Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-17 / 2249. szám
161—2249. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, itérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadói hivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Péntek, jul. 17. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. j Félévre....................6 frt p. p. T* 1 . 1.’ 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Be ilrdetmenyek Q-lrt* .lyugdíj külön lopkr.Magán vita 6hasábos petit sor5pkr Szerkesztési iroda: Egyetem-utca 2-dik szám, 1-ső emelet, PEST, julius 17. Az erdők nemzetgazdászati jelentősége s az 1858. január 1-jén életbelépendő uj erdőtörvény. IV. Az erdei termékek u. m. a fa, az abból készült szén,alom stb., rendszerint csak úgy birnak tetemesb értékkel s csak akkor jutalmazzák az elkülönítésükre, gyűjtésükre fordított költséget és fáradságot, ha s midőn eredeti helyüktől tovább elszakittathatnak. A tapasztalat mutatja, hogy a legszebb dió-, cser- és tölgyfa törzsek az erdőben haszon nélkül elkorhadnak, holott néhány mértföldnyi távolságra vitetvén, tetemes értékkel bírnának; az erdei termékek értéke vásári ára (Marktpreis) tehát nagy részben a szállítás körülményeitől függ, melyek annál nagyobb befolyást gyakorolnak, minthogy az erdőtermékek nagy és esetlen tertelme (volumenje) a szállítás költségeit tetemesen növeli. Tételes törvények hozása által ugyan a szállítást közvetlenül eszközölni nem lehet, de igen közvetve, amennyiben czélszerű törvényes intézkedések által, a magántulajdonosok által támasztható akadályok lehetőleg elháríttatnak. Gyakran megeshetik ugyanis, hogy az erdei termékek, ha azokat a szomszéd erdőn vagy telkén keresztül lehetne szállítani, értékesíthetők volnának, míg ellenben a rendes utón épen nem, vagy csak aránytalan, az egész nyereséget elnyelő költségen lévén szállíthatók, parlagon hevernek a tulajdonosnak, a munkát nem kapható munkások, s a drága fát venni kénytelen fogyasztók kárára s közvetve az egész nemzeti termesztés kész veszteségére; mi pedig annál könnyebben fordul elő, a mennyiben az erdők hegyes és egyenetlen fekte miatt a szomszéd erdőtulajdonosok igen gyakran egymás vetélytársai s egyik a szomszéd telkén átszállítván termékeit és ennek egyedárulását veszélyeztethetné. Ha ezt tekintetbe vesszük, nem lehet csodálnunk, hogy a legmagasb törvényhozás az erdei termékek hordására különös figyelmét kiterjeszti s annak szabályozására egy egész fejezetet (24—43 §§.) szánt. A bennfoglalt intézkedések közül kiemelendőnek véljük, miszerint „minden föld (vagy erdő) birtokos köteles megengedni, miszerint oly erdei termények, melyek másképpen nem vagy csak aránytalan költséggel vitethetnek el az erdőből s szállitathatnak tovább, az ő földjein vitessenek keresztül; a magántulajdon a közjó tekintetéből ez által korlátoltatván, a ptk. 496. §-val analóg szolgalommal (servitus) terheltetik. Nehogy azonban ez által a tulajdonos jogtalanul sértessék, az erdőtörvény 24 §-a egyszersmint azt rendeli, hogy az ily hordás a legkevésbé káros módon eszközlendő, s hogy a földtulajdonosnak az erdőbirtokos által, az általa okozott kárért teljes elégtétel (voile Genugthuung) a ptk. 1323 §. értelmében adandó , azaz nemcsak a tulajdonképi kár (damnum emergens) hanem a hordás által elvesztett haszon (lucrum cessans) is, (p. o. a letiprott vetés, netaláns termésének értéke) megtérítendő s ezen felül a hordás bevégzése után minden az előbbi állapotba visszahelyezendő