Pesti Napló, 1855. augusztus (6. évfolyam, 1618-1642. szám)
1855-08-01 / 1618. szám
35—1618. 6-ik évifolyam. Szerkesztő szállása: Szerkesztési iroda: uri-utcza 5-ik szám, 3-ik emelet, 15-ik szám. Angol királynőhöz czimzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részeit illető minden közlemény a szerkesztőséghez Intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. _______________________ Kiadó-hivatal, Egyetem-utcza, 2-ikszám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Szerda, aug. Adófizetés föltételei: Pesten , házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 „ Hirdetmények dija: 5 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij, külön: 10 p. kr. Magán vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 _ _ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. & PESTI NAPLÓ august—September két hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 írt 40 kr. Budapesten házhoz hordással , £ frt 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala. PEST, aug. 1. Napoleon herczeg a nemzetközi jury által tiszteletére adott lakomán egy beszédet mondott, mely nemcsak Francziaországban , hanem Európa más részeiben is figyelmet gerjeszthetett. E beszédben foglalt — e lapok olvasói előtt már ismeretes — eszmék egy részben újak ugyan, de nagyobb részben nem: minket a benne követett logika s az alak lep meg. Ezért a commentár nem lesz fölösleges. A herczeg először is Francziaország jelen helyzetét — beldiadalát az ipar, s külháború folytatását a csata mezején — a „szervezett democratia erejének“ tulajdonítja. Egyik tanulság tehát a párisi iparműkiállításból, hogy a francziaországi mintára szervezett democratia mily hatalmassá, gazdaggá s nagggyá tehet egy nemzetet békében és háborúban egy iránt. Mennyiben van pedig a herczegnek igaza, midőn Francziaország jelen kormányformáját „szervezett democratiának“ nevezi? ez eszme vitatását azért nem sarkaljuk, mert ha az ő és modern imperialismusok születése, élete s eredményei fölött történeti szemlét tartunk, egy jelenben tán sokaknak nem tetsző párhuzamot vonnánk az imperialis democratiáról. Egyébiránt a franczia modern (mostdivó) imperialismusnak van egy ki- és messze ható czélja, melynek valósítása körül az eszközök alkalmazását a Napoleonidák nem tartják valami lelkiismeretes dolognak. E czél nem uj. Ez nem Napoleon herczegé, nem III. Napóleoné, hanem I. Napóleoné, sőt ha tovább mennénk, mondhatnók, hogy üdvözítőnké. Ez az őskeresztény vallás legszebb tana: „leszen egy akol és egy pásztor.“ De lássuk, mikép határozza meg e czélt Napoleon herczeg. „Ha ezen nemzetközi egyesülés következményeire nézve nem csalódom, nagy erkölcsi czél leendett elérve, talán még nagyobb, mint az anyagi eredmény. A polgári sák népek szövetkezésének eszméje nagy haladást teendett, s Francziaország azon tiszteletben részesülend, miszerint arra önzés, uralkodási eszme nélkül, egyedül a közjóért folyt be, mint az kezdeményezési küldetésének ösztönéből foly. Az európai szövetség a csatamezők dicsőségére, a kifejtett és megkönnyített kereskedelemre, a jelenkori fölfedezések alkalmazására támaszkodhatik. Az itt képviselt polgári sukt világnak jövendőben csak egy nagy családot kell képeznie. (Le monde civilisé ici representé ne doit former qu’une grande famille dans l’avenir). Ha ezen nemes eredményre némileg befolyhattam, nagyravágyásom és öntudatom ki vannak elégítve, s én nagyon szerencsés volnék, ha önökkel megoszthatva benső érzelmeimet, önök közöl mindenkiben az eszme munkájára és védelmezőjére találok, miáltal czélunk nagyon eléhaladt volna!