Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-21 / 1410. szám
Bekké teendi, mikép ma a különben jól értesült körökben hallatszik, kissé vérmesek voltak. Oroszország semmi oly nyilatkozatokat nem ten, melyek alkalmasak volnának Ausztriát az ő határzottan elfoglalt állásából kimozdítani Az engesztelődés szózata előtt Ausztria bizonyosan soha sem fogja füleit bedugni, ámde minden új ajánlatot annyival lélekismeretesebben fog megvizsgálni, mennyivel kevésbé oszlott el még azon meggyőződés, hogy a keleti kérdésnek csupán elnapolása, mely annak alapos megoldását nem idézheti elő, sem Németország sem Ausztria érdekeinek nem megfelelő. KÜLFÖLD. Németország, Berlin, nov. 16. Oroszország, mint halljuk, hajlandónak mutatkoznék az ismeretes négy biztosíték pontot, mint békealkudozások alapját elfogadni. Legalább ezt olvassuk számos hírlapban, melyek ismét ez adatot, úgy látszik, mindnyájan egyetlen forrásból meríték. Ezen egyelőre még bővebben nem igazolt állítólagos készségnek semmi súlyt nem tulajdoníthatnánk, sőt e hírt mint teljesen jelentéktelent figyelem nélkül hagyhatnék, ha vele ismét újabban felerülő csalárd békeremények nem köttetnének össze, mik ellen intőleg figyelmeztetni mindazok kötelességében áll, kik a keleti kérdés végleges megoldását az egyetlen valósággal kívánatos békekötésnek tekintik. Oroszország, tudomás szerint, folyvást ,,hajlandó“ a békére; ő kezdettől fogva legélénkebben de természetesen hasztalanul fáradozott, a béketörés vádját magától elhárítani; ő egyszersmind minden rendelkezése alatti eszközt és rugót felhasznált, hogy a nyugati hatalmakat Németországtól elszakaszsza, és jelenleg is a legbuzgóbban igyekszik magát ravasz fogások és álmozgások által egy további harczias bonyodalomból, leginkább Ausztriával, kiszabadítani. Ennyiben Oroszország minden bizonnyal békére „hajló.“ De Oroszország ezen hajlama semmiben sem különbözik az ő még sokkal nagyobb hajlamától, t. i. régi terveit föl nem áldozni, s egy előleges kötést létesíteni, melyből lehetségig gyöngitetlenül előlépve, az első legjobb alkalommal ott folytathassa, hol a háború kitörte előtt állott. Ezen hajlamot, mely Oroszország legbensőbb lényében gyökerezik, mi sokkal fontosabbnak és sokkal veszélyesebbnek tartjuk, mint állítólagos békeszeretetét, melynél fogva most, mint látszik, új kísérlet történik időnyerésre, hogy más oldalról háborítatlanul, harczereit Krimia felé öszpontosíthassa, s oly állást tarthasson meg, mely mindenkor tehetséget nyújt, tetszés szerint és szükséghez képest Európa délvagy északi részébe háborítólag avatkozni. De Oroszországnak épen ezen állása ellen van a jelen háború irányozva; többé nem a dunafejedelemségek jogellenes megszállásának kérdése forog fen, hanem — mikép kezdettől fogva megmondottuk — azon belőle szülemlett sokkal súlyosb tartalmú s Európa sorsára nézve döntő kérdés, kinek befolyása legyen jövőre Európában irányadó: a félázsiai orthodox Oroszországé-e, vagy a Közép- és Nyugat-Európa műveit nemzeteié. Anglia és Francziaország legkevésbbé egyezhetnek abba, hogy e kérdés eldöntetlen hagyassák, ez az ő csatavesztésök volna, egyszersmind bevallása annak, hogy ők Oroszország ellenében gyöngék. Ha ezen eset állna be, akkor a következmények kétségtelenül legelsőbb is az Oroszországhoz legközelebb fekvő Németországot érnék. Az időnkint szokásos dicsekvés Németország véderejével, s ennek minden ellenség ellenébeni túlnyomósálgával, finna nőnemű elég sokszor hallott szólammódok, nem fognak senkit áltatni s tévútra vezetni, főleg ha azon a jelen háború előtt előfordult baráti szolgálatokra tekintünk, miket Oroszország titkon és nyíltan Németországnak