Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-19 / 2301. szám
213-2301. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, s érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüti panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 8 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. tt. A J. • „6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Rémraetmenyek Cllszt .lyegdij külön lapkr.Magnn vita Ghasébos petit sorephr Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám,lső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. 1857. Szombat, sept. 19. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS PESTI NAPLÓ 185?. October—decemberi negyedévi folyamára. BUDAPESTEN, házhoz hordva 3 pírt. VIDÉKEN, posta-küldéssel 4 frt. pp. A lap nagy elterjedése mellett a lapunkbani hirdetés a t. hirdetőkre nézve nagy előnynyel lévén összekötve, bátorkodunk a t. közönséget mentül gyakoribb hirdetésekre felhívni. Egy petit sor háromszori hirdetésnél 4 párral számittatik. A „PESTI NAPLÓ“ kiadó hivatala. PEST, Sept. 19. Tájékozás. (Fk.) Mai korunk mindenben — a közéletben, az irodalomban, úgy miként a politikában — oly „blasht,“ hogy a mindennapias már egyátalában nem bir benne érdeket gerjeszteni, a közönséges étel nem csiklandozza ínyét, ingerre vagy — jobban mondva — tulingerre vágyódik; a kenyér nem neki való, neki csak piquant ragout kell s ennek főzéséhez — az igaz — a francziák legjobban értenek, — mind a konyhában, mind a politikában. Napóleon császár mester e szakban s hogy az emberek ízlését ismeri s ehhez alkalmazkodni tud, ennek köszöni nem csekély részét az általa kivívott sikernek. Ő jeles politikai szakács s jól ismeri azon kornak ínyét, melynek számára főz. A frankfurti Postzeitung ezt „genieblitz“-eknek nevezi s nekünk ez ellen szintoly kevés kifogásunk van, mint ha azon franczia szakácsot géniének mondják, ki a burgonyát harmincz különböző módon tudja felkészíteni. Hanem ezen mesterséges ételeket, valamivel figyelmesebb vizsgálat után, könnyen lehet egyszerű alkatrészeikre szétbontani; ez elronthatja ugyan némely ember gusztusát, de ha a csalódás valamit, a kijózanodás és tiszta belátás mindenesetre még többet ér. A stuttgarti találkozás a legújabb ragout, melyet a franczia konyha a gourmand Európa számára főzött s ez már hetek óta mohón szívja be annak a szagát, mielőtt még magát az ételt feltálalták volna. Felül a békemártás fog úszni az bizonyos, de mi lesz majd a tál fenekén ? Minél kalandosabbat válaszol valaki ezen kérdésre, annál több hívőre talál. Francziaország a„természetes határainak“ helyreállítása forog szóban, igy szólnak egyrészről s ezen állítást még oly komoly lapok is, mint péld. a berlini Kreuzzeitung, aggodalomteljesen ismétlik. — Európa térképének megváltoztatására, Olaszországnak „rendezésére“ törekszenek, mondja a másik, új olajat öntvén a fiatal Italia már alig-alig pislogó reménymécsére. Valahol csak baj van Európában, ennek orvoslását azon két csodaorvostól várják, kiknek gyógyítási buzgalma oly nagy, hogy csak a minap hajba kaptak, mivel egy bizonyos „beteg embert“ mindegyikök megakarta gyógyítani. (A beteg ember tán épen azért nem halt meg, mivel az orvosok összevesztek s igy egyik által sem curáltatta magát). Még „Quadrupel-Allianceról“ is ábrándoznak Franczia-, Orosz-, Angol- és Poroszország közt, — a „szent szövetség“ újonnan átnézett és bővített kiadásáról és Isten tudja még miről nem! Mi részünkről szegénységi bizonyítványt, — melyet Európa magamagának ad — látnánk abban, ha ez bevallaná, miszerint jövője két ember akaratától függ, hanem szerencsére e bizonyítvány hamisított és nem Európa, hanem a tuileriákból inspirált néhány birlapíró által bocsáttatott ki. Mi nem igen félünk a stuttgarti conferentiától, valamint sok mástól nem féltünk, mi az utóbbi években vészteljes felhő