Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)
1863-09-01 / 4063. szám
Leményi Brán beszéde, ki meglehetős nyomatékkal állttá, miként a románok egykoron egyedül uralkodtak a hazában. Ámde ama három pontú programm keresztülvitele csakis a mohácsi gyásznap után fejlődött, és a lipóti szerződés által az egyetemes magyar alkotmányba visszakebelezett erdély részi ősi alkotmány alapján lehetséges, e nélkül, miután tartományi gyűlés ezen alkotmányt s annak magna chartáját többé nem létezőnek elismerte, a beczikkelyezés ily alakban fövényre épített, alap nélküli ház marad. Avagy talán azt mondják románaink, hogy az erdélyi ősi alkotmánynak csupán külalakját tekintik eltöröltnek ; de hisz a negyedik nemzet eszméje ma már valóban csak formaság, mert az egyéni kiváltságok eltörlése után fenntartani akarni az azokkal egy eredetű nemzeti és testületi kiváltságokat, nem fér meg az átalánosan kimondott jogegyenlőség nagy elvével, s oly visszaesés volna, mely szükségkép a többi apróbb népfajok elnyomását vonná maga után. De sajátságos ethnographiai viszonyainknál fogva, miután a román nép a többi nemzetek közt elszórva lakik, ki sem vihető, tudjuk ugyanis, hogy az erdélyi három egyesült nemzet tulajdonkép nem annyiban nyelvi különbséget, mint három politikai területet képvisel, melyek mindenike saját jogtörténelemmel, s ebből fejlődött, s az egyetemes magyar alkotmány alaptörvényein nyugvó más más magánjoggal és különböző politikai közigazgatással bir. A román nemzet, mely különvált s önálló tömör tömeget sehol sem képez, külön jogtörténelemmel, külön köz-vagy magánjoggal nem bir és nem birt. Ugyanis a magyar megyékben s vidékekben —s a székely föld némely csekélyke pontjain lakó románokra nézve a magyar és székely magánjog volt kötelező. Ha nemesek voltak, a nemesi kiváltságok és minden egyéni és politikai előjogokban ép úgy, részesültek, mint a székely és magyar nemesek, ha pedig az úrbéresek osztályába tartoztak, csak úgy szolgálták földesurukat, mint akár a székely akár a szász jobbágy. A „király földön“ a román és oly szabad polgár volt 1848-ig is, mint bármely szász, legalább lennie kellett volna; magánjogi tekintetben a szász ,,s a t utak szerint örökölt és osztozott , szóval, minden tekintetben a ,, király föld"4 polgára volt s annak hatóságai és törvényszékei alatt állott. Ezt Bohatielu is elismerte, fejtegetvén, hogy a román nemzetnek nem elégséges az egyéni jog, miután ezzel már 1848 előtt is bírt. Kár, hogy bővebben nem fejtette ki e tételt, mit ha tesz, önként rájött volna, hogy ez csak egyéni kiváltság volt, az egyéni jogot a jogegyenlőség folytán csak az 1848-as törvények adták meg a románoknak, úgy mint másoknak is. Mi értelme van tehát már ma a negyedik nemzetnek egy népvándorlás, s a civilisatio évezredes vívmányainak megsemmisítése, valamint a más kisebb nemzetiségek elnyomása, szóval, a haza oszthatlan integritásának fölbontása nélkül. De mi gyakorlati haszna van akkor, midőn minden törekvésnek oda kelene irányulni, hogy egy jog és törvény legyen irányadó az egész hazában. Az erdélyi terület tökéletes és elvitázhatlan tagja a magyar koronának, márpedig Magyarban más részeiben nincsenek külön beczikkelyezett nemzetiségek; sőt ha a románokkal együtt az öszbirodalmi alkotmány álláspontjára helyezkednénk, ezt is kérdezhetnék : hol vannak a lajthántúli tartományokban ilyetén külön beczikkelyezett nemzetek? Vagy ha az eszme birodalomszerte alkalmazásba hozatnék — már pedig „quod um justum, alteri aequum“, hány ily nemzetiséget kellene külön külön törvénybe igtatni ? Formulázzák