Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)
1854-03-22 / 1210. szám
1854- ötödik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordva Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a szervenkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, nyigi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő: Orintcza 8-dik szám. Félévre . 8 „ — „ 1 Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 kr p 69 1310 Szerkesztési Iroda: Orintcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgc krajozárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Szerda, mart. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a PESTI második évnegyed ápril-júniusi folyamára. Vidékre postán küldve 5 írt. Büudapesten házhoz hordással 4 írt. p.p. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál , és Pesten e lapok kiadóhivatalában, úriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóntcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala. A népek érdekei. Budapest, mart. 21. I. Bármint bonyolódjanak is az európai kérdéssé alakult keleti viszályok, bármily kitűrést és áldozatokat igényeljen is azoknak kedvező megoldása az emberiség érdekében, ami nyugodtan s kétkedések nélkül tekinthetünk a jövő elé azon fejedelmi nyilatkozat pajzsa alatt, mely lapjaink f. mart. 9-ki számában közöltetett. „Ha már most, (úgymond a kormányközlöny) a fenyegető háború — mitől csakugyan tarthatni — — kitör, úgy a cs. kir. kormánynak egyéb teendője nincs, mint megőrizni azon népek érdekeit, melyeket a Gondviselés Ő cs. kir. Apostoli Felségének kormánypálczája alá egyesített; és ezentúl csak ezen érdekek, — melyek egyébiránt semmiben sem ellenkeznek más államok jogaival és helyesen felfogott jóllétével, — egyedül fogják kormányunk cselekvése módját irányozni.“ Kétségkívül azon államok a legboldogabbak, melyeknek kormánypolitikája a népek érdekein sarkallik, s melyek elég erkölcsi és physikai sulylyal bírnak, e politikát eredményre is juttatni. Midőn oly kiterjedt s mivelt államban, melyet ama népek képeznek, melyek Apostoli Urunk ő Felségének trónja körül egyesítve vannak, sa népek érdekei vézetnek a politika irányául , akkor az erkölcsi és physikai erő sem hiányzik: az állam ily józan politikájának diadalt szerezni. Ezen érdekek oly súlyosak, s a népek jövendő sorsával oly szoros összefüggésben állanak, miszerint azoknak tartós biztosítására s megőrzésére a legnagyobb áldozatokra készek a birodalomnak minden népei. E közös érdekek legfőbbike az állam tekintélyének és függetlenségének szilárd megalapítása és biztosítása az ellen, hogy külső dics és uralomvágy, hódítási ösztönök, vagy bármily ürügyek mögé rejtett önző és elnyomást czélzó politika ne kényszerítsék az államot folyvást fegyverben állani, vagy minduntalan költséges háborúba keverni, vagy a folytonos fegyveres béke nyomasztó terheit viselni. Ez állami tekintély és függetlenség biztosításából foly a lehetőség, hogy a népek, rendeltetésekhez képest, a béke pajzsa alatt szellemi és anyagi tekintetben fejlődhessenek és gyarapodhassanak , s egyedül e czélra fordíthassanak minden időt, minden erkölcsi rugót, minden megtakarítható fillért, miket fenyegető külviszonyok hálátlanul fel szoktak emészteni, aláásva az állam jóllétét, hátráltatva a társadalom fejlését és nyugalmát. Az ausztriai birodalom népeinek legszentebb érdekei közé tartozik továbbá, hogy azon magasztos társadalmi elvek fonalán, melyek a forradalom csapásinak némi kárpótlásául a népek számára a viharból megmentettek, s melyeken a jelen ausztriai államszervezet alapult, (minek például a törvény előtti egyenlőség, vallásszabadság, korhoz méltó oktatás és tanrendszer, a közállapotok illedelmes megvitathatása sajtó utján, a képességnek