Pesti Napló, 1858. november (9. évfolyam, 2619-2642. szám)

1858-11-19 / 2633. szám

1­ 247—2633. 9-dik évf folyam. N­APLÓ. Pomunkatára b. Kemény Zsigmond. Szerkesztési Iroda: t Egyetem-utcza 8-dik szám, T-ge emelet. lmp szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Ferencziek terén 7-ik számi földszint A tag anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás, fürd­! panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Vidékre Évnegyedre . 1 .­­ Félévre..................... 11 frt Előfizetési postán 6 frt pp. feltételek: Pesten, házhoz hordva: évnegyedre . . . frt — kr. pp. Félévre . . . » frt 80 kr. pp. Félévre.................... 11 frt pp. | '______ . . ____________.. Qintafm&ncak «UI« • 6 hasába petit sor 1-sz. hirdetésnél 7njkr. Bélyege J­ull UCllUCUj CR. "!]«• • külön SOajkr.K­agán vita 4 hasábos petit sor 25ujki 1858. Péntek, nov. 19. Távirati tudósítás a bécsi börze árkelejéről november 18. 1858. Érték Pénzb.­ Érték 4%-e* met. 8%-es met. . • ■ SV»%-8* met • IV«-©» met. . . 9%%-os bankó 5%-os B sorozat . . . 5%-os lombard velenczei 5%-os nemzeti kölcsön . 5%-os als. auszt. urb k 3%-os magyar és gall. 5%-os erdélyi urb. k 5%-os sopronyi . . . 5% en sorsolhat.gloggniczi 4%-es pesti . . . ..­­. M 4%-es majlandi . . ■orgjegykötelezvény. 1884-diki . . . . . 1889-dik! ................... 1864-diki ..... jPénzb.J Érték jPénzb.l Érték Bukaresti 31 napra fri Stambul . • , . Frankfurt 3 h. múlva f. Hamburg 3 -. „ Livorno ,. . ■ jArfi London, Milano . . . Pária . . ...... Pénzérték (valuta). Vert arany.................. Szélarany . . . . L Napoleon d’or .... Souverain d’or .... Orosz imperiale.... P. Fridriach d’or . . . Angol Souvereings . . . Pária, nov. 16. 4V.V. rente . 3% ..... London, nov. 16. 8%Cons. Pénzb. 14.80 586.85 77. 10 102. 50 100.30 40.65 4.85 4. 86 6.30 14.28 8.40 8.75 10.48 98.— 73.70 98 VALUTMENETRE. INDULÁS. Bécsből—Pestre. 6éra 30 p.r.,és 7 ó. estre. Bécsből—Győr—­Uj-Szőnyre : reggeli 8 órakor és 4 6. 40 p.­­­l. Pestről—Szegedre: 4 ó. 15 p. d. u., 5 óra reggel Debreczenbe: 4 óra 15 p. d. u., 5 ó. reg. Nagyváradra : 4 ó.15. p. d. u. 5 ó. reggel. Szegedről—Temesvárra: 11 0.34 p. ájj., 2 ó. a­­. Temesvárról—Bacsásra: 4 ó. 22 p. reg., 7 ó. 42 p. e. Nagyváradról—Pestre: 9 ó. 41 p. r. Debrecsenből—Pestre : 11 ó. 17 p. d. e., 9 ó. 53 p. a. Baziásról—Temesvárra: 2 óra 25 p. d. u. Temesvárról—Szegedre : 7 ó. 54 p. e . és 6 ó. 10 p. r. Szegedről—Pestre: 1 ó. éjjel, és 12 óra k. délben. Pestről—Bécsbe: 9 óra reggel, 9 óra 25 p. estre. Uj-Szőnyból—Győr—Bécsbe : 2 óra 5 p. délután. Győrről—Bécsbe: B ö. 37 p. d. u. 5 ó. 48 p. reggel. Szolnokról—Pestre : 3 ó. 46 p. reg., 4 ó. 2 p. délután. Szolnokról—Debreczenbe : 10 ó. d. e., 9 ó. 28 p. este. Szolnokról—Aradra: 10 ó. 33 p. d. e., 4 ó. 15 p. d. u. P.-Ladányról—N.-Váradra: 1 ó. 15 p. d. u. Aradról—Pestre : 9 óra 26 p. d. e. Aradról—N.-Váradra : 3 óra 50 p. reggel. Püspök-Ladányról—Aradra: 1­0. 8 p. délután. Dunavizállás. Pesten: nov. 18. 5‘ 8" 0"' 0 felül. Búza, marosi • „ bánsági r „ tiszai . „ bácskai. „ fehérvári » ■ “­ Hétszeres . r. Bozs . . . .