Pesti Napló, 1863. szeptember (14. évfolyam, 4063-4091. szám)
1863-09-19 / 4078. szám
213-40 IS 14. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám, 1-sS emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény Kiadóhivatal: I Előfizetési feltételek: a szer esz s g ez innen Ferencziek terén 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva ! Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli félévre . . . . 10 frt 50 kr o. é. fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. [_____Évnegyedre ... 5 irt 25 kr o. e. 1803. Szombat, sept 10. Hirdetmények dija: 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvit . 6 hasábos petit-sör 25 uj kr. Feet, sept. 18.1863. *** Becs, sept. 11. Nemcsak jó, hanem rész kedvében is fütyül az ember. Hiba volna tehát, egy pár itteni centralista lap fennhéjázó szólásmódjából azt következtetni, hogy az urak különösen jól érzik magukat, sőt ellenkezőleg talán még soha sem volt oly nagy a kényelmetlenség, a habozás, a tájékozatlanság, mint a jelen pillanatban. Ez állapotnak fő oka — Poroszország. Vilmos király csak nem felel a vele közlött reformjavaslatra; ő mit sem gondol az udvariasság szabályaival, melyek ily esetben minél gyorsabb választ igényelnek ; az sem bántotta őt, hogy menynyit költ Latour gróf berlini hoteljében, ha ily soká várakoztatják; szivét még az sem lágyitá meg, hogy őrnagy úr végre felelet nélkül is hazautazott, — a berlini kabinet néma, mint a bal. Ma azt halljuk ugyan, hogy a készdelem okát formahibában kell keresni. Latour gróf t. i. nem a királyi „general“ adjutantura, hanem a követség útján nyújtotta át a közleményt, és igy a válasz is a hosszú bureaucratiai után fog Bécsbe vándorolni. Hanem elég azon, hogy Poroszország hallgatása által bénítva van egyszersmind a bécsi kabinet minden actiója a német reeform terén, mert a frankfurti congressus utolsó ülésében még az Ausztriához szóló államok többsége is kijelenté , hogy további lépésekről a reform valósítására csak akkor lehet szó, ha majd Poroszország a vele közlött javaslatra nézve nyilatkozandott. Azon itteni lap, mely eddig leginkább buzgólkodott a reformügy mellett, a Rotsebafter elég őszinte bevallani, hogy nem tudja, mi fog majd történni, és hogy — míg ez nincs eldöntve — azon visszahatásról sem szólhat, melyet a német kérdés Ausztria belügyeire gyakorolni fog. Legkényelmetlenebb a követek házának helyzete, mely a szóba hozott tüntetésre nézve nem tudott egyezkedni. Az ellenszegülés főleg a centralista részről eredt, és ezt helylyel közzel nem kizárólag éves kifogásokból származtatják, hanem demonstratiót akarnak benne látni az államminiszter mellett, kit Rechberg gróf a frankfurti congressus színre hozatala alkalmával mellőzhetni vélt. §.Nem akarjuk hinni, hogy ily kicsinyes rugók adhattak irányt a birodalmi tanács magatartásának, a két államférfi közti viszony tisztán személyes ügy, melyhez a parlamentnek nincs köze. Hogy pedig az államminiszer elvileg nem ellensége a reformaciónak, azon egyszerű körülmény mutatja, hogy ő még hivatalban van, nem is szólva arról, miszerint átalánosan azt hiszik, hogy a reformjavaslatra nézve az atyaság] tetemes része^Schmerling urat illeti* így Magast körökben a ^reichsrath magatartása nem igen jó benyomást tett, mert ott leginkább abba helyezik a nyomatékot, hogy a frankfurti esemény a fejedelem szemvélyes kezdeményezéséből eredt, és hogy e szerint ő felsége iránti személyes hódolat kifejezése lett volna azon tüntetés, mely a vélemények szétágazása miatt nem jöhetett létre. A felsőház csakugyan a császár személyes kezdeményezésének szempontjából tekinti a dolgot, és, miként halljuk, ily értelemben fog nyilatkozni, ami még kedvezőtlenebbé teszi az alsóház helyzetét, úgy, hogy ez utóbbinak tagjai közt máris