Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)
1855-04-17 / 1530. szám
nak czélt mutatni, az ellenségbe félelmet önteni s Európának követésre méltó példát nyújtani, így keletkezett a krimiai hadjárat eszméje. A Szebasztopol elleni vállalat siettetheté a háború lefolyását ; ez meghatározott czél gyanánt mutatkozott s a szövetségesek kezeibe egy tartományt s egy erősséget adhatott, mely a béke elérhetésének lehetett volna záloga. E nézetek befolyása alatt határozták el a fővezérek az eszme kivitelét. Saint-Arnaud tanagy ez időben a következő, nem utasításokat, de tanácsokat vette. Párisból, hol, szintúgy mint Londonban, a terv meghányatott: „Pontosan kitudni a Krimiában lévő orosz haderőt s ha ez nem jelentékeny, kiszállni egy ponton, mely a működések alapjául szolgálhasson. Legjobb helynek látszik Theodózia vagyis Kaffa, mert bár 40 mföldnyire fekszik is e hely Szebasztopoltól, de sok előnnyel bir tág és biztos kikötője van a hajók befogadására; jó hadműködési alap; innen elzárhatni az azovi tengerről s a Kaukázus felől érkező erősítések útját. Aztán Simferopolt a félsziget stratégiai középpontját kell elfoglalni s végre Szebasztopol felé nyomulni s az után hihetőleg nagy ütközetet vállalni. Ha ez elvesz, jó rendben lehet Haifába visszavonulni; ha megnyeretik, Szebasztopol környezendő s ez ekkor nem soká tarthatja magát.“ E tanácsok szerencsétlenségül nem lőnek követve. A fővezérek Szebasztopoltól néhány mérföldnyire akartak kiszállni. Az almai dicső csata eleinte igazolta eljárásukat. Rögtön észrevették azonban, hogy kikötő nélkül támaszpontjuk hiányzik, és ösztönszerűleg Balaklavát mentek elfoglalni. E visszatérés miatt azonban Szebasztopol éjszakkeleti magaslatait oda kellett hagyni s Szebasztopolt többé környezni nem lehetett. Az angolok Balaklavában, a francziák Kamiesben találtak élelmezési öbült s a flottával összeköttetést. Ez időtájban, vagy is midőn az angol-franczia sereg Szebasztopol elbe ért, lehetett volna rohamot megkísérleni, de a merényletet csak siker menthette volna ki. A vezénylet felelőssége mindenek előtt eszélyességet parancsol s ez nem engedte meg, hogy a hadjárat sorsa koczkára tétessék. 800 mértföldnyire a szülőföldtől nem lehet semmit koczkára tenni. Nem maradt tehát egyéb fenn, mint riadtan szerinti rendes ostrom. Az oroszok ez ellen mindjárt eleinte két hatályos intézkedést tettek: először a Menzikorság nem zárkózott Szebasztopolba, hanem Szimferopol felé nyomult s fenntarta a közlekedést az ostromolt helylyel; másodszor: a hajók elsülyesztése a kikötőt elzárta a flottánk elöl s az ostromlottaknak hatszáz ágyút, megfelelő készletet s tengerészcsapatokat adott rendelkezésére. Ez által mintegy varázsütésre új ütegek emelkedtek s a mi gyönge ostromtüzünk nem birta a védelmi tüzelést elhallgattatni. E perez óta Canrobert tábornok és lord Raglan belátta , hogy Szebasztopol csak hosszú véres küzdelem után s hatalmas erősítésekkel lesz bevehető. A czikk itt magasztaló szavakkal emlékezik a két főparancsnok, úgy szinte az angol-franczia sereg dicső viseletéről, aztán annak fejtegetésébe bocsátkozik, miből áll egy tulajdonképen vett ostrom. Az ostrom-működések első szaka : az ostromlott hely körülkerítése akként, hogy sem erősítés, sem élelmi s készletsatílitás ne legyen lehető. Rendszerint ama számítás áll, hogy az ostromló sereg ötször vagy hatszor legyen nagyobb, mint az ostromlott. Igen de Szebasztopolt egészen körülvenni nem lehetett s az ostromlók legfölebb kétszer annyian valának, mint az ostromlottak. Az ostrom 2-dik szaka a futó árkok nyitása, melyeknek az