­r ....uj Alps............ Zab..............r. . ..... uj Kukoricza . . Köres .....' Bab . ... tavaszi repcze káposzta rep. Is6—87 *85 -6% 16—97 -----84 84—86 83—85 78—79 77—79 76—78 65—69 65—68 43—46 80-81 80-83 87—89 3 85 3 57 3,50 3 67 8 57 21 3 1,96 2 — 1 75 3,95 MM •0*0 A pesti gabonacsarnok bejegyzett árai nov. 18. mérő!Suly. | auszt.érték. Font. |GT115|fintrft.|kr­o e " SS* 33 Államkölcsön. 5%-os metalliqaeB 4*/s°/»‘eB m0t- • • * 86.10 68. 51. 50 48. 20 17.­­ 61. 25 95. 50 98. 70 86. 25 96.­­ 84. 25 83. 50 96 97 96 95 115.15 Trieszt kölcsön . 100 frt 116. 70 Comp.-Bentpapirok . . 16. 75 Eszterházy 40 ... . 81. 90 Salm. sorsjegyek . 1 . 44.10 Pálffy ...... 40.20 Genois....................... 39. — Clary bg . ..................... 38. 30 Windischgrätz bg 27. — Waldstein gróf ... 27. — Keglevich gróf ... 15. — V­asúti érvények. Éjszaki vasút . . . . 1728. Állam­vasút . . . 265.10 Államvasúti certific. Linca-badweiai . ... Lombard-velenczei . . 127.50 Erzsébet nyűgöti pálya 90. 30 Tiszai pálya . . .1 . Ferencz József keleti pály. 68. 20 Pardubiczi vaspálya . 189. Keletgalicziai . . .­­ , Iparrészvények. Bankrészvények . .. . 985.­­ Bankcertificat Hitelintézet...................245.20 Escorite-bank .... 549. _ Lloyd részvények. . . 325­. — Dunagőzh. részvény. . . 539._ „ 13-ki kibocsátv. Pesti láncshid ? J . 305. — Bácsi gőzmalom . . 410.— Elsőbbségi kötvények. 5*/o Lloyd . 1 . . . . 89.— 5% Éjszaki vaspálya . 89.30 5% Gloggnitzi . . . . 87.15 S*/n Gőzhajózási ... 90 80 Államvasut . 500 franc. 265.10 Lombard á 275 lira . . Váltó (devisek). Amsterd.­t hóra !.. . . — 1 Augsburg oso . . . .. ,87.10 4 — 3 80 2 110 2 10 12 Magyar Gazdasági Egyesület, Pest, nov. 18. A folytatólagos közgyűlés ma igen érdekes vitával indult meg a jövő évi kiállítás felett, mely közben örömmel tapasztalták az ifjú aristocratiát nem keve­sebb ügyszeretettel, mint szakismerettel felszólalni. A megállapodás abban történt, hogy jövő medárdvá­­sárkor gépkiállítás és verseny fog tartatni, a kivitel az illető szakosztályra bizatván. — Ezután felolvasá Szabó József úr Békés megye geológiai ismertetését, s mind az előadó úrnak, mind Wenk­­beim­ b. és más birtokosoknak köszönet szavaztatott e tudományos dolgozat előmozdításáért. — Miután végre a szőlőiskola és kert ügyében az igazg. választ­mány indítványa elfogadtatott, — a hevesmegyei gazd. egylet által Gyöngyösön rendezett kiállításra képviselők neveztettek Szapáry Gyula gróf, Or­czy Felix b., Bit­tic­h Elek, és Gyürky Antal urak személyében. — Ki volt ez alkalommal a te­remben állítva, s közméltánylatot nyert a vaska­pui cataraktának plastikai mintája, melyet Dinelli Alfons derék hajóskapitány saját gon­dos mérései szerint a legpontosb részlet-arányokban készített, s mely a Duna szírt- és szikla fenekének e veszélyes helyen legtökéletesb képét adja. A magyar ló a Tisza partján. Tiszafüred, nov. 18. Széles Magyarországon szépen lobogtatják az elő­­haladás zászlóját. Szellemi és anyagi jóllét e kor szemlélődésének kitűzött tárgya. Tanodai és gazda­sági ügyek egyaránt annyira megvitattalak, hogy