gyanánt függött Európa egén. Míg annyi ellenkező érdek létezik, mint most (és mikor nem fog az létezni ?) addig minden nagyobbszerű és hoszszabb időre számított coalitio lehetetlen. Láttuk ezt az utóbbi két év történetéből. Egy ideig úgy látszott, mintha az európai „pentarchia“ az aranykort vissza fogná hozni a földre, s hogy semmi viszály többé nem képzelhető, miután az öt nagyhatalom teljesen egyetért. Meddig tartott ezen egyetértés? Kártyaház volt az, mely a vihar ellen daczolni akart, és csakugyan daczolt is ellene mindaddig, mig vihar nem volt. — Hová lett az áprilisi szerződés ? Oly mélyre temették ezt az adók közé, hogy augustus 6-kán senki sem tudta megtalálni. A stuttgarti szövetség in spe — bárminő legyen is — előbb utóbb hasonló sorsban fog részesülni. Ma már nem cancelláriák kormányozzák a világot, mely se nem kiskorú, se nem bolond, hogy szellemi és anyagi vagyonával a gondnokok korlátlanul sáfárkodhatnának. Az ellenkező érdekek — egyenjogúságuk öntudatában — mindenütt érvényülésre törnek, itt békés ott erőszakos küzdelem által. Korunknak nincs ugyan Josuája, ki a napot útjában megállítaná, hogy a küzdelem szakadatlanul folyhasson; azért időről időre az égi homály száll le a földre, s a küzdők karja egy ideig pihenni látszik, de az éjt ismét fényes nappal követi, s a küzdelem megújul. Itt ott egy egy küzdő elhull, s a történet keresztet tesz az elvérzett nemzet neve mellé, de a fenmaradtak tovább vívnak azon érdekek mellett, melyek tételek feltételét képezik. Az emberi ész legújabb találmányai majdnem mind arra céloznak, hogy a közlekedést gyarapítsák, a nemzeteket közelebb vigyék egymáshoz, az érdekek érintkezését növeljék, s az ellentétek súrlódását gyorsítsák. Mindezt emberi erő nem bírja feltartóztatni. Oroszország maga, mely oly sokáig ellenállott, végre meghajolt, midőn reá is került a sor; az emberiség protocollumok és szövetségi szerződések felett elmegy, mint a vasút kerekei a porszemek felett! Ily magas szempontból tekintve — a láttán törvényei szerint — a stuttgarti találkozás és minden hasonló esemény parányinak látszik.------------alacsonyabb álláspontból holnap akarjuk azt tekinteni. TUDOMÁNY, INODALOM ÉS MŰVÉSZET. Sárospataki füzetek. Évnegyedes folyóirat. Egyház és nevelés, tudomány és irodalom körében. Kiadják Hegedűs László, alsózempléni esperes. Szereidey Gábor, hittanár. Szerkeszti Erdélyi János, bölcsészet és nevelés tanára, a m. tud. társaság tagja. Második évnegyed. Sárospatak, 1857. 8-rét. 241—376. A remény, melyet a „Sárospataki füzetek“hez úgy a prot. egyház, mint átalában irodalmunk minden barátja között, nem volt fövenyre építve. Igazolja azt a jelen füzet is egytől egyig érdekes munkálataival, melyeknek elsejében korunk egyik nem csekély baját, a „Vallásos közönyösséget Nagy József előbb egész átalánosságában, mint az úgynevezett freigeistereit, atheismust, deismust, naturalismust, azután határozottabb alakban latitudinalismust és syncretismust fejtegeti (241—24611.) dicséretére válik a korszerű értekezés írójának, hogy hazánkra vonatkozólag a vallásbeli közönyösségért nemcsak az úgynevezett világiakat, hanem megrója a papságot is részrehajlatlanul. Szavai méltók, hogy számukra egy kis helyecskét kértek e lap szeletein. „Hol vannak a világiak“, kérdi, kiknek bölcs szava egyházunk jogainak védelmében oly tárgyavatottsággal és bölcseséggel annyiszor megrendült ? Hol van a buzgó lelkészi testület, mely annyi szűkölködése, lemondása mellett oly sok bajnokokat adott az egyháznak és ébredő nemzetiségnek, hogy a gazdagságában erős, hivatalos külfényre nézve hatalmas római klérus ellenében mint két egymással ellenkező ellensarkiság az egyensúlyt mindenkor képes vala feltartani ? Hol vannak az egyház oly sok szenvedések által fölszentelt bajnokai, a gályákra hurczolt férfiak, törhetlen jellemekkel, tántoríthatlan akaratukkal, kiket az értelem világánál meggyőződéssé vált hit edzett meg ? Hol van a nép, mely a fényelgő és érzékeket csiklandoztató isteni tiszteletet bámulatos lemondással tudta fölcserélni az evangyéliomi egyszerűséggel ? — Nincsenek ők többé, s bemódosult sírköveikről csak a történet múzsája olvassa neveiket s a hálás unokák föllelkesülve ottan ottan emlékeiknél nem találnak mérvet e kisszerű korban, melylyel a dicsők emlékét összehasonlítsák.