Pesti Napló, 1857. június (8. évfolyam, 2213-2234. szám)

1857-06-11 / 2220. szám

132—2220. 8-dik évi folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal, 1857. Csütörtök, jun. 11. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre.....................8 frt p. p. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. ij* j , / -I j.­­b hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Es­tl­rdetmények: Cllja -lyegdl,­ külön lópkr.Magán vita 6 hasábos petit sor 4pkr. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre.....................6 frt p. p. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓRA. BUDA­PESTEN, házhoz hordva julius — sept. 3 hónapra 3 pft jul.—december 0 hónapra 6 pfrt. VIDÉKEN, posta-küldéssel julius — sept. 3 hónapra 4 pfrt. julius— dec. 6 hónapra 8 p. forint. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirde­tés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén össze­kötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor háromszori hir­detésnél 4 perral számíttatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, június 11. Gazdasági termény-, állat- és gépki­állítás Pesten a köztelken. .. A Köztelek értelme végre valósult; teremeiben s udvarán országos ünnepet tartunk ; mindenki, ki­csiny és nagy, megelégedését nyivánitja s az érde­keltség a közönség közt átalános. Szebb jutalmat a rendező választmány nem nyerhetett. Közepette az uralkodó tolongásnak s a gőzgépek háborgató fütyölései közt szavunkat beváltva tollat ragadunk, hogy tisztelt olvasóinkat még a kiállítás bevégzése előtt a történtekről tájékozva értesíthessük. Az épület s az udvarok fészerei úgy hiszem illő csínnal szereltettek föl. Hazánkfiai, kik több idegen országban megfordultak, azt állítják, hogy dísze­sebb épülettel más gazdasági egyesület alig bír Eu­rópában. Tessék csak a kapuszínen belépve, a ta­nácskozásterembe vezető nagy lépcsőn végig nézni; a Tuilleriák lépcsői nem szélesebbek i­s udvarba lépve, a csinos fákkal körülültetett pázsit­körök s a fészerek nem tűnnek-e kellemetesen szembe ? És mu­lasztva van-e valami, hogy a felállított állatok egész­ségesek maradjanak, sőt kényelmesen érezzék ma­gukat ? Hisz még függönyökről is gondoskodtunk, hogy a forró nap a házi állatok ezen nagy urait meg ne süsse. Az első udvaron a juhok helyeztettek el. A bíráló választmány vizsgálatait ez osztályban még be nem végezte s igy előjárólag még csak eligazító tájékozást adhatunk. Daczára az állatok nem csekély számának e gyűjteményben mégis inkább csak amerinókat lát­juk képviselve, mint hazánk összes juhfajait. A kö­zönséges birkából, a magyar és tót hosszúgyapjas juhból egy példány sem található, pedig ezek Felső- Magyarország hegyei közt épen oly fontos szerepet játszanak, mint a merinók az alföld tévein. Ez álla­tok segítsége nélkül a magas hegyi szántóföldek trá­­gyázatlanul maradnának, s ha gyapjok nem is oly finom, mint a merinóké, kipótolják-e hiányt tejük s az abból készülő túró és sajt, s azonkívül az által is, hogy erősebb természetűek lévén, a pusztító betegsé­geknek nincsenek annyira kitéve. Merinokat hazánkban kivált a nagyjószágok­­b­a­n találunk és pedig kitünően finomakat. Ilyenek állitattak ki Albrecht cs. k. Főherczeg ma­gyaróvári uradalmától, Zichy grófoktól, Feste­tics György gróftól, gróf Károlyi István, La­jos és György uradalmaiból, mik közt a felejthetlen Klauzál Imre tótmegyeri nyájából keletkező pél­dányok még most is figyelmet gerjesztenek. Nem an­nyira