Pesti Napló, 1860. március (11. évfolyam, 3016-3041. szám)

1860-03-02 / 3016. szám

lépni. Sajnáljuk, hogy bővebb értesülés folytán a fen­tebbi tudósítást kénytelenek vagyunk oda módosítani, hogy a város községtanácsa igenis megajánlotta a neve­zett telket am. Akadémia számára, de — kissé bor­sos áron. — Átveszszük a „Pesti Hírnök“ mutatvány­számából a nemzeti színházi nyugdíjintézet következő rövid ismerte­tését. „Ez üdvös intézet az 1852-ben megerősített alap­szabályok szerint alakulva, a nemzeti genius szellemé­ben önkénytes adományokból létesült, s ma már 70,600 frtnyi tőkéje van, ide nem számítva Rhédey Lászlónak mintegy 20 ezer forintra mehető hagyományát. A tőke gyarapítására van az önkénytes adományokon kívül meg­alapítva 2°/0 a nemzeti színház nyugdíjképes tagjainak rendez fizetéseiből (circa 2300 frt), továbbá évenkint 2 nyári, és 2 téli jutalomjáték jövedelmének fele (circa 500 frt), valamint a vendégek dija­­s tantrémjeik, és a büntetések után járó jutalékok (circa 1500 frt); e két utóbbi jövedelem azonban a tőkéhez csatoltatnak. Az in­tézet fölött Ü­r­m­é­n­y­i József kamarás ar­ö­­liga elnök­sége alatt külön bizottmány őrködik, melynek lelke V­e­­z­er­le János, azon nemes hazafi, ki mind ez intézet pénzeit, mind a nemzeti színház gazdasági igazgatóságát, minden dij nélkül, ritka ügyszeretettel kezeli. A bizott­mány jegyzője Feleki Miklós színész, 210 frtnyi fize­téssel. A cseléd 63 frtot kap. E takarékos kezelés mel­lett az intézet czélja nyer. Az intézet tettleges nyugdíja­sai : Szilágyi Pál 630 frt, Balog István 453 frt 60 kr, Kovács Mária 604 frt 80 kr, Telepy György 630 frt, László József 840 forint, Siroki Károly 302 forint 40 kr , Fügedi Katalin 184 forint 80 kr , Egressy Gá­bor 840 forint, Lendvay-Latkóczy Anna 480 forint, Petron János 245 írt, Fáncsy Lajosné 220 írttal. Ehez járulnak gyakori segedelmezések a lehetőséghez képest a nyugdíjazottak, s nejeik és árváik számára. — Ez inté­zet kétségkívül a közönség szakadatlan részvétére s jó­tékonyságára számolhat.“ — A „Vasárnapi Újságban“ érdekes részleteket talá­lunk a hazafius adakozások történetéből. Nagy-Enyeden, a sokat szenvedett s még mindig az 1849-ki dúlás kö­vetkezményeit sínylő városban, febr. 11-én volt a tímárok rendes „czéhváltozása“. Ez alkalommal valaki elmondja, hogy most annyi alkalom nyílik, a hazafiság szent érze­tét a hon oltárán bemutatni: itt az erdélyi Múzeum, ott az Akadémia palotája! Elmulaszthatjuk-e mi is, az emlí­tett intézetek javára tehetségünk szerint befolyni ? A szót nyomb­an követi a tett, s a­kik, nehéz magánkörül­ményeik daczára is, megemlékezének a nagy hazafias czélokról, azok nevei itt következnek: Veres Zsigmond 2 ft, Keresztesi József 2 ft 50 kr, Angyalosi Ferencz 2 ft, Tóth Gáspár 2 ft, Fodor Miklós 2 ft, Incze Sámuel 2 ft, Barát János 1 ft, Fodor Károly 1 ft, Ambrus József 1 ft, Csíki János 1 ft, Székely István 50 kr, Vas Sándor 50 kr, Eszéki Sámuel 1 ft, Tót Sámuel 50 kr, Glater Lipót szappanos 2 frt, Herberger Ferencz pogácsás, mint vendég 1 ft, ifj. Angyalosi Ferencz segéd 1 ft, Szente Boldizsár segéd 1 ft, Veres Miklós tanoncz 1 ft; ezenkí­vül a czéh ládájából közakarattal adatott 9 