Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)

1863-10-20 / 4104. szám

230-1104 14. évf foly­a in. 1863. Kedd, oct. 20. Szerkesztési iroda: e Up ^££2^«” “S“dkö°z,em'ny Kiadó-hivatal: I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: f’erencsiek tér é,n 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva­­ I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr Fereccaiok tere 7­ik szám e­l­ső emelet. Bér ment­etlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli­­ félévre . . . . 10 frt 50 kr 0. é, Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvite­tó hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.­­ Évnegyedre ... 5 fart 25 kr o. é. [_______________petit-sor 25 nj kr. Pest, oct. 17.1863. *** Bécs, oct. 18. Valami hat hete, hogy e lapok olvasóival azt közlöm, mi­­szerint az itteni birodalmi tanács pénz­ügyi bizottmánya — ha a magyarországi szűkölködik segélyzésére kerülend­ő szó — a magyar főkanczellár személyes meg­jelenését fogja követelni. Midin erre az „Ost D. Post“ azt viszonozta, hogy a pénzügyi bizottmány keblében ily köve­telésről nem volt szó, azt feleltem, hogy ott még nem lehetett róla szó, miután az illeti tárgy még nem került szinyeg­­re ; késznek nyilatkoztam azonban azon tekintélyes követek neveit tudatni, kik irányomban ily követelésről szóltak.Erre az „Ost D. Post“ elnémult, és a dolog né­mileg feledésbe merült. A tegnapi nap fényesen igazolta ama közl­ésemet. A 30 milliónyi segély meg­szavazása jövén szóba, a pénzügyi bizott­mány azt határozta, hogy Forgách grófot személyes megjelenésre kell felszóllítani. Skene követ, mint az illeti ügy referense, azonnal el is ment e Pexcjához, és ez utóbbi késznek nyilatkozott, „ezen külön tárgy érdekében, és a­nélkül, hogy ez a po­litikai kérdésre nézve praejudiciumot képezhetne“, a kanczellária hivatalno­kai által minden szükséges adatok­kal és felvilágosításokkal elláttatni a bizottmányt. Midőn Skene úr ismétli, hogy a bizottmány ezzel be nem érheti, hanem i txcja személyes megjelenését fogja kívánni, a nemes gróf azt válaszo­lá, hogy e kívánatra nézve akkor fog nyilatkozni, a mikor az formaszerű hiva­talos alakban fog vele közöltetni. Hallomás szerint már most ma vagy holnap a hivatalos meghívás fog Forgách gróf kezébe jutni, azon hozzátétellel, miszerint i­­xcia megjelenését jövő keddre kéri ki magának a bizottmány. Nincs szerencsénk a magyar főkan­­czellár szándékait ismerni, de a­­kik­­ excitájához közel állanak, azt állítják, miszerint a nemes gróf körülbelül azt fogja válaszolni, hogy az ügy érdekében iidolog az, hogy a választmány minden szükséges adat és felvilágosítás birto­kába jusson , de nem az, hogy ki által kapja e felvilágosításokat. A birodalmi tanácsnak joga van felvilágosításokat követelni, de nincs joga az illető kor­mánytanácsosra rá­diktálni, hogy m­i módon nyújtsa e felvilágosítást. A februári pátens 19. §-a így szól: „die Minister, Hofkanzler und Chefs der Centralstellen sind berechtigt an allen Berathungen theil zu nehmen und ihre Vorlagen pert­önlich oder durch ei­nen Abgeordneten zu vertieten“, és a miniszterek e jogukkal éltek, vala­hányszor jónak találtak. Nem hiszszük, hogy a birodalmi tanács ezen argumen­táló ellen kifogást tehetne. Ha pedig mégis tenné, akkor csak azt tom­dtaná, hogy az általa megszavazandó segélyt politikai engedmények árán el akarja adni az országnak, és ezzel nemcsak sa­ját méltóságán lógna csorbát ejteni, ha­nem egyszersmind Ő Felsége