gyapjufinomságra mint testök nagyságára s erősségre nézve kitűnők a gróf Zichy Edmund s Wa­lf­ner úrtól kiállított rambouletti ju­hok. Ezek és a finom merinók közt középen állanak testnagyságra, gyapjok finomságára s tömöttségére nézve azon talán magyar merinóknak nevezhető ne­vezetes példányok, miket Geiszt és Fazekas Károly urak állítottak ki. Nagy fürű­ gyapjúval jól benőtt, erős állatok, miknél czélszerübbeket az al­földre alig kíván hatni. Különös figyelmet gerjesztettek nagyságuknál és testük, de kivált fejük sajátságos alkotásánál fogva báró Walterskirchen beygamasco juhai. Husállatok ezek s nagyon szaporák, mert az anyák rendesen két bárányt ellenek.­­ Az újabb időben különösen az angol juhok magukra vonván a gazdák figyelmét, mivel continentális éghajlatunk alatt nehezen honosíthatók, több oldalról azon né­zet merült fel, hogy hazai merino és közönséges hosszú gyapjas juhainkkal kellene keresztezni. E kí­sérlet helyén Albrecht cs. k. főherczeg uradal­mán megtétetett s e keresztezés eredményei két pél­dányban láthatók. Az egyik disley-merino, a másik disley-magyarjuh-korcs. Az eredményt szakértők nem találják kielégítőnek. Tovább nem vezethetem olvasóimat a nélkül, hogy még egy igen érdekes nyáj néhány példányát ne is­mertessem meg velök. Ezek a budaörsi kincstári uradalom eredeti merino juhai, ivadékai azon első merino nyájnak Magyarországban, melyet Mária Terézia Spanyolországból hozatott s Holitson te­nyésztetek, honnan a merinók honunkban elterjed­tek. Ép egészséges állatok, finom gyapjúval. A bíráló választmány, mondom, munkálatait még be nem végezte s igy díjakról eddigelé szó nem le­het. Melyik a leghasznosabb juh ? ez most a kérdés, mely napirenden van s juhtenyésztőinket is élén­ken foglalatoskodtatja. A finom merinók és ram­­boulettek közt foly most a csata. A ramboulettek mellett szól a nagyság, az erő, a gyapjúmennyiség, a csekélyebb halandóság; a finom merinók mellett a gyapjú nagyobb értéke s a csekélyebb takarmány­mennyiség. Mely juh értékesíti legjobban a takar­mányt , mondanak a finom merinók pártolói, ez tu­lajdonképen itt a kérdés, mert ha a ramboulettjuk bár nem finom gyapjút ad is, nagysága mellett többet is fogyaszt. — Mi nem elegyedünk a csa­tába, melynek úgy is holnap el kell dőlnie. — Mártonvásárról tudniillik három nyirenét hozattak s a finom merinókat és ramboulleteket nyiratják ve­lök. Hadd döntse el a mérleg a kérdést. Az állat és gyapja fog megméretni; ki fogjuk azután a szüksé­ges takarmányt számítani s azután a gyapjú súlyát és árát hozzávetni s igy végre az esztendei tiszta hasznot kiszámítani. Megvalljuk, a bíráló választ­mány alaposan és szigorúan jár el tisztjében. De látogassuk meg már a második udvart is. Itt a lovak állíttattak fel, tenyészlovak a fényű­­zőek kizárásával, mert az egyesület a gazdasági lovak tenyésztését akarja előmozdítani, nem a telivér arab vagy angol lovakéit , mik úgy is a ló­versenyek által pártfogoltatnak. Ez osztályban a bíráló választmány munkálatait immár befe­jezte s legalább az elsőrendű jutalmakat már nyil­­ványithatjuk. Fő fontosságú hazánkban az eredeti magyar pusztai ló ; nélküle, az utak hiánya mellett, az alföld végtelen síkjain megakadna a közlekedés ; könnyű lovasság alá is ez a legjobb ló. Mind­ezen oknál fogva e faj tenyésztése s nemesítése felé fordult m­o­st a lókedvelők figyelme s ezen tekintet ve­zette a bíráló választmányt is az első dijt (200 pf) C­z­i­n­d­e­r­i László szürke csak 15 markos ménjének oda ítélvén, mely