Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-08 / 1699. szám
meinket ezen adatok előtt, kénytelenek vagyunk megnyugodni abban, hogy a Tisza árja elfolyhat 300—400 ölnyi szélességben is anélkül, hogy ezen összeszorulás miatt rendkívül magasbodnék, sőt jöhetnek elő oly körülmények, ahol ezen összeszorulás daczára a Tisza árja még kisebbedik. A t. szerkesztőség engedelmével észrevételeimet még folytatandom *). PÉCH JÓZSEF, tiszaszabályozási mérnök. * PESTI NAPLÓ. Pest, nov. 8. Aradon az igyekező Bettelheim testvérek szintén adtak ki a jövő évre naptárt „Aradi utasító naptár“ czim alatt. A csinosan kiállított naptár a szokott tartalmon kívül, gazdag czim- és névtárt ad s a felséges Uralkodóház, a birodalmi tanács, a minisztériumok, rendőrhatóság, legfelsőbb törvényszék tagjainak névsora mellett a magyarországi katonai és polgári kormány s a helytartósági kerületek személyzete után különösen Arad megye és Arad város tiszti névtárát közli. E rovatban nemcsak a közigazgatási, törvényszéki, pénzügyi stb. tisztviselők, hanem az aradi ügyvédi kar, a tanodák , iskolák , növeldék , az orvosok , sebészek stb. , szóval: az egészségügyi osztály teljes névsorát, valamint az intézetek, egyletek , vállalatok tagjainak , tisztviselőinek , Arad kereskedői és iparűzőinek rendszeres s az arad megyei egyházközségek kimutatását, nem különben a községi jegyzőket és vidéki kereskedőket feltaláljuk. E tekintetben e naptár minden vidéki naptár közt legjobb s dicséretére válik a szerkesztő Baó Benjamin igyekezetének. Vajha a többi vidéki naptárszerkesztők is ennyi gondot fordítanának a névtár egybeállítására. A szépirodalmi rész az uralkodó bujdosóról, a napfogyatkozásról és a szökőévről a tudományos értekezés és egy újévi merengés (költemény) után, Benedix 1 felv. vigjátékát („A makacsság“), több rövid elbeszélést Zschokke után, Lévai-tói költeményt, aradi népdalokat s adomákat közöl. Az „egészségügy“ rovat a himlőoltásról értekezik s több hasznos tanácsot tartalmaz. A „gazdászati“ rovat Magyarország bortermesztéséről s a borok betegségeiről szól. Az értekező részt Arad statistikai ismertetése fejezi be. Jövő évben, hisszük, e részre is több gondot fordítand a derék szerkesztő. — Nemcsak a kedvező időjárás, hanem az aldunavidékről tetemes szállítások lesznek szükségkép befolyással a gabonaár csökkenésére. E napokban az alvidékről oly mennyiségű búza érkezett Pestre, hogy a dunaparti raktárak azt be nem fogadhatók, s a kereskedők a távolabb fekvő házak raktárait is kénytelenek igénybe venni. A gabnakereskedésnek ekkénti emelkedése csalhatlanul emeli dunapartunk becsét, s így az eladandó házhelyek árát is. E tekintetből is óhajtjuk, hogy a partépítés, ha szükséges, ezúttal elhalasztassék és a telekár emelését eszközlő körülmények bevárásával a városé becses pénzforrásai a pillanat sürgetősségének fel ne áldoztassanak. Az igaz, hogy sok teendője, sok fedezendője van a városnak, hogy az ipartanoda, a szegények háza, a redoutépület kiépíttetése nagy öszvegeket igényel. De ma az ipartanoda s a szegények háza felépíttetésének költségét a város rendes jövedelmei is megbizondják , minek vállalja el a város pénztára terhére a redoute-épület felépíttetésének roppant összegre terjedő költségét, midőn , mint tudják, erre nézve Pest tekintélyes