tett s miket Németország a maga védképessége daczára is ez idő alatt elfogadott. Ezen ügyállás szerint tehát kevésbbé Oroszország némi hajlama itt a fődolog, mint inkább az, hogy állítólagos békéres hajlama semmi tekintetbe ne vétessék, s igy minden erélylyel azon lenni, hogy hajlama, miszerint a Fekete- és Kelettengeren egy állítólagos világtörténeti missió betöltése végett mindinkább kiterjeszkedjék, egyszer s mindenkorra megzsibbasztassék, s ez által elháruljon azon lehetség, hogy Európa békés kifejlését talán rövid idő alatt még sokkal veszélyesb módon megzavartatva lássuk, mint látjuk jelenleg már. Berlin, novemb. 15. — Avatott körökben ma azon hiteles közleményről szólottak, miszerint Gortsakoff hg Bécsben ama határozott nyilatkozatot tette volna, hogy Miklós császár a törököknek ausztriai fegyverek uralma alatt Bessarábiára intézett támadására, Ausztriának hadüzenettel fogna válaszolni. Ezen tény világosítja egyedül föl a török csapatoknak a dunánáli mozdulatlanságát s azon az angol lapokban folytonosan ismételt panaszt, hogy Coronini gróf a törökök előnyomulását, daczára a Stambulból vett parancsnak, sem akarja tűrni, és hogy e végett Bécsben a Porta leghatározottabb panaszokat emel, anélkül, hogy a dologban valami változás történhetnék. (Wand.) FranCEi&Oto SAg. Paris, nov. 12- Az „A. Alig. Z.“nak többi közt ezt írják : Azt erősítik, hogy Mornynak törvényhozó-testi elnökké neveztetése már el van határozva és azonnal közöltetni fog. (A „Moniteur“ nov. 13-kan közölte). Ezen fontos tény eléggé mutatja, hogy Fould a létezése miatti csatát győzelmesen kiáltotta, és hogy a császár a közvélemény és sajtó daczára miniszterének fogja pártját. E tekintetben nem mondunk ítéletet, csupán a tényt constatkrozzuk: úgy látszik, hogy a bekövetkezendő kölcsön való mozgató oka, hogy a törvényhozó test elnökének fontos kineveztetése Ford javaslatának értelmében történt. A császár látszólag azon nézetből indult ki, miszerint szükséges volna, hogy e pillanatban a törvényhozótest élén egy üzleti ember álljon, ki ipari összeköttetései által képes legyen a kölcsön kötésére hatályosan befolyni, és hogy másfelől csak Ford az, mikép azt már az utóbbi kölcsönnél téve — ki bizony»*» osztály tőkepénzeit becsülni képes. Morny kineveztetése e szerint nemcsak azért jelentékeny , mert bizonyságot tesz a közvélemény tekintetbe nem vételéről, és mivel magánérdekeknek közérdek fölötti végzet teljes győzelmét jelenti, az a szó teljes értelmében európai esemény, mert az mutatja Lajos Napóleonnak a családa tagjai elleni több vagy kevésbé nyílt ellenségeskedés útáni újabb lépését. Nem rég a Jeromosokra nézve intésül Patterson asszony gyermekeit naturalizálja , most az államegyik legfőbb állására Jeromos herczeg személyes ellenét nevezi ki : Mo r n y t, ki tudomás szerint azon a vérből származott, melyből a császár, úgy látszik, hogya császár, ki megnyugodott abban, hogy örököse nem lesz, szokási közönyösséggel néz a jövőbe, és lemond azon eszmékről, melyekben a francziák drága kezességek kiindulási pontját látják; úgy látszik, hogy a császár el van határozva családja némely tagjai elleni ellenszenvének szabad folyást engedni, s nem tekintve arra, mi később jó, ameddig lehet, napról napra éldegélni. Páris, nov. 14. Az „Assemblée nationale“ Soulé megbízatásáról, Cuba megszerzését illetőleg, imigy nyilatkozik : „Az összeg, melynek ajánlására ezen diplomata fölhatalmaztatott, mint mondják 100 millió dollárra (több mint 500 millió frank), rúg és az Egyesült államok kormánya, mely nagy bevételi fölösleg fölött rendelkezik, és a nemzet gyakorlati határozatkész szellemét bírja, a dolog elintézése végett arra is kész lenne, hogy szükség esetében 20 milliónyi részleteket fizessen. Ezen ajánlatok minden bizonynyal csábítók és Spanyolország ezen összeggel hitelezőit becsületesen kielégíthetné, hitelét ismét föléleszthetné és területén nagy anyagi javításokat tehetne. De az, ki csak valamennyire is ismeri a spanyol jellemet, nem tartja valószínűnek, hogy a Spanyolországot megosztó annyi párt között egy is találkoznék, mely országának az ajánlott vásár elfogadását javasolná.