ft, összesen 34 ft o. é., melynek fele az erdélyi Muzeum, másik fele a m. Akadémia palotája számára küldetett el. — Erdő­dön (Szatmár) egy közkedvességben álló úri­embernél estélyre jő össze néhány jóbarát és ismerős. A vegyes ajkú kisded társaság csakhamar otthonosan találja ma­gát ; a jó kedv dalban tör ki. Felszólítják az egyik szat­mári vendéget, Vajai Gábor urat, hogy énekelje el a „Szózat“-ot. Ez csak azon föltét alatt ígéri ezt meg, ha mindenki egy forintot tesz le a Kazinczy-alapítványra. Nem is kell mondanunk, hogy kiz ott adtak rögtön töb­bet is s egy perez alatt összegyűlt 19 ft, a mit szépen el is küldtek azonnal hozzánk Pestre. — Aradon Papp János czipészmester lakadalmát ünnepli; éltének e nagy­­napját arra használja fel, hogy jelenlevő barátait kissé megadóztassa, a mibe ők szívesen beleegyezének s ered­ménye 15 ft lett, melyet felében a Kazinczy-alapra, má­sik felében az Akadémia palotájára küldtek fel. — C s u s z o n (Komárom) tánczvigalmat rendez a kaszinó. A bál költségei 120 frtra rúgnak, mit a bevételből le kel­lene vonni. De biz azt nem vonták le, hanem azt a 120 frtot hamar kiteremtették magánosok adakozásaiból, s az egész bevételt, 200 pártot, beküldték általunk az Aka­démia pénztárába. — Kis-Várdáról egy t. hazánk­fia, ki erősen deprekál, hogy felvett szokás szerint nevét az olvasó világgal tudassuk, oly czélból, „hogy magának azon holtiglan boldogító önérzetet megszerezze, miszerint a m. Akadémia palotájába neki is fekszik egy pár tég­lája beépítve,“ 20 frtot és 2 db cs. aranyat intézett hoz­zánk. — Szászvároson (Erdély) a vár 13 4000 la­kosa között alig megy 6—70%­-ra a többnyire szegény iparosokból álló magyarság. De ők azért lelkesen meg­tartották jan. 15-én a Kazinczy-Ünnepélyt s ez alkalom­mal egy csinos népes tánczvigalmat is rendezett s egy lelkes ifjú; a bál tökéletesen magyar szellemű volt táncz­­ban, társalgásban, ruházatban. A siker­jövedelem tekin­tetében is meglepő volt s a m. Akadémia 110 írttal gaz­dagabb lett általa. — Végre Dobsináról, abból a lelkes gömörmegyei német bányavárosból, melyről már többször volt alkalmunk emlékezni, két levelet s két kü­lön összeget kaptunk. A ma évi decemberben tartott Ka­­zinczy-ünnepély pénzbeli eredményét az ottani olvasó­­egylet elnöke, a város evang. lelkésze küldte be, a Ka­­zi­nczy-alapítvány számára, még­pedig a helybeli viszo­nyokhoz képest valóban meglepő összeget, 327 frt 2 írt. A másik küldemény 79 írtból 2 tallérból s 1 húszas­ból áll, az Akadémiát illeti, s mint a lelkes beküldő, Do­­bay Vilmos úr írja, egy oly tár­czvigalom eredménye, melyben — két frakkot kivéve — mindenki magyar öl­tözetben jelent meg. Oly német városban ez is esemény. Egyébiránt azt is írják, hogy az Akadémiára majd csak ezután jönek még innen az adakozások, még az egyes polgárok s a város adományai hátra vannak. — A „több nagyhonti“ fölvilágosító nyilatkozatát, sajnáljuk, nem lehet közölnünk. — A Delejta legutóbbi számát a hatóság lefog­lalta. — A kir. magyar természettudományi társulat mart. 3-dikai ülésének tárgyai lesznek . Weninger a természe­tes logariszmusok alkalmazását a bankárüzletre Ober­­bauertől, Molnár Tárcsát kotani tekintetben , Szabó pe­dig Xanthus újabb levelét tudományos megbízatásáról fogja előadni.