Pesti Napló, 1862. augusztus (13. évfolyam, 3742-3766. szám)
1862-08-08 / 3748. szám
182-3748 13 ik évf folyam. -1»1 ■" ■■■■■ Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám , 1-sz5 emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek terén 7-dik szám földszint. anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadása körüli panaszok , hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési föltételek : Vidékre, postán : Félévre . . Évnegyedre Helyben, házhoz hordva . . . 10 frt 50 kr. a. é. . . 5 frt 25 kr. a. é.Péntek, aug. 8.1862. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Magánvita 6 hasábos petit-sor 25 njkr. Előfizetés nyittatik „PESTI NAPLÓ“ augustus - decemberi 5 hónapos folyamára $ forint 75 krajczárral. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. PEST, augusztus 7. 1862. Garibaldi ismét azon a ponton áll, hogy Európa figyelmét csaknem kizárólag magára vonja, mint magára vonta az 1860. május 6-dika után, midőn egy sötét éjjel a marsalai kikötőből 1000-ed vagy 1200-ad magával Sicilia felé elindult. Ezúttal a kiindulási pont Sicilia, de az expeditió czélja nem eléggé világos. Igaz ugyan, hogy a turini kormány a római terület megtámadásától látszik tartani, s ez irányban teszi gátló intézkedéseit; igaz, hogy Victor Emanuel király kiáltványa csupán Rómáról beszél, s az is igaz, hogy a caprerai néphős szájából indult ki a jelszó, melyet nemcsak Siciliában, hanem Genuában, Bresciában, Florenczben, s egyebütt is most már a tömegek hangoztatnak vissza : „Róma vagy halál!“ — , de másrészről az is igaz, hogy Sicilia felszabadítója a körülé sereglett fegyveres ifjúságnak „idegen uralkodókról“ beszélt; az is igaz, hogy a szláv népeket a Montenegrónak és Szerbiának nyújtandó segélyre szólította fel ; sőt az sem látszik költeménynek, hogy a hívatlan látogató netaláni megjelenése esetére mind a török mind a görög partokon, sőt tán egyébütt is jónak látták illő elfogadási intézkedéseket tenni. Ha e körülményekhez hozzá gondoljuk, hogy Garibaldi a történtek után csak úgy mehetne Rómába, mint pártütő Victor Emanuel király ellen, kinek nevét — még a „Róma vagy halál!“ jelszóhoz is odafűzé, s csupán azon kilátással mehetne, hogy ott oly nemzet fiaival fog szemközt állani, a mely a megaláztatást s katonai becsületén ejtett csorbát nem tűri : akkor Garibaldinak minden Napoleonellenes szónoklatai daczára csaknem kísértetbe jön az ember azon véleményhez folyamodni, hogy Caprera lakójának ezúttal alig lehet komoly czélja az, hogy ő menjen Rómába, hanem inkább az hogy Victor Emanuel menjen oda. Valóban nem lehetetlen, hogy Garibaldi ez alkalommal csupán az izgatottságot akarta a legfőbb fokra csigázni az olaszokban az örök város iránt, meglehet arra működött, hogy Rómában felkelést idézzen elő. Anélkül, hogy a néphősnek szerfelett nagy macchiavellismust tulajdonítanánk , feltehetjük róla, hogy ismeri a dolgok erejét és a tények logikáját. A francziák helyzete akár a római néppel való összeütközés, akár az olasz nemzetiség nevében felfegyverkezett expeditió leverése eventualitását tekintsük, rendkívül nehéz, majdnem tarthatatlan. A gondolat : villámhárítóul Róma védelmét franczia-olasz helyőrség közt osztani meg, nem tartozik épen a lehetetlenségek közé. És