i­ntenzióival is ellentétbe jutna, akkor azt kellene hinni, hogy nem az a czél: kimerítő fel­világosítást nyerni, hanem a főkanczellár személyes megjelenése által politikai de­­monstrációt idézni elő. Nem hiszszük, hogy a plénum erre rá állana, és igy a dolog valószínűleg Forgách gróf kivá­­jlata szerint fog kiegyenlittetni, mert hisz épen a centralista lapok hirdet­­gették leghangosabban, hogy nem vol­na illő, az inség-t politikai engedmé­nyek kicsikarására felhasználni. A mi magát az uj kölcsönt illeti, mely­nek az a magyarországi 30 millió csak egy részét képezi, Plener úr ebbeli terve sokfelől élénk ellenkezésre talál. Azt mondják: czélszerűtlen a kamat nélkül forgalomban levő 12 millió forint pa­pír tízest behúzni, és drága kamatú állam­kötelezvényt adni ki helyette, s czél­­szerűtlennek találják továbbá a közked­­veltségű salinákat szintén magasabb ka­matú államkötelezvény­nyel fölcserélni. Mind a két kifogás alapos és nagyon szerencsétlenül bajnokoskodik egyik itte­ni lap Plener úr mellett, midőn példa azt mondja : a papirtizeseket vissza kell von­ni, hogy az érez váltópénz előtt nyílja­nak meg a forgalom csatornái. Hisz épen az ellenkező áll, és a­mi itt o­k­o­z­a­t­­k­é­n­t állíttatik elő, az tulajdonképen o­k­­nak tekinthető; t. i. a papír tízesek csak azért vonhatók ki a forgalomból, mert az érez váltópénz abba már vissza­tért. Mert a forgalom saturálva van ezüst­hatosokkal, a papir- surrogatumra nincs többé szükség. Szintúgy a sóbányákra hypothékált utal­ványok reductiója sürgetőnek nem mond­ható. Sokkal közelebb fekvő azon gyaní­­tás, hogy Plener úr másra is gondolt: t. i. arra, hogy az államnak — váratlan politikai események előrelátásában — egy kis rendelkezhető pénzecskéről kell gondoskodnia. A 12 millió papirű­zes és 20 millió salina beváltására a pénzügy­ér felhatalmaztad ugyan, de nem kötelez­ted arra, hogy e műtéteit határozott idő alatt vigye véghez. Plener úr tehát a köl­csönből fedezni fogja Magyarország szük­ségletit 30 millióval, és a deficitet, mely legfeljebb 34 millióra fog rúgni; ha­­pedig a kiadási rovatok egyike másika megnyirbáltatnék, még kevesebbre.­­ A lobbi 32 milliót ő excja egyelőre félre fogja tenni, és arra várni, várjon nem oly fordulatot veszen-e a politikai hely­­z­e, hogy ezt a 32 milliót sürgetőbb do­logra kell költeni, példa egész csendben folytatandó hadi előkészületekre. A kor­mánynak a februári pátens 13. § a sze­­rint erre még akkor is joga van, ha a bi­rodalmi tanács ezt a 32 milliót más czél­­ra szánta , mert ama paragrafus szerint ily esetben csak utólag az intézkedés „okait és eredményét“ kell tudatni a ház­zal, melynek utólagos jóváhagyása a feb­ruári pátens szerint meg se kívántat­ik. Pedig e jóváhagyást amúgy se tagadhat­nák meg, ha Plener úr kimutatja, hogy az európai béke fenyegetve volt, és hogy Ausztriának minden eshetőségre készül­nie kellett. Ha minden csendesen marad, akkor Plener úr természetesen a megje­lölt czélra fordítandja azt a 32 milliót is. A pénzügyi vita egyébiránt nem lesz szűkében az érdekes momentumoknak, és az úgynevezett „független centralis­ták“ vagy „liberális nagy osztrák­ok“ ko­molyan aggódnak, hogy a legfontosabb dolgokban kisebbségben maradhatnának A calculus igen egyszerű. A csehek több­sége nincs jelen, a­kik pedig jelen vannak, már­is kinyilatkoztatták, hogy a pénzügyi vitában nem vesznek részt. Maradnak tehát a független centralisták a miniszteriális centralisták (e két töre­dék meglehetősen