tehát román véreink úgy ez inarticulatiót, hogy senki jogát ne csorbítsa. Siulutiu érseknek a három nemzet ,,unio“-jára vonatkozó kívánságára holnap visszatérünk, ma még csak azt jegyezzük meg, hogy erdélyi alkanczellár b. Reichenstein Ferencz úr is megérkezett, résztveendő az itteni tartományi gyűlés tanácskozásaiban. A mai ülésben azonban gyöngélkedés miatt jelen nem lehetett. Mondják, hogy magával hozta volna a birodalmi tanácsot illető 4 ik kir. előterjesztést. — Baritz visszaérkezett brassai utjából. Gr. Bédi György holnap estre Töplitzbe utazik. Al erdélyi tartományi gyűlés XVII. ülése, N.-Szebe 13. aug. 28 án. Kezdete d. e. 104 órakor. A váltva olvastatni szokott jegyzőkönyvi szövegek közül ma a román szövegen volt a sor az első felolvasásban, utánna a múlt ülés magyar ,a német szövege olvastatott, mi csaknem fél óráig tartott. Schuller Libor majd teljes interpallatióját, majd interpoláló társainak neveit kívánja jegyzőkönyvbe igtatni. Balom ir a jegyzőkönyv egyéb részéhez akart szólni, elnök azonban a szőnyegen levő fontosabb s előreláthatólag hosszabb tanácskozást igénylő tárgy tekintetéből elejét veszi a meddő vitának, s a jegyzőkönyv módosulan elfogadtatik. A napirenden álló első királyi előterjesztés fölötti általános vitában következő szónokok vettek részt: Bédi György gr. (kir. hiv.) Mindamellett, hogy a román nemzet tettleg élvezi már mindazon jogokat, melyeket eddigelé csak a kiváltságos három nemzet mondhatott magáénak, ő mégis örömest pártolja a bizottmány javaslatát, miként, miután a román nemzet akkora súlyt fektet ez inarticulatióra, megnyugtatva legyen politikai és vallási egyenjogúságának törvény czikkeinkbe igtatása által. (Éljenzés.) Szónok úgy véli, hogy ez által a románok is érdekelve lesznek azon ősi alkotmány fönntartásában, melyet az ország öfelsége kegyelméből, a kor által igényelt változtatásokkal visszanyert, s reméli, hogy a román nemzet testvérjobbot nyújtván a többi nemzeteknek — együtt könynyebben megvédendjük autonómiánkat. (Helyeslés.) Siulutiu érsek, jobbadán ismételvén azt, mit eddigi beszédeiben már elmondott, fejtegeti, miként a román nemzet, mely négy század óta van kirekesztve a más 3 nemzet és 4 vallás szövetségéből, a gondviselés és Ő Felsége jóvoltából csak most vehet részt a közös törvényhozásban. Annak bebizonyítására, hogy a román nemzet a többi nemzetekkel közösen bírt jogait nem feltségsértés, vagy a törvényes fejedelem elleni lázadás, hanem csupán az akkor Európaszerte folyamatban volt fanatismus folytán vesztette el, szemlét tart szónok azon egyes események felett, melyek által a román nemzet állitólag lassan kinti hanyatlása előidéztetek, s az a hazai érdekektől mindinkább elidegenittetett. Végül formulázza a román nemzet kívánalmát, mi se több, se kevesebb, minthogy a magyar, székely és szász nemzet mellé negyediknek felvétessék az erdélyi ős alkotmány értelmében, d e végett az erdélyi „politico-nationalis“ államrendszerbe, az erdélyi karok és Rendek közé, s a három nemzet szövetségébe (unio trium nationum) fekebeleztessék. Pártolja tehát a kormányi előterjesztést úgy, ahogy azt a bizotmány módosította. S a gun a püspök : E terem igen catik, nagyobb tér kell a mai ünnep megülésére, s a mai tanácskozás tárgya felett, a tróntól le az utolsó gunyhóig, örülni kell minden erdélyinek, mert fontos és nagy horderejű ügy van szőnyegen : a román nemzet és vallásainak egyenjogosítása. Sőt azt gondolom, hogy azok is osztoznak ez örömben, akik eltérő politikai nézeteiknél fogva távol vannak. Megemlíti továbbá szónok, hogy a fejedelem rég óhajtja