Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)

1855-01-26 / 1463. szám

1855. hatodik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve : évnegyedre 5 frt. — fer* P­­Félévre 10 „ — ,» p A havi «lőfizetés , min* » «Amonkind­­e 1 a d f e le megszűnt. Pesten házhoz hordva : Félévre . 8 frt — hr. p Évnegyedre 4 frt — kr. p Egy hónapra 1 frt 30 St.y A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : őrletei a 8-ik szám 20-1463 Szerkesztési iroda : Urintcza sz. 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­cárjával számíttatik. A be­­igtatási s 10 pengő kinyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számíttatik.­­ A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­­re lefizetendő a Péntek, jan. 26- ai­ HIRDETÉSEK, és MAGÁNVITÁK PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — Jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. 1855-ik első félévi folya­mára. Vidékre postán küldve, félé­vre január 1-étől junius végéig 10 frt. — Évnegyedre ja­nuár 1—étől martius végéig 5 frt pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 frt. — Évnegyedre 4 frt pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivata­lában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutera szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiculó­ hivatala. Párig, jan. 19.­­§. A külügyek felöli inform­atiók még mindig egy­mással ellenkezőleg hangzanak s meglehetősen zavar­tak. A börze ismét a pessimismusra vagy legalább a két­ségeskedésre hajlik, sőt még az „Indépendance beige“ is elvesztő bátorságát, s nem mer többé a békében re­mélni, mivel semmi legközelebbi okot nem lát, hogy a hadiszerencse Krimiában a kérdést karddal vághatná véglegesen keresztül. Ehez járul még az új kölcsön fényes eredménye, melynek fontos horderejét a há­ború további kilátásaira nézve senki sem fogja tagadni. Ez rövid vonásokban a borongós politikai látkör leg­újabb súlymérői állása, és e látkörön a felhők mind­inkább inkább fenyegetőbben tornyosulnak, talán nem­sokára villámok czikázandnak azokon keresztül, s a dörgés minden oldalról hallható leend! Szóval: most mi inkább állunk, mint valaha, „egy nagy háború elő­estéjén.“ Hallottunk a békéről, sőt még egy békecongressus­­ról is, de épen a „szárazbéke“ akadt torkán azon éj­jeli baglyoknak, melyek előbb oly fenhangon huhog­tak. A diplomatiának hallgatagnak kell lenni, s nem szabad neki az iskolából fecsegni; a diplomatia hagy bennünket remélni, tanácscsal éltet, kezeit dörzsöli s mosolyog hozzá. Miért is türelemmel kell bevárnunk, micsoda étket főznek számunkra, s szabad legyen re­mélnünk, hogy azt a szakácsok nem fogják túlságosan megsózni. Ez uj év vasfogakkal jött a világra; nem engedi magát pólyába takargattatni; keresztelése nagyszerű s tartós álgyüdörgések közt fog megtartatni, jóllehet Nesselrode gróf mind a két meklenburgi udvar­nak, a német szövetségbeni magok tartása miatt Miklós czár köszönetét a leghízelgőbb módon adja tudtára; a bécsi kabinet ezen, Budberg báróhoz intézett jegyzékben azzal vádoltatik, miszerint szakadatlanul azon dolgozik, hogy a németországi complicatiókat megszilárdítsa ; pedig általánosan tudva van, miszerint az ausztriai kabinetnek semmi sincs más szándékában, mint hogy a német szövetségi contingens mozgóvá­­tételének szükségességét különböző követei által elő­­terjeszsze. Már­pedig nem Ausztria, hanem Poroszor­szág magatartása növeli a Németországbani compli­catiókat, miután Poroszország sem a szövetséghez csatlakozni nem szándékszik, sem hadsergét mozgóvá tenni nem akarja, úgy hisszük azonban, hogy a leg­közelebbi idő minden