­­ A pestbudai zenede növendékei által legközelebbi vasárnap 12 */2 órakor a Lloyd-teremben adandó hang­verseny ismét igen érdekes műsorral kecsegtet. Két sza­kaszból fog állani. Az első szakasz tárgyai : 1) Nyitány „Ilká“-ból, zongorázzék Herczka Zsigmond, Kohn Mó­ricz, Mutschenbacher Victor, Stark Antal; 2) Históriás énekek a XVI. századból („Dávid király megvívása Góli­áttal“ és „Verbőczi Imre viadala Kászon hadával a kozár­ mezőn,“ mindkettő Tinóditól­, előadja a kar; 3) „A haza­tért huszár,“ költemény Ormodi B-től, szavalja Steininger János; 4) „Hódolat Bellininek,“ ábránd gordonkára Pa­­quetól, előadja Grünwald Adolf; 5) Duprez „bravour­­solero“-ja, énekli Knapp Antonia; 6) „Éljen­ csárdás,“ Kohne Ridley­től, hegedüli Krausz Adolf. A második sza­kasz tárgyai : 1) „Magyar ábránd“, Them Károlytól, zongorázza Herczka Zsigmond; 2) Magándal a „Prófétá“­­b­ól, énekli Löwy Rozália; 3) „Ki volt nagyobb“ Tóth K.-tól, szavalja Tóth József; 4) Változatok hegedűre Vieuxtempstől, előadja Polgár Pál; 5) Pár dal a „Pró­fétádból, énekli Knapp Antonia és Löwy Rozália; 6) Históriás énekek a XVI. századból („Gonosz asszony­embereknek erkölcsükről“ Ormpruszttól és „Enyingi Tö­rök János vitézsége“ Tinóditól), énekli a kar. — Mától kezdve a helyi gőzösök is közlekednek már Pest, Buda és Ó-Buda között, egyelőre azonban még csak két óránkint: Pestről a páros, Ó-Budáról a páratlan órákban indulnak. — F a c s é­­­ról írják nekünk, hogy a magyar népes­ség csekély számához aránylag ott is tartottak a m. A­ka­démia p­alo­t­áj­a javára tánczvigalmat, mely szives egyetértésben folyt le a külön ajkuakkal. A nem­zeti színnel ékített tánczteremben megjelent szépszámú vendégi körre nézve valóban meglepő volt, midőn fiata­­laink majdnem mind tökéletesen magyar, a kisasszonyok közül pedig többen szintén nemzeti pompás öltözékben lesték tánczainkat. A vigalom fesztelenül s kedélyesen folyt és tartott volna világos virradtig, ha reggeli 5 óra tájban tűzvészt jelentő harangszó nem riasztja szét a vi­gadókat. Az illető károsultnak szerencséjére szolgál e tánczvigalom, mert a fiatalság közül sokan még ke­sztyű­­sen és sarkantyúval rohantak az égő tetőre, s azt csak­hamar lerombolván, gátat vetettek a tűz továbbterje­désének. Az adakozások által mutatkozott részvét és lelkesedés eredménye kis közönségünknek csak dicsére­tére szolgál, mert a tiszta jövedelem 200 új forintnál többre rúg. C­áfolat. Itt ott azon vélemény terjedt el, hogy az „Akadémia könyve“ nem lesz egyéb anthologiánál, azaz a jelesebb magyar költők már me­jelent remekjeinek gyűjteménye. Az „Akadémia könyve“ nem lesz antho­­logia, hanem élő költőink oly verseinek gyűjteménye, melyek még eddig lapokban sem jelentek meg, s mely tehát, mivel egészen új költeményeket tartalmazand, ha már idegen névvel akarjuk kifejezni, inkább albumnak nevezhető, mint anthologiának. Senki sem imádja úgy hazáját mint a költő — mondja egy jeles írónk — ő mindent, s igy a hazát is két szívvel szereti, illő tehát hogy áldozzon is kétszeresen. Az „Akadémia könyve“, a magyar költőknek , az Akadémia oltárára letett szellemi új indokuk