Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)
1856-02-26 / 1791. szám
rál lépésre növelvén befolyását Törökország keresztény népességére, s zsoldjába fogadván szép szavaival a becsületesebb, pénzével a selejtesebb török főurakat, belforrongások által oda vigye a dolgot, hogy orosz őrcsapatok szállják meg a Dardanellákat, nem mint ellenségek, de mint azultán jogainak s tekintélyének védői. E két út elsőjét, t. i. Törökország ellenállási erejének csökkentését, úgy látszik, nem épen nagy ellenállással fogadta Anglia ; különben alig hihető, hogy közbejött légyen s épen befolyásával Görögország felszabadítása, az 1828-as orosztörök háború fegyveres befolyás nélküli elnézése, midőn Ausztria a beavatkozásra önkényt ajánlkozott, s Francziaország, bármily oroszbaráti kormánya volt is különben, mindenre kész lett volna, csakhogy az Angliávali háborút kikerülje , s végül Codrington admiral navarrni tévedése, mely Törökországnak legszebb flottájába került. Ki tudja, nem számított-e maga Anglia is, a saját érdekében kizsákmánylandó második útra?... Ellenben annál nagyobb ellensúlyt helyezett Anglia az Oroszország erkölcsi befolyását illető politikai momentumokra, s annál féltékenyebb volt Oroszország minden lépésére, mi oly következményeket vonhatna maga után, hogy a czár, mint azultán szmleges barátja, a szomszédság jusson, lehető eventualitások feltüntével, a Tseragan palota jogait őreivel védelmezze, s az újra megerődített „Ramis-Chiflic“ vagy „Daoud pasa“*) falairól, barátságos orosz ágyuk fékezzék azultán tekintélye ellen lázongó lakosokat. Oroszország, bármily nagy legyen is hatalma, nem gondolhatott eddig arra, hogy Törökország egyenes, nyílt megtámadása által, legkedvezőbb esetben is többet érhessen el, mint legfeljebb Törökország gyöngítését, mely azonban, nem elég ügyességgel használva, épen azt vonhatta volna maga után, mitől Oroszország leginkább irtózott, t. i. az európai beavatkozást; jól érezték azt maguk a törökök is, m innen volt Oroszországnak, a török kormányférfiak közt, oly sok barátja. Oroszország jól érezte, hogy jelen helyzetében, Európa nyilvános kihívása, még azon esetre is, ha a continens egy részét oldala mellett szemlélhetné , hatalma nagyobbítására teljességgel nem vezetne, s egy vallott kudarcz tekintélyét s befolyását, ha nem is örökre, de hosszas időre *) 1829 november 28-káról Pozzo di Borgo gróf párisi francia követnek Parisból kelt sürgönye az orosz kulug miniszterhez a többi közt ezt mondja : „Bármennyire óhajtanak is eleget tenni ( • '• X-ik Károly és miniszterei) a czár kivannának : biztos vagyok , hogy ha kerdésbe jönek azon feltéelek, melyek a császári kormány hi/amas körésénen faglalnak. Francziaország, valamint a többi euopai ha almasságok, talcsigázottaknak ingja azokat tarani, s benn Unket az azokt ki elállásra inem . . . Sőt oly nagy itt, az Angliavali haboktól a félelem, hogy késebbek volnának bármly trkimeteket is félre tenni, s Oroszország makacssága ellen egyenesen föllépni. **) Kostánilápoly két elhanyagolt erőde , az első az army sashoz, a másik a márvány tengerhez, mind a kettő a várost.Itt uralkodik, csökkentené, s a helyett, hogy közelebb érne czéljához, attól, ha el nem esnek is, mindenesetre eltávolitatnék. Ez okból annál inkább törekedett a második út felé, s Napóleonnak, a szent helyek kérdésével, számitott-e, vagy eseteges? .. . kihívására Menzikoff