kétséges állást teljesen lehet­­lenné teeni. Krimiában a szövetségesek hadserge a folytonos erősítések folytán képessé tétetik a jövő hó folyása alatt a legelhatározóbb támadó csapásokat intézni az oroszok ellen, s ekkor Menzikoff ligkényszerűvé leend, eddigi annyira változhatatlan mottóját, hogy t. i. „Szebasztopol előtt semmi új sem történt“ vala­­hára megváltoztatni. Remélni lehet, hogy a szövet­ségesek fegyver-hangversenye nem igen sok változa­tokat fog előadni, hanem rövid időn a finálét fogja Szebasztopolban elzengedezni, ha Canrobert tá­bornoknak a keleti hadsereghez tartott legközelebbi beszéde teljesedésbe menend. Egyébiránt úgy is bizony itt az ideje, hogy a keleti hadsereg derék csapatjai ezen demoralizáló tétlenség­ből valahára kiragadtassanak, mert az Alma- és In­­kermannál oly dicsően harczolt hősök bizony jobb sorsra méltók, mint hogy a táborban s a kórházakban hulljanak el, mert nemcsak egyedül saját hazájok, hanem az egész polgárisult Európa is benső részvéttel tekint Francziaország és Nagybitannia hős fiaira, kik magoknak példanélküli kitartásuk s ősrégi vitézségök által a bámulatot örök időkre vívták ki. Ne adja az ég, hogy ezen derék csapatok egy késedelmező politika áldozatául essenek el! A csatatérrőli tudósítások oly szűken érkeznek, s a tudomásra jutottak is oly jelentőségnélküliek, hogy ma még a „la Presse“ is így kiált föl: „Nous n’avons aujourdhui aucune nouvelle du théâtre de la guerre!“ Ellenben maguk a schweizi lapok állítják, miszerint több magas állású schweiczi katonatiszt alkalma­zást nyert a franczia hadseregben; ezek közt nevezik Ochsenbein urat is dandár­tábornoki ranggal, valamint hogy egy schweiczi légió fog Francziaország­­ban szerveztetni. Ezek tehát mind oly tények, melyek a nagy mérv­beni háború mellett szólanak, s csak igen kevés tért engednek a békének legalább a közel időkre. Fran­­cziaországban a harczkészületek mindenütt a legna­gyobb erélylyel folytattalak, melyekről a lapok na­ponkint számtalan részleteket közölnek. Ez azonban koránsem akadályozza a béke műveinek sükerdús kifejlődését; az irodalom, művészet és ipar terén naponkint újabb meg újabb tüneményeket látunk fölmerülni; új színdarabok, új operák, uj ballettek, uj lapok, folyóiratok, regények, röpiratok, melyek mind több vagy kevesebb részvétnek örvendnek. Sőt még „Figaro“ is feltámadt halottaiból; igen könnyen fel­fogható dolog, hogy a politikai s más komolyabb tar­talmú lapok fen bírják magukat tartani ; de hogy oly lap, mint a „Figaro“, a tele életczel és humor­ral, az idő jelen komolysága mellett ismét föllépni bá­torkodik, több mit merészség, s a szerkesztőség teljes elismerést érdemel ügyessége és helyes tapintatáért, melylyel a „Figaro“ első számai szerkesztvék; a fel­­fel­ajtékzó élet az előadásban, sokkal derültebb és mégis ártatlanabb, mint a „Charivari“ életei, mely mindig politikai themákat szokott magának választani, melyek aztán épen ízetlenek szoktak lenni, mert hi­szen, ha azt akarjuk, a világon mindent lehet paródi­­ázni. Rám nézve valóságos jótétemény volt a „Figaro“ első számait olvashatni; úgy tűnt föl előttem , mintha korunk legkeserűbb labdacsai volnának, melyeket órá­ról órára el kell nyelnünk, de — megaranyozva. Sze­retnék egy csendes völgy ölében lakni, hova más új­ság nem férhetne hozzám, mint a „Figaro,“ s akkor szeretnék ismét a világba kilépni, hogy láthassam, hogy álland akkor a világ; talán nem ismerném ki magamat, vájjon a holdban vagy a földön vagyok-e? VASMEGYE. H­e­r­é­n­y, január közepén. A teremtő erő, melynek munkásságát az örök vál­tozások szakadatlan lánczolatában ismerhetni