Pesti Napló, 1855. január (6. évfolyam, 1445-1467. szám)
1855-01-26 / 1463. szám
1855. hatodik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve : évnegyedre 5 frt. — fer* PFélévre 10 „ — ,» p A havi «lőfizetés , min* » «Amonkinde 1 a d f e le megszűnt. Pesten házhoz hordva : Félévre . 8 frt — hr. p Évnegyedre 4 frt — kr. p Egy hónapra 1 frt 30 St.y A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : őrletei a 8-ik szám 20-1463 Szerkesztési iroda : Urintcza sz. 8. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajcárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő kinyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a Péntek, jan. 26- ai HIRDETÉSEK, és MAGÁNVITÁK PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — Jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás. 1855-ik első félévi folyamára. Vidékre postán küldve, félévre január 1-étől junius végéig 10 frt. — Évnegyedre január 1—étől martius végéig 5 frt pp. Budapesten házhoz hordással, félévre 8 frt. — Évnegyedre 4 frt pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könykereskedésében, úri- és kigyóutera szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiculó hivatala. Párig, jan. 19.§. A külügyek felöli informatiók még mindig egymással ellenkezőleg hangzanak s meglehetősen zavartak. A börze ismét a pessimismusra vagy legalább a kétségeskedésre hajlik, sőt még az „Indépendance beige“ is elvesztő bátorságát, s nem mer többé a békében remélni, mivel semmi legközelebbi okot nem lát, hogy a hadiszerencse Krimiában a kérdést karddal vághatná véglegesen keresztül. Ehez járul még az új kölcsön fényes eredménye, melynek fontos horderejét a háború további kilátásaira nézve senki sem fogja tagadni. Ez rövid vonásokban a borongós politikai látkör legújabb súlymérői állása, és e látkörön a felhők mindinkább inkább fenyegetőbben tornyosulnak, talán nemsokára villámok czikázandnak azokon keresztül, s a dörgés minden oldalról hallható leend! Szóval: most mi inkább állunk, mint valaha, „egy nagy háború előestéjén.“ Hallottunk a békéről, sőt még egy békecongressusról is, de épen a „szárazbéke“ akadt torkán azon éjjeli baglyoknak, melyek előbb oly fenhangon huhogtak. A diplomatiának hallgatagnak kell lenni, s nem szabad neki az iskolából fecsegni; a diplomatia hagy bennünket remélni, tanácscsal éltet, kezeit dörzsöli s mosolyog hozzá. Miért is türelemmel kell bevárnunk, micsoda étket főznek számunkra, s szabad legyen remélnünk, hogy azt a szakácsok nem fogják túlságosan megsózni. Ez uj év vasfogakkal jött a világra; nem engedi magát pólyába takargattatni; keresztelése nagyszerű s tartós álgyüdörgések közt fog megtartatni, jóllehet Nesselrode gróf mind a két meklenburgi udvarnak, a német szövetségbeni magok tartása miatt Miklós czár köszönetét a leghízelgőbb módon adja tudtára; a bécsi kabinet ezen, Budberg báróhoz intézett jegyzékben azzal vádoltatik, miszerint szakadatlanul azon dolgozik, hogy a németországi complicatiókat megszilárdítsa ; pedig általánosan tudva van, miszerint az ausztriai kabinetnek semmi sincs más szándékában, mint hogy a német szövetségi contingens mozgóvátételének szükségességét különböző követei által előterjeszsze. Márpedig nem Ausztria, hanem Poroszország magatartása növeli a Németországbani complicatiókat, miután Poroszország sem a szövetséghez csatlakozni nem szándékszik, sem hadsergét mozgóvá tenni nem akarja, úgy hisszük azonban, hogy a legközelebbi idő minden kétséges állást teljesen lehetlenné teeni. Krimiában a szövetségesek hadserge a