi görögök vagy szlávok. De ez emberek feledik, hogy ők minden a czár melletti proselytáskodás mellett sem maguk, sem görög hitsorsosaik állapotát nem javítják, a törököket csak bizalmatlanabbakká teszik, s innen erednek aztán ama kegyetlen jelenetek, melyekre az Izlana némely fanatikusai ragadtatják magukat. A török görögökre szomorú sors vár, hahogy nem bízzák a hatalmakra sorsuk könnyítését. Eleinte azt hivék, hogy a görögök, ha az Oroszország által oly viharosan követelt jogok ferman által biztosíttatnak, nyugton fognak maradni. De az említett ügynökök mindent elrontanak, s minden alkalommal szítják a görögök közt a lázadás tüzét. A görögök a határos kerületekben ép úgy mint a második tizedben, kezdették a lázadást, titkos összejöveteleket tartottak, messze elágazott szövetségeket kötöttek, s már most jelölik a napot, melyen a törökökre rájuk rohanandnak, hogy őket agyon üssék. Ellenben itt azt is tudják, hogy a török kormány K. Oelsner befogatásakor nagyon fontos papírokat fedezett fel, mely a kormányt a görög összeesküdtek legrejtettebb titkaiba avatta. A janinai és larissai pasáknak már erélyes parancsok osztattak , mily rendszabályokat használjanak a felkelők ellen. Mindegyiknek 10,000 ember adatik rendelkezésére. Argyro-Kasztro, Kerbenc és Vlacho-Livadoban tetemes tartalékok állíttatnak fel, melyeket ama pasák, ha mostani erejök elegendő nem lenne, még magukhoz vonnának. A Triest. org mondja egy janinai febr. 8-ki levelében, hogy a felkelők Janina és Arta közt az összeköttetést megszakították. Az artai várkastélyt körülvették. Albánia és a határos érületekből is nyugtalanító hírek érkeztek Konstantinápolyba. A görög vallásúak ott is azultán elleni lázadásra készülnek. A török kormány fontos okmányok birtokában van , s ismeri mind a helyeket, hol titkos összejövetelek tartatnak. Ezért minden rendelkezésre álló csapatokat a görög határra rendelnek , sőt a Dunához rendelt csapatok is ellenparancsot kaptak s gyors indulókban Epirus és Thessaliába sietnek, hol a janinai pasa parancsnoksága alatt Arta és Dhomokónak indíttatnak, hogy a felkelési mozgalmakat túlerővel leverjék. Az angol és franczia követek mindenről értesülve vannak , s Páris és Londonba a szükséges jelentéseket már elküldték. Dunai fejedelemségek. Az Univers febr. 15-ikéről közléseket hoz Bukarestből bizonyos bizalmas nyilatkozatokról, melyeket K. Budberg mindjárt megérkezésekor több bojároknak tett s melyek horderejére nem kell