Pesti Napló, 1861. március (12. évfolyam, 3316-3341. szám)

1861-03-01 / 3316. szám

vagyunk az országbírói értekezlet eredményét be­várni. Végre 4-er, nyilatkoztassuk ki Ő Felségének ünne­pélyesen, hogy mi ugyan készek vagyunk az 1848- dik évi törvényeink megvizsgálásához, sőt szükség esetében módosításához is hozzájárulni a jövő tör­vényes országgyűlésen,­­ hanem azon elvett, mely a cs. leiratban kimondatik, hogy t. i. azon törvények, csak a jövő országgyűlése s­ö­vetsége ujjabbi meg­erősítése után válhatnak érvényesekké, el nem fogad­hatjuk. Mert mi épen megfordítva, mindaddig, míg azok országgyűlésileg megváltoztatnak, tökéletesen és törhetlenül érvényeseknek tartjuk azokat. A kitű­zött czél tekintetéből tehát kérjük meg Ő Felségét, méltóztassék a kapcsolt részek s minden följogosítot­tak meghívásával az országgyűlését az 1848-iki tör­vények értelmében Pestre összehívni. Ezen nyilatkozataink folytán immár uraim, bizto­san kimondhatjuk, hogy mi mind­azon felelőséget, a­melyet a cs.­leirat a mi nyakunkba hárít — vissza­hárítjuk mindazokra, kik a mi 1848 iki törvényeink megsemmisítésén igyekeznek. Hogy pedig az általam indítványozott fölirat a me­gye szellemével megegyező és a tárgy komolyságá­hoz képest kimerítő lehessen, méltóztassék a tisztelt bizottmány annak fogalmazására tagjaiból egy kül­döttséget oly utasítással kinevezni, hogy az a fölira­tot minél előbb föltévén, azt még e gyűlések fo­lyama alatt terjeszsze a tisztelt bizottmány elébe, hogy az minél előbb fölküldethessék Ő Felsége ke­gyes színe elébe. —Nagy és általános volt a hatás, melyet e beszéd előidézett s hasonló szellemben nyi­latkozván még mások számosan, főispánunk több tagból álló küldöttséget nevezett ki a fölirat elkészí­tésére, s e küldöttség közkedvességü főjegyzőnk ál­tal már kész és igazán gonddal szerkesztett munká­val lepetvén meg s azt némi csekély, említést alig ér­demlő változtatásokkal helyben is hagyván, már más­nap benyujtá a bizottmányi gyűlésnek a kész fölira­tot, mely egyhangúlag el is fogadtatott. Második s nem kisebb érdekű tárgya volt e gyűlé­sünknek az országgyűlésnek április 2-ára Budára tett kitüzetését hírül adó országgyűlési meghivás s a bi­­z­ottmányi gyűl­és, bár fájdalommal tapasztalta abból, hogy az országgyűlés összehivatását egyedül illeté­kesen szabályozható 1848. V. t. ez. sokban — és pedig igen lényegesen — módosíttatott, mégis a je­­enleg reánk terhesen nehezülő alkotmányosságta­­anságból minél előbb kivergődni kívánva, azonnal megalakitá a törvény által rendelt központi választ­­mányt s azt oda utasította, hogy az összeírásra a tör­­ény által rendelt tizennégy napokat szigorúan meg­ártva, a többi határidőket olyképen rendezze el,­ogy képviselőink az országgyűlés megnyitására ki­űzött határidő előtt legalább tíz nappal megválasz­thassanak. Fölolvastatott Varasd megyének az ország minden irvényhatóságaihoz s azok között megyénkhez is ítézett s e lapokból már ösmeretes körlevele, mely rvendetes tudomásul vétetett s melyre hasonló őszinte istvéri indulattól áthatott válasz küldetni határozta- őt, fölolvastatott továbbá leg-primás ő eminentiájá­­ak hasonlóképen e lapokban közölve volt mérsék­let ajánló körlevele, melyre válaszul föliratunk gy példánya e herczegségének megküldetni rendel­teti. Kassa városa megtörtént alkotmányos szervezése­röl értesítvén megyénk közönségét, bizottmányunk fölötti őszinte örömét tudatandó, fölkérte a várost, ét bizodalmát biró képviselőjének