egy­enlő erejű) a ruthé­­nek, az erdélyiek és a lengyelek. Az er­délyiekről azt mondta ugyan a tegnapi Presse, hogy korántsem lesznek quand mém­e miniszteriálisok, de bízvást mond­hatjuk, hogy a Presse itt csak kívánatot fejez ki, és a feletti aggodalmát árulja el, hogy e kívánat talán nem fog teljesülni; ő figyelmezteti a szászokat, hogy come sok nem neveztetett ki felsőházi tagnak; ő nevezi egy házamban háromszor is „tudósnak“ Baritz urat, és a románokat czirógatja, hogy a maga részére vonja. Itt ellenben általánosan azt hiszik, hogy a papok és hivatalnokok mind a kormány részére fognak állni, és így a 26 követ közül a miniszteriális párt vagy 22-vel, a független legfeljebb 4 szavazattal fog gyarapodni. A ruthének persze more consueto a kormány mellett fognak sza­vazni, de ugyanezt teendik — könnyen megfogható politikai taktikából — a len­gyelek is, kik mindaddig gyámolítandják a kormányt, míg kilátásuk van, hogy ez a lengyel kérdésben rájuk nézve kedvező állást foglaland, és kik semmi áron nem akarnak hozzá j­árulni, hogy nevezetesen a hadi budget megnyirbálása által Ausz­tria katonai ereje gyöngíttessék. Egyik oldalon lesznek tehát a független centra­listák, és vagy 4 erdélyi, a másikon a miniszteriális centralisták, az erdélyiek túlnyomó többsége, a ruthenek és a len-ily körülmények közt bizony nem mer­nék alaptalannak mondani a „liberális nagy osztrákok“ abbeli aggodalmát, hogy ők — mihelyt oppositióra adják magukat — tetemes kisebbségben maradhatnának. Nem árt nekik, ha eg­yszer ők is „majo­­rizáltatnak“ : quod non vis, ut tibi fiat etc, gyerek Bécsi dolgok. Előadtuk közelebb a 96 milliónyi hi­­telműtét egyes tételeit. Mai lapunkban alább közöljük Plener úr beszédét, mely mellett az érintett hitelműtétre felhatal­mazó törvényjavaslatot benyújtá. Ugyan­ez alkalommal benyújtatott a magyaror­szági ínség enyhítésére vonatkozó tör­vényjavaslat is. A kölcsön, mely e czél­­ból fölvétetik, mint mondok, 30 millió ft. Ebből a magyar udvari kanc­el­lária rendelkezése alá adat­nak 1,500,000 ft, és pedig rendkívüli útépí­tésre 200,000 ft, rendkívüli vizépítészetre 1,300,000 forint. A többi észletet a pénzügyminisztérium kezeli, és pedig : segélyezésekre következő czimek alatt : 1. A rosz termés által leginkább sujtott ma­gyarországi kis­birtoko­soknak kamatozó előle­gekre : a) őszi vetés mag . . 6,500,000 ft, b) tavaszi mag . . . 3,000,000 ft, c) készpénz a gazdaság­hoz szükséges vontató ál­latok beszerzésére . . . 2,000,000 ft, d) készpénz, előre meg nem határozott használatra 11,000,000 ft, e) segélyezés .... 1,000,000 ft, 2. In­ségi közmunkákra kamatozó előleg az orszá­gos pénzalapnak, s illető­leg magán társulatoknak országutak, vasúti vonalak építésére, továbbá egyesü­leteknek és községeknek folyam szabályozási és le­csapolási munkákra . . 5,000,000 ft. Az ezen segélyezési kölcsönöknél elő­forduló jogi okiratok, folyamodványok stb. mind bélyeg- és illetékmentesek. A reichsrath pénzügyi bizottsága f. hó 17-én tartott teljes ülésében Plener mi­niszter kiemelvén az ínség naponként na­gyobb mérvben terjedését Magyarország­ban, az imént ismertetett törvényjavaslat lehető gyors tárgyalására hívta föl a bi­zottság figyelmét. S a­mennyiben e tör­vényjavaslat várhatlan kapcsolatban áll a hitelműtétek iránt előterjesztett javasla­tokkal, azokat is lelkére kötötte a bizott­­sgnak. A bizottság, tekintettel a dolog sürgős voltára, mindjárt a plénumban föl­vétetni határozta e tárgyat, Magyaror­szágra