ezen egyenjogosítást, de csak most vihette azt keresztül. Kiemeli ezután, hogy a románok e kívánságukat az ősi erdélyi alkotmányra alapítják, minthogy ez alkotmánynak több igen becses és mindenként fenntartandó momentumai vannak, ilyen az, mely a szabad vallásgyakorlatot biztosította akkor, midőn a többi Európában örökös harczban éltek a népek a vallási különbségek miatt, de Erdély alkotmánya oly erős és szabadelvű volt, hogy ennek védelme alatt a testvér nemzetek és vallások békésen megfértek egmás mellett. Végre kijelenti, miként pártolja a kormányi előterjesztést a bizottmányi módosítványnyal, mindazonáltal egy törvénycikk helyett kettőt óhajt; egyiket a nemzeti, másikat a valási egyenjogúsítás felett. Schuller Mihály örömmel üdvözli a javasatot, a szükséges módosításokat meghozza a részletes vita. Felhívja ez alkalommal a becsikhelyezendő testvéreket, hogy ne rójják fel embereknek azt, mi a kor hibája volt. Dicsőíti a régi erdélyi vallási törvényeket, melyek az absolutisms, sőt a concordatum által is érintetlenül maradtak, s örül az azok szellemével megegyező törvényjavaslatnak. Lázár Sándor a kir. előterjesztést tekinti alapnak, és figyelmezteti Erdély többi nemzeteit, mikép a román nemzetnek keblükbe leendő fölvétele által épen nem követnek el sérelmet az előbbi alkotmány ellen, valamint attól sem tarthatnak, miszerint az Erdélyben lakó többi nemzet a románok beczikkelyezése által arra fog öszönöztetni, hogy szintén kérje az egyenjogúsítást, miután az örményeknek már ezelőtt is megvoltak a vsnf,ak jogeik, melyeket két városukban gyakoroltak, és ezután is gyakorolhatnak, a zsidók és czigányok ssána pedig csekéyebb, sem hogy politikai nemzetet képezhetnének. Bohatiely Sándor kiemmeli, hogy a román nemzet egyenjogúsítását a régiebb erdélyi alkotmány értelmében kívánja, hogy ezt alaptörvénynek tekinti, s hogy a román nemzet ezen alkotmányt minden időben fnntartani kívánta még akkor is, midőn annak javadalmaiban nem osztozott vérét, ontván érette; tanúsítják ezt azon számos román családok, melyek meg nem fizettek , és így most is fenntartani óhajtja az octoberi diploma és februári pátenssel egyetemben. Fölemli továbbá, hogy a román nemzet az egyéni szabadsággal nincs kielégitve, miután azzal 1848 előtt hirt, a megyékben ép azon jogokat élvezte a román, melyeket a magyar nemes, a királyföldön és azon polgári kiváltságokat, melyeket a szász polgárok, s a magyar városokban pedig a magyar polgár és igy tovább. A román nemzet tehát nemzeti egyenjogúságot követel. Végre gr. Béldy Györgynek felelvén, biztosítja a többi nemzetiségeket a román nemzet testvéri érzelmeiről, valamint a trón iránti hűségről is, mely iránt mindig hű és engedelmes volt, annak fenntartásáért küzdelmeiről bő tanulságot nyújtván a két román határőrezred hős magatartása. Puscaru úgy véli, hogy a román nemzet beczikkelyezésének már csak azért is meg kell történni, nehogy valaki azt gondolja, hogy e nemzet az égből cseppent le minden jog és történelmi múlt nélkül. Nemzete elnyomását é is ez Európában az időben atalán uralkodott vallási türelmetlenségből származtatja, mely mindeddig tartalomig nem a Felséges Habsburg házzal a román nemzet napja is föl nem tűnött. I. Leopold segitni akart e nemzeten, midőn megengedte, hogy ősi vallását elhagyva a gör. catholika vallásra áttérjen, ám de ez nem sokat segített, mert g. e. püspök Klein panaszolt az országgyülésen, hogy a Lipót hitlevele nem tartatik meg. — Éz igy léptek fel a román püspökök minden eredmény nélkül az 17101, 1836 és 1842 iki országgyűléseken; mindaddig, mig