Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-21 / 1410. szám

Bekké teendi, mikép ma a különben jól értesült körökben hallatszik, kissé vérmesek voltak. Oroszország semmi oly nyilatkozatokat nem ten, melyek alkalmasak volnának Ausztriát az ő határzottan elfoglalt állásából kimozdítani Az engesztelődés szózata előtt Ausztria bizonyosan soha sem fogja füleit bedugni, ámde minden új ajánlatot an­nyival lélekismeretesebben fog megvizsgálni, mennyivel kevésbé oszlott el még azon meggyőződés, hogy a keleti kérdésnek csupán elnapolása, mely annak alapos megol­dását nem idézheti elő, sem Németország sem Ausztria érdekeinek nem megfelelő. KÜLFÖLD. Németország, Berlin, nov. 16. Oroszország, mint halljuk, hajlandónak mutatkoznék az ismeretes négy biztosíték­ pontot, mint békealkudozások alapját elfo­gadni. Legalább ezt olvassuk számos hírlapban, me­lyek ismét ez adatot, úgy látszik, mindnyájan egyetlen forrásból meríték. Ezen egyelőre még bővebben nem igazolt állítólagos készségnek semmi súlyt nem tulaj­doníthatnánk, sőt e hírt mint teljesen jelentéktelent fi­gyelem nélkül hagyhatnék, ha vele ismét újabban fel­­­­erü­lő csalárd békeremények nem köttetnének össze, mik ellen intőleg figyelmeztetni mind­azok kötelességé­ben áll, kik a keleti kérdés végleges megoldását az egyetlen valósággal kívánatos békekötésnek tekin­tik. Oroszország, tudomás szerint, folyvást ,,hajlandó“ a békére; ő kezdettől fogva legélénkebben de termé­szetesen hasztalanul fáradozott, a béketörés vádját ma­gától elhárítani; ő egyszersmind minden rendelkezése alatti eszközt és rugót felhasznált, hogy a nyugati ha­talmakat Németországtól elszakaszsza, és jelenleg is a legbuzgóbban igyekszik magát ravasz fogások és ál­­mozgások által egy további harczias bonyodalomból, leginkább Ausztriával, kiszabadítani. Ennyiben Orosz­ország minden bizonnyal békére „hajló.“ De Orosz­ország ezen hajlama semmiben sem különbözik az ő még sokkal nagyobb hajlamától, t. i. régi terveit föl nem áldozni, s egy előleges kötést létesíteni, melyből lehetségig gyöngitetlenül előlépve, az első legjobb al­kalommal ott folytathassa, hol a háború kitörte előtt állott. Ezen hajlamot, mely Oroszország legbensőbb lényében gyökerezik, mi sokkal fontosabbnak és sokkal veszélyesebbnek tartjuk, mint állítóla­gos békeszeretetét, melynél fogva most, mint látszik, új kísérlet történik időnyerésre, hogy más oldalról há­borítatlanul, harczereit Krimia felé öszpontosíthassa, s oly állást tarthasson meg, mely mindenkor tehetséget nyújt, tetszés szerint és szükséghez képest Európa dél­vagy északi részébe háborítólag avatkozni. De Oroszországnak épen ezen állása ellen van a je­len háború irányozva; többé nem a dunafejedelemsé­­gek jogellenes megszállásának kérdése forog fen, ha­nem — mikép kezdettől fogva megmondottuk — azon belőle szülemlett sokkal súlyosb tartalmú s Európa sorsára nézve döntő kérdés, kinek befolyása le­gyen jövőre Európában irányadó: a félázsiai orthodox Oroszországé-e, vagy a Közép- és Nyugat-Európa mű­veit nemzeteié. Anglia és Francziaország legkevésbbé egyezhetnek abba, hogy e kérdés eldöntetlen hagyas­sák,­ ez az ő csatavesztésök volna, egyszersmind be­vallása annak, hogy ők Oroszország ellenében gyön­gék. Ha ezen eset