küldetésével felelt__ Számított, vagy esetleges volt-e, azon inkább bizarnak, mint erőszakosnak mondható eljárás, melylyel Menzikoff fellépett? elég az hozzá, Menzikoff küldetése meghiúsult. E meghiúsulás roppant akadály volt, Oroszországnak oly jól egyengetett második útjában s tekintélyének csökkenése s ezáltal Miklós czár sértett büszkesége oda vitte Oroszországot, mit annyira elkerülni akart, s mit Anglia annyira óhajtott, t. i. előre nem készített háború örvényébe sodorta. Tagadhatlan, Anglia lord Redcliffe kezével, e téren hatalmas sakk-húzást tett . . . s Napóleon a szent helyek kérdésével, Európa érdekében, valóban szent dolgot cselekedett. És íme röviden a háború oka. ILLUCZ OLÁH JÁNOS, lehessen érzékiteni ,dön Pista és Rózsi, ugyanazon felvonásban , legérzékenyebben beszélgetnek , — mint az efféle gyengeségeken túlemelkedett lény — fütyörezve meg-megszemlélgeti a provinciális bokrokat és fákat. Lépdelésében azon hintázó, csoszogó tempó, mely a járdahősöket jellemzi. Öltözéke is kitűnő, főleg az első felvonásban, hol mint vidékre utazott pesti úr lép fel: a nadrág szürke, kék kabát fényes gombbal, tarka ing, sárga nyakkendő, tibet kalap, stb. Ez aracsos ízléstelenség a legnagyobb ízléssel volt kiállítva. De felhagyunk a részletek felsorolásával, mert úgy sem győznek. Szerafinra nézve megjegyezzük meg, hogy a szerző jól tenné, ha az ő valóban baráti indulatát Pista iránt nemcsak általánosan viselete, bánása módjában, de valami tényben is felmutatná A viseletből, bánásmódból csak a psychole húzhat bizonyosságot: a nagy tömegre nézve csak czélzatos marad az s legfeljebb valószínűséget nyújt , mig egyetlen jelző tényből bizonyosság ered. Hy jelző tényre pedig jó alkalom van a Iü-dik felvonásnálban, mikor a pezsgőivó fráterek, kölcsönre szólittatván, szétoszlanak s csak Szerafin marad, ki adna ugyan Pistának, ha volna mit. Neki persze nincs pénze, de lehetne vele kártyán némi összeget nyeretni, s ő ezt azután oda nyújtaná. Ezt egyetlen mondattal könnyű a beszélgetés szövegébe toldani. Hogy az egész második felvonás status in statu, már feljebb mondottuk: magában tekintve, igen mulatságos, de két fő részlete, t. i. Pista éneklése, ki nem tud énekelni, és Rezsi lánczolása, ki nem tud tánczolni, ha el sem hagyható (miután ilyféle járulékokhoz a vaudeville jogot igényel), de legalább rövidítendő volna. Pistának az a feladata, hogy hamisan énekeljen, Rezsié, hogy ügyetlenül tánczoljon. A szerző ezzel komikus hatást akart előidézni. De az a baj, hogy a zeneileg hamis ének a benne rejlő disharmoniánál fogva, a mezőn ügyetlen táncz pedig, midőn (hogy úgy mondjuk) nem ügyesen ügyetlen, oly érzékenyen sértik hallási s látási érzékünket, hogy e kellemetlen benyomás súlya alatt a különben is sovány adagú komikumot csak hasonszenvleg ez ikervizes ritkításban lehet némileg megéreznünk. Karó meg karó közt különbség van, mondja Moliére botcsinálta orvosa , Így sem a komikum nem nevettet mindig, sem az, ami nevettet, nem mindig komikum. A közönség nyersebb része pedig a fenn említett éneket és tánczot nemhogy nevette volna, csak kinevette. A kinevetés nem szépészeti élvezet többé, csak gúny, amelybe megvetés vegyül; nem is vonatkozik a valódi komikumra, a műfurcsára, hanem a köznapi furcsára, melyet a legparányibb szépészeti elemtől is megfosztott közönséges bárgyuság vagy ügyetlenség mutatnak. Németi (a hamis énekes) és