lesz. Ormody Bertalan: NEMZETI SZÍNHÁZ. Febr. 29-én : R­e­m­é­n­y­i Ede urnak, az angol királynő magán hegedűsének második hangversenye; ezt megelőzőleg pedig : Kákán csomó, iigj. 1 felv. Barrierétől. — Mondanunk sem kell, hogy a színház a zsúfolásig megtelt, s a közönség úgy fogadta, úgy tüntette ki a hangversenyzőt, mint leg­nagyobb kedvenczeit szokta. Tegyük hozzá, hogy lelke­sedése és tapsai közben egyúttal oly jó tapintatú önmér­sékletet is tanúsított, mely igen kézzelfogható c­áfolatul szolgált azon jóakaróknak, kik minduntalan holmi túlsá­goskodásokkal szeretik vádolni. Szinte pedánsul ragaszko­dott a kihirdetett programmhoz. Hegedűvirtuóz hazánk­fia, ki főképen a lágy és érzelmes játékban kitűnő, legnagyobb tetszést a két magyar népdallal („Repülj fecském ablakára“ és „Ezt a kerek pusztát járom én“), meg a „velenczei carneval“lal aratott, mely utóbbit még egy hegedűművésztől sem hallottuk annyi komikai erő­vel előadni. Részt vettek a hangversenyben, a zeneka­ron kívül, még Beale úr, ki Reményit öbb darabban zon­gorán kisérte, s Bignio és Markovics Ilka, mely utóbbiak magyar dalokat énekeltek. Markovics Ilka, bár hangja még kissé feszes és hogy úgymondjuk, még iskolába jár, kedves előadásával nagy mértékben megnyerte a közön­ség tetszését. POLITIKAI ESEMÉNYEK. ANGOLORSZÁG, London, febr. 27. Az utóbbi nagy szavazás hatásáról az alsóházban írja a „Times“ . Az első érzés, mely a közönséget szombaton reggel az egymással szemközt álló számok olvasásakor át­hatotta, a meglepetés volt, s ezt oly érzés váltotta fel, melynek a párttekintetekkel semmi köze. „Végre, fog­ják mondani, végre van, a­mit sir R. Peel ideje óta hiában kerestünk : erős kormányunk. Rövid idővel ezelőtt még három szavazatnyi kormányt többségről volt szó, s most már 116-ról. Egyik győzelem a má­sikat éri, s a hétfői 63 szavazat­többség szombatra csaknem megannyira emelkedett. Egykor azt hívők, az Aberdeen lord minisztériumában találák föl az erős kormányt, de ezen minisztérium szétmállott az orosz háború alatt. Majd azt hívők, lord Palmerston alatt találtuk föl az erős kormányt, de Orsini bombái megsemmisítették minisztériumukat s most harmad­­izben akadtunk végre erős kormányra!“ Őszin­tén reméljük, hogy igy lesz s örömest hiszszük, hogy Gladstone ékesszokása s budgetének számos kecseg­tető vonása megszerző valóban a kormánynak, mely­nek ékességéül szolgál, a szilárdabb tartósságot, mint a minővel eddig az alsóház ingatag engedelmességé­ben bírt. Mindezek mellett múlékony és kivételes ter­mészetű okok forognak fenn, melyeknél fogva a több­ség oly fokra emelkedett, a­melyet többé tartós­nak nem tekinthetni. Nem teszünk egyebet, mint hogy megadjuk Disraeli úr taktikájának azon bó­kot, melyet érdemel­, a­midőn azt jegyezzük meg, hogy egy hadvezér sem volt inkább azon, hogy a győzelem minden legtávolabbi lehetőségét is távol­tartsa seregeitől. Balfogásai oly otrombák és kéz­zelfoghatók voltak, hogy mi, részrehajlatlan nézők létünkre is figyelmeztetők azoknak kikerü­lhetlen eredményeire. Megmondtuk , mi lehet eredménye, ha a parl­amenti viták folyamát csupán technikus kérdés körül forgó vitákkal akarják félbeszakítani, s mindig