Pesti Napló, 1860. szeptember (11. évfolyam, 3167-3191. szám)
1860-09-11 / 3174. szám
gazda azért takarítsa be termesztményét, takarmányát , hogy nemsokára lángba boruljon. Az illető hatóságoknak tehát oly intézkedéseit, hogy a házak a hol lehetséges tűzellenesebb anyaggal fedessenek, hogy az épületek amennyire a háztelek megengedi, egymástól távol álljanak, a kazlak, boglyák, osztagok a falun kívül éjjel nappal jól őrizett, beterített vagy könllájkolt helyen és ne egy rakáson rakassanak össze, hogy az épületek közt fák ültettessenek, ne csak az országutakat, de az utczákat is lombos fák szegélyezzék; továbbá az illető hatóságok azon intézkedését, hogy minden község szerezzen oltószereket, hogy minden utczában kádakban, minden háznál hordókban készen álljon a víz, hogy minden község mentül több ponyvát szerezzen be, melyek tűzesetekben nagy szolgálatot tehetnek, mondjuk, a hatóságok ily intézkedéseit, mint természeteseknek és szükségének úgy azok elmulasztását nem igazolhatóknak tartjuk. De még sok vidéken, mint Aradon és Kecskeméten az illetők figyelme arra is kiterjed, hogy a nők és férfiak milyen fejeket és kalapot viselnek, addig vajmi kevesen gondolnak arra, hogy a községek egymásután el ne pusztuljanak, hogy oltószerek szereztessenek be, s hogy a leégett községek romjain czélszerűbben, tüzellenesebben épüljenek fel a hajlékok és gazdasági épületek. Az ittas béres és kocsis minden rikkantását, minden tekintélyt sértő szavát meghallják, de a rakott szekér, a boglya,asztag tetején, a szérűn pipázó béres és kocsist, cséplőt és nyomtatót senki sem látja. Aztán az a gyufa, a tszkáresetek e leggyakoribb oka. A gyermekekre csak a szülő vigyázhat. E vigyázatra pedig a szülőket a lelkipásztor figyelmeztesse. A tatai helvet hitv. egyházmegye gyűlése. Ez év sept. 5-kén tartatott a tatai h. h. egyházmegye gyűlése. Azt hittük szűk lesz a tatai ref. egyház a gyűésre egybesereglők számára, azonban igenis tág volt, nagyon is viszhangzott a jeles beszédek erejétől, mert kevesen valának jelen; bizony bizony pedig min ártana, ha a hitbuzgóságtól jobban gyujtatnának és egybegyülnének a hivek és nem hivek, amazok hogy ne feledjenek és állhatatosok maradjanak a jóban, emezek hogy tanuljanak és javuljanak. E gyűlés főbb czéljai közül egy volt az újonnan választott esperes ur beigtatása. Nt. Pap János császári lelkész ur, mint a fent nevezett egyházmegye espere „a küzdelem teljes vallási napok után, melyeket prot. paphoz illőleg élt át, hanyatló kora miatt is , már nyugalomra vágyván“ leköszönt, érzékeny szavakban vevén let.estit az egyházmegyétől, de csak mint esperese, mint lelkésztárs „véglehejletiig kívánja betölteni állását luven.“ E leköszönés után t. Sárközy József segéd gondnok ur nyilvánitá fennkölt lélekkel az egyházmegye háláját s köszönetét az érdemdús ősz lelkész iránt. Mindegyik beszédet „éljen“ek követék. Ezután t. segédgondnok ur kijelenté, miszerint a megürült esperes állomásra tiszt. László József kocsi lelkész ur választatott meg „szokatlan“ egyetértéssel. Az uj esperes öt érzet teljesen a megilletődés nemes hangján fogadta az egyházmegye bizodalmát, miután öt elnöki széke elfoglalására fönt tisztelt gondnok ur fölszólitás igére a gyűlés színe előtt, miszerint „a kettős elnökség lélekben egy marad s ha tán ismét viharok kelnének törvényes jogaink ellen , a kettős elnökség kötelességeül ismeri megkettőztetni tevékenységét a szent ügy diadaláért! mert — ugymond — nagy ut áll még előttünk a szélig.