erősségtől rendszerint 300—600 métre távolságra kell lenniük. Szebasztopol előtt, szintén az oroszok messzehordó tengeri ágyúikat használták, a futóárkokat csak 900 métre távolságra lehetett megkezdeni s csaknem mindenütt sziklás alapban, és lőpor általi felvetésekkel nagy bajjal és veszélylyel kellett dolgozni. A 3-dik szak a tüzelés megnyitása. Ez a félkörben futó „paralleláknak“ nevezett vonalak előtti ütegekből történik, úgy,hogy e félkörből az ostromlott tárgy kereszttűzbe legyen vehető. Szebasztopolnál e működés, a hegyszakadékok által megszaggatott területen, nem részesült a szokott kedvező előnyben. A 4-dik szak a részülőüteg alkalmazása, melynek czélja, hogy az ágyúzott fal leomolván, menedékes felmenetet nyerjenek a rohanók. Rendszerint midőn már e válságos perez bekövetkezik, az ellenségnek csaknem minden ágyúja leszerelve, bástyája megtörve, készlete kimerítve van. Azaz, a roham megkísérlésekor, kell, hogy az erősség tüzérsége tönkre legyen téve, hogy a helyőrség az ellenség tüze által megtizedelve, munka által kifárasztva, élelemhiány miatt elbágyadva, s a külvilággali kapcsolat és hirek hiánya miatt erkölcsileg ernyedten, komoly ellentállásra ne legyen képes. Szebasztopolban erről szó sincsen. A leszerelt ágyút rögtön új váltja fel. Az elhullottakat új emberek pótolják. A kifáradt helyőrség helyébe friss érkezik. — Élelemben bővelkednek. A réstörés sikertelen, mert mögötte azonnal karózatok, mellvédek, földbástyák emelkednek, melyekbe a golyó nem nagy hézagot üt. Első rendű erősség elleni ostromban az erődítés homlokzata legfölebb 300 métre hoszaságra, s a támadási vonal körülbelül 8,000 métre hoszaságra tétetik. — Szebasztopolnál az első 3,000, a második vonal 41 kilométre terjedelmű. E roppant terjedelmű futóárkok őrzésére hat hó óta éjjel nappal 10,000 ember kellett, hóban, fagyban, esőben, zivatarban. E vázlat fogalmát adja az ostrom nehézségének, melyhez hasonló a hadi évkönyvekben nem lelhető. Ostromolni egy nem környezeti erősséget, midőn a nagyobb számú ellenség folyvást élelmezheti és erősítheti magát s tábora van a nyílt mezőn: ez oly merény, mihez csak az angollal egyesült franczia foghatott komolyan, európai czél tekintetéből. A czikk végezetül Danzig ostromát idézi, mely vár, mérhetlenül gyöngébb létére a francziák ellen 51 napig, — s a francziák kezében a moszkovi visszavonulás után egy évi védelemmel tartotta magát, tengeri és szárazi tájpiadás ellen. — Reméllenünk kell, úgymond, hogy a czél itt is el leend érve; a közvélemény azonban s utána a történelem elismeri , hogy az ostromlók a világ hálájára és csodálkozására érdemesek. Ausztriai birodalom, Bécs, apr. 15. Ő Felsége a Császárné hétfőn apr. 16-kán dél e. 11 órakor tartandja egyházhoz menetét, mi a császári házi kápolnában egy pompa nélküli templomi járattal történik. Délután kedvezvén az idő, leend a Császárné első kikocsizása, ki jelenleg a legjobb egészségnek örvend. Az ide érkezett G a 111 z in hg, kit egy itteni lap tegnap az oly nagy feszültséggel várt pétervári utasítások áthozójául jelölt, már három nap óta Bécsben van, ámde ő nem Pétervárról hanem Athénből jött, hova nem rég küldetve volt, hogy Sándor császár trónra lépését Ottó görög királynak jelentse meg. Ő most Sz. Pétervárra tér vissza. Azon hírek, hogy lord John Russell és Drouin de Lhuys úr az elutazásra készülnek, ma még, mikép legjobb forrásból értesülünk, teljesen alaptalanok. Egyelőre azon ajánlatokról, melyeket Oroszország a harmadik biztosítékpontra nézve teend, még mit sem tudhatni. Azon még mindenesetre fenforgó lehetőségnél, hogy az