megyei bizottmá­­runkba leendő küldésére, kik előfordulható esetek­­­, abban, a város jogai fölött őrködjenek. Ezek után számos, csupán megyénket érdeklő tár­sakban rendelkezett a bizottmány, melyek közül itt gyedül a hús árának mezővárosok és átkelési he­lken 14, falukon 13 uj károkra lett megszabatását sem fölemlitendőnek. Ifj. Péchy Tamás, hetjük, a requiem, egy a helytartóságtól az egri érsek e exljához érkezett tilalom következtében elmaradt. — Köztiszteletü hofilársunk Teleky László f. hó 7-én este Szirákra érkezvén, ennek örömére este az egész vá­ros ki volt világítva; a legszegényebb viskó ablakában is legalább két gyertya égett. Hét órakor az egész la­kosság három nemzeti lobogóval és 24 fáklyával össze­gyűlvén, a Rákóczy-induló mellett szép rendben a meg­tisztelt szállásához vonult, hol Sz. Zs. úr szűnni nem akaró éljenek által­án ézve tolmácsolta a közönség ér­zelmeit. Másnap a városi elöljáróság tisztelkedett a nagy érdemű hazafinál.­­ Esztergomból írják, hogy Besze János a városi köz­gyűlésben a köztiszteletü polgármestert, s az egész vá­rosi tanácsot oly keményen megtámadta az ő indítvá­nyára vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat kiadatása miatt, hogy a közgyűlés minden határozat nélkül volt kényte­len fölosztani. A Nagy-Kanizsáról f. hó 26-tól egy, a Petőfi szoborra rendezett bál rendezőit vádoló levelet kaptunk, de me­lyet névtelensége miatt nem közölhetünk. A Budaváros f. hó 26-án tartott közgyűlése P­á­k­h Albertet, a nemzeti szellem ébren­ tartásában az utóbbi zordan tíz év alatt irodalmilag kifejtett hathatós és fe­ledhetetlen munkásságának elismeréséül tiszteletbeli képviselővé választotta. Hasonló megtiszteltetésben ré­szesült Jókai és Hajnik Pál is.­­ A „Fortschritt“- et értesítik, hogy Károlyfehérvá­rott 17-én este a polgárság, Haynald Lajos róm. kath. püspököt fáklyás menettel tisztelte meg. Mintegy száz fáklyavivő jelent meg a püspöki lakáson, kisérve nagy néptömeg által. Legelőször elénekeltetett a Szózat, az­után Szebeni ügyvéd beszéddel köszönte a püspököt, mire ő excra lelkes szavakban válaszolt. Végre Kölcsey hymnusza énekeltetett. Azután a fáklyákat kioltották, mert ez a cs. k. várparancsnoknak határozottan kijelen­tett akarata volt. A várból lemenve, a menet ismét meg­­gyujtá fáklyáit, s Szoboszlay ur lakására vonult, hon­­nét ismét megindulva, a köztiszteletü polgármester lakása elé ment s ott a Szózatot éneklé. Egész estén át legke­vesebb rendetlenség sem történt.­­ A politikai és vallási szabadság két lelkes, határo­zott és a legnehezebb körülmények közt is bátor szószó­­lóját, Kubinyi Ferenczet és Szentiványi Károlyt, mint örömmel halljuk és bizton vártuk is Nógrádból és Gömör­­ből küldik az országyülésre. Pozsony városa gr. Dessewffy Emilt, Komárom Ghyczy Kálmánt akarja követül megválasztani; a budaiak bizodalma pedig, mint szintén örömmel halljuk, báró Eötvös Józsefben s Balássy Antal­ban öszpontosul. M. D. Nyilatkozat. A „Bukaresti magyar Közlöny“ t. ez. előfizetőit sietek megnyugtatni, hogy mindenkinek pénze, úgy, a­mint beküldötte, nálam letéve van és csak egyetlenegy párának elvesztéséről még csak szó sem le­het. A kauezia 5000 lé, ezt még elő kell teremteni, fára­dozunk is benne, de szomorít az, hogy lapunkat a bécsi postatariftába sehogy sem vették be, pedig bizony min­dent elpróbáltunk a­mit csak lehetett. A stempli még mindig áll, az ezüst agrója 52. 