Munkácsi Flóra (az ügyetlen tánczosié) valóban maguk is kinpadon voltak, midőn bennünket kínoztak azon rúmak promucziójával, melyet köznapiságából nem tudtak kiemelni a komikumnak azon múmjai által , melyek különösen ily esetekben indicálvák, pl. a paródia, a túlzás, szerkivüli nagyítás vagy kicsinyítés, a szembeszökő ellentétek, a bohózatos aránytalanság, torzképelés, sat., — de természetesen csak okkal móddal, Eötvös Borcsa tánczán a paródia jellege ismerszett föl, s ennek már volt némi művészeti értéke. De csak némi, mondjuk , mert a nő általában képtelen az úgynevezett alsóbbrendű komikum felidézésére, miután lényegét épen azon kétfelé nem választható lelki irányzat, az önlegesség képezi , mely gyöngesége ugyan, mert kirekeszti a tárgylagositás erejét, hanem egyszersmind leglőbája, mert egységet, öszhangot eredményez. A nőknek természetükből, nőiségekből kellene kivetkőzniök, hogy azon komikumot tüntethessék fel, melyben a magatárgylagosítás épen végletig van csigázva, s ekkor sem idézhetnek elő komikus hatást, hanem undort , mivel legocsmányabb a nőiségéből kivetkezett nő. A férfinál más. Ö az egymás-éhtentevést, az öniróniát saját dualisztikus *) lelkében hordozza; ö alá is szállhat látszólag, anélkül hogy valóban alászállna. ő, ki úgyszóván mindig másod magával van, magát bizonyos tekintetben martalékul vetheti magának, szóval kifigurázhatja önmagát. A nő legfeljebb a tréfás majmolásig mehet : e határon túl rá nézve azon feltétlen rút van, melyet semmiféle művészet nem szépíthet. De most veszem észre, hogy oly tárgynak indultam, melynek kimerítése nem bírálatba, de tankönyvbe való. Revenons à nos moutons, s vessünk véget a papolásnak, úgyis már csak azt a mondanivalót hagytam fel magamnak, ami az előadásra tartozik. Szerdahelyi mellett különösen Eötvös Borcsa kellemes játékáthét kiemelni. Szilágyinak hosszú, de könnyű szerepe volt, nem kellett magát nagyon megerőltetnie, hogy eleitől végig jó gondviselés legyen. Munkácsi Flórának legjobban sikerült azon mozdulat, midőn RózsiTeréz kérdésére : talán szerelmes vagy?) egyenest barátnéja elé lépve s daczos ártatlankodással szeme közé nézve azt feleli : oh nem. — Németi az első felvonásban kielégítő volt: utóbb csak bágyadtan tudta visszatükrözni az erős indulatokt, s nagyon hiányzott bizonyos természetes kerekdedség, mi leginkább kitűnt azon jelenetben, midőn Pata megbánólag Rózsi lábához omlik. — A többi szerep csekély. Legyenek e sorok azon óhajtással befejezve, vajha a *) Bocsánat itt e szóért! tisztelt szerző Szerafin jellemét egészítené ki az ajánlott kis toldalékkal. —Is. Adalék a párisi ipartárlatróli közleményekhez. A párisi ipartárlaton mindazon kitűnő jelességű tárgyak közt, melyeket a tudomány elveivel összekötött műipari szorgalom a világ előtt fölmutatott, vannak még olyak is, melyek eddig talán nem eléggé méltattak figyelemre. Ez ipartárlatra vonatkozó értekezéseket a hírlapirodalom is kellő figyelemre méltatá. E lapok hasábjain jelent meg Simonyitól a párisi iparműkiállítás eredményeinek ismertetése, művészeti és világbölcselmi szempontból fogva föl; a „Napo“ ban pedig Török József gyógyszerésztől, ki főleg azon czémót látogatta meg a párisi iparmű árlatot hogy a közemberiség javát érdeklő tudományban, a gyógyszerészetben fölmutatott legújabb felfedezvényeket a helyszínen tanulmányozza. Elmondhatjuk, hogy Török József a legújabb találmányok oly