fel, — utánozhatlan szeszélyeinek gazdagabb jeleit egyben nem mutató, mint 964­ 10­0 mértföldü megye nyugoti részé­nek elragadó szépségű előállításában. Az északi olda­lon Stájertől egész Borostyánkőig elnyúló, s ott ré­szint északnak, részint Szalonokig délnek terjedő, s majd viszont egész Kőszegig keleti irányt vevő hegyek védik azt, mint ügyes gondos kertész csemetéit az ül­tetett sövény ez északról rohanó csípős és hervasztó szelektől. — Ama hegylánczolatból egész sorok szö­kelnek ki, melyek 56 egész négyszög mértföld terü­letet majd különböző irányú meneteiben , — majd mintha fáradságtól ellankadva futásokban megszűnné­nek , ittott újra különbféle kisebb nagyobb csoport­alakokban tűnnek fel a néző el nem fáradt szemeinek gyönyörködtetésére,­­ díszítve, élénkítve az aljaik­ban ugyanannyi ágakra oszló virányos völgyektől melyek itt amott a meghitt magány berkeitől pompáz­va, a földi élvezet azon érzetét keltik fel, mely bár perczig tartó is, de csakugyan boldogsági­g vájjon lehet-e képzelnünk bölcset, kit bármily meglepő földi mámor is hosszasan lekötve tarthatna?— Majd a mun­kás erő szülte völgyeket ezüst habu patakok hasítják keresztül kasul, mik a hegyek méheiből fakadva, ömöl­ve — lassú vagy gyors eséseikben a futó időt, — az örök idea, az egyetemnek önnönébőli kiléptét, s az újra meg ujrai változásból fejlődő, kitűnő folytonos le­vés által, annak határtalan életét tükrödzik elénk, melyből felejthetlen tanúság a szilárdan megtartandó elvül ezt olvashatjuk, mint általános nyugalomra a természet világában sehol sem lelünk, úgy a nemze­tek s népek életét feltáró történelmek viszont azon meggyőződéshez juttatnak, vezetnek, hogy, mely nemzetek műveltségük bármily fokán is megálla­podva — a lassú vagy gyorsan rohanó körül­mények s idő intéseinek kulcsait hatalmokba ke­­ritni elég varázs­erővel nem birtanak — és kik ezt vagy megrögzött hanyagság, vagy épen gyáva inertiából tenni elmulaszták, ha e földgömb felületéről nem nyom nélkül is, de csak­ugyan elenyésztek. A nem­zeti nyelv tudományos kimivelése, mi csak nemzeti köz­pontosított erő s hő pártolás mellett juthat el tetőpont­jára, — továbbá elméleti s gyakorlati tudományos ol­dalukról hasznos s szilárdaknak ismert bizonyult ala­pokra fektetett ipar, szorgalom, mezei gazdászat, páro­sítva ügyes rendszeres háztartással, azon talizmánok, melyek mint egyes családokat, úgy egy nagyobb tár­sadalmat is képesek szellemi, s anyagi nemesebb él­vezeteknek birtokába juttatni, vezetni. Jellemzők s arany mondások e tárgyra nézve a Schoedler magyarí­tott Természet-könyvébeni sorok: „Annyi bizonyos, úgy­mond a jeles szerző, hogy a szerencsés földmi­­velésben biztosabb alapra van helyezve valamely nép jólléte, művelődése és haladása, mint bármily más iparág virágzásában. Ha a mennyei birodalom hatalmas császára évenként egyszer megfogja az ekeszarvát, s József császár csehországi utazásában sajátkezűleg vonz egy barázdát, ezzel ők csak a földmivelés fontos­ságát s méltóságát ismerik el.s nem kevésbbé jellemző adat a földmivelés miveltségtörténeti jelentőségére az, hogy a mesés őrkorban egy személy volt az erkölcsök szeliditésének s a földmivelésnek istensége, — mondja tovább a tudós férfiú. Egyszerűek s meghatók azon szavak, melyekkel egy észak-amerikai rézszinüi törzsek főnöke a földmívelést népe előtt jellem­zi: — Ez azon egyetlen eszköz , melylyel magato­kat hatalmasbakká tehetitek, s a fehérek folytonos előrenyomulásának gátat vethettek. Vájjon nem lát­játok-e, hogy a fehérek magvakkal, mi pedig hússal­­ élünk ? Hogy a húsnak több mint 30 hónap kell, mig­­­ehetővé növekszik, s néha szűkében is vagyunk?