Úgy látszik, hogy Spanyolország végzete : „gyarmatainak egymásután elvesztése és soha el nem adása.“ Egy oly hirnap szájában , mint az ,,Assemblée nationale“, mely az északamerikaiak iránt legkevésbé viseltetik rokonszenvvel, Cuba elvesztése Spanyolországra nézve igen feltűnő. Páris, nov. 15. A „Moniteur“ írja : Az angol követő exc.ja. Londonból, nov. 15 köről Párisba érkezett következő sürgönyt nyújtott át közlés végett. „Lord Raglan Newcastle herczeghez. Nov. 6. 1854. „Az ellenség tegnap hajnalban roppant erővel támadta meg az angol hadállás jobb szárnyát Szebasztopol előtt , melyet védett a 2-ik hadosztály, az 1 fő hadosztály testőr dandára, támogatva, mihelyt csak lehetett, a könnyű hadosztály, a 4-ik hadosztályba a 3 ik hadosztály egy része, és azután Bosquet tábornok hadosztálya és a franczia sereg más csapatai által, kik vitéz magok viseletével nagyon hatályosan folytak be nap döntő eredményére. „Canrobert tábornok azonnal a helyszínére jött és hozzájárulása és kitűnő tanácsával segített. A harcz igen nyakas volt, s az ellenség csak délután nyomatott vissza végleg s kényszerittetett visszavonulásra , a csatatért halottaival borítva és néhány száz fogolylyal hátrahagyva. „Az ellenség száma jóval fölülmúlta azt, mely Almánál ellenünk állott. Az oroszok vesztesége roppant, a mi veszteségünk is igen nagy. „Sir George Brown altábornagy, Bentinek osztálytábornok, Adams, Buller,Torrens dandártábornokok megsebesültek. Mindnyájan javulóban vannak. „A hadcsapatok működése a számra nézve sokkal nagyobb ellenséggel szemben bámulatos vola.“ A hadcsapatoknak keletre küldése a csatorna mindkét részén legnagyobbszerű mértékben foly. Egyedül a déli táborból 11 gyalogezred egészen vagy egy részben Toulonba és Marseillebe küldetett és, ott hajóra ült. A párisi helyőrség két vadász zászlóalja parancsot kapott is magát keletre készen tartani és létszámát 1300—1400 emberre emelni.Francziaország minden tájékáról több üteg ágyú, puskapor, legnehezebbb:TMiik,o»-i"'-i-r taii.ji: Jvivuo. Az’ezredek szabói majdnem mindnyájan parancsot kaptak, hogy minden egyebet tegyenek félre és a krimiai sereg számára köpenyeket készítsenek. Hallatszik, miszerint a franczia kormány az angol kormány ajánlatát 60 millió frank segélypénz fizetésére nézve, nem fogadta el, hanem azt kívánja, hogy az angol kabinet neki 400 millió frankot kölcsönözzön kedvező feltételek alatt, így most a párisi kölcsön ki fogna kerültetni. E dolog véglegesen még nincs elhatározva, úgy látszik, hogy lord Palmerston, ki ma valóneműleg Párisba érkezik, annak végleges elintézésével van megbízva. Az Ausztria jövendő magatartását illető kérdés az itteni hivatalos világot nagyon foglalkoztatja. Erősítik, hogy Anglia és Francziaország a bécsi kabinet elé azon alternatívát akarják tűzni, hogy Oroszországnak vagy szenjen háborút, vagy a Dunafejedelemségeket azonnal hagyja el (C. D. P.) A törvényhozó test valószínűleg a napokban összehivatik. Az alpesi sereg fölállítása bizonyosnak tekintendő. Magvát a sathonayi tábor képezendi. Páris, nov. 15. Lord és lady Palmerston ma St. Cloudba megérkeztek. Persigny párthívei diadalt ülnek és Ford - t már megbukott