az ázsiai ertzel fajból származik, s a másodikat a zirczi apátság előszálási ménese ménjének, mely Burling angol farmer méntől és Betyár magyar igás kanczától származván, nagy erős és pompás állat, mi már abból látható, hogy eladási ára 2000 pf. A kanczák közt ellenben meg­fordítva történt a díjazás. Első jutalmat nyert F­r­n­ss­m­­a­n­n Justus előszállási ménesmester 6 éves megy­­es kanczája, erős igás ló s a másodikat C­z­i­n­d­e­r­i László szürke kanczája az ertzei fajból, mely hu­szár alá való könnyű pusztai ló. Az első díjt magunk is Czinderi László érintett szürke ménjének oda ítéltük volna, s nem csak azért, mivel az ázsiai ertzel fajnak ivadéka s ez képzelő­désünkre hatott, mivel benne eredeti magyar lónak példányát szemlélhetni véltük, hanem mivel valóban erősen s szépen alkotott ló, bár a kiállításban, a sza­bályok daczára, nemesebb vérnek is állitattak ki p. o. báró Sina Jánostól telivérü arab és angol lovak s Wardtól egy telivérü nagy és erős angol mén, mely 3500 pfton árultatik. Különös tekintetet érdemlettek a fehér és somogy­­megyei földmivelők kanczái, szép erős állatok, mik több dijat nyertek. Mint szaporaság példánya pedig egy, F­á­y Antal úrtól (Vatta, Borsod.) kiállított 24 éves kancza hat utolsó évi csikajával, vonta különösen magára a látogatók figyelmét. Szép , nemesvérűt lovak. A lovak megbirálásánál egy catastroph fenyegette a kiállítást. Elővezettetvén a mének, történt, hogy a bírálaton átesett állat nem vezettetett azonnal vissza helyére s igy az utána következő kivezettetve vele szemközt találkozott. A versenyző fiatal tüzel mének egymáshoz érvén, azonnal felágaskodtak és egymás­nak rohantak. A vezetők nem bírtak velők, az asszo­nyok sikoltani kezdettek, a körü­lálló tömeg zavarba jött s már már veszedelem fenyegetett, midőn a bí­ráló választmány tömegéből egy szőke magas karcsú alak kilép ostorral kezében, s pár könnyű jobbra balra intézett suhintással a keletkező catastrophnak egy perez alatt véget vett. Ez alakban Finkmann Justusra ismertünk, a zirczi apátság ménesmesterére, egyikére legjelesebb lóte­nyésztőinknek, ki ez alkalommal szerencsénkre szak­­avatottságát ily breviter et bene tanúsította. SZONTAGH GUSZTÁV: TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. DANIELIK JÁNOS, kanonok­ és a Szent­ István társulat alelnöké­­nek beszéde, a tisztelt társulatnak június 9-én tartott rendkívüli nagygyűlésén. Nagytekintetű gyülekezet! Múlt évi elnöki előterjesztésünkben azon remény­nyel kecsegtettük a sz.-istván-társulati t. közönséget, hogy társulatunk alapszabályai amaz évben újból ugyan, de ez egyszer remélhetőleg utolszor, voltak az illető cs. k. t. ez. hatóságoknak helybenha­gyás és megerősítés végett felterjesztve. Örömömre szolgál, a gyűlést értesíthetni, hogy e reményünk teljesedett : az utolsó ízben felterjesztett alapszabá­lyi tervezet véglegesen, minden további kivétel vagy záradék nélkül megerősittetett, s épen a jelen gyű­lésnek van a szerencse fentartva, hogy annak kebe­­lében kihirdetés által azon utolsó kelléket is meg­adja, melynek formaság tekintetéből, netalán még hiányát érze. Minden intézetnek virágzása azon véleménytől is függ, melyet róla a közönség táplál, s ez okból meg fogja nekem bocsátani a gyűlés, ha az órát, melyb­en hozzá­szólnom engedtetik, ez egyszer kivétele­sen, mellőzve a rendes számolási kötelmet, arra használom fel, hogy társulatunkról néhány ajánló szót mondjak, s így életrevalóságának már eszmélé­­jében rejlő alapjához gyarló ékesszólásommal is annyit mennyit hozzávessek.