folytonos erősítések folytán képessé tétetik a jövő hó folyása alatt a legelhatározóbb támadó csapásokat intézni az oroszok ellen, s ekkor Menzikoff ligkényszerűvé leend, eddigi annyira változhatatlan mottóját, hogy t. i. „Szebasztopol előtt semmi új sem történt“ valahára megváltoztatni. Remélni lehet, hogy a szövetségesek fegyver-hangversenye nem igen sok változatokat fog előadni, hanem rövid időn a finálét fogja Szebasztopolban elzengedezni, ha Canrobert tábornoknak a keleti hadsereghez tartott legközelebbi beszéde teljesedésbe menend. Egyébiránt úgy is bizony itt az ideje, hogy a keleti hadsereg derék csapatjai ezen demoralizáló tétlenségből valahára kiragadtassanak, mert az Alma- és Inkermannál oly dicsően harczolt hősök bizony jobb sorsra méltók, mint hogy a táborban s a kórházakban hulljanak el, mert nemcsak egyedül saját hazájok, hanem az egész polgárisult Európa is benső részvéttel tekint Francziaország és Nagybitannia hős fiaira, kik magoknak példanélküli kitartásuk s ősrégi vitézségök által a bámulatot örök időkre vívták ki. Ne adja az ég, hogy ezen derék csapatok egy késedelmező politika áldozatául essenek el! A csatatérrőli tudósítások oly szűken érkeznek, s a tudomásra jutottak is oly jelentőségnélküliek, hogy ma még a „la Presse“ is így kiált föl: „Nous n’avons aujourdhui aucune nouvelle du théâtre de la guerre!“ Ellenben maguk a schweizi lapok állítják, miszerint több magas állású schweiczi katonatiszt alkalmazást nyert a franczia hadseregben; ezek közt nevezik Ochsenbein urat is dandártábornoki ranggal, valamint hogy egy schweiczi légió fog Francziaországban szerveztetni. Ezek tehát mind oly tények, melyek a nagy mérvbeni háború mellett szólanak, s csak igen kevés tért engednek a békének legalább a közel időkre. Francziaországban a harczkészületek mindenütt a legnagyobb erélylyel folytattalak, melyekről a lapok naponkint számtalan részleteket közölnek. Ez azonban koránsem akadályozza a béke műveinek sükerdús kifejlődését; az irodalom, művészet és ipar terén naponkint újabb meg újabb tüneményeket látunk fölmerülni; új színdarabok, új operák, uj ballettek, uj lapok, folyóiratok, regények, röpiratok, melyek mind több vagy kevesebb részvétnek örvendnek. Sőt még „Figaro“ is feltámadt halottaiból; igen könnyen felfogható dolog, hogy a politikai s más komolyabb tartalmú lapok fen bírják magukat tartani ; de hogy oly lap, mint a „Figaro“, a tele életczel és humorral, az idő jelen komolysága mellett ismét föllépni bátorkodik, több mit merészség, s a szerkesztőség teljes elismerést érdemel ügyessége és helyes tapintatáért, melylyel a „Figaro“ első számai szerkesztvék; a felfelajtékzó élet az előadásban, sokkal derültebb és mégis ártatlanabb, mint a „Charivari“ életei, mely mindig politikai themákat szokott magának választani, melyek aztán épen ízetlenek szoktak lenni, mert hiszen, ha azt akarjuk, a világon mindent lehet paródiázni. Rám nézve valóságos jótétemény volt a „Figaro“ első számait olvashatni; úgy tűnt föl előttem , mintha korunk legkeserűbb labdacsai volnának, melyeket óráról órára el kell nyelnünk, de — megaranyozva. Szeretnék egy csendes völgy ölében lakni, hova más újság nem férhetne hozzám, mint a „Figaro,“ s akkor szeretnék ismét a világba kilépni, hogy láthassam, hogy álland akkor a világ; talán nem ismerném ki magamat, vájjon a holdban vagy a földön vagyok-e? VASMEGYE. Herény, január közepén. A teremtő erő, melynek munkásságát az örök változások szakadatlan lánczolatában ismerhetni fel, — utánozhatlan szeszélyeinek gazdagabb jeleit