ha ez megtörténnék, hogy Európa figyelme másfelé is el legyen foglalva, akkor tán a Garibaldi-expeditiónak is meg lenne a maga szerepe valamerre. De ha semmiféle merész conjecturákba nem bocsátkozunk is, annyit a legnagyobb valószínűséggel állíthatni, hogy a Garibaldi-expeditió által Olaszországban támasztott vihar siettetni fogja a római kérdés megoldását a tuilleriákban, s birodalma részéről is követek küldessenek Bécsbe. Ily előzmények után — a levelező szerint — szó sincs már holmi egyetértésről. — Mit ért? Mert — úgymond — széles Magyarországban egyetlen lehető pártárnyalat sincs, amely, bár csak a legtávolabbról is, arra hajlandónak mutatkoznék , hogy valaha követeket válaszszon a bécsi tanácsba. Kérdés támad tehát, a levelező szerint, hogyan lehetséges egyetértés a magyarokkal (ugri), ha egybe sincs híva orsszággyűlések ? Szerinte az országgyűlés egyetlen út és mód, mely arra vezethet, hogy a sz. istván koronájabeli országok jogviszonyai a Lajthán túli részekhez valaha tisztába hozathassanak. Hisz maga a bécsi kormány alighanem röstelli már a helyzet bizonytalanságát, melyben egyre hányattatik. Mindaddig, mond a levelező, amíg csak a magyar koronaországok (ugarszka zemlye) államjogi viszonyai az ő történeti közjoguk alapján nem állapíttatnak meg, hiába való minden remény, hogy a pénzügy valaha jobbra fordulhasson. Hívják hát minél előbb egybe a magyar, a horvát és az erdélyi országgyűléseket , akiket illet! — végzi a zágrábi „Po- zor“ magyarországi levelezője. Az meg is fogna ám történni a prágai „Hlasz“ aug. 5-ki számában foglalt azon részhirdető vezérczikke szerint, amelynek czíme ez: „Augustus 1-je és September 15-ike.“ E czikk szerint I ugyanis ez időközben kénytelen lesz a kormány a nemzetekre hivatkozni, tulajdonkép azokhoz folyamodni, mert — úgymond — addig már minden esetre (narscheu szpaszok) új zavarok, s uj küzdelmek keletkeznek nemcsak Ausztriára, hanem egész Európára nézve. Czikkíró szerint I ugyanis Garibaldi csapatainak kiszállása az Adria délkeleti partjainak több pontján s örömrivalyva fogadtatása a népség részéről ez idő- s közben csaknem bizonyos. Ott látja Napóleon császár Angolhon és Ausztria Achilles-sarkát, melyeket minden áron meg kell aláznia, meggyöngítenie, hogy Olaszországban tarthatlanná tett befolyásos helyzetét amott, az Adria keleti partjain megalapítsa s kiterjeszsze. Czikkiró azt hiszi, Ausztria kormányának felhívása népeihez nem fogna lelkes viszonzás nélkül maradni. Addig is a„Národny Listy“ cseh közlöny, daczára annak, hogy a sajtóperében felette kimondott ítéletet a fölebbezés útján, nem hogy mérsékelték volna, hanem még élesítették, folytatja az előbbi irányban és hangon eddigi működését. Ugyanis: Aug. 5-ki számában a „Const. Oesterreichische Zeitung“ „Pánszlávi álmok“ czimü czikkére, a „Národny Listy“ hasonczimü czikkel felel. Mindenekelőtt tagadja a német közlöny azon állítását, mintha a csehek valaha idegenkedtek volna a panszlavismus eszméjétől, menynyiben t. i. ez a szláv fajok irodalmi s átalában műveltségi kölcsönösségére szorítkozott. Ettől azonban, t. i. a szellemi érdekek közös szempontjától, a politikai, az állami érdekközösség terére hosszas az átmenet, a ez irányban — úgymond — a szlávok ez idő szerint aligha tesznek