utóvégre is inkább az impracticitás bágyadt hatal­mától, a szobat­dósság szőrszálhasgató viszketegsé­­gétől kell félnünk, mintsem az idiotizmustól. Legközelebb Barey lószédítési modora volt csaknem uralkodó hang­­ az európai napi saj­tóban. Bámulták az ügyességet, miszerint a legszila­­jabb lovat is csakhamar bambává, és szamárszeliddé lehet tenni.... De arról egy hang sem emeltetett, hogy hát a szegény szelíd párát miként lehetne, és kellene egy kicsit megszilajítanunk ? Pedig szerintem a magyar alföldi ficzkónak nem az első,­­ hanem ez utósó modorra van legnagyobb szüksége. Mindjárt megfejtem a problémát. Tíz éve, hogy a gondviselés a Tisza partjára vetett. S tíz év óta őr­szemmel kisérem anyagi tételünk egyik legfőbb té­nyezőjének — a lovaknak tenyésztési modorát; s úgy találom , hogy ez széles e világon nem a leg­rosszabb, de úgy­szólván — semmi, legalább itt, Ma­gyarországnak közepén, a szarvas és szarvatlan mar­hák hazájában. Menjünk végig a Tisza két partján, s látni fogjuk,­­ hogy itt 11—12 markossá törpitelt, sovány, szá­raz, görbe és minden tekintetben elsatnyitott lovacs­kán túrja a kövér alföldi ember szántóföldjeit, és szerzi be mindennapi kenyerét , mig a hegyvidéki nép szép, nyúlánk és erős fogatával büszkélkedve vágtat végig az utczán. .... Mily ellentét e két nép között, melynek ugyanaz a vér habzik szivében!­­ Ott, hol a szűk legelők miatt — markából eteti mar­háit a szegény ember, — fényes szőrű, magas és kö­vér lovakon szántanak , s itt, hol végetlen puszták hasig érő legelőjében barangol a ménes,­­ összesült, apró gebeket nyakgat az ember, ez a kegyetlen zsar­nok minden mezei munkában ! Mi ennek az oka ? Mi idézi elő e bosszantó satyrát­ mi ezeknél, szerencsés marhatenyésztési helyzetünk kigúnyolá­­sára ? Talán a légben rejlik az állati elsatnyulás­­nak magva ? Vagy talán a füvek és mezők nem tar­talmaznak annyi erőt, a­mennyi­t szegény állatok testi kifejlesztésére szükségeltetnék ? .... Ez egyik sem ok. Képünknek a lovak s általában — a marhák iránti szeretetlenségében, vagy helyesebben : a nép­nevelés hiányában fekszik az egész titok. Indolensek, tunyák, restek és lelketlenek vagyunk. Az alföldi ember az egész teleltetés ideje alatt soha meg nem vakarja, meg nem keféli és tisztítja lovát. Reggel és este egypár öllel elébe dobja a takarmányt, aztán lefekszik. Végre kialuszsza ma­gát. Kern gondol vele, vájjon tele ette-e magát a ló, vagy sem? Vájjon megette, vagy láb alá taposta-e takarmányát állat vagy sem ? Mindegy!­ó kútra harczolja, ott egypár vödör vizet vályújába önt, s iszik vagy nem iszik? az megint csak mindegy ! Végre beköti a jászoly mellé, hogy ott éhen szomjan kérődzzék. S ez igy megy kora ősztől késő tavaszig. Tavasz­­kor, midőn a pacsirta énekel, 3—4 kisoványodott, ki­áradt gebét az eke elé fog (közbe legyen mondva : e l­egény állatoknak olyan nagy szőrük van, hogy nem t­udja az ember, ha nem bundát terítettek-e rájuk? s­­ ingadozó léptekkel haladnak előre, hogy majd a ,­­ ,és elviszi őket!) és szánt, de oly keservesen, hogy­­­em tudni, melyiket szánjuk inkább : a lovat- e, mely minden