Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)
1860-03-02 / 3016. szám
lépni. Sajnáljuk, hogy bővebb értesülés folytán a fentebbi tudósítást kénytelenek vagyunk oda módosítani, hogy a város községtanácsa igenis megajánlotta a nevezett telket am. Akadémia számára, de — kissé borsos áron. — Átveszszük a „Pesti Hírnök“ mutatványszámából a nemzeti színházi nyugdíjintézet következő rövid ismertetését. „Ez üdvös intézet az 1852-ben megerősített alapszabályok szerint alakulva, a nemzeti genius szellemében önkénytes adományokból létesült, s ma már 70,600 frtnyi tőkéje van, ide nem számítva Rhédey Lászlónak mintegy 20 ezer forintra mehető hagyományát. A tőke gyarapítására van az önkénytes adományokon kívül megalapítva 2°/0 a nemzeti színház nyugdíjképes tagjainak rendez fizetéseiből (circa 2300 frt), továbbá évenkint 2 nyári, és 2 téli jutalomjáték jövedelmének fele (circa 500 frt), valamint a vendégek dijas tantrémjeik, és a büntetések után járó jutalékok (circa 1500 frt); e két utóbbi jövedelem azonban a tőkéhez csatoltatnak. Az intézet fölött Ürményi József kamarás aröliga elnöksége alatt külön bizottmány őrködik, melynek lelke Vezerle János, azon nemes hazafi, ki mind ez intézet pénzeit, mind a nemzeti színház gazdasági igazgatóságát, minden dij nélkül, ritka ügyszeretettel kezeli. A bizottmány jegyzője Feleki Miklós színész, 210 frtnyi fizetéssel. A cseléd 63 frtot kap. E takarékos kezelés mellett az intézet czélja nyer. Az intézet tettleges nyugdíjasai : Szilágyi Pál 630 frt, Balog István 453 frt 60 kr, Kovács Mária 604 frt 80 kr, Telepy György 630 frt, László József 840 forint, Siroki Károly 302 forint 40 kr , Fügedi Katalin 184 forint 80 kr , Egressy Gábor 840 forint, Lendvay-Latkóczy Anna 480 forint, Petron János 245 írt, Fáncsy Lajosné 220 írttal. Ehez járulnak gyakori segedelmezések a lehetőséghez képest a nyugdíjazottak, s nejeik és árváik számára. — Ez intézet kétségkívül a közönség szakadatlan részvétére s jótékonyságára számolhat.“ — A „Vasárnapi Újságban“ érdekes részleteket találunk a hazafius adakozások történetéből. Nagy-Enyeden, a sokat szenvedett s még mindig az 1849-ki dúlás következményeit sínylő városban, febr. 11-én volt a tímárok rendes „czéhváltozása“. Ez alkalommal valaki elmondja, hogy most annyi alkalom nyílik, a hazafiság szent érzetét a hon oltárán bemutatni: itt az erdélyi Múzeum, ott az Akadémia palotája! Elmulaszthatjuk-e mi is, az említett intézetek javára tehetségünk szerint befolyni ? A szót nyomban követi a tett, s akik, nehéz magánkörülményeik daczára is, megemlékezének a nagy hazafias czélokról, azok nevei itt következnek: Veres Zsigmond 2 ft, Keresztesi József 2 ft 50 kr, Angyalosi Ferencz 2 ft, Tóth Gáspár 2 ft, Fodor Miklós 2 ft, Incze Sámuel 2 ft, Barát János 1 ft, Fodor Károly 1 ft, Ambrus József 1 ft, Csíki János 1 ft, Székely István 50 kr, Vas Sándor 50 kr, Eszéki Sámuel 1 ft, Tót Sámuel 50 kr, Glater Lipót szappanos 2 frt, Herberger Ferencz pogácsás, mint vendég 1 ft, ifj. Angyalosi Ferencz segéd 1 ft, Szente Boldizsár segéd 1 ft, Veres Miklós tanoncz 1 ft; ezenkívül a czéh ládájából közakarattal adatott 9 ft, összesen 34 ft o. é., melynek fele az erdélyi Muzeum, másik fele a m. Akadémia palotája számára küldetett el. — Erdődön (Szatmár) egy közkedvességben álló úriembernél estélyre jő össze néhány jóbarát és ismerős. A vegyes ajkú kisded társaság csakhamar otthonosan találja magát ; a jó kedv dalban tör ki. Felszólítják az egyik szatmári vendéget, Vajai Gábor urat, hogy énekelje el a „Szózat“-ot. Ez csak azon föltét alatt ígéri ezt meg, ha mindenki egy