Pesti Napló, 1858. szeptember (9. évfolyam, 2567-2591. szám)
1858-09-11 / 2575. szám
Sept. 10. (Fk.) Választani vagy nem választani ? ez azon kérdés, mely most a porosz sajtót és a porosz népet nagy mértékben foglalkoztatja. Midőn az 1848-as „vívmányok“ egymásután összeomlottak vagy — helyesebben szólva — szétromboltattak, a szabadelvű párt szükségesnek vélte, ez ellen tiltakozni s mivel hangosan tiltakoznia nem volt szabad, hallgatása által tiltakozott, ezáltal azt akarván kijelenteni, hogy az odroghrozott intézményekkel nincs megelégedve, s ha már nincs hatalmában azokat megszüntetni, de legalább életbeléptetésük körül nem akar segédkezet nyújtani. A kormány megértette ezen passiv ellenállást, de nem hajtott rá; a szabadelvűek nagy tömege pedig idővel már nem elvből, hanem kényelemből folytatta tétlenségét, nevezetesen a választásoktóli tartózkodást; ekként a reactiónak teljesen szabad keze volt. De vannak határai is, s miután senki sem állta útját, e határokat csakhamar el is érte, s ott megállapodott. Ezentúl a szabadelvű pártnak már nincs veszteni valója; a dolog még roszabbra nem fordulhat; ezt a reactió maga sem akarhatja, mert különben csakugyan megtette volna más eddig is, tehát jelenleg csak nyerni lehet vagy — legroszabb esetben — a status quo fenmarad. A kérdés tehát most a körül forog: nem lenne-e czélszerű a szabadelvű párt részéről, ismét belemarkolni a politikai életbe s legalább kísérletet tenni várjon nem lehetne-e az adott alapon is a liberálisok óhajainak legalább részét valósítani? Több alkalommal tett nyilatkozatainkból a nyájas olvasó ismeri e részbeni egyéni véleményünket. Örvendünk, hogy ez a szabadelvű porosz sajtóban is viszhangzik s hogy ez feltétlenül javasolja, miszerint a legközelebbi országgyűlési választások alkalmával a szabadelvű párt minél nagyobb részvétet tanúsítson. Az okok már a fentebb mondottakból folynak ; a politikai mozgalmakbani részvét talán használ, de a tartózkodás mindenesetre árt. Ne áai ,jph el önmagunkat a tömeggondolkozásmódja iránt; ne higyyük, hogy azon fényes tulajdonok, mik által valamely nemzet összességében tündöklik, minden egyesnek feje körül is sugároznak. Az egyszerű ember mindenütt ugyanaz, ha magára hagyatik. A nemzet jeles tulajdonai csak akkor lépnek napfényre, ha ezen egyének közös tevékenységre ösztönöztetnek, s együttes cselekvésre alkalmat nyernek; majdnem olyan ez, mint a vilany fénye, mely csak súrlódás által válik láthatóvá. Elvont elméletekre nézve a tömeg nem nagy Adalékok Erdély viszonyaihoz a Portával Báthori István és Kristóf alatt. I. * Adó. Ez dolog felöl az hatalmas császár parancsolatját neked küldtük. Mikoron ez császárnak atyját (Szelimet) székibe iltették, akkoron király fiaJános Zsigmond élt. Az ő atyja (értsd: Szelimé) subán Solimán mineme athnamét adott volt őnekre, abba holtáig ő is tartotta meg ötét. De király fia halála után császárra szállt az ország; és minthogy téged az község kévánt, kinek te hasznos lehetsz, úgy adták te neked az vajdaságot. Az mineme adót szokott volt beszolgálni király fia, te is azonnal megadtad. Az más császár meghalt, és most az ő fiaMurad ül székibe, ő parancsolt mindeneknek mind vajdáknak és egyebeknek, kik adót adnak nekik, hogy feljebb issék az adót. Ők immáron meghozták. Teneked is azt parancsolja, hogy az erdélyi adót ötezer aranynyal megjobbítsad és beküldjék. Az athname-levélben nem irtanak, hogy többet ne adj, hanem hogy úgy bírj az országgal, mint az István király János Zsigmondot a törökök Istvánnak nevezték.) Erdélyország gazdag ország, ha többet adsz ötezer vagy tízezerrel, avval az ország el nem szegényeszik. Az