­­Társulatunk jó könyvek kiadása és terjeszté­se végett alakult; jó könyveknek pedig azokat is­meri el, melyek a valláserkölcsi alapot tiszteletben tartják, sőt e tekintetben egészen az evangéliumi szellemben szerkesztvék. E czéljához képest tehát társulatunk hivatása, a hazai irodalomban, a vallási elemet képviselni. E képviselet, mióta a latin meg­szűnt a tudósok közös nyelve lenni, irodalmunkban, ha végkép nem hiányzott is, minden­esetre nem ter­­jedett ki oda, hová, hogy kiterjedjen, kiváltképen óhajtottuk volna: értem a világi rendet. E hi­ánynak első gyászos következése az isteni dolgok­­bani azon szinte hihetetlen járatlanság volt, melyre megdöbbenés nélkül lehetetlen csak rá is gondolni. Azt állítom tehát, hogy az egyesület, melynek hiva­tása e hiányon segíteni, irodalmi, nemzeti és közéleti szempontból valóságos társadalmi szükség, s mint ilyen honfiaink szeretetét és pár­tolását a legjogosabb alapon veheti igénybe. Mi az i­r­o­d­a­l­m­i szempontot illeti: A vallással veszendőbe megy az irodalomban azon isteni elem és ihlet, mely annak, mi a műben művészileg szép, alapja, formája, törvénye és lelke. A legvirágzóbb irodalom is azonnal hanyatlik, az örökszépnek érzé­két veszti el, s némi barbaries mutatkozik minden terményein, ha hivatott munkásaira megszűnt a val­lás befolyással lenni. Minden tökéletes, örökbe­csű irodalmi mű oly korból származik, melyben a vallás vagy még nagy virágzásban volt, vagy legalább már elég számmal állított műveket, hogy ezek szemlélete mellett a fogékonyak , habár különben nem is jámbor hivők, ízlésüket kiké­pezhessék. Ne is mondja senki, hogy épen a pogá­­nyoktól bírjuk e nemben a legbevégzettebb remek­terményeket ; hogy számos remekmű épen olyanok­tól származik, kik a hitnek bevallott ellenei voltak; hogy végre vannak műremekek, melyek legkevésbbé valláserkölcsi természetűek. — Mert ama pogányok mind vagy igen is vallásosak voltak, vagy legalább a vallási dolgokat és műveket alaposan tanulmá­nyozták, s mint irataikból is kitűnik, a theo- és cosmogoniákban­ kimerítő jártassággal bírtak. — Mi a keresztény társadalom hitetlenjeit illeti : olvas­sátok például Göthe leveleit Olaszországból, ott fogjátok ugyan találni a háladatlan gúnyokat, mely­­lyekkel ő az örök város tiszteletre méltó agyfejét te­tézi , de ott egyszersmind a vallomást is, hogy mű­sz­­lését ennek vallás ihlette szent műveinél képezte ki. Hivatkozom mindazokra, kiknek sikerült az iroda­lomban némi magasabb becsű, művészileg értéke­sebb művet létrehozni, mondják meg, hol és mi gyúj­totta meg bennök, és képezte ki a geniust, hogy az a műremek és ennek formája sejtelmével bírjon, s az­tán conceptio és kivitel által azt látható alakban is előállítani tudja ? — A vallástalan és erkölcstelen természetű szépművek pedig csak azt bizonyítják, hogy a mi bennök valódilag szép, az egyszersmind isteni, mit szerzőjük szentségtörőleg, istentelen szán­dékkal, istentelen dolgokra használt fel. — Erősíti nézetemet azon elvitázhatlan tény is, hogy mind­azon művek, melyeknek az emberiség legtöbb be­cset tulajdonit, vallási eszméből nőttek ki, s valamely vallási tant vagy eseményt testesítenek meg. Megan­­nyi éggel érintkező alpesek ezek, melyeknek keblé­ben végtére a földnek minden izmai központosulnak, s melyekhez minden kisebbszerü emelkedések, he­gyek, dombok tapadnak, a magaslataikról csörge­­dező castali forrásokból táplálkozva, az ormaikról lelengő tiszta légnek