s erkölcsi tulajdonoknak felemelése a születés fölé, a feudalismus eltörlése, szabad föld, az államjavadalmak és terhek közössége a polgárok minden osztályai között, s nyilt tér s szabad versenyzés az észnek és szorgalomnak becsületes keresetre), — a közbirodalom népei felvilágosult és lovagias Fejedelmek erélyes vezérlete alatt mindinkább fejlődhessenek és emelkedhessenek a kor által megérlelt polgári institutiók felé, szintoly távol öngyilkos merényektől, mint azon zsibbasztó befolyástól, melyet bármily ellenkező politikai szervezetű s irányú hatalomnak korlátozatlan túlsúlya gyakorolni képes volna. Az ausztriai birodalom életkérdései, tehát a népek legfőbb érdekei közé számítjuk végre világkereskedelmi szabadságát, mely sem vizen, sem szárazon sorompókat nem tűrhet, s az emberiség s polgárisulás jelen korszakában többé meg nem engedheti, hogy forgalma akár egyes birodalmak semmi józan okkal nem igazolható határzára, akár világtengerek partjainak s hajózható folyók torkolatának elállása által elszigeteltessék. Ezek a közbirodalmi népek legfőbb közös érdekei , s azoknak védelmében a trón minden lélek, minden kar hathatós támogatására számolhat, mert mindezen érdekek megmentése s biztosítása a keleti viszály szerencsés megoldásától feltételeztetik. Rokonszenvet, öszhangzó áldozatkészséget annál bizonyosbban támaszthat a kormány keleti politikája iránt, minél inkább azonosíttatnak a trón és népek közös érdekei. Ezen érdekek az államélet abnormitása, a társadalom rövidsége és sínlése nélkül soha egymással ellentétben nem lehetnek. Ezt tudva, a jövőnek bármily eseményei irányában az ausztriai birodalom szerepválasztásán nem kételkedhetünk. De mig így a birodalmi népek közös érdekeit az önállóságra emelkedett kormány egyetlen czéljául örömmel látjuk kitűzve, s innét a birodalomnak fényes jövőt jóslunk, nem tudnók más részről helyeselni, ha magunk csak tétlen nézői volnánk a kormány törekvéseinek, s ha e közben a birodalmi egyes népfajok nem igyekeznének saját kebelükben a nyílt társadalmi után a szellemi és anyagi gyarapodás minden eszközeit a birodalmi közjóllét és polgárisodás érdekében felhasználni. Erre nézve néhány szót legközelebb. Bécs, mart. 20. Több mint egy hete, hogy nem irtam, mégsem mulasztottam semmit; a múlt hét oly csendesen folyt le, mintha a legmélyebb béke közepett élnénk. Ausztria és Poroszország — várakozik, Anglia és Francziaország — készül, Oroszország és — de nem! hiszen itt nincsen ,,és“. Oroszország e perczben elszigetelten s teljesen magára hagyatva áll különös politikájával, mely egész Európa rászólása daczára sem változott meg e perczig. Csak tegnap tűnt fel egy uj tudósítás, mely, habár még nem jelentkezett hivatalos alakban, de mindenesetre némi valószínűséggel bír. Oroszország a nyugati hatalmakkal azt tudatta, hogy értésére esett mostanában , miszerint e hatalmak a törökhoni keresztények egyenjogúsága iránt a Portával alkudoznak; ha a dolog valóban úgy van, akkor Oroszország kivonatai nyugatéival találkoznak, a háborúra pedig ez esetben nincs többé ok s Oroszország seregeit a dunai fejedelemségekből visszavonná, ha Franczia- és Angolország egy időben hajóhadát a Feketetengerből visszahívja. Mindjárt e hit után még egy másik következik, hogy t. i. a Porta a nyugati hatalmak által sürgetett concessiókat, legalább az általuk követelt kiterjedésben, megadni vonakodik. Ha e két hirt egymással szembeállítjuk, nem lehet fel nem ismernünk, hogy azok közt bizonyos összefüggés létezik. Nyilvános titok, hogy Oroszországnak Szambulban egy kis pártja van, az úgynevezett ó-vagy törzsökös törökök pártja, mely mindenekelőtt és a tout prix török akar maradni, a török nevet pedig a türelmetlenségtől elválasztva nem képzelheti. Tán