perezben a megszakadás szörnyű kinjának an kitéve ? vagy pedig az embert, ki az ostorforgat­­ isban, vagyis a lovak verésében véres verítéket sz­­ül ? — Végre ily óriási kínlódások közepett felkar­olja földjeit, elszórja azt a kevés magot a földnek ilszinére, a varjúk és égi madarak számára, és ki­ölt, kiállott, végképen lejárt lovait kicsapja a szél­ek, a legelőre. — A legelőn legjobb esetben is csak megmaradhat ez árva jószág, de feljavulni és csikót évelni teljes képtelenné válik. Maga is csak lézeng, mint az árnyék ; hát a csikónak, mely alatta húsul, hogy adhatna táplálékot ? Tessék megnézni alföldi v­agy jobban mondva: tiszamelléki méneseinken a sikókat , olyanokul fognak azok feltűnni, mint egy­­egy keztyű, vagy a jobbak már egy egy mészáros ku­­yával vetélkednek nagyságra nézve. Megtörténik azonban, hogy e szomorúan teleltetett ménesből egy­két fiatalabb és erősebb ló simulni kezd, arasznyi szőrét levetkőzni kezdi a fris­ség, fris ital és jó legelő következtében, de fájdalom s ezek többnyire vértá­­l­lyog martalékaivá lesznek, a sebes hízás kutyák ét­keivé érleli őket, vagy ha épen ebből kigázolnak is . A tisztátalanságnak rendes következménye, a rüh, e ragályos és veszélyes bőrbetegség annyira elcsigázza, hogy egész évig alkalmatlanokká lesznek minden erősebb mezei munkára. És e vétkes indolentia, e lelketlen eljárás, bár ne­vessen ki a világ, én azt mondom, hogy anyagilag és erkölcsileg koldussá teszi a népet. Mert a mely nép szántóföldeit jól művelni nem bírja, annak szántóföl­dei a mindennapi kenyeret meg nem teremhetik ; a­mely nép a lóra és ruhára valót nyomorék lovain fu­varral be nem szerezheti, annak vagy rongyosan kell járnia, vagy pedig lopni fog, hogy szükségeit mégis némileg fedezhesse. Sőt még ennél is tovább megyek, és azt mondom, hogy a mely ember előbb a teleltetéssel tulajdon­­gás marháját csonttá és bőrré aszalja, később pedig az elerőtlenedett barmot azért, mert az ő gondatlan­sága miatt a munkát nem bírja, s­üti, veri, csapja és minden nemével a kínzásnak, minden irgalom és kegyelem nélkül elhalmozza, még akkor is, midőn már erőtlenségében a földig rogyott, abban lassan­­kint elhal, kialszik minden nemesebb érzés; s az elvégre saját embertársát, tulajdon testvérét is ek­ként lesz képes kínozni. Egy szóval, a mely nép iga­vonó marháját kellően nem ápolja, az koldus és sze­gény, tehetetlen s végre gonosztevő. És én e meggyőződésben felhivom e hazának minden lelkészeit, néptanítóit, elöljáróit, minden okos embe­rét, a népek bölcseit és véneit, hogy a lótenyésztés hajlamát, szükségét és hasznossága iránti meggyőző­dést népeik szivébe importune, opportune beoltani leg­szentebb hazafiai, és emberi kötelességüknek tartják. Nem bánom én, ha idegen vérrel nem nemesítjük is a mi apró, keleti fajta lovainkat; csak ezeknek viseljük gondját, s csak ezeknek kifejlődését segítsük elő gondos ápolással. Kell-e a föld hátán e kisfejű, nagy, kidüledt sze­mű, vékony lábszárú, karcsú derekú, és mint a sebes szél, olyan menészt magyar lónál szebb, futósabb és erősebb ló ? Ne Rarey szeliditési modorát használjuk