orosz cs. kabinet elfogadható vagy legalább alkalmas javaslatokat tesz, a jelen pillanatban mi sincs, mi által ama hírek igazolva volnának. Gorlsakoffkg még a végső pillanatban is léphet föl engedményekkel. Ennélfogvást mindenesetre a meghatalmazottak elutazása, vagy maradásáról csak az orosz sürgönyök megérkezte után, melyek a legközelebbi hét első napjaiban váratnak, lehetene szólani. Bun gróf külügyminiszter exdlja tegnapelőtt kétszer, dél e. és d. után, előterjesztést tett ő Felségének a Császárnak. Berlinen át ápr. 14-kén egy távirati sürgöny érkezett ide, mely tudni akarja, hogy azon ajánlatok, miket Oroszország a harmadik biztosítékpontra nézve tesz, egy a szövetséges hatalmak követelményeinek kitérő, de nem azokat visszautasító alakban szerkesztjék. Ezen ajánlatok előterjesztése a kedden vagy szerdán tartandó conferentiában fog hihetőleg megtörténni; a reá hozandó végzésekre igen feszült a várakozás. A „Mittelch. Zig“ jó forrásból hallja, hogy Oroszország császára az ausztriai Császárhoz igen engesztelő levelet írt, hogy Ausztria valószínűleg mindent teend, a békének kieszközlése végett. — Mi egyelőre — mond a „Donau“ — a „Mittelch. Ztg — „jó forrását“ hajlandók vagyunk kétségbe vonni. Bud Schauenstein gróf cs. k. külügyminiszter tegnap meglátogatá Dronin de Lhuys franczia cs. minisztert; a két államférfi értekezletén Russell lord is részt vett. Lady Russell és Bourqueney bárónő utóbbi napokban szerencsések voltak ő cs. k. Fenségének Sophia főhgasszonynak asztalához meghivatni. Azon néhány reggeli laptól hozott tudósítás, hogy Gortsakoff hy utasításait Sz. Pétervárról már megkapta, tévedésen alapszik. Azok még nem érkeztek meg, következéskép a legközelebbi conferentia-ülés még nincs meghatározva. A conferentia tagjainak előleges értekezletei mindent kimerítettek, mit, anélkül, hogy az orosz kabinet akaratát ismernék, tárgyalni lehetett. Miután az orosz követek utasítva lesznek, a tárgyalások gyors elintézése várható. Nyolcz nap múlva az utasítások megérkezte után a világ tudni fogja : háboru-e vagy béke. Bécs, ápr. 9. Szombaton déli 1 órakor Drouin de Lhuys franczia külügyminiszter szerencsés volt Császár Ő Felsége által külön audientián fogadtatni. Az a Fejedelem magánteremében történt minden más tanúk kizáratásával (nem pedig, mint némely lapok közték, Bud gr. és Bourqueney báró jelenlétében) , az audientia egy órán túl tartott. Bécs, ápr. 12. Párisból ma Drouin de Lhuys azon utasítást vette, hogy a conferentiáknál a tanácskozásokat siettesse, s az orosz halogatásokat többé ne tűrje. Hasonlóra szólítatik föl Russeford is Londonból. Ámbár a harc a Krimiában s a keleti tengeren az itteni diplomatiai tárgyalások által félbenszakasztást nem szenved, mégis a conferentia asztalánál az eldöntés halasztgatása nem engedhető meg, s a haverral kedvező időt Oroszország száraz határán használatlan és ismét efolyni hagyni nem lehet. Drouin de Lhuys itteni tartózkodási idejét Napóleon császárnál meghosszabbítatni kérte, ki is neki igen megszorító föltételek alatt az eleve kitűzött határidőn felül még további nyolc napot engedett. Franciaország, Paris, ápr. 10. A közönség nem csak Bécsből, hanem Krimiából is eldöntő híreket vár. Lehető, hogy azon mérsékletnél fogva, melyet a nyugati fölhatalmazottak Bécsben tanúsítanak, egyezmény jön létre, de ezen lehetőséget diplomatiai körökben nagyon csekélynek tartják. Itt Berlinből biztos gyanításokat kaptak a Sz. Pétervárott uralkodó hangulatra nézve, s ha ezek, mint levelező hiszi, alaposak, Oroszország nem akar semmit tudni sem hajóhadának leszállításáról, sem