lépést. A politikai panszlavismus most is, s meglehet, mindörökké csupa ábránd marad. E tekintetben a szlávok oktatásra sem szorulnak azon németek részéről, akik, bár eddig is már szövetségben egymással, a politikai egység tekintetében mind a mellett még az olaszok által is a túl hagyták magukat szárnyaltatni, ámbár ezek még kevéssel ez előtt, minden politikai kapcsot nélkülöztek. Most jön a java, s épen ez indított leginkább arra minket, hogy a prágai és bécsi, a szláv és német közlönyök szóváltását figyelmébe ajánljuk a magyar olvasónak akkor, midőn tulajdonképp a magyar nemzetnek az ügyet végkép eldönthető ide vagy oda önelhatározásáról van szó. A cseh közlöny ugyanis nevetségesnek találja a bécsi német közlöny óva intését, melyet ez I csupa felebaráti szeretetből intéz a magyarokhoz a panszlavismus ügyében, akkor, midőn ugyan-s csak maga a német közlöny sem hisz annak életrevalóságában, s azt a szlávok szemében is árt- s hatlan mumusnak kiáltja ki. Azon németek, akik még soha életökben nem bírtak egyességre jutni egymás között, úgymond, mit sem tartanak a panszlavismustól, s„egyermekek rejtegetésére való kísérletnek“ mondják, mégis felteszik a magyarokról, hogy rettegni fognak előtte, azok magyarok, akik egyszer már fél Európa ellenében épen tartották fenn Ausztriát. Köszönd meg mond a cseh közlöny, te nagylelkű nemes nemze, amott a Tisza és Duna mellett német jóakaróé te bókját. Annyit, úgymond, megvárhatunk mindig a magyaroktól, hogy szintoly kevéssé rettegnek a panszlavismustól, amily kevéssé riadnak föl a németeknek a panszlavismussali visszaéléseitől, amelyeknek egyetlen czélja úgy is csak arra bírni a magyarokat, hogy a chimerától gyermekes félelemből nyakra főre siessenek kibéküln s a centralistákkal s egész alázatossággal jelenjenek meg a birodalmi tanácsban. Egyik nemzetét a másikkal rettegtetni akarni, ily gondolat, vagy mesterfogás, ha különben érdemes e névre a cseh közlöny szerint csak is a németeknek fejében képes keletkezni, akik az osztrák németekből valamely isten kegyelméből való oly nemzetet akarnának rögtönözni, amelynek a többi mind — robotoljon. Ausztria nem német ajkú nemzetei, a cseh közlöny szerint, egytől egyig, mind közös bizalommal és őszinte tisztelettel vannak egymás iránt, s csak is az absolutizmustól tartanak, mely képes mindnyájukat egymás után elnyomni. Hogy egyik szabad nemzet a másiktól, mely szinte szabad, rettegjen, annak, a cseh közlöny szerint, lejárt már az ideje, vagy még soká fog magára váratni. A bel- és külföldi szláv lapok szemléje. Halljuk Csak, mit irat magának a zágrábi „Pozor“ aug. 4-ki számában a magyar anyaország közhangulatáról! Mert vannak ám a különajkú szláv lapok csaknem mindenikének jól értesült tudósítói Magyarországról, miután, hogy ne beszéljünk a külföldi szlávságról, a 48-ki események óta különösen az osztrák birodalmi szláv fajainak akárhányszor nyilvánult közmeggyőződése szerint, a sz. István birodalma, valamint a múltban, úgy a jelenben is, azoknak életérdekei közös találkozása csomópontját képezi. Eddig elég a „Pozor“ magyarországi levelezője szerint — itt-ott remény volt, hogy egyik vagy másik után talán mégis módját találják sz. István birodalma és a Lajthán túli részek kormánya közti egyetértés törvényes utón