“ Az e sorokban megrótt közönyösség kedves ellentéte a következő czikk : „A skót egyház új alkotmánya“ Jakabfalvy Andrástól (246—262 11.) A tisztelt értekező neve jó hangzati még a „Prot. egyh. és isk. lap“ból, melynek világi létére is mindenkor jóakaratu munkatársa volt. Most is korszerű tárgyat von elő, ismertetve a skót egyház alkotmányát, mely széles e világon legjobban közelit a magyar protestantismuséhoz. De bármi ajánlatosnak mutatkozzék a skót egyházalkotmány, a magyar protestánsnak, sajátságos helyzeténél fogva, nem szabad megfeledkeznie, hogy egyházának történelmi alapjáról nem tanácsos lelépnie, mit nem úgy akarok értetni, hogy a külföldi prot. egyházak szervezetéből semmit sem kell elfogadnunk, akkor sem, ha az a mienkbe haszonnal beilleszthetőnek látszik, hanem föfigyelem arra fordítandó, az adott történelmi alapon mit fogadhatunk el okszerűen a külföldtől ? Így például a világi elnökség, mely ellen Szabarczos, nálunk történelmi fejlemény az egyházban, és hát épen azért nem azt kérdem : van-e e világon más prot. egyházban, a magyaron kívül, világi elnökség ? s ha nincs, onnan nem azt következtetem : hát a magyarban se legyen , hanem inkább azt kérdem :tanácsos-e azt, mint fait accompli-t, megszüntetnünk? Ha e körülmények s viszonyok higgadt megfontolása „igen“t ajánl, akkor, legyen bár világszerte világi elnökség, azt mondanám, ám szűnjék meg, ellenkező esetben tartassák meg ezentúl is, követve a körülményekhez alkalmazkodó Pál apostol példáját, ki a zsidók között úgy tartotta magát mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerné; a törvény nélkül valók között, mintha ő is törvény nélkül való volna, hogy megnyerné a törvény nélkül valókat ; az erőteleneknek lett úgy mint erőtelen, hogy az erőteleneket megnyerné ; mindeneknek minden lett, hogy mindenestől fogva valakiket megnyerne (1 Kor. 9,20—22.). A világi elnökség ügye nem lévén dogma, ezentúl is netaláni megtartásában nem látok elszakadást a külföldi hitrokonoktól, hanem igenis szükségét látom, kivált most, a latin bölcs tanácsnak : quidquid agis prudenter agas et respire finem. Amit én Anglia-, Skóczia-, Németország nagy részétől örömest átvennék, az az egyházi szellem, egyházi élet, melynek bámulatos eredményét Skóthonban sz. is felmutatja 258. 1. s mely ha köztünk meggyökereznék, minden világi hitrokonunkban egyegy Jakabfalvay Andrást tisztelhetnénk s akkor a világi elnökség kérdése is más tekintet alá eshetnék. Pákövi Antal folytatja „Bocskay és a bécsi békekötés“ czikkét (262—284.11.), magát a pontoknak tárgyalását a béke megkötéséig adva elő s azt ígérve, hogy szemlét fog még fölötte tartani, miért és miképen támadák meg ellenfelei? alaposak-e okaik ? van-e joguk s igazságuk e békekötésnek minden érvényét, jogerejüségét s tekintélyét elvitázni ? A jelen második közlésre csak egy észrevételem van. A 263.1. megemlítve azultán oklevelét, melylyel Bocskay Magyarország és Erdély fejedelemségében firál fira megerősíttetik, folytatólag azt írja sz.: „Engel szerint az athnaméban adóról nem volt szó, azonban mások, mint Fessler, állítják, mikop a szultán abban 10 évig semmi adót nem kíván, aztán évenkint 10,000 aranyat.