örömeit élvezve, s mindezt az alantabb fekvő rónaságokkal is közölve. Sokat mondhatnék még az oly irodalomnak elfaj­­zásáról, melynek szellemét semmi állandó hittanok nem vezérlik, nem nemesitik, nem mérsékelik; sokat a tátongó űrről, mely az irodalomban betöltetlen maradna, ha az ismeret és tudomány egy oly lénye­ges ága, mint a hittan, miveletlen hagyatnék ; sokat a oly nemű vallási művekről, melyekre korunk nagy nemzetei is oly méltólag büszkék, hogy azokat bírják ; mellőzve azonban mindezt, a mondottakból csak annyit következtetek, miszerint ha honunkban a világi tudományok külön irodalmi képviselő egy­letekkel bírnak, az istenieknek is kell ilyennel bírni­­ok, ha ugyan akarjuk, hogy irodalmunk a halhatatlan­ság régióit valaha megközelíthesse, vagy ha azokat egyes bajnokai már megközelítették, magát azok színvonalán állandóan fenntarthassa. Ha már e szerint a nemzeti irodalom nemes fejlés és magasabb tökély tekintetéből nem nélkülözheti a vallási elemet, annál kevesbbé nélkülözheti azt e te­kintetben maga a n­e­m­z­e­t, mint a­melynél már maga a „lenni“ vagy „nem-lenni“ kérdése is gyökeresen val­lási eszméken fordul meg. Ha egy angol vagy franczia büszke a maga nem­zetiségére, azt elvonva a vallási kötelemtől is, ter­mészetesnek találom. Mert e nemzetek világállása olyan, hogy fiaik érdekeit minden másoknál inkább biztosítani képesek. Itt például egy írónak valósá­gos világpályája van ; műve az egész világhoz szól; dicsősége az egész földkerekséget tölti be ; eszméi­ és irályának szépsége minden égalj alatt gyújt s hozza mozgásba a sziveket; anyagi és erkölcsi jutalmát te­hát nem egy maroknyi nép, hanem, úgy­szólván, az egész miveit világ lelkesedésében találja. Ily nem­zethez ragaszkodni, ily nemzethez íróként tartozhatni Az 1851. jan. 24. kelt pénzegyezvény. II. A kicsinybeni forgalom sajátságos volta igény­li, miszerint azon kisebb értékek kiegyenlítésére, melyeknél arany és ezüst kényelemmel nem hasz­nálható, csekély értékű úgynevezett „váltópénz“ (Scheidemünze) silány ezüstből, rézből stb. verettes­­sék. Ezen váltópénz a valódinál csekélyebb név sze­rinti értékben verethetik anélkül, hogy a pénzverési bér magassága, a forgalomra nézve káros hatálylyal volna: az államra nézve tehát haszonnal jár, de csak úgy, ha a forgalom valódi szükségletét meg nem hal­­ladja, különben ép oly sőt még nagyobb kellemet­lenségeket okoz mint ha kelleténél csekélyebb men­nyiségben létezik*). Az új pénzegyezvény e tekintetben előrehaladott nemzetgazdasági s pénzügyi nézeteknek hódol, s megengedi ugyan (14. sz.) miszerint fentemlitett czélra váltópénz a törvényesnél kisebb pénzláb sze­rint ezüstben vagy rézben verethessék , de úgy, hogy az ezüst váltópénznek a legkisebb folyó­pénzrészlet, felénél kisebb nem leend (a legkisebb ezüst váltópénz tehát nálunk 1% krajczárnál nem lesz kisebb). Egy font ezüstből legfölebb 513/4 ft váltópénz ausztriai pénzértékben verethetik. A rézpénzre nézve pedig megállapíttatott, mi­szerint egy vámmázsa rézből váltópénzben 168 pft verethessék, az ausztriai pénzérték szerint. Igen czélszerű s bizalmat gerjesztő intézkedés, mi­szerint a szerződő felek arra kötelezék magukat, hogy soha több ezüst vagy réz váltópénzt nem fog­*) így P­ 0. a kurucz világban a 18. század elején réz­pénzzel jön elárasztva az ország, míg viszont a negy­­vennyolc­adiki időszakban a váltópénz hiánya a bankók feldarabolására vezetett. nak forgalomba hozni, mint a mennyi a kicsinybeni forgalomra és kiegyenlítésre