Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-15 / 1654. szám

vezettessék a Tiszán keresztül®, ezen alakban természe­tesen már nem kivihető. Azonban a magas kormánynak, egy az előbbinél újabb rendelete, a vasutak építését jelentékeny kedvezések m­ellett, magán­társulatoknak megengedi, és ez­által közvetve azon óhajtását is kifejezi, hogy az általa ter­vezett birodalomszertei hálózata a vaspályáknak, mentül­­előbb létesíttessék. Legelső teendőink közé tartoznék tehát, a felemlített választmányi munkálatot egész ter­jedelmében mind magyar mind német nyelven közzé tenni, és ez által vállalatunk korszerűségét és főleg hasz­nos voltát kitüntetve. Ha a város maga élére állván a vállalatnak, egy társaság alakítására oly felszólalást in­­tézend bankárainkhoz, hogy a részvények felét elvál­lalja, mit, segélyforrásait ügyesen felhasználva , nehéz­ség nélkül meg is tehet, és e mellett 5 száztél­ kamatot biztosít, úgy kétségkívül a birodalom tekintélyesebb fő­­pénzeseinek csatlakozására számolhatnánk, és az óhajtva óhajtott czél, előbb mintsem hinnék, elérve leendne. Mielőtt soraimat berekeszteném, még megérintem, hogy a nemzet pártfogására olyannyira érdemes Fáncsy­­család f. hó 6-kán városunkba szerencsésen megérke­zett. Holnap a városi színházban a család javára , egy nagyobbszerű hangverseny, néhány helybeliek közre­működésével, fog rendeztetni. Az általános részvét, melylyel kedves vendégeink min­den oldalról fogadtatnak, a hangverseny kedvező ered­ményéről már előre biztosít. A páholyok már­is mind el vannak kapdosva, a színház és a városi zenekar díj nél­kül átengedve, és az egyébként tetemes költségek a le­hetőségig mérsékelve leendőek, és e felett, hogy a sze­gény árvák sorsán még jelentékenyebbül segíttessék, a hangverseny jövedelmei a bemeneti díjon túli önkénytes adakozással már eddig is több mint 100 párttal szaporít­­tattak. Mi hisszük, hogy városunk lelkes közönsége, a tisztelt árvák­ és az érdemes anyának kedves emléké­ben fog maradni, és részünkről mit sem óhajtunk jobban, mint hogy azon itt elterjedt hír, hogy a Fáncsy-család jövő évben városunkban állandóan letelepedik — való­­sulást nyerne. Szabadka, aug. 30-án (Ered. lev.) E becses lapok aug. 16-áróli számában egy szabadkai levél, mely még július elején a „Magyar Sajtó“ útján közlött tudósítá­sunk s illetőleg ismertetésünkre, egy községi életünkre vonatkozó recensióval felelt, melyre csak azon oknál fogva érezzük magunkat válaszra felhívottaknak, nehogy az ő tudósítása szellemében, a magunké e helyütt iga­zolatlan álljon, egyszersmind oly téveszmék terjedjenek el városunkról, melyek csak az illető tudósító úr sajátszerű felfogásában lelik magyarázatukat. Azt állítja ugyanis a többi közt panaszos soraiban, hogy midőn mi a „M. Sajtó“ útján a szabadkai viszo­nyokat ismertetők, csak azok jó oldalait emelők ki, s bajairól elfeledkezvén megemlékezni, oly képet igyekez­tünk magunkról adni, mintha itt már minden renden volna s magunk a legnagyobb boldogságban úsznánk. Minderre természetesen, a „M. Sajtó“ utján közlött tudósításunkat kellene csak szorul szóra leírnunk, hogy a komoly bíráló palctát törjön tudósító urnák őszinte el­járása vagy épen felfogása fölött, mert mi, mindannak megérintése mellett, a­mivel községünk bír, egyszers­mind megemlítik annak számos hiányait és tennivalóit is, de azonfelül egyes módokat is ajánlunk, melynél fogva ezen hiányok és tennivalókon, a község