leendő kieszközlésének, ezentúl ez éltető reménynél árnyéka sincs többé. A Lajthántúliak úgynevezett államminisztere csak imént bizonyos erön nemével nyilatkoztatta ki a legszűkebb birodalmi tanács előtt, mikép a kiegyezkedés Magyarországgal isel fogna érezni, s im, kevés időköz múltával, már td azt követeli, hogy a sz. István A kereskedelmi tanügy hazánkban. I. A pesti kereskedelmi főtanoda, megnyittatása óta a tanulók átlagos kereskedését mutatja elő, holott külföldön az ily intézeteknél évenként feltűnő számszaporodás mutatkozik. Nézzük át röviden a statistikai fővonások vázlatát. Kiderül e számviszonyokból, hogy az előkészített osztályokban évenkint fogy a tanulók száma, nem véve tekintetbe az első évet, mely minden statisticai beszámítással „abnormis nu m e rus“-nak szokott tekintetni. Az akadémiai I. osztálya a második tanévben felszökkent, de azóta ismét száll alá s így a többi tanfolyamokban is, nem a számszaporodás, de a kereskedés jelenségével találkozunk. Lássuk az esti tanodát, melyben Körner úr programmja szerint az oktatási tiszteletdij 15 ft, s ezenkívül a beiratási illeték 3 ft, mely összeget előre be kell fizetni . Az 1857/8, 1858/9 tanévben az esti tanfolyamján számemelkedéssel találkozunk, de következő években előüggesztőleg csökkent a tanuók száma : 1859/60-ban : 63 tanuló 1869-ben : 33 „ 186”-ben : 18 „ Sma az évenkinti 18 forint tandíj sokkal nagyobb összeg, semhogy a fővárosi közép s alkereskedői osztálya, kivált ha azok egyes tagjait több gyermekkel áldotta meg az isten, képes lenne e magas tiszteletdíjt oly reménynyel fizetni, hogy akár az előkészítő osztályba küldje innen gyermekét, — akár az akadémiai tanfolyamba vétessék fel — erszényét ismét —sjelentékenyebb összeg kiadására meg kell nyitni. Vessünk egy kis számítást, — mennyibe jön egy kereskedelmi tanuló neveltetése a pesti kereskedelmi főtanodában, — s rögtön előttünk áll a probléma megfejtése. A két előkészítő osztály az 1866*. tanévben egygyé olvasztatván — most csak egy előzetes tanfolyamon kell átesni az ifjúnak, hogy az akad. osztályba felvétessék, sigy fizet 63 fiandi mellé 10 forint beiratási dijt; ezen összeghez járul az esti tanfolyam hallgatása, azon esetben, ha az 1862 évben hozott határozat, mely szerint a tanulók a vasárnapi iskolákba utasíttatnak— szigorúan keresztül nem vitetik, vagyis évenkint 18 ft kiadási többlet, s így a kereskedelmi szakműveltség abc-jével, az első évben mindjárt 91 forint letevése mellett ismerkedhetik meg a tanuló. A pesti egyetemen ezen összeg öt félév tandíját fizeti ki. Jön az akadémiai tanfolyam : három év 325 forint, oly összeg, melylyel tömérdek pesti bejegyzett szatócs, boltos, s lomkereskedő sem rendelkezik egSZ üzletforgalmában! Pedig azt csak megengedik nekem a nagykereskedő urak, hogy ama szegény, éjjel nappal tikkadva kereső s üzérkedő lomkereskedő ép úgy, vagy még inkább óhajtaná gyermekét úgy neveltetni, hogy a három akadémiai tanév végével nyert „képesítési okmány“ megnyissa előtte nagykereskedők irodáját s a nyugodt kereset forrását, melyért atyját egész életében látni-futni látta! 