kiemelik, hogy, bármit is mondhatni a budget többi részéről, azon része, mely a szerződmén­yre vonat­kozik , nem lehet vitatás tárgya. Nem foghatjuk meg, hogy akadhatott oly nagy kisebbség, mely magára vegye a felelősséget, hogy a Francziaországgal kö­tött szerződést szavazata által elvesse, mert azt kell­ hinnünk, hogy a többiek úgy tőnek, mint Walpole úr, a­ki azt mondá, nem szavaz a szerződmény ellen, ha szavazatának az lehetne eredménye, hogy az elvettes­sék. Ezen kívül erős helyi érdekek is vannak, melyek előtt a pártérdekeknek háttérbe kell­ vonulniok, s a­melyek kétségkívül nem keveset tettek arra, hogy 36 conservatív képviselő kényszerítve érezé magát, ha csak egy éjjelre is, elleneik zászlóit követni. S a vi­tákban felhordott okok ereje is túlnyomó volt a kor­mány részén. Azonban jól teszik a budget pártolói, ha meggondolják, hogy még számos szavazás áll előttök, s nem egy kérdés van ezek közt, melyeknél csak gyér többségre lehet kilátásuk, sőt egyes esetekben talán le is szavaztatnak. A szárazon alig foghatják meg, hogy beszélhet sok­szor oly kemény hangon az angol sajtó a külfölddel szemközt. Mi ez azon modorhoz képest, melyben az angol sajtó utján olykor a belpolitikában, a kormány ellen felszólalnak. Halljuk csak, hogy ii közelebb egy angol sörkorcsmáros a budget ellen . Egész Anglia veszélyben forog ! A mi képedelmes franczia kormányunk elad bennünket Napóleonnak. Soha sem tudtak még ilyen tolvaj, vészterhes budge­­tet kigondolni. Most az a kérdés , hogy fojtsuk meg ? Felelet: ijeszszünk rá a parl­amenti tagokra. Mert annyi szentül áll, hogy itt küldöttségek és petitiok nem segítenek. A kincstár kanczellára csak látszatos engedményeket igérne, egyebet semmit. Azért csak fel­e egész Anglia! Le a budgettel s azon semmirekel­lőkkel, a kik azt csinálták! Mit törődünk a franczia császárral. Mi közünk a parliamenttel ? Ezen ringy­­rongy néppel, mely egymás közt is marakodik! Az­zal ijesztenek benneteket : a toryk jutnak kormány­ra ? Hát aztán, akár ez, akár az a lord lakik a Downingstreetben ! Csakhogy Anglia hatalmát és be­csületét meg ne lopják! Ki hagyjuk raboltatni ma­gunkat a szabadelvűek által, mivel egykor barátink voltak ? Ostobaság! Tolvajok és rablók azok, a­kik ellen a rendőrséget kell feluszítanunk. Pillanatig se késsetek, polgártársak. Jöjetek össze! Alkossatok végrehajtási bizottságot! Ne kérvényezzetek többé, hanem fenyegetőzzetek! A sajtó áruba van bocsátva. Iszonyú a mi az országban történik. Anglia meg­várja, hogy mindenki teljesítse kötelességét! így halt meg Nelson stb!“ Képzeljük, mint mulatja magát az értelmes angol közönség a szegény sörkorcsmáros patkószán, a­ki ne­hezen szíveli, hogy a sörárulási engedmény kiebb van terjesztve. FRANCZIAORSZÁG. A febr. 26-dikáról szóló párisi tudósítások többnyire azon új franczia programja fö­lött elmélkednek, melyet tudtunkra az „Indépendance belge“ tett legelőször közzé febr. 24-ről szóló egyik pá­risi levelében. A „Nat. Ztg.