ügyeinek szakértő választmányokra­ bizatásával segíteni lehetne. Az való! nem állítok e h­i­a­n­y­o­k­a­t mint b­a­j­o­k­a­t fel, melyeknek eddigi meg nem orvosolhatását, a veze­­tésbeni ügyetlenség, vagy épen tán rész akaratnak tu­lajdonítottuk volna, mint ez tud. út soraiból magyaráz­ható ki — de ezt nem is akartuk soha is kényelműen állítani, mert e vád nem áll; miként nem áll az, hogy a kormány a kezelés ellen valaha bizalmatlanságát nyil­vánította volna; sőt ellenben : egyes gyanúsítók s pár­­toskodók ellenében ezek rendre utasításával válaszolt. Vagy a kormány és községnek, a mindinkább szaporodó közszükségek fedezhetése miatti azon kivánata, hogy a közjövedelmek szaporítása czélszerű határozatok s in­tézkedések által érvényesíttessék, azt jelenti tán, hogy itt a kezelésben a hiba? Nem­, hanem hogy egyes előítéleteinkről végre le kell mondanunk , hogy a többi közt­­ közlegelőnk akkénti használatába is be­leegyezzünk , miszerint annak mivelés alá adásával, mind a kor­ mind helyi szükségeinknek valahára meg­felelhessünk; s azt jelenti továbbá, hahogy máskép nem lehetne, nemcsak ezúton, de sőt inkább a tud. úrtól úgy látszik nem helyeselt pótadó által is szaporítsuk jöve­delmeinket, mert a­ki a czélt akarja, akarni kell annak az eszközöket is Vagy azt hiszi tud. úr, h­ogy ő külön­ben kezelvén folyó jövedelmeinket, rövid idő alatt cso­dákat idézne elő ? — szeretnék azon időt elérni, midőn a nagy rem­ények, még nagyobb valósulása elér­keznék; de azt hisszük , azon kis rövid idő is, melyet a letűnt zavarok óta számlálunk, nemcsak hogy nem ve­szett el városunk javára nézve, de aligha mutathatunk epochát, melyben annyi eredmény vitatott volna ki, mind az építések, mind a mostani időkben keletkezett nagyobb­szerű közterhek viselése mezején. És ez elegendő tény annak bebizonyítására , hogy a körülmények számos akadályai dac­ára is itt annyi történik, a­mennyit az ál­talunk is óhajtva várt rendezés legjobb alkalmazása sem fog­ tisztább akarat tekintetében előidézhetni. Ám de hát lássuk : miből is állanak azon tud. ur által előadott bajok CD melyeknek állapotait oly feltűnő szí­nezettel látta jónak ecsetelni ?... Egyes hiányok, s teendőkből, melyeket a századok mu­lasztásai hagytak ránk ö­r­ö­k­s­é­g­ü­l! Rósz néven veszi ugyan­is, hogy a község egy 300 pftos, mondd háromszáz pforintos virágházat építtetett, s a helyett nem gondoskodott a külvárosi templomok, s plé­bánia fölemeléséről. Való ! de ezek fölállítása 200.000 pforintot igénylendett, mely kiadásra folyó jövedelmei mellett nem volt képes a község. Külvárosi iskoláinkat is tömlöczökhez hasonlitá, me­lyek pedig, ugyan náddal födött, de téves ablakokkal ellátott, egyéb lakházainkhoz hasonlanak, s melyek csak azért válnak mindinkább alkalmatlanokká, mi­vel az ifjúság szaporodása miatt, azok egy részé­nek szűk volta bizonyul be. Ámde e tekintetben a vá­ros mind a 12 meglevő külvárosi iskolának az újabb igények szerinti rendeztetése s fölépítése tárgyában az iskolai főhatóságnak azon ígéretet téve, miszerint éven­­ként egy terv szerint 8 ezer pítba kerülendő új iskola építését fogja eszközlésbe vétetni, miáltal tehát ismét ta­núságát adá annak, hogy tehetsége szerint a nevelés gondjainak is megfelelni igyekezvén e tekintetben sem mulasztá el még kötelességét, így támadá meg a tudósító úr szegényügyünket s le­­lenczintézetünket is, pedig az elsőnek a korodáéval egy­ütt 34.000 pforint alaptőkéje