“ Fentebb mondtuk, hogy ezzél nem uj. I. Napóleon ennek „európai szövetség“ nevet adott. „Czélom vala,—mondám a múltról szólva — egy európai nagy szövetség-rendszert szervezni, melyet mint a század szelleme és a polgárisodás eléhaladására nézve kedvezőt fogadtam el. Hogy ezt kiegészíthessem, egészen kiterjeszszem s állandósítsam—mire képes vala — elhalasztottam több belintézmény fölállítását, melyek különösen a polgárok szabadságának védelmére leendettek volna rendelve. I. Napóleon ezen czéljának kivitelére csakugyan nagyszerű lépéseket tett. Ő Európa eddigi állapotát meg akarta változtatni. Minden politikai combinatioját czélja felé intézte. De e czélra szükséges lett volna még Angol- és Oroszországot is megnyerni. „Míg Európában harczolnak, mondá, addig a háború polgárháború.“ Az európai szövetség eszméjének megvalósítását I. Napóleon következő eszközökkel vélte elérhetőknek: európai codex; európai törvényszék a nemzetközi vétségekre; európai intézet, az európai tudós társulatok lelkesítése, igazgatása és rendezésére; pénz- s mérték-egyenlőség; egyenlő törvényhozás. Mi a tudós egyleteket illeti, ezeknek I. Napopoleon jutalmakat is tűzött, az új fölfedezések és találmányokért európai díjakat rendelvén. Davy Londonban s Hermann Berlinben, a háború daczára is megkapták a kitűzött jutalmakat. Midőn I. Napoleon az újításai ellen felkelt hatalmak szent szövetségét látta, így szólt: „A szent szövetség tőlem orzott eszme“, — a népek szent szövetségét a királyok által, nem pedig a királyokét a népek ellen , mint e mondatot III. Napóleon magyarázza, akarta ő. Ha e szerint az idézeteket összevetjük, kitűnik, hogy az európai szövetség eszméje I. Napóleoné. III. Napóleon ez eszmét némileg tettleg karolta föl. Vannak intézkedései, melyek e nagy czél felé törnek. Napóleon herczeg csak ismétli a nagybátyák eszméit, sőt kimondja, hogy szerencsésnek érzi magát, ha a nemes eredményre valamikép befolyhatott. Nevezetes körülmény, hogy a herczeg ezen ismételt eszméjében összetalálkozik a socialistákkal, s ezeknek egyik töredékével, melyet Girardin Emil képvisel. De az eszközökre nézve eltérnek egymástól. Girardin Emil azt „átalános köztársasággal“ véli elérhetőnek. Francziaország praesumptiv trónörököse —ki egykor maga is a köztársaságiak padján ült — várjon melyik utat, a monarchiáit vagy köztársaságit, tekintendi-e a nagy eszme létesitletési eszközéül? A kérdés önként támad, valamint a felelet is rá önként érthető. URHÁZY GYÖRGY, czeg Kormányzó urunknak, ki jelenleg fenséges családjával Baden melletti Weilburgban időz, f. hó 3 dikán leendő születésnapjára regvigye a testvérváros szerencsekivánatit. Múlt vasárnap a budai Vízivárosban búcsú lévén, vígan voltak. Az ily alkalmakkor szokásos ünnepélyek és mulatságokban sietett nemcsak a budai, de a pesti közönségnek is nagy része osztakozni. Volt is tolongás a két város közt járó kis gőzösökön, melyek a bombatérre szállították a bucsúkedvelő közönséget, olyan, hogy a kirándulók bizonyosan hálóiratot nyújtottak volna be a gőzhajózási társulatnak, ha ez e napon külön hajókat járat vala csupán a bombatérig, s ezt valóban meg is tehette volna az igazgatóság, először önhasznáért, másodszor a fővárosi közönség iránti tekintetből. — Múlt hó 30-kan főtiszt. Majer István a pesti elemi osztályok s magán tanintézetek fáradhatlan szorgalmú és szakértői tapintattal működő igazgató urnak figyelem kisérte elnöklete alatt megtartatott Seltenreich Károly ur szabadalmazott leánynöveldéjében a szép számmal összesereglett apák és anyák s úri vendégek jelenlétében a nyárfélévi tanpróba. — Mindenki figyelemmel kiséré ez intézet egyes növendéke pontos feleletét. Különösen meglepők valának a vallástant tárgyaló Migl Jánosbelvárosi káplán urnák előterjesztett szivet s elmét képező s felvilágosító kérdései, a melyekre részint honi részint németajkon hangoztaták a választ a felhívott