50. A testvér Magyarhon­ból alig van kétszáz előfizetőnk. Ebből szerkesztőt fizet­ni, nyomda és postaköltségeket fedezni még azon esetben is lehetetlen, ha a kaueziot előteremtjük s ha Moldva ro­mániai előfizetőink még annyira szaporodnának. *) K­o o­s Ferencz. — A „M. O.“ mai száma következő Nyilatkozatot hoz: A „Magyarország“ tegnapi számának újdonságai közt azon, egyébiránt a t. szerkesztő urnák iránta mi szives barátságát tanusitó kifejezést olvastam, hogy a rácz­al­­mási ker­ületnek „jutott a szerencse“ engemet országgyű­lési képviselőjéül választani sat. — Kénytelen vagyok erre megjegyezni, hogy a „szerencse“ ez esetben nem a választói kerületé lenne, mely engem bizalmával meg­tisztel, hanem az enyém, ki ezáltal megtiszteltetik; to­vábbá megjegyezni azt is, hogy jóakaró barátim a neve­zett kerületben fölléptettek ugyan, de ellenemben oly de­rék férfiak állanak mint vetélytársak, kikkel szemközt az eredmény legalább is kétséges, s kik általi megelőzteté­sem­ esetében legalább azon vigasztalás vár reám, hogy általuk megelőztetni — nem szégyen.**) Tóth Lőrincz, m. akad. tag. — Telegrafi tudósítás a bécsi börzéről; febr. 28. 5­/0 metalliques 65.25; nemzeti kölcsön 77; bankrészvény 736; hitelintézet 166.30; londoni váltó 146.25; arany 6.95. NEMZETI SZÍNHÁZ. Február 29-ére van kitűzve: A „Mama.“ Vigj. 3 fölv. Irta Szigligeti. guéronniére úr minden történeti előadását arról, miért és hogyan vesztette el a szent­szék tartományai egy részét. Pártját fogja nevezetesen Ausztriának azon vád ellen, mintha ez elhagyta volna a pápát. Azt mondja, hogyan maradhatott volna Ausztria Bolog­nában stb. holott Napoleon hg jelentése a „Moni­­teur“-ben maga mondja,hogy az ő mozdulatai és az ő közeledése kényszerítik az osztrákokat a visszavonu­lásra. Azt mutogatja továbbá, hogy a reform­követe­lés csak ürügy volt. IX. Pius soha nem volt ellensége a reformoknak, azonban a főpap figyelmezteti az il­letőket, hogyan köszönték meg 1848-ban a reformo­kat ő szentségének. Lám, Francziaországnak is 12 évig ke­lett várnia, míg 1860. nov. 24-dikén egy szerény kis részét vissza kapta szabad intézményei­nek. Várjon ha a forradalom kiütött volna Nantes­­ban, Lyonban vagy Strassburgban, a császár azon pillanatot választotta volna-e a 24-dik novemberi rendelet kiadására ? Az egész dologban csupán G­a­­r­­­b­a­­­d­i volt őszinte.Ez legalább világosan kimondta a paviai tanulókhoz intézett levelében : „Ki kell tépni Olaszországból a pápaság rákfenéjét. Ki kell pusz­títani ezeket a fekete kabátokat.“ Megmondta a pa­­lermoiaknak, hogy „Rómából, a Quirinas tetejéről kell kikiáltani az olasz királyságot.“ Soha a pápá­nak jóhiszeműleg nem tették még csak azon javas­latot se, hogy egyetlen egy tartományt áldozzon föl a végre, hogy a többit megtarthassa. Az igaz, hogy Francziaország indítványozta a vicariusságot, de mit mondana a császár, ha ön (Lagueronniére ur) azt ja­vasolná neki, hogy J­o­­­n v­i 11 e herczeget tegye vi­­cariussá Algírban? Lamoriciére-nek is pártját fogja a püspök úr. Igaz, úgymond, hogy ő nem volt Krimiában, mert Brüsselben volt számkivetve, ki ál­tal ? és miért ? Ön kényszerit, hogy eszébe juttassam. Még csak egy helyet ismertetésül. Msgr. Du­­p­a­n­­­o­u­p azt mondja, hogy épen azon katoliku­sok, a­kik szüntelen ellenzék­i reformokat (az „Uni­­vers“ pártja) voltak a császárság imádói, míg a sza­badelvű katolikusok, mint Montalembert és F a 11 o­u­x, a­kikre Laguéronniere úr czéloz, se a francziaországi papságra, se Rómára nem gyakorol­tak legkisebb befolyást. A püspök úr ez utóbbi állításáért megneheztel a „Monde“, s ezeket mondja : „Föl fognak tűnni némely indulatos szavak azon katolikusok ellen, a kik nem tartják magukat arra kötelezetteknek, hogy msgr. Dupanloup, Falloux és Montalembert urak zászlói alatt járjanak. Nekünk úgy látszik, hogy az orleansi püspök úr más időre hagyhatta volna e reerimina­­tiókat.