forintot tesz le a Kazinczy-alapítványra. Nem is kell mondanunk, hogy kiz ott adtak rögtön többet is s egy perez alatt összegyűlt 19 ft, a mit szépen el is küldtek azonnal hozzánk Pestre. — Aradon Papp János czipészmester lakadalmát ünnepli; éltének e nagynapját arra használja fel, hogy jelenlevő barátait kissé megadóztassa, a mibe ők szívesen beleegyezének s eredménye 15 ft lett, melyet felében a Kazinczy-alapra, másik felében az Akadémia palotájára küldtek fel. — C s u s z o n (Komárom) tánczvigalmat rendez a kaszinó. A bál költségei 120 frtra rúgnak, mit a bevételből le kellene vonni. De biz azt nem vonták le, hanem azt a 120 frtot hamar kiteremtették magánosok adakozásaiból, s az egész bevételt, 200 pártot, beküldték általunk az Akadémia pénztárába. — Kis-Várdáról egy t. hazánkfia, ki erősen deprekál, hogy felvett szokás szerint nevét az olvasó világgal tudassuk, oly czélból, „hogy magának azon holtiglan boldogító önérzetet megszerezze, miszerint a m. Akadémia palotájába neki is fekszik egy pár téglája beépítve,“ 20 frtot és 2 db cs. aranyat intézett hozzánk. — Szászvároson (Erdély) a vár 13 4000 lakosa között alig megy 6—70%-ra a többnyire szegény iparosokból álló magyarság. De ők azért lelkesen megtartották jan. 15-én a Kazinczy-Ünnepélyt s ez alkalommal egy csinos népes tánczvigalmat is rendezett s egy lelkes ifjú; a bál tökéletesen magyar szellemű volt tánczban, társalgásban, ruházatban. A sikerjövedelem tekintetében is meglepő volt s a m. Akadémia 110 írttal gazdagabb lett általa. — Végre Dobsináról, abból a lelkes gömörmegyei német bányavárosból, melyről már többször volt alkalmunk emlékezni, két levelet s két külön összeget kaptunk. A ma évi decemberben tartott Kazinczy-ünnepély pénzbeli eredményét az ottani olvasóegylet elnöke, a város evang. lelkésze küldte be, a Kazinczy-alapítvány számára, mégpedig a helybeli viszonyokhoz képest valóban meglepő összeget, 327 frt 2 írt. A másik küldemény 79 írtból 2 tallérból s 1 húszasból áll, az Akadémiát illeti, s mint a lelkes beküldő, Dobay Vilmos úr írja, egy oly tárczvigalom eredménye, melyben — két frakkot kivéve — mindenki magyar öltözetben jelent meg. Oly német városban ez is esemény. Egyébiránt azt is írják, hogy az Akadémiára majd csak ezután jönek még innen az adakozások, még az egyes polgárok s a város adományai hátra vannak. — A „több nagyhonti“ fölvilágosító nyilatkozatát, sajnáljuk, nem lehet közölnünk. — A Delejta legutóbbi számát a hatóság lefoglalta. — A kir. magyar természettudományi társulat mart. 3-dikai ülésének tárgyai lesznek . Weninger a természetes logariszmusok alkalmazását a bankárüzletre Oberbauertől, Molnár Tárcsát kotani tekintetben , Szabó pedig Xanthus újabb levelét tudományos megbízatásáról fogja előadni. A pestbudai zenede növendékei által legközelebbi vasárnap 12 */2 órakor a Lloyd-teremben adandó hangverseny ismét igen érdekes műsorral kecsegtet. Két szakaszból fog állani. Az első szakasz tárgyai : 1) Nyitány „Ilká“-ból, zongorázzék Herczka Zsigmond, Kohn Móricz, Mutschenbacher Victor, Stark Antal; 2) Históriás énekek a XVI. századból („Dávid király megvívása Góliáttal“ és „Verbőczi Imre viadala Kászon hadával a kozár mezőn,“ mindkettő Tinóditól, előadja a kar; 3) „A hazatért huszár,“ költemény Ormodi B-től, szavalja Steininger János; 4) „Hódolat Bellininek,“ ábránd gordonkára Paquetól, előadja Grünwald Adolf; 5) Duprez „bravoursolero“-ja, énekli Knapp Antonia; 6) „Éljen csárdás,“ Kohne Ridleytől, hegedüli Krausz Adolf. A második szakasz tárgyai : 1) „Magyar ábránd“, Them Károlytól, zongorázza Herczka Zsigmond; 2) Magándal a „Prófétá“ból, énekli Löwy Rozália; 3) „Ki volt nagyobb“ Tóth K.