“ Nt. esperes ur elmondá kenetes székfoglaló beszédében aggodalmait, de elmondá egyszersmind megnyugtatásul reményeit teendőire nézve. Érinté rövid átfutamaiban tervrajzát munkálkodásának ; elmondá az „özvegy-árva pénztár“ — mely „mint sápadt arczu beteg gyermek tekint ránk a bűnös elhanyagolás miatt“ — a „tanítói özvegy gyámolda“ mibenlétét; — felemlité az „egyházmegyei könyvtári létesittetését — elmulaszthatlannak vallotta a belső somogyi egyházak kezdeményezése folytán a „papi kör“ létrehozását, — a „tanítói tanácskozmányokat, — különösen az „iskolák“ jókarba helyezését, — és végtére, mit legelöl kell vóla mondanom, a tatai egyházmegyében „közszellem“ megteremtésén hathatósan működni ígérkezett. „Sajnosan kell megváltanom — mondá igen találólag — hogy oly közöny uralkodik hűsorsosink keblében, miszerint gyűléseinken oly gyér számmal jelennek meg.“ A hoszszan tartó szép beszéd után még t. Dé csácsi és t. Kisssigmándi lelkész urak tartottak üdvözlő és köszönő pompás beszédeket a kiérdemült és uj esperes urakhoz. Jegyzőül ideiglenesen t. Décsy ur választatott, mivel e helyet ürességben hagyó uj állása után a most beigtatott esperes ur. Ezek után egyéb tárgyak közt áttértek a sárospataki népiskolai választmány által készitett papi vizsga tervre, mely ..tetszés szerinti használat végett küldetett superintendentiánkhoz. Mellette és ellene fölmerült véleményeket hosszas lenne előadni, csak annyit jegyzünk meg, miszerint az egyházmegye többsége jobbnak véli az eddigi rendszer melletti maradást, t. i. a tractusnak maradjon közvetlen jogául a papi vizsga végrehajtása . Tek. Sárközy, Müller, tiszt. Pap János, László József, Kis, Décsi, Pereszlényi, Gyalókay, Horváth, Pap Zsigmond, Györfy lelkész urak érdemlegesen szóltak az ügyhöz, különösen a fiatal lelkész urak erélyes tárgyhoz szólása dicséretes, mert — így mondanak — ha egyöntetűséget, egyformaságot akarunk, lehet azt úgy elérni, hogy az egyházkerület szabja ki az egyházmegyék eljárását az egyformaságra nézve, de ne vonja el tőlük azt, minek jogos élvezetében oly régóta vannak. Szegénységi bizoyítványt adnának magukról az egyházmegyék, ha e gyakorlatot föladnák. E nézetre több megjegyzést lehetne tenni. Hamary tr. Chablais-t is, a franczia „Pays de Gex“ lakóifelkerekedtek a császár tiszteletére. Ezekhez csatlakozott több Genfben lakó franczia is, kik a Helvetia gőzösön mentek át. Ez ellen semmi kifogás, de fájdalmasan halla a genfi népesség, hogy a francziákkal vagy 20 genfi polgár is egyesült. A Helvetia gőzös utasai kiszállván Thiononban, sorfalat képeztek, s kigyöngyölgeték a franczia lobogót, melyet Gex-ből hoztak, s üdvözlék a császárt. A tisztelgés után a társaság ismét visszatért a lobogóval együtt, melynek egy szöglete kifityegett a ládából, melybe helyezve vala. Esti 0 '/5 órakor kötött ki. Genfben a Helvetia várakozván reá nagy néptömeg. Azon hírre, hogy genfiek is csatlakoztak a francziákhoz, a genfi fiatalság elhatározó füttyel fogadni a megérkezőket, és fütyült. A francziák e gúnyos köszöntést magukra vévén sértő, kifejezésekre fakadtak, sőt némelyek azt kezdek kiáltani: Éljen az annexio! Mire a fütty