császár ő Felsége helyre nem állította a román nemzet régi szabadságát. A román nemzetnek az egyéni jogon kívül még nemzeti beczikkelyezése elkerülhetlen szükségesség, mert nem tudhatni, nem fog-e alkotmányunk ismét elvétetni, vagy nem fogunk-e mi azon ide hátrább változtatni akarni, mond szónok, nekünk minden jövendő eshetőség ellen biztosítnunk kell magunkat, annál is inkább, mivel ezen beczikkelyezés által épen az erdélyi alkotmány jogfolytonosságát tartjuk fen. Pártolja a bizottmány javaslatát. Míg a Döme pártolja bizottmány munkálatát, fentartván magának a jogot e tárgy felett a részletes vita alkalmával többet mondani. Gull nehéznek tartja ezen inarticulationális törvényjavaslat fölötti tanácskozást, mivel oly elveket kellene megállapítni, melyeknek részletes kivitele előreláthatta. A vallás szabad gyakorlása s egyenlő politikai jogok átalában véve a nemzeti universitás s az 1848-iki rendek által rég kimondatott s az cet diploma által még nagyobb mérvben kiterjesztetett. A román nemzet tehát csakis ezen említett jogkörön kívül még azon előjogokat akarhatja a hozandó törvény által élvezni, melyekben azelőtt a 3 kiváltságot nemzet és 4 bevett vallás részesült. E kívánságnak alaki akadályok nem állnak útjában. Mert alaki tekintetben helyre van állitva az erdélyi alkotmány, sőt Kemény b. abban gyökerező uj intézményeket léptetett életbe. Távol van Kemény b. intézkedéseit dicsőitni, mivel oly párt elhamarkodott lépései voltak, mely se nem felejtett, se nem okult, de ha gáncsolja is az eljárást, mit, mivel a minisztereket illeti, szabad, elégséges oka van azt egészben jogosult ténynek elismerni. A Kemény K. féle kormány nem állította teljesen helyre a régi alkotmányt, de ha egyrészt tagadhatlan, hogy az intézkedések, melyek folytán Erdély jövőbeli állandó rendjét itt előkészítni hivatva vagyunk, változni fognak , úgy másrészt törvényhozási tevékenységünk alapja mégis mindig az erdélyi alkotmány marad. De anyagi tekintetben nehézséggel jár az inarticulationak említett értelembeni keresztülvitele. Mert eltekintve attól, hogy az előbb jogosultak jogkörükben ezáltal megszoríttatnának, fő kérdés az, mikép egyeztethető meg ezen előjogokra való visszatérés az elfogadott októberi diploma nagyszerű egyenjogositási elvével s vannak kétségbe vonhatlan hazafiusági államférfiak, kik a szabadelvüség csábitó zászlója altt a régi erdélyi rendszer odahagyásával egy általános erdélyiséget (Siebenbürgerikum) kiküzdeni készek, a mely esetben az inarticulatio és pedig sem az emberiség, sem Erdély haszna nélkül, könnyen elmaradhatna. De ezen politikai egyformaság nem csökkentené a nemzetek és vallások súrlódását, hanem ellenkezőleg csak előmozdítná, úgy hogy végül vagy népkeverék vagy egyetlen uralgó nemzet és talán egyetln egyház állna elő. Szóló azonban minden nemzet és vallásnak szabad mozoghatást kíván, s attól tart, hogy ama küzdelemben az alkotmányosság is kockáztatva lenne. Többször kinyilatkoztatott meggyőződéséhez ragaszkodik, hogy regüdvösb Erdélyre nézve a régi alkotmánynak az új államtörvények szerinti kifejlesztése , de amint e végből áldozatokat hozni mindig kész volt, és úgy kész most is a románok inarticulatiója által szaporodó nehézségek legyőzésére közreműködni, amennyiben az inarticulatio nehézségeket, de nem legyőzhetetlen akadályokat okoz. Pártolja tehát a kormány előterjesztvényét, a bizottmány módosításaival, de nem ellenezné Saguna b. kívánságát, hogy a törvényjavaslat két részre osztassák, s így netaán újból a bizottmányhoz utasíttassék. Föntartja magának a részletes vitánál módosítványok