legyen. A fölött, vájjon a fának idegen földekein keresztül hordása szükséges-e, a legalsóbb politikai hatóság (szol- , gabirói hivatal járási hivatal) határoz, a felek- s dolog érték meghallgatása után ; amennyiben pedig a felek ezzel meg nem elégednének, a magasb politikai hatósághoz felebbezhetik ügyüket. A politikai hatóságok határozatai, amennyiben az adandó elégtétel összegét illetik, csak ideiglenes erejűek, s a feleknek jogában áll, igényeket a rendes per útján, a bíróságok előtt érvényesíteni. A felek perlekedése azonban a fahordatást nem akadályoztathatja, s amint az előlegesen kitudott összeg lefizettetett, a fa tovább szállítását akadályoztatni nem szabad. A fa továbbszállítása legtöbb esetben a vizen — usztatás által — eszközöltetvén, — a fausztatás az erdei gazdaságban nagy jelentőségű, s gyakran a legnevezetesb müvek épitetnek annak lehetőleg olcsó és gyors eszközlésére. Ily faeresztési müveknek s fausztatási vállalatoknak létesítéséhez az illető politikai hatóság engedélye szükséges (25, 26. §.) s a mennyiben hazánk nagyobb folyóin az ily usztatási vállalat több közigazgatási területre terjedne ki s vonulna át, létesítése a Budán székelő országos főkormány engedélyétől függ. Az ily engedély legfeljebb 30 évre s nem hosszabb időre adathatik meg. Miután a fának kötetlen vagy pedig kötött állapotban (tutajokbani) szállítása igen gyakran főleg kisebb szélességű és sebes folyású folyamoknál a partokat kisebb nagyobb mértékben könnyen megrongálhatja s ezáltal a parti tulajdonosok kárt szenvedhetnek , az erdőtörvény igen jogosan s egyszersmind czélszerűn rendeli, miszerint „minden usztatási vállalkozó köteles (legyen) azon partokat, épületeket, vagy vízműveket (minők töltések, zsilipek, jégtörők stb.), melyek az usztatás által veszélyezve vannak, amennyiben a politikai hatóság ezt szükségesnek véli, védépítményekkel biztosítani. Azon védépítmények költségeihez azonban, melyek nemcsak az usztatás miatt, hanem általában az árvizek általi károsodás ellen emelendők, az usztatási vállalat aránylag járulni tartozik. (34. §.) Ami az ily usztatási vizek partjain ejtett kár megtérítését illeti, arra következő méltányos szabályok állíttattak fel: „Oly kár, mely bebizonyithatólag az usztatás által okoltatik, még pedig azt is ideértve, mely a védépitmények daczára történik, az usztatási vállalkozók által térítendő meg. Ellenben oly rongálások,melyek nem csupán az usztatás által okoztattak, az usztatási vállalkozók s a károsodottak által aránylag, s ha az arány nem tudatik egyenlő részben viselendők. Végre oly rongálásokért, melyek az usztatás nélkül is bekövetkeztek volna, az usztatási vállalkozók kárpótlást adni nem kötelesek. (34. §.) A NEMZET NAPSZÁMOSAI. MAGYAR KORRAJZ. IRTA: MÁSODIK KÖTET. (Folytatás.) Fogadó a „Nagy réteséhez. ,Egészséges e még a „nemzetes asszony?“ Kérdik tőlem az olvasók azon aggodalomban , hogy tán el is feledkeztem róla, pedig dehogy feledkeztem, hogy is feledném el ? azonban a szolgáló sem feledi el, míg él, amilyen hátbavágást kapott ráadásképen a kemény parancsolat mellé , hogy a numero 1, 2 és 3 egészen ki legyen tisztogatva, a numero kettőbe pedig különösen hordja be a legszebb ágyi ruhát a nemzetes asszonynak külön szobájából, hanem meglegyen délre, különben kitekeri a nyakát. Ez már bevett szokása minden tűzről pattant magyar asszonynak, hogy a cselédbéren kívül minden dolognál külön is ígér valamit, habár egy hátbavávágást is, mi még a legcsökönösebb cselédet is megindítja, s mint házi orvosság, igen kapós, akár merre menjünk. , Aztán a numero kettőnek ajtaját nyisd föl! „Nyitva marad ?