“ úgy fogja fel ezen új pro­­grammot, hogy abban Savoya és Nizza Francziaor­­szághoz kapcsolása is benn van hallgatólag. A neve­zett lap tehát így foglalja egybe röviden annak rész­leteit : Francziaország maga számára veszi egész Sa­­voyát, Nizzát, a­nélkül, hogy ha csak a semlegesített kerületeket is átengedné Svájcznak, Parma és Mo­dena Piemonttal egyesíttetnek; ellenben Toscána, meg­lehet szavazás előre bocsátásával. Eugen savoyai herczegnek, a genuai özvegyherczegnő hat éves fiának adatik, miután Párisban állítólag azt hiszik, hogy a florencziek e mellé, nem pedig egy főherczeg mellé fognak állani. A legátiok szavazni fognak az iránt, várjon az így megújított Toscanához vagy Piemonthoz akarnak-e csatoltatni, de minden­esetre úgy, hogy lát­szólag legalább, pápai suzerannitás alatt maradjanak, a­mint ezt az „Indépendance“ után megírtuk. Ezen ismétlést a „Nat. Ztg.“ diplomatiai levelezője a kö­vetkező megjegyzésekkel kiséri: „Napoleon császár, a­ki Thouvenes-ben végre egy tehetséges, s minden terveibe beavatott minisztert ta­lált, a kivel naponként dolgozik, épen nem titkolja maga előtt a helyzet nehézségeit. Jól tudja ő, hogy a franczia terület nagyobbítása a különben is folytonos hadi készületekre kényszerített nagyhatalmaknak gya­núját tetemesen felfokozza, sőt közvetve a szent szö­vetség újra felállítását mozdítja elő. Szeretne is ő or­szága számára néhány évig tartó zavartalan békét biztosítni, mindenek fölött pedig dynastiáját egy euró­pai coalitio veszélyétől megóvni. Az orosz szövetség, a­mint rég megirám önnek, s a­mint ön Berlinben is meggyőződhetett róla, régóta megtágult; a­mi pedig az angol szövetséget illeti, többet lehet építeni Anglia általános békeszeretetére, mint az ő őszinte rokonszen­­vére. Savoya bekeblezésében tehát sok aggályos dolog van, hanem ezen bekeblezéssel an­nak idejében egy egész hadtest felállí­tását meg lehet gazdálkodni. Aztán szük­ség esetére Napóleon császárnak még mindig módjá­ban van a keleti kérdés felbolygatása által Európá­nak dolgot adni, és a nagyhatalmakat, vagy lega­lább Orosz- és Angolországot egymástól távol tar­tani stb. stb.“ — A „Patrie“ febr. 26-káról egy levelet tesz közzé bizonyos R­e n­a­r­d úrtól B­o­n­n­e­v­i 1l­e-ből Faucigny savoyai tartomány székhelyéről, mely azt iparkodik megmutogatni, hogy Savoya se svájczi, se szardiniai nem akar lenni, hanem franczia. — Napóleon császár a febr. 26-diki tudósítások szerint roszul volt, s ezért nem tartotta volna meg se a 24 dikére kitűzött miniszteri tanácsot, se a titkos tanácsi ülést, melynek utána kellett volna kö­vetkezni. Ezen két tanácskozás elmaradása adott azon magyarázatra is okot, hogy a császár az angol javas­latokra adott orosz felelet megérkezte után, melyek állítólag igen kellemetlenül érintették ő felségét, még semmi további határozatban meg nem állapodott, s ezért nem akarta volna még egybegyűjteni taná­csosait. — A „Moniteur“ mint e táviró előre jelenté, hozza azon febr. 20-dikán kelt rendeletet, mely a tüzérség újjászervezéséről szól. Ezen rendelet szerint az eddig fennállott 30 park­­üteg eltöröltetik, s helyette 20 gya­log üteg állittatik fel. Ugyancsak felállittatik három uj gyalog tü­zérezred is. — Némelyek úgy számítják, hogy az uj változtatások folytán a tüzérség 200 vont ágyúval öregbedik — Dupanloup orleansi püspök 25 dikén hossza­san értekezett D­e­­­a­n­g­­­e igazságügyi miniszterrel. — Azt