tételének jogát. Bran de Lemény fölemlíti, mikép Erdélyben 105-től 1459-ig a román nemzet volt egyedüli uralkodó. Ez utóbbi évben nyilatkozta toti jogainak elvesztése és hozattak az 1848-ig uralkodó barbár törvények, melyeket azonban azon kornak rév fel. Elősorolja továbbá a károkat, melyek a három nemzet uniója folytán, a nyomasztó igát lerázni akaró parasztháborúk által okoztattak, míg végre kiemeli a jólétet, melynek a román nemzet a Habsburg ház alatt örvend, és a bizottmány javaslatát, miután csak ez képes a román nemzetet kielégíteni, pártolja. Gretanu szintén a bizottmány javaslata mellett szól azon hozzáadással, hogy mint Saguna püspök, ő is két külön törvényt óhajt e tárgyban. Pepea nem akarja a házat ismétlésekkel fárasztani, s csak röviden pártolja a bizottmány szerkezetét. Baló mir a javaslat ellen fog szólni. Ülés vége 13/4 órakor. Az átalános vita holnap folytattatni fog. 1. 1. Vidéki tudósítások. Istvánfalván aug. 28. Már a múlt évben összeállónak volt a Berzava mentében levő uradalmak és községek képviselői egy társulatot alakítandók, mely a berzavai töltések jó karba helyeztetését ellenőrizte és további fentartásukról gondoskodott volna, miáltal Torontál megye délkeleti részét fenyegető további vízáradások elháríttatnának. Alakulása feltételéül pedig az szabatott, miszerint a mostanság közlekedési utakul használt hiányos töltések közmunkaerő által kijavítva adassanak át a társulatnak további fentartás végett. Bár a um. helytartótanács e kívánsághoz nem járult, az érdekeltek más Damaszkin János úr elnöklete alatt tegnap Módoson tartott gyűlésükben a „Berzava szabályzási társulat“ megalakultát újból is kimondták,és a védmunkáknak még ez idén foganatba vételét elhatározták. E határozat hozatalára indíttatva érezhette magát a társulat vidékünk általános nyomora által, melyen csakis nagyobbszerű munkálatok által lehet hathatósan segítni, míg másrészt a rendkívüli sekély vízállás a védművek elkészítésére nagyon is előnyös. Ámde a társulatnak semmiféle pénzalap rendelkezésére nem áll, a költségek kivetése pedig ínség-sújtotta vidékünkön ez évre merőben lehetetlen. Kérelem intéztetett tehát a nm. m. kir. helytartótanácshoz legalább is 10,000 ftnyi segedelemért — milyenben a temesi társulat is részesült, és 100,000 ftnyi kölcsönért, melynek egy része már a következő évben megtéríthető volna. Végre a vállalat egyik legfontosabb kérdésének tisztába hozatalára küldetett ki egy választmány. Ugyanis a Berzarva csatornája jelenleg Margiticza alatt a Terézia csatornával egyesül. Az alibunári rétekben történő lecsapolások következtében pedig félő lévén, miszerint a Terézia csatornába majdan nagyobb tömegben tedülő vizek a Berzava vízállására kedvezőtlen hatást gyakorolnának, a két csatornának elválasztása, és a Berzavának a bókai fiatáron át a Temesbe vezetése szükségeséé lett. — Ho n t bó 1, aug. 30. 1863. Tegnap tartatott meg megyénkben az Ínség ügybeni tanácskozmány, a melyre megyénk ez időbeni főispánja Andreanszky Sándor ömltsága összes megyénk kitűnőbb egyéniségeit már előbbről körlevelek által Ipolyságra meghívta volt. A tanácskormány filmi jellegezése tekintetéből levelezői tisztünkhöz képest megemlítendőnek véljük, hogy a nép köréből senki sem volt jelen, úgy a helybenlakó ügyvédek , polgárok közül sem, de a jelen volt összes tisztviselőségen kivül megjelentek mégis néhány oly egyházi és világi egyének, kik a magasabb politika elvi kérdését ezúttal félre téve a tanácskozmányban résztvenni emberbaráti s részben haza fiúi kötelességüknek tárták. A tanácskozmány tíz órakor