Pesti Napló, 1863. október (14. évfolyam, 4088-4114. szám)
1863-10-20 / 4104. szám
230-1104 14. évf folya in. 1863. Kedd, oct. 20. Szerkesztési iroda: e Up ^££2^«” “S“dkö°z,em'ny Kiadó-hivatal: I Előfizetési feltételek: I Hirdetmények dija: f’erencsiek tér é,n 7-dik szám földszint. I Vidékre, postán : Helyben, házhoz hordva I 7 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr Fereccaiok tere 7ik szám első emelet. Bér mentetlen levelek csak ismert kezektől A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körüli félévre . . . . 10 frt 50 kr 0. é, Bélyegdij külön 30 uj kr. Magánvitetó hasábos fogadtatnak el. panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Évnegyedre ... 5 fart 25 kr o. é. [_______________petit-sor 25 nj kr. Pest, oct. 17.1863. *** Bécs, oct. 18. Valami hat hete, hogy e lapok olvasóival azt közlöm, miszerint az itteni birodalmi tanács pénzügyi bizottmánya — ha a magyarországi szűkölködik segélyzésére kerülendő szó — a magyar főkanczellár személyes megjelenését fogja követelni. Midin erre az „Ost D. Post“ azt viszonozta, hogy a pénzügyi bizottmány keblében ily követelésről nem volt szó, azt feleltem, hogy ott még nem lehetett róla szó, miután az illeti tárgy még nem került szinyegre ; késznek nyilatkoztam azonban azon tekintélyes követek neveit tudatni, kik irányomban ily követelésről szóltak.Erre az „Ost D. Post“ elnémult, és a dolog némileg feledésbe merült. A tegnapi nap fényesen igazolta ama közlésemet. A 30 milliónyi segély megszavazása jövén szóba, a pénzügyi bizottmány azt határozta, hogy Forgách grófot személyes megjelenésre kell felszóllítani. Skene követ, mint az illeti ügy referense, azonnal el is ment e Pexcjához, és ez utóbbi késznek nyilatkozott, „ezen külön tárgy érdekében, és anélkül, hogy ez a politikai kérdésre nézve praejudiciumot képezhetne“, a kanczellária hivatalnokai által minden szükséges adatokkal és felvilágosításokkal elláttatni a bizottmányt. Midőn Skene úr ismétli, hogy a bizottmány ezzel be nem érheti, hanem i txcja személyes megjelenését