“ kérdi a szolgáló ? ,Hát mért nyittatnám föl veled, szamár? „Azt gondoltam,nemzetes asszonyom__“ ,Mégis itt vagy? lánez hordta,... pattog az asszony, . . . kísérőnek menjek utánad? no csak azt várd, tudom, nem köszönöd meg !‘ Már megindult a leány , de mielőtt a szobába lépne, megint utána kiált az asszony: ,Két úr jön ma ide négy lóval, ... te borzas, . . . ha itthonn nem leszek, el ne feledd, hogy az egyiket a numero egybe ereszted, a másikat pedig a numero.... „Kettőbe értem már!“ kap a szóba a lány elrohanva. ,Óh te, semmirevaló te, . . . még a szót is kikapja számból, . . . nem tudod megvárni , míg ostoba fejedbe rázom a szót, nem a numero kettőbe, hanem *) Lásd „Pesti Napló“ 154. számát, háromba fogod bevezetni , vagy úgy meg leszesz mángolva, hogy lapos maradsz késő vénségedig/ A szolgáló nagyon szerette volna tudni, hogy miért hagyja Ő nyitva a numero kettőt, ha nem szabad azon két urnák egymás mellett lenni , de hiában tűnődik, mert ha nem nyugszik, akármit inkább kap, mint feleletet, azért jobb lesz, ne szánja el magát a kérdezkedésre. Bement az asszony a szobába, hol kedves férje ebéd előtt szítt még hosszú szárú pipájából, és ismervén beszédes feleségét, ráhagyta, hogy az mondjon valamit, mert hiában az asszony mikor maga van is, örömest dödög, hogy egyedül ne legyen; hát még ha párja akad, hogy hallgatna akkor? ,Kedves gazdám ! . . . kezdi az asszony, a lányunkat az Isten jó kézbe vezérelte , a nagyságos urnát magunk se szerethetnénk jobban , hanem abból az Imréből ugyan mi lesz, mond meg „Prókátor! mondja röviden a gazda, gondolván, elég ez az egy szó közbeszólásnak, majd beszél erről az asszony annyit, hogy hosszú lének is elég lesz. ,Prókátor? . . . tűnődik az asszony nagy lélekzetet véve, mintha nem tudná, hogy a lencsét mára savanyún készítesse, vagy édesen hagyja? mi az asszonyoknál mindenkor igen nagy gond. . . végre nagy tűnődés után kimondja véleményét a prókátorságról: Kedves apjukom, nagyon félek , elviszi azt a gyereket az ördög, ha prókátor lesz ; nem sok jó hírét hallottam ezen mesterségnek, Uram s én Istenem, mindig ettől féltettem legjobban, meg a mészárosságtól, az is attól hízik, mint a veréb, hogy minden ember szidja ,Hát mi lett volna ? „Bizony jobb szerettem volna, ha papnak látnám, . . . édes jó Istenem , milyen jó dolguk van, semmi gondjuk , aztán az a kis imádság, bizony nem esik nagy erejükre; de még apjuk, a múltkor szomszédunk fia tartotta legelső miséjét, s mikor mise végeztével a népre áldást osztott, kezeit meg az emberek sorra csókolták , ha te azt láttad volna , kedves gazdám, mikor az a tenger népség úgy sirt, mint a sebes eső, azt gondoltam, nem tem hová leszek.“ ,Ha csak az a bajod, anyjuk, — fejtegeti a férj bővebben a dolgot, ha fiunk szerencsésen prókátor lesz, ne busulj , a ki körme közé keveredik, tudom, ríva fakad/ „Eredj, vén bolond, hol jár az eszed/ Dörmög az asszony, a konyha felé sietvén, eszébe jutván, hogy a lencse alá készített rántást tűznél feledte, s tudom, hogy a lábos fenekéhez égett. Persze , hogy odaégett , hogy majd megfuladt a pörkölt szagtól, ha nem lett is volna itt mindjárt jégeső, meg országos zivatar, ha az udvarra belépni nem látná a nagyságos alispán urat , s vele három hölgyet, utánuk pedig egy huszártisztet, azért hamarjában az égett lábast egy vizes sajtárba