beszélik, hogy a pápai nuntius, néhány legiti­mistától gyámolítva, a nuntiusi palotában adakozáso­kat fogadna el, melyek „Sz. Péter dénárja“ (denier de St. Pierre) név alatt gyűjtetnének. OLASZORSZÁG. A szardiniai pénzügyminiszter , Lombardia pénzügyállását illető kimutatást nyilvá­nosság elé bocsátván , ebből kitűnik, mikép ez nem hogy aggodalom­gerjesztő volna, sőt bizalom­ébresztő helyzetben van. Az „Opinione“ hivatkozva rá, alap­talannak nyilvánítja azon hírt, mintha a szárd kor­mány 20 millió líra kölcsönt szándékoznék fölvenni. „Ha Közép-Olaszország bekebelezése háború nélkül megtörténik, úgymond, azon esetre nézve a pénzü­gy­­állást megnyugtató s a kormány képes lesz a közmun­kákból új forrást nyitni meg a nemzeti gyarapodásra. Ellenben, ha a népek béke­hajtásai meghiúsulnak s a kormányok ujjhúzása uj háborút idézne elő, akkor uj erőfeszítésre lesz szükség. Mulkatlanul megki­­vántató, hogy Piemont az nap, melyen a bekebelezés megtörténik, csatakészen álljon. Egyébiránt e készü­lődésekben egy hatalom sem láthat egyebet, mint oly eszközt, mely rendkívüli eshetőségekre nézve a nemze­tet, az ügy barátait s a szövetség­társakat megnyugtat­ja.“ Hogy e megnyugtató előkészületek mekkora mérv­ben folynak, kitetszik az idézett lap azon nyilatkozatá­ból,mikép azon hadsereg száma,melyet Piemont Közép- Olaszországgal együtt a jövő apri hó elejére fegyverbe állíthat, 150 ezerre megy.­­ A „Lombardia“ szerint, az egész hadsereg vont csövű fegyvereket fog kapni s az élelem-, öltözet- és takarmányraktárak rövid időn mind telve lesznek. A „Corriere Mercantile“ szerint a középolaszországi rendesen szervezett hadsereg 48 ezerből áll. A Milánói lapok jelentik, hogy a fr­ancziák két körülárkolt tábort fognak alakítni, egyikk Pizzi­­ghettonénál lesz, a másik Páviánál, s mindenik külön külön 30 ezer emberből fog állni. Az olasz sereg had­osztályai mindennap várják a parancsot, hogy Közép- Olaszországba induljanak. S ha e hadi hírekhez hozzá­teszszük még, mikép a modenai seregek jelenleg Bas­­sanonál és Vicenzánál vannak elhelyezve, ezzel a mai napon vett Olaszországra vonatkozó katonai híreket bevégeztük. A választási mozgalmakat illetőleg febr. 23-ról jött turini tudósításokból kiemeljük a következőket: Az „Unione liberale“ parlamenti jelöltekül a többek közt ezeket állítá föl: Anti részéről Buoncompagnit, Turin és Pavia részéről Ricasolit, Cigliano részéről Farinit; a turini hat collegium részére a következő nevek vannak kijelölve: Cavour, Cassinis, Vegezzi, Ricasoli, Miglietti, Nata. — A „Circolo populare“ el­határozta egy oly bizottmány alakítását, mely arra nézve intézkedjék, hogy a közép-olaszországi válasz­tók szárd és lombard jelöltekre szavazzanak, a pie­­montiak és lombardiak ellenben közép-olaszországi kitűnő egyéneket válaszszanak képviselőkül. Ezeken kívül a következő vegyes híreket veszszük. A „G. del Popolo“ szerint Cassinis lemondott igazság­ügyi tárczájáról s lemondása el van fogadva. — Zeppi páviai alkormányzó milánói alkormányzóvá lön kine­vezve ; Rubaudengo Milánóból át van téve Turinba. — Giorgini tanár hir szerint fontos sürgönyöket vitt Cavour gróftól Fiorenczbe. — Ratazzi, ki a telet Niz­zában szándékozott