egyben nem mutató, mint 964 100 mértföldü megye nyugoti részének elragadó szépségű előállításában. Az északi oldalon Stájertől egész Borostyánkőig elnyúló, s ott részint északnak, részint Szalonokig délnek terjedő, s majd viszont egész Kőszegig keleti irányt vevő hegyek védik azt, mint ügyes gondos kertész csemetéit az ültetett sövény ez északról rohanó csípős és hervasztó szelektől. — Ama hegylánczolatból egész sorok szökelnek ki, melyek 56 egész négyszög mértföld területet majd különböző irányú meneteiben , — majd mintha fáradságtól ellankadva futásokban megszűnnének , ittott újra különbféle kisebb nagyobb csoportalakokban tűnnek fel a néző el nem fáradt szemeinek gyönyörködtetésére, díszítve, élénkítve az aljaikban ugyanannyi ágakra oszló virányos völgyektől melyek itt amott a meghitt magány berkeitől pompázva, a földi élvezet azon érzetét keltik fel, mely bár perczig tartó is, de csakugyan boldogságig vájjon lehet-e képzelnünk bölcset, kit bármily meglepő földi mámor is hosszasan lekötve tarthatna?— Majd a munkás erő szülte völgyeket ezüst habu patakok hasítják keresztül kasul, mik a hegyek méheiből fakadva, ömölve — lassú vagy gyors eséseikben a futó időt, — az örök idea, az egyetemnek önnönébőli kiléptét, s az újra meg ujrai változásból fejlődő, kitűnő folytonos levés által, annak határtalan életét tükrödzik elénk, melyből felejthetlen tanúság a szilárdan megtartandó elvül ezt olvashatjuk, mint általános nyugalomra a természet világában sehol sem lelünk, úgy a nemzetek s népek életét feltáró történelmek viszont azon meggyőződéshez juttatnak, vezetnek, hogy, mely nemzetek műveltségük bármily fokán is megállapodva — a lassú vagy gyorsan rohanó körülmények s idő intéseinek kulcsait hatalmokba keritni elég varázserővel nem birtanak — és kik ezt vagy megrögzött hanyagság, vagy épen gyáva inertiából tenni elmulaszták, ha e földgömb felületéről nem nyom nélkül is, de csakugyan elenyésztek. A nemzeti nyelv tudományos kimivelése, mi csak nemzeti központosított erő s hő pártolás mellett juthat el tetőpontjára, — továbbá elméleti s gyakorlati tudományos oldalukról hasznos s szilárdaknak ismert bizonyult alapokra fektetett ipar, szorgalom, mezei gazdászat, párosítva ügyes rendszeres háztartással, azon talizmánok, melyek mint egyes családokat, úgy egy nagyobb társadalmat is képesek szellemi, s anyagi nemesebb élvezeteknek birtokába juttatni, vezetni. Jellemzők s arany mondások e tárgyra nézve a Schoedler magyarított Természet-könyvébeni sorok: „Annyi bizonyos, úgymond a jeles szerző, hogy a szerencsés földmivelésben biztosabb alapra van helyezve valamely nép jólléte, művelődése és haladása, mint bármily más iparág virágzásában. Ha a mennyei birodalom hatalmas császára évenként egyszer megfogja az ekeszarvát, s József császár csehországi utazásában sajátkezűleg vonz egy barázdát, ezzel ők csak a földmivelés fontosságát s méltóságát ismerik el.s nem kevésbbé jellemző adat a földmivelés miveltségtörténeti jelentőségére az, hogy a mesés őrkorban egy személy volt az erkölcsök szeliditésének s a földmivelésnek istensége, — mondja tovább a tudós férfiú. Egyszerűek s meghatók azon szavak, melyekkel egy észak-amerikai rézszinüi törzsek főnöke a földmívelést népe előtt jellemzi: — Ez azon egyetlen eszköz , melylyel magatokat hatalmasbakká tehetitek, s a fehérek folytonos előrenyomulásának gátat vethettek. Vájjon nem látjátok-e, hogy a fehérek magvakkal, mi pedig hússal élünk ? Hogy a húsnak több mint 30 hónap kell, migehetővé növekszik, s néha szűkében is vagyunk? Hogy a fehérek által a földbe szórt csodás magvak mindenike több mint ezerszeresen fizeti vissza magát stb. szavait igy zárja be a nagy szellemű főnök. Azt mondom azért mindnek, ki rám hallgat, hogy előbb mint falunk czedrusai, öregség miatt kivesznének, előbb mint völgyeink juharfái megszűnnének czukorral bővelkedni, az apró magvak elvetőinek faja ki fogja irtani a húsevők faját, ha csak a mi vadászaink is vetésre nem szánják magokat.