­­ Hogy a fehérek által a földbe szórt csodás magvak mindenike több mint ezerszeresen fizeti vissza magát stb. szavait igy zárja be a nagy szellemű főnök. Azt mondom azért mindnek, ki rám hallgat, hogy előbb mint falunk czedrusai, öregség miatt kivesznének, előbb mint völgyeink juharfái megszűnnének czukor­­ral bővelkedni, az apró magvak elvetőinek faja ki fogja irtani a húsevők faját, ha csak a mi vadászaink is ve­tésre nem szánják magokat.“ A fent irt jeles szerző már hatodik kiadást ért, — s a nagykőrösi félgymna­­sium tanárai által magyarosított, — munkájából a me­zítelen igazság kiforgathatlan alapján emelt arany sza­vakat ; részint a földmivelés élesztése, nemesb, tudo­­mányos­ űzése szempontjából, — részint azon rög­­zött ferde eszmék, nézetek megczáfolására idéztem, hogy magasb irányú irodalmunkra csak némi fényt is vetve, árasztva, tudhassa a közönség, miszerint mi is bírunk oly kincsekkel, habár kölcsönzöttek is azok irodalmunkra nézve, — melyekből azoknak szorgal­mas tanulmányozása által kiszámithatlan előnyöket, hasznokat meríthetünk, aknázhatunk. — Köszönet szorgalmaikért hazánk tudós fiainak, kisérje, lelkesí­tse őket a nemzet áldása, fáradozásaik izzasztó meze­jén. Fájdalom, hogy a nemzetiség, irodalom, művészet, és a műveltség nyomán a nemzeti jobblétért, kevés ki­vétellel, majd csaknem azon osztály buzog, melyet a „res angusta domi“ nem igen részesíthet azon előnyökben, mikkel nemzeti adóját csak részben is lefizethetne. — Érintem felőbb, hogy a szellemi emelkedettség azon fonál, melynek vezetése mellett a jóllét forrásához is eljuthatni, és épen ezért, — nem annyira a sybak­ticai asztalok, s a fényűzés más kisebb nemeiben lelem én kifejezhetőnek, feltalálhatónak, bekövetkezhetőnek egyesek, vagy egy nemzet hosszú vagy örök álmát, mint inkább amazok rozsdásodása, elsatnyulása, elrot­­hadásától eredményezett anyagiaknak is végképeni megszűntében.—Tőkepénzes, mezei gazda, vagy bár­mily osztályú iparos, a­kikben a számitó, teremtő, rendező, hasznost a széppel s tartóssal párositni képes erő fejlettsége, üzleteik, műveik körében csak másod, harmadrendű fogalom s eredményként mutatkozik: végczéluk, azaz enyészetökhez perczenkint közelitnek. Ez volt s leend sorra nemzetnek is, ha szellemi éráit elhanyagolva, azokat mint áldásdúsan kamatozó tőkét, mezei gazdászata, iparába által ültetni mellőzi. — Mert mi lanyha eső s fris harmatcseppek a természet országa növényzetének, épen az a szellemi erők ügyes, gondosan s fáradhatlan szorgalommal ápolt be­fektetése az ipar­i szorgalomnak bármily űzendő ága vagy osztályába is. De elméleti állításaink bebizonyí­tásául engedjük szólni a gyakorlat mezején bimbózott, virágzott, gyümölcsözött s igy axiomatikus tényeket, a­mik koránsem helyzetünk, hivatásunk magasb, ne­mes­ fokú felfogásának, de igen tudatlanságunk, nem, söt­­csontosult indolentiánk művei, jelei, eredményei. — Kevés józan gondolkodók, életrevalók, utat egyen­getök, jégtörők kivételével, — kiket— a lomha, gyá­va tudatlanság, idétlen, találatlan életei nem ritkán ezélpontul is elég vakmerők használni, — vagyunk more patria, a régi «chlendrianismus mellett, — és ez szegénységünk fő oka. Szegények szellemileg, szegé­­nyek anyagilag, mert hol a lélek sintödik, satnya a test is, és viszont, és mily áldozat, lemondás, és elha­tározásba kerülne sorsunkon segélni, javitni, megmu­tatni szomszédaink, s a világnak életrevalóságunkat? Más alkalommal­­. Szerkesztő úr! ha ugyan soraimat a kor eszméihez mérteknek itélendi, többet. — A Bakotai alagcsövezésekről csak annyit, hogy már 32 hold készült