növedett, némely utczai ficzkók gyümölcscsel kezdék őket hajigálni. A higgadtabb polgárok csillapítói kezdék az ingerültséget, s midőn mármár sikerült a jó szándék, a partra kihozott ládából kifityegni látván a tömeg a franczia lobogót, s egy franczia elragadtatásában a következő czélzatos szavakat hallatván: „íme ez a mi zászlónk, mely nemsokára Genfben is kitűzetni fog! újra neki zúdultak e genfiek, s többen megtámadták a lobogót, hogy elvegyék. Szerencsére ekkorra megjelent Dimier, a rendőrbiztos, ki támogattatván több higgadtabb polgárok által, a czivakodók közé vetette magát, s sikerült neki a lobogót egy közellévő rendőri házban biztosság alá helyezni. E közben megjelent az államtanács elnöke, Fazys a katonai igazgató is, s mindent elkövettek a nyugalom helyreállítására, a tüzesebbeknek fejébe vervén, hogy nem kihívás volt ez a francziák részéről, hanem — félreértés. Midőn a kedélyek lecsendesedtek, a pártok egymáshoz közeledtek, s mind a genfiek, mind a francziák egyésze egy közelebbi kávéházba tért — fraternizálni. A zászló jól elpakkolva másnap a geni polgármesterhez küldetett vissza.— A czikket az említett lap így fejezi be: „Tekintve az örökös horgolást, kaperáskodást, melyet Francziaország űz Svájczczal, kétszeres kötelességeknek ismerjék a svájcziak, semmi okot ilyesmire nem szolgáltatni. Vigyázzunk, hogy az ily kihívásoknak ne engedjünk. De ha mégis, nyugalmas és mérsékelt magunk tartásának daczára is, komoly összeütközésbe keverne bennünket a sors a francziákkal, akkor annál határozottabb és szilárdabb elszánással álljunk ellene mindennemű franczia jogbitorlásnak. Most ez egyenesen minden,arra: Vigyázzunk! nehogy Napóleonnak, valamely terve kivitelében, kezére dolgozzunk énin magunk! P. M. ZÜRICH, september 4-dikén. A svájcziak mindig azt beszélik, hogy a napóleoni politikához tartozik Svájcznak meghódítása is. A sokat emlegetett kisértet elvégre is megszokott jelenni, mit a nagyar igy fejez ki: „Farkast emlegetnek, s a kert alatt kullog.“ —Egy szabadelvű lap mai száma egy czikket hozott ezen fölirással: „Rufgepaszt !“ melyben a következő esetet beszéli el: Most, hogy Napoleon Savóját meglátogatta, s többi közt különfélék. — A magyar Akadémia alaptőkéje szaporítására s háza fölépítésére tett ujabb ajánlatok s adakozások augusztus hó folytán: Lunyay Menyhért a tőkére 1000, a házra 400 frt; Nagy István a házra 100 frt; Magyar Frencz ugyanit a 100 frt; öv. Magyar fetenc u. a. 20 ft; Láry Kázmér a tőkére 300 frt, a háza 210 frt; öz . Szirmay Adámné gyűjtése a tőkére 110 frt, a hazra 143 ft; On s. lászló gyűjtőit a házr a t'ü frt ; l’au ik Károly szolnoki l. a mi szer gyüjt. a őkére 7 ft, a házra át frt 50 krt ; Hováth Mihály belény. si e*p gyűt. a tökére 61 frt , a hazra 66 frt; Ungvári nyi j és a hzra 102 frt 10 kr ; Szam.mírvárosa a tikére 525 fit , a hazta sin e 525 frt; JiVsef-ipartanodu növendéni a házra 23 frt 60 kr;aearn api Ujssg utján a őkerr 6 ezüst husas, 185 frt 60 kr, a hazra 18 r ny , 4 tallér, 2 ezüst frt , 12 has , 1377 frt 29 kr ; M. A. Wiss nagykites, edő a hazra 50 fit; Mikor ehzi, mond jüjt. Pannii a házra 20 frt; Kelner Gusztáv gyűjt. Braznó Bányán a ház a 19 frt, a tökére 10 itt; Pesty Frigyis ujalb güjtése 1en enáll a tökére 129 frt, a házra 290 frt 40 kr ; Vajda Józsif pesti polgár a tökére 