mi ezeknél, hanem inkább ellenkezőleg neveljünk fris, eleven lovakat, a­melyek eddigi emelgetős lo­vainktól nagyon is el fognak ütni. S ne féltsük mi a magyar ficzkót: a­nélkül, hogy valami Rarey féle pi­­rulával kellene lovát traktálnia, felül az annak a há­tára, és ha kell, tarisznyára szedi hátáról a csillagot, beéri vele az ellenséget, s amolyan nehéz mecklen­­burgi vagy holsteini lovas katonát csak hamar le is nyargalja. Meg kell vallanom, hogy a lótenyésztés előmozdí­tására a divatba jött lóversenyek is hathatnak egy bi­zonyos mérvig, de ez még nem minden,­­ legalább nem az, a­mit én akarok. Mert az én tervem szálai nemcsak odáig nyúlnak, hogy tehetősebb parasztok egy két csikót felnevelvén, s egy pár köböl zabbal meghizlalván, — oda menjenek a lóverseny pálya kö­rébe, s ott kövér csikóikat fitogtassák; hanem én azt óhajtanám , hogy a népnek 99/106 része, tehát — mondhatni — az összes, de szegényebb nép is minden lóverseny nélkül önmaga, és lova iránti szeretetéből, anyagi és erkölcsi jólétének szempontjából — becsü­letesen nevelje, tartsa és istápolja azon állatot, mely érette szenved. Azt szokták mondani , hogy a lótartás, a pontos gondviselés — fele az abraknak. Igaz is, hogy a mely lónak gondját viselik, abrak nélkül is szebb, simább és vndorabb, tehát alkalmasabb is a munkára, mint az, melyre abrak mellett legkisebb gond sem fordit­­tatik. Azért én, ha egy szekérbe oly nyomorúságos lo­vacskákat látok befogva, melyek még augusztus de­rekán sem vetették el a téli szőrt, —­elfordulok, nem akarom látni a lovakat sem, melyeket sajnálok, de gazdájokat sem, a­kire haragszom. Valamint megfor­dítva : nagyon gyönyörködöm benne, midőn egy pa­rasztlegény szépen kitisztított, csengős négy lovat hajt el mellettem. Nekem az a beduin, ki lovával együtt lakik, ki lo­vának saját harapás kenyerét odaadja, s ki lovát úgy nézi, mint szemefényét, nekem az a beduin, mon­dom, úgy tetszik, hogyha egy olyat meglátnék,­­ azt a kezét csókolnám meg, melylyel a lóvakarót tartja. Egykor egy érzékeny esetnek voltam szemta­núja. Láttam, hogy egy szerencsétlen fiú a törvény szigora által börtönbe hurczoltatott. De mielőtt a bör­tön ajtaját rácsukták volna, oda ugrott a szekérhez, két szép lovának nyakába borult és keserves könyhul­­latások közt búcsúzott el tőlük. No, gondoltam ma­gamban, e fiúnak jó szive van, és én, ha biró volnék szelíden ítélnék fölötte. Nem is csalatkoztam. Csak hamar ítélt a törvény-------és ő ártatlannak nyilvá­níttatott. ..----------------------------------------------------N. Azt szokták mondani , hogy a jótartás, a pontos i­vánné aszszonyság és Kárász kisasZSZonyok becses anné aszszonyság és Kárász kisaszszonyok becses tállitmányukért, mely kiállitmány egyaránt jelesen épviseli a kert és házi gazdaság haladó iparát és a ői gazdasszonykodásnak követésre méltó például­zolgál. 5. Kappel Frigyes ur szabályosan rendezett mezei s kerti gazdaság kiállított jeles csoportjáért. 6. Kreutzberger Ferenczné asszony Szegedről, lelgazdasági tárgyak csoportjáért. 7. Szegedi Kik­t­or Jász-Berényből, kert- és ház­­artási csoport kiállitmányáért. 