más, a feketetengeren uralmát megszorító engedményekről. Azon terv, hogy Szebasztopolnál súlyegyent tartó hajóállomásokat építsenek, a nyugati hatalmak részéről elvettetett, minthogy ily fegyverzett béke, mely Oroszországnak megengedi, hogy néhány nap alatt még fenyegetőbb erőt fejtsen ki, elég kezességet nem nyújt. Nagyon lehetséges tehát, hogy az értekezletek néhány nap alatt megszakadnak, s a kérdés eldöntése kizárólag ismét a fegyverre bizatik. A krimiai döntő eseményekrel egész lárma, melyek a diplomatiai alkudozásokra határozólag hatottak volna, nem volt egyéb mint üres fecsegés. A táborból érkezett levelek e tekintetben úgy nyilatkoznak, miszerint ott a bekövetkezendő hadműködésekre nézve maguk is bizonytalanságban vannak. A nyi 11 téres működésről szó sem lehet, mert a szövetségeseknek nincsenek vontató marháik, podgyászos lovaik és öszvéreik, melyekre szükségök van, ha seregüket mozgóvá akarják tenni. Szebasztopol megrohanását is már oly gyakran jelentgették és ismét elhalasztották, miszerint következtethetni, hogy az ismét elhalasztatott. Krimiai magánlevelek nem titkolják, miszerint a 15-kétől 23-kaig folyt harczok a szövetségesek munkáit ismét eredménytelenekké tevék, s hogy már most védelmi állásra szorílják. A táborban természetesen mit sem akarnak tudni az ostrom odahagyásáról és Krimia kiürítéséről. Canrobert ezenkívül nyilván vádoltatik képtelenség és határozatlansággal. A nagyhírű afrikai kard, Pelisser tábornok is még eddig mit sem mutathat föl. Diplomatiai körökben Lajos Napóleonnak egy új tervéről beszélnek, melynek kivitele vaiú francziákra nézve elfogadhatóvá tenné a keleti kérdésnek kevésbé becsületteljes megoldását, mely azonban azt is mutatjta, miszerint Lajos Napoleonnak e háború kezdete óta nem volt már czélja, miért dynastii. trouist de Lhuys, ha az egyezkedés létrejö, azt fogja indítványozni, miszerint Fálsban, még 1855 folytán, az európai fejedelmek értekezletre gyűljenek össze, melynek czélja az 1815-ki bécsi congressus okmányainak revisiója lenne. Tudomás szerint ezen okmány egyik czikke így hangzik : „A Bonaparte család az európai uralkodó családok sorából örökre kizáratik.“ Ezen czikk kitörlésén most a Napoleonidák nagyon igyekeznek. Másfelől már ezen revisio, mely csupán magára a szerződésre vonatkoznék és az európai államok jelenlegi status quo-ját ünnepélyesen elismerné, egy jelentésű volna a napóleoni családnak az európai uralkodó fejedelmek családjába fölvételével. Azt is tudni akarják, hogy az ausztriai császár a tervezett fejedelmi congressusról nagyon kedvezőleg nyilatkozott. Húsvét vasárnap a császárt a tuileriák zárt kertjében Foud karján látták sétálni. Mindazoknak, kik őt látták, feltűnt görbedt magatartása, lassú és vontató járása. Lajos Napóleon egy palotára támaszkodott, míg másik kezével Ford karjába fogódzott. Egész magatartása üdülőbetegéhez hasonlított, ki először megy ki fris leget szívni. Azt is beszélik, hogy Lajos Napóleon folytonosan betegeskednek. Azon embertömegek, melyek őt a tuileriákból látták, kíváncsian néztek utána, de a beszédből mi sem volt hallható. — Dacos tengerészeti miniszterrel, ki nyálkalázban szenved, orvosai felhagytak. Páris, ápr. 11. A mai „Moniteur“ czikke rendkívüli figyelmet gerjesztett. Ez különböző magyarázatokra szolgáltatott alkalmat. A börze előtt a krimiai expedite katonai oldalának szolgálatát a várható békés megoldás értelmében fogták fel. Ezen czikkből t. i. annyi bizonyossággal kitűnik, hogy az előkészület Szebasztopol felhagyásának szükségessége Minthogy Drouin de Lhuys Bécsbe ment a nyugati hatalmak