embernek tekintik , mert Lajos Napóleonnal amaz megy Fontainebleauba és a Palmerstonnal tartandó értekezletekben részt veend. Spanyolország, Madrid, nov. 11. Az ,Ind. belgernek írják:San Miguelnek a cortes ideiglenes elnökévé választása Esparterora nézve vesztésnek tekintendő, minthogy ennek bizalmas barátja Delos Heros a palota kormányzója, San Miguellel, mint elnöki jelölt, egyszerre lépett föl, de csak 95 szavazatot nyert, míg San Miguel, az alkotmányos trón képviselője mellett 112 szavazat nyilatkozott. A többség ezen szavazatát oda magyarázzák, miszerint ez által a győzelmi hgnek nyilván értésül akarta adni, hogy II. Izabellát és a trónt fentartani kívánja. Nem lehetlen, hogy Espartero visszalép, ha San Miguel a cortes végleges elnökévé választatnék. Nagybritannia, London, nov. 15. A tegnapi titkos tanácsülésben, Windsorban, melyben a királynő elnökölt, a parliament további elnapolása dec. 14-kéig elhatároztatott, és ez által az ellenzéknek kilátása : a kormányt még ez évben a „hibás hadvezetés“ miatt, mely fölött hírlapjaiban naponkint keserűen panaszkodik, megfeczkéztethetni, meglehetősen vízzé vált. Legalább nem igen valószínű, hogy a parlament a meghatározott idő lefolyta után, kevés nappal a karácsonyünnepek előtt egybehivatnék. Más részről pedig az elnapolási időköz rövidebb, mint az egy évi szünet után különben történni szokott. Az elnapolás rendesen 40 napra szokott történni, ezúttal 28 napra van szorítva. A kormány, mint nyilvánvaló, a legutolsó esetre is fel akarta magának tartani szabadságát a parlament egy bébi vására. Tagadni nem lehet, hogy a nép nagy tömege igen örömest látta volna, ha Westminster csarnokaiban még e hó folytán tanácskozások tartottak volna. A részrehajlatlan kritika ellenben a múlt évi ülésszak eredményei felől az ország külügyeit illetőleg már régen azon következtetéshez juthatott,ahogy a parllament, kivévén a szükséges pénzmegszavazásokat, oly pillanatokban, mint a mostaniak, csak közvetve fejthet ki tevékenységet. Hiszen minden a hadvezetéssel megbízott miniszterek rendelkezéseitől függ , s talán sokkal czélszerűbb volna megengedni, hogy ezek háborútlanul működhessenek, mint őket interpellációkra, felelgetésekkel kínozni, melyeknek utjából, ha épen akarják, úgyis, többé kevésbé kitérhetnek. Az egész ország kiállása: mielőbb elegendő s tetemes erősítéseket küldeni Krimába, oly általánossá, hangossá, és sürgetővé vált, hogy e miatt nincs is szükség parliamentre, mely azt Downing Streetben előterjessze. Az illető minisztériumokban a legterjedelmesebb rendelkezések történnek, hogy azon intézkedések életbe lépjenek, miknek már régen meg kellett volna történniök. A „Times“ a négy hadviselő hatalomnak Szebasztopol körüli jelen harczában alkalmazott csapattömegek fölött néhány érdekes megjegyzéseket tesz. Most egészben nem áll több egymás ellenében, mint legfölebb 100—110,000 ember, jóllehet három a legnagyobb európai hatalmasságok közöl egy iszonyú érdekességű tárgy fölött csatázik. A harczoló seregek száma a „Times“nak igen csekélynek látszik. Ez mindenesetre áll, de a „Times“ feledi, hogy e mellett az összes csapatrészletek képviselve vannak, melyek Anglia és Francziaország által Törökország segítségére tengerentúlra küldettek, hogy a háború két főpártja, az oroszok és török k közöl csak apróbb hadosztályok vannak képviselve. A contingens, melyet Anglia eddig kiállít,itt, a „Times“ saját vallomása szerint is, aránytalanul kicsinynek nevezhető. 