polgárai közül többen készek vállalkozni ? Ismételve térünk vissza ez ügyre, mert ismét követelőleg tűnik fel előttünk a redoute-épület kiépíttetésének szükségessége. Hogy a redoute-épület kiépíttetését a város érdeke sürgeti, más alkalommal bővebben kifejeztük, hogy egy állandó táncterem szoros összefüggésben áll a ke*) Örömmel fogadandjuk e teljes ügyismerettel írott észrevételek folytatását, valamint nagy örömmel vennék, ha a különböző vidékek szabályozási mérnökeitől hasonló avatott észrevételek érkeznének hozzánk. Ez or országos fontosságú ügy körülti tapasztalatok előadása, a műkezelésre vonatkozó észrevételek leginkább a mérnök urakat illetik. Az intéző hatóságnak s a társulati ügynek egyiránt hasznos szolgálatot tennének a t. mérnök urak gyakorlati észrevételeik közlése által. Szerkereskedők és iparosok érdekeivel, azt szintén bővebben kifejtettük más alkalommal; most azokat, kik ezt még be nem látják, egy körülményre figyelmeztethetjük. Többen azok közöl, kik a múlt farsangon a jótékony srélű „urak bálái“-t rendezők, hogy a főváros társas életében több élénkséget idézzenek fel, mint múltkor említek, az „Europa“ szálloda termében aláírás útján még e hóban társas bált kívánnak rendezni. E szándék minden osztályban teljes részvétre talált; a köröztetett íveken néhány nap alatt a szépség, az elegantia, a tekintély számtalan képviselőivel találkozunk. S a tervezett bál meg nem tartathatik. Az „Europa“ szálloda bérlője oly követeléssel lépett a bálrendezők elé, mi lehetlenné tévé e bálnak e terembeni megtartását, mert ha a legélénkebb farsang idejében is túlzott követelésnek a rendezők engednek s ezáltal a jövő farsangra nézve már e magas árt fogadják el, minden aláírás közvetett czélja a bérlő meggazdagítása fogna lenni, s azon ezén, melyet a rendezők az ily vigalmakkal összekötnek, soha sem érezhetnék el. A városnak tehát, mely a kebelébeni társas élet élénkségét óhajtja, gondoskodnia kell teremről, nehogy ez elmulasztás csak a magánbérlők érdekeinek használjon. * A „Nádor“ czimü fogadóban látható Coulombier urnak madárszínháza, ki madarainak meglepő ügyességével mulattatja a látogatókat. Coulembier ur nemcsak állítja, hanem meg is mutatja, hogy a madaraknak valóban bámulatos mértékű lát- és értelmi tehetségök van. Gyermekeknek különösen igen érdekes látvány. Azonban különös figyelmét érdemli ez meg a felnőtt korúaknak, s nevezetesen a nevelőknek, sőt, hozzátesszük, még a politikával foglalkozó legkomolyabb embereknek is, hogy mennyire lehet menni a madarakkal, mennyire lehet nevelni és tanítani — szép szóval. „És a büntetés, kérdek Coulombier úrtól, miből áll, melyet ön a madarak ellenében használ? — Büntetés!? monda Coulombier úr, az nincs valamivel emeltebb, komolyabb, határozottabb hang , csak ezzel lehet boldogulni a madarakkal. — És mi tehát önnek véleménye, kérdők nem csekély kíváncsisággal, lehetne-e ezen rendszert használni az emberek, és más állatok irányában is? — Kétségtelenül, felelő Coulombier úr, csakhogy az ember a legvadabb állat lévén (mint látni lehet Coulombier úr valóban okos lény), irányában valamivel különböző mérvet szükség alkalmazni.