engedmény ultimátumának az értekezletteki közlésére, az ostrom előrelátott megszüntetésével egyszersmind a bécsi kiegyezkedésnek néznének eléje. A börze alatt egy más vélemény érvényesült és jutott túlsúlyra. Krimia esetleges odahagyása ugyan még mindig bizonyosként magyaráztatott, azonban a „Moniteur“ nyilatkozatában a hadműködések másfelé helyezésének a sorok közt olvasható jóváhagyására ismertek , annyival inkább, mivel a kormány a Bécsben kezdődött értekezletek második taglalatát ígéri. Ha, így beszéltek meglehetős átalánossággal, ezen czikk békét jelentene, a kormány a függőben levő alkudozásokról nem beszélne mindjárt a végleges megoldás előtt. Az, mit a „Moniteur“ mond, nem egyéb, mint középben elmetszett látogatási jegy; a név, a tartalom csak 2-ik felének vételével lesz világos Fölösleges megjegyezni, hogy a czikk La Gueronniére tollából folyt, s mint rendesen a császár változtatott rajta és javította. Nagy sensatiót okozott és átalánosan vitatták azon helyet, melyből az tűnt ki, miszerint a Coup de main Szebasztopolon nem a császár által rendeltetett. Ezen hely, valamint más egyéb a „Moniteur“ czikkében indirect feleletül tekintendő a Brüsselben megjelent ismeretes röpiratra. — Az „In d e p en dant de la Moselle“-ben olvashatni. Darab idő óta Metibe számos porosz szökevény érkezik, kik Krimiába kívánják magukat küldetni. A múlt héten egy nap alatt 17 katonát számítottak meg. — Austerlitz hajó, mely ő felségeiket Londonba volt viendő, ellenparancsot kapott és az angol hajóhaddal a keleti tengerre megy. Ő felségeik Boulogneból Doverbe „D’Assas“ gőzkorvett fedélzetén utaznak. A „D’Assas“ egészen új, 500 lóerejű hajó, mely jelenleg ízletesen bútoroztatik és ékesíttetik. Olaszország, Róma, apr. 3. A húsvétheti szertartások tegnapelőtt kezdődtek, nem mint rendesen a sixtinusi kápolnában, hanem Sz. Péter templomában. Miután a sz. atya a főoltár mellett a bibornokoknak, főpapoknak, a diplomatiai testületnek és más kitűnő világiaknak a megszentelt pálmát kiosztotta, a pálmavivők ünnepi járatát maga nyitá meg, miután jelen volt az Asquini bibornok által szolgált nagymisén. Mióta a maroniták XII. Clemens pápasága alatt a tridenti concilium határozványait, jóllehet a görög egyház némely lényeges szokásos jogainak megtartásával, elfogadták, tudomás szerint patriárchájuknak minden tíz évben számadást kell tenni egyházi ügyeikről. Ez történik az új patriarcha választásával is. A propagandához most érkezett jelentésekből az tűnik ki, hogy a római egyház szelleme a maronita clerust mindinkább áthatja, míg a még a syriai nyelven olvasott mise külszertartásiig a latinnal azonosul. Az isteni szolgálat többi része még most is arab. A maronita patriarcha most sem lakhatik Antiochiában, hanem Kenobin kolostorban, a Libanon hegyén tartózkodik. Jelenleg kilenc maronita püspök áll alatta. A kolostor melletti Mária-templom tornya az újabb időben harangokat kapott, s a kolostor papnöveldével láttatott el- A patriarcha évi fizetése 6000 tallérra rúg- Mindig érdekes jelenség, hogy ezen kis maronita hegyi népség politikai és egyházi függetlenségét mikép tudta fentartani a törökök között tizenegy század óta csekély adó mellett. Turin: Az „Ind. belge“-nek kevés idő nélkül írják. A szárd senatusnak a kolostortörvényt megvizsgáló bizottmányánál a kérdéses törvény többséget nem nyert. A vizsgáló bizottmány tagjai közöl kettő a törvény elve ellen, kettő mellette nyilatkozott, mindazáltal módosításokkal, melyek annak horderejét korlátozni fogják; az ötödik tag, ki csak a kormánynak az egyházi javaknak adó alá vethetési