csapta, maga pedig lerántotta konyhakötényét, mely alatt egy másik hófehér tiszta volt, úgy ment a vendégek elé. Bizony jókor jöttek, mert a szegény anya már majdnem elfakadt ríva fia miatt, kit már csakugyan a pokol ajtajánál látott, s ime két angyal száll le az égből, egyik ismeretlen, de a másik, saját kedves lánya, Kállayné Budáról hozta meg szüleinek meglepetésére. Megnyúlt a lány, s az a könnyen megvesztegethető anyai szív, az angyaloknál alább meg sem alkudnék most, ha cserélni kellene, sőt még azt is gondolta a jó asszony, ha már a másikat vinné is az ördög, ez majd visszafelé rántja. Végre a többire is rákerül a sor, és Köntös kapitány az apai komolyságot öltve bemutatta a másik hölgyet: ,Ez meg az én lányom, ki a numero kettőbe ezennel vendég lesz! „Teremtette szép kis lánya, mondja az örömtől fuldokló boldog anya, tudva már a kis leánynak történetét, jer az én nyakamba, tudom édes anyád után nem ölelt még meg senki olyan tiszta szívből, mint én, még két öreg apád sem , kiket minden pereben várok.“ Amint az asszony a két gyermeket ölelgette, csókolgatta, a kapitány tréfálva mondja: ,Majd nekem aztán nem jut semmi az ölelésből ? „Itt van ii, . . . bizony még elhiteti a kapitány úr, hogy ilyen vén asszonyt meg akar ölelni.“ ,Talán bizony nem is ? . . . nevet a kapitány, . . . szegény huszár volnék, ha még egy csókot sem tudnék a nőktől kikoldulni/ „Jaj, . . . vigye el magát a Mátra szele, — mondja az asszony, látva, hogy a kapitány csakugyan nem tréfál, és eltűrte, hogy megölelje.“ ,„Kapitány uram! . . . kiált nevetve a kijövő férj. . . eltévesztette, hisz az az enyém/“ ,Ne haragudjál, gazda, mondja az asszony,... látod, hogy marasztom a vendéget/ „Aztán igazán szívesen maraszt asszonynéném.“ ,Hát nem látja, hogy karjába kapaszkodtam/ „No, csak úgy fogjon meg asszonynéni, hogy engem nagyon könnyű lesz ittmarasztani!“ Mondja a huszár nem állhatván meg, hogy oldalt ne nézzen a gyönyörű kislányra, ki Kállaynak karjára kapaszkodva hallgatta a tréfát, s minthogy mikor a kapitány ránézett, szörnyen elpirult, igen hihető, hogy jól meg is értette.“ ,„Készen van a numero kettő, nemzetes asszonyom. . . . Visit a szolgáló vagy igen roszkor vagy igen jókor, s a vendégek a numero kettőbe mentek. A háziasszony a kapitány gyámlányát átölelve vezette az elkészített szobába, hol két ágy volt, az egyik a kisérő öregebb hölgy számára , jobbra balra megmutatta a két oldalra nyíló ajtókat, s igy olvasóim némileg gyanítják , hogy a két öreg apa számára van kijelölve a két szoba, ... s így mindkettő megláthatja unokáját , mégpedig közös megegyezésnél fogva egyik délelőtt, a másik délután léphet a szobába, hogy mégis ne találkozzanak. A két leány közt három évi különbség lehetett, az árva tizenharmadik évében volt, míg a másik épen tizenhatodikba lépett; de még mind e mellett egy évig visszatérendő volt a zárdába, hogy a másik kis leány mégis némi rokonkebelre találjon. Kállay a gazdát a mellékszobába vezette, mint ha az nagyon véletlen történnék , s minthogy a férfi ember a kerítésen túl lát, ráértek a jövendőről beszélgetni, s a boldog apa még boldogabb jön, midőn Kállay kezet adván, mondá, hogy a leányt boldoggá teendi, s ha megbíznak benne , nem tagadja, hogy jövendőjéről egyetmást gondolt is. Mig az öregebbek arról tanakodtak, hogy az élet hosszú útján merre etetnek meg, addig bezökkent a a kapun az egyik hintó, s a háziasszony elfogadván a vendéget, az egyik czivakodónak bemutatta a kincset, melyen