ötezer forintot ha elosztanák az községre, öt emberre egy oszpora nem jutna. Azért az község tereád nem haragszik, ha megjobbitod ötezerrel az adót. Ilyen kevés dologért neked nem kellett volna parancsolatot várnod. Mert ilyen kicsin dologért az község terüled számot nem vészen. Ha pedig az községiül akarod eltitkolni, gyüjts ottan öszve s egynéhányat az főurakba, ővelek végezz erről küldjétek be. Mert ha az országot mi el akarnánk foglal- ni, avagy több aranyat kivánnánk, nem Békésnek t adtuk volna-e, ki harminczezer aranyat igért vala ? Mikoron Temesvárat megvettük, akkoron sebesiek és lugasiak községgel hozzánk jövének , köneregvén mondának : minket rabbá ne tegyetek ; az mint annakelőtte tizenkétezer aranyat most is megadjuk. Sultán Murat is levelet adott volt nekiek, a hogy még hozzá hallgatnak; őket meg nem rabolják. Mivelhogy sultán Murat őnekiek olyan levelet adott volt, és azt a levelet megmutatták, mi őket akkoron nem bántottuk ; ha akartuk volna, akkoron őket megvettük volna. Ha az németnek szavát megfogadjátok avagy másét, azok minekünk régtül fogva ellenségink. Tudjátok pedig, hogy az ellenség ellenségének javát nem kívánja. Azért az kik ilyen szókat szólnak, avagy község avagy egyéb ember légyen azokat megbüntessed. Mert olyan kevés dolgot az portára szemérem írni. Mikoron az mi levelünk oda jut, afféléknek szavakat ne higyj (sic), sőt az községet is, ha olyat szól, megölesd az csálszár parancsolatja szerint. Az több vajdák, az kiknek parancsoltuk, hogy az adót megtöbb I hitsék, adójokat behozták. Ha az császár parancsolatja szerint be nem külded, tehát az mit felőled Békés szólott, igaz lészen. Az több vajdák is, kik beküldték adójokat, ha te nem külded meg, mást gondolnak. Morvaországot, tudod, tavai mint rablották volt meg, honnat harminezezer rabot vittenek el, az többit szablya emésztette, marhájokba zsákmánt lőttének , mindazáltal moldvai vajda ötezer aranynyal megtöbbítette az adót. Ha valamit az község szól erről teneked, megmondhatod nektek, mit cselekedtek, s mit cselekedtek az több vajdák; ha pedig az bolondok azt mondják : ne adjuk, b ottan titkon temagad küldd meg, és azokat, az kik az hatalmas császár parancsolatjának ellent tartnak, azokat megölesd minden móddal. Isten tartson meg.“ *). Mit volt tenni ? Báthori István szót fogadott, s még azon őszszel megküldte adóul a tizenöt ezer aranyat. Murad szultán pedig 1575. december 17-én őt ekkép nyugtatványozta : „Elődeink és atyáink, a török császárok szokásához képest, hozzád adott levelem által megparancsoltam neked, hogy Erdélyországunk esztendőnkinti adaját ötezer aranyával öregbítsed. Te parancsolatomnak engedelmeskedve, öregbítetted és tárházamba beküldted. Újból parancsoljuk ezen levelünk által, hogy szabott időben ezentúl is esztendőről esztendőre beküldjed az adót. El ne késsél vele, magasságos portánk iránt való hűséged kívánja, hogy ebben szorgalmatoskodjál. És ha valami keresztyén országbóli hírt hallasz, melyet nekünk is szükséges tudnunk, akkor hűségedhez képest, amint tudnillik le vagy kötelezve magasságos portánknak, el ne mulaszd azt velünk közleni, minél hamarabb lehet. Tudd meg, ez az én parancsolatom. “ **). Szófogadásának jutalmát következő athnaméban vette Báthori: „Én ki vagyok ez világon császárok császára, uraknak ura,ejír és fekete tengernek, Görögországnak, Anatoliának, Ezrom, Diarbekis, Mizir, Halep és Bagdad és Saam és Aden és Jemen és Gyurgistan nevű országoknak és Szerecsenországnak, Destikepcsak és Gyezair és Basra és Vani és Külországnak, Cziprusnak és Junisnak és Halkuluatnak és Gyezair Alep és ezekhez hasonló országoknak az Isten