emlékeznek még e lapok olvasói, hogy a hírlapokban többször nyiltan kimondatott, miszerint e párt inkább Oroszország járma alá hajolna, mintsem Törökország „keresztényitését“ tűrné, könnyen meglehet, hogy Oroszország most e pártban erélyes munkatársat nyert s ennek makacssága által most azon kellemes dillemmában látja magát, hogy vagy a nyugati hatalmak vele együtt Törökország ellen mennek, vagy pedig ő Törökországgal a vallástalan nyugat ellen megy; e kettőnek egyikét aztán a körülmények szerint lehetne választani, ha a nyugati hatalmak eléggé nem vigyáznak. Oroszországnak akkor két útja volna a jelen bonyolult helyzetből menekülni : a költséget természetesen a legyőzött fizetné, s minthogy Oroszország mindenesetre a győztes részén állana, ő osztályrészét mindenesetre megkapná! De bárminőeszélyes és tapasztalt is a genialis Nesselrode, az öreg Palmerston mégis szintoly okos fő s nem fogja Törökországot a legvégsőre szorítani, hol csak a halál e vagy ama neme közt van választása; a törökországi görögök azonfelül legújabban megmutatták, hogy általános szempontból méltatlanság követtetik el rajtok; különös jellemüket tekintve azonban, sorsukat csakugyan némi részben megérdemelték. A görögök folyvást szabadságszeretetökről, nemzetiségi buzgalmukról sat. szólnak, s azon perezben, midőn a török oly roppant tulhatalom irányában, függetlensége s nemzetiségéért fegyvert fog, hátul akarnák testébe döfni a tőrt! . . . Poroszország új indítványaira nézve, miket a nyugati hatalmakhoz küldött, itt már egész határozottsággal akarják tudni, hogy azok igen kedvezőtlen fogadtatást találtak, mit az is megerősíteni látszik, hogy a „Times“ újólag kikel Poroszország politikája ellen. Poroszországban nevezetesen az tett igen mély benyomást, hogy angol kereskedők, kik Poroszországban különféle áruküldeményt rendeltek, porosz barátjaikat felkérték, hogy ama czikkeket ne porosz hajón küldjék. Túl félénk politikusok abból már azt következtetik, hogy Poroszország és a nyűgöt közt a nyílt meghasonlás már legközelebbi jövőben várható, — de arról megfeledkezni látszanak, hogy van egy, ki a porosz politikára sokkal inkább irányadó, mint Oroszország vagy a nyűgöt, s ez — Ausztria, mely utolsó perezben alkalmasint önkénytelenül magával ragadandja azt, ki önkénytelen vele menni késedelmezett. — Egyébiránt Manteuffel báró legújabb nyilatkozata , nemcsak igen nehezen érthető , hanem egyszersmind némileg megnyugtató is. Poroszország érdekében kivánnak, nem hogy a háborúban tettleges részt vegyen, hanem hogy határozatlan állásából kilépjen s azon szabatos képet kiegészítse, mely a nagyhatalmak állására nézve oly hosszas homály után valahára kifejlődni kezdődik! Vid i n , febr. 28. U. Gy. XVI. Tegnap délelőtt ismét volt egy kis csetepaté. Az oroszok Csupercsin felől két század lovassággal, néhány kozákkal és két ágyúval mutatták magukat, sőt a török előőrsöket megtámadták. Az oroszok részéről mintegy húsz lövés történt, a törökök nem ágyúztak. Az orosz golyók egyéb kárt nem okoztak, minthogy Hassan aga (O’Reilly ír tiszt alól) lova kilövetett, egy más golyó pedig egy törököt halálosan talált. Midőn mintegy félóra múlva a török lovasság (mintegy négy századnyi) Kalafátból előnyomult, az oroszok azonnal visszahúzták magukat. Nem tudhatni mi okból, a törökök most csak védelmi állásban vannak, és nem lépnek fel támadólag. Tegnap az orosz lovasság pár ágyúját könnyen elvehették volna, azonban, mikép egy török tiszttől hallom, Stambulból parancsot kaptak, hogy támadólag ne lépjenek fel. A tiszt kissé haragosan nyilatkozott e rendszabály ellen. Az előőrsi csatározást tegnap Halim pasa, még egy ezredes vezényelte. A napokban tömérdek lőszer szállíttatott Vidinbe. Az utczák szállító kocsikkal valának