vette kezdetét, s még délelőtt véget ért, elnöki volga szíves üdvözlete mellett előterjesztő adultságú helytartótanács azon országos körlevelet, melyet a hazánkat fenyegető országos ínség ügyében a megyék elnökeihez küldött mindenütt alakítandó központi és fiók bizottmányok végeit, s eszmecserére hivta fel a tanácskozmány jelenlevő tagjait. Szilas 8y e. alispán a helytartósági körlevél pontjait egész kiterjedésökben elfogadtatni s a központi bizottmányt kineveztetni óhajtja. — Mezey plébános e bizottmányok körét s teendőit kívánja meghatározni, különösen azt kívánva, hogy a központinak működése nyilvános legyen. Ugyancsak a bizottmány általi teendőkről szóltak még Klemm (Luczenbacher testvérük meghatalmazottja) Reiter prépost, s Balázs plébános, ki az adakozási íveket azonnal menyittatni s köröztetni véleményező. Azonban Pongrácz L. (az „Eszi Újság“ szerkesztője) indítványba hozza, hogy keressék fel e megyei tanácskozmány részéről a. r. m. helyt, tanács, miszerint az a magas kormánynál a szükséghez mért országos segélyt kieszközleni méltóztassék Ivánka Zs. nem szándéka meddő vitatkozásokat elvkérdések felett előidézni, jól tudva, hogy ezeknek sem helyök, sem idejök nincs ezúttal. Azért is ha az összehitt tanácskozmány csakugyan bebocsátkozik a tárgyba, akkor a központi bizottmánynak kétféle főteendőjére hívja fel e gyülekezet figyelmét, mert az ínség is kétféle, egyik, mely az embert, másik, mely a marhát sújtja. Továbbá több sikert remél, ha saját erőnket nem forgácsoljuk el, s mint mi megyénk nagy részét szintén sújtja a takarmányszükség, úgy mindenekelőtt saját megyénket kívánja felsegíteni, s csak aztán tovább menni a segélylyel, mely különben is meszsze s nagyban elégtelen volna. Azért is osztja előtte szóló elvbarátja véleményét az Oszágos kölcsön s nyújtandó munka iánt. 2-szor. Miután az ország marhatenyésztését végpusztulás fenyegeti, s minden egyéni öröködésünk daczára szalmán kivül minden egyebet megtagadott tőlünk az ég, de miután a szalma is csak úgy nyújt tápot, ha maggal vagy sóval vegyittetik, a magas kormányt kérnék meg egyúttal, hogy a népnek ez ínségben marhasót productionális áron juttatni kegyeskedjék, izajos helyeslés.) 3 szer. A községek a nyerendő sószállitásra eleve korán szólittassanak fel bizonyos határozott áron, stb. 4-szer. A jelen rendkívüli ínség tekintetéből tó halasztást óhajt kérni a fizetendő adóra nézve. (Éljenzés.) Főispán ő maga közbe szólva : Ez iránt már a minapi tiszti székből történt felirat a helytartótanácshoz. Ivánka Zs. : Köszönettel veszszük, hogy a tisztviselőség teljesítette kötelességét, különben újra lehet felírni. Czibulya főpénztárnok azt vélné jónak, hogy a folyó évi adó egészen befizettetnék (!) s csak az 1864-kire kéretnék halasztás. Azonban az összes tanácskozmány egyhangúlag a fentebbi két szóló nézeteit tévé magáévá, a a fölirász főispán , maga Ivánka Zs. előadása értelmében a tanácskozmány által elfogadottnak kijelentése után pedig a központi bizottmányt is legott kinevező, tagjaiul néhányat a nép köréből is több jelen nem levőket, s a két indítványozó egyént is, kik közül azonban P. L. nem állandó megyei lakos létére megköszönő a megtiszteltetést. Miután még a központi bizottmányok rendes ülései havonként kétszer megtartatni határoztattak, főispán ő maga a jelenlevőknek köszönetet mondva megjelenésükért, a tanácskozmányt eloszlatta. —.. Csizdaságia kerested, tudósitások. — Pest/aug. 31. A hőség ismét rekkenő, s a szárazság nagy-A külföldi gabnavásárokról a múlt heti tudósítások nem hangzanak ugyan jobban, de legalább még sem jelentenek annyira lanyha üzletet, mint az azelőtti héten. Londonban a búza ára 1,2 schillinget csökkent a sok külföldi szállítmány miatt. A franczia piacokon nem csökkentek tovább az árak. Úgy Észak-Németországban is, Berlinben a rozs ára kissé még emelkedett. Helybeli gabnavásárunkon igen gyenge volt az üzlet, s a búza ára Pesten 5—10 krnyit, a felvidéki piaczokon 15—20 krnyit csökkent mérőszámra. Az összes búzakelendőség Pesten nem volt több 20.000 m.