állna be, akkor a következmények kétségtelenül legelsőbb is az Oroszországhoz legközelebb fekvő Németországot érnék. Az időnkint szoká­sos dicsekvés Németország véderejével, s ennek min­den ellenség ellenébeni túlnyomósálgával, f­inna nő­nemű elég sokszor hallott szólammódok, nem fognak senkit áltatni s tévútra vezetni, főleg ha azon a jelen háború előtt előfordult baráti szolgálatokra tekintünk, miket Oroszország titkon és nyíltan Németországnak tett s miket Németország a maga védképessége daczára is ez idő alatt elfogadott. Ezen ügyállás szerint tehát kevésbbé Oroszország némi hajlama itt a fődolog, mint inkább az, hogy állítólagos békéres­ hajlama semmi tekintetbe ne vétes­sék, s igy minden erélylyel azon lenni, hogy hajlama, miszerint a Fekete- és Kelettengeren egy állítólagos vi­lágtörténeti missió betöltése végett mindinkább kiter­jeszkedjék, egyszer s mindenkorra megzsibbasztassék, s ez által elháruljon azon lehetség, hogy Európa békés kifejlését talán rövid idő alatt még sokkal veszélyesb módon megzavartatva lássuk, mint látjuk jelenleg már. Berlin, novemb. 15. — Avatott körökben ma azon hiteles közleményről szólottak, miszerint Gortsakoff hg Bécsben ama határozott nyilatkozatot tette volna, hogy Miklós császár a törököknek ausztriai fegyverek uralma alatt Bessarábiára intézett támadására, Ausztriának hadüzenettel fogna válaszolni. Ezen tény világosítja egyedül föl a török csapatoknak a dunánáli mozdulat­lanságát s azon az angol lapokban folytonosan ismételt panaszt, hogy Coronini gróf a törökök előnyomulását, daczára a Stambulból vett parancsnak, sem akarja tűrni, és hogy e végett Bécsben a Porta leghatározottabb pa­naszokat emel, anélkül, hogy a dologban valami válto­zás történhetnék. (Wand.) FranCEi&Oto SAg. Paris, nov. 12- Az „A. Alig. Z.“­­nak többi közt ezt írják : Azt erősítik, hogy M­o­r­n­y­­nak törvényhozó-testi elnökké neveztetése már el van határozva és azonnal közöltetni fog. (A „M­o­n­i­t­e­u­r“ nov. 13-kan közölte). Ezen fontos tény eléggé mutatja, hogy Fould a létezése miatti csatát győzelmesen ki­áltotta, és hogy a császár a közvélemény és sajtó da­czára miniszterének fogja pártját. E tekintetben nem mondunk ítéletet, csupán a tényt constatkrozzuk: úgy látszik, hogy a bekövetkezendő kölcsön való mozgató oka, hogy a törvényhozó­ test elnökének fontos kine­­veztetése F­o­r­­­d javaslatának értelmében történt. A császár látszólag azon nézetből indult ki, miszerint szükséges volna, hogy e pillanatban a törvényhozó­­test élén egy üzleti ember álljon, ki ipari össze­köttetései által képes legyen a kölcsön kötésére hatá­lyosan befolyni, és hogy másfelől csak F­o­r­­­d az, m­ikép azt már az utóbbi kölcsönnél téve — ki bizo­ny»*» osztály tőkepénzeit becsülni képes. Morny kineveztetése e szerint nemcsak azért je­lentékeny , mert bizonyságot tesz a közvélemény te­kintetbe nem vételéről, és mivel magán­érdekeknek közérdek f­ölötti végzet teljes győzelmét jelenti, az a szó telje­s értelmében európai ese­mény, mert az­ mutatja Lajos Napóleon­nak a családa tagjai elleni több vagy kevésbé nyílt ellenségeskedés út­áni újabb lépé­sét. Nem rég a Jeromosokra nézve intésül Patter­son asszony gyermekeit naturalizálja , most az állam­­egyik legfőbb állására