nézve Skene követet, a hitelmű­­tételeket illetőleg pedig dr. Tascheket vá­lasztván azonnal előadóknak. Skene azon­nal a magyar királyi udvari kanczellá­­riába ment, mint a „Presse“ Írja. Gróf Forgách, folytatja az idézett lap, késznek nyilatkozott minden kívánt utasítást kö­zölni, s a magyarországi ínségre vonatkozó összes iratukat áltuszolni, azt ,s megígérte gróf Forgách, hogy néhány kanczelláriai hivatalnokot küld a pénzügyi bizottság­ba, azonban ezt oly megjegyzéssel, hogy itt csak egy külön esetről van szó,s hogy ez által a politikai kérdés érintetlen ma­radjon. Ennek ellenében, írja továbbá a „Presse“, megjegyzé­skéne, hogy a bi­zottság, a­mely előtt most már kétsé­gte­­len, hogy a jelen reichsrab­ teljes, azáltal már megoldottnak tekinti a politikai kér­dést. A bizottság nem fogja beérni azzal, hogy az udvari kanczelláriától csupán kiküldöttek jelenjenek meg előtte, s élni fog jogával, mely szerint az udv. kan­­czellárt személyesen maga elé kí­­r­hatja, mielőtt a segélyezési őszint meg­ajánlása fölött határoz. Az udv. kanczellár e megjegyzésre semmi pozitív választ nem adott. Skene visszatérvén a bizottságba, jelentést tett a kanczellárral történt be­szélgetéséről, s a „Presse“ kétségtelen­nek tartja, hogy az üdv. kanczellárhoz formaszerinti fölhívás fog intéztetni, hogy a bizottság jövő keddi ülésében maga személyesen jelenjen meg. A pénzügyi bizottság pct. 16 -i ülése sok tekintetben érdekes volt. A fölemelt adók november és dec. hóra kiterjesztését illető kormányi tör­vényjavaslat val a szőnyegen. E kormá­nyi törvényjavaslat azon elv alapján van szerkesztve, hogy csak a rendkívüli adó­fölemelésre nézve kell a reichsrath hozzá­járulása, a rendes adókat, az alkotmány 10. §-a alapján, a nélkül is folyvást szed­heti a kormány. Dr. T­a­s­c­h­e­k úgy for­­mulál­ ta a törvényjavaslatot, hogy a reichs­rath a rendes adók további szedésére is terjeszsze ki beleegyezését. Hopfen te­hát az egyenes adókat, melyeket a reichs­rat­ engedélye nélkül is szedhet a kor­mány, kihagyatni indítványozó a tör­vényjavaslatból. G i­s­k­r­a ellenben nem­csak az egyenes, hanem — a­miről Ta­­schek úr megfeledkezett — az indirect adókat is fölvétetni javaslá a törvényja­vaslat szövegébe. Mind Schmerling, mind Plener miniszter urak többször beszél­tek. Az államminiszter kije­lenti, hogy itt az alkotmány egy szaka­szának értelmezéséről van szó, s ez a korona dolga. Nem lehet kétség az iránt, hogy a fennálló adók meg­ajánlása a házat nem illeti, a­miért az előbbi két budget alkalmával is a rendes adókról nem az volt mondva: „bewilligt,“ hanem csak „eingestellt.“ A miniszteri nézetet azonnal pártolták gróf Hartig, von Hopfen, Ritter von Sza­­bel. Ellenben a ház adómegajánlási jo£ át védték Giskra, Demel, Taschek, Schind­ler, Grocholski, Skene, gróf Kinsky, Ku­­randa és Stamm. Végre a miniszterek nézete kevesebbségben maradt, 15 szózat volt 7 ellenében. A reichsrath alsó házá­ban tehát ismét vitatás alá kerül e kér­dés. Várjon ott is leszavazzák-e a minisz­tereket ? Hogy visz­i magát e tusában az erdélyi contingens ? A „Presse“ azt hiszi, hogy habár több­nyire hivatalnok az érintett huszonhat— „nem fogják a miniszeriális zászlót va­kon követni.