leánykák. A vallástant követők más tudományos tárgyak u. m. a magyar, német és franczia nyelvtan szabályai sikeres elemzése és felhasználhatása; az általános szivképző erkölcstan, s evvel összeköttetett az antropologia. — A természetországból az állatország, az ásványország előzményeivel adatott elő. A természettanból a folyó testek nyujtékonyságáról és a melegnek a testekrel miképi hatásáról. Tovább az átalános világtörténet, földrajzokkal, különösen az ausztriai monarchiát illetőleg Magyarországgal, végre a dicsérendő és hasznos fejbelis tábláin számolás különösen a házi viszonyokra vonatkozólag. A próbatér egyes tárgyak előadása közt fűszerezék az időt a kiválogatott magyar, német és franczia szavalmányok, melyek értelmesen előadatva mindnyájunkat kedvesen lepték meg. Idejárultak még a szabályszerűleg csinosan leirt s elömutatott írás— dolgozatok. — Próbatét után a vendégek a mellékszobába lépdelének, s örömmel szemlélgeték a remekül elkészített női munkák egyvelegét. — Végre a lelket derítő s szivet emelő zenéből és énekből is néhány k. asszonyok : Kubinyi Gabriela, Bittó Mária, Návay Irma és Hertelendy Mathild szép kiképzettséget tanusítottak. — Helybeli mészárosmestereink a husárszabályzat megszüntetését tárgyazó kérelmeket ismét megújították, és ajánlkoztak a marhahúst mindig két krajczárral olcsóbban mérni, mint az Bécsben árultatik. Hogy jobb húst fognak-e akkor, és lelkiismeretes mértéket adni, arról nem szólnak. — Közelebbi napokban a Lippe-Schaumburgi uralkodó bérezés Pestre váratik. Innen Magyar és Horvátországban fekvő terjedelmes birtokai megtekintésére A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. Fél a 1 után fordítottam elő. NEGYEDIK KÖNYV. Sulpice orvos. III. Félbenszakitott olvasmány. (Folytatás. *) A kézirat folytatása igy hangzott: „Oh anyám, egy egész napig nem vettem kezembe a tollat. Én be vagyok avatva a titokba. Oka pedig Sulpice orvos. Való-e az, anyám? vagy jobban, lehetséges-e? „Azon perezben, midőn az utolsó sort irom, melyben előadásomat félbenszakitottam, egy börtönőr lépett czellámba. Levelet dobott asztalomra. E levél írását nem ismerem. A levél ez : „ Ma történt Martroy Roger lovag vallatása, saját szállásán, a Montaigne-utczában. A lovag, ki nagy beteg a morgesi várban kapott tőrdöféstől, nem volt képes feleletet adni a vallató bíró kérdéseire. Sulpice asszony és Galleran Robert úr voltak mellette. Oda hívták Sulpice orvost. Neje és Galleran térdre borultak az orvos előtt, kérvén őt, legyen ön iránt könyörülettel, de az orvos, a hajthatlan, használatba vette titokteljes hatalmát, hogy néhány perczre feloldozza a beteg nyelvét. Martroy Roger azon nyilatkozatot téve, hogy látta, hogy ön valami fehér port hintett a gombakirály italába. Ön elveszett. „Ez, anyám , a kapott névtelen levél, melyet szóról szóra leírtam. „És most folytatom előadásomat, hol az félbenszakadt, kérvén Istent, adjon nekem erőt, hogy soha vádat ne emeljek az ellen, ki jóltevőm vala! „Sulpice orvos ezt mondá nekem : „— Asztrea marquisne után ön fog bemenni a herczeg hálószobájába, s a vizes pohárba, mely mindig ott áll éji asztalán, ezen porokból mindig egy-egy adagot hintend. „Egyúttal kézbesített nekem több papircsomócskát, melyek valami fehér, nyirkos port tartalmaztak..........