105 forint egy tanfolyamra!10 forint beiratási díj, a roppant könyvszámla! mindezen körülmények megfosztják a pesti kereskedelmi főtanodát a közhasználhatóság egyedül üdvös jellegétől, kizárólagosan a pénz képviselőinek neveltetési érdekeit mozdítják elő, olyanok számára nyilván föl az anyagi tudományok, sociális ismeretek tantermeit, kikhez magántanárok is elviszik azokat vagyoni helyzetök folytán. Lehetetlenné teszik az alsó kereskedőségnek, hogy gyermekeit elküldje a magasabb hivatású tanintézetekbe jövő anyagi önállósága s kereskedelmi értéke előfeltételeit, a szakműveltséget megszerezni! Távol áll tőlünk szemrehányást vegyíteni soraink közé a pesti polgári vagy kereskedelmi kar eljárása ellen, mert azt lelkesnek találtuk eléggé mindakkor, midőn a szervezés s felállítás vajúdásai közt 10000 forintot adott össze egy tanhelyiség megszerzésére, mind akkor, midőn az intézet évenkénti dotatiójában becsületesen kitüntette magát, úgy hogy a magán adakozások hozzá számításával négy év alatt majdnem 34 ezer forintot adott a főtanoda számára. Quid hoc ad tantam sitim ? Mi ezen összeg egy ország központi kereskedelmi tanodája számára, átlagos négy évi felosztással! Az intézet fenntartása évenként Körner úr programmja szerint 25 ezer ftát igényel. Weninger tanár statistikai összeállításából arról győződtünk meg, hogy ezen évi költségvetés alább is szállitathatik a tanulmányi tér s kör diminutiója nélkül, csak a kiadások s bevételeket kell összevetni s az átlag kiadja magát . Bevétel osztr. értékben Kiadás Figyelmeztessük-e olvasóinkat, hogy a számok configuratiója kimutatja, miszerint az évi kiadások emelkedésével kellett többiteni a segélyadományokat s adlakozásokat — s hogy a tandijak, habár igen csekély kereskedése arányban áll a tanonczek kereskedésével, s hogy mindezen ténykörülményeknek elutasulatlan folyománya , a kereskedelmi tanintézet anyagi visszamaradása az elérni szándéklott czél megett, oly körre szorítása az intézeti oktatási tevékenységnek , is képes lesz v aa tettség elemeivel leivel gyermekeit eni, — s elv mely e nélkül , szakképi sarktótemegismeronása az oktatás humanisticus jótéteményének épen azoktól, kiknek a tudományra nem vagyonszaporítás, — de vagyonszerzés s megélhetés tekintetéből szükségük van. Az álladalmi ménesek gyönyörű karban vannak , ez mindenesetre nemzetgazdasági tényező, — de Magyarország kereskedelmi intellektuális kifejlődése is álladalmi segélyt igényel. Az initiatívát tehát a pesti kereskedőségnek kell megtenni ! Szép dolog az az évenkénti 8— 9 ezer forint! De az ország fővárosának gazdag kereskedelmi testülete, karöltve az anyagi érdekek előmozdítására egyesült corporatiókkal, az öröklő nemzedék anyagi s értelmi kifejlődésének érdekében,— egy ország kereskedelmi repraesentatiójára való tekintettel — tartozik oda működni, hogy a kereskedelmi szakképzettség elnyerésének alkalmai ne legyenek oly roppant nyűghöz kötve, mint 325 forint oly egyénre, kinek üzlettőkéje sincs ennyi, — tartozik gondoskodni arról, hogy a kereskedelmi szakoktatás teljes önszervezési s anyagi függetlenséggel osztassék mindazoknak, kiknek társadalmi állás kivívására csak a pénzeszközei hiányoznak, tartozik közremunkálni arra, hogy egy ily mérvű kereskedői tanintézet a praedomináns anyagi műveltetés szempontjából felfelé s lefelé egyiránt független legyen, önházának önura; — tartozik gondoskodni arról, hogy legyen az országnak egy