összevesztek. Azt az ölelgetést, azt a boldogságot látva, mit ez az ember véghez vitt most, azt hinné az ember, hogy még annak is megbocsátana , ki most az egyik sarkantyúját lelopná a csizmájáról, nem hogy még nászuramra haragudjék; de már nekem eszemen kell lennem, tisztelt olvasóim, nehogy amit állítok, olyan legyen, mint a kékre festött szoknya , hogy nappal kéket mutat, este pedig zöldet; azért ne legyen semmi harag, e két ember itt nem fog megbékélni; mert amint az első meglátta a leányt, hogy az ritka szépség, kit mutatóba is bátran el lehetne vinni; rettenete- Gazdasági kiállításunk.*) Első, átalános gazdasági kiállításunk immár a történeté. Váratlanul jött s várakozásokat fölülmúlva *) A magyar gazdasági kiállításról közlött czikksorozatot alig fejezhetnők be méltóbban, fejeztetett be. Köszönet ezért a cs. k. Fensége Albrecht Főherczeg, hazánk mélyen tisztelt Főkormányzójának, ki a létrehozatalhoz szükségelt tetemes költségeket nagylelkűleg megajánlani kegyeskedett ; köszönet a derék, életrevaló gazdaközönségnek, mely — érdekeinek helyes felfogásából indulva— ezen kiállítást küldeményekkel oly készségesen s oly gazdagon ellátta.........Az egyesült erő megtenné gyümölcseit , s ezen gyümölcsök gazdasági fejlődésünknek éppen úgy becsületére válnak, mint hatalmasan előbbre viendik a további gazdasági gyarapodást. Mertünk rögtönözni, s a rögtönözve összejött dolgok,megleptek bennünket !..........Örüljünk ez eredménynek ! Nem szándékom kiállításunk anyagi oldaláról, a szemléletre kitett tárgyakról szólni, melyekről az olvasó úgyis vagy személyesen, vagy pedig a jegyzék és egyéb hírlapi jelentések nyomán értesült , e helyett a nevezetes eseménynek szellemi hatását és jelentőségét akarom — habár csak fővonalakban is — tolmácsolni. És ez irányban mindenekelőtt ki kell emelnem azon rendkívül kedvező benyomást, melyet kiállitásunk Ő cs. k. Fensége, hazánk mélyen tisztelt Főkormányzójára, s gazdaközönségünk egész összegére tön ; ki kell emelnem azon hódítást, melylyel e gazdasági ünnepünk, minden rendű látogatóira kiterjedett. Számtalanoktól hallottam , hogy ezentúl ha kell, kétszeresen is áldoznak az egyesület czéljaira ; mások meg örömteli arczcal kívántak egymásnak szerencsét, mezei gazdaságunk szerencsésen megszületett nagyreményű gyermekéhez : végül voltak , gondolkozó komoly férfiak , kik leplezetlenül kijelentették , hogy sok, sok esztendő után, a lemúlt kiállítás hozott nekik ismét, egy igazán tiszta és nagy örömnapot ! .. . . Ilyetén hangulat nem maradhat gyümölcstelenül. A legnemesebb eszközlésnek talaja és forrása ez, mely kamatait a legközelebb időben meg fogja hozni. Kiállításunknak egy második nevezetes és úgy hiszem igen fontos következéseket maga után vonandó momentuma : az angol legjelesebb gépészeknek tömeges megjelenése. Az angolokat a lejövetelre, a hazánkfiainál Bécsben tett kedvező tapasztalás ösztönözte , s ők — mikép tőlük hallom — lejövetelüket egyátalában nem bánták meg. Nem kaptak, s természetesen nem is kaphattak két hét után újból annyi megrendelést Pesten, mint kaptak Bécsben, de kaptak mégis annyit, s részesültek olyatén fogadtatásban, hogy elégedve távozhattak, és hogy hazánkat ezentúl a legkülönösebb figyelembevételre jegyezzék föl maguknak.........Kimondták közölök többen, hogy jelenleg gazdasági gépek dolgában, főleg hazánk és Amerika érdemelnek kitűnőbb figyelmet. És annak, hogy az angol gépek köztelki kiállításunkon megjelentek, következései