arról van szó : nem lehetne e valamii képen helyrehozni az a — nem tudunk gyöngédebb kifejezést találni — tapintatlanságot, mely az alsó házat mind az udvar, mind a császárt ujjorgással üdvözlő lakosság, mind pedig Németország irányában compromittálta. Sokat adnának érte, ha Rechberg gr. rá szánná magát, valami hivatalos értesítés által alkalmat adni a nyilatkozásra, hanem ő excra állig be van gombolva, és eddig, úgy látszik, még nincs oly nagy melege, hogy a felgombolást szükségesnek tartaná. A Roganski-féle ügy sem megy úgy, miként a kormány kívánná, és hacsak az államminiszter , kinek a reichstatttal szemben már nem egy kényes feladat megoldása sikerült, közbe nem lép, az igazságügyminiszter igen kellemetlen helyzetbe fog jutni, mégpedig csak saját hibája által, mert a lembergi törvényszék obligát védőjének tekinti magát, ahelyett, hogy teljesen részre hajlatlanul állna a nevezett törvényszék, és az annak eljárása felett bíráskodó akóház közt. Mily komolyan veszi a ház a szóban álló tárgyat, és mily fontos következményűvé fejlődhetik ebbeli határozata, már több ízben fejtegettük. Ami a magyar ügyeket illeti, csak arra inthetjük e lapok olvasóit, hogy senkinek hitelt ne adjanak, aki akár kedvező , akár kedvezőtlen iránybani fordulatról, mint határozott dologról szól. Ami nevezetesen a sokat endített „notabilisek gyűlését“ illeti, ez nemcsak nem tartozik a határzott dolgok közé, hanem eltűnt még a tervek sorából is, föltéve, hogy ott valamikor csakugyan figuráit volna. Ez alkalommal nem hagyhatom szó nélkül az „Ostd. Post“ mai dementijét, mely közvetlenül a Lloydhoz van ugyan irányozva, de annyiban engem is illet, a mennyiben én említem fel legelőször, hogy a centralista követek egy töredéke — ha Magyarország számára rendkívüli hitel kívántatik — a magyar főkanczellár megjelenését akarná követelni. Az „Ost. Post“ azt mondja, hogy a financz bizottmányban ily eszme még nem pendittetett meg. Elnézve ezen félénk „még“ szócskától, meg kell jegyezni, hogy a financz bizottmányról (mely egyébiránt ama rendkívüli hitelköveteléssel még nem is foglalkozhatott), és hivatalos nyilatkozatról senki sem szólt, hanem csak égits centralista követek véleményéről ; ha pedig az „Ostd. Post“ még azt is tagadná, hogy ezek közül néhányan — köztük igen tekintélyesek — a magyar kanczellár megjelenését szóba hozták ,készek vagyunk érdemes collegánknak azon követ urak neveivel szolgáni, kik jelenlétünkben az általunk emlitett értelemben nyilatkoztak. Hogy Forgách gróf azért csendesen alhatik, abban igaza van az „Ostdeutsche Postnak, hanem ő tuója álmát alkalmasint még az sem fogná háborgatni, ha a birodalmi tanács, Kuranda utat bezárólag, csakugyan a főkanczelár úr citálására kedvet mutatna. U. i. Épen most — délután 3 órakor — végződött a birodalmi tanács alsóházának titkos ülése; az újtók megnyíltak, és a ház „rendezője“ jelenté, hogy az ülés ismét „nyilvánossá“ lesz. A jelen volt közönség két hírlapíróból állott, kik elég türelemmel jártak, báróba érán át várakozni. Ezen „közönség“ előtt az elnök kijelenté, hogy Roganski szabadon bocsáttatása határoztatott. Az igazságügyi miniszter, Hein úr, intézkedést tett, hogy e határozat még ma táviratilag közöltessék a lembergi törvényszékkel, de Potocki azonnal az ülés után telegrafhozott egyenesen Rogawskinak, ki — mint remélik — az alsóház hétfői ülésén már jelen fog lenni. A titkos ülésről csak annyi lehet mondanom, hogy az a leghevesbek egyike volt, és az igazságügy év tökéletes vereségével végződött. Heiner és Potocki közt formaszerű párbeszédek folytak a legszenvedélyesebb hangon. Mühlfeld jelentéséről csak egy vélemény van, t. i. az, hogy e jelentés „klassikai“ volt, és Mühlfeld által oly modorban adatott elő, amint az antik római szónokokat képzeljük