Jeromos herczeg személyes ellenét nevezi ki : Mo r n y t, ki tudomás szerint azon a vérből származott, melyből a császár, úgy látszik, hogy­­a császár, ki megnyugodott abban, hogy örököse nem lesz, szok­ási közönyösséggel néz a jövőbe, és lemond azon eszmékről, melyekben a francziák drága kezessé­gek kiindulási pontját látják; úgy látszik, hogy a csá­szár el van határozva családja némely tagjai elleni el­lenszenvének szabad folyást engedni, s nem tekintve arra, mi később jó, a­meddig lehet, napról napra él­degélni. Páris, nov. 14. Az „Assembl­ée nationale“ Soulé megbízatásáról, Cuba megszerzését illetőleg, imigy nyilatkozik : „Az összeg, melynek ajánlására ezen diplomata fölhatalmaztatott, mint mondják 100 millió dollárra (több mint 500 millió frank), rúg és az Egye­sült­ államok kormánya, mely nagy bevételi fölösleg fölött rendelkezik, és a nemzet gyakorlati határozat­kész szellemét bírja, a dolog elintézése végett arra is kész lenne, hogy szükség esetében 20 milliónyi részleteket fizessen. Ezen ajánlatok minden bizony­nyal csábítók és Spa­nyolország ezen összeggel hitelezőit becsületesen ki­elégíthetné, hitelét ismét föléleszthetné és területén nagy anyagi javításokat tehetne. De az, ki csak vala­mennyire is ismeri a spanyol jellemet, nem tartja való­színűnek, hogy a Spanyolországot megosztó annyi párt között egy is találkoznék, mely országának az ajánlott vásár elfogadását javasolná.Úgy látszik, hogy Spanyol­­ország végzete : „gyarmatainak egymásután elvesztése és soha el nem adása.“ Egy oly hirnap szájában , mint az ,,A­ssemblée national­e“, mely az északame­rikaiak iránt legkevésbé viseltetik rokonszenvvel, Cuba elvesztése Spanyolországra nézve igen feltűnő. Páris, nov. 15. A „Moniteur“ írja : Az angol kö­vet­ő exc.ja. Londonból, nov. 15 köről Párisba érkezett következő sürgönyt nyújtott át közlés végett. „Lord Raglan Newcastle herczeghez. Nov. 6. 1854. „Az ellenség tegnap hajnalban roppant erővel tá­madta meg az angol hadállás jobb szárnyát Szebasz­­topol előtt , melyet védett a 2-ik hadosztály, az 1 fő hadosztály testőr dandára, támogatva, mihelyt csak le­het­ett, a könnyű hadosztály, a 4-ik hadosztályba a 3 ik hadosztály egy része, és azután Bosquet tábornok hadosztálya és a franczia sereg más csapatai által, kik vitéz magok viseletével nagyon hatályosan folytak be nap döntő eredményére. „Canrobert tábornok azonnal a hely­színére jött és hozzájárulása és kitűnő tanácsával segített. A harcz igen nyakas volt, s az ellenség csak dél­után nyomatott vissza végleg s kényszerittetett vissza­vonulásra , a csatatért halottaival borítva és néhány száz fogolylyal hátrahagyva. „Az ellenség száma jóval fölülmúlta azt, mely Al­mánál ellenünk állott. Az oroszok vesztesége roppant, a mi veszteségünk is igen nagy. „Sir George Brown altábornagy, Bentinek osz­tálytábornok, Adams, Buller,Torrens dandártá­bornokok megsebesültek. Mindnyájan javulóban vannak. „A hadcsapatok működése a számra nézve sokkal nagyobb ellenséggel szemben bámulatos vola.