volt tölteni e szándékával fölha­gyott s Turinba visszatért. — Malagazzi gróf, a mo­denai herczeg főkamarása Turinba érkezett. — Sós­tóban a domonkos szerzetbeliek néhány nap előtt pa­rancsot kaptak, hogy kolostorukból takarodjanak ki. — Napi beszéd tárgya lévén, hogy d’ Adda marchese turini kormányzó fontos diplomatiai küldetésben Spa­nyolországba fogna menni, a „Diritto“ azt kérdi: „Mi hibát követett el Tecco báró, hogy visszahiják és mi­ben állnak d’ Adda marchese diplomatiai érdemei ?“ . A Carlo Alberto által 1833-ban történelmi kútfők kiadására kinevezett bizottmány utasítást kapott, hogy munkálatait a lombard tartományokra is ter­­jeszsze ki. — Viktor Emanuel a szent Móricz és Lázár­rendből 40 érdemjelt osztott ki Milanóban. — A turini pénzügyminisztérium mellett „pénzügyi tanács“ czim alatt állandó bizottmány van kinevezve, melynek föl­adata az illető minisztert jóakaró tanácsai s felvilá­gosításaival támogatni. — A „Monitore toscano“ jelenti, hogy a böjtszakra kiadatni szokott püspöki körlevelek kimaradását nem kell a kormánynak tulajdonítni, mert ez az eddig elé­be terjesztett indulatokat elfogadta, s csak oly helye­ket húzott ki belőlök, a­mik a köznyugalomra nézve veszélyesek. — Palermoból febr. 18-ról írják, hogy egy a köze­­­lebbi forradalmi hangon szóló utczai falragaszokkal legellentétesebb hangon nyilatkozó előfizetési felhí­vás jelent meg bizonyos lapra, melynek czíme „Or­thodox,“ s szerkesztője Judics jezsuita fogna lenni. — A félebbi iratokról szólani mindenki óvakodik, ez utóbbira nézve, mint mondják, maga a papság nagy része is ellenzéket képez. — A­ katonaság kö­zötti mozgalomról s a minisztériumban történő válto­zásról vett nápolyi hírek itt nagy izgalomban tartják az kedélyeket, s félelmes elősejtelemben vannak va­lamely itt vagy Nápolyban kitörendő véletlen, vá­ratlan politikai esemény felől. — Petrulla herczeg ide érkezett, hogy birtokait eladja; a herczeg e szán­­dékát szintén aggályos előjelnek tekintik. OROSZORSZÁG: A jobbágyság felszabadítása ügyével foglalkozó bizottmány elnökévé Rontowzow­ tá­­bornok helyébe a „Dresd. Journ.“ társsürgönye sze­rint Panin igazságügyminiszter van kinevezve. A „Petersb. Ztg“ e kérdésre nézve azon megjegyzést teszi, hogy igen valószínű, mikép az ez ügyben teendő előmunkálatok még e tavasz folytán be lesznek fe­jezve s őszig a főpontok végleges megállapítása is be fog következni s igy azok, a kik három évre jósolgat­ják ez ügy végelintézését, tényleg meg lehetnek győ­ződve állításuk alaptalanságáról. * TÁVIRATI JELENTÉSEK. Madrid, febr. 27. Az itteni — különösen a sza­badelvű (progressista) sajtó igen élesen nyilatkozik Anglia ellen. Tegnap a rendőrség ezért tiltotta be a „Novedades“ kiadását. A franczia követ Napoleon császártól egy iratot nyújtott át a királynőnek. Milánó, febr. 17. A „Lombardia“ szerint neveze­tes mennyiségű kőszén bevásárlására adtak megbízá­sokat.­­ A Scala színházban tegnap, a király jelen­létében több rendbeli befogatások történtek a kato­nasággal elkövetett versenygések miatt. A Lombardiához tartozó tömlöczbeli fegyenczek nagy részét Genuába szállítják, hogy büntetésük ide­­­ jét az ottani bagnoban állják ki.

Next