van míg a másikra közép­­számítással véve 1850-től fogva, évenkint mintegy 6­ 7 ezer vforintot tesz kiadásba. Ez utóbbi összeg is tehát nem oly csekély összeg, melytől méltányunkat vonhat­nék meg, annál is inkább, minthogy azzal szintén közép­számítással mintegy 120—130 lelencz élete biztosittatik, kik különben más városok példájára a szerencsétlen vagy lelketlen anyák áldozativá leendettek. Vagy ebben is azon akad fen tud­­ut , hogy az illető gyermekek lelki neve­lésére állítólag semmi gond sem fordittatik ? — holott azok nagy része 8évek elérésével mesterinasokat adat­ván, mint olyanok az iskolák jótékonyságaiban is része­sülnek — vagy hogy azok szegény (!) anyák dajkálására bízatnak ? kik aztán 8 év múlva az illető gyermekek munkáiból is hasznot húzni remélvén, ezeket fehérne­műre megkivántató elegendő vászonért s négy bankó forintért is h­ó­n­a­p­o­n­k­é­n­t, (nem mint tud, az meg­jegyzi, évenként) elvállalni készek ? Hiszen a község megelégszik, ha jó munkás kezeket is tud megmen­teni az álladalomnak, nemhogy az illetők külön lel­ki nevelésére is ismét ezreket és ezreket adjon ki, mire mostanság még tehetsége nincs ; de kizárja-e ez azért, hogy meglevő jelencz intézetéért mindinkább többet és többet tegyen tehetségéhez képest ? s te­­het-e e miatt tud­­urnak gúnyolódni oly intézet ellen, melynek a mint tételét nem tagadhatja, úgy azt sem mondhatja, hogy az nem válik ekként is városunk becsü­letére ? De utczáink pocsolyáit és sötétségét is rászalván, amabba egy embert fullaszt, mig imezt életül használja némelyek lelki sötétségének megérintésére. — Mind a kettő megállhat — egy kis különbséggel! A részeg em­ber egy dézsa borba is belefuthat; tehát l­efuthatott az illető is azon féllábnyi mélységű pocsolyába is, melyről tud. ur emlékezett; különben ha tud. ur, ezen csak az esőzések alkalmával létező pocsolyák megszüntetését ne­tán az utczák feltöltése, vagy épen canalizál­­­á­s­a által akarja elévetni, s egyszersmind azok kivi­lágítását is ha­bár csak részben is eszközlésbe ki­­vánja vétetni — fentebbi bajainak orvoslási árát is ide számítva — szerintünk nem kíván többet, mint egy millió pártot. A kívánság nem rész, csak hogy aztán tud. úz lelki világossága adjon fényt, ha majd e millió mikénti kiállításáról leend a szó, mert mi megvalljuk, lelki sö­tétségünkben csak annyit óhajtunk mindig, a­mennyi kivihető.­­ AUSZTRIA, B­é­c­s, sept. 14.­­ Felségeik a Császár és Császárné f. hó 7-kén érkeztek Ischlbe. Ámbár legmagasb parancs foly­tán az ünnepélyes fogadtatás abban maradt, mégis a Fel­ségeik megérkeztekor igen számos embertömeg gyűlt ösz­­sze, mely a Felséges Császári párt öröm- és tisztelettelje­sen üdvözlő. A felséges udvarnak őseidből Schönbrunnba visszatérése octoberló első napjaira van elhatározva. C­o­tt­o­r­e­d­o-W­a­lt­s­e­e gróf, ausztriai cs. k. követ Londonban, kinek idejövetelét tegnapra várták, egy két nappal később fog érkezni. Az orosz követség B a 11 a­b­i­n­i orosz cs. államtanácsos­nak Pétervárról ideérkezését még e héten várja. Bourqueney bárónénak, itteni franczia cs. követ hitvesének Párisba elutazása octoberhó első napjaira van határozva. A követ úr maga Bécsben marad, és csak ké­sőbb fog elmenni, nejét elhozandó. Pereira, párisi bankár tegnapelőtt értekezett először Bruck báró miniszter ő excljával. Ittlétének tiszteletére tegnap S­in­a báró fényes lakomát adott, melyre a legte­­kintélyesb bécsi bankárok hivatalosak valának. (6. C) Földtehermentesités az ausz­triai birodalomban. II. A Sopron­yi közi­gazgatási területben, hol a földtehermentesitő országos bizottmány 1853 évi septemberben lépett életbe, 1855 évi junius végéig 256 urbérjáradék-jogo­i­­tolt részére az aversionális kárpótlást 13,8 k k h.895 forint 353/4kr.