3 frt, a házra 2 frt; Kár Matyan pesti ügyvéd a házra 105 frt, a tőkére is 105 frt; Krajnk Imre végrendelete szerint a tökére 5 frt 25 kr ; Széler Miks peti ügyvéd a házra 100 frt; Zitterbarg Mátyás a házra 1lii frt; Pap Móncz Kaczugról a házra 25 frt, a tökére is 25 frt; Mé rey Mikós a házra 2 arany, a töké is 2 arany ; Konkoly Tamás gyúr . Komáromban a házra52 frt 85 kr, a tökére 7 frt 60 kr; Paló Sándor hetit tan. gyűjt, a ház a 883 frt, a tőkere 67 ft f0 kr; Fehér-Kóró-nádorcsalónai molnár ez-li Kicska Lajos atta a házra 10 frt ; Pesti Napló utján a házra 2 arany , 1 ezüst .rt, 410 frt; Tárnok Lajos gyűjt. N-Kanizsán a házra 3 frt; b. Galiczy Józef, Vincze és Feix a tőkéhez 2100 frt, a házra 1000 frt; Egy magát megnevezni nem - kapó pesti hazafi a hazra 300 frt; ugyanaz a statistikai ala itv. szaporttsára UIMJ frt; a bátorszéki magyar ház-ikar a házra 20frt; gr. Bensheim Kisztina a hazra is tökére egyenkint 1000—1000 frt, Gördoes Bent dt . a házra 20 frt ; háló Révay Gizella a házra 105 frt, a tökére is 105 frt; Szinovácz György ur gyűjtése Pétén a házra 516 frt, a tökéhez 155 frt; Orosz Adrás Ungiárról a ház a 10 frt. ; Utduly bogyiszki gyűjt. Gután a házra 24 frt; bajai reform, egyház a házra 20 frt; pestinform. theol intézet növindek.ia házr a 92 frt ; pen ref. tanárok a tőkére 114 frt; Kern Károly kőszegi fertő az alaphoz 5 frt ; Marta ász Endre újabb gyűjt. Pécsitt házra 55 frt; Velicznay József gyűjt. Nyíregyházán a tökére 40 frt, a házra 60 frt; Már Józefné a. gyűjt. Máramarosban a tőkére 40 frt, a házra 204 frt.Folytatása következik.) — Mautner János dukai lakos felesége egy leányt szült, kinek jobb kezén 5 ujja s azonkívül egyenkint tökéletesen kifejlett, de összenőtt kettes hüvelykujja, bal kezén 6 ujja s egyes hüvelykujja, jobb lábán 4 ujja s összenőtt hármas nagyujja, ballábán 5 ujja s összenőtt kettes nagy ujja, e szerint mindenik tagján 7 —7 s igy összesen 28 ujja van. A gyermek különben jól kifejlett és egészséges. A szülők orvosi segélyért folyamodtak. — Am. Akadémiára a V. Ujságnál eddig összesen 12,740 írt gyűlt be. — „Gróf Mikó Imre ur — Írja a Kolozsvári K.— akiről említettük, hogy a múlt héten eltávozott volt bu- CBU kezet szorítani báró Eötvössel a Detonatán — visszaérkezett városunkba, Fejérvárott válva el magas szellemű barátjától, ki ottan betegen maradott. Abrudbánya minden ajkú lakói Ünnepélyesen vártak volt a nagy hazafiakra, elfogadandók őket útjukban; a havasi románság szintén nagy számmal kívánta üdvözölni az utazókat a Detonata környékén ; azonban ama vidéket báró Eötvös betegsége miatt csak is fia s nevelője egy pár kísérővel látogathatták meg. Egy szép alkalom maradott el arra nézve, hogy havasi népünk értelmisége kifejezze rokonszenvét a Detonata vendégei iránt, kik közül báró Eötvös nagy tiszteletében áll az erdélyi románok közt egykori közoktatásügyi oly intézkedéseiért, melyben e nemzetiség iránt is méltó tekintettel volt; egy szép alkalom maradott el arra nézve is, hogy a nemzetiségek öszérzésének s illetőleg kibékülésének nagyobb mérvű kezessége lehetett volna letéve azon férfiak kezébe, kik a magyar elem közvéleményét legnagyobb részben cselekvő pályájuk körül öszpontosíták. A mi azonban nyilvános kifejezésre nem jutott, legyen maradandó a szivekben. Egymás közt élő nemzetek szeressék minden viszonyok közt s becsüljék egymást.