szükséges; s hogy a szerződő államok országaiban senkit sem leeni sza­bad valamely, a legkisebb tiszta pénzbecsét megha­ladó fizetésnek váltópénzbeni elfogadására kénysze­ríteni. Igen üdvös hatású leend továbbá azon körül­mény, hogy a szerződő államok arra kötelezik ma­gukat, miszerint az ezüst és réz váltópénzek érté­két le nem szállítandják, sem azokat a for­galomból ki nem vonandják, ha csak megelőző há­rom havi hirdetés és négy heti határidő kitűzése mellett; végre hogy azokat, ha elkopottak, uj veze­­tésével teljes értékben felcserélendik, s minden idő­ben minden közpénztáraknál jó minőségű tiszta ezüstpénzzel beváltandják. — Átlyukasztott vagy a közforgalomnál más mód által súlyban kisebbített valamint a hamisított pénzek se be se fel nem fognak váltatni. Az aranyat, mely az uj nemzetgazdászok, minő Roscher, Chevalier stb véleménye szerint köz érték­mérőnek, az ezüstnél alkalmasb, s mely ezért a pénz­láb alapjául lenne veendő, —. az uj pénzegyezvény ily pénzlábul el nem fogadta sőt, ámbár egyleti aranypénznek korona s félkorona nevezet alatt le­endő verését elrendelte, az tisztán árunak nyilvá­nította, a mennyiben 18. czikkében világosan kimon­datott, miszerint az aranypénzeknek az ezü­stpén­­zekhezi viszonya (ezü­stpénzértéke) a közforgalom­ban, tisztán az ajánlat és kínálat által határozta­­tik meg, s neki­k egy az országos ezüst értéket kép­viselő fizetési eszköz minőségét tulajdonítani nem szabad, miért is az arany pénzeknek ily minőségbe­­ni elfogadására senki sem köteles. — Az egyleti aranypénzek vegyaránya 900 rész arany s 100 részlet réz , s egy font tiszta aranyból 50 darab­­k­o­­r­ona és 100 darab félkorona fog veretni. — Más arany pénzeket a szerződő államok jövőre nem fog­nak veretni, Ausztriát kivéve, mely az eddig divatos aranyoknak verését még 1865 végéig magának fentartotta. A pénzügyi egyezmény 22. czikkében azon gyakor­lati szempontból felette fontos határozatot tartalmaz­za, miszerint a szerződő államok egyiké­­nek sem állt jogában papírpénzt, kényszer­folyammal kibocsátani vagy kibocsá­­t­a­t­n­i, ha csak azon intézkedés nem létetett, misze­rint az kívánatra bár mikor teljesértékűt ezüstpénzzel beváltathassék, s hogy az e tárgyban még netalán létező kivételek, legfel­jebb 1859 január 1-éig megszüntessenek. Ezen egyezvény hatályának tartama 1878. év vé­géig határoztatott meg, s a mennyiben egyik vagy másik állam vissza nem lépend, öt évre meghosszab­bítottnak leend tekintendő. Ezek a f. é. april 30. kelt szerződvény fő pontjai, melyek mikénti keresztül vitele minden országban külön rendelkezéseknek lesz fentartva s melynek talán, mint reméljük s óhajtjuk sikerülend a pénz s forgalmi viszonyainkban, egy válságos évtized óta uralgó malaiset végkép megszüntetni s a birodalom anyagi jólétének s felvirágozásának uj hatalmas len­dületet adni. PESTI NAPLÓ. Pest, jun. 11. , cs. k. Aposto­l­i Fe­­­sége, a kassai jótékony nőegylet legalázatosb kérelmére, f. hó 6-n kelt legfelsőbb határozata által legkegyel­mesebben megengedni méltóztatott, hogy a szegények házával egyesített, alapításban levő árvaintézet Kas­sán, Császárné Ő Felsége nevéről „Elisabe­­thinum“ nevet viselhessen. — Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi jun. 6-n kelt legfelsőbb határozata által, az Orsolyaszüzek conventje jótékony és hasznos működése tekinteté­ből Nagyváradon, annak, az 1850 év óta hátralék­ban levő országfejedelmi adót és országos adópótlé­kokat kegyelemből elengedni méltóztatott. (B. H.)

Next