tanintézete, melyben méltó tudományos megvilágítást nyer a kereskedelmi érdekek egész cycltusa, e tartozásában azonban számolni kell Magyarország összes kereskedelmi karára, mely „in solidum“ van már erkölcsileg is kötelezve ily országos lépések istápolására. Ezer helyen huszonötezer kereskedő székel a Királyhágón innen és túl! Győr, Szeged, Arad, Nagyvárad, Debreczen, Temesvár, Miskolcz, Fehérvár, Baja, Kanizsa lelkes kereskedelmi testületei a kereskedelmi anyakar initiatívája és erélyességben lelkes fellépése mellett vonakodnának-e adakozni — egy pesti állandó, gazdagon dotált kereskedelmi tanintézet felállítására, — mely zilált anyagi helyzettel sohase látszassák kérni azon álladalmi kedvezményt, mely öt év leforgása alatt soha nem is jutott osztályrészéül ! Ha érzi Magyarország kereskedelmi eszkaza hivatásának súlyát, — miért — s hogyne igyekeznék azon módok előállításán, melyek által az utódok munkája megkönnyittetik. Hisz a szentirás azt mondja : elvész az én népem, mert tudomány nélkül való. —Századunk alkalmazza az igaz anyagi érdekek tudományára is. A kereskedelmi intelligentia érdeke van itt szóban! Tettben jelentkezik a haza szeretete. Legközelebb az állandó főtanoda ügyében — s a jelen tanoda szervezetéről pár végszót! REVICZKY SZEVER. ^ hr t-*. i a 5 CB fi f • S9 & p Tanév r g* sr r s p- p- S* 2. 50 _ _ «r*- N P P O O: r 1867s- 23 - 41 — — 1857s- 15 17 43 32 — 1859/po- 16 30 30 26 17 186%- 18 27 35 26 12 186 7i- 40 — 35 21 8 Tandijak segélypénzek ft kr ft kr ft kr 1867,. 7,801 50 8,245 65 13,901 57 18579 10,594 50 7,994 10 20,539 10 1859/fill. 11,093 75 8,162 50 20,325 39 1869. 10,036 45 8,690 55 21,695 49 Lapszemle. A „Sürgöny“ L. jegyű bécsi levelezőjétől augusztus 5-től a következő tudósítást közli : Mai, levelemet fontos közleménynyel kezdhetem. Felsége gróf Forgách ő nagyméltóságához a következő tartalmú legfelsőbb kéziratot kegyeskedett intézni: Kedves gróf Forgách ! Vezéreltetve a komoly szándék által, minden népeim egyenjogúságának elvét a Magyarországomban lakozó nemzetiségekre nézve is valósítani, meghagyom magyar kanczelláriámnak, hogy a magyarországi helytartónak előleges kihallgatása után törvényjavaslatot dolgozzék ki, őt terjeszszen fel nekem, mely által Magyarországom nem magyar ajkú lakosainak nyelvük és nemzeti kifejlődésükre irányzott jogai szabatosan s határozottan megállapittassanak. Fentartom magamnak, ezen törvényjavaslatot a legközelebbi országgyűléshez intézendő királyi előterjesztvények sorába felvenni. Laxenburg, jul. 27-kén 1862. Ferencz József. Ő Felségének egy másik legkegyelmesebb elhatározása a nagykorusitási eljárást illeti. Kérdés támadván ugyanis az iránt, váljon a nagykorusitási ügyek törvénykezési vagy közigazgatási uton döntendő- e el. Ő Felsége a m. kir. kúria meghallgatása után ezen kérdést a m. kir. kanczellária hatáskörének tetemes bővítésével kegyeskedett elintézni. Ezentúl a m. k. kanczellária fog Ő Felsége nevében a nagykorusitásra nézve határozni: ha az atya gyermekét 24 éves korának elérte előtt az atyai hatalom alól világosan felszabadítja s a gyámhatóság e felszabadítást a kiskorú előnyére történtnek találja; ha az atya 20 éves kort elért fiának saját háztartás vezetését megengedte; ha az atyai gondoskodásban többé nem