magunknak. Mühlfeld, köztudomás szerint, majdnem teljesen vak, és így az egész jelentést könyv nélkül el kell mondania, ami — a tárgyra vonatkozó számos adatot és okmányt tekintve — óriási feladat volt. Giskra, Schindler, Berger és mások erélyesen védték a ház jogait az igazság ügyéi ellen, kinek oldala mellett némán ültek collegái. Hétfőn Dzudusicky ügye lesz napirenden, ki a házban jele van, és a lembergi redőrség általi letartóztatásáról tett panaszt. Ez alkalommal Mecséry báró rendőrségi ügyérnek kellene síkra szállnia, — több szerencsével teendő-e, mint ma szólott kollegája , majd meglátjuk. Bécsi dolgok. Roganski ügyében, mint a „G. Korr.“ írja, a lembergi törvényszék táviratilag azzal a kéréssel járult az igazságügyi miniszterhez, hogy Roganski felségsértés miatt tovább is fogságban maradjon. Tekintettel e körüményre, az alsóházi bizottság azt határozta, hogy nem fog addig határozatot hozni, míg ama törvényszéki előterjesztés indokolását szintén elő sem adják. A N. Nadir. ugyan e bizottságról írja, hogy az igazságügyi és rendőrminiszter jelentésében több ideig azon formai kérdéssel foglalkozott, miként alkalmazandó a követi sérthetlenségről szólló törvény Roganski elfogatása esetére. Az igazságügyi miniszter tagadta, hogy joga volna az alsóháznak belebocsátkozni annak vizsgálatába, vájjon tetten kapva fogták-e el Rogawskit, vagy sem ; a háznak nem lehet ítéletet mondania az elfogatás törvényességéről, csak arról: meg akarja-e szüntetni Rogawski fogságát vagy nem. A bizottsági tagok mindnyájan kikeltek a miniszter ezen felfogása ellen, s azt követelték, hogy mindenekelőtt a fölött kell határoznia a háznak, vájjon a tettenkapás esete forog-e itt fenn a követi sértetlenségről szólló törvény 2. §-a szerint, vagy sem . Ha e kérdés el van döntve, akkor már önként következik, hogy Roganski fogságának meg kell szűnnie. A C. Oesterreichische Zig és a Botschafter, közelebbi számukban kenetes czikk, két imák, melyekben a német, magyar kérdésről, februári alkotmányról pelemére mindent összebeszélnek, a Botschafter plane verseket is idéz, s az eszme hiányát szavak bőségével pótolják. Ami a dolog bibéje, azt mind a ketten gondosan kikerülik. Kimerítő czikkekben fejtegették e lapok a reformació visszahatását a februári alkotmányra. E fejtegetésekre az idéztült lapok legfeljebb egyszerű állításokkal felelnek, ily általánosságban : „A februári alkotmány, amint önként értetődik, minden előtt a birodalom szükségeit tartotta ugyan szem előtt, de azért épen nem tekintet nélkül a Németország irányábani viszony, s a már akkor szükségesnek elismert német szövetségi reformra keletkezett, valamint viszont biztos tudomással állíthatjuk, hogy a szövetségi reformació, a minő jelenleg, csak úgy jött létre, amennyiben és mivel a februári alkotmánynyal ellentétben nem állanak ismertetettel. E szerint tehát valótlan mindaz, amit a reichsrath urak elenzéséről hallunk besszélni. Azon testület, mely a februári alkotmány mellett a demonstrálásra oly rendkívüli készséget tanúsított minden alkalommal, bizonyára ezúttal is vétekedni fog a bajor kamrával és a bécsi néppel a lelkesedés kifejezésében azon reformációt illetőleg, mely — a Botschaf tér biztos tudomása szerint — csak úgy jöhetett létre, amennyiben és mivel a februári alkotmánynyal nem találták ellentétben állónak. Alaptalan tehát a bécsi centralista párt gyanúsítása : mintha a fejedelem nagyszerű kezdeményezése, a német fejedelmek áldozatkészsége nem a legnagyobb lelkesedéssel üdvözöltetnék általok. Csak várnunk kell, s a nevezett centralista urak fényesen megczáfolják a vádat, mely a német reformació ellenzői közt Bismark ur mellé sorolja neveiket . A magyar orvosok és természetvizsgálók IX. nagygyűlése Pesten. *) Pest, sept. 18. 