megrakva. Ezelőtt pár órával pedig mintegy 5000 főnyi sereg nyomult be a városba a szambuli utón. Vájjon hová fog rendeltetni: Kalafátba-e vagy a szerb határokra? nem bizonyos. E zászlóaljak többnyire középkorú, egészséges férfiakból állanak. Tekintetök valóságos harczias. Mondják, hogy még több gyalog hadcsapatok érkeznének, lovassággal együtt. Az itteni sereg ezen jelentékeny erősítése csak azt jelentheti, hogy a törökök védelmi állásukat tán nem sokára támadó előnyomulással cserélik fel. Beszélik, hogy O m er pasa is Kalafátot közelebbről meglátogatná. Hiteles személyek állítják, hogy U m er pasa még soha sem volt Vidinben. Közelebbről írtam volt az itteni idegenekről. A lajstromhoz még hozzá teendő Thompson angol kapitány. Az oláhországi menekültek közöl is vannak itt néhányan. Nevezetesebbek: Filipesco, kinek egy rokona közelebbről Bukarestben orosz renddel diszesittetett; Apolloni, Magieru stb. Sumlán is tartózkodnak : Te 11 román ezredes és Elad, az ismeretes író, jelenleg ott mulatnak. A román emigratiót említve, némi fölvilágosítást kell adnom a szóban forgott román légióról. Az itteni, Oláhországból átjött fiatalok terveket csakugyan létesítni akarták, azonban a török sereg Kis-Oláhországban elő nem nyomulván, emberek hiánya miatt, kénytelenek valának a tervvel fölhagyni. Zászlója, vörös, sárga és kék színből már elkészítve volt, jelentő fölirattal és jelzettel. A fölirat e szavakból állott: „szabadságért és jogért.“ Mi a jelzetet illeti, a fölirat fölött egy kereszt állt, s a kereszten fölül egy holló. Midőn a várparancsnok e zászló föliratának jelentése felöl félhivatalosan megkérdeztetett, azt beszélik, hogy az austriai consul előtt úgy nyilatkozott volna, miszerint a kérdéses szavak : „szabadságért és jogért“ azért állanak a román zászlón, hogy a népet annál inkább megnyerni lehessen. Az európai hatalmasságok közöl Vidinben egyedül Ausztria tart consult. Az ausztriai consul neve Lenk Ede úr. Képzelhetni, hogy e fontos ponton mennyi elfoglaltatása lehet. Azt vélem, hogy ily nehéz időben mint a mostani, a többi hatalmakra nézve is, alattvalóik védelme tekintetéből, szükséges volna Vidint consulokkal látni el. A dunai vonalon Vidin ép oly jelentékeny pont, mint alább Ruscsuk. Vidin, mart. 2. estve. U. Gy. XVII. Tegnapelőtt és tegnap a nap forróbban kezdett sütni; a hó a kalafáti halmokon és a Vidin előtti szigeten, mintegy varázsütésre, majdnem egészen elolvadt. A katonaság tarka vegyülete élénken mozgott a Duna mindkét partján, az enyhébb lég és meleg sugárnak örvendve. Örömük azonban nem sokáig tarthatott, ma egész nap ismét keményen havazott. SURVILLE EZREDES. Regény a császárság idejéből.*) SUE JENŐ után Ger ö. (Folytatás.) II. A kát barát. — Raoul! — Anacharsis! E kettős felkiáltás hallatszott, s a két barát egymás karjába borult. Surville Raoul mintegy huszonnyolcz éves lehetett. A wagrami csata után elhagyta volt ezredét s mint szárnysegéd a császárhoz tétetett át. A consulság ideje alatt egyszerű lovas, csatatéren neveztetett ki tisztté; Napoleon csakhamar észrevéve őt és mint futártisztet magához vette. Meglevén ez első lépés, Surville szintoly gyorsan, mint fényesen halad a pályáján. A családja birtokában volt nagy jószágokat is visszakapta. Tudjuk, hogy rendkívüli bátorsága által méltóvá is tette magát ennyi kegyre. Azonkívül többször bízatván meg kényes kül*) Lásd Pesti Napló 1209. számát. detésekkel, ezekben mindannyiszor szintoly ügyesen, mint szerencsésen járt el. Surville ezredes lovagias természetű, lelke csupa kecs és vidámság volt : kellemteljesen énekelt, bámulatosan rajzolt, s úgy tánczolt, mint csak Trénis és Vestris uralma alatt tánczoltak; bőkezűsége már tékozlással határos, ízlése és csínja őt a legválasztékosabb