részesülő kiskorú a 20-ik évet már meghaladta, s a gyámhatóság a gyámnak s a kiskorú legközelebbi rokonainak javaslata folytán a korengedélyt megadhatónak véleményezé; végre ha a kiskorúnak kereskedés vagy iparüzlet folytatása hatóságilag megengedtett. Minden többi, ezen pontokban nem foglalt nagykárusitási esetekre nézve Ő Felsége a végelhatározást legkegyelmesebben magának fenntartani méltóztatott. Gazdasági s keresked. tudósítás. Pest, aug. 7. Verőfényes, meleg idő. A vízállás változatlan. A vasúton tegnapelőtt több gabona érkezvén, a tegnapi gabnavásáron nagyobb mennyiségű készletek voltak kiállítva. A hangulat lanyha volt, s a búzaárak 5—10 krral csökkentek, ellenben a kukoriczát igen keresték, s ára fölebb emelkedett. A többi gabnaneműekben nem volt változás. Triesz tből is azt írják f. hó 5-ről, hogy a kukoricza igen keresett, és fölebb megy, de a búzaüzlet ott is lazult. Londonban a búzaárak tartják magukat. Hamburgban s Felső-Németország egyéb piaczain a beállott jó idők óta a gabnaüzlet igen csendes. Szeged, aug. 5. Nálunk az árpa és kukoricza ára emelkedik, mert a tartós szárazság és rendkívüli hőség (27—28°R fok) máris sok kárt tett a kukoriczában. A jelenlegi gabnaár következő : búza 4 ft 40 — 45 kr, kétszeres 3 ft 50 kr, rozs 3—3 ft 5 kr, árpa 2 ft 45—55 kr, kukoricza 3 ft 35—40 kr. Magtárunkban a búza ára 10—15 krral magasabb, de kevés alku jö létre; voltak ugyan piaczunkon nehányan, kik kivitelre akartak vásárlani, de a magas ár miatt nem bocsátkoztak alkuba. Szegedi piaczi árak: Répcze mérője 8 ft, borsó mérője 6 ft 10 kr, lencse mérője 6 ft, paszuly m. 4 ft 53 kr, köles m. 3 ft, burgonya m. 1 ft 60 kr, marhahús fontja 21 kr, juhhús fontja 14 kr, sertéshús fontja 24 kr, szalonna mázsája 37 ft, zsirtezéje 64 kr, lángliszt mázsája 13 ft, zsemlyeliszt m. 7 ft 60 kr, kenyérliszt itezéje 6 kr, kukoriczaliszt itezéje 5 kr, árpadara itezéje 6 kr, köleskása itezéje 8 kr, rizskása fontja 24 kr, faolaj fontja 80 kr, repereolaj 40 kr, lenmagolaj 44 kr, új bor itezéje 14 kr, ó bor itezéje 24 kr, sör itezéje 14 kr, gabona-pálinka itezéje 25 kr, törköly-pálinka itezéje 41 kr, szilva-pálinka itezéje 51 kr. Vegyes tudósítások. — Késmárk, augusztus 3-kán 1862. Pénzünk nincsen, kedvünk sincsen, hogy Bécsbe utazva ott a szives, jó urak által a rajxrábba bevezettessünk. — Megelégedve sorsunkkal, nem irigylünk senkit, ki a bécsi birodalmi tanácsháza karzatán az arany ékesszólás győzelmi ünnepét megülni szerencsés. Elég nekünk, ha a „P. N.“, vagy más hazai és bécsi lapok tudósítását olvassuk, azután munkához láthatunk, azután a szabad, gyönyörű természetet, e bérezek honában felkeressük, s kisvárosi elménkkel minden illemszabály, a „n bis admirali“ ellen, csodáljuk újra meg újra az óriás Kárpártot, a teremtő e remekművét. No Am akaratom ellen a kárpáti bérezekre jutottam ; furcsa, no de semmi! legalább mutatja, hogy a bérezek fia nem oly hamar, még e nagyszerű magas bérezek karzatán sem kap (hogy is mondják magyarul ? tudom már) Schwindelt. Szeretjük mi e béretek honát, hisz oly egészséges, oly üditő itt a jég, oly kristálytiszta a vize ezer meg ezer felbuzogó forrásainak, melyeknek kijelölésére nem szorultunk Richard abbéra. Szép lesz az, s nem csodáljuk ama alföldi magyart, ki a