-tól, szavalja Tóth József; 4) Változatok hegedűre Vieuxtempstől, előadja Polgár Pál; 5) Pár dal a „Prófétádból, énekli Knapp Antonia és Löwy Rozália; 6) Históriás énekek a XVI. századból („Gonosz asszonyembereknek erkölcsükről“ Ormpruszttól és „Enyingi Török János vitézsége“ Tinóditól), énekli a kar. — Mától kezdve a helyi gőzösök is közlekednek már Pest, Buda és Ó-Buda között, egyelőre azonban még csak két óránkint: Pestről a páros, Ó-Budáról a páratlan órákban indulnak. — F a c s éról írják nekünk, hogy a magyar népesség csekély számához aránylag ott is tartottak a m. Akadémia palotája javára tánczvigalmat, mely szives egyetértésben folyt le a külön ajkuakkal. A nemzeti színnel ékített tánczteremben megjelent szépszámú vendégi körre nézve valóban meglepő volt, midőn fiatalaink majdnem mind tökéletesen magyar, a kisasszonyok közül pedig többen szintén nemzeti pompás öltözékben lesték tánczainkat. A vigalom fesztelenül s kedélyesen folyt és tartott volna világos virradtig, ha reggeli 5 óra tájban tűzvészt jelentő harangszó nem riasztja szét a vigadókat. Az illető károsultnak szerencséjére szolgál e tánczvigalom, mert a fiatalság közül sokan még kesztyűsen és sarkantyúval rohantak az égő tetőre, s azt csakhamar lerombolván, gátat vetettek a tűz továbbterjedésének. Az adakozások által mutatkozott részvét és lelkesedés eredménye kis közönségünknek csak dicséretére szolgál, mert a tiszta jövedelem 200 új forintnál többre rúg. Cáfolat. Itt ott azon vélemény terjedt el, hogy az „Akadémia könyve“ nem lesz egyéb anthologiánál, azaz a jelesebb magyar költők már mejelent remekjeinek gyűjteménye. Az „Akadémia könyve“ nem lesz anthologia, hanem élő költőink oly verseinek gyűjteménye, melyek még eddig lapokban sem jelentek meg, s mely tehát, mivel egészen új költeményeket tartalmazand, ha már idegen névvel akarjuk kifejezni, inkább albumnak nevezhető, mint anthologiának. Senki sem imádja úgy hazáját mint a költő — mondja egy jeles írónk — ő mindent, s igy a hazát is két szívvel szereti, illő tehát hogy áldozzon is kétszeresen. Az „Akadémia könyve“, a magyar költőknek , az Akadémia oltárára letett szellemi új indokuk lesz. Ormody Bertalan: NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 29-én : Reményi Ede urnak, az angol királynő magán hegedűsének második hangversenye; ezt megelőzőleg pedig : Kákán csomó, iigj. 1 felv. Barrierétől. — Mondanunk sem kell, hogy a színház a zsúfolásig megtelt, s a közönség úgy fogadta, úgy tüntette ki a hangversenyzőt, mint legnagyobb kedvenczeit szokta. Tegyük hozzá, hogy lelkesedése és tapsai közben egyúttal oly jó tapintatú önmérsékletet is tanúsított, mely igen kézzelfogható cáfolatul szolgált azon jóakaróknak, kik minduntalan holmi túlságoskodásokkal szeretik vádolni. Szinte pedánsul ragaszkodott a kihirdetett programmhoz. Hegedűvirtuóz hazánkfia, ki főképen a lágy és érzelmes játékban kitűnő, legnagyobb tetszést a két magyar népdallal („Repülj fecském ablakára“ és „Ezt a kerek pusztát járom én“), meg a „velenczei carneval“lal aratott, mely utóbbit még egy hegedűművésztől sem hallottuk annyi komikai erővel előadni. Részt vettek a hangversenyben, a zenekaron kívül, még Beale úr, ki Reményit öbb darabban zongorán kisérte, s Bignio és Markovics Ilka, mely utóbbiak magyar dalokat énekeltek. Markovics Ilka, bár hangja még kissé feszes és hogy úgymondjuk, még iskolába jár, kedves előadásával nagy mértékben megnyerte a közönség tetszését. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG, London, febr. 27. Az utóbbi nagy szavazás hatásáról az alsóházban írja a „Times“ . Az első érzés, mely a közönséget szombaton reggel az egymással szemközt álló számok olvasásakor áthatotta, a meglepetés volt, s ezt oly érzés váltotta fel, melynek a párttekintetekkel semmi köze. „Végre, fogják mondani, végre van, amit sir R. Peel ideje óta hiában kerestünk : erős kormányunk. Rövid idővel ezelőtt még három szavazatnyi kormányt többségről volt szó, s most már 116-ról. Egyik győzelem a másikat éri, s a hétfői 63 szavazattöbbség szombatra csaknem megannyira emelkedett. Egykor azt hívők, az Aberdeen lord minisztériumában találák föl az erős kormányt, de ezen minisztérium szétmállott az orosz háború alatt. Majd azt hívők, lord Palmerston alatt találtuk föl az erős kormányt, de Orsini bombái megsemmisítették minisztériumukat s most harmadizben akadtunk végre erős kormányra!“ Őszintén reméljük, hogy igy lesz s örömest hiszszük, hogy Gladstone ékesszokása s budgetének számos kecsegtető vonása megszerző valóban a kormánynak, melynek ékességéül szolgál, a szilárdabb tartósságot, mint a minővel eddig az alsóház ingatag engedelmességében bírt. Mindezek mellett múlékony és kivételes természetű okok forognak fenn, melyeknél fogva a többség oly fokra emelkedett, amelyet többé tartósnak nem tekinthetni. Nem teszünk egyebet, mint hogy megadjuk Disraeli úr taktikájának azon bókot, melyet érdemel, amidőn azt jegyezzük meg, hogy egy hadvezér sem volt inkább azon, hogy a győzelem minden legtávolabbi lehetőségét is távoltartsa seregeitől. Balfogásai oly otrombák és kézzelfoghatók voltak, hogy mi, részrehajlatlan nézők létünkre is figyelmeztetők azoknak kikerülhetlen eredményeire. Megmondtuk , mi lehet eredménye, ha a parlamenti viták folyamát csupán technikus kérdés körül forgó vitákkal akarják félbeszakítani, s mindig kiemelik, hogy, bármit is mondhatni a budget többi részéről, azon része, mely a szerződményre vonatkozik , nem lehet vitatás tárgya. Nem foghatjuk meg, hogy akadhatott oly nagy kisebbség, mely magára vegye a felelősséget, hogy a Francziaországgal kötött szerződést szavazata által elvesse, mert azt kell hinnünk, hogy a többiek úgy tőnek, mint Walpole úr, aki azt mondá, nem szavaz a szerződmény ellen, ha szavazatának az lehetne eredménye, hogy az elvettessék. Ezen kívül erős helyi érdekek is vannak, melyek előtt a pártérdekeknek háttérbe kell vonulniok, s amelyek kétségkívül nem keveset tettek arra, hogy 36 conservatív képviselő kényszerítve érezé magát, ha csak egy éjjelre is, elleneik zászlóit követni. S a vitákban felhordott okok ereje is túlnyomó volt a kormány részén. Azonban jól teszik a budget pártolói, ha meggondolják, hogy még számos szavazás áll előttök, s nem egy kérdés van ezek közt, melyeknél csak gyér többségre lehet kilátásuk, sőt egyes esetekben talán le is szavaztatnak. A szárazon alig foghatják meg, hogy beszélhet sokszor oly kemény hangon az angol sajtó a külfölddel szemközt. Mi ez azon modorhoz képest, melyben az angol sajtó utján olykor a belpolitikában, a kormány ellen felszólalnak. Halljuk csak, hogy ii közelebb egy angol sörkorcsmáros a budget ellen . Egész Anglia veszélyben forog ! A mi képedelmes franczia kormányunk elad bennünket Napóleonnak. Soha sem tudtak még ilyen tolvaj, vészterhes budgetet kigondolni. Most az a kérdés , hogy fojtsuk meg ? Felelet: ijeszszünk rá a parlamenti tagokra. Mert annyi szentül áll, hogy itt küldöttségek és petitiok nem segítenek. A kincstár kanczellára csak látszatos engedményeket igérne, egyebet semmit. Azért csak fele egész Anglia! Le a budgettel s azon semmirekellőkkel, a kik azt