“ — Kisselew gróf,mint a „Journal de Peters­­burg“nak táviratilag Párisba érkezett közléséből kitet­szik, felhatalmaztatott, hogy a szíriai kérdésben a fran­­czia megszállás meghoszszabbitását támogassa, s ne tegyen semmi ellenvetést, ha a conferentia üdvösnek találná a megszálló hadaknak más európai hatal­mak hadaival való szaporítását, úgy látszik, mindkét hatalom a bizonytalan időre való meghosszabbítás mellett van, mivel a határozott időre való meghosz­­szabbitás a drúzoknak úgy­szólván érzésekre adja, meddig fékezzék haragjukat. — A kopenhágai franczia követség titkára St. Robert uz odessai konzullá neveztetett ki Jäger­schmidt ur helyett, a ki az orosz kormány kivo­­natára visszahivatott. OLASZORSZÁG. A senatus hajlandó lett volna azonnal határozni az „Olaszország királya“ czímre vonatkozó törvényjavaslat fölött, azonban győzött az indítvány, hogy a gyűlés előbb szervezze magát; a parlamentben is az igazolások hitelesítése után e tárgy lesz a legelső. Nyomban rá a római kérdés is szóba jövend, a­mennyiben Brofferio a franczia meg­szállás iránt kérdést intézend a ministériumhoz. Azonban azt hiszik, hogy a ház napirendre térend, a kormányt egyszerűen utasítván, hogy a Tuilleriák­­ban sürgesse a megszálló csapatok visszahivatását, mert csupán ez akadályozza a népet, hogy akaratát nem nyilváníthatja, és e helyőrségnek tovább ott maradása, megsértése a be nem avatkozás elvének. A Cavour által e­lterjesztett törvényjavaslat szavai: „Victor Emanuel király maga és következői részére Olaszország királya czímét veszi föl.“ E szöveg min­den egyes szavát a legélesebb boncz-kés alá vetik, kérdezik: miért nem tette Cavour bele a „követke­zői“ helyett az „utódokat“, s az isten kegyel­mé­b­ő­­­i király akarata mellett miért nem említi a nemzet akaratát is stb. De mind­ez nem aka­dály, hogy az elhatározó lépések, melyeket Cavour a nemzet egyesítése felé tesz, általános rokonszenvvel ne találkozzanak. Sokat beszélgetnek a római kér­désre vonatkozó okiratnak a pápai udvar által ígért közzétételéről, azt hiszik, hogy Antonelli oly iratokat fog nyilvánosságra hozni, melyek hiányzanak a fran­czia parlament elébe terjesztett iratok közül és a me­lyek Francziaország magatartását más színben fog­ják föltüntetni. — Bullier Correspondence, mely a franczia szö­vetségtől szokta tudósításait kapni, közli Rómából: „Christen úr, ki az Abruzzákba ment volt, visszatért Rómába. Szombaton hosszasan értekezett Ferencz királylyal, ki szolgálati készségét, melyet tovább igénybe nem vehet, megköszönte. Ámbár még most is mindegyre érkeznek zuávok Rómába, de a jelen helyzetben nincs többé szükség rájuk.