“ Az idéztük lap ez okból nagy üdvözlő beszédet tart az új küldöt­teknek. S írja, hogy kedden (talán épen midőn e sorokat olvassa a kegyes olvasó) az akóházban is üdvözlő beszéddel fo­gadják őket. Aztán nagy lakoma lesz,­­ majd azt mondjuk more patria. A „derék Brosche“, a lakoma rendező követ, csak a helyiség iránt nincsen még tisztában. Oly helyet keres, a­hol a „követek“ mel­lett az „urak“ is elférjenek. „Már a budget előterjesztésekor utaltam azon csapásra, mely Magyarországot a termés meg­hiúsulta által érte. Azóta a helyzet valódi inségi állapotnak tűnt ki.“ A Szónok ezt megható mó­don festi, s így folytatja : „A szerencsétlenség kinyomozása végett a ma­gyar k. helytartótanács közegei egyesülten pénz­ügyi hivatalnokokkal lőnek kiküldve, s ezek je­lentései gondos vizsgálatnak vettettek alá. Ki­tűnt azokból, miszerint külön segély nélkül éh­ség s adózási képtelenségek elkerülhetlenek. A kir. képviselet irányában bizonyára nem kell bővebben indokolni, miszerint az emberiség pa­rancsa a nagy észbirod­alom minden tagjainak összetartozósága s vállvetése a segélyt Magyar­­ország sújtott lakosai számára visszautasíthatla­­nul követeli. A baj elhárításának eszközei pedig már annak minősége által vannak kijelölve. A keresetnélkülieknek munkát kell szerezni, a ki­sebb birtokosoknak gabnát a vetés számára; — az­oknak, kik marháikat elvesztették, pénzesz­közt kell nyújtani marhák és takarmány beszer­zésére. Mi a munkálatok megkezdetését illeti, mindenekelőtt a kormányi építkezések jönek te­kintetbe, melyek különben későbbi idő számára tartottak volna fenn, s ennélfogva az 1864-diki budget részére a szárazi és vizi építésekre na­gyobb dotatio kívántatik. Itt tekintet al­á veen­dők a vasúti építések és vizszabályozások is, melyeket magán társulatok és községek eszkö­zöltetnek. „Az engedélyezendő pén­zbeli gyámolítások hosszabb tartamú határidőkre adandó kamatozó előlegekből álljanak. ” Az e segélynyújtáshoz szükséges egész összeg (mely különböző álladé­­kokra oszlik) 30 milliót tegyen. A szűkölködők támogatása alkalmával előforduló jogügy­ek szá­mára az illető törvényjavaslatban egyszersmind a be­tegek és illetékek alóli mentesség is javaslat­ba van hozva.“ Legfelsőbb felhatalmazás folytán előterjeszti az illető törvényjavaslatot. „Mi ezen szükséglet fedezését illeti, semmi kétség, miszerint a monda­t tetemes kiad­ási ösz­szeget nem lehet az 1864-diki folyó rend­i be­vételekből fedezni. A kormány ennélfogva javas­latba hozza, miszerint a magyarországi inségi rendszabályok alkalmából a 30 milliónyi összeg­nek hitelmivelet u­táni megszerzésére felhatal­­maztassék. „A pénzügyi kezelés biztosítása az 1864 -i pénzügyi időszak alatt azonban még további rendszabályokat tesz szükségessé, melyek min­denekelőtt a fennálló adósságok átalakítását ille­tik, s melyek szintén a hitelmivelet útján lesznek keresztülviendők. Ezek: 1) a váltópénz beváltása és törlesztése 12 mil­lió összegig; 2) a 100 milliónyi jelzálogi utalványok egy részének bevonása.A Szónok ezután arra utal, miként a 6­árosokká vert pénzek (ezüst hatosok) az ezüst agró emel­kedésével a forgalomból kivesztek. A pótlás ki­­kerülhetlen lett, a ez akkor semmi más módon, csupán hasonló névleges é­tékű jegyeken volt eszközölhető, melyek 12 milliónyi összegre kor­­látoztatának. Midőn az ezüst agro leszáll, rész­ben ismét viszatért a külföldre kivitt ezüst vál­tópénz, a még tovább is vissza fog térni s forga­lomba jutni, mi­által a pénzjegyek forgalma csök­kenni fog. A pénzjegyek lassan kint befolynak az állampénztárba, s ott maradnak, mi­által ez 12 milliót veszt fizetési eszközökben, mit pótol­ni kell. Egyébiránt a pénzjegyek bevál­ása és tör­lesztési által jelentékeny lépés történik a pénz­ügy