példányait is hozta magával, melyek a szemlélőt nemcsak meglepik hanem hálaérzetre is indítják azok iránt, kik a szenvedő emberiség javára a tudománynyal párosult ipar által oly készítményeket mutattak föl, melyek tapasztalaton épült közelismerést vívtak ki maguknak. Nem untatjuk olvasóinkat mindezek előszámlálásával; ezúttal csak egyet akarunk fölemlítni, mit főleg hazai orvosaink s gyógyszerészeink figyelmébe méltán ajánlhatunk, mert a sajtó megsokszorozza a tudományos ismeretek közkézre jutását, s főleg föl kell karolnia mindazt, mi a közemberiséget illeti. A leghíresebb franczia és angol orvosok, mint Magendie, Pierquin, Ricord, Andras, Thompson és többek tapasztalatai szerint bebizonyult az, hogy a vasiblag (Eisen-Jodor) a legkitűnőbb gyógyszerek egyike, mely mind a vas mind az iblany tulajdonságait magában foglalja, s különösen görvélyben, mirigybetegségekben, sápkórban és számos ez osztályba tartozó betegségekben a legkitűnőbb sikerrel használható Dupasquier úr tanúbizonysága szerint, ki e gyógyszert a lyoni nagy kórházban is jósükerrel alkalmazta , az a tudővészben is kitűnő eredménynyel használható. Minthogy azonban a tiszta vasiblagnak azon tulajdonsága van, hogy a lég és világosság hozzájárulta által bomlást szenved, és tiszta iblany válik ki, mely elemi állapotában főleg a lélegző szervekre, a legroszabb hatást gyakorolja : gondoskodni kellett a felől, hogy ez üdvös hatású gyógyszer vegytani bomlatlan állapotában adathassék a betegnek. A vasiblaggal szokott mód szerint készült labdacsok e gyógyszert tiszta állapotban foglalhatják ugyan magukban, de az orvoslási idő alatt a külbefolyások hatása következtében a vegykészítmény ismét bomlást szenved, tiszta iblany válik ki, mi a betegnek a vas- és iblanynak íze és szaga miatt nemcsak szerfölött kellemetlen, hanem a legnagyobb mértékben ártalmas is. B l a n c a r d párisi gyógyszerésznek sikerült romolhatatlan vasiblag-labdacsok készítése ; a labdacsok a legfinomabb touloni balzsammal bevonva, alkatrészeik fölbomlása nélkül, nemcsak hosszabb ideig is eltarthatok, hanem rajtuk az iblanynak vagy vasnak sem íze sem szaga nem érezhető. Hogy pedig mind az orvos- s gyógyszerész urak, mind a közönség meggyőződhessék a felől, hogy a vasiblag ime bevont alakban teljes vegytani tisztaságában nyujtatik a betegnek, ajánljuk a következő kis kísérletet : vágassék szét egy ily bevont labdács, s mindkét, eddig szép fűöld szint mutató fele tétessék ki a világosság és lég hatásának,s a kisérlettevő nem csekély bámulására látandja , hogy idő múltával a labdacskét fejnek felszine feketére változott, világos bizonyságául az iblany elemi állapotában töltűnésének. A franczia akadémia által kinevezett küldöttség, valamint a legnevezetesebb orvostudományi lapok is a legnagyobb elismeréssel szólanak e gyógyszer felől. Bizonyára mind az emberiség, mind az orvos- s gyógyszerészi tudománynyal foglalkozók méltó háláját érdemelné meg , ki az egyetemes hon orvosai és gyógyszerészeinek hiteles névsorát adná ki közhasználatra, hogy az ilynemű közhasznú ismertetések nem szoruljanak politikai lapokra, hanem a legközelebb érdekletthez magán utón is intéztethessenek. B. PESTI NAPLÓ, Pest, febr. 26. Ellőttünk fekszik a Tóth Lőrincz által szerkesztett „Jogtudományi és törvénykezési tár 1- 10-dik s első évfolyamánakolsó kötete, melyben Szokolay J. folytatja tartalmas és sok olvasást bizonyító értekezését a „bírósági rendszer fő elveiről a polgári jogügyek körében,“ ezúttal nevezetesen a törvénykezésnek minden idegen elemzőli elkülönzéséről, a végrehajtók önálló intézetéről,az ügyvédségről s jegyzőségről. Örsy (ha nem csalódunk, a jeles Csanády F.) szintén folytatja igen életrevaló s gyakorlati fejtegetéseit „halasztó védelmiek“ körül; Dr. Hegedűs pedig „tanulmányait a morlem jog köréből.