ösz­tökével, s a lejárt kamathátralékot a folyóvá tett urbér-előlegek, s az úrbéri kárpótlás lejárt kama­taira engedélyezett részlefizetések levonásával végleg tisztába hozott összesen 2,056, 404 ft 20 krt, s az erre vonatkozó kárpótlási elismervényeket a járadékjogosí­­tottaknak, ugyszinte a törvényszékeknek további hiva­talos kezelés végett az 1854. január 16-kai legfelsőbb nyiltparancs határozványai szerint kiszolgáltatta. A fenérintett kárpótlási tőkével 20,70 4425/4 f6 úrbéri jobbágy és 18,8103/6 úrbéri zsellértelek jön felszaba­dítva. Úrbéri előlegekben a néhai magán földesuraknak négy részletben 3,148,937 ft 244/16 kr s 5 részletül a köl­csönre 592,0­39 ft 5811/16 kr utalványoztatott. Az úrbéri kárpótlás lejárt kamatai fejében 75° 10 rész­­lefizetésül 1855.junius végéig 139 magán földbirto­kosnak a nyert előlegek betudása után 1,349,833 ft 17 kr liquidáltatott. A magánosak kezeiben létező papi tizedért liquidált az országos bizottmány 3 jogosítottnak részére 105,208 ft 10 krnyi tőkét, s lejárt kamatok hátralékául 39,490 ft 52% krt. A törvényszékek részéről az 1854. január 16-dikai legfelsőbb nyiltparancs által előirt eljárás két jogosított­nál 291,106 ft 15 krnyi tőkeöszlettel teljesen végrehaj­tatott. A pénzalapigazgatóságnak, mely 1854. évi januárban alakult, kivívott eredményei a következő tételekben mu­tatkoznak : a) tőkésített kamathátralékokban az alappénz­­tárnál 1,786,446 ft 18% kr; b) 75%-os részlefizetés­ben 1,349,833 ft 17 kr, együttvéve tehát 3,136,279 ft 35% ki jön utalványozva, mely összegnek a kibocsátott liquidatios-utalvány-okmány alapján a földtehermentesí­­tési alappénztárnál kifizetésre utalványozott földteher­­mentesítési kötelezvények, nemkülönben a kifizetésül utalványozott 6879 ft 35% kr. készpénz szolgálnak fe­dezésül. Az illető járadékjogosítottak kielégítése a törvény­székek által már a tehermentesítési tőkealapra utalvá­nyozott tőkeöszlettel s az országos bizottmány által ki­tisztázott tőkésített kamathátralékul, vagy 75%-os részlefizetéssel részint már julius havában megtörtént, közelebb pedig kötelezvények és a pénzalapigazgató­ság részéről készpénz-fizetés által fog megtörténni. A pozsonyi közigazgatási területben, hol a tulajdonképeni földtehermentesitési munkálatok csak 1854. év novemberben kezdődtek, a földtehermen­­tesítő bizottmányhoz 1855. június végéig 1757 bejelen­tés érkezett, melyekből 1754 a megyei hatóságokhoz jön utasítva, 1437 igazoltatott, 447-re nézve pedig a kárpótlási elismerés az országos bizottmány által meg­történt. Az 1757 bejelentés 45,79­035/96 jobbágy- és 59,9087/12 zsellértelket foglal magában , melyekből 7,87410/88 jobbágy- és 15,641 zsellértelek ismerte­tett el kárpótlásra alkalmasnak; 76725/2184 jobbágy- és 1635/6 zsellértelekre nézve pedig kifogás történt. 