8. M. b. Prónay Gáborné asszonyság fris és szám­­­olt gyümölcs különösen remek kiállitmányáért. 9. Kovács József bátorkeszi lelkész ur rendezett gyümölcs kiállitmányáért. 10. Vitái Alajos ur jeles gyümölcseiért. 11. Kandó József ur jeles gyümölcs kiállitmá­­nyáért. 12. Somogyi Károly ur remek Winter parmain al­májáért. 13. Walther János ur rendezett gyümölcs kiállitmá­­nyáért és különös elismeréséül azon fáradhatlan buz­­góságának, melynélfogva a gyümölcstenyésztési ipart a nép közt terjeszti. 14. Bük László ur és gyümölcsfajok felkereséséért és ezáltal hazai pomologiánk alapja megvetésénél szerzett érdeme elismeréséül a jelen kiállítás legér­dekesebb tárgyáért. 15. A m­­óvári felső gazdasági intézet tanulmányos kiállitmányáért. 16. A nagy­kőrösi iskolákért terménycsoportjáért Sebeszta János intézeti kertész ur ügyessége elisme­réséül. 17. Majer István kürthi plébános ur kitűnő kert­gazdasági csoportjáért 18. Mittermayer Frigyes ur kiállitmányáért, külö­nös tekintettel a zsizsiktől ment borsójáért. 19. Mayr Károly ur nagyszerű magkiállitmányáért. 20. Holtgy Miksa ur sokoldalú kiállitmányáért, azon buzgalma méltó elismeréséül, melynélfogva az alsó néposztálynál a kertigazdaság fejlesztése körül fáradozik. 21. Jármay Gusztáv ur átalán elismert jelességü oltóviaszk készítéséért. 22. Sztraka Károly b.-csabai tanító urnák váloga­tott almáiért. 23. Kern Józsefné szabadalmazott vasbutorgyár tu­­lajdonosnéjának a kiállított kerti és szobabeli vasbu­­torokért. 24. Vereczki Mihály pestmegyei czinkotai féltel­kes gazdának az általa kiállított óriás tökért. (Vége köv.) Hivatalos hirdetések kivonata. A „Budapesti Hírlap" 264 számiból (nov. 18). Földtehermentesités: Popovics Vazul neje szül. Gorzo asszonynak rákócsi, Berzsenyi Antalnak kis­­guti, Szarka Ignácznak sornosi urb. birtokaik után járó kárpótl. tökére nézve az igények bejelent. jan. 10-ig, tárgyal, hónap febr. 10 ke a beregszászi cs. kir. megyei tszéknél. B­i­r­ó­i­­­a g árvereztetnek: Szikszón Somo­gyi Endre hagyatékához tartozó Bakta helység határá­ban fekvő 106 számú 1479 pítra becsült ház, továbbá, szántóföldek, szőlők, rét, erdőhaszonvétel, regáléjövede­lem, ökrök, szekerek és juhok árv. dec. 29 én a szikszói szki­óhivatalnál. — Ura községben Uray Menyhértnek 106 hold szántó és 43 hold kaszálóföldje, becsülve 8230 portra, árv. nov. 3- án a szatmári cs. k. megyei tszék által. — D. Földváron Szolovics Jánostól lefoglalt 1976 számú 440 portra becsült ház árv. dec. 14- és jan. 17-én a d.földvári szbiróság által. —­ N.­Démen Szalczer János hagyatékához tartozó 117. számú 200 pfrtra becsült ház árv. dec 11- és jan. 10-én a pápai szolgabiróság által. — Pécsett Papp Ignácznénak 175 pforintra becsült szőleje árv. dec. 16- és jan. 17-én a pécsi cs. kir. megyei törvszék által. — Díszeiben Szabó Gábornak 140 pftra becsült hagyatéki háza árv. dec. 3. és jan. 2-án a tapol­­czai szolgabiróság által. A „Tem­esvarer Zig" 263. számából (nov. 16.) Csőd nyittatott: Balássy Kálmán lippai la­kos összes vagyona felett. A követelések bejelent. jan. 15 ig a lippai