“ — Azt halljuk, hogy a pesti ftereáltanodában az első osztály párhuzamos szakasza a jövő tanévben magyar lesz. — Szegedi levelezőnk írja e hét én : „Szerdán este érkezett meg Molnár színigazgató jels társulatával; tegnap este a kaszinó és városháza előtt a férfitagok a város és a kaszinó-társulat által a színészet iránt kifejtett lelkes buzgalomért köszönetet szavazandó énekkel tisztelgenek. A hatósági engedély mellett történt eme karénekre jókora néptömeg gyűlt egybe, s ez nem elégelvén meg a szerelmes dalokat, rá kezdé a Szózatot s több más hazafias dalokat; mindebben a színészek óvatosan kerülték a részvételt. Ma reggel 10 órakor Kempelen Győző, a „Szegedi Híradó“ szerkesztője újra befogatott. Mi okért ? nem tudhatjuk, ő gondosan kerülte az ünnepélyeknél csoportosuló tömeget s az események leírása végett is másokat szokott küldeni. Ma a Dugonicsszobor javára „Bánk Bán“ adatik.“ — Mai tárogatónkat“ — írja a „Szegedi Híradó“ — „azon kellemetlen hirrel kell kezdenünk, hogy e lapok eddigi szerkesztője, Kemperen Győző úr e hé 7 én délelőtt mint fogoly a várba s onnan délben a vaspályavonattal Pest felé kisértetett. Addig is , mig az uj szerkesztő hatóságilag helybenhagyatnék, e lapok a kiadótulajdonos felelőssége alatt fognak megjelenni.“ — Hontból írják a „P r o t e s tá n a L ap“-nak : „A pozsonyi kerület cs. k. superintendense, t. Kuzmányi Károly ur aug. 15 dikén tiszt. Martinek Károly, csánki ev. egyház lelkészét n. honti esperesnek surrogálta. Főtiszt. Kuzmányi ur még nincs sem kerületileg fölesketve, sem pedig superb.tendensi hivatalába beigtatva s fölszentelve, s már is uj districtuális pecsétet csináltat magának; (autonom egyházak föpásztorai ezt beigtatásuk alkalmával superintendensi hivataluk föjelvényeül a kerülettől szokták kapni, és nem maguk csináltatják) általános többség által megválasztott főesperes, nt. Maszis Ádám urat mellőzve, önhatalmúlag Martinék urat surrogálja főesperesül. Történt e ez valaha három század óta prot. egyházunkban ? Soha és sehol. Honiban nincs egyház, mely a reformatio óta fönnálló bányavárosi superintendentiától elszakadni, és a pozsonyihoz csatlakozni kívánna; de a közkívánat ellenére fentebb tisztelt Kuzmányi ur e csatlakozást erőszakolni akarja, cs. kir. esperes t. Martinek ur körözteti is már a nagy-honti esperesség autonóm egyházaiban a pozsonyi kerületi superintended encyklikáját, stb.“ — A protestáns szülőket, kik leányaikat nevelő intézetbe akarják adni, figyelmeztetjük Bayer Karolinának a sebestyén téri 3-dik sz. házban már több éve dicséretesen működő intézetére. Az intézetbe csak 10—12 növendék vétetik föl, s ezek a tulajdonosné nővére, magyar és franczia nevelőnő gondolkodása alatt állanak. Bizonyos szánmai azonban bejáró növendékek is vétetnek föl. A rendes tantárgyak : hittan, magyar, franczia, német nyelv, egyetemes történelem, külön Magyarország történelme, földrajz, természetrajz, természettan, számtan, szépírás, rajz. Oktatást nyernek továbbá a növendékek mindennemű női munkában, több szülő kívánatéra különösen a ruhakészítésben, fehérnemüek varrásában, ócskák kijavításában s női fejrevalók készítésében is. A rendkívül rangytárgyakat táncz, ének, zene, festészet, úszás, angol és olasz nyelv képezik. A tanítás okt. 1-jén