“ Ezzel ellen­kezőleg a Constitutionell azt írja, hogy Gaeta elesté­­nek daczára a bandita harcz még foly az Abruzzák­­ban, s nem múlik el egy nap harcz nélkül. Turinban elhatározták, a déli vidékek gyors kitisztítása végett Mezzacapo tábornok rendelkezése alá adni felét a Gaeta alatt volt hadseregnek. — Nápolyból írják Gaeta föladására vonatkozó­lag . Néhány királyi törzstiszt jött 12-dikén reggel Cialdinihez, jelentvén, hogy a király emberiségi tekintetekből fölhagy a védelemmel, ha a várőr­­ség tisztességes feltételeket nyer. Cialdini azt felelte, hogy jan. 19-én módja lett volna a legtisztességesebb föltételek mellett elvonulni, de nem tette, sőt a 400 se­besült átvételét a fegyvernyugvás föltételeinek megsze­gésével, a járművek kijavításával hálálták meg,ezért az ostromlovak kedve szerinti kapitulatióról többé szó se lehet, valamint a tüzelés megszüntetéséről se. 13- án Ritucci várparancsnok egy éles kifejezésekkel írott levélben Cialdininek kegyetlenséget vet szemére, hogy a feladás megajánlása mellett sem szünteti meg a tü­zelést. Cialdini ismét a fegyvernyugvást, a sebesültek átvételét s az ezért nyert köszönetét hozza emlékezet­be. A tüzelés folyt. S minthogy a várbani helyezet mind tarthatatlanabbá lett,délben egy új parlamentákr jelent meg, k jelentette, hogy a király hajlandó a föltételeket elfogadni. Cialdini minden további alku­dozást azzal a megjegyzéssel metszett ketté, hogy a rohamra a készületek meg vannak téve, és hogy itt csak az erőszak és az ő feltételei között lehet már most választás. A többit tudjuk: a király a Muette-re ment 80 egyén kíséretében, Terracinánál szárazra szállt egész kíséretével, az ausztriai és spanyol köve­tet kivéve, kik Civita-Vecchia felé eveztek, a király pedig fogadott kocsikon utazott Rómába. Hevesvármegye, Eger, febr. 26. Tegnap tar­tott meg a képviselők választását intéző központi lasztmány gyűlése, melyen a választó kerületek ve­lasztók összeírására kiküldött küldöttségek kész inkálatai átvizsgáltatván, a szükséges intézkedések megtétettek. Választó a nyolcz kerületben összesen ,663 lett bejegyezve. A mindenütt egy napon túr­idő képviselő választási napot mart. 12-e tűzetett A törvényben foglalt azon utasítás, miszerint ikség esetén a választási elnök fegyveres erőt is sználhat, egyéb erő hiányában lévén, a fegyveres dnagyok használására utaltattak a választási el­sők. Erősen foly a korteskedés a követségre. Élénk be­­dgetések, discussiók, persvadeálások stb. vannak pi renden. A hit szárnyain képviselőjelöltekül lebegnek: Szob­­on gr. Szapáry Gyula; Abádon Borbély Miklós f­el­­e Lipcsei Péter; Túron Péteri Károly vagy Fazekas r.; Fügetlen Almássy Sánd.; Patán Kovách László; őrvásáron gr. Keglevics Gyula; Nánán Német Albert­­képviselő ellenében hatalmasan hangoztatják Szat­­ry László nevét, Kápolnán Papp Pál ellenében valóan Babics Jánosét. Gyöngyös és Eger vára­­külön küldenek, de e helyekről még tájékozva­­ vagyunk. Gyöngyösön Izsák László, Egerben­yi Mihály látszik előtérbe lépni, még nálunk ünnepélyes leköszönő óvást senkise tett, őt azért említjük meg itt, mert el nem hallgathat­­, hogy megütközéssel olvastuk k­ét egyénnek óvását t­őle lapok hasábain, melyben tiltakoznak, hogy ők választassanak el. Vagy indokolták volna, hogy miért, vagy legalább oly sokat rejteni látszó szó­­ban ne nyilatkoztak légyen, mert azt hisszük,­­ mindent gondolhattak, midőn nyila­kozatukat a, csak azt nem, a mit itt, és hiszem másutt is ,­­ „szöget ütött a fejembe“ említenek, hogy van­­, kik az országgyűlésére e­­­v­ből nem akarnának mi azért t. i., mivel az a törvény ellenére, Budára „hiva“ sat.