“ — Coulombier ur madarai ismerik az írást, s rendelete vagy is inkább szép szavú biztatásai szerint kiadják e vagy ama számot és betűt, vagy a csomóból a néző által kivett és ismét visszatett s a többivel összezavart kártyát, megérezvén szájokkal, melyik kártya volt legközelebb emberi kéz által érintve. Nem említvén bővebben azon mesterségeket, meyek fiatal polgártársainkat még jobban mulattatják, mint az, hogy a madarak apró ágyukat sütögetnek stb, mindenkinek ajánljuk a megnézést. Ajánljuk különösen gyermekek, állattudománynyal foglalkozók, nevelők és megcsontosult embergyűlölő politikusoknak, kik azt tartják, hogy gyermeket és népet csak bottal lehet nevelni. Nemzeti színház. Novemb. 6-kán. Jánosiné a. (a pécsi színháztól) mint vendég föllépteül „Deborah“, népdráma 4 szakaszban 9 képpel. Mosenthal után Somolki. E Németországban igen nagy hírű darab bővebb bírálatába ezúttal azért nem bocsátkozunk, mert állításaink támogatása hosszas fejtegetést igényelne, annyival is inkább, mert az Ítészet legnagyobb részének ellenében Ítéletünk ez úgynevezett népdrámát alapjában rosznak, hiányosnak tartja. E műben a tragikum alapja, kiindulási pontja rosz. Más alkalommal bővebben kifejtendjük állításunkat ; ezúttal a vendégszínésznő játékáról szólunk. Jánosiné a mai játéka is, ki Deborah szerepében lépett fel, eléggé kitüntető tehetségét. A t. művésznő tanulmányozó szerepét s bár szavalata nem mindenkor elégített ki, játéka nagy részben hatásos volt. Nála is hiányzik a kellő mérték, az indulat fokozatos fejlődése. Már az első jelenésben,a szellem boldogperczeiben a tűnődés,a szenvedés pillanataiban egy és mindig ugyanaz; szavallata mindig a panaszos, a siró hang, mely ha kitör, kellemetlen hörgéssel egyesül. A színpad feladata a természetiesnek művészítése. A színpadon nem mindig legjobb a természethit, még mindig helyes a szabályszava. A művészet mellőzhetlen szabályai a szenvedélynek féktelen nyilatkozását meg nem engedhetik. Ezért több mérsékletet ajánlunk a t. vendégművésznőnek, kinek tehetségét, tanulmányát ezúttal is felismerhettük, s kinek felléptét óhajtjuk. A közönség , mely ma is nagy számmal jelent meg , többszörös tapssal és kihívásokkal méltányla a vendégművésznő igyekezetét és játékának több sikerült helyét. A többi szereplők jól tölték be helyüket. Ki kell emelnünk Feleki játékát. A világítás ma bűzös volt. A zenekar felvonásközökben allegrókat és csárdást játszott. Több gondot kellene a játékszünet-zenére fordítani. Az ily vétség nemcsak komikus oldallal bír. Úgy látszik , az illetőknek fogalmuk nincs az ily zenének rendeltetéséről, vagy tán öntudatosan, elvszerint történik ez, az előadás folyamában ünnepies hangulatban tartott és meghatott kedélyekre inditólag kívánván hatni. Máskor e tárgyra meg visszetérendünk. — Ma Robbogányi úr első fölléptéül adatik: „Guttenberg.“ Eredeti dráma 3 szakaszban, előjátékkal, írta Dobsa Lajos. Hivatalos. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 28-án kelt legfelsőbb határozata által Wo celka Ferencz krumaui posztógyárost és községtanácsost, két embernek saját élete veszélyeztetésével a vízből lett kiszabadítása elismeréséül, az arany érdemkereszttel legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A cs. k. egyház- és oktatásügyi miniszter ur ő excja, egyetértőleg a cs. k. igazságügyminiszter úrral, f. évi oct. 19-én 15735/977 sz. a. kelt magas bocsátványa által Waniczek Ernő, Fabinyi Theofil, Lemayer