rendjének helyreállítására. A sóbányákra jelzálogositott kamatozó utal­ványok maximal összege 1861 dik évben 80 mil­lióról 100 ra emelgetett. Azok kamatozása 1863. kezdetétől a 6 hónaposokért­­6 petrel, és a 4 hó­naposokért 57a petröl 5 petre­l 47a petre szál­líttatott alá, a nélkül, hogy az e hitelpapírokból forgalomban lévő összeg a 100 milliónyi imxi mai­ szám alá jelentékenyen s maradandólag alá­­szállott volna. Ez bizonyítja, hogy ezen szám a jelen viszon­yk közt nem fölötte magas. Azon­ban tekintetbe kell venni, miszerint a körülmé­­ny­ek változhatnak, a ideiglenesen a 100 millió alá szállást eszközölhetik; másrészt a pénzügy­­igazgatásnak a pénzügyi törvény pontos megtar­tása mellett segédhitelre van szüksége, hogy az egy pénzügyi időszak alatt elmúló szükségle­teknek megfelelhessen. Mindkét szükségletnek meg lenne felelve, ha a keringő jelzálogi utalvá­nyok összege 100 millióról 80 ra visszavitetnék, a pénzügyminiszter pedig felhatalmaztatnék, azt szükség esetén ismét 100 millióig szaporítani. Plener miniszter előterjesztése a reichsrath alsóháza October 15 diki ülé­sében. A pénzügyi törvény tervezete az 1863 dik nov. 1-jétől 1864 dik december 31 -éig terjedő időszakra 33,539,866 ftnyi deficitet helyez kilá­tásba, mely hitel útján fedezendő. Ezen ered­mény az­által áll elő, hogy a költségvetés szerint 52 milliónyi összeg fordíttatik adósságtörlesztés­re. Az államadósság ennélfogva a fedezetre szük­séges 34 milliónyi hitelmivelet által nem szapo­­ríttatik, hanem inkább keveskü­tetik. Világos, hogy csak egy, az 1864-dik pénzügyi időszak összes hitelfedezeteit magában foglaló s közös mivelet lehet kedvező eredményű, se ennélfogva császár Ő Felsége felhatalmazásából az illető törvényjavaslatot a ház asztalára leteszi. Az egész összeg az egyes tételek összefoglalása után 96 millióra megy. Átalában megjegyzi még, mi­szerint a kérdés alatt levő összegek legnagyobb része nem vonja maga után az államadósság szaporodását, hanem csak átalakítása az állam­­adósság fennálló részeinek, s nevezetesen a füg­gő adósság egy részének consolidatiója, s végre maga a 30 millióny­i össz­e­­s legnagyobb részt előleg útján történő részeltetés javaslott módozata mellett visszatérítés gyanánt annak idején vissza fog az államfinancziákhoz folyni. Végre szabadságot vesz magának még a tárgy sürgősségére, s annak a pénzügyi bizottmány­hoz leendő utasítás alkalomszerűségére figyel­meztetni. Dr. Taschek azon körülménynél fogva, mi­szerint a történendő hitelműveletekre vonatkozó törvényjavaslatok az 1864-diki költségvetéssel legbensőbb összefüggésben állnak, indítványozza, hogy azok megvizsgálás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottmányhoz utasíttassan­ak. Az in­dítvány elfogadtatik, mire napirendre térnek. Pest, October 19. A pesti vízvezetési bizottság a Grissel és Derota angol mérnöki c­éget már régebb idő előtt megbízta az ide vonatkozó javaslatok és tervek elkészítésével. A pályázati hirdetés fölöslegesnek nyilvánítta­tott, miután Grissel úr a bizottság részéről a leg­nagyobb bizalommal halmoztatott el, úgy annyi­ra , hogy az azon biztos reményben van , mi­szerint a vállalat czéljának eleget tesz, ha az ez ideig Angolhonból érkezett terveket a köz­szemlére kiteszi, s azokban ta­án még némi vizsgálatokat és javicsokat visz véghez.