“ A hadcsapatoknak keletre küldése a csatorna mind­két részén legnagyobbszerű mértékben foly. Egyedül a déli táborból 11 gyalog­ezred egészen vagy egy részben Toulonba és Marseillebe küldetett és, ott hajóra ült. A­­ párisi helyőrség két vadász zászlóalja parancsot kapott is magát keletre készen tartani és létszámát 1300—1400 emberre emelni.Francziaország minden tájékáról több üteg ágyú, puskapor, legnehezebbb:TMiik,o»-i"'-i-r taii.ji: Jvivuo. Az’ezredek szabói majdnem mindnyá­jan parancsot kaptak, hogy minden egyebet tegyenek félre és a krimiai sereg számára köpenyeket készít­senek. Hallatszik, miszerint a franczia kormány az angol kormány ajánlatát 60 millió frank segélypénz fizetésére nézve, nem fogadta el, hanem azt kívánja, hogy az an­gol kabinet neki 400 millió frankot kölcsönözzön ked­vező feltételek alatt, így most a párisi kölcsön ki fogna kerültetni. E dolog véglegesen még nincs elhatározva, úgy látszik, hogy lord Palmerston, ki ma valónem­­­űleg Párisba érkezik, annak végleges elintézésével van megbízva. Az Ausztria jövendő magatartását illető kérdés az itteni hivatalos világot nagyon foglalkoztatja. Erősítik, hogy Anglia és Francziaország a bécsi kabinet elé azon al­ternatívát akarják tűzni, hogy Oroszországnak vagy szenjen háborút, vagy a Dunafejedelemségeket azon­nal hagyja el (C. D. P.) A törvényhozó test valószínűleg a napokban össze­­hivatik. Az alpesi sereg fölállítása bizonyosnak tekintendő. Magvát a sathonayi tábor képezendi. Páris, nov. 15. Lord és lady Palmerston ma St. Cloudba megérkeztek. Persigny párthívei dia­dalt ülnek és F­o­r­­­d - t már megbukott embernek te­kintik , mert Lajos Napóleonnal amaz megy Fontainebleauba és a Palmerstonnal tartandó ér­tekezletekben részt veend. Spanyolország, Madrid, nov. 11. Az ,Ind. belger­­nek írják:San Miguelnek a cortes ideiglenes el­nökévé választása Esparterora nézve vesztésnek tekin­tendő, minthogy ennek bizalmas barátja Delos H­e­­ros a palota kormányzója, San Miguellel, mint elnöki jelölt, egyszerre lépett föl, de csak 95 szavaza­tot nyert, míg San Miguel, az alkotmányos trón képviselője mellett 112 szavazat nyilatkozott. A több­ség ezen szavazatát oda magyarázzák, miszerint ez ál­tal a győzelmi hgnek nyilván értésül akarta adni, hogy II. Izabellát és a trónt fentartani kívánja. Nem lehetlen, hogy Espartero visszalép, ha San Miguel a cortes végleges elnökévé választatnék. Nagybritannia, London, nov. 15. A tegnapi titkos tanácsülésben, Windsorban, melyben a királynő elnö­költ, a parliament további elnapolása dec. 14-kéig elhatároztatott, és ez által az ellenzéknek kilátása : a kormányt még ez évben a „hibás hadvezetés“ miatt, mely fölött hírlapjaiban naponkint keserűen panaszko­dik,­­ megfeczkéztethetni, meglehetősen vízzé vált. Legalább nem igen valószínű, hogy a parl­ament a meghatározott idő lefolyta után, kevés nappal a kará­csony­ünnepek előtt egybehivatnék. Más részről pedig az elnapolási időköz rövidebb, mint az egy évi szünet után különben történni szokott. Az elnapolás rendesen 40 napra szokott történni, ezúttal 28 napra van szo­rítva. A kormány, mint nyilván­való, a legutolsó esetre is fel akarta magának tartani szabadságát a parl­ament egy bébi vására. Tagadni nem lehet, h­ogy a nép nagy tömege igen örömest látta volna, ha Westminster csar­nokaiban még e hó folytán tanácskozások tartottak volna. A részrehajlatlan kritika ellenben a múlt évi ülésszak eredményei felől az ország külügyeit illetőleg már régen