750 urbór­jogosítottnak kárpótlási előlegekül kifizettetett öszvesen, 3,281,365 forint. A készpénzbeli előlegek leszámítása után továbbá még kifizettetett kamatokul és pedig részlefizetésül 91 urbérjogositottnak 1,086,060 forint, s utolsó hátralékul 431 urbérjogositottnak 808,170 ft földtehermentesítési kötelezvényekben, és 10,250 fr. 453/4 kr. készpénzben, kárpótlási tőkéül 441 urbérjogositottnak 5,275,425 frt 13% krnyi összeg jön liquidálva és megítélve, és a törvényszéki tárgyalás be­fejezte után két urbérjogositott részére földtehermente­sitési kötelezvényekben 8000 frt, készpénzben pedig 37 frt 30 kr. utalványoztatott. KÜLFÖLD. Angolország, London, sept. 10. A boroszlói lap írja: „A Szebasztopolnál tegnapelőtt történt esem­ények­­ről a hírek itt több elpirulást és zavarodást idéztek elő, mint szövetségi örömet. Mindamellett, hogy az angolok az oroszokat szívükből gyűlölik, ez mégsem akadályozza őket annak belátásában, hogy ők mindinkább háttérbe tolatnak. A szövetségesek nagy eredményt vívtak ki, az igaz, valamint igaz az is, hogy az oroszok nagy veszte­séget szenvedtek; ez eddig mind jól van, de nem bo­­szantó-e, hogy ez­úttal a francziákat illeti a dicsőségből az oroszlánrész? A Mamelont ők veszik be, a Tsernaja mellett ő­k győzedelmeskedtek, most ő­k valának, kik a Malakorfot ostrommal rohanák meg, míg az angolok a Redantól visszaverettek. Ki áll jól érte, hogy a b­r­i­t csapatok Krimiában végre is nem azon szerepet játszák, mint a török contingens ? Az ellenségeskedések meg­kezdése óta a brit katonai ügy feltartóztathatlan sülye­­désnek esett martalékul, a francziáknak azonban sikerült magukat a lefontosabb positiók birtokába helyezni. Az Alma mellett majdnem kizárólag az angolok állták ki a harcz tüzét, úgy hogy majdnem egészen maguknak igénylik a csata dicsőségét; az ostrom kezdetén a ve­szélynek leginkább kitett állást foglalók el. Inkerman di­csőséggel koronázta őket, de föl is emészté, és ama csatá­ban végre is a francziáknak kellett mentőkül föllépniük. A télen át tett hősies erőlködések , hogy a francziákkal, kiknek az erősítések tömegeitől érkezének, egyenlő lé­pést tarthassanak, fölemésztő az angolok erejét; most az angol hadsereg roszul begyakorlott s majdnem de­moralizált katonákból áll, míg a francziák mindinkább az urat játszják. Vájjon a dolgok ezen fordulata nem fog-e irigységet kelteni ? Már most is könnyen fölismerhetni a hadvezérek rivalitását apróbb vonásaiban. Míg Simp­son tábornok távirdai után jelenti, hogy „Marian“ orosz fregatt 5-bén ejtve egy angol röppentyű által felgyújta­­tott, P­e­­­i­s­s­­­e­r azt írja, hogy a hajót franczia bomba gyújtotta meg. Hát az angolok még azon csekély dicső­ségben sem részesülhetnek , hogy egy ellenséges hajó megsemmisítésénél közreműködtek? E körülmény nem oly csekély jelentőségű, mint egyelőre látszik; a vetél­kedés, mely, valameddig csak a dicsőség ideálja kö­rül forog a szó, már magában is elég veszélyes, épen a szövetségre lehet veszélyes, mihelyt azon kérdés merü­­­lend föl, mi történjék a győzelem által kivívott eredmé­nyekkel ? Napóleon úgy mondják a patrióták, nem fogja a harcz főterhét kárpótlás nélkül magára vállalni; néme­lyek azt mondják, e kárpótlás Canadának franczia nyelven beszélő részében állana, mások szerint ismét Belgiumban. De Napóleonnak nincs szüksége kár­pótlásra, miután ez már kezeiben van. 5 uralkodik a Dardanellák fölött egész Gallipolitól, kormányoz Stam­­bulban, rá­teszi kezét Krimiára, parancsnokol Athénben, Rómában, Madridban A főfaladat ezen eredményeknek birtokában maradni és a szövetséges Angliát azon felfo­gásban tartani meg, miszerint nincs hatalma a francziák­­tól oly háború anyagi eredményeit elvitázni, melynek egy csodálatos romantikában úgynevezett