1863. **) II. Az általánosságokat előre bocsátva, áttérek a jelen nagygyűlésre,melyre a beírás épen azon napon kezdődik, melyen e levél az olvasó kezébe jut. Szóljunk tehát előbb a beírásról. Tagja e vándorgyűléseknek csak az lehet, ki magát, mint ilyen, beíratja. A beiratás egy külön bizottság jelenlétében történik, mely egyszersmind üdvözli a jötteket, s felvilágosítással szolgál. A találkozási tanya a múzeum. Itt szombaton, sept. 19., vasárnap és hétfőn reggeli 9—12. és d. u. 3— 5 órakor írják be a tagok neveiket és a szakokat, valamint aki első napokon akar értekezést tartani, erről is nyilatkozik. E három nap a tömeges beírásra van szánva, aki azonban későbben jönne, szintén beiratik, mert az iroda e végből nyitva marad a gyűlés egész ideje alatt. A beíráskor 6 forint fizetendő, mi a nagygyűlés jövedelmi forrását képezi, miből a munkálatok nyomozása s egyéb költségek fedeztetnek. Ezért viszont minden beírott tag két könyvet kap : az utolsó nagygyűlés és a magyarhoni földtani társulat munkálatait. Azon jegy, melyet ez alkalommal a tag kap, feljogosítja minden, a nagygyűléssel összekötött intézkedésben vagy helyiségben megjelenni. Hétfőn, sept. 21., esti 7 órakor estély a múzeum kerek termében, melynek czélja kölcsönös ismerkedés, sőt kis csoportulása a szakembereknek, mi a következő napon megtörténő beosztási szakokba és alszakokba, elő fogja készíteni. Keddtől kezdve gyűlések, s ezek kétfélék : köz- és szakgyűlések. Ezek tartására 5 nap van szánva, 3 napon köz és 2 napon szakgyűlések. A közgyűlések napjai kedd, csütörtök, szombat. Kedden a megnyitó, melyen elnöki beszéd, a múlt gyűlésről ezen gyűlésre átjutott közlegények, beszéd elhunyt elnökünk dr. Bene Ferencz felett, mint ki a soproni nagygyűlés alkalmával e pestire elnöknek volt választva; továbbá egy rövid s közérdekű tudományos előadás az egyik titkár által, végre a hivatalos levelek közlése kerülnek szőnyegre. *) Kéretnek a tisztelt szerkesztők, ennek közlésére becses lapjaikban. **) Az első levél folytatását még a Hegy alján megírtam, de a vidéki posta kezei között eltévedt a levél, azért a késedelem. ■rfa P TÁRCZA: Klement János Mihály II. Rákóczi Ferencz követe Berlinben, Hágában, Londonban. IX. Jablonski, mihelyest a fejedelemnek a porosz királyhoz intézett levelét vette, sietett azt ő felségének bemutatni, felolvasván egyszersmind előtte az eredetileg Dobozi számára szerkesztett, s ennek elindulása halasztást szenvedvén, Element ok, Jablonskival közlés végett által adott utasítást. Eznek bevezetése kötelességévé teszi a küldöttnek, hogy »miután a fejedelem érdeke az ügy titokban maradását kívánja, egyelőre semmiféle követi jellemet se tulajdonítson magának; s hogy továbbá,,a negotiatiónak mind kezdeténél mind egész folyama alatt Jablonski tudornak, a porosz király theologusának tanácsával éljen, azt követvén mindenben.* Az 1—19. pontok — ennyiből áll az egész utasítás — a küldött teendőit sorolják elő; névszerint: kinyilatkoztatni fogja, amiszerint nem kétli, hogy a király előtt tudva lesz az ok, miért fogott fegyverhez a fejedelem, t. i. hazája régi törvényes szabadságának helyreállításáért; s hogy ő, Rákóczi, mindig kész volt ezen feltétel alatt, a békére; az interregnum is csak akkor hirdettetett ki, midőn már semmi remény sem volt a kiegyenlítéshez, s hogy annál inkább lássák, miszerint, nem hagyja magát ambitio által vezéreltetni, az uj király választása egyelőre felfüggesztetett; b) volna ugyan módja a fejedelemnek, még évekig kabócát folytatnia a franczia királylyal uj szerződésre lépni, mitől és az olasz liga szerencsés fejleményétől az ország tökéletes elkülönítése az ausztri uralomtól remélhető; de ha a hazának boldogsága enyhébb eszközökkel polgárvér ontása nélkül eszközölhető, hajlandó megadni mindezt, mit tőle