segítségivel és Szent Mehmet prófétának segétségével császára és ura, én zultan Murat-han, zultan Zelim han fia stb. Az Erdélyországnak vajdája Báthori István mind az több erdélyi urakkal, tanácsokkal öszve, kik az Krisztus vallásán vadnak, az én fényes portámra emberek által leveleket küldöttek, hogy az én atyám, az bódog emlékezetü zultan Zelim, kinek Isten irgalmas legyen, annak ideibe mikipen Erdélyországnak falui, várasi, tartományi, vármegyéi, várai békessgbe voltának és innét hántása nem volt; és mikipen az megholt István király *) birta, ez mostani vajda is olyan módon birja; és ha az vajdának halála történnék vagy őmaga fiai vagy atyjafia közzül, ki arra méltó volna és kit az ország szeretne, országul választván, az én hatalmas és fényes portámra az ü hüséyek szerént hirré adnák, és az vajdaság megerősitetnék. Azért fogadtam, hogy amiképen István királnak adva volt az athname-levél, azonképen adtam Báthori Istvánnak és mind azoknak, kik utána Erdélyországba az vajdaságra választatnak, hogy Erdeit úgy bírják, a mint István király birta, azaz : Buda és Tömösvár tartományt a minemű határral eddig ide be bírták a Halul bég regestroma szerént, azonképen most is és ezután is ide bírják. Az Halul bég regestroma köröl pedig a mi vagyon, a vajda birja; és ha mikor az budai, temesvári birodalom újonnan megrótatik és számláltatik, az előbbi mód szerént rótassék; és amikipen birta István király ezután is azonképen bírják az utána valók, de úgy, hogy éntülem kövessék az a vajdaságoknak erősitisét, kit én nekik akkoron megadok. De az községet törvintbe tartsa; várakat, erösségeket és az országot ellenségtül oltalmazza, erősen vigyázzon; ha valahonnan ellenség támadna, budai, tömösvári beglerbegeknek és az több végbeli hegeknek, mi rabainknak mindjárt hitré tegye, és ha az szükség azt kivánja, személyek szerint avagy népküldéssel megsegítik, hogy az ellenségtü az birodalom megoltalmaztassék, elhallgatás ebben legyen; az ellenségnek romlására legyenek; és minekelőtte az segitséget kevánnák, az én népemnél élést szerezzenek; szoros és erős utakat és hidakat hol nem mehetnének, megcsináltassanak ; az urak é az erdélyi vajda úgy híják az én népemet és oly gondot viseljenek, hogy az én népem meg ne fogyatkozzék. Viszontag, ha az én népeim, beglerbegim szűkölködnek az erdélyi vajda segítsége nélkül, mind éléssel mindennel nekik segitséggel legyen; és ha az szükség azt kivánja, vagy személye szerint vagy népe által segétséggel legyenek, mind álgyu-szerszámmal, mindennel ők is segitséggel legyenek; az míg az én fiayes portámnak hivsiggel lesznek, az én begeimttl, beglerbegeimtül és egyéb rendbeli szolgáimtul senkinek bántása nem leszen, sem az a birodalmuknek. Ennekelőtte anekik ilyen fényes athnamét adjanak. — „Miért pedig, hogy éntülem esmét athname-levelet kevánnak, és Erdélyország olyan birodalmom nekem mint egyéb birodalmim, az minemü oltalommal vagyok egyéb országimnak, azonképen ezeknek is leszek, kik olyan adó-adó jobbágim; azt kevánom, hogy ezek is olyan csendességgel és békességgel megmaradjanak. Miképen az én Istenben nyugó atyám adta volt az athnámét, azonképen én is utonnam adtam és erősítettem, így, hogy ha ezen hivségvel ez erdélyi vajda és az urak azon szolgálatba megmaradnak és külömben nem cselekesznek, innét is az a birodalmoknak és országoknak soha semmi bántások nem leszen. Az szokott adót minden esztendőn idein beküldjétek. A mi módon István király birta, ez is bírja; mint az én atyám adta az iluyes athnamét és fogadásokat tett volt, azonképen én is fogadom, hogy Halál bég írásának kivéle szabadon bírja. Az én parancsolatom és athnamémnak kívüle semmi ne legyen. Ez athname-levélnek minden meghigyjen. Konstantinápolyba költ.