jogát ismerte el, előadónak választatott. Spanyolország, Madrid, ápr. 11. Egy sürgöny igy hangzik: Itt tegnap este lázadás tört ki, a polgárőrség által elnyomatott. A csend gyorsan helyreállittatott, 15 csendzavaró befogatott. Nagybritannia, London, apr. 10. A keleti tengeri hajóhad, a legerősebb, mely valaha e földön együtt valt, tegnap, „mély hallgatás között“ elvitorlázott és elgőzölt. A múlt évben életkérdés volt ezen hajóhadat látni, s büszke, reményteljes búcsúüdvözletét után kiáltani. A múlt évben, a Portsmouthba vivő vaspálya udvarokban fél Anglia összenyomva látszott lenni, nem tekintve a költségre, s azon lehetetlenségre, hogy fölvételt vagy fedelet találhasson. Nagyobb ellentét nem lehet, mint a mostani elindulás. Nem volt királynő, nem volt közönség, s az eseményt nem is említették. Még a lapok is kis betűvel jelentik, mint valami jelentést a rendőrtörvényszékről, mint valamii lábtörést. Ez valamit jelent, a nagy tömegnek a háború valamely szerencsés eredménye, azon lehetőség fölötti eltompult, csendes kétségbeesését, hogy a jelenlegi kormány- és közigazgatási viszonyok között valamire mehetnének. A régi rendszer minden gyengeséget föltárva, tátongva, minden nap magyarázva, nagyobbítva és terjesztve tanúk és lapok által állnak előttünk, de valódi reform kísérlete helyett, azon hatóságok, melyekről a reformok eredhetnek, hanyagokká és félénkekké váltak. Senki sem mer hozzáfogni, most annál kevésbbé, minthogy félnek, hogy minden kis javítás a mohos, régi építményt veszélyeztetné. A parlament épen semmit sem tesz, és az égő reformszükségek közepett 14 napi szünetre bocsáttatik. A hajóhad elindult, minden nap mennek hajók, emberek és lovakkal rakva, de a hadügyminiszter tizenkét nap óta nem látható, úgy hogy a hajóhad és hadseregről egy időre írnokok gondoskodnak, míg a had főnöke legújabb kötvényes szaggatásaitól megmenekszik. A tömegnél nem lehet többé észrevenni méltatlankodást, vagy boszankodást csak elborult és félénk szégyent láthatni, s azon törekvést, „hogy erről ne is beszéljenek.“ A kivihellenség és félelem a reformra nézve, el nem hárítható, tartós ténynek látszik lenni, úgy annyira, hogy attól tartanak, hogy az angolok ez évben is 50 millió ft. szert, külön fognak kiadni, hogy gyakorlatilag megtanulják, mi rejtőzik tulajdonkép Palmerston ötven éves népszerűsége és reformjai mögött. London, ápril 11. — A „Times“ nem tartja lehetségesnek, mit az Atlanton-túli sajtó az angol toborzási kísérletekről különösen kiemel, hogy t. i. a benszülött yankeek közt rokonszenvek uralkodnának az oroszok irányában. Ez egy angol-szász nemzettől természetellenes dolog volna. Hiteles kútfőből bizonyosnak állítják, miszerint a yankeek közel ezrenkint követnék a brit lobogót, ha Anglia helyesen fog a dologhoz, mivel már a tettekről ösztön vele született, s hogy kalandor vágyát kielégítse, mely az utolsó flibustier merények meghiúsulta óta új világot keres működése színhelyéül. Természetesen a netalán rokonszenvekről a kockára vetett érdekek irányában egy szó sem fordul elő. Az egyesült államok bevándorlott lakosai közül az izlandiak leginkább azok, kik elvből ellenségei az angol ügynek. A németek és holsteiniak azonban oly hajlandók volnának angol hadi szolgálatba lépni, hogy Amerikát méltán lehetne a tervezett német légió fő toborzó helyének nevezni. Tízezer németet ott csakhamar össze lehetne toborzani. A „Herald“ ismétli már annyiszor közzétett állítását, hogy minden béke, mely Szebasztopolt fenállani, és Oroszországot a Kaukázusban uralkodni engedi, gyalázatot s a jövőre szerencsétlenséget