“ E tárgyban Engelnek van igaza, mert az athnaméban adó s a 10,000 arany csakugyan nem érintetik *), a 10 évi adómentességet s ennek elmúltával az évenkénti 10,000 aranyat a Bocskayval Budán tartott értekezletkor a nagyvezír említette. **) Szeremley Gábor Schweizer Sándor munkáját „A protestáns központi dogmák fejlődéséről a reformált egyház körén belül“ alaposan bírálva (284—301 11.), Nagy József pedig „A föld népeit vallásos tekintetben“ folytatólag ismerteti. (302— **) Sz a 1a y IV. köt. 445 1. 324 11.). Eme czikk első szakaszának felirata bizonyosan tollhiba, mert különben nem lehetne érteni „Angolország“ alatt, hogyan lehessen Svézia-, Dánia-, Orosz-, Görög-, Törökországok-, Ázsia-, Amerika-, Afrika- és Ausztráliáról szó. A „kísérletek a meghasonlott kézfelekezetek egyesítésére“ czímű szakaszban szívesen vette volna az olvasó legalább vázlatos leírását azon kísérleteknek, melyek a két magyar prot. felekezet egyesítése végett történtek s melyekről egy kis irodalmunk is van. — „Örök végzet“ (Zschokke után) és „Mi az élet?“ Miskolczy Páltól s „Nyáresti ének“ Somosy Istvántól (325—327 11.) vallásos költemények. — 328—332 11. „Chatel abbás,“ korunkban franczia egyházi ujitó, hitczikkeinek rövid vázlatát közli Vályi Pál, ki ezen uj katholikusok egyik vasárnapi istentiszteletén (oct. 3. 1841-ben) jelen volt; —rk— pedig „III. Frigyes palatinátusi választó fejedelmet mint a heidelbergi katekizmus védőjét a császár és birodalom előtt“ rajzolja N. után (332—334 11.) A „Tárcza“ most is nagy becsű közleményeket hoz; jelesül „Magyar prot. egyháztörténeti kútfők“ czim alatt Szilágyi Benjámin Istvánnak az első évnegyedben megkezdett s a puritán Tolnai János féle mozgalmak történelmét tárgyazó munkája folytatását Fínkei Pál által forditva (335—349 11.) s Hegedüs Lászlónak Szombathi jegyzetei és a zempléni egyházmegye anyakönyvéből összeállított, egyház- és irodalomtörténelmi szempontból érdekes dolgozatát „Adatok és tanok a XVII. századi magyar ref. egyház életéből“ czim alatt (349—366 11.) Medgyesi Pál-, Keresszegi István-, Lippai Sámuel-, Veréczy Ferencz-, Szathmári Baka Péter- és Tarpai Szilágyi Andrásnak, részint íróinknak, részint az egyház terén szerepelt hazánkfiainak itt közlött életrajzai , tanai valóban tanulságos olvasmány. Legterjedelmesebben előadvák Medgyesi tanai, melyek közöltt azt az egyet érintem, hogy ő a zsinaton ikerelnökséget és így világi elnököt is szükségesnek tartott. Az életrajzi részletekre csak azt említem, hogy Keresszegi Istvánt Horányi Tiszánin* *) Az athnamét 1. : Erdélyi történelmi adatok. Szerkeszti és kiadja gróf Mikó Imre. II. köt. Kolozsvárit 1856. 321—327 11. Reform’javaslatok a törvénykezésben. I. Midőn a bajor kamarákban azon sok évi s oly sok keserűséggel párosult vitatkozások után, melyek 1850-ben kezdődtek s véglegesen máig sem döntöttek el, a törvénykezési reform kérdése 1856-ban újra szőnyegre került, ismételve kimondatott: mikép a törvénykezés reformja mindenekelőtt a bírósági szervezetet feltétezi; mikép a perlekedési eljárás alapos javítása csak úgy lehető, ha a bírósági szerkezet is javíttatik s az igazságszolgáltatás iránti igényeknek megfelelő alapokra fektettetik. Ez általában megalapított vélemény korunk jogtudósai között is. Mert el van ismerve, mikép a törvénykezés czéljainak valósítása és a bírói szervezet között a leglényeges összefüggés létezik. Az, hogy mily gyorsan eszközöltetik az igazságszolgáltatás s az, hogy mily tökéletes a tárgyalási ítélethozatal, mindenekelőtt azoktól függ, kik a törvénykezés kezelői, tehát a bíróságok szervezésétől, valamint senki sem kétkedhet azon sem, hogy azon bizalom az igazságszolgáltatás iránt, mely minden államban a közhitelnek legfőbb forrása, lényegesen a bírák iránt létező bizalomtól függ. De ezenkívül a legtöbb törvénykezési reformkérdések elintézése is szoros kapcsolatban áll a bírósági szervezettel, mint nevezetesen a bizonyítéki rendszer szabályozása, a nyilvános szóbeli eljárás alkalmazása, az ügyvédi befolyás terjedelme, az eljárás különböző nemei a peres tárgyak minősége