“ A fent irt jeles szerző már hatodik kiadást ért, — s a nagykőrösi félgymnasium tanárai által magyarosított, — munkájából a mezítelen igazság kiforgathatlan alapján emelt arany szavakat ; részint a földmivelés élesztése, nemesb, tudományos űzése szempontjából, — részint azon rögzött ferde eszmék, nézetek megczáfolására idéztem, hogy magasb irányú irodalmunkra csak némi fényt is vetve, árasztva, tudhassa a közönség, miszerint mi is bírunk oly kincsekkel, habár kölcsönzöttek is azok irodalmunkra nézve, — melyekből azoknak szorgalmas tanulmányozása által kiszámithatlan előnyöket, hasznokat meríthetünk, aknázhatunk. — Köszönet szorgalmaikért hazánk tudós fiainak, kisérje, lelkesítse őket a nemzet áldása, fáradozásaik izzasztó mezején. Fájdalom, hogy a nemzetiség, irodalom, művészet, és a műveltség nyomán a nemzeti jobblétért, kevés kivétellel, majd csaknem azon osztály buzog, melyet a „res angusta domi“ nem igen részesíthet azon előnyökben, mikkel nemzeti adóját csak részben is lefizethetne. — Érintem felőbb, hogy a szellemi emelkedettség azon fonál, melynek vezetése mellett a jóllét forrásához is eljuthatni, és épen ezért, — nem annyira a sybakticai asztalok, s a fényűzés más kisebb nemeiben lelem én kifejezhetőnek, feltalálhatónak, bekövetkezhetőnek egyesek, vagy egy nemzet hosszú vagy örök álmát, mint inkább amazok rozsdásodása, elsatnyulása, elrothadásától eredményezett anyagiaknak is végképeni megszűntében.—Tőkepénzes, mezei gazda, vagy bármily osztályú iparos, akikben a számitó, teremtő, rendező, hasznost a széppel s tartóssal párositni képes erő fejlettsége, üzleteik, műveik körében csak másod, harmadrendű fogalom s eredményként mutatkozik: végczéluk, azaz enyészetökhez perczenkint közelitnek. Ez volt s leend sorra nemzetnek is, ha szellemi éráit elhanyagolva, azokat mint áldásdúsan kamatozó tőkét, mezei gazdászata, iparába által ültetni mellőzi. — Mert mi lanyha eső s fris harmatcseppek a természet országa növényzetének, épen az a szellemi erők ügyes, gondosan s fáradhatlan szorgalommal ápolt befektetése az ipari szorgalomnak bármily űzendő ága vagy osztályába is. De elméleti állításaink bebizonyításául engedjük szólni a gyakorlat mezején bimbózott, virágzott, gyümölcsözött s igy axiomatikus tényeket, amik koránsem helyzetünk, hivatásunk magasb, nemes fokú felfogásának, de igen tudatlanságunk, nem, sötcsontosult indolentiánk művei, jelei, eredményei. — Kevés józan gondolkodók, életrevalók, utat egyengetök, jégtörők kivételével, — kiket— a lomha, gyáva tudatlanság, idétlen, találatlan életei nem ritkán ezélpontul is elég vakmerők használni, — vagyunk more patria, a régi «chlendrianismus mellett, — és ez szegénységünk fő oka. Szegények szellemileg, szegények anyagilag, mert hol a lélek sintödik, satnya a test is, és viszont, és mily áldozat, lemondás, és elhatározásba kerülne sorsunkon segélni, javitni, megmutatni szomszédaink, s a világnak életrevalóságunkat? Más alkalommal. Szerkesztő úr! ha ugyan soraimat a kor eszméihez mérteknek itélendi, többet. — A Bakotai alagcsövezésekről csak annyit, hogy már 32 hold készült