­ r. 1. Különfélék. Pest, febr. 28. - A „Nemzeti kör“ három képviselőt küldött a f. hó­n Egerben a kápolnai csatában elesett honvédekért ütni szándékolt requiemre. De mint biztosan jelent­ Politikai események. FRANCZIAORSZÁG. Az orleansi püspök felelete eddig még csak a 3-ik fejezetig jelent meg a kezünk­nél levő párisi lapokban. Mondok már, hogy az vilá­gos­­szemrehányásokat foglal magában a császári po­litika őszintesége ellen is. Az itt következő mutatvány erre elég tanúság. „Kivel, melyik jóhiszemű emberrel fogja elhitetni valaki — kérdi megr Dupanloup — hogy Olasz­országban történhetett volna valami Francziaország akarata ellen ! Ezek a piemontiak, a­kik nem voltak semmik, se Magenta és Solferino előtt, daczára hogy olasz n­emzetiségekből s hadseregekből oly nagy lár­mát ütnek, ők bizonyára csak a francziák vére által lettek valamivé. Kivel fogja elhitetni valaki,hogy ezek­nek az embereknek szabadságában állott nem engedel­meskedni Francziaországnak csak egy napig is. Kér­dezze meg ön a tömegek józan eszét, kérdezze meg ka­tonáink közül akármelyiket, menjen be a földmivelő visk­ójába, tegye ön akármelyik elé ezen egyszerű kér­dést: váljon a pápa szerencsétlenségei lehetségesek vol­­nának-e, ha Francziaország nem akarná? Józan eszű ember nem fogja azt mondani igen. Kénytelen tehát az ember azt mondani, hogy ha Francziaország kard­ja erős is, de politikája gyönge, hogy akkor, midőn tiszteletre lett volna igénye, a megvetést eltűrte és hogy magasztos védenetét bántalmakkal engedte itatni. Nem, senki nem kétkedik Francziaországnak és a császár kormányának mindenhatóságáról, ám­de csak azon föltétel alatt, hogy politikája álljon kardjával egy színvonalon.“ A püspök ezután nyomról nyomra követi de La­ *) Kére­tnek a t. ez. lapok szerkesztőségei ezen nyilatkozat közlé­sére. **) A M. D. e szerény észrevételre megjegyzi, hogy T. L. ve­télytársai Fiáth István és Éjszaki Károly. Távirati jelentések. Berlin, febr. 27. Jól értesült körökben beszélik, hogy tegnap, mint a grochowi ütközet évfordulati emlék­ünnepén Varsóban nyugtalanságok fordultak elő, melyek­nek lecsillapítására katonai beavatkozásra volt szükség. Milano, febr. 27. A mai „Perseveranza“ szerint a Civitella del Tronto előtti ostromló sereg a Ravenna­­dandárból, a 27-ik és 29-ik sorezredből, továbbá 4 zász­lóalj versaglieriből áll. A várőrség csak 300 emberből állana. A senatusban a centrum javaslá, hogy a kormányzati okmányok e szavakkal kezdődjenek : „Victor Emanuel, Isten kegyelméből, és a nemzet szavazata által Olaszország királya. Genua, febr. 26. Az utóbbi napokban több mint 300 garibaldista tiszt jött ide Nápolyból. A múlt szom­baton eresztetett vizre a piemonti kormány költségén építtetett páncél-fregatte To­rlonban.­­ A bécsi török követség következő hivatalos tudó­sítást kapott a herczegovinai ottomán biztostól: M­ost­ar, febr. 25.Nem kevéssé borzasztó esemény merült föl a jeni - bazari kerület Bihar városában, mint az, melyről f. hó 5-iki távsürgönyöm szólt. Ezen, a montenegrói határok mellett eső kerületben mintegy 5000 fölkelő, gyámolitva a montenegróiaktól, megtámadd ama várost a Chabanhó­l-ső napján, több mint 50 ranhom­­medán lakost leölt, közöttük nőket, kiken előbb min­dennemű iszonyuságokat vittek végbe , majd a háza­kat kizsákmányolván fölgyúrták. Ugyanez történt 4-én Chabanban a potcsai kerület Gardovich nevű falujában. Nincs a történetben példa, mely e barbárságoknak ha­sonmása volna; nem kimérnek ők sem öregeket, sem nőket ; féktelenségök határtalan ; képzelheti excel­­lentiád amaz ártatlan nőknek iszonyú helyzetét, kik e barbároknak napról napra védelem nélkül áldozatául es­tek, s a legnagyobb nyomorban hagyattak általok hátra. Esti posta, Pest, febr. 28. — Mint az „IndependaDzenak“ Párisból