szerint stb. Innen azon tapasztalat, mikép a törvényhozások, valahányszor a törvénykezés reformjához fognak, egyszersmind mindig a bírósági szervezet javítását is munkába veszik. És innen azon számos szervezeti törvényjavaslatok s hozott törvények, melyek főkép újabb időkben jelennek meg az európai törvényalkotó testületek köréből. Németországnak nincs állama, melynek bírósági szerkezete 1848 óta gyökeres vagy lényeges átalakításon ne ment volna keresztül. A legújabb mozgalmak s művek e téren: az oldenburgi 1857. febr. 2. szervezeti törvényjavaslat; Bajorországban az 1856. julius 1. szervezeti törvény; Szászországban az alsó-biróságok uj szervezete (1855. aug. 11. törv.) s uj katonai bíróságok. A Porosz államban az uj szervezet (1849—1851.) s némely pótmódositások (1854) nevezetesen bizonyos egyének irányában; a kiváltságos biróság visszaállítása (1855. nov. 12.) a hitbizományi bíróságok megalapítása (1855. márt. 5.) által. Hanno Verában uj szervezet (1850. nov. 8.) s utótörvények a végrehajtókról s egyes birákról (1852.) s az alsó-biróságok számának lejebb szállításáról (1856.) Hessenben a béke-birósági illeték kiterjesztése (1855. sept. 27. törv.) s uj szervezeti terv (1856.) Mecklenburgban az egyes bírák hatáskörérőli törvény (1855. febr. 6.) Würtembergben törvényjavaslat az elkülönzés tökéletes létesítéséről (1854.) törvény a végrehajtás illetékéről (1855. máj.) s a kiváltságos bíróságokról (1855. jun. 18.) Frankfurtban uj szervezeti tervek (1854. dec. s 1856. jan.) Koburg-Gothában biróság reformja elkülönzéssel s a kiváltságosság eltörlésével (1856.) Nassauban a legalsó bíróságok uj szervezése (1854. aug. 17.) És hason élénk mozgalmat s buzgó tevékenységet tapasztalhatunk újabb időben Europa többi államában is a polgárjogi biróság szervezetének javítása körül. Bizonyítékul szolgáljanak a következő adatok. Francziaországban számos ref. javaslat mellett a békebirói illeték kiterjesztetik (1854. máj. 20 . jun. 10. tört.) uj választott bíróságok állitatnak (1856) és az u. n. bureaux d’assistance judiciaire állitatnak fel (1851. jan. 12.) a szegények ügyeinek számára. Regiumban a kormány a bírósági szervezetről külön törvénykönyvet találván szükségesnek , annak elkészítése megrendeltetett (1853.) , a kész szervezeti codex tervezete a kamarák elébe terjesztetetett (1856. ápr 22.) Hollandiában a kormány 1851. óta folyvást foglalkozik e reformmal, mint az előterjesztett 1853-ki 1855-ki a legújabban az 1857-ki törvénytervek eléggé tanúsítanak ; az utóbbiban kereskedelmi törvényszékek behozatala s az államügyészségnek polgári biróságokhozi alkalmazása is helyt foglalván. Piemontban 1853-ban uj bírósági szervezet tervezete terjesztetett a kamarák elébe, melyek azt 1854—55-ben vették tanácskozás alá s 1856-ik új kereskedelmi bíróságok állítattak; Modénában szintén uj szervezet lépett életbe (1852) s Rámában az eljárás gyorsítása végett külön községi bíróságok állitatnak (1856.( Hason reformok léptek életbe a sveiczi köztársaságban is nevezetesen Solothurnban (1852) Zürichben (1851) Luzernben (1850) Freiburgban (1849) az egész szövetség számára (1850) s legújabban Graubündtenben (1855. feb. 22.) Spanyolországban 1853ban terjesztetett a cortesek elébe szervezeti terv; Svéd-holstein számára pedig 1856-ban. Serviában semmitőszék s főtörvényszék állittatik (1856.) Sőt e reform-törekvéstől még Anglia sem maradt el, mely különben oly szilárdul ragaszkodik ős intézeteihez, melyek a nemzet szabadságának s nagyságának, léte legfőbb kincseinek forrásai. E szervezési reform jelenségei, mikép uj megyei bíróságok (County-courts) állíttattak s ezek illetősége tetemesen ki is terjesztetett (1850), sőt újabb tapasztalat alapján még további kiterjesztetése is indítványoztatott (1854); továbbá inditványoztatott a conseil des Prud-hommes bevitele is (1856) miután a magá