el, és holdja 1200 □ ölével átlagosan került 36 fr. 44 kr. pp. V­e­r­d­y György, s minden ágban a lehető legnagyobb takarékosság tar­tassák szem előtt. Vasúton tegnap ismét több láda arany pénz érkezett ide Párisból, mely azon öszvegek egy részbeni lefizeté­sére van határozva, melyekért a franczia vasuti társulat az államvaspályákat átvette. A császári kormány s a franczia társulat közt legkö­zelebb létre jött szerződvény jegyzőileg Bécsben véte­tett föl. Ezen jegyzői okmány volt hihetőleg a legfonto­sabb és legbecsebb, mely a jegyzőség fenállása óta itt előfordult. Bécs, jan. 21. A decemb. 2-kai szerződvény V. czikkének valósítása fölötti katonai tanácskozmányok itt élénken folynak s ma ismét ülés tartatott e tárgy­ban. Du Plat meghalt­ angol tábornokot e tanács­­kozmányoknál eddig Westmoreland gróf, ki tudomás szerint szinte katonai személy, pótolta; a legközelebbi napokban mindazáltal du Plat tb. pótembere, t. i. H o w d e n lord, megérkezik Bécsbe s ez veend részt a tanácskoztatokban. Az ez utóbbiaknak alapul szol­gáló javaslatokat Hesz báró tbszn. dolgozta ki, mia­latt másrészről a Francziaország és Ausztria közt ter­vezett katonai conventio alapvonatai állítólag Párisból küldettek be. Az ez utóbbi kérdésre vonatkozó érte­kezletek de L­e­­­a­n­g franczia osztálytábornok és Hesz báró közt tartatnak, s hire jár, hogy azok már eddig is jól előhaladtak, úgy hogy a mindkét részről­ kielégítő végleges eredményt már a legközelebbi idő­ben határzottan várhatni. — Szardínia részéről Revei grófot várják, az ezelőtt Bécsben meghatalmazva volt követnek testvérét, hogy az itteni kabinettel egyetér­tésbe tegye magát azon feltételekre nézve, melyek alatt Ausztria hajlandó volna a diplomátiai viszonyla­tokat Piemonttal ismét megújítani. — Benedek al­tábornagy, Radetzky tanagy táborkari főnöke távirda utján Bécsbe hivatott. Ausztriai birodalom. — Biztos hallomás szerint a császári kabinet egy in­dítványt terjesztene még e hónapban a szövetséggyűlés megszavazása alá a szövetségi hadsereg készentartása végett. Bud­ gróf miniszter­i excja egy conferentián, mely e kérdésre vonatkozott, határozottan és szilárdul nyilatkoztatta ki, hogy Porosz­ország vonakodása Ausz­triát egy másodperczig sem fogja visszatartóztatni, mi­szerint a mozgósítás kérdését a szövetséggyűlésen önál­­lólag eldöntés alá bocsássa.­­ Egyidejűleg a veszszőbüntetés megszüntetését il­lető kibocsátványnyal Császár Ő Felsége rendelte, hogy ha netalán e közben vesszőfuttatásra szóló ítélet már ho­zatott volna, ez másféle büntetéssé változtassék át. — A császári kabinetnek válasza a kötmények revi­­sioja végetti conferentiáknak Poroszország összehatása nélküli tartása ellen tett porosz óvásokra, hallomás sze­rint rövid idő alatt fog innét elindittatni. A csász­­kabinet benne szilárdul ragaszkodik azon alapgondolathoz, hogy Poroszországnak a conferentiákbani részvéte Ausztria hő kívánsága, s megjegyzi, hogy épen ezért történt Ausztria eszközletével a bécsi szövetségszerződvényben előgon­­doskodás Poroszország hozzájárulása iránt. Hallatszik, hogy a csász. kabinet részéről e napok­ban egy a mozgósításra felszólító második körjegyzék menesztetett a német szövetségi kormányokhoz. Bruck báró cs. k. internuntius valószínűleg azon gőzösön, mely Stambult e héten hagyja el, kelend bécsi útjára. A nyugati hatalmak nyilatkozatait a Gortsakoff her­czeg által január 7-kén tett kijelentésekre még folyvást várják. Azon hír, hogy f. hó 17-kén azok már megér­keztek volna, tévesnek bizonyul. Bizonyosnak állítják, hogy a nyugati hatalmak és Pie­mont közötti új szövetségkötés az Ausztria