kezdődik, a beírás pedig e hó végéig történik. — A Sahnámek magyarul: Fodászi nagy művének fordítója akadt Szilády Áronban. Az Új Magyar Múzeumnak legújabban megjelent hatodik (juniusi) füzetében mutatványok vannak közölve e fordításból, s a mutatványok azt ígérik biztosan, hogy a fordítás jeles lesz. A perzsa eredetinek alakja szorosan meg van tartva, mégsem látszik feszesnek, s amely sorokban a verslábak sormetszetet is képeznek, az üzem magyarosan is szépen kiadja magát. — Az Uj Magyar Múzeum imént megjelent füzetének egyéb tartalma is érdekes és figyelemreméltó. Az első czikk Csacskó Imrétől van s a magyar országgyűlésről szól. Ezt követi Szolimán szultán negyedik magyar hadjárata, Pecsevi török történet íróból fordítva Vámbéry Ármin által. Közöstetnek továbbá folytatólag Kemény József történelmi adatai („Második Balassa Bálint és elődei emlékezete 1075 ből,“ — „Egy pár adat Kertész Ábrahám hrés nyomdászról,“ — „Wesselényi Pál, Szünyi Nagy István és az 1070 diki vallási üldözések 1675-diki emékezete.“) — Ezen czira alatt: „Az eszmeelviség védelme tapasztalati s értelmi álláspontu bölcsészeink ellen“. Peti József pesti prot. tanártól egy figyelemre méltó bölcselmi értekezés jelent meg Lauffer csátolpnál, mely a hegelismus ellen irodalmunkban fölmerült megtámadásokat iparkodik visszaverni. Iparkodik nevezetesen megczáfolni a Danielik János akadémiai székfoglaló beszédében a Hegel tanai ellen fölhozott tételeket. Rövidebben s könnyebben bánik el Brassaival, ki logikájában Hegelt a logika tönkretevőjének mondta, és Somogyival, ki „a bölcsészet lényege és föladatáról" czimü munkájában szintén Hegel ellen támadt. Az 51 lapra terjedő munkácska ára 50 uykr. — Wenninger V. tanár urnak „Politikai számtan“ czimü nagybecsű művéből az I. füzet a napokban fog megjelenni. E több füzetre terjedendő munka egyszerre azért nem jelenhetik meg, mert a munka mellékletei, az életbiztosítási s kamatszámítási táblázatok nyomatása több időt igényel. Ez okból, nehogy az előfizetők sokáig várakozzanak, füzetenként indítja meg művét a szerző. Ezen irodalmunk ez ágában páratlan és alapos készültséggel irt munkára ismételve figyelmeztetjük az illetőket. Mint tudjuk, a pesti kereskedelmi akadémiában Weininger e munkája tankönyvül fogadtatott el. — Székes-Fehérvárott is lapot terveztek kiadni. A szerkesztő Fekete János, segédszerkesztő pedig Nagy László lett volna. Az engedély azonban megtagadtatott azon okból, hogy Székes-Fehérváron mind a pesti, mind a bécsi lapok jókor érkezvén, külön lapra szüksége nincs. — Erkel, úgy mondják, „Bánk bán“ dalműve elkészítésében már annyira haladt, hogy a színházi személyzet nemsokára betanulásához foghat. — Gr. Karácsonyi Nidor 3000 írttal a pesti vakok intézete alapítói sorába lépett. — Sz. Halásziból írják, hogy ott e hó 4-kén a tűz 0 házat, 6 istállót, 8 pajtát s tömérdek búza, széna és szalma kazalokat pusztított el. Biztosítva kevés volt. Az összes kár, hivatalos becsű szerint, 10,535 frt, amiből biztosítva csak 2610 fitig volt. Nem mondunk újt, midőn azt mondjuk, hogy Septembere n esti nyolczadidkor már sötét szokott lenni, de azzal talán újat mondunk, hogy a gázos társaság ezen esti sötétséggel mm törődvén, a város több részét még háromnegyed után nyolczra is világitalan hagyja. — Van Pestnek egy utczácskija, melynek