Branyiszkó hegyére felérvén, a Kárpátot megpillantá és vissza akart fordulni, hogy újra felmentében még egyszer élvezhesse e meglepetés gyönyörét. Most rekkenő itt a hőség, a hévmérő 22 fokot mutat. A völgyben és a partokon foly a mezei munka, kevés a széna, és kevés lesz a burgonya, rosz lesz a zab, meg az árpa is, ha isten esőt nem ad, így hát csak tűrhető aratáshoz volna reménye nem annyi vérrel, de annál több verejtékkel áztatott földön. De annál több reménye van a késmárki lyceumnak, hogy megint több tere nyílik szorgalmas munkára, hathatós működésre, gondos vetésre a szeptember 1-én kezdődő iskolai évben. Reménye, hogy valamint eddig, úgy ezentúl is több tanítványai lesznek, mint bármelyik felföldi gymnasiumnak. Ha értenénk a tárogató fúvósához, akkor ejtenénk szép szavakat „szent missióról, védbástyáról,“ harsogtatnak hatalmasan, hogy az egész haza hallaná, hogy miért van az úgy, hogy oly kicsiny városban annyi alföldi magyar, annyi felföldi szláv és német ajkú ifjak sereglenek össze a tudományt hallgatandók, akkor megmondanám, nem is említve az előnyöket anyagi és egészségi tekintetben, melyekben a tanuló ifjak itt részesülnek , hogy ez intézet virágzására mindenek előtt az erdödök által plántált, egészséges, szellemi mag ernyedetlen ápolgatását, a gazdag örökség hű kezelését az utódok vették át, hogy a vallás és haza minden életkérdését felfogva azon szellemben, mely a haza kiválóbb intézeteit áthatja, a szepesi nemesség és a polgárok buzgó pártfogása alatt, a tudományt kellő módon rendületlenül képviseljék. A közel eső Tátra-Füreden vígan csuszszan az élet, bár ott is jó magvettetnék, bár ott is az egyetértés és egyetértés szelleme lengene, hogy a testvérülés, egyszerűség és takarékosság józan eszméjét szem előtt tartva, hatás nélkül ne maradna az annyira szorgalmas, a magyar hazát lángolóan szerető szepességiekre. Tekintetes szerkesztő engedelmével folytatnám e levelet. Késmárki, Tokaj, augusztus 5. Vasárnap délben f. hó 3-kán eddig még ki nem derült okból, vámjunk felső részén tűz ütött ki. A tűz, erős nyugati széltől élesztve, oly hirtelen terjedt a hosszas szárazság által fogékonynyá vált házfedeleken, hogy alig két órai dühöngés után, több mint 95 lakház, számtalan melléképület hamvadt el, és 150 család jön mindenétől mit bírt, megfosztva. Az egyesült óhitüek egyháza, paplak és tornya szintén leégett, s a harangok lehulltak. Leirhatlan a nyomor, melybe az illető nagy részben a nélkül is szegényes sorsú családok jutottak. ínség itte fel tanyáját, hol még néhány nap előtt némi jólétben békésen élt a szorgalmas polgár. A kár tetemes s az által még sokkal éirthetőbb, hogy a leégett épületek nagy része nem volt biztosítva. A tűz megakadályozása végett számtalan házfedeleket kellvén lebontani, ez által is nagy számú biztosítatlan épületek rongáltattak meg. A magyar biztosító társaság intézkedett, hogy mintegy 16,000 ftnyi kárt rögtön kifizettessék. A többi érdekelt biztosító kamarák szintén legközelebb elintézendik kártalanítási ügyeiket, s ez által egy része, nyomorra jutott polgárainknak azon helyzetbe tétetik, hogy még zordal idők beállta előtt felépítheti elpusztult lakhelyét. De a nagyobb biztosítatlan rész hihetőleg még sok szenvedést, ínséget és nyomort leend kény