Károly és dr. Conrád Gusztáv cs kir. országos főtörvényszéki tanácsosokat, továbbá Bovankovics József cs. k. államügyészt a cs. k. államvizsgálati bizottmány közigazgatási osztályához vizsgáló biztosokká kinevezte. Buda, oct. 28-án 1855. A budai cs. k. helytartósági osztálytól. Az igazságügyminiszteriumnak m. hó 24-én 22,186. sz. a. Kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása az eperjesi orsz. főtörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Halmin, Jerenyi Pál volt ideiglenes államügyészi helyettesnek megengedtetett. A kassai közigazgatási terület szolgabiróhivatalainak személyzeti ügyeire nézve fennálló országos bizottmány Szepesmegyében a lublói szolgabirói hivatalnál megürült II. oszt. tollnoki állomásra Pe 11 Ignácz bécsi rendőrigazgatósági II. oszt. fogalmazó segédet nevezte ki. — A cs. kir. egyház- és oktatásügyi miniszter ur ő excja 1855. évi October 17-dikén 15663/171. sz. a. kelt bocsátványa által a cs. k. pénzügyminisztériummal egyetértőleg báró Spiegelfeld Deodat cs. k. főpénzügyi tanácsost és Charmant Rudolf cs. k. pénzügyi tanácsost a cs. k. államvizsgálati bizottmány államjogi közigazgatási osztályához vizsgáló biztosokká kinevezte. Buda, oct. 26-án 1855. A cs. k. helytartósági osztálytól. Az igazságügyminiszteriumnak m. hó 24 -kén 21,763. sz. a. kelt bocsátványa által az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a soproni országos főtörvényszéki kerületben, hivatalhelylyel Veszprémben, Vermes Illésnek megengedtetett. A kassai cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztály a s.-a.-újhelyi ideiglenes II- osztályú adószedői állomásra Kaleczinski Bódog nagy-mihályi adószedőt nevezte ki. — A cs. k. pénzügyminisztérium Jarisch Józsefet az orsz. pénzügyigazgatási osztálynál pénzügyi titkárt Budán a magyar orsz. pénzügyigazgatás pénzügyi tanácsosává, a budai országos pénzügyigazgatási osztályhoz társítólag kinevezte. — Az igazságügyminiszter, egy a mármaros-szigeti megyetörvényszéknél megüresült megyetörvényszéki ülnöki állomásra Mayer Jánost az eperjesi megyetörvényszék tanácstitkárát érdemesité. A vallás- és oktatásügyi minisztériumnak 1855. oct. 2-kán kelt kibocsátványa, kiható a birodalom egész területére, melylyel az ausztriai egyetemeken s jogakadémiákon, jog- és államtudományi tanulmányok szabályozása tárgyában 1855. sept. 25-én kelt legfelsőbb határozvány rendeletei közhírré tétetnek, s néhány azokból legközelebb keletkező végrehajtási szabályok hozatnak. (Folytatás.) A mi a paduai és paviai egyetemeket illeti, az azokbani jog- és államtudományi tanulmányok lényegesen a birodalom többi egyetemeibeni intézményekkel öszhangzólag, de az ottani viszonyok sajátságainak figyelembe vételével lesznek szervezendők, s e tekintetben Elembe hasonlókép kellő javaslatok terjesztendők. Ezen legfelsőbb határozvány következő megjegyzésekkel tétetik ezennel közhírré: A bécsi, prágai, pesti, krakói, lembergi, gratzi és innsbrucki jog- és államtudományi szakok dékánjainak (tanár-dékánjainak), a tanító testületeknek s ezek egyes tagjainak ezennel kötelességévé tétetik, miszerint arról gondoskodjanak, hogy az előadások a legfelsőbbleg kijelölt tanterv szerint legyenek szervezve, s arra hassanak, hogy az a tanulók által lehetőleg megtartassék. Az államszámtudomány