valamenynyi roszkfövezetü utcza között bizonyosan a legroszabb kövezete van Sörházutcza volna a neve (az aldunasor és molnárutcza között) de a kövélemény — épen rész kövezeténél fogva — már régen tyukszem-utczának nevezte el. Pest városa most az „al-Dunasort“, mely ugyancsak szintén rászorult már, kövezteti a sóházig. A követő munkának a tyukszemutcza mellett is el kell haladni — s most fogadások állanak, gondoskodott-e vagy nem a város, hogy ez utcza becsülettel elveszítse a tyúkszemutcza nevet. — Biztos forrás után írhatjuk, hogy Arany János, a Kisfaludy-társaság nem rég elválasztott és megerősített igazgatója, engedélyt nyert ily czimű szépirodalmi, aesthetikai és kritikai lapra: „Szépirodalmi Figyelő.“ NEMZETI SZÍNHÁZ. Sept. 6. Először: „A pénzkirály, vagy egy a mi fajtánkból.“ Színmű 2 felv. Paylor Tom után forditotta Tóth József. Felvonások után Nagy Jakab S tilinkön üvész játszott. Valahára egy uj darab habár csak fordítás. Az újdonság ingeres Nagy Jakab urnák fellépése kettős ok volt a nyári estéket a szabadban élvező közönségre nézve, hogy népesebbé tegye a színházat. Az új darab első szakasza határzott , tetszett, második szakasza vontatottságánál fogva inkább untatott. Nagy rövidítések mellett e színmű megállhatna a reptertokon. E mű angol objectivitással van gondolva s megírva. A darab hősének, Schildróth Salamonnak jelleme érdekes abstractioja az emberi szív s azon osztály tanulmányozásának, melyhez Schildróth tartozik. A nemesi gerjedelmekre képes, a szerető nő jótékony és nemesítő befolyása alatt álló egyén elveit látjuk itt összeütközésben a hajlammal, a haszonvágygyal s míg hibáival tüntettetik elénk a börze embere, a meg nem romlott szív, a még mindig jóra fogékony kedély mozzanataiban, jobb emberre is ráismerhetünk a zsidóban. Kár hogy e hatást, szerző sokszor megrontja esetben és csak a jelenet derültségére szolgál intermezzóival. A mű alapja a Rothschild-ház történetének kezdete, természetesen kellő választással. A Frankfurtban nagy szegénységben élő Schildroth Salamon házához egy franczia marquis menekül és akkor, midőn a franczia köztársaság hadserege (1792 ben) Frankfurtba érkezik. A franczia marquis, kinek élete minden pillanatban veszélyben forog, minden értékét Schildrothra bizza, ki az átvétel felöl térítvényt neje sürgetésére ad. A marquist nemsokára a katonák fölkonczolják, s a szekrény, melynek rejtekébe jut a csak a melegség hatására megfekezendő tintával irt térítvény, a tábori biztosság kezére kerül. Az e miatt megrémült Schildroth megszökik Frankfurtból, előbb neje kérésére megesküdvén , hogy mindent el fog követni, hogy a marquis örököseit föltalálja , s hogy a kezére bízott értéket viszszaszolgáltathassa. Azon vágynak, hogy a marquis hitelleveleit beváltva, a pénzzel a börzén üzérkedjék, alig tud eleinte ellentállani Schildroth, s egy szép jelenetben erőt vesz mégis e vágyon a becsületesség, míg a marquis halálának hírére ismét föltámad benne a haszonvágy az érték elsajátításának szándéka nélkül, s az eskü csak az angyali nő fedő, kérő szavaira szólal meg ajkán. Eddig tart az első felvonás. A második felvonásban 21 év múlva Londonban találkoznak Sch Idrothtal, ki már milliók líra. Nagy vagyonát azon 200 ezer tallérral kezdett üzlet folytán szerzé, melyet a marquis bízott kezére. A haszonvágy