el, és holdja 1200 □ ölével átlagosan került 36 fr. 44 kr. pp. Verdy György, s minden ágban a lehető legnagyobb takarékosság tartassák szem előtt. Vasúton tegnap ismét több láda arany pénz érkezett ide Párisból, mely azon öszvegek egy részbeni lefizetésére van határozva, melyekért a franczia vasuti társulat az államvaspályákat átvette. A császári kormány s a franczia társulat közt legközelebb létre jött szerződvény jegyzőileg Bécsben vétetett föl. Ezen jegyzői okmány volt hihetőleg a legfontosabb és legbecsebb, mely a jegyzőség fenállása óta itt előfordult. Bécs, jan. 21. A decemb. 2-kai szerződvény V. czikkének valósítása fölötti katonai tanácskozmányok itt élénken folynak s ma ismét ülés tartatott e tárgyban. Du Plat meghalt angol tábornokot e tanácskozmányoknál eddig Westmoreland gróf, ki tudomás szerint szinte katonai személy, pótolta; a legközelebbi napokban mindazáltal du Plat tb. pótembere, t. i. H o w d e n lord, megérkezik Bécsbe s ez veend részt a tanácskoztatokban. Az ez utóbbiaknak alapul szolgáló javaslatokat Hesz báró tbszn. dolgozta ki, mialatt másrészről a Francziaország és Ausztria közt tervezett katonai conventio alapvonatai állítólag Párisból küldettek be. Az ez utóbbi kérdésre vonatkozó értekezletek de Leang franczia osztálytábornok és Hesz báró közt tartatnak, s hire jár, hogy azok már eddig is jól előhaladtak, úgy hogy a mindkét részről kielégítő végleges eredményt már a legközelebbi időben határzottan várhatni. — Szardínia részéről Revei grófot várják, az ezelőtt Bécsben meghatalmazva volt követnek testvérét, hogy az itteni kabinettel egyetértésbe tegye magát azon feltételekre nézve, melyek alatt Ausztria hajlandó volna a diplomátiai viszonylatokat Piemonttal ismét megújítani. — Benedek altábornagy, Radetzky tanagy táborkari főnöke távirda utján Bécsbe hivatott. Ausztriai birodalom. — Biztos hallomás szerint a császári kabinet egy indítványt terjesztene még e hónapban a szövetséggyűlés megszavazása alá a szövetségi hadsereg készentartása végett. Bud gróf miniszteri excja egy conferentián, mely e kérdésre vonatkozott, határozottan és szilárdul nyilatkoztatta ki, hogy Poroszország vonakodása Ausztriát egy másodperczig sem fogja visszatartóztatni, miszerint a mozgósítás kérdését a szövetséggyűlésen önállólag eldöntés alá bocsássa. Egyidejűleg a veszszőbüntetés megszüntetését illető kibocsátványnyal Császár Ő Felsége rendelte, hogy ha netalán e közben vesszőfuttatásra szóló ítélet már hozatott volna, ez másféle büntetéssé változtassék át. — A császári kabinetnek válasza a kötmények revisioja végetti conferentiáknak Poroszország összehatása nélküli tartása ellen tett porosz óvásokra, hallomás szerint rövid idő alatt fog innét elindittatni. A császkabinet benne szilárdul ragaszkodik azon alapgondolathoz, hogy Poroszországnak a conferentiákbani részvéte Ausztria hő kívánsága, s megjegyzi, hogy épen ezért történt Ausztria eszközletével a bécsi szövetségszerződvényben előgondoskodás Poroszország hozzájárulása iránt. Hallatszik, hogy a csász. kabinet részéről e napokban egy a mozgósításra felszólító második körjegyzék menesztetett a német szövetségi kormányokhoz. Bruck báró cs. k. internuntius valószínűleg azon gőzösön, mely Stambult e héten hagyja el, kelend bécsi útjára. A nyugati hatalmak nyilatkozatait a Gortsakoff herczeg által január 7-kén tett kijelentésekre még folyvást várják. Azon hír, hogy f. hó 17-kén azok már megérkeztek volna, tévesnek bizonyul. Bizonyosnak állítják, hogy a nyugati hatalmak és Piemont közötti új szövetségkötés