csinálták! Mit törődünk a franczia császárral. Mi közünk a parliamenttel ? Ezen ringyrongy néppel, mely egymás közt is marakodik! Azzal ijesztenek benneteket : a toryk jutnak kormányra ? Hát aztán, akár ez, akár az a lord lakik a Downingstreetben ! Csakhogy Anglia hatalmát és becsületét meg ne lopják! Ki hagyjuk raboltatni magunkat a szabadelvűek által, mivel egykor barátink voltak ? Ostobaság! Tolvajok és rablók azok, akik ellen a rendőrséget kell feluszítanunk. Pillanatig se késsetek, polgártársak. Jöjetek össze! Alkossatok végrehajtási bizottságot! Ne kérvényezzetek többé, hanem fenyegetőzzetek! A sajtó áruba van bocsátva. Iszonyú a mi az országban történik. Anglia megvárja, hogy mindenki teljesítse kötelességét! így halt meg Nelson stb!“ Képzeljük, mint mulatja magát az értelmes angol közönség a szegény sörkorcsmáros patkószán, aki nehezen szíveli, hogy a sörárulási engedmény kiebb van terjesztve. FRANCZIAORSZÁG. A febr. 26-dikáról szóló párisi tudósítások többnyire azon új franczia programja fölött elmélkednek, melyet tudtunkra az „Indépendance belge“ tett legelőször közzé febr. 24-ről szóló egyik párisi levelében. A „Nat. Ztg.“ úgy fogja fel ezen új programmot, hogy abban Savoya és Nizza Francziaországhoz kapcsolása is benn van hallgatólag. A nevezett lap tehát így foglalja egybe röviden annak részleteit : Francziaország maga számára veszi egész Savoyát, Nizzát, anélkül, hogy ha csak a semlegesített kerületeket is átengedné Svájcznak, Parma és Modena Piemonttal egyesíttetnek; ellenben Toscána, meglehet szavazás előre bocsátásával. Eugen savoyai herczegnek, a genuai özvegyherczegnő hat éves fiának adatik, miután Párisban állítólag azt hiszik, hogy a florencziek e mellé, nem pedig egy főherczeg mellé fognak állani. A legátiok szavazni fognak az iránt, várjon az így megújított Toscanához vagy Piemonthoz akarnak-e csatoltatni, de mindenesetre úgy, hogy látszólag legalább, pápai suzerannitás alatt maradjanak, amint ezt az „Indépendance“ után megírtuk. Ezen ismétlést a „Nat. Ztg.“ diplomatiai levelezője a következő megjegyzésekkel kiséri: „Napoleon császár, aki Thouvenes-ben végre egy tehetséges, s minden terveibe beavatott minisztert talált, a kivel naponként dolgozik, épen nem titkolja maga előtt a helyzet nehézségeit. Jól tudja ő, hogy a franczia terület nagyobbítása a különben is folytonos hadi készületekre kényszerített nagyhatalmaknak gyanúját tetemesen felfokozza, sőt közvetve a szent szövetség újra felállítását mozdítja elő. Szeretne is ő országa számára néhány évig tartó zavartalan békét biztosítni, mindenek fölött pedig dynastiáját egy európai coalitio veszélyétől megóvni. Az orosz szövetség, amint rég megirám önnek, s amint ön Berlinben is meggyőződhetett róla, régóta megtágult; ami pedig az angol szövetséget illeti, többet lehet építeni Anglia általános békeszeretetére, mint az ő őszinte rokonszenvére. Savoya bekeblezésében tehát sok aggályos dolog van, hanem ezen bekeblezéssel annak idejében egy egész hadtest felállítását meg lehet gazdálkodni. Aztán szükség esetére Napóleon császárnak még mindig módjában van a keleti kérdés felbolygatása által Európának dolgot adni, és a nagyhatalmakat, vagy legalább Orosz- és Angolországot egymástól távol tartani stb. stb.