1813-ben, tehát 21 súlyos háborús év után, Angliában 13 millió lakossága mellett 237.000 ember rendes hadsereg, 83.000 rendes militia, 288.000 helybeli militia, 65.000 militiai önkénytes lovasság, és 140.000 matróz és tengerész katona volt lábon. Jelenen Anglia 21 millió lakossal bír, mégis az állandó hadsereg, minden a parliament által megszavazott intlékokkal együtt nem megy többre 130,000 embernél. Márpedig a nemzet harczias szelleme nem aludt ki, s ha Izland nem is állít ki jelenleg annyi katonát, mint egykor, a belső csend fentartására nincs ott többre szükség 20,000 embernél. Szóval : Anglia viszonyai most sokkal kedvezőbben állanak, mint a franczia háború idején. Példát kellene venni az orosz czártól s az ország minden lehetős legnagyobb segédeszközeit igénybe venni. Az üzletek a Cityben, s mint halljuk, a vidéken is teljes pangásban állanak, oly nagy a feszültség és várakozás a Krimiából érkezendő tudósítások után. A börze hangulata igen nyomott, és ismét hírek keringnek, egy nemsokára bekövetkezendő új kölcsönről, melyek azonban eddigelé alaptalanoknak látszanak. Szebasztopol elestének híre mindennemű üzletnek hatalmas lendületet adna, de azon bizonyosság, mely mindenki előtt fölmerül, hogy t. i. még ezzel a háborúnak nincs vége, hogy a még nagyobb pénzáldozatokat is fog kivánni, az állampapírok árkeletének pangását csak egy időre fognák megszüntetni. A pénzvásár szűk marad, s az utóbbi készpénzküldések a szárazföldre az e heti bankkimutatásra nem fogják hatásukat téveszteni. A titkos tanácsülésben, mely tegnap a parliament elnapolása tárgyában a windsori palotában tartatott, Sir Benjamin Hall, a követségi hivatal elnöke, mint a titkos Ille Dmvid O X trendon, Newcastle hg és a többi miniszterek audientián voltak, ő felségének be lőnek mutatva a spanyol követ; a tisztelt Charles Augusztus Murray, kbr. brit felhatalmazott a persa sahnál és Dr. Logan , ki ez alkalommal lovagi méltóságot nyert. Sir J. Graham látogatáson maradt a várban. Lord és lady Palmerston, a francziák császára látogatására, tegnap Párisba utaztak. A hadügyminisztériumban még sohasem uralkodott oly élénk tevékenység, mint tegnap. Valóban úgy látszik, hogy a kormány erélyessége az utolsó kabineti tanács óta tízszerte magasabb fokra hágott, s annyi bizonyos, hogy a jövő héten minden, e pillanatban felhajtható erősítések a középtengeren fognak ■szni. Az admiralitás tegnap hajókat bérlett 1800 tonna mindennemű készlet, 19 nehéz löveg és 25 tonna lőszer elszállítására. A gránátos és gyalog lövész gárda néhány osztályai, melyek Krimiába rendeltetvé!s, már szombaton „Adelaide“ fedélzetén Portsmouthban tenderre szállandnak. Ugyanezen időben fog az Izlandbanllomásozó 90-dik ezred is „Europa“, az ismeretes Junid-féle postagőzösön, melyet a kormány hosszabb lőre csapatszállításokra rendelt,k elindulni. Egy másik Cunardféle postahajó , „Alps“ csavargőzös, anézia csapatok szállítására Liverpoolból Toulonba ért. Nagyszámú más gőzösök, melyek hasonló czélra folgálandnak, e pillanatban az admiralitás hivatalnoki által szigorú vizsgálat alá vétetnek. Több legújabbb épült hadhajó is legközelebb vizre fog bocsáttatni, Va „Pylades“ f. hó 26 kán. Tegnap a Feketetengerre iiultak : „Hannibal“ csavargőzös (90 álgyúval) Plynuthból, és „Curagoa“ Csavargőzös (31 á.) Portsnutból. Southamptonba tegnapelőtt érkezett meg ,adianai csavar postagőzös Amerikából, s azonnal pancsot kapott, hogy magát készen tartsa csapatszálltára a Feketetengerre. Ezen 1800 tonna erejű hajó 100 embernek igen kényelmes szállást adhat, kénytelen len azonban mintegy 1400 francziát Toulonban félzetére venni. o n d o n, nov. 15. Bizonyos, miszerint a parliament ezvben nem fog összeülni. Azon titkos tanácsban, aki tegnap Windsorban tartatott, elnapolása ugyan, rendesen, négy hétre határoztatok, de egyszersmi határozatta