és a törvényszéki orvostan tanítóit tárgyazó határozat tüstént hatályba lép. A jog- és államtudományi szakok tanulói az említett egyetemeken kötelesek a tantervben kiszabott tárgyakat a kijelölt sorrendben hallgatni, s fölolvasások látogatására legalább is a kijelölt óraszámot fordítani. Ezentúl is szabadságukban állami azonban, oly esetben, midőn valamely tárgy több tanítók (rendes vagy rendkívüli tanárok vagy magántanítók) által taníttatik, azok között választani, s a kiszabott leczkéken kívül a jog- és államtudományi vagy valamely más tanszakban még más leczkéket is hallgatni s az órák számának törvényes minimumába a más tanszakokban hallgatott leczkék óraszáma is beszámítandó. A kiszabott tantervtőli eltérések azonban csak a jog- és államtudományi tanártársulat dékánjának különös engedelmével történhetnek. Egyébiránt a nem-köteles reczkék választása is a dékánok s az illető tanítók felügyelete alá helyeztetik annyiban, hogy a tanítóknak a beírás oly előadásokra, melyeknek megértésére a szükséges előtanulmányok náluk nyilván hiányoznak, meg nem engedendő. A köteles reczkelátogatás megszaporitott óraszámárai tekintettel, a feddhetlen akadémiai magaviseletű, szorgalmas és szegény tanulóknak a féleczkepénz alóli fölmentése, az 1850. július 12-kén kelt törvény — 310 sz. — 15, 17 és 26 §§. illető határozatainak részletes megszüntetése mellett, az által könnyíttetik, hogy : 1. amennyiben épen csak a féleczkepénz alóli fölmentés forog fönn, a 15 §-ban föltételéül kitűzött kitűnő tudományos alkalmazkodás nem követeltetik, s e végre ennek utána elegendő, ha a folyamodók megelőző egyetemi idejök alatt szorgalmat és feddhetlen akadémiai magaviseletet tanúsítottak; 2. hogy az újon beiktatott tanulók egyetemi idejüknek már eső félévére is felmentethetnek a féleczkepénz alól, habár ők kitűnő érettségi vizsgálatot nem is, de szegénységük iránt elegendő bizonyítékokat mutatnak föl; 3. hogy úgy a szegénységi bizonyítványok alakszerű elégségének megbírálásánál, mint a szegénység fogalmának értelmezésénél is a viszonyok méltányos figyelembe vételével kell eljárni. A jog- és államtudományi tanártestületek által a joghallgatók számára engedett , fél vagy egész leczkepénztöri mentességek, épen úgy, mint a hittan hallgatóit a törvény alapján illetők, az általok más tanszakokban látogatott leczkékre nézve is teljesen érvényesek, s az 1850. julius 12-kén kelt törvény — 310 sz. — 21. §. első pontjának ellenkező határozatai ezennel hatályon kívül léteznek. Az ausztriai egyetemeken tanuló külföldiek sem a leckék sem pedig a vizsgálatok tekintetében fenálló kényszer alá nem esnek, hanem csak az akadémiai fegyelmi rendtartások alatt állanak. Csak azon esetben, ha beiktatásukkor határozott nyilatkozat létezett az iránt, hogy ők az ausztriai egyetemet oly czélból látogatják, hogy magukat valamely ausztriai közszolgálatra képesítsék, vagy hogy valamely ausztriai egyetemen a jog- és államtudományokból a tudori rangot elnyerjék, kell velük minden tekintetben a belföldiekre nézve érvényes szabályok szerint bánni. Azon eddig érvényes szabályok, melyek által az ausztriai alattvalóknak a külföldi egyetemek látogatása megengedtetik, fönnmaradnak. Oly tanulók azonban, kik a külföldi egyetemek látogatásánál a fönnebbi legfelsőbb határozvány