győzött a börze izgalmai után csengő Salamonon, mert neje meghalt s nem volt ki jobb érzésére utalva. Azonban megérkezik a büntetés pillanata, midőn a franczia császár bukására spiruláló Schildróth a bukáshoz közeledik, melytől csak azon öszveg menthetné őt meg, mely pénztárában meg van ugyan, de a mehet, mint a marquis örököséjét, vissza kell adnia. Schildrethnak ugyanis van egy 21 éves szép Lánya Lívia, ki zenemesterébe, egy Viktor nevű francziába, szerelmes. A Linának születésnapi ajándékul vásárlóit régi szekrénykén álló arczképben Viktor ur édes anyja arczképére ismer s kisül, hogy Viktor ur a marquis fia. A szekrényke rejtekében még meglevő térítvényen, ép akkor, midőn azt mint tanút és vádlót Schildrath a tűzbe szándékszik dobni, föltűnik az elhunyt nő írása, ki tanúként irta alá magát, mire ismét föltárnád Salamonban a jobb érzés s a téritvényt és a börzén kiadott roppant öszvegek fölött még megmaradt 30,000 fontot átadja Viktornak, mint örökségét, habár még csak ez összegre volna szüksége hogy hitelét fönntarthassa. Ez összeget, a marquis fölajánlja a börzekirálynak, egyúttal megkéri Lívia kezét, majd a parter a Schwarzschildnáz lelőtt postagalambját hozza meg, melynek szárnya alatt érkezik meg a hír Napoleon lemondásáról Fontainebleauban. E hírre az eddigi nyugodtságából szilaj örömben kitörő Salamon minden állampapirost összevásároltat s mint tudjuk, milliók ura lesz. A történet fejlődése, mint látjuk, már előbb ismeretes lévén a néző előtt, semmi érdeket nem kelthet föl, semmi emotiót nem idézhet elő. Tudjuk, hogy Napoleon le fog köszönni, hogy Salamon jól speculál s hogy pénzét nem hiában szórja a börzén. Tűnődése, izgalma, végre a bukások félelme reánk csak az előadás hatásával bírhat. Nem támad föl bennünk a részvét e küzdés alatt. Aztán e jelenetek, melyek a börzejátékos hányatott életének tükrei akarnak lenni, igen unalmasak, mert ismételtek s stereotypek. A fejlődés is minden inventió nélküli, mondhatnék esetlen. A térítvény írásának előtűnését egyetlenebbül nem is lehetne előidézni. Aztán a pénzkirály, ki minden ügynökének nyugalmat ajánl, gyermeki örömre fakad a jó hír vételén. Vagy ezt csak az előadó túlzásának tulajdonítsuk? A galambposta megszerzése oly bűnös tett volt,mit Salamon— legalább a mű Salamona— el nem követhetett. Szerző, úgy látszik, nem volt tisztában szándékával Nem tudott kellőleg árnyalni s nem tudta e jellemben a fény- és árnyoldalt öszhangzatba hozni. A néző nem tudja mit tartson e Salamonról, ki a kedély behatásaira is kegyes és ki ily után sem idegenkedik a vagyonszerzéstől. Az előadás jó volt. Tóth (Schildróth) jelesül játszott. Felekné is vonzó alak volt az első felvonásban. Nem tudjuk, minek tulajdonítjuk azt, hogy Felekiné a. és Lendvai is két szerepben lépett föl, s Felekiné a. az első felvonásban Salamon neje, a másodikban leánya, Lendvai az első felvonásban a marquis, a másodikban annak fia volt. Mint a vándorszíntársulatoknál, hol kevés a személyzet. Nem ismerjük azon színtani elveket, melyek a színpadi illusio emelését ily rendezésben is keverik. Vagy a reduktiót kívánja igazolni, előkészíteni ez intézkedésre ? Nagy Jakab úr, ki már a múlt évben is nagy hatással játszott csudálatos tilinkóján közönségünk előtt, most is nagy tetszéssel fogadtatott. Most is bámulatot keltett