“ Továbbá e füzetben az észjogtudomány magyar irodalmának velős ismertetését találjuk 1849—54-ig, Szeremlei, Árens, Pauler, Grosz munkáinak összehasonlító bírálatával; Herbst és Haimerl jogtud munkáinak bírálatát; találunk polgári jogeseteket; figyelmeztetést az úrbéri ügyekre s bíróságokra; végre a füzetben olvashatjuk a pesti országos törvényszék előtt October 11- dikén s következő napjain tartott nevezetes büntetőjogi tárgyalást G o z s d u M. h. ügyvéd urnak fényes szónoklatávala Cséry-ügyben.) E litze hez van csatolva az első évfolyam czimlapja, a tartalom s az előfizeők jegyzéke. A gazdag és változatos tartalom, mely így összeállítva mutatkozik csak egész becsében, megfoghalan ellentétben áll a 300-at alig túlhaladó előfizetők csekély számával. A második évfolyam, mint biztosan tudjuk, különös gonddal fogja kísérni az úrbéri ügyeket, s ezen szorosan magyar és a bécsi Gerichtszeitungból s Petruska ur lapjából meg nem tanulható tárgyat. Reméljük, hogy e második évfolyam több részvétel fog találkozni s a második évi előfizetők a megmaradt első évi példányokat is megszerzendik, mig azok teljességben kaphatok. — Irodalmunknak egyik legnagyobb hiánya, hogy a nagy sellm Goethe műveinél igen keveset bírunk fordításban Ennek oka főleg a magyarnak inkább önlegességre hajló egyéniségében kereshető. Clavigót, Egmondot Stellát Kazinczy Ferencz, Iphigeniát Kiss János, s legközelebb Tassét Kazinczy Gábor fordhá le. Ezeken kívül alig fordittatott még le e nagy költő müveiből valami. Költeményeiből alig bírunk egyketet. N gy szolgalatot tenne irod lmu k..ak, ki e müvek kitünőbbjeit nyelvünkre fordita rá. Cömmel fogadjuk tehát a „Vas. ..“ kolozsvári levelezőjének azon értesítését, hogy Kelmér Goethe színmüveinek fordításával foglalkozik s Tassót már leforditá. — Tompa Mihály barátunkat már mint földbirtokost is megénekelték. Az elő tudósítás a tisz élt emlékű Bonisné hagyományáról megragadt a jó emberek emlékében és sokan Tompát már mint minden földi jóban bővelkedő halandót úgy tekintik, a ki másuik is adhat, kire többé nem illik már a „szegény költő“ tisztességes czime. De ez nem így van. Tompa is, mint többnyire minden magyar költő, e földből, a hazai hantból csak annyit bir, mennyit egykor majd sírul számára kijelölnek, a föld, melyet szánt és áldott maggal bövet, a költészet és a vallás igéire fogékony kebel. E földbe hintik mindegyre a magot, a szép gondolatok és a hímek magvát. A lelkes Bonisné, kit Isten nyugtasson, kinek áldott legyen mindenkor emléke, Tompa gyermekének hagyá a 100 hold földet, ha a költő fia túléli az elhunyt lelkes s tisztelt férjet. Mindkettejük halálának esetében e 106 hold a magyar akadmiáé. A nemesivti hagyományozó emléke iránti tisztelet- s Tompa érdekének tartozunk e felvilágosítással. A pesti nőegyesület vakgyógyintézete javára f. hó 24-kén a Lloydteremben rendezett hangverseny, melyet ő cs. k. Fensége Hildegard föhgasszony magas jelenlétével megtisztelt, nagy közönség által látogatott volt. E