rejt méhében. Az ily béke nem volna egyéb, mint a status quo ante, — azon különbséggel, hogy a nyugati hatalmak tekintélyeket nemcsak Európában, hanem — ott, hol a veszteség Angliára nézve halálos lenne. — Közép-Ázsiában elvesztenék. Egész Ázsia a Szebasztopol előtti harczra függesztő szemeit. — Az ázsiai ember nem szokott sokat okoskodni, s nem gondol az okokkal; ő csak az eredményre néz, s abból szokott ítélni. Mi lenne egy rothadt béke hatása Francziaországban, ezt a „Herald“ nem akarja közelebbről felvilágositni. Elég az, hogy az Angliávali szövetség felbomlanék s a dynastia veszélyben forogna. Lajos Napóleont csak egy menthetné meg, ha t. i. az egész gyalázatot Angliára hárítja, s magának a Rajna mellett szerezne kárpótlást ; így pedig kitörne majd a háború, melyet Aberdeen oly ügyes módon tudott elhárítni. A pontusi kérdő tervezett megoldásának mind csak azon czélja volna: Oroszország megkímélése. Az első — t. i. a Feketetenger teljes semlegessége — Szebasztopol lerombolása nélkül már magában is ellenmondás. Oroszország megtörne minden stipulatiót, fölépítné hadihajóit Nicolajevben, s egy szép reggelen a szebasztopoli kikötőben pillantanák meg azokat. A 2. megoldás — 1.angol-franczia szilárd helyfoglalás Törökországban, mint a megosztásral első lépés fogna tekintetni. A török már most is észreveszi — mert ő a tényeket éber szemmel szokta kisérni — hogy két félelmetes szövetségeseinek mindenike egy ottomán partvidék birtokában van. Francziaország Stambul- és Gallipoliban, Anglia Skutari, Abydos és Smyrnában fészkelte meg magát Mi volna még akkor, ha Anglia Sinopét, és Francziaország Bourghast erősítné meg! Európa mindenesetre ennél még nagyobb bonyodalmakba keverednék, ha afurfangos Palmerstonnak a kormánypálcta mielőbb ki nem csavartatik kezéből. Barátjai elhiresztelék, hogy ő a parliamenti ily jelszó alatt: „Lengyelország!“ feloszlatni szándékoznék ? E mesterfogás nem volna épen oly csodálatos , mint amilyennek látszik, mert „nevezetes coincidentiák következtében Palmerston lord látszólagos oroszfaló természete által is Oroszország terveit csak elősegítette; ama hatalom urai pedig oly görbék és tekervényesek, hogy az állítólagos oppositio épen a legjobb eszközül szolgál czéljai előmozdítására. A spanyol kabinet és Howden lord angol követ közt Madridban fölmerülő differentiákról a „Tiraes“nak következőleg írnak onnan apr. 5-kéről. Howden lord nemrég néhány jegyzéket intézett a spanyol kormányhoz, s a „Clamor publico“ban egy levelet tétetett közzé, minek következtében a lord tegnap Luzuriaga seniortól egy jegyzéket kapott, melyben a többi közt azon közlemény is foglaltatik, hogy a spanyol kormány fájdalmas de kikerülhetlen kötelességének tartja az illető okmányokat a brit kormánynak beküldeni, mely erre kétség kívül a spanyol kormány lojalitását elismerendő. Howden lord ezt úgy tekinti, mint hasonérzelműt azon kívánattal, hogy ő Spanyolországból visszahivassék, s minden bizonynyal visszalépend, ha a brit kormány csak legkisebb jelét adandja is annak, hogy irányában bizalmatlansággal viseltetik. De minthogy alig valószínű, hogy nevezetesen a „Clamor publico“ban megjelent levél nem fog az angol kormány által rászóló nyilatkozat nélkül fogadtatni, Howden leköszönése annyi mint bizonyos. Az első ideiglenes programm az ünnepélyességekre nézve, melyek a császári pár fogadására intéztetnének, a mai „Herald„-ban jelent meg. „Ő felségeik — úgymond a Programm — mindjárt megérkezésük után a királynőhöz Windsorba menendnek. Az erre következő napon, kedden, az angol udvar kíséretében a Buckingham-pa-