rendeleteit teljesen meg nem tartották, az elméleti államvizsgálatokra, csak az azok tekintetében, kik a szabályszerű egyetemi tanulmányokat be nem fejezték, tett legfelsőbb rendelkezés alapján, s az ezen rendelkezésben kimondott feltételek alatt, bocsáttathatnak. A jog- és államtudományi tudomrang elnyerése végetti szigorú vizsgálatok szerkezetére nézve, a fennálló szabályok egyelőre érvényesek maradnak. Épen úgy a paduai és paviai egyetemeken jog- és államtudományi más rendszert követ, mi ennélfogva minden philosophiai alapmeggyőződésekben eltérünk egymástól s az egyiknek tagadnia kell, a mit a másik állít, elvben és következményben — mindenben. Philosophnak erre eleve el kell készülni s ha a magyar irodalom eddig ez anarchiának példáját kiáltón nem tüntette elő, ritka és dicső kivételnek kell tekinteni azon szabály alól, melyet a szomszéd német philosophiai irodalom legkitűnőbben állít szemünk elé-Bírálóm mindenekelőtt fenakadt az egyezményes phi losophiának tőlem adott (mint hiszi) értelmezésén. Azt ö tautológiának tartja, olyannak, mint azon huszár feleletét, ki azon kérdésre: mi a Kirchenparade ? azt visztintá: „hát Kirkenparád.“ Barátomnak igaza van, az bizony nem értelmezés, de nem is akart az lenni. Tessék csak a t. olvasónak munkám ebbeli czikkét átolvasni és feleljen azután. Egyébiránt ha ügyetlenül jártam volna is el e tárgyban, ez az egyezményes philosophia igazságát nem kockáztatná; tehát itt mint pusztán személyes ügyet bátran mellőzhetem. Ámde ezen „Kirkenparád“ bírálóm szerint igen lényeges tárgyra és magára az egyezményes elvre fordul elő s ez már nem mellőzhető kérdés. „Most már tudjuk, mondja bírálóm,s az egyezményes philosophiának az adott tárgyat gondolhatóvá és a gondolatot az adott tárgygyal minél egyezőbbé tenni feladata. Most csak az a kérdés, hogy és mi után eszközöltetik az egyeztetés? Erre Herbert az úgynevezett viszonylások módszerével felel s ezt ismét értjük; de midőn a mi egyezményes philosophusaink okoskodásuk módszeréül az egyezményt teszik, és az egyeztetést egyeztetéssel eszközölhetőnek mondják, ez megint a Stirkenparádféle adomára emlékeztet.“ Panaszt teszek közös barátunk Székács József lelki atyámnál, ki, mint mondják, erős a kipapolásban, mit annál is inkább hajlandó vagyok elhinni, minekutána azt egy párszor már saját magamon is tapasztaltam; panaszt teszek, mondom, az iránt először, hogy én az egyezményt soha „módszernek“ nem neveztem, hanem elvnek neveztem így Hetényi útmutatása szerint azért, mivel gondolkodásunk, mi által összes ismeretünkkel együtt az egész philosophia is létesül, tényleg ezen elvet követi, t. i. az egyezmény és ellenmondás logikai fő elvét. S mivel másodszor úgy találjuk, hogy ezen főelvnek a valóságos működésében alá van vetve, mint azt munkámban oldalaslag (indirecte) és pedig tapasztalásból merített adatokból megmutatni iparkodtam. Ha tehát az egyezmény elve, mint minden ismeret és lét főérve már magában Kirkenparád-féle tautológia, a Kirkenparád a legfényesebb a világon, mert részt vesznek abban nemcsak Aristoteles óta minden logikusok, hanem minden bölcselkedők is általában, és pedig a szemlélődöket sem véve ki, mert minden ember ez elv szerint gondolkodik és dönti el ismeretei igazságát. Másodszor, panaszt teszek az iránt, hogy Móricz barátunk