jön az is, hogy a parliament jan.lve előtt ne hivassák össze. Némelyek tudni akarja hogy az angol kormány a franczia császárnak 230 ember kiállítására segélypénzt fizetend , vagy mszavakkal : a Krimiába rendelt katonák egy osztanak fizetését magára vállalja. Napóleon büszke arra, mint hogy segélypénzt elfogadjon, vagy tatot idegen zsoldba adja; sőt inkább a háború kezde óta törekvése volt megmutatni, hogy Francziaorsz, Anglia oldalán hasonló erővel és kitartó eszközön játszatja világtörténeti szerepét. A dolog így áll a múlt hét folytán lord Raglannak magánsüinyei érkeztek Londonba, sürgető határozottsággal telve, miszerint a szövetségesek alig képesek a Szefaspol előtti állásot sokáig megtartani, és hogy csak két ternatíva maradt : vagy Kritinát odahagyni még ez vége előtt, vagy a kormány határozza el magát nagib erősítések küldésére. A kabinet az utóbbit becsesebbnek tartá, s rögtön kérdést ten Párisban , vajjon a császárnak lenne-e Krimiába küldhető serege. Napóleon azt felelte, hogy 20—30,000embertmia■ ben pillanatben küldhet, de nincsenek szállítóeszközei. Anglia megígérte ezek szolgáltatását. Az admiralitás tehát Napóleon feleidének megérkezése után mindjárt távirdai rendeletet küldött a Southampton n nagy gőzhajó-társulatokhoz, hogy tengerkész járműveiket adják a kormány rendelkezése alá. Duna fejedelemrél Bukarestből írja egy ott létező bojár, hogy Miklós czár ő ilye sok oroszbaráti bojároknak Moldva és Oláhországban rendjeleket osztott. Kérdés most: vájjon e rendek elfogadása az említett bojároknak megengedendő-e vagy nem ? — Stirbey fejedelem Ghika hggel Gyurgyevoban, ez utóbbinak ott történt keresztül utazta alkalmával több órai értekezletet tartott. Oroszország, a két orosz nagyherczeg, kiknek Szebasztopolba érkezését Canrobert tbk nem rég jelentő, most következő rangot foglalnak el az orosz cs. hadseregben : Miki ő 8 nhg, a czár 5-ik gyermeke és 3-ik fia, 23 éves, a mérnökkar főfelügyelője, a czár hadsegéde, egy dragonyos, egy gránátos és egy asztraháni vértes ezred ezredese , azonfelül a 2. ausztriai huszár és az 5. porosz vértes ezredek tulajdonosa. Mihály ahg, a czár 0-ik és utolsó gyermeke, 22 éves. A tüzérség főszállásnestere czimével bir, a 2 ik tüzérdandár parancsnoka, a czár hadsegéde, egy dzsidás dragonyos- és lovas-vadász ezred ezredese, továbbá a 26. ausztriai gyalog és 4 porosz huszár ezred tulajdonosa. Hadi istenfalmnak Délkeleti csatatér. A szebasztopoli táborból ismét semmi újabb tudósítások nem érkeztek, úgy látszik, nov. 10-éig semmi sem változott a dolgok helyzetében. Arról sem hallani semmit, várjon a bombázást folytatják-e és mily sikerrel; csak annyit tudunk, hogy az ostrommunkálatok 150 metrenyire közelítettek a várhoz, és hogy az oroszok néhány ágyú beszegezésén kívül, azokat nem rombolták szét, minthogy kétségtelenül siettek volna, azt sürgönyeikben közhírré tenni. A szövetségesek, úgy látszik, erősítéseket várnak, melyek e napokban nagy mérvben, ezek közt lovasság és tüzérség, megérkezendnek, hogy a harcrot túlnyomó erővel és sikerrel nagy kilátással ismét megkezdhessék. Az oroszok aligha lesznek képesek előkészületeiket gátolni, minthogy még időre van szükségök, hogy a nov. 5-kén ütött seb behegedjen; bizonysága ennek az, hogy ők a Balaklavánál elfoglalt hadállást elhagyták; bizonysága ennek az is, hogy Menzikoffig sürgetőleg az összes orosz lovasságnak Odessából elküldetését kívánja. Az utóbb kapott lecske nem engedi meg nekik, hogy mihamarább ismét oly kísérletet tegyenek. De a szövetségesek mindenesetre oly helyzetben vannak, milyenben ostromlók még ritkán voltak. Nekik egy várat kell megtámadniok és ennek védői vel ők