modorúvá, a múlt századnak ezen akkoriban oly ritka, becses hagyománya képviselőjévé tevék. Ezen előnyt annak köszönhető, hogy első ifjúsága két évét a Touraineban, rokona, Montlaur herczegnőnél töltötte, ki még hetven éves korában is megtartotta volt ritka és kitűnő lelkének teljes elevenségét, teljes szilárdságát. Ennyi s oly csábító tulajdonok, összefüggésben igéző alakjával, Surville ezredesnek számos és fényes előléptetéseket biztosítanak. Jellemének egyik legszembeszökőbb vonását csodálatra méltó jóság, gyengédség képezék : múlékony szerelmeit mindig túlélte a legforróbb barátság; de mély erkölcsi jó tapintatánál fogva legnagyobb tisztelettel, hálával, szinte vallással viselteték azon nők iránt, kiket szeretett volt. A múlt század kéjenczeinek köznapi és gonosz osztályától kitűnőleg különbözteték meg őt ezen , a nők irányában túl szigorúan is ápolt becsületi és becsületességi érzelmei, amely érzelmek annál rendkívüliebbek, mert a férfiak rendszerint sokkal roszabbul bánnak a nővel, ki nekik mindent feláldozott, mint legközönyösebb pajtásukkal mernének bánni. S kimentheti-e ezen alávalóságot egyéb, mint a szegény teremtmény ragaszkodása és gyengesége, mely nem léphet fel panaszszal ? Surville úr azonban ellenkezőleg úgy volt meggyőződve , hogy a nő, kinek az ember csak egy pereznyi boldogságot is köszönhetett, mindig szent legyen előtte. Ha hűtelenné lön, változékonyságát elfelejteté tiszteletteljes megadásával; ha irányában követteték el hűtelenség, az elmúlt évek emléke s a jövők reménye mentségül szolgált a csalódás jelenének. Vigaszban pedig sohasem fogyatkozván, szivébe nem fészkelődhetett azon emberek hálátlan és kegyetlen gyűlölete, kik egyszer életükben véletlenül megtetszenek. Az ezredes középtermetű volt, csupa kellem és hajlékonyság. Ragyogó fekete szeme szellemdús és eleven kifejezést adott arczának. Gesztenyeszin haja göndör volt és lágy mint a selyem ; piros ajka mögül, mely csaknem mindig mosolygott, vakitó zománczu fogak csillogtak. E szép külsőt emelte még diszes és gazdag császári szárnysegédi zöld és aranyszínű egyenruhája. — Kedves Anarchaízom! — Kedves Raoulom! Ekkér ismétlék felkiáltásukat a barátok s részvéttel méregeték egymást szemekkel. Azután Boisseau elkezdé : — Mit hallok az imént az öreg Dauphintól? Te utazol, még ma estve , s csak egy egész napig sem lehetek veled ? ■.................... —i^— — Fájdalom, elutazásomat egyetlen órával sem halaszthatom továbbra. Épen most jövök a Tuileriákból, hol átvettem a császár utolsó rendeleteit. Legfeljebb martius harmadikára Bécsben kell lennem, mert Neuschatel herczeg ötödikén vagy hatodikén lesz ott. Ha tudnád , kedves Anacharzom , mennyire fáj nekem e gyors elválás! De hogyan lehet az, hogy csak egy szót sem írtál nekem ? — Hogyan írtam volna ? mikor meg akartalak lepni. . . . . Egyébiránt fel is hagyhattam volna vele, hiszen nekem sohasem szoktak a meglepések sikerülni.. . Emlékszem még , midőn most harmadéve Olaszországból haza jöttél ? Épen úti ruhádból vetkeztél , midőn azt mondám neked : Raoul, ma estére Nanteuil kisasszonyhoz kell vezetnélek, ő első énekesnő a császárné dalházában, ez dicső meglepetés lesz, mert ma nem is várja jövetelemet.... — Emlékezem bizony! Akkor s épen te voltál meglepetve az által, mit ott találtál. ... De én téged Spanyolországon gondoltalak küldetésben. . . . — Raoul , mond komolyan Boisseau , s szürkülő halántékaira mutatott, látod-e ez idő előtti őszülést? — Valóban, kedves Anacharzom, most egy éve, midőn utolszor láttalak, még nyoma sem látszott, hogy az ősz közeledik. — Tudd meg hát, barátom, e dér (hogy hasonlatodnál maradjak) egy éjnek, egyetlenegy éjnek gyümölcse, jóllehet a legmelegebb éghajlat alatti éjnek gyü- I mölcse. ...