azon­ következtetéshez j­uthatott,ahogy a par­­llament, kivévén a szükséges pénzmegszavazásokat, oly pillanatokban, mint a mostaniak, csak közvetve fejthet ki tevékenységet. Hiszen minden a hadvezetés­sel megbízott miniszterek rendelkezéseitől függ , s talán sokkal czélszerűbb volna megengedni, hogy ezek háborútlanul működhessenek, mint őket interpellációkra, felelgetésekkel kínozni, melyeknek utjából, ha épen akarják, úgyis, többé kevésbé kitérhetnek. Az egész ország kiá­llása: mie­l­őbb ele­gendő s tetemes erősítéseket küldeni Krim­­ába, oly általánossá, hangossá, és sürgetővé vált, hogy e miatt nincs is szükség parliamentre, mely azt Downing­ Streetben előterjessze. Az illető minisz­tériumokban a legterjedelmesebb rendelkezések tör­ténnek, hogy azon intézkedések életbe lépjenek, mik­nek már régen meg kellett volna történniök. A „Times“ a négy hadviselő hatalomnak Szebasz­­topol körüli jelen harczában alkalmazott csapattöme­gek fölött néhány érdekes megjegyzéseket tesz. Most egészben nem áll több egymás ellenében, mint legfölebb 100—110,000 ember, jóllehet három a legnagyobb eu­rópai hatalmasságok közöl egy iszonyú érdekességű tárgy fölött csatázik. A harczoló seregek száma a „Times“­­nak igen csekélynek látszik. Ez mindenesetre áll, de a „Times“ feledi, hogy e mellett az összes csapatrészle­tek képviselve vannak, melyek Anglia és Francziaor­szág által Törökország segítségére tengeren­túlra kül­dettek, hogy a háború két főpártja,­­ az oroszok és török k közöl csak apróbb hadosztályok vannak kép­viselve. A contingens, melyet Anglia eddig kiállít,itt, a „Times“ saját vallomása szerint is, aránytalanul ki­csinynek nevezhető. 1813-ben, tehát 21 súlyos hábo­rús év után, Angliában 13 millió lakossága mellett 237.000 ember rendes hadsereg, 83.000 rendes militia, 288.000 helybeli militia, 65.000 militiai önkénytes lo­vasság, és 140.000 matróz és tengerész katona volt lábon. Jelenen Anglia 21 millió lakossal bír, mégis az állandó hadsereg, minden a parliament által megszava­zott i­ntlékokkal együtt nem megy többre 130,000 em­bernél. Már­pedig a nemzet harczias szelleme nem aludt ki, s ha Izland nem is állít ki jelenleg annyi ka­tonát, mint egykor, a belső csend fentartására nincs ott többre szükség 20,000 embernél. Szóval : Anglia viszonyai most sokkal kedvezőbben állanak, mint a franczia háború idején. Példát kellene venni az orosz czártól s az ország minden lehető­s legnagyobb segéd­eszközeit igénybe venni. Az üzletek a Cityben, s mint halljuk, a vidé­ken is teljes pangásban állanak, oly nagy a feszültség és várakozás a Krimiából érkezendő tudósítások után. A börze hangulata igen nyomott, és ismét hírek keringnek, egy nemsokára bekövetkezendő új kölcsönről, melyek azonban eddigelé alaptalanoknak látszanak. Szebasztopol elestének híre mindennemű üzletnek hatalmas lendületet adna, de azon bizonyosság, mely mindenki előtt fölmerül, hogy t. i. még ezzel a háborúnak nincs vége, hogy a még nagyobb pénzáldozatokat is fog kivánni, az állampa­pírok árkeletének pangását csak egy időre fognák megszün­tetni. A pénzvásár szűk marad, s az utóbbi készpénzkül­dések a szárazföldre az e heti bankkimutatásra nem fogják hatásukat téveszteni. A titkos tanácsülésben, mely tegnap a