józanul kívánhatni, valamint ez már be is jelentetett (legújabban Tolvay Gábor által) a bécsi udvarnak; — azonban c) úgy látszik, hogy a császári minisztérium, mindennemű mediatio elmellőzésével, már csak az ő híveiből, a hazának elfajzott fiaiból álló úgy nevezett diéta által akarja, amint neki tetzik, az ügyeket elintézni, (a rerdek 1708 elejére Pozsonyba hivattak, s az ülések csak ugyan kezdetűket is vették) általános amnestiában állandóán az összes kielégítőzés; — de d) Tökölyi példájából is tudván a fejdelem, hogy ilyetén, szerződés nélkül engedélyezett amnestiákat csak bebörtönzések és vérontások szoktak e lövetni, nagy hibának tartaná formális szerződés nélkül békére lépni, miért is akarván Nagybritannia királynéját, s az egyesült Belga rendeket a mediatio megújítására felhivni, felkéri egyszersmind ő felségét a királyt, hogy azért, mivel a protestáns hitvallások ügye szoros kapcsolatban áll a magyar ügygyel, törekedjék a tengeri hatalmasságokat rábírni, hogy vele közösen mediátori közreműködéseiket odairányozzák, miszerint az ország nyugalma egyetemben az ország szabadságaival állítassák helyre; e) a nemzet bizalmatlansága azonban máskép nem fog lecsillapitathatni, mint a közbenjáró hatalmasságok formális garantiája s az erdélyi fejdelemségnek teljes szabadságba visszaiktatása által, minek követelésétől a fejdelemmel szövetkezett magyar rendek sem el nem állhatnak, sem elválni nincs is szándékuk, tudván tapasztalásból, hogy a mondott tartomány, melyet ausztriai köriratok Magyarország zabolájának neveznek, mily nagy értékkel bir szabadságuk biztosítására nézve. Mert valameddig az ausztriai uralomtól elkülönítve, saját fejdelmei által kormányoztatott e tartomány, olyan kézzelfogható elnyomását az országnak s a hitvallásoknak nem lehetett tapasztalni, mint attól fogva, mióta álnokszerződés által azt hatalmának alávetette a minisztérium ; f) tudja ugyan a fejdelem, hogy a bécsi udvar mindenféle ürügyek alatt törekszik Erdélyt magának megtartani, hol azt állitván, hogy fegyverrel szerezte, hol hogy török jogon bírja , a karloviczi békekötés sértése nélkül vissza sem adhatja; de mindkét mentség érvénytelen. Ezen fejdelemség saját fejdelme által, ellenére az alkupontoknak s ellenére az országnak, csalárd szerződés alapján, melynek egyetlenegy ágazata sem hajtaték végre, adatott által az illetőknek ; s a békekötésre való hivatkozás is értéktelen, mert a török nem szállíthatott más jogot a császárra, mint az oltalmazásét, egyéb jogot maga sem követelvén magának; g) egész Európa fogja Erdély e függetlenségének hasznát venni; mert Magyarország szabadsága és Erdély elkülönítése által biztositatik az európai bilanx, melyet ha más valaki találóa megtámadni, a fejdelem mindig kész az ausztriai háznak is segédére kelni, mert nem viseltetik gyűlölettel a császár személye iránt, kinek — megváltja — különös kedvezését tapasztalta, de iránta való kötelességénél nagyobb volt kötelessége a haza iránt, s ha ennek szabadságai visszahatnak, felebbi kötelessége is annak rende szerint feléled; — ugyanis ha porosz király biztosítva lehet, miszerint a fejedelem nincsen olyannyira lekötelezve Francziaország királyának, hogy az ő érdekében kész volna vég nélkül folytatni a háborút; s minden eddigi szerződéseit úgy kötötte meg, hogy békét kötni ne legyen akadályozva ; sőt ha az erdélyi fejedelemséget a szövetséges hatalmasságok közbenjárása megszerzi néki, a tapasztalás tanúsitni fogja őszinteségét (ezen sőt kilátást nyit, hogy velük együtt talán maga is Francziaország ellen fordul); — aztán, értesíteni kell a királyt, i) hogy a muszka csűr is megkínálta a fejedelmet rendkivüli követség által közbenjáráséival, s miután ezt sok oknál fogva nem utasíthatta vissza, kérdés : mint lehet a svéd mediatiót