“ Chiffon nyugtalankodott székén. Lélegzete szinte elsúlt. — Félben ne szakítson, húgom, jegyző meg az orvos. Az idő már sürget, s nem akarnám befejezetten hagyni ez olvasmányt. *) Lásd P. Napló 1617-dik számát. — Semmi áron sem engedném, hogy az olvasmányt be ne fejezzük , mondá Chiffon szilárdul. Az orvos folytatá: „Anyám, jó anyám, mindez tiszta való. Már mondám, hogy szomorúság lepett el. Irén sejtette, hogy ellenkedem. Egy estve szobámba jött s ágyam mellett helyet foglalva igy szólt: „— Sulpice küldött ide, Solange. Már nem kell sokáig küzdenünk. Azok, kiket a Rostonok czime és vagyona illet, nem sokára Párisba érkeznek. Sulpice nem akarja, hogy ön neki vakon engedelmeskedjék . . . Van itt egy ördög, ki folyvást gonoszban töri fejét. Sulpice aggasztó jelenségeket vett észre a herczegen. Meg van győződve, hogy a hűnek mérget adtak. Ön minden estre az ellenmérget adja neki. „Ha vallatni fognak, anyám, felfedezzem e mindezt? „ . . . . Hat hete lehet, hogy Rostánig — October vége felé — Morges gróftól megvett egy szép várat , melylyel ez a kis Maintenon városka közelében birt. A szegény herczeg csekély eszü ember, naiv és félénk, mint a gyermek. Mindenütt csak azt keresi, kit szerethessen ; de roppant vagyona mintegy válaszfal gyanánt mered közte s azok között, kiket környezik. Én szerettem őt, s szemem olykor könyekbe lábbadt, midőn igy hallom őt szólani: „ Szegény szeretnék lenni , és családdal bírni.“ „Mindnyájunkat magával vitt szép maintenoni kastélyába. Rostán marquis , egészen állatias és gonoszul buta ember, kinek élete már évek óta nem egyéb részeg álmosságnál; ez ősszel kikémeltetett engem egy titkos gonosz által, kit Gridaine P. J. urnak neveznek. A marquis ur, mint ez ember mondá, ki akar engem ragadni mostani kelletlen helyzetemből, azzal tisztelvén meg, hogy szeretőjévé tesz. Nem tartottam méltónak, hogy csak feleljek is ez ajánlatra. „Midőn elutaztunk, én a kocsiban a marqitis mellé jutottam. Gyötört udvarlásaival, s midőn hidegen visszautasítom, ezt mondá : „— Mások szerencsésebbek, mint én. „ S egyúttal Fernand nevét említé. „Midőn a kastélyba érkeztünk, ez ember üldözései kiállhatlanokká lettek. Ugyanekkor a marquisne féltékenysége is újabban fellobbant, szintén Fernand miatt, — s egy ízben, midőn a zongoránál ültem, Martroy Roger lovag énekét kisérve, véres fenyegetést súgott fülembe. „Meggyőződtem, hogy ezen asszony csak az alkalmat lesi, hogy múlt szerencsétlenségem által lesújthasson. „Az egyetlen, mit magamnak szememre vetek, jó anyám, az, hogy ekkori szándékomat végre nem hajtom. Ha szándékom sikerül, most nálad boldogul és szabadon élnék. El akarom hagyni helyemet, el akartam szökni. „Ezzel azonban Sulpice és felesége ellenkeztek volna. Más eszközhöz kellett hát folyamodnom. „Galleran szeretett engem, erről nem lehet kétkednem , de épen ezért nem akarom az ő segélyét venni igénybe. Fernandra gondoltam. — Mióta a gombakirály társaskörében éltem (Rostán herczeget mindnyájan gombakirálynak hívják) , azóta csúnya dolgokat hallottam Fernandról. Tudtam, hogy veszélyes leend vele bármi tekintetben is szövetkezni, de úgy, amint valók, elszigetelten, válogathattam-e? Martroy lovagnak egy levelet adtam át Fernand számára. — Néhány perccel később maga Fernand lépett a terembe Galleran Robert kíséretében. Visszakértem levelemet a lovagtól, s talán ez volt első oka a rosz benyomásnak, mit reá gyakoroltam. Egyetlen adatra nem hiszi az ember a bűnt. A lovag tán nem emelt volna ellenem vádat, ha megértheti vala magam viseletét. „Emlékszem, hogy azon perezben, midőn a levelet rábíztam, a lovag különös tekintetet vetett rám. Úgy vélekedtek, hogy ő Antóniát szereti. Többször közeledett hozzám, mintha szólani akarna nekem, de sohasem volt bátorsága. Bizonyosan arra akart volna kérni, hogy szóljak mellette Antóniánál.......... „Ez est óta azonban az események oly rohamban következtek egymásután, hogy többé semmi kimagyarázás nem történhetett. Galleran alig nézett felém. Ő egy levelet adott át Irénnek, Asztrea marquisnö pedig Fernandot fogta el. „Jól hallom, hogy a marquisnö Fernandot irántam való állítólagos hajlandóságáért szidta. — E közben a marquis mellém ült s halkkal kezdett velem