azt kívánja tőlem : mutassam meg ez elv alkalmazását, vagy mint ő mondja, eszközöltetését, valamely módszer szerint, mert ő azt e megmutatás nélkül nem érti s kénytelen kirchenparádnak tartani. Már kérem, hogy gondolkodó ember elölt, gondolkodása fölörvénye érthetetlen lehetne s a philosophiának tanára, a logika fötörvényének alkalmazásában magyarázatomra szorulhatna, ki tehetné ezt fel? Hiszen azt minden gondolkodónak az ítélés logikai alakja mutatja, bizonyossá tévén et, hogy ez öszszehasonlítás, viszonyítás és közvetítés által történik. Tisztelendő atyaságod láthatja ennélfogva, mikép Móricz közös barátunk engem itt puszta szemlélődési konokságból múltraitioz; kérem s esedezem azért, méltóztassék ékesszólása azon zsilipeit a bűnös felett megereszteni, miknek árjai, köztapasztalás szerint, az emberek fejeit oly gyönyörűségesen megmossák. E bűnre pedig és több másra legközelebb az által vezettetik, hogy Plató eszméitől és a szemlélődő német philosophia dialecticai processusától elcsábítva, a concret valóságot, a tárgyasan igazat, pusztán gondolkodás által (a priori) akarja alkotni, kárhoztatva dualismusomat. Szerintem a módszer dönti el csírájában a philosophiát. Ha a bölcselkedő azt képzeli magának, hogy bármi tárgyat más utón módon ismerhet meg, mint más becsületes ember, ha az észlelést elhanyagolva, a gondolkodás eszményi útján hisz a tárgyilagos igazsághoz juthatni: az ördög már megragadta egyik hajszálánál. Az emberi ismeret tapasztalás és gondolkodásból ered. Ha szemlélődő ismeretünk pusztán egy kútfejet használva a priori monisticus rendszert alkot, induljon ki anyagból vagy szellemből, tagadó philosophiába bonyolódik. Az anyag a kényszerűség törvényének alá van vetve; tehát az anyag egyedüliségét vitatva, szükségkép materialistákká válunk. Ha szellemből indulunk ki, de pusztán a gondolkodásra támaszkodva, eszményi pantheismusra vetemedünk, mely szintúgy kizárja szabad akaratunk s vele együtt az erkölcsiség lehetségét, mint a materialismus, mert gondolkodásunk semmi más által nem korlátozva és el nem igazítva a logicai következtetés szükségességét átviszi a tárgyra, a szellemre, azt isteni fatalizmusnak alávetvén. Az egyezményes philosophia tényeken alapul. Ily elvitázhatlan tény előtte, hogy a vakon született szín- és festészetről, a süketen született hangról és zenéről soha fogalmat nem nyerhet, hogy tehát mi emberek tárgy nélkül nem tudunk gondolkodni, de gondolkodó tehetség nélkül sem. Minden ismeretünk ennélfogva szükségkép dualistikai természetű, tehát a philosophia is. És mivel pusztán egy kútfőből az ismeretet általában s különösen a philosophiait nem meríthetjük, minden ismeret és philosophia alapelemeire nézve való-eszményi természetű, mi oknál fogva az egyezményes philosophia a való-eszményi rendszert tartja egyedül lehetségesnek, bár tudja — s én ezt propylaeumaimban elég világosan előadtam — hogy e rendszer különböző szempontok és elvek szerint többfélekép módosítható. Ha már most kérdezzük: mi legyen ezen való-eszményi philosophiai rendszer fő elve, mely által tartalmának való-eszményi elemeit egységbe hozhatjuk s egyszersmind igazságát megítélhetjük? Erre is az egyezményes philosoph ténynyel felel. Vizsgáld meg, szól e, mely főtörvénynek van alávetve gondolkodásod s az ismeret igazsága? Erre