is kieszközölni? — ha pedig j) kérdés támasztatnék : miért járt el a fejedelem nyakra főre ez ügyben ? ezt kell válaszolni : Egy évnél több, hogy a czár megkereste a fejedelmet, fogadná el a lengyel koronát, mi bejelentetvén a svéd udvarnak s biztosítás kéretvén tőle, hogy segédet nyújt a czár ellen, ha ez a fejedelmire támad a korona elutasítása miatt, válaszul csak annyi adatott , hogy a svéd király rövid idő múlva kimozdulván Szászországból a czár ellen, ez majd fel fog hagyni ijesztéseivel. A fejedelem húzta halasztottá ez ügyet, de végre beérkezett a czár nyilatkozata: ha nyomban küldöttség nem megyen hozzá szerződés végett, ő tízezer kozákot állít a császár rendelkezésére. Nehogy tehát a szomszédban lévő hadai által elnyomas vél, követeit hozzá küldte a fejedelem és formális szerződésre lépett vele, ez által a czár eszét elvonván a királyválasztástól. Azért is tanácsos volt vele szerződésre lépni, mivel Erdély jövendőre semmiképen sem védelmeztetik meg hathatósabban a török ellen, mint a czár segéde által. S mivelhogy a császár Erdély felszabadítása ellen azt is hozta fel okul, hogy az nem képes magát a török ellen megvédeni, a fejedelem meg akarta mutatni, hogy tud e módot annak eszközlésére. ... Az erdélyi rendek, továbbá, nem fogják ellenezni, hogy fejedelmök a magyar királynak és Magyarországnak hűbérese legyen, azonképen mint a német electorok a császáréi; de azt lehetettek megengedni , hogy az erősségekben császári őrség maradjon (mint Apafival stipuláltatott); k) ha ez akadályok ellenére mindamellett szükségesnek vélné a svéd mediatiót a porosz király, keressék meg : nyilatkoztatná ki, mely eszközök által volna ez elérhető ? l) Mindennek könnyebb foganatosítására százezer forintról rendelkeztetik Jeblonski úr ; határozza meg, kinek mennyit kell adni; a fejedelem biztosítja őt, hogy Vinekkinek kifizeti a magáét mindjárt a békekötés s Erdély átadása után ; egyelőre küld szintén Jablonski rendelkezésére 30 kisebb és 20 nagyobb hordó tokaji bort, az utóbbiak s amazokból tizenkettő a királynak adandók ; a többiről intézkedjék tetszése szerint Jablonski ur , — elvégezvén ekkép ügyeit a berlini udvarnál a küldött, m ha Jablonski ur helyesnek találja, elmegyen vele Hamburgba, s aztán herczeg Marlboroughhoz, kinek bemutatván a fejedelem levelét, mondani fogja, miszerint ő, Rákóczi, csak a fegyvernyugvás felbomlásának tulajdonítja, hogy ezelőtt két évvel Újvárból adott levelére nem vett választ a herczegtől; szeretné azonban, ha ama levél elégségesen fejtegette volna bizodalmát az ő személye és a magyar néphez viseltető igazságos volta iránt,. . .mely nép a közbenjáró hatalmasságokhoz s Nagybrittania felséges királynéjához folyamodik, hogy a keresztyén vérontás megszüntessék s az ő szabadsága meg helyreálljon elvégre. A magyar nép ugyanis eddig elé ügyét semmiféle más állam ügyéhez rém kötvén, nem szándékozik másnak kedvéért folytatni a háborút, feltéve, hogy biztosíték mellett léphet békére. . . S noha a bécsi minisztériumban most sem tesz fel különös hajlamot Magyarország szabadságainak visszaadására, mégis megkísértette e lépést, miszerint a királyné lássa, hogy az és a szövetséges hatalmasságok érdekeit szívén viseli a fejedelem, erős reményt táplálván kölcsönös rokonizene iránt,... mert ezen ország valóságos nehezék az európai béke vagy háború mérlegében. A Francziaországgal való háború, igaz, mintha elaludni látszanék Flandriában, de keletkezik Olaszországon és fennáll Spanyolországban , s ezen hatalmasságok aligha kényelmesebben csitítathatnának le, mint a magyar béke által, mert tudják, hogy a mediátorok zsoldjából háborúskodó császár a magáéból semmit sem vethet a mérlegbe, de igen , ha kiegyenlíti Magyarországgal az ügyet. Ehhez részéről is hozzájárulnia, a szövet-