morális czélt tűztek ki. És erre nézve Napóleon Ausztriára, mint legterm­észetesebb szövetségesére van utasítva. Ausztria és Francziaország érdekei ennyiben ugyana­­zok , ha Francziaország fentartja continentális egyetér­tését a bécsi udvarral, Nagybritanniának alkalmilag fel­tűnhető haragja vagy irigysége egészen ártalmatlanná válik. Innen jó az, hogy Napóleon semmit sem akar tudni a nyugati hatalmaknak Olaszországban­ oly föllé­péséről, melyeknél Ausztria közre nem működnék. E közben Olaszország ügyei mindinkább közelednek kitörésükhöz . Lo­nd­o­n , sept. II. A miniszteriális „Globe“ egyik mai vezérczikkében a fölött elmélkedik , micsoda gya­nítható befolyása lehet Szebasztopol elestének a békéres kilátásokra, s ez alkalommal azon véleményét is kife­jezi, hogy a szövetséges hatalmak ezen nagy esemény­­nyel szemben igen jól tennék , ha követeléseiket nem szorítják egyedül a négy pontra.­­ Új-Yorkból érkezett tudósítás szerint „Wol­verene“ brit hadinaszád (12 álgyus) Mosquito partjain dühöngő vihar alkalmával elsülyedt. Francziaország, P­á­r­i­s, sept. 10. A „M­o­n­i­t­e­u­r“ hivatalos részének homlokán jelenti, miszerint gróf Loewenhielm tábornok, Svéd- és Norvégország királya ő­felségének rendkívüli követe és teljhatalmú minisztere 9-kén császár ő felsége által magán kihall­gatáson fogadtatott, és Svéd-és Norvégország herczege kite­lenségének egy magánlevelét nyujtá át. — Sept. 10—kéről kelt rendeletnél fogva B­­ 11 a u 11. belügymi­niszter, ismét átveszi tárczáját, mi ideiglenesen Abba­­tucci igazságügyminiszterre volt bízva. Pár­is, sept. 11. A kölni lap írja : A különböző győ­zelmi hírek Krimiéből tegnap este mint futótűz terjedtek el Párisban, s nemsokára számos csoportok állongtak a mindenütt kiragasztott sürgönyök mellett. Minthogy csak az utoljára érkezett sürgöny­ tartalmazza a fölényt, tudniillik nemcsak az egész Karabelnaja, hanem maga Szebasztopol városának kiürítését, kezdetben az ese­mények nagyságát nem tudták fölfogni, de az est foly­tán elenyészett minden kétely ezen, majdnem év óta ostromolt orosz vár elestét illetőleg. 7 óra felé álgyu­­üdvlövések történtek, s később a nyilvános épületeket, valamint a Boulevardok- i főutczákon számos házakat fényesen kivilágították. Ma a társadalom minden ré­tegében nagy elévültség nyilvánul, s az utczákon, ká­véházakban, ér házakban nevetve mondják: már most nem talárkacsa! Nagyon természetes, hogy a győzelmi mámorban legvérmesebb számításokat csatolnak az ese­mény stratégiai következményeihez: a börzeemberek meg vannak győződve, hogy Sándor czár rögtön bé­két kér; a salon-politikusok már zavarban vannak, hogy mit tegyenek Gortsakoff seregével, melyet gyupa­­toriából gyorsan körül- s elfogni akarnak. Egyébiránt az oroszok helyzete nagyon válságos, s a keresi expe­­ditio már megmutatta, hogy a szövetségesek, különösen most, midőn egész hajóhaduk rendelkezések alatt áll, mily könnyen küldhetnek egy hadosztályt Gortsakoff háta mögé. Valóban mint hírlik, döntő csatára készül­nek, s ismét 50,000 ember indul keletre nagy gyorsa­sággal. Hiteles adatok szerint, a francziák a sept. 8-ki ütközetben 3 tábornokot vesztettek, kik között van R­i­­­vet dandártábornok. Bosquet, mint mondják, meg­sebesült. Pár is, September 11. Ugyan a kölni lap írja: A kormány ma , B­r­u a­z admirál sürgönyén kívül, mely Szebasztopol elestét jelenti, semmi tudósítást nem közöl Krimin­ból. Egyébiránt még több sürgöny