cs. k. járásbíróságnál. Perügyelő Prepeli­­czay Albert ügyvéd. Biróilag árvereztetnek: Újvidéken Heinz Péter lakatosmestertől lefoglalt 880 számú 5018 pftra becsült ház árv. dec. és jan. 29-én az újvidéki cs. k. ke­rül. tervszék által. — Újvidéken Gruber Magdolnától lefoglalt és 5575 pftra becsült 65 hold szántóföld árv. dec. 30. és jan. 31-én az újvidéki cs. k. kerül. tervszék által Gazdasági és kereskedelmi szemle Pest, nov. 18. A jelen pesti vásár alkalmával is tapasztaltuk, mily kevéssé lehet az időjárásban bízni. Mert a pesti vásároknak azon sorsa van, hogy a legbizonyosb változatosságú évszakokra vannak kitűzve, márciusra, az ominosus medárd napra, s no­vemberre. Az idén szép napok kecsegteték a lipótvá­­sárt, de hamar zordon időre fordult, és Csak ma kezd kissé derültebb lenni, midőn a vásár elmúlt. S meg­lehet, hogy e mostoha idő nem volt minden hatás nélkül a vásár lefolyására. Annyi azonban bizonyos, hogy mind közművekben, mind mezei terményekben a jelen vásári üzlet és forgalom eredménye minden várakozáson alul maradt. Feltűnő különösen, hogy a ruhakelmökből már pár év óta csak a középszerű ol­csóbb kelendő. Finomabb, drágább áruk eladatlan maradtak. Nem tudni, vájjon ez a csökkenő vagyo­­nosság, vagy a növekedő bölcseség eredménye-e? Egyedül a gyapjú képezett ezúttal is kivételt, mely folyvást élénken s emelkedő áron kér. Részle­teit a vásárnak a közelebbi napokban közlendjük. Temesvár, nov. 12. Búza 2 ft 15 kr­­ 3 ft; két­szeres 1 ft 54 kr; rozs 1 ft 30 kr; árpa 1 ft 30 kr; zab 1 ft 18 kr; tengeri 1 ft 17 kr pp. pozs. mérő. Bécsi pénzcsarnok, nov. 17. A bécsi „Börzen und Handelszeitung" mai számában szokatlan nyíltsággal a következőt írja : „A mi börzénk még mindig nem képes azon pangásból felocsúdni, melybe egy idő óta sülyedve van.­­ A legcsekélyebb javulás is azonnal reactiót hoz magával; s habár végre a főpapiroknak átmérőleges árfolyama folyvást uganaz marad is, mindamellett a mindennapi­ kisebb nagyobb varia­­tiók, mik úgyszólván minden indok nélkül, némely matadorok szeszélye által előidéztetnek, kimerítik a kis üzérek erejét, mi már magában elég akadály a börze felelevenedésére." Mert természetesen a sok apró papírjátékos és nyereség­hajhász szolgál a börze emberek táplálékául, s a kézműipar és mester­ségek üzletéből nevezetes sommákat pénzüzérek zse­bébe sodor. A hitelrészvények ma is csak 242 körül forogtak, s a váltó escompt­rozás véghetetlen nehéz volt, mi nagy pénzszükségre mutat a bécsi pénzcsar­nokon. A magyar kertészeti társulat alakuló köz­gyűlése alkalmával rendezett kiállítás bírála­tával megbízott bizottmánynak jegyzőkönyve. 1858-ki nov. 13-kán. Jelenlevők: elnök Eötvös József, bizottmányi tagok: Érkövy Adolf, Bátay Gábor, Kovács Gyula, Kubinyi Ágoston, Nagy István. III. Dicsérő oklevéllel megtiszteltetni ítéltettek: 1. Vandrák Soma ur bronzmives remek öntött ur­nájáért. 2. B. Podmaniczky Lajos ur 123. faj burgonyáért. 3. Gleviczky Sándor ur Kassáról páratlan jelességü kertgazdasági terményeiért. 4. A gödöllői csoportban mind a négy kiállító Sztupa György, Tarczaly Sándor urak, Gyárfás Ist­

Next