írják, az orosz kormány Pétervárban nagyszerű katonai intéz­kedéseket tesz. A fegyvereket az Arzenálból a várba vitetik, az őrjáratokat és rendőröket megerősítik, — s mindezt a parasztságot illető törvény kihirdetése miatt, a­mit martius 3 k ára várnak. — „Nationalität“ Cialdini válaszát, melyben a neki szánt ajándékot a Gaetánál elesettek családjai­nak kéri kiosztatni, alkalmul használja föl egy nem­zeti aláírás indítványozására a Gaetánál elesettek családai részére. „Az áldozat, úgymond , mindegy, bármelyik részen esett el, maradékai olaszok, az ily győzelmet, mint a kibékülés ünnepét kell örökíteni.“ — Rómából írják, hogy azon a napon, melyen Vik­tor Emánuelnek Olaszország királyává kikiáltását várták, a Capitolium harangjait meg akarták húzni, ezért vették kezökhöz a francziák a torony kulcsait. A római rendőrség pedig előhivatott vagy 50 embert, kik neki gyanúsoknak tetszettek, egy részét megin­tette, más részét minden vizsgálat nélkül száműzte. A Gaeta elesését Civita Vecchiában is megünnepelték. A királyi vendég a szent­atyának naponként 150 tal­lérba kerül. — Messinában febr. 19-én annak következtében, hogy az erőd nem adja meg magát, a várost kivilágí­tották. A nép zenével, lobogókkal vonult végig a vá­roson, kiáltozva: „Harcz egész halálig a Bourbo­nok ellen!“ . A franczia senatus február 25 diki ülésében, Troplong­er fölolvastatta a bizottmány válaszfel­­iratát s javaslatát a trónbeszédre. A javaslat első he­lyen a november 24-diki reformokkal, azután egyéb beldolgokkal, s második részében a külpolitikával foglalkozik. Ez utóbbinak legérdekesebb része, az olasz ügyet illető, egy rajna-melléki lap fordítása szerint (a belga lapok nem közölvén azt még telje­sen) így hangzik: „Ha már most szemeinket az olasz félszigetre vet­jük, meg vagyunk lepetve, mint felséged, az esemé­nyek által, melyeknek az utóbbi ülésünk óta színhelye jön. Két első rendű érdek, melyeket a császár ki akart békíteni, ütköztek ott össze, és az olasz szabad­­ság­harczban áll a római udvarral. Ezen összecsa­pás megelőzésére és föltartóztatására ön kormánya megkísértett mindent, a­mit csak politikai ügyesség és lojalitás sugallhatnak. Az egyiknek ön a nemzet­közi jog útjára mutatott, a másiknak a transactióké­­ra. Amott elkülönítette ön magát az igazságtalan megtámadásoktól; emitt búslakodott holmi politikát­­lan ellenszegülések fölött, s mindenütt megindult a nemes szerencsétlenségeken s a fájdalmas romokon. Szóval: minden igazságos út meg jön nyitva, csu­pán az erőszak alkalmazása előtt állott meg Fel­séged, mert nem a fegyveres beavatkozások való­sítják a kibékítés eszméjét. Felséged egyébiránt nem feledte el, hogy más időkben hibája volt Francziaor­szágnak Olaszországot kormányozni akarni, miután azt megszabaditá. Ön meg akarta menteni, a franczia politikát attól, a mi ránézve nyűgöző volt s eszébe se jutott, hogy mivel a külföld által elnyomott Olasz­ország javára történt a beavatkozás, tehát, kénysze­resük a megszabadított Olaszország akaratát.­­ Ezen be nem avatkozási rendszer az átalános összeüt­közések meggátlására a legjobb, Ausztria elleni ha­gyományos féltékenységünk elől el fogja zárni a tért, és ha a komor jóslatok daczára a jövő tavaszszal az európai háború ki nem üt, ez azért van, mivel fölsége v­eszélyes és szilárd állást foglalva, a vad szenvedélyek csábításainak ellent állt, de egyszersmind a reneitok követeléseinek se engedett. „És ezen béke épen oly becses jótétemény lesz

Next