az Ausztria és Szardinia közti barátságos viszonylatok isméti helyreállását is mielőbb eredményezendi. Ő Felsége a Császár rendelte, hogy az 1855-d. évrei költségvetések készítésénél minden körülmények közt KÜLFÖLD, Francziaország, Paris, január 20. — Canrobert tábornok hadsegéde Vaubert de Gentis, ki a csatatérről nem rég titkos jelentéseket hozott a császárnak, a tábornokhoz intézett elyszerű parancsokkal tér vissza, melyek a legvégsőt megkísérleni rendelik. Az itteni irányadó körökben uralkodó hangulat szerint gondolni sem lehet békjére, mielőtt Szebasztopol romhalommá nem változott. A Bourqueney úrhoz Bécsbe küldött titkos utasítások egészen ily szelleműek. Hivatalos körökben legélénkebb remények merültek fel a berlini kabinet véghatározatának kedvezősége iránt s egy értekezletről is beszélnek gróf Hatzfeld és a franczia külügyminiszter között, melyben a porosz követ igen örvendetes felvilágosításokat nyújtott volna. Holnap et a császár fogadandja egy magán kihallgatáson s jól értesültek szerint rövid időn egy hivatalos czikk közzététele várható, melynek czélja volna a Poroszország irányábani aggodalmak lecsillapítása. A boroszlói lap azonban — melytől e közleményt átvettük — megjegyzi, hogy eddigelé ennek ellenkezője történt. Ravignan atya, az ismeretes jézusrendi szónok s XIV. Clemens történetének írója böjti időkre az udvari kápolna egyházi szónokául választatott, miből sokan a rendnek nyújtott előnyt magyaráznak ki. A jezsuiták jelenleg a tuileriákban mindenesetre magas kegyben állanak. A franczia jezsuiták a római főnökségtől tudósítást vettek, hogy Belix atya a nápolyi jezsuiták viseletét nyíltan rászallta. Bineau pénzügyminiszter a lelépéshez közel állván, utódjául Ducast rebesgetik. — Hamein admirál hir szerint tengerészetügyi miniszterré fog neveztetni. Franczia felelet Poroszországhoz, ennek január 5-iki közlésére. Drouyn de Lhuysnak de Moustier marquishoz Berlinbe küldött sürgönye a jan. 5-ki porosz sürgöny taglalatával kezdődik, s azután egy más, még ismeretlen jegyzéket megérintve, imigy folytatja : „A franczia kormány nem szándékozik Poroszországgal azon rang fölött vitázni, melyre magát emelte, sőt inkább a két utóbbi év folytán Poroszországot igen gyakran figyelmeztette ama magas kötelességére, melyre méltán büszke. Azonban azt hiszi, miszerint azon észrevételt kell tennie, hogy a nagyhatalmi rang valami állandó, azt nem tehetni le mint valami ruhát, mihelyt terhekkel jár, hogy ismét fölvegyük, mihelyt csak előnyt szolgáltat. Az ily fontosságú jogok és kötelezettségek átalán viszonyos hatásban állanak, őket különválva nem gondolhatni. Nem hihető, miszerint Ausztria és Anglia ezen viszonyt máskép tekintenék, mint Francziaország , mi azonban egészen bizonyos, ez az, hogy Francziaország oly hatalomnak, mely önként helyezte magát a világban folyó nagy eseményeken kívül, meg nem engedi azon követelgetést, az események következményeit azután együtt szabályozni akarni. A háború hasznai csak a háborúfolytatókat illetik. A jelen háború haszna pedig lényegesen erkölcsi leend: és azon jogból fog állani, miszerint a közös érdekben kötendő béke szabályozásában részt vehet. Eddig Poroszország mit sem tett e ezérra nézve. Ő vonakodott magát semlegesnek nyilvánítni, és ezen elhatározása becsületére válik , de valóban, mely részen áll ? Ha az ellenségeskedés tovább tart, a szövetséges hatalmak részére vagy ellen fog nyilatkozni ? Ezt a mai napig nem tudhatni! „Poroszország szemére vetheti-e Francziaországnak azon bizalmat, melyet Ausztriában be