ér­kezett hozzá. Egyik azt jelentené, hogy P­e­­­i­s­s­i­e­r Gorcsakoff herczegnek megtagadta a kívánt fegy­verszünetet. A főparancsnok azt felelte , hogy az orosz foglyokkal úgy fognak bánni mint francziákkal, s hogy az oroszoknak a csatatéren hagyott halottait eltemetik. P­é­­­i­s­s­i­e­r más sürgönyben utasítást kér azon esetre, hogy mit legyen teendő, ha Gorcsakoff hg.alkudozni akar, mivel orosz foglyoktól tudja, hogy az oroszoknak csak 14 napra van élelmi­szerök, s lőszerök elfogyott. A császár ezen kérdésre távirati utón rögtön felelt. — Ausztriai császár Ő Felsége már üdvözletét fejeztette ki a francziák császárának Szebasztopol eleste fölött. A középületek tegnap este ki valának világítva. A kivi­lágított magánházak száma nem volt jelentékeny. A hadastyánok álgyai, melyek tegnap este 7 órakor a győ­zelmet 21 lövéssel üdvözlötték , ma reggel 7 óra­kor ismét megdördültek. Bosquet tábornokon kívül Mellenet, Trochu (táborkari főnök) és Bour­­backy tábornokok nehéz sebet kaptak. Trochu tá­bornok egyik lábát veszte. Bourbacky Krimiában már egyszer megsebesíttetett, s akkor visszatért Fran­­cziaországba. A halottak közt van Ver­d­e­­ tábornok is, valamint Pélissier tábornoknak egy hadsegéde, kit nagyon sajnál. Általában véve a francziák közöl 13 tábornok részint meghalt, részint megsebesült, s 15,000 ember lett volna csataképtelenné. A börzenyerészkedők ma már az oroszok capitulatiojáról akarnak beszélni, de, mint jó forrásból hallatszik, készen kell lenni a háború legerélyesebb folytatására.­­ Tegnap St. Antoine külvárosban sajátságos jelenet fordult elő. Mintegy 400 orosz fogoly vonult át ott, Angouleme és Lyonból jőve, épen délben, mikor a mun­kások reggelizni mentek. Ezen szegény emberek meg­pillantása felkelte a torlaszok embereinek részvétét. Felszóllták őket, mennének be velők a korcsmába egy pohár borra, s ott velők vígan iddogáltak. A munká­sok búcsuzás alkalmával pénzt raktak össze s köztök kioszták Az orosz foglyoknak a Francziaországban mu­latós nagyon megtetszett. Többen, ezek közt öt idős ember, Francziaországban kívánkozott maradni, de úgy látszik, kívánságukat nem teljesítik. — Abd-el -Kader, jóllehet szenvedő állapotban, 9-kén Párisba érkezett. Kisérik Abbu Thaleb uno­kabátyja, lovassági agája Kara­ Mahomed, és inten­dánsa. A császár és külügyminiszternék­ audientiáért már folyamodott. Kérelme oda megy ki, hogy neki Brussából, hol a múltkori szerencsétlenség érte való, máshova lehessen lakását általtenni. Az emir pompás ajándékokat hozott a császárné és udvarhölgyei szá­mára. A császárnénak hozott pár papucsot, melynek értéke 20,000 piaszter, és ágytörülöt. M a l h i I d­e ligne számára pedig hozott egész keleti kávés edényeket ezüstből és gyönyörű metszéssel, a táczára arab versek vannak metszve, melyeket az emir maga készített a hgné tiszteletére. E felett az emir még számtalan keleti rit­kaságokat hozott az udvari hivatalnokok számára. Strassburg, sept. 10. Az éjszaki tábornak egy hadosztálya parancsot kapott, hogy haladék nélkül ke­letre induljon. A hagenaui táborba gyülekező első lovas osztályok holnap ide váratnak. A táborozás hat hétig fog tartani, s czélja a lovasság kellő begyakorlása. Olaszország, Roma, sept. 6. Az „Oestr. Zig“ írja: Rendkívüli felhatalmazott kinevezése van készülőben, ki az Ausztriával kötött concordatum kivitelének okáért néhány hónapot Bécsben töltene.A„G­aze 11 e aff. diV­e­­nezia“ szerint a