“ *) “ SZALAY LÁSZLÓ. *) Az egykorú hivatalos fordítás egyik példányából, melyen e jegyzés olvasható: „Interpretatio litterarum atrname posteriorum. caesare Amurate III. Amiratchiaus attulit 5. Februarii 1576.“ *) János Zsigmondot érti, fogékonysággal bir vagy legalább tartósan nem tud mellettök hevülni; perezre lelkesülhet tőlük, de aztán a mindennapi élet gondjai háttérbe szorítják s a tétlenség, mely eleinte néma elvharcz vala, utóbb szokássá válik, s akkor minden jelentőségét veszti. Véleményünk szerint pedig oda kellene hatni, hogy a politikai tevékenység, s a közügyek iránti részvét váljék szokássá, nem a tespedés, nem a politikai közöny. A mai kor mivelt s öntudatos nemzetei ne legyenek olyanok mint Noah apó, ki kényelmesen bárkájában maradt, addig várván, mig a galamb zöld gallyal tért vissza, annak jeléül, hogy az özönvíz elmúlt, hanem vessék magokat a tajtékzó árba, osszák szét erős karral az ellenséges habokat, keressék fel a partot, s törekedjenek feléje s ne várják azt, hogy a part hozzájuk jöjjön. Ha — miként Jeremiás Jerusalem romjain — néma borongással s keresztbe font karokkal ülnek reményeik omladékain, akkor ez által csak azt tanúsítanák, hogy e romokat többé fel nem építhetőknek tartják vagy legalább önmagukban nem éreznek erre elegendő erőt! Poroszországban úgy hisszük a sajtó felszólalásai hatni fognak, annyival is inkább, mert a kormány élén álló herczeg minden törvényes mozgalomnak szabad tért enged. Ha pedig Poroszországban ismét fürge politikai élet kezd fejlődni, nem lehet, hogy az kifelé is hatással ne legyen. A politikában úgy miként a természetben a légmérséklet gyorsabban, lassabban, de végre mégis egyensúlyba helyezi magát. Tanusitá ezt az 1848-ki év, s az 1858-ki talán, újra tanusitandja 10 cs. k. Apostoli Felsége f. é. jun. 11-ki legfelsőbb határozata által Gottschar János világi áldozárt, gymnasiumi igazgatót Unghvárott, iskolatanácsossá Magyarország számára a rendszeres javadalmakkal legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magyarországi cs. k. főkormány Mitterdorfer Ferencz végzett technikust a magyarországi építészeti hatóságok építésznövendékévé kinevezte. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsoni orsz. törvényszéki területen Moys István kineveztetett. Az ügyvédség ideiglenes gyakorlására a pozsoni országos főtörvényszék területén Kamánházy Károly kineveztetett, van nehéz, s annak elhibázása, hogy keveset mondjunk, írói tapintatlanságot tanusít. Érezte ezt a tisztelt tanár is, ki érezvén, hogy a tanulók ismeretkörén messze túlcsapong, hogy oly dolgokat penget, melyeket az ifjak alig értenek s igy, melyek őket igen csekély mértékben érdekelhetik, igy szól : „Ti, kedves ifjak! ha majd a jövő évek haladástok pályáján közelebb viszonyba (?) hoz benneteket Homérossal, tanulmányozzátok őt telketek egész erejével.“ Algymnasiumi keresztény ifjúságnak Homérosz tanulmányozását, mégpedig a lélek egész erejével, tán kissé mégis korán lenne; elégnek véljük annak egyszerű olvasását stb. a tanulmányozás majd az idősebb kor feladata leend. Az iskolai történelmi adatokéból fölemlítjük , hogy az érdemes sz.