hangverseny eszerint anyagi eredményénél fogva kielégítőnek mondható, mi vigasztalásul szolgálhat azokra nézve, kik a hangversenynyel művészeti elv tekinteteből nem voltak megelégedve Mi a nyolcz kézre irt nyitány kő és sikere s a többi hiányok mellett is megelégedéssel hagytuk el a hangversenyt, mert Schumann a. szives volt két kis darabot játszani, mert H a 11 és y L-né gyönyörű dalait hallhatók s mert Wöhler urnak a programmban ígért önszerzett éneke elmaradt. König slöw Otto, ki ez alkalommal hegedűn először hillatá magát Pesten, figyelmet és tetszést gerjesztett jeles játéka által. A hangverseny többi része a lapok által közölt programmban feltalálható. — Tegnapelőtt hagyta el Pestet Levitschnigg német költő. Nevét, mely a német Parnasznak egyik disze, a magyar közönség is ismeri. Nem egyszer találkozunk e névvel költőink sikerültebb fordításai alatt s nem egyszer nyertük részéről tanúságát azon rokonérzetnek, azon jóakaratak, mely újabb irodalmunknak a külföldön tiszteletet szerzett. Hisszük, e rokonérzet, s a köztük töltött évek emléke elkíséri őt uj pályájára is, melyen, kívánjuk, hogy költői értéke, nagytehetsége és fáradhatlan szorgalma méltánylást, elismerést találjon. Pályázat. A pestbudai hangász-egyleti zenede részéről közhírré tétetik, miszerint a zenede első és második, úgy a 3 ik és negyedik énekosztályának két tanári állomására pályázat nyittatik. E tanárok kötelessége leendő hetenkint 12 órában az első és felső elemi énektantással foglalkozni. Egy tanári évi díj 3ll0 pftban van megállapítva, de tanári állomásokat megnyerni kívánók, kérvényeiket eddigi e szakbani működésökről, valamint erkölcsiségökről és nyelvtudásukról szóló bizonyítványaikkal együtt, f. évi april végéig az alulírott titkárságnak bérmentesen beküldeni felszólittatnak. Ritter Sándor, egyleti titkár. (Pesten, váczi utcza 4. sz. a.) Nyilatkozat. A Magyar Sajtó 44 ik számában, (v) alatt megjelent „Hűség hűtlenségből“ vígjátékom bírálatára. Nem szándékom polémiába bocsátkozni művem érdekében, midén hála az Égnek ! a szerző nem köteles minden balfelfogás és értelmezés ellen munkáját védelmezni. Ez ügybengjobb bíró a közönség. De nyilatkoznom kell, fennt említett bíráló, némely — körén és jogán túl eső — epéskedései ellen, ugyanis: Miután (. . .) úr feljogosítva érzi magát, egyik — mint mondja — átalam, hihető ismeretlen barátomnak, művem feletti helyeslését (elég durván) orditozásnak nevezni, codálkozását nyilvánítja a felett, miért mutattam be magam a közönség kivonatára már a 2-dik felvonás végén!? ! Nevetséges észrevételt A szerző akkor köteles magát bemutatni, mikor hivatik, és ezt elhatározni a rendező dolga. A közönség irányában büszkének lenni — mint (v) ur óhajtotta volna— és oly nevetséges, mint túlszerénykedni. A következő sorokban (v)ur ily módon nyilatkozik:,,megvagyok győződve hogy (szerző) es a tapsolóit nem ismeri, különben meg sem jelenik, mert nem hihetjük, hogy a közönség azon részének tetszésében lelje jutalmát.