­­ A pályázat kihirdetésének elhagyása által a bizott­ság a jó alkalmat, hogy a hazai erőket legalább megismerhesse, magától elutasította ; ha már a bizottság, — Grissel úr iránt táplált előleges jó véleményében — egyébb csélok elérhet­ését nem láthatta volna. A hazafiság és saját éneköknek érzete, dácsára az illető bizottság ezen kevéssé felbátorító eljárá­sának, mint látjuk,több hazai me­nőkét s­ját költ­ségeként tervek készttétére ösztönzött. Ennél­­fogva az illető bizottságnak minden hozzájárulása nélkül a Grissel és Dórota féle czég terve mellé Pollák főmérnök úr terve is kiá­­ktatott, s rö­vid idő múlva a Bürgermeis­er és Hoffmann ura­két is várjuk. Azon szándékkal, hogy a czél javára mi is lehetőleg közreműködjünk, a következő so­rokban szándékozunk előadni azon megjegyzé­seket, melyek — tekintettel az előttünk fekvő mindkét tervre, — fölmerülének. Ezek a követ­kezők : A terv kidolgozása tulajdonképpen két egy­mástól tökéletesen különböző feladóra oszlik, melyeknek egy része, mint az általános mérnöki tudományhoz tart­ozó, a csőhálózatnak elhelye­zése, a vízemelésre alkalmit) pontnak kiszeme­­lése, a szűrök elrendezése, és az építkezések tervezésében áll , míg a másik rész, mint a tu­­lajdonképi erőművészethez tartozó, a vízszivat­­­tyúzásra szükséges gépek kitervezése és össze­állításában áll. A­mi a tervnek első feladatát illeti : vélemé­nyünk szerint Pollák úr tervének kell a föl­tét­len előnyt adni, mert abból mind a műértés, mind a helyi viszonyoknak alapos ismerete, még a legelfogultabb előtt is tisztán kitűnik.­­ Mi­után azonban a mérnöki tudománynak ezen része nem a mi terünk, ennél fogva nem akarunk tovább e tekintetben a két terv bírálatába bo­csátkozni s azért is a fó alap második részére, nevezetesen annak erőművi részére térünk át. A feladat ezen részének megvitatásánál nem lehet elmulasztanunk, hogy a priori atra ne utaljunk , miszerint minden innozivó gépnek első f­eltétele: lehető legkevesebb szénfogyasztás­­ban alapul; természetesen a többi föltételebnek­­nek, mint é­gszerűség, tartósság, és a lehető legcsekélyebb igazítási költségek stb. fenntartása mellett.­­ A szénfogyasztás itt annál lényege­sebb, miután a létre­hozott termék, nevezetesen a vezetett víz — természeténél fogva igen cse­kély költséget viselhet csak el. Sok vízvezetési vállalat, a­hol a gépek választásánál ezen lénye­ges részre kevés figyelem fordíttatott, ezen bal tény miatt hajótörést szenved ott.Példaképpen bá­torkodunk a berlini vízvezetésre, és annak szo­morú sorsára utalni. — Ez oknál fogva az erő­­művészek iparkodtak a víz szívására saját gépe­ket készíteni, és mindenki, a­ki az erőművészet haladását e részben figyelemmel kísérte, egyetér­­teni velünk, hogy a föntebb érintett föltétel, t. i. a szénkimélés betöltésénél már jelentékeny ered­mények állanak előttünk. Az erőművészet ezen érintett elhaladásának hasznát egyik tervben sem látjuk eléggé méltató. Grissel úr terve körülbelül 20 Cornwall kat­lant, 40 belső fűtéssel ajánl, melyből tíz darab gőzszivattyú alnyomással, csekély fészerővel dolgozik. Ezen rendszer sem az erőművészet mai állásának, sőt még a gazdászat legegysze­rűbb elveinek sem felel meg. A tíz gépnek al­kalmazása azon álláspontból fogható fel, hogy Grissel úr fő figyelmét a vízszükségletnek meg­történhető szaporodására fordította, habár e te­kintetben is a gépészet haladása alkalmasabb szabályozó eszközök és ezeszerű módok által lehetővé teszi a "vizelőhozás tériméjét sokasí­­tani. A vízvezeték alkalmazásánál továbbá, min­denek előtt határozott mennyiségű vízről kell gondoskodni, mert e szerint kell a fő vezetéki

Next