-ferencziek magukat azon kötelesség alól, miszerint a gymnasiumot 1747 ik év óta majd részben majd egészben ellátniok kellett, felmentetni kérték, minek következtében történt, hogy két világi tanár alkalmaztatott. Rendes tanár volt 6 (4 szferenczrendi áldozát, 2 világi), 2 melléktanár, rendkívüli tantárgyak: egyházi és műéneklés, franczia nyelv, rajz. Statisticai adatok : a tanév kezdetével bejegyeztetett 124; vallás szerint: rom. kath. 94, görög nem egyesült 4, héber 26; nemzetiségre nézve : magyar 74, német 2, illyr 18, szerb 4, héber 26; születésre nézve : szabadkai 94, vidéki 30; a tanév végén volt 114. A taneszközök szépen gyarapodtak; ezekre fordittatott összesen 454 ft 34 krppben, „mely költség felsőbb helybenhagyás szerint a város által évenkint segédtaneszközökre megajánlott 300 ftból részint a beiratási díjból fedeztetett.“ Iskolai programotok. XIX. „A szabadkai algymnasium 1857/s tanévi programmja.“ Frankl István görögnyelvtanártól „Akhilles jellemének széptani vázolata az Iliasból“ czimü értekezés áll a füzetke elején. Már maga a czim ellenkezni látszik az algymnasium föladatával, valamint az „állítólagos“ széptani vázolat meg nem felel az ilyanfokú ifjúság képzettségének. Nemcsak valamely tárgyat jól földolgozni, minden oldalról fölvilágosítani, stb. munka-s fáradságba kerül, s az előhaladott műveltség tanúbizonysága , hanem maga az alkalmas tárgyválasztás is vajmi gyak*) Az egykorú hivatalos fordítás minutájából. **) Deák fordítása Gerlach Istvánnak, a Pesti Napló olvasói előtt már ismeretes naplójában (Tagebuch der an die ottomanische Pforte abgefertigten und durch David Ungnad vollbrachter Gesandtschaft, Frankfurt 1674), a 145-ik lapon; egykorú hivatalos magyar forditása még nem kerülvén kezembe, ama deákhoz kellett folyamodnom. (Folytatjuk). Ezúttal szélszerünek találjuk még egy kedves gyermeket ajánlani a cs. k. izr. fömintatanoda figyelmébe: a magyar nyelvet. A bölcs kormány kimondott elve szerint, hogy minden koronaországban a hazai nyelvre elég gond fordíttassék, nem ártana több időt szánni rá, miután, habár csak a vagyonosak számára az iskolai idő egy órával megszaporíttatott, tökéletesen igazolva találnak akkor azon még a legkisebb falusi iskolában is példátlan eltérést, melyet a felebbi nézettel ellenkezőleg sehol sem tartanak többé követésre méltónak. Ez tán hathatósban segítené elő az eddigi eljárásból nagyon is világos igyekezetét: csak a vagyonosakat oda csalogatni, mert különben miért írattak be mindjárt a vizsgálat után gyermekek, majdnem másfél holnappal a rendes beiratási idő előtt, miért küldetett el a efolyt tanév alatt 45 gyermek, tán épen nem vagyonosok gyermekei lehettek. Valóban sajnos, hogy azaz egynéhány száz szegény zsidó gyermek vallására s jövendőjére nézve oly veszélyes térítő iskolát még szerencsének kell tekinteni, különben minden tanítás nélkül maradnának. Azelőtt mindenféle tanintézetekben találtak helyet, de a cs. kir. minta tanoda felállása óta mindenfelől csak oda utasittatnak, mert igen természetes azon közmeggyőződés, miszerint a m. kormány még a szegényekből is jó embereket akar nevelni. Nem kétkedünk, hogy őszinte szívből eredt véleményünk az illetők s e bajon segítni tudók füleiben nem fog pusztán elhangzani, azért is az iskolai ügyről folytatólag illőnek találjuk, végül a kereskedelmi akadémia helytelen eljárását szóba hozni. Nem tudjuk ugyan , minő minta után alakították alapítói, de ismervén a bel-s külföld intézeteinek javát, mindég magas fogalmunk vala akadémiákról, azonban az itteni nagy pompával kürtött kereskedelmi akadémia nagyon is igyekszik leszállítani egy ily intézetrőli magas véleményt, Lipcsében, Prágában, Bécsben s másutt 13—14 éves tanulóknál ifjabbat nem találnak éretteknek kereskedelmi akadémiára s nem is fogadják be, mig az itteni rendeltetéséről elfelejtkezve olvasás s Írásban gyakorlatlan 10 éves kisdedeket is méltóknak talál az akadémiai tanulók szerepére. Ez oly visszaélés, mely a külföldi előtt nevetséges, és az egész rendszerre igen homályos szint vet, azonban reméljük, hogy itt is az illetők a közvélemény által elismert nézetnek engedni fognak. (Beküldetett.) Tegnapelőtt reggeli 9 órakor ment végbe a budai tábormezőn a fegyvergyakorlatok alatt minden évben szokásos nagy egyházi diszelgés, melyre mindkét helyőrség ki volt rendelve, a jelenleg a környéken állomásozó csapatokkkal együtt, melyek az isteni tisztelet után mindnyájan elléptettek Albrecht Főherczeg-Főkormányzó ur Ő császári Fensége előtt.