-nél, ez is legtöbbnyire fogyasztók által vetetett meg; az üzérek pihentek. A rozs megtartá árait, de gyenge forgalom volt abból is. Az árpa 3—3 ft 10 krjával kelt, ami kelt. Zab eladatott egy hajóval 48 ftos 2 ft 30 krjával; éj 44—45 ftos is adatott el helyi szükségre 2 ft 15 krjával. A kukoricza a hét elején 5—10 kinyit csökkent, de a hét végén ismét valamit emelkedett, ebből is kevés kelt el. — A Pesten augustus 23 és 24-én tartott országos vásár, és 27-én pedig heti marhavásár alkalmakor volt 897 ökör 30—250 ftig párja, 681 tehén 20—130 ftig párja, 70 borjas tehén 25—110 ftig párja, 104 borjú 22—36 ftig párja, 1927 birka 5— 50 kr—11 ftig párja. Mázsája a marhahúsnak 17—19 ft 50 krig. 1800 sertés 24—26 krig fontja, szalonna 36—38 ft mázsája, zsir 36—38 ftig mázsája, szerbiai zsir 28—30 ftig mázsája. Baromfi és tojás hetivásár súg. 25 és 28 kán. 16540 csirke 30—60 krig párja, 920 tyuk 80—1 írt krig párja, 1780 kácsa 80— 1 írtig párja, 1890 puska 1—2 ftig párja, 2110 lúd 1 ft 60—2 ftig párja, tömött 7 ft, 370000 tojás 26 és 28 darab 40 kr, 38 mázsa sajt, 20 és 24 kr mázsája. Halász hetivásár f. é. aug. 28 án Tiszáról kocsin hozott állott hal 10 mázsa 14— 25 ft mázsája, 15—30 kr fontja, 20 mázsa harcsa, 20—26 ft mázsája, 20—30 kr fontja, 2 mázsa csuka, 25—30 ft mázsája, 1 mázsa kecsege, 30—40 ft mázsája, 30—50 kr fontja, 1 mázsa süllő, 20—40 ft mázsája, 20—50 kr fontja, 2 mázsa kárász, 10—12 ft mázsája, Eleven hal 30 — 60 krig fontja. — Bécs, aug. 29. Búza, perjámosi, Győrött 87%/a fontos, 5 ft 50 kr; győri, ugyanott 88 fontos, 5 ft 15 kr ; marosi, ugyanott, 89 fontos, 5 ft 75 kr; bánsági, ugyanott, 88 fontos, 5 ft 60 kr; fehérvári, ugyanott, 90 fontos, 5 ft 60 kr; sopronyi, Sopronban, 88—89 fontos, 5 ft 30 kr; pozsonyi Bécsben, 86 fontos 5 ft 10 kr; rozs, felsővidéki, 82 fontos, 3 ft 70 kr; árpa, 73 fontos, 3 f — 8 ft 15 kr; zab, magyar, átvitelileg,46— 47 fontos, 2 ft 36 kr; felsőausztriai, 42 fontos, 2 ft 27 kr. Buzaforgalom 20,000 mérő.jj Esztergom, aug. 29én. Búza 4 ft 60—80 kr, kétszeres 3 ft 50—80 kr, rozs 3 ft 10—20 kr, árpa 2 ft 80 kr, zab 2 ft 20 kr, kukoricza 2 ft 80 kr. Vácz , aug. 29. Búza 4 ft 60 kr, rozs 3 ft 10 kr, árpa 2 ft 50—60 kr, zab 2 ft 12—20 kr, kukoricza 3 ft 40—70 kr. Léván f. hó 36-án tartott hetivásáron a gabnaárak bécsi mérönkint következők voltak : Búza 4 ft—4 ft 30 kr, kétszeres 3 ft 40—60 kr, rozs 3 ft —3 ft 10 kr, árpa 2 ft 60—70 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft 60 kr. Érsekujvárott 1863. aug. 28. tartott hetivásár alkalmával. A tiszta búza pmérője oszt. ért. 4 ft—4 ft 30 kr, rozs 3 ft—3 ft 10 kr, árpa 2 ft 50 kr, zab 2 ft 50 kr. Ipolyságon aug. 25. tartott hetivásár alkalmával a gabnaárak voltak: búza 4 ft, rozs 3 ft, árpa 2 ft 40 kr, zab 2 ft, kukoricza 3 ft oszt. ért. A „Pesti Napló“ 194. számában az országos gazdasági egyesület igazgató-választmányi üléséről szóló tudósításban a többek közt ez áll: „felolvastatott azon fölterjesztés, illetően javaslat, mely az élelmiszereknek hazánkba vámmentes behozhatása iránt a kormányhoz benyujtatott, s mely ellen az egész monarchia területén csak két hang emelkedett, egyik egy trieszti gabnakereskedő* ajkairól, másik pedig „A Hon“ hasábjain, stb.