lehetnek-e mások, minthogy gazdaközönségünk ezentúl tökéletesebb eszközöket fog mindinkább keresni s alkalmazni ; gépészeink pedig — hasonlag tökéletesebbeket készíteni. S mivelhogy a megpróbált tónak utánzása czélszerűbb és hasznosabb, mint az a folytonos javítani akarás , gépészeinkről méltán föltehető, hogy ezentúl hűségesebben fognak a megpróbált jelességű angol eszközök utánkészítésében eljárni. Ezeknél azonban még nem lesz a megállapodás. Az angolok — a tett tapasztalásoktól indíttatva — alkalmasint géplerakó helyeket fognak keresni és állítani Pesten, s tán máshol is az országban, utóbb pedig meglehet, — ha a kelet ereje tanácsolni fogja, — hogy gépgyárakat is állítanak nálunk ; mi ha megtörténnék, nemcsak jóval olcsóbban kapna mezőgazdaságunk jeles gépeket, hanem növekednék hazánkban, hazai elemekből egy derék, értelmes gazdasági gépész osztály is, melyre bizony minél tovább, annál nagyobb szükségünk lesz. Valamint a lánczhíd, hajógyár, alagút, gőzmalom, megnövelte magának a szükséges erőknek egy részét, hazai elemekből, szintúgy fogna az történni a gazdasági magasabb gépészettel is azon esetre, ha az angolok hazánk szívében, egy nagyszerű gazdasági gépgyárt állítanának .... És én hiszem, hogy ők később — ha látják, hogy érdemes — ettől sem lesznek idegenek. Íme a büztelki kiállításnak hullámverései, mily fontos irányban, s mily messzire kihatólag terjednek el ? Kiállításunk termékeny gondolata és pillanataként tekinthetjük azt is, hogy az ez alkalommal jelen volt számos, jelesbnél jeles, magyar boraink, az utolsó napnak estéjén, angol vendégeinkkel — egy barátságos társalgás folyama alatt — megismertettek. Albion fiai nem győzték magasztalni hegyeink nemes nedveit, s midőn végre a tokajira, a borok ezen fejedelmére került a sor, annyira kifogytak már a dicséretekből, miszerint csak azt tudták mondani, hogy ez már oly nemes, jó és jeles, hogy szinte kár meginni ! . . . . Egyszóval, én azt hiszem, hogy az a mi köztelki borkóstoltatásunk, borainknak Angliában nagyobb hírt fog szerezni, mintha róla egész könyveket és czikkeket küldöttünk volna az ottani sajtó alá. Kiállításunk további örvendetes jelensége gyanánt kell itten följegyeznem azon komoly, határozott s erélyes szakavatottságu eljárást is, melylyel a tisztelt jany-tagok föladatukat teljesítették, s melylyel az igaznak és valónak kipuhatolására, amennyire csak emberileg lehetséges, kivétel nélkül törekedtek. Lelkem örült, valahányszor csak láttam ezen komoly s kitartó odaadást, mert ezen odaadás, ezen komoly nekifekvés mutatja a szellemet, mely embereinkben jelenleg él, s mely szellem, virágzó gazdasági jövendőnknek egyedüli föltétele ! .. És e szellem — valljuk meg őszintén - az uj időnek gyermeke ! Abból ítélve, amint e szellem a köztelki kiállításon mutatkozott : bizton és bátran számíthat mezőgazdaságunk virágzó jövőre. . . . De eszközlött kiállításunk, nem egy irányban szilárd elhatározódást is, így az angol gőzcséplőgépek, a Howard-féle vasekék, így a Burgess és Key féle aratógépt gazdaközönségünk emlékezetébe kitörülhetlen betűkkel írattak be , és ezen behratás, ki mondja meg nekem, hogy saját magunkon és hazai gépészetünkön csak néhány év alatt is,mennyit fog? Nem sokára kiállhatatlan lesz előttünk minden, mi nem tökélyes, és ezen türelmetlenség sarkalni, javítani fog minden irányban mint derék Korizmiesünknek visszatekintő s az egész eredményt egybefoglaló czikkével. Átvesszük tehát e czikket a „Gr. L.“-ból. Szerk.