“ — A „Patrie“ febr. 26-káról egy levelet tesz közzé bizonyos Re nard úrtól Bonnevi 1le-ből Faucigny savoyai tartomány székhelyéről, mely azt iparkodik megmutogatni, hogy Savoya se svájczi, se szardiniai nem akar lenni, hanem franczia. — Napóleon császár a febr. 26-diki tudósítások szerint roszul volt, s ezért nem tartotta volna meg se a 24 dikére kitűzött miniszteri tanácsot, se a titkos tanácsi ülést, melynek utána kellett volna következni. Ezen két tanácskozás elmaradása adott azon magyarázatra is okot, hogy a császár az angol javaslatokra adott orosz felelet megérkezte után, melyek állítólag igen kellemetlenül érintették ő felségét, még semmi további határozatban meg nem állapodott, s ezért nem akarta volna még egybegyűjteni tanácsosait. — A „Moniteur“ mint e táviró előre jelenté, hozza azon febr. 20-dikán kelt rendeletet, mely a tüzérség újjászervezéséről szól. Ezen rendelet szerint az eddig fennállott 30 parküteg eltöröltetik, s helyette 20 gyalog üteg állittatik fel. Ugyancsak felállittatik három uj gyalog tüzérezred is. — Némelyek úgy számítják, hogy az uj változtatások folytán a tüzérség 200 vont ágyúval öregbedik — Dupanloup orleansi püspök 25 dikén hosszasan értekezett Deange igazságügyi miniszterrel. — Azt beszélik, hogy a pápai nuntius, néhány legitimistától gyámolítva, a nuntiusi palotában adakozásokat fogadna el, melyek „Sz. Péter dénárja“ (denier de St. Pierre) név alatt gyűjtetnének. OLASZORSZÁG. A szardiniai pénzügyminiszter , Lombardia pénzügyállását illető kimutatást nyilvánosság elé bocsátván , ebből kitűnik, mikép ez nem hogy aggodalomgerjesztő volna, sőt bizalomébresztő helyzetben van. Az „Opinione“ hivatkozva rá, alaptalannak nyilvánítja azon hírt, mintha a szárd kormány 20 millió líra kölcsönt szándékoznék fölvenni. „Ha Közép-Olaszország bekebelezése háború nélkül megtörténik, úgymond, azon esetre nézve a pénzügyállást megnyugtató s a kormány képes lesz a közmunkákból új forrást nyitni meg a nemzeti gyarapodásra. Ellenben, ha a népek békehajtásai meghiúsulnak s a kormányok ujjhúzása uj háborút idézne elő, akkor uj erőfeszítésre lesz szükség. Mulkatlanul megkivántató, hogy Piemont az nap, melyen a bekebelezés megtörténik, csatakészen álljon. Egyébiránt e készülődésekben egy hatalom sem láthat egyebet, mint oly eszközt, mely rendkívüli eshetőségekre nézve a nemzetet, az ügy barátait s a szövetségtársakat megnyugtatja.“ Hogy e megnyugtató előkészületek mekkora mérvben folynak, kitetszik az idézett lap azon nyilatkozatából,mikép azon hadsereg száma,melyet Piemont Közép- Olaszországgal együtt a jövő apri hó elejére fegyverbe állíthat, 150 ezerre megy. A „Lombardia“ szerint, az egész hadsereg vont csövű fegyvereket fog kapni s az élelem-, öltözet- és takarmányraktárak rövid időn mind telve lesznek. A „Corriere Mercantile“ szerint a középolaszországi rendesen szervezett hadsereg 48 ezerből áll. A Milánói lapok jelentik, hogy a francziák két körülárkolt tábort fognak alakítni, egyikk Pizzighettonénál lesz, a másik Páviánál, s mindenik külön külön 30 ezer emberből fog állni. Az olasz sereg hadosztályai mindennap várják a parancsot, hogy Közép- Olaszországba induljanak. S ha e hadi hírekhez hozzáteszszük még, mikép a modenai seregek jelenleg Bassanonál és Vicenzánál vannak elhelyezve, ezzel a mai napon vett Olaszországra vonatkozó katonai híreket bevégeztük. A választási mozgalmakat illetőleg febr. 23-ról jött turini tudósításokból kiemeljük a következőket: Az „Unione liberale“ parlamenti jelöltekül a többek közt ezeket állítá föl: Anti részéről Buoncompagnit, Turin és Pavia részéről Ricasolit, Cigliano részéről Farinit; a turini hat collegium részére a következő nevek vannak kijelölve: Cavour, Cassinis, Vegezzi, Ricasoli, Miglietti, Nata. — A „Circolo populare“ elhatározta egy oly bizottmány alakítását, mely arra nézve intézkedjék, hogy a közép-olaszországi választók szárd és lombard jelöltekre szavazzanak, a piemontiak