“ Erre „A Hon“ tegnapi száma következő észrevételt tesz : „Az, aki a fentebbieket állítja, nem olvasta figyelemmel a mit irtunk, vagy nem érti azt, amit olvas.“ Igaz, hogy nagy baj, mikor valaki nem érti a mit olvas — de még nagyobb baj, ha azt sem érti, a mit ír. S „A Hon“ ezúttal e nyavalyában látszik sínyleni. Azt mondja ugyanis : „Ha az illető nem restelli, vegye elő lapunk 183. 184. 185. számait, ott azt fogja olvasni, hogy mi az oláhországi búzára szabott vám megszüntetésétől ugyan nem remélünk oly sokat, mint mások, de stb.“ Ha nem restelli „A Hon“, s előveszi saját provocált czikkeit, ott egészen mást fog látni, mert egészen más van írva, mint amit most mond. Nem az van ugyanis, hogy a vám megszüntetésétől nem remél „oly sokat“, mint kiások, hanem egyenesen és világosan az van, hogy semmit sem remél. 183-dik számának első czikkét jelesen azzal végzi „A Hon“, hogy bebizonyítja, mikép a gabnabehozatali vám feloldása „jelen helyzetünkön mit sem változtat, és gazdáinkon mit sem segít.“ A 184-dik számban pedig szó szerint ez éli: „nem osztjuk azok nézetét, kik a szabad behozatal által országunk jelenlegi szükségét enyhíteni vélik.“ Kérdünk már most minden elfogulatlan olvasót, nem annyit jelent-e ez, hogy „A Hon“ a gazdasági egyesület javaslata ellen van? Vagy „A Hon“ értelme szerint az is mellette van a javaslatnak, aki annak semmitévő voltát mutogatja ? Mert hiába üti véti a dolgot a collega, ezt tette, és pedig annak előrebocsátása mellett, hogy akik ezt javasolják (tehát egy Lónyay, Csengery, Korizmica, Trefort stb.), azt sem tudják, mi különbség van a szükséges drágaság közt. E tekintetből tehát a Berzava új torkolatának meghatározása végett az érintettük választmány a temesi társulat egy kiküldendő választmányával értekezni fog. Az ebbeli megállapodás és a helytartótanácstól bizton várt segedelem elérkezte után a tervezett védmunkák azonnal foganatba fognak vétetni. r. 1. Szarvas, aug. 27. Végre hosszas készülődés után f. hó 21-kén este felé megnyíltak az égnek csatornái s negyven óráig tartó áldásos eső frissité fel a már tápot alig nyújtó legelőket s a mi legfőbb, lehetségessé téve a repere vethetését, mely ezikk e vidéken most szokatlan menynyiségben vettetett settetik még jelenleg is, természetesen sok gazda csak azért is többet vet jelenleg, mint rendes időben vetne, mert ez által búzát kimél meg, mert mig egy holdba 11 szezerepete elegendő, buzából ugyan ily térre, 1 % pozs,mérő mag kllenék. Adná az ég, miszerint fáradságunknak sikere leendene, s némileg fedezné ez évi kiszámithatlan veszteségeinket. De tett ám ezen eső károkat is, mert a még nyomtatatlan sasztaglambott gabonákat anynyira átáztatá, hogy azokat fenékig szét kelle hányni s szárogatni; képzelhető, miszerint ez sem csekély áldozattal jár e keserves év után Ép igy jártunk takarmányrészleteinkkel is, melyekben szinte nagy károkat okozott a széllel érkezett eső. A gabona ára emelkedőben van , kezd a szükség mutatkozni. A szép idei búzának perp. mérője 4 ft 60—80 kr, kukoricza 3 ft 50 kr, 4 ft. Árpa, zab, rem jön forgalomba, mert az épen semmi sincs. Épen ma láttam elkelni egyik itteni uradalom részéről több százra menő hit ott üki s anya birkát, az előbbiek 5 ft 50 kr, az utóbbiak 4 ft 50 kr páronkint. A nyírségből Kis uj Szálláson át sok rozs, burgonya, és kétszeres szállittatik ide. r. 1. Különfélék. Pest, aug. 31. * József ffhherczeg, Magyarország feledhetetlen emlékű nádorának második fia egy, bécsi