számban egyenlők. Ha azonban a tárkok engednének a csapatoknak, a roham máris végrehajtva lenne, de a tábornokok nem akarnak emberéletet bizonytalan eredménynek feláldozni. Maguk részéről az oroszok egyik védművet a másikra halmoznak és a szétrombolt falművek mögött földsánczok emelkednek. Szebasztopol lakosainak naponkint 8 óráig kell a sánczokon építeniök. A várost a szövetségesek összelőhetik ugyan, de a fő czél a hadi kikötő és anyagszerének birtoka, még nem lenne elérve ; egy, sőt az oroszok számos erődítményes és erejénél fogva, rohamot kellene intézniük, s az buszok hatalmát a nyílt síkon megtörniök. Ily óriási tények előreláthatólag ezernyi áldozatokba fognak kerülni, és ezekre a szövetségesek csak akkor vállalkozhatnak, ha képesek lesznek a hézagokat kitölteni. Ezt mind jól megfontolták, nem titkolják maguk előtt a magas árt, melyet Szebasztopol birtokáért fizetniük kell, de azt nem tárták igen magasnak s a legvégsőre vannak elhatározva. Mutatja ezt egy párisi nov. 14 -i tudósítás is, mely szerint Canrobert tbk jelentése a ,,Moniteur“-ben nem jelent meg változatlanul, s egy fontos hely végkép kimaradt volna, mely szerint Canrobertek oda nyilatkoznék , „hogy még mielőtt az oroszok utolsó 5-ki vereségekből kiépülnének, mihez a generalissimus nézete szerint 10 nap lenne szükséges, Szebasz topol ellen rohamot fog intézni.“ Ha Canrobert végrehajtja tervét, úgy a rohamnak legfelebb 14-éig végbe kellett mennie, s minthogy a tudósítások krimiéből 7 nap alatt érkeznek, ennélfogva 21 vagy 22-éig arról tudomásunk lehetenk. Odessából nov. 10-től érkezett egy tudósítás, melynek krimiai közlései novékén túl nem terjednek. Az 5-ki veszteségeket mindkét részről az almai csatáéival szinte egyenlőknek mondják, és Soymonoff tlok halálát megerősítik. Míg az oroszok az angolok oldalát a déli oldalról megtámadták, a Minsk ezred a 10. sz. tűztelepből kirontást tett a franczia homlokzat ellen. Hogy az oroszok végre kényszerítve voltak előbbi állásaikat elfoglalni, ezt a szóban forgó tudósítás is mondja, melynek adatait egy czernovitzi nov. 17-ki tudósítás is megerősíti. Odessából nov. 12-ről pedig jelentik, hogy e napon Menzikoff bgtől egy sürgöny érkezett Annenkoff tbkhoz, melyben a hg felszólítja a tábornokot, hogy minden rendelkezésére álló lovasságot Odessából és környékéről Krimiába küldjön. Annenkoff tbk csak 3 szakasz könnyű lovasságot tart meg s a többi részét Krimiába küldi. Egy várnai nov. 10-iki sürgöny szerint ellenben nov. 9-kén 3000 franczia és 20 nehéz ágyú, kik Gallipoliból megérkeztek, 5 szállítóhajón, és másnap 2000 török 18 ágyúval és 10,000 tölténynyel 3 szállítóhajón Balaklavába elszállítottak. A Stambulból nov. 9-éről érkezett tudósítások némely érdekes részleteket hoznak. Ezek szerint az oroszok nov. 7. és 8-kán hulláik eltakarításával voltak elfoglalva. (Alig kell említni, hogy erre a szövetségesek is némi időt szükségeltek.) A nov. 5-kén elfogott oroszok beszélik, mikép nagy erőfeszítések történnek a várnak fölmentésére. A tél már vihar, gyenge havazás és hideg szelek által jelentkezik. A nov. 5 ki csatból a „Constitutionnel“ nyilván ismét fensőbb forrásokból, egy czikket hoz, melyből a következő figyelemre méltó helyeket veszszük ki : „Ama fensik, melynek legszélső pontja Szebasztopol, s melyen a szövetségesek táboroznak, keletre a Csernaja s délre egy szakadék által van határolva , mely Bataklaváig húzódik. Azon ponton , hol a szakadék a Cernaja völgytől elágazik, két domblánczolat végpontjain, melyek párhuzamosan futnak, s melyeket nagyobb mélyedés választ el, 4 váracs létezett, kettő a szakadék éjszaki, 2 annak déli részén.E váracsokat Liprandi