a logika felel, csalhatlanul, mert Aristotelestől napjainkig még minden logikus elismerte, hogy az ellenmondás és egyezmény elve gondolkodásunk fő elve. Mely más fő elvnek akarnátok tehát a philosophiai ismeretet is alávetni ? és pedig az ismeretet tárgyas tekintetben is, mert való igazság csak a tárgyas, kívüle szellemünk csak a gondolkodás általános alakjait és törvényeit bírja, mik általános igazságoknak tekinthetők ugyan, de magukban tartalomüresek, ha azokat az észrevétel való (reális) anyaggal meg nem tölti. Szellemünk e tekintetben analógiát mutat a testtel. Hogy élhessünk, eledelre van szükségünk , de pusztán az eledel nem táplálhatna minket, ha gyomorralemésztő s assimiláló szervekkel nem bírnánk. És mint a gondolkodás nem alkothatja a tárgyat, hanem azt észre kell vennünk, úgy az anyagi táplálékot is előbb kívülről be kell vennünk, hogy utóbb megemésztve tápláljon, maga a gyomor és működése, eledel nélkül, ezt nem teheti. Az előadottakból látható, mikép az egyezményes philosophiának feladata ismeretünknek való eszményi elemeit, főtörvénye útmutatása szerint, összehangzó egységgé képezni. Ez szerzi meg tartalmának a való igazságot, mert e fő elve foglalatja épen az, hogy gondolkodásunk összhangzása önmaga a törvényeivel és a tárgyakkal képezi a való igazat. Tárgya e philosophiának az ember maga, azaz törvényei és czéljai, ez iránt akarja követőit felvilágosítani s gyakorlatilag útba igazítani. És mik ezen törvények? Észlelési módszere következtében e tekintetben is tényekre kell állapodni , s megmutatja öntudatunk adataiból, hogy természetünk az igazság, szépség, az érzéki és erkölcsi jó, úgy mint az isteninek törvényeinek alá van vetve, hogy tehát akkor létesítjük rendeltetésünket, ha szóval s tettel ez eszméket az életben valósítjuk. Az egész philosophiának tartalma, külön tanaiban, a logikától kezdve az észvallásig ez állítás bizonyítványául szolgál. Szóval, az egyezményes philosophia módszerére, elvére s tartalmára nézve lényeken alapul . Hetényi előlépése szerint kivált abban különbözik más rendszerektől, hogy az egyezmény elvét nem pusztán alanyi, hanem tárgyas tekintetben is alkalmazza, állítván, hogy az szintúgy minden életnek elve, mint elve gondolkodásunknak, mert ha a tárgyas valóság létében és működéseiben más főelveknek volna alávetve, mint ismerő tehetségünk és gondolkodásunk, való ismeretre nem is juthatnánk. Az egyezményes philosophia tehát önkényesen módszerét s fő elvét nem választja, s tartalmát ki nem okoskodja, hanem mind ezeket a tárgyas valóságból meríti Shakespeare azon mondását követve: „Írj le a mint vagyok.“ (Vége következik.) Magyar könyvészet. 545. Nemzeti képes naptár, 1856-dik szökő évre. Szerkesztik: Tóth Lőrincz, Brassay Sámuel és Galgóczi Károly. Arany János, Bérczy Károly, Fényes Elek, Jókay Mór, Lisznyay Kálmán, Szilágyi Virgil, Szokolay István, Tompa, Vörösmarty s „Eszther“ szerzőjének hozzájárulásával. Lehető legteljesb s kimerítőbb tiszti névtárral. Első évfolyam. Pesten. Kiadja s nyomtatja Länderer és Heckenast. 4 rét 340 lap. Ára 1 f. 12 kr pp. 546. Aradi utasító naptár 1856. szökő évre. Szerkesztette Baló Benjámin. Első évfolyam. Aradon, kiadó Bettelheim testvérek tulajdona. Nyomatott Goldscheider H. gyorsgépével Aradon, Nagy 8-rét 129 lap. Ára 40 pkr.