parliament elna­polása tárgyában a windsori palotában tartatott, Sir Ben­jamin Hall, a követségi hivatal elnöke, mint a titkos Ille D­­mvid O X t­­rendon, Newcastle hg és a többi miniszterek audi­­entián voltak, ő felségének be lőnek mutatva a spanyol követ; a tisztelt Charles Augusztus Murray, kbr. brit felhatalmazott a persa sahnál és Dr. L­o­g­a­n , ki ez al­kalommal lovagi méltóságot nyert. Sir J. Graham láto­gatáson maradt a várban. Lord és lady Palmerston, a francziák császára lá­togatására, tegnap Párisba utaztak. A hadügyminisztériumban még sohasem uralkodott oly élénk tevékenység, mint tegnap. Valóban úgy látszik, hogy a kormány erélyessége az utolsó kabineti tanács óta tízszerte magasabb fokra hágott, s annyi bizonyos, hogy a jövő héten minden, e pillanat­ban felhajtható erősítések a középtengeren fognak ■szni. Az admiralitás tegnap hajókat bérlett 1800 tonna mindennemű készlet, 19 nehéz löveg és 25 tonna lőszer elszállítására. A gránátos és gyalog lövész gárda néhány osztályai, melyek Krimiába rendeltetvé!s, már szombaton „Adelaide“ fedélzetén Portsmouthban ten­derre szállandnak. Ugyanezen időben fog az Izlandban­llomásozó 90-dik ezred is „Europa“,­­ az ismeretes Jun­id-féle posta­gőzösön, melyet a kormány hosszabb lőre csapatszállításokra rendelt,­k elindulni. Egy másik Cunardféle postahajó , „Alps“ csavargőzös, anézia csapatok szállítására Liverpoolból Toulonba ért. Nagyszámú más gőzösök, melyek hasonló czélra folgálandnak, e pillanatban az admiralitás hivatalno­ki által szigorú vizsgálat alá vétetnek. Több legújab­­bb épült hadhajó is legközelebb vizre fog bocsáttatni, Va „Pylades“ f. hó 26 kán. Tegnap a Feketetengerre iiultak : „Hannibal“ csavargőzös (90 álgyúval) Ply­­nuthból, és „Curagoa“ Csavargőzös (31 á.) Ports­­nutból. Southamptonba tegnapelőtt érkezett meg ,adianai csavar posta­gőzös Amerikából, s azonnal pancsot kapott, hogy magát készen tartsa csapatszál­­ltára a Feketetengerre. Ezen 1800 tonna erejű hajó 100 embernek igen kényelmes szállást adhat, kényte­­len len­ azonban mintegy 1400 francziát Toulonban félzetére venni. o n d o n, nov. 15. Bizonyos, miszerint a parliament ezvben nem fog összeülni. Azon titkos tanácsban, aki tegnap Windsorban tartatott, elnapolása ugyan,­­ rendesen, négy hétre határoztatok, de egyszers­­mi határozatta jön az is, hogy a parliament jan.­lve előtt ne hivassák össze. Némelyek tudni akar­­ja hogy az angol kormány a franczia császárnak 23­0 ember kiállítására segélypénzt fizetend , vagy mszavakkal : a Krimiába rendelt katonák egy osz­tanak fizetését magára vállalja. Napóleon büsz­­ke arra, mint hogy segélypénzt elfogadjon, vagy ta­tot idegen zsoldba adja; sőt inkább a háború kez­­de óta törekvése volt megmutatni, hogy Francziaor­­sz, Anglia oldalán hasonló erővel és kitartó eszkö­zön játszatja világtörténeti szerepét. A dolog így áll a múlt hét folytán lord Raglan­nak magán­­süinyei érkeztek Londonba, sürgető határozottsággal telve, miszerint a szövetségesek alig képesek a Sze­faspol előtti állásot sokáig megtartani, és hogy csak két ternatíva maradt : vagy Kritinát odahagyni még ez vége előtt, vagy a kormány határozza el magát nagib erősítések küldésére. A kabinet az utóbbit becsesebbnek tartá, s rögtön kérdést