beszélgetni. Nem fogtam fel szavainak jelentését . Midőn végre, elég későn, fölkeltem, azt vevem észre, hogy sokan az urak közel elmosolyodtak, ha rám néztek. „Végzetes lejtőn valók. Valami húzott lefelé. Világosan éreztem, hogy ismét fordulóponton állok. „A gombakirály társasága még olyan sem volt, mint régi úrnőm, Colombel grófné társasága. Semmi kíméletet sem remélhetek. Szándékom szilárdan az volt, hogy másnap elutazom. „Miért ne vallanám meg, anyám ? Ez egész este Galleran magaviselete okozott nekem fájdalmat. Miként előbb Irén volt féltékeny reám, úgy most én lettem féltékeny reá. Nem tudom miért, bizonyos idő óta megbántam, hogy egykor Galleran úrra gyanakvom. E gyanúmat most mintegy javára írtam, s kártalanítani akartam őt érette. Ami őt illeti, ő mindig utánam járt, s igen tiszteletteljes szerelmét ezer meg ezerfélekép eláruld. Honnan most e változás ? Már mondtam neked, mily szép Irén. „Hajh! ez apró bánatok nem valának sokáig tartandók. Alig valók szobámban, amint Asztrea marquisne lépteit hallám a folyosón. Mintegy óra negyedig időzött a hgnél. Én — még utoljára — teljesíteni akarom kötelességemet; nesztelenül elhagytam szobámat s magammal vivem az orvostól kapott poroknak egyikét. „A herczeg aludt. Azon pillanatban, midőn poharába hintem a port, zajt hallottam a nyitva maradt ajtó felöl. Kiszaladtam. Előttem egy árnyék lebegett a sötét folyosók hosszában. Az erkélyig követem ez árnyékot. Az erkély alatt a szerencsétlen Martroy lovagot találtam, tőr által megsebesítve s vérében úszva. „Ő a marquisval viaskodott volt, mely utóbbi most is engem üldött. Roger, azon ábrándozó szerelem rabja, mint a nagyon fiatal leányok oly gyakran gerjesztenek, évente bolyongani szeretett Antonia ablakai alatt, melyek szintúgy mint az én ablakaim, az erkélyre szolgáltak. „Roger volt, ki nem tudom miféle kíváncsiságtól hajtatva,utánam sompolygott a herczeg hálószobájáig.Ő látott engem. A nyilatkozat, melyet a bírónak adott, igaz volt. „A gyáva, vérengző marquis tőrrel támadta meg fegyvertelen ellenfelét. „Másnap hire terjedt, hogy a herczeg poharában arzenikumot találtak. Én elfogattam. „Ezóta senki sem volt nálam. „Kedves anyám, én most is, mint első alkalommal, ártatlan vagyok. Bocsáss meg a fájdalomért, mit e levél neked okozand, s vigasztald magadat azon gondolattal, hogy ha fiatalon halok is meg, mégis eleget értem, hogy fenékig ürítsem a boldogtalanság poharát. Vigasztaljon téged főleg azon biztosításom, hogy halálom, miként életem is, keresztényhez illő volt. „Végakaratom az, hogy ez iratot Sulpice orvossal közölt. Nem szükség mondanom, hogy az egész dolog legnagyobb titokban maradjon. „És most, anyám, szeretett anyám, isten veled! Ha ott, Berrynkben haltam volna meg, keresztet állítanál nekem a temető szomorfüzei alatt. Olykor , vasárnap este, oda jönnél öcsémmel és húgommal. Ti jámborok vagytok, meglátogatjátok a holtakat. S nem látni-e ablakodból is a szomorfüzeket ? „Így szerettem volna meghalni. Jobban esik pihenni ott, hol bölcsőnk is rirívott, hol szeretteink szeme előtt maradunk. Erre sokat gondolok. Végperczeimet édesítette volna a gondolat, hogy sírom atyám sírja mellett lesz. „De te nagyon szegény vagy, jól tudom. A mi kevés birtokod van, őrizd meg azt élő gyermekeid számára. Én a párisi temetők valamelyikében fogok aludni, melyek térések, mint egész városok , s hol nincs ösvény, mely azon sírokhoz vezessen, melyek a névnélküli temetkezési helyek tömegében elenyésznek. Ki fogja itt síromra letenni az emlékezés koszorúját ? „Nekem nincsenek már barátim, te pedig, anyám, te távol vagy tőlem. Én aludni fogok, jól fogok aludni. PESTI NAPLÓ, Pest, aug. 1. Mint hírlik, egy városi küldöttség fog Bécsbe utazni, hogy ő cs. k. Fensége Albrecht fehér