és lombardiak ellenben közép-olaszországi kitűnő egyéneket válaszszanak képviselőkül. Ezeken kívül a következő vegyes híreket veszszük. A „G. del Popolo“ szerint Cassinis lemondott igazságügyi tárczájáról s lemondása el van fogadva. — Zeppi páviai alkormányzó milánói alkormányzóvá lön kinevezve ; Rubaudengo Milánóból át van téve Turinba. — Giorgini tanár hir szerint fontos sürgönyöket vitt Cavour gróftól Fiorenczbe. — Ratazzi, ki a telet Nizzában szándékozott volt tölteni e szándékával fölhagyott s Turinba visszatért. — Malagazzi gróf, a modenai herczeg főkamarása Turinba érkezett. — Sóstóban a domonkos szerzetbeliek néhány nap előtt parancsot kaptak, hogy kolostorukból takarodjanak ki. — Napi beszéd tárgya lévén, hogy d’ Adda marchese turini kormányzó fontos diplomatiai küldetésben Spanyolországba fogna menni, a „Diritto“ azt kérdi: „Mi hibát követett el Tecco báró, hogy visszahiják és miben állnak d’ Adda marchese diplomatiai érdemei ?“ . A Carlo Alberto által 1833-ban történelmi kútfők kiadására kinevezett bizottmány utasítást kapott, hogy munkálatait a lombard tartományokra is terjeszsze ki. — Viktor Emanuel a szent Móricz és Lázárrendből 40 érdemjelt osztott ki Milanóban. — A turini pénzügyminisztérium mellett „pénzügyi tanács“ czim alatt állandó bizottmány van kinevezve, melynek föladata az illető minisztert jóakaró tanácsai s felvilágosításaival támogatni. — A „Monitore toscano“ jelenti, hogy a böjtszakra kiadatni szokott püspöki körlevelek kimaradását nem kell a kormánynak tulajdonítni, mert ez az eddig elébe terjesztett indulatokat elfogadta, s csak oly helyeket húzott ki belőlök, amik a köznyugalomra nézve veszélyesek. — Palermoból febr. 18-ról írják, hogy egy a közelebbi forradalmi hangon szóló utczai falragaszokkal legellentétesebb hangon nyilatkozó előfizetési felhívás jelent meg bizonyos lapra, melynek czíme „Orthodox,“ s szerkesztője Judics jezsuita fogna lenni. — A félebbi iratokról szólani mindenki óvakodik, ez utóbbira nézve, mint mondják, maga a papság nagy része is ellenzéket képez. — A katonaság közötti mozgalomról s a minisztériumban történő változásról vett nápolyi hírek itt nagy izgalomban tartják az kedélyeket, s félelmes elősejtelemben vannak valamely itt vagy Nápolyban kitörendő véletlen, váratlan politikai esemény felől. — Petrulla herczeg ide érkezett, hogy birtokait eladja; a herczeg e szándékát szintén aggályos előjelnek tekintik. OROSZORSZÁG: A jobbágyság felszabadítása ügyével foglalkozó bizottmány elnökévé Rontowzow tábornok helyébe a „Dresd. Journ.“ társsürgönye szerint Panin igazságügyminiszter van kinevezve. A „Petersb. Ztg“ e kérdésre nézve azon megjegyzést teszi, hogy igen valószínű, mikép az ez ügyben teendő előmunkálatok még e tavasz folytán be lesznek fejezve s őszig a főpontok végleges megállapítása is be fog következni s igy azok, a kik három évre jósolgatják ez ügy végelintézését, tényleg meg lehetnek győződve állításuk alaptalanságáról. * TÁVIRATI JELENTÉSEK. Madrid, febr. 27. Az itteni — különösen a szabadelvű (progressista) sajtó igen élesen nyilatkozik Anglia ellen. Tegnap a rendőrség ezért tiltotta be a „Novedades“ kiadását. A franczia követ Napoleon császártól egy iratot nyújtott át a királynőnek. Milánó, febr. 17. A „Lombardia“ szerint nevezetes mennyiségű kőszén bevásárlására adtak megbízásokat. A Scala színházban tegnap, a király jelenlétében több rendbeli befogatások történtek a katonasággal elkövetett versenygések miatt. A Lombardiához tartozó tömlöczbeli fegyenczek nagy részét Genuába szállítják, hogy büntetésük ide jét az ottani bagnoban állják ki.