concordatum 24 pontból áll; mennyit eddig felőle megtudtunk, abban a Placetum­Regium el van törülve, s a püspökök teljes szabadsággal gyakorland­­ják hivatalaikat, s törvényszolgáltatási jogaikat. — 17- ben tartandó consistorium alkalmával franczia olasz és portugall püspökök fognak kineveztetni. — A mazzinis­­ták kalandoros terve a pápa személyére nézve nem mese volt; épen igy valósul, hogy pártjuk szaporítása tekin­tetéből a politikai foglyokat ki akarják szabadítani. A nép hangulata a drágaság növekedése által igen nyomott, s a kenyér utáni kiáltozás igen sürű­. Más részről jól érte­sült körökben tudni akarják, hogy nagyon elágazott tit­kos társulat létezik, melynek főtartózkodási helye Bo­logna. E szomorító állapottal szemben bizonyos körök­ben örömmel veszik azon hírt, hogy a franczia helyőr­ség szaporittatni fog. Mint hírlik, azt tekintélyes erőre akarják emelni, Nápoly elleni óvás és fenyegetésképen. T u r i n, sept. 8. Az itteni kabinet és a szentszék közti komoly viszály azon óhajtást ébreszti, hogy az esetlegességek lehetőleg eltávolíttassanak. Azért főké­pen e szempontból indulva ki a minisztérium , törvény­­javaslatot kíván a parl­ament elé terjeszteni, mi­által a polgári házasság, úgy mint az Francziaországban régen szokásban van, itt is behozassák, elkerülendők ezáltal a papi áldás megtagadásának eseteit, mi a társadalmi vi­szonyok közé csak fenyegető viszályokat dobna. Oroszország. A tudósítás, hogy Nesselrode gróf birodalmi korlátnak szabadságidőre kérődzőit s azt megnyerte, tévedésen látszik alapultnak. — S e n­­­a­­vi a titkos tanácsos, a senatus tagja, a birodalmi kor­látnok segéde, s a külügyminisztériumban igazgató kért és nyert betegsége miatt szabadságidőt. M­e­­­z­o­vo gróf fogja S­e­n­i­a­v­i­n­t szabadságideje alatt helyettesíteni. Nesselrode gróf nem ment szabadságidőre. Amerika. (Legújabb). Washingtonban legújabb az, hogy Mr James C. Thompson, Albanyból oda meg­érkezett, hogy az orosz követtel ügyét bevégezze. U­­. i. a czártól meghívást kapott Pétervárra, hogy az orosz flottán a mérnökügy igazgatását átvegye.— Az ú­j-york­­philadelphiai pályán egy szerencsétlenség által 70 sze­mély megsérült, és 23, ezek közt St. A­n­d­r­é bár­ó, franczia követ megöletett. — Nicaraguában a cholera szünedezőben van, miután a kis szárazföldi sereg nagy részét fölemésztette. Csatatér. — Reményünk, írja a„Times“ levelezője Californiából San Franciscoból, hogy elégtételt vegyünk a múlt évi septemberben szenvedett kudarczért Petropanowskinál, füstbe ment. Az oroszok elhagyták azt, mielőtt a szövet­ségesek oda értek. Petropaulowski Kamtsalka fővárosa. Az idén májusban ismét megjelenvén a szövetségesek a város előtt nagy meglepetésekre amerikai lobogót ta­láltak ott orosz helyett. Kiszállván, látták, hogy a város el van hagyva s két yankee és egy franczia amazoknak szolgája kivételével egyetlen emberi lény sincs abban. Az őrség az Amoor folyam mentiben vonult fel, a lakos­ság pedig Avatscha faluba vonult néhny angol mért­földre. A hátramaradt két amerikai mindjárt kitűzte az egyesült államok lobogóját. A szövetségesek tavali visszavezetése után még jobban megerősiltettek az erő­dítmények, nem kevesebb mint 51 nagy üregű ágyút állítottak a bástyákra, de az egyesültek egy ágyút és semmi lőszert sem találtak oda érkeztekkel; az oroszok mindent vagy elvittek vagy elégettek. Az angol kor­mány a tavalyi kudarcz után „Barracouta“ 14 ágyús .

Next