és Szardinia közti barátságos viszonylatok isméti helyreállását is mi­előbb eredményezendi. Ő Felsége a Császár rendelte, hogy az 1855-d. évrei költségvetések készítésénél minden körülmények közt KÜLFÖLD, Francziaország, Paris, január 20. — Canrobert tá­bornok hadsegéde Vaubert de Gentis, ki a csa­tatérről nem rég titkos jelentéseket hozott a császár­nak, a tábornokhoz intézett elyszerű parancsokkal tér vissza, melyek a legvégsőt megkísérleni rendelik. Az itteni irányadó körökben uralkodó hangulat szerint gondolni sem l­e­h­e­t b­é­kjé­r­e, mielőtt Sze­­basztopol romhalommá nem változott. A Bourqueney úrhoz Bécsbe küldött titkos utasítások egészen ily szelleműek. Hivatalos körökben legélénkebb remények merül­tek fel a berlini kabinet véghatározatának kedvező­sége iránt s egy értekezletről is beszélnek gróf Hatzfeld és a franczia külügyminiszter között, melyben a porosz követ igen örvendetes felvilágosí­tásokat nyújtott volna. Holnap et a császár fogadand­­ja egy magán kihallgatáson s jól értesültek szerint rövid időn egy hivatalos czikk közzététele várható, melynek czélja volna a Poroszország irányábani ag­godalmak lecsillapítása. A boroszlói lap azonban — melytől e közleményt átvettük — megjegyzi, hogy eddigelé ennek ellenkezője történt. Ravignan atya, az ismeretes jézusrendi szónok s XIV. Clemens történetének írója böjti időkre az ud­vari kápolna egyházi szónokául választatott, miből sokan a rendnek nyújtott előnyt magyaráznak ki. A jezsuiták jelenleg a tuileriákban mindenesetre magas kegyben állanak. A franczia jezsuiták a római főnök­ségtől tudósítást vettek, hogy Belix atya a nápolyi je­zsuiták viseletét nyíltan rászallta. B­i­n­e­a­u pénzügyminiszter a lelépéshez közel áll­­ván, utódjául D­u­c­a­s­t rebesgetik. — H­a­m­e­­­i­n admirál hir szerint tengerészetügyi miniszterré fog ne­veztetni. Franczia felelet Poroszországhoz, en­­nek január 5-iki közlésére. Drouyn de Lhuysnak de Moustier marquishoz Berlinbe küldött sürgönye a jan. 5-ki porosz sürgöny taglala­­tával kezdődik, s azután egy más, még ismeretlen jegyzéket megérintve, imigy folytatja : „A franczia kormány nem szándékozik Poroszország­gal azon rang fölött vitázni, melyre magát emelte, sőt inkább a két utóbbi év folytán Poroszországot igen gyakran figyelmeztette ama magas kötelességére, mely­re méltán büszke. Azonban azt hiszi, miszerint azon ész­revételt kell tennie, hogy a nagyhatalmi rang valami állandó, azt nem tehetni le mint valami ruhát, mihelyt terhekkel jár, hogy ismét fölvegyük, mihelyt csak előnyt szolgáltat. Az ily fontosságú jogok és kötelezett­ségek átalán viszonyos hatásban állanak, őket külön­válva nem gondolhatni. Nem hihető, miszerint Ausztria és Anglia ezen viszonyt máskép tekintenék, mint Francziaország , mi azonban egészen bizo­ny­o­s, ez az, hogy Francziaország oly h­a­t­a­l­o­m­n­a­k, mely önként helyezte magát a világban folyó nagy eseményeken kívül, meg nem engedi azon köve­te­l­g­e­t­é­s­t, az események következményeit azután együtt szabályozni akarni. A háború hasznai csa­k a háborúfolytatókat illetik. A jelen háború haszna pedig lényegesen erkölcsi leend: és azon jogból fog állani, miszerint a közös ér­dekben kötendő béke szabályozásában részt vehet. Eddig Poroszország mit sem tett e ezérra nézve. Ő vonakodott magát semlegesnek nyilvánítni, és ezen elhatározása becsületére válik , de valóban, mely részen áll ? Ha az ellenségeskedés tovább tart, a szö­vetséges hatalmak részére vagy ellen fog nyilatkozni ? Ezt a mai napig nem tudhatni! „Poroszország szemére vetheti-e Francziaor­­s­zágnak azon bizalmat, melyet Ausztriában be­

Next