“ Ha a kritikai toll chinai mandarin, teljhatalommal ruházza fel (v) urat és jogot ad a színházi köönség bármely csekély töredékének bírálati képességéről és véleményéről ily fitymálólag és megvetőleg nyilatkozni , úgy nincs jogunk bámulni honnan vehető magának (v) ir a bátorságot, a színházi közönség egyes tagjait is odtozással vádolni. Ellenben ha a magyar kritikusok hatásköre sem véletlen, úgy piruljon el (v.) ar ügyetlensége és tapintatlansága felett. Én részemről biztosíthatom (v ) urat, miként a nagy közönség — kinek ízlését és tetszését eltalálni törekvésem egyik főczélja — bármely tagja helyeslésében jutalmamat fogom találni, és hogy az ő álala kicsinylett tapsok közől, bármelyiket megérdemelheti inkább vágyom, mint (v.) mét, kisek bírálati modoráról ítélve, müszlésére semmi súlyt sem helybezhetek. KÖVÉR LAJOS: — Schumann Klára assz. 3-dik hangversenye febr. 27-dikén (szerdán) lesz déli 12 órakor az „Europa“ czímű szálloda nagy teremében. Midőn a közönséget eleve figyelmeztetjük azon műélvezetre, melyet e hangverseny bizonyára nem kisebb mértékben fog nyújtani, mint a két első, sietünk egyszersmind közzé tenni e harmadik hangverseny programmját, mely a következő : 1) Sonate (F mollból) Beethoventől; 2) Dal, énekli Ellingerné asszony. 3) Szendergő. Esti dal Schumann Aóberttől. 4) a) Sarabande, Gavotte. (Tánczdarabok) Brahmstól; b) Oracludium és húga, Bachtól. 5) Dal, énekli Ellingerné asszony. 6) Carneval (apró jelenetek), Schumann Róberttől. Nemzeti színház, (ss.) Febr. 24-ikén az új népszínmű, „Dalos Pista“ a vasárnapi közönségnek is bemutattatott, mely nagy számmal jelent meg. Az előadás, mint első alkalommal. (Minderről mind a darabról a mai tácraczikk szól részletesebben.) Dunavirállás. Febr. 25-kén: 7 7' 9'" 0. fölött. Előleges tudósítás a „Magyar népszokások.'4 „Jelene és múltja“ czimű munkának gyűjtése és szerkesztése iránt. Alig van ember, kinek elegendő ingere ne lett volna egyszer vagy másszor beletekinteni a tükörbe, hogy e megvesztegetlen barát igazmondása nyugtassa meg a valóról, legyen aztán szép, tűrhető vagy fut, amit mutatni fog, de csak igaz legyen. De a tükör csak a jelent mutatja, s nem volt még hatalom, mely a tükörben évtizedekre megköthetné a múltat, hogy akár tanulság, akár visszaemlékezésért hozzámenekülhetnénk, s ekkér a múltból csak tetteink maradnak meg, hogy az igazság mérlegén érdemi vagy vádul szólaljanak leélt napjaink után. Midőn alulírott a magyar népszokások összegyűjtésére vállalkozik, egy eltörhetlen tükröt akar egybeilleszteni a népélet mélió sugarából, hogy ne maradjon el egy alak, egy szokás, mely e tiszta lapon vissza ne tükröződnék. Aláíródnak eddigi működése némi jogot adott annak kimondására, hogy őt e munkához nyúlni okvetlenül megilleti, s midőn ehhez tettleg hozzá fog, erős ügyszeretettől, tiszta hazafias buzgalomtól lelkesül, valamint azon reménytől, hogy minden lelkes honfitól a terhes munkában gyámolítást várhat. E gyűjtemény nem kezdődik előfizetéshajhászok czifra szavaival, itt a legelső szó a munkakezdésre való ébresztés, melyben saját tapasztalat mellé másoknak is kell Magyar könyvészet. 53. Fördös. Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok. Szerkesztő Fördös Lajos Kunszentmiklósi reform. lelkész. Kecskemét n. Nyomatott kiadó tulajdonos Szilády Károlynál. 1856. 8 rét Fietedik füzet 184 lap. (Szívós Mihály sz. szoboszlói reform, lelkész arczképével.) Mint e füzet melléklete megjelent. 54. Magyar protestáns egyházirodalmi ismertetések és bírálatok első füzetének 36- dik ive. Szerkesztő Fördös Lajos kimszenmiklósi ref. lelkész. 33—94 lap, valamint 55. Fördös Lajos szentirati szókönyvének (konkordanciájának) első kötetéből a 8 — 10-dik iv. 113 —160 lap. (Ára a papi dolgozatok VlI-dik füzetének e mellékletekkel együtt 1 Irt 36 kr pp.)