Ő császári Fensége erre délben Kassára utazott el. A pozsoni cs. k. kath. gymnasium szegény tanulóinak gyámolitására egyesület van alakulóban, melyre már eddig elő igen szépen gyűltek az adakozások. Az ekkép biztosított tőke 1833 ft 24 kr ppben, melyből kamatokban az évenkint kötelezett ajándékokkal együtt 168 ft esik a nevezett czélra. — Beszterczebányán m. hó 31-én a zólyomi esperesség egyházi gyűlést tartott, melyben egy ideiglenes négy osztályú algymnasium és alreáliskola alapítását határozták el, mivel lassanként egy derekas tanerőkkel ellátott felső gymnasiumot szándékoznak állítani. A szülők egyszersmind értesíttettek, hogy az iskola azon karban van, miszerint egy jó tápintézet is létesíttethetik olcsó jó élelmezést óhajtó növendékek számára. (B. H.) Meghívás. A felső Tisza vidéken, egy gazdasági egyesület felállítására, a felsőbb engedély megadatván, az alapszabályok megalapítása végett Nyíregyházán f. h. 20 dikán délelőtt tartandó gyűlésre, a t. e. földbirtokos és gazdaközönséget tisztelettel meghívjuk. Varsány, septemb. 7. 1858. Gr. Degenfeld Imre, Lónyay Menyhért. — Lapunk tegnapi számában „P. M.“ ur a magyar iparos osztály buzdítására egy felhívást intéz, melyben sok a jó akarat. A felhívás czéljánál fogva szívesen nyitottuk meg lapunkat e felhívásnak, de szükségesnek látjuk, hogy annak számtalan tévedését kiigazítsuk. E szándék mellett csonkítatlanul közölte lapunk a felhívást, habár az viszhangozza mindazon alaptalan vádat, melyeket némely continentális lapok az angol alkotmány és aristokratia ellen koronként forgásba hoznak. Azt mondja, hogy „az egész ország kizsákmányoltatik az angol aristocratia által,amely „pénzerejénél fogva“ uralkodik. Mintha az angol aristocratia kebeléből válnának ki a nagy bankárok! Legnaivabb azonban az a vád, hogy „az angol aristocratia elzárni törekszik a polgári elem elöl az utat, melyen ez magát kitüntetheti.“ Még egy évtized előtt, mikor a hírlapírók az angol alkotmány fényoldalai előtt sem hunytak szemet, épen azt hozták föl ez alkotmány egyik előnyéül, hogy a szerint egy polgári származású ügyvédnek nyitva áll az út a gyapjúzsákra, s egy takács fija (Peel) miniszterelnökségig emelkedhetik. S ami különösen a tudományos pályát illeti: nem tudja-e P. M. úr, hogy Macaulay előtt közelebb épen az írói érdem nyitotta meg a lordok házát ? Nem tudja-e, hogy Anglia számos tudományos egyesületét épen az angol aristocratia bőkezűsége tartja fen ? Fogadni mernénk, hogy az a „Society of Arts“ is, mely a P. M. által méltó dicsérettel említett munkásokat megjutalmazta, az angol aristocratia alanyainak köszöni főleg fenállását, s alkal- Magyar könyvénél. 348-50. Jósika Miklós beszélyei és kisebb regényei. Új olcsó kiadás. Pest 1858. Heckenast Gusztáv tulajdona. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Ára egy-egy kötetnek 30 pkr. Élet és Tündérhon. Kisebb regények. Irta Jósika Miklós. Harmadik kiadás III. Részben. 1 ső rész 170.1. II. rész 166.1. III. rész 172. lap. 351. Hétköznapi könyvtár. 8. szám Ismerettár a magyar nép számára. Második kötet. III-ik füzet. Pest 1858. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. 8-rét 257—480 1. Előfizetési ár 2 pft