ten Párisban , vajjon­ a császárnak lenne-e Krimiába küldhető serege. Napóleon azt felelte, hogy 20—30,000embertmia■ ben pillanatben küldhet, de nincsenek szállítóesz­közei. Anglia megígérte ezek szolgáltatását. Az admiralitás tehát Napóleon feleidének megérkezése után mindjárt távirdai rendeletet küldött a Southamp­ton n nagy gőzhajó-társulatokhoz, hogy tenger­kész jár­műveiket adják a kormány rendelkezése alá. Duna fejedelemrél­ Bukarestből írja egy ott létező bojár, hogy Miklós czár ő ilye sok oroszbaráti bojároknak Moldva és Oláhországban rendjeleket osztott. Kérdés most: vájjon e rendek elfogadása az említett bojároknak megengedendő-e vagy nem ? — Stirbey fejedelem Ghika hggel Gyurgyevoban, ez utóbbinak ott történt keresztül utazta alkalmával több órai értekezletet tartott. Oroszország, a két orosz nagyherczeg, kiknek Sze­­basztopolba érkezését Canrobert tbk nem rég jelentő, most következő rangot foglalnak el az orosz cs. hadseregben : Miki ő 8 nhg, a czár 5-ik gyermeke és 3-ik fia, 23 éves, a mérnökkar főfelügyelője, a czár hadsegéde, egy drago­­nyos, egy gránátos és egy asztraháni vértes ezred ezre­dese , azonfelül a 2. ausztriai huszár és az 5. porosz vér­tes ezredek tulajdonosa. Mihály ahg, a czár 0-ik és utolsó gyermeke, 22 éves. A tüzérség főszállásn­estere czimével bir, a 2 ik tüzérdandár parancsnoka, a czár had­segéde, egy dzsidás dragonyos- és lovas-vadász ezred ezredese, továbbá a 26. ausztriai gyalog és 4 porosz hu­szár ezred tulajdonosa. Hadi istenfalmnak Délkeleti csatatér. A szebasztopoli táborból is­mét semmi újabb tudósítások nem érkeztek, úgy látszik, nov. 10-éig semmi sem változott a dolgok helyzetében. Arról sem hallani semmit, várjon a bombázást folytat­ják-e és mily sikerrel; csak annyit tudunk, hogy az ostrommunkálatok 150 metrenyire közelítettek a vár­hoz, és hogy az oroszok néhány ágyú beszegezésén kí­vül, azokat nem rombolták szét, minthogy kétségtelenül siettek volna, azt sürgönyeikben közhírré tenni. A szö­vetségesek, úgy látszik, erősítéseket várnak, melyek e napokban nagy mérvben, ezek közt lovasság és tüzér­ség, megérkezendnek, hogy a harcrot túlnyomó erővel és sikerrel nagy kilátással ismét megkezdhessék. Az oroszok aligha lesznek képesek előkészületeiket gátolni, minthogy még időre van szükségök, hogy a nov. 5-kén ütött seb behegedjen; bizonysága ennek az, hogy ők a Balaklavánál elfoglalt hadállást elhagyták; bizonysága ennek az is, hogy Menzikoff­ig sürgetőleg az összes orosz lovasságnak Odessából elküldetését kívánja. Az utóbb kapott lecske nem engedi meg nekik, hogy mi­hamarább ismét oly kísérletet tegyenek. De a szövetsé­gesek mindenesetre oly helyzetben vannak, milyenben ostromlók még ritkán voltak. Nekik egy várat kell megtá­­madniok és ennek védői vel ők számban egyenlők. Ha azonban a tárkok engednének a csapatoknak, a roham már­is végrehajtva lenne, de a tábornokok nem akarnak emberéletet bizonytalan eredménynek fel­áldozni. Maguk részéről az oroszok egyik védművet a másikra halmoznak és a szétrombolt falművek mögött földsánczok emelkednek. Szebasztopol lakosainak na­ponkint 8 óráig kell a sánczokon építeniök. A várost a szövetségesek összelőhetik ugyan, de a fő czél a hadi kikötő és anyagszerének birtoka, még nem lenne elér­ve ; egy, sőt az oroszok számos erődítményes és ere­jénél fogva, rohamot kellene­ intézniük, s az buszok hatalmát a nyílt síkon m­egtörniök. Ily óriási tények előreláthatólag ezernyi áldozatokba fognak kerülni, és ezekre a szövetségesek csak akkor vállal­kozhatnak, ha képesek lesznek a hézagokat kitölteni. Ezt mind jól megfontolták, nem titkolják maguk előtt a magas árt, melyet Szebasztopol birtokáért fizetniük kell, de azt nem tárták igen magasnak s a legvégsőre vannak elhatározva. Mutatja ezt egy párisi nov. 14 -i tudósítás is, mely szerint Canrobert tbk jelentése a ,,Moniteur“-ben nem jelent meg változatlanul, s egy fontos hely végkép kimaradt volna, mely szerint Canrobert­­ek oda nyilat­koznék , „hogy még mielőtt az oroszok utolsó 5-ki vereségekből kiépülnének, mihez a generalissimus nézete szerint 10 nap lenne s­z­ük­sé­ges, S­z­eb­as­z t­o­p­o­l ellen rohamot fog intézni.“ Ha Canrobert végrehajtja tervét, úgy a rohamnak legfelebb 14-éig végbe kellett mennie, s minthogy a tudósítások kri­miéből 7 nap alatt érkeznek, ennélfogva 21 vagy 22-éig arról tudomásunk lehetenk. Odessából nov. 10-től érkezett egy tudósítás, melynek krimiai közlései nové­k­én túl nem terjednek. Az 5-ki veszteségeket mindkét részről az almai csa­táéival szinte egyenlőknek mondják, és Soymonoff tlok halálát megerősítik. Míg az oroszok az angolok oldalát a déli oldalról megtámadták, a Minsk ezred a 10. sz. tűztelepből kirontást tett a franczia homlokzat ellen. Hogy az oroszok végre kényszerítve voltak előbbi állá­saikat elfoglalni, ezt a szóban forgó tudósítá­s is mondja, melynek adatait egy czernovitzi nov. 17-ki tudó­sítás is megerősíti. Odessából nov. 12-ről pedig jelentik, hogy e napon Menzikoff bgtől egy sürgöny érkezett An­­n­e­n­k­o­ff tbkhoz, melyben a hg felszólítja a táborno­kot, hogy minden rendelkezésére álló lovasságot Odes­sából és környékéről Krimiába küldjön. Annenkoff tbk csak 3 szakasz könnyű lovasságot tart meg s a többi részét Krimiába küldi. Egy várnai nov. 10-iki sürgöny szerint ellenben nov. 9-kén 3000 franczia és 20 nehéz ágyú, kik Galli­­poliból megérkeztek, 5 szállító­hajón, és más­nap 2000 török 18 ágyúval és 10,000 tölténynyel 3 szállítóhajón Balaklavába elszállítottak. A Stambulból nov. 9-éről érkezett tudósítások némely érdekes részleteket hoznak. Ezek szerint az oroszok nov. 7. és 8-kán hulláik eltakarításával voltak elfoglalva. (Alig kell említni, hogy erre a szövetsége­sek is némi időt szükségeltek.) A nov. 5-kén elfogott oroszok beszélik, mikép nagy erőfeszítések történnek a várnak fölmentésére. A tél már vihar, gyenge havazás és hideg szelek által jelentkezik. A nov. 5 ki csatb­ól a „C­onstitutionnel“ nyil­ván ismét fensőbb forrásokból, egy czikket hoz, melyből a következő figyelemre méltó helyeket veszszük ki : „Ama fensik, melynek legszélső pontja Szebasztopol, s melyen a szövetségesek táboroznak, keletre a Cserna­­ja s délre egy szakadék által van határolva , mely Ba­­taklaváig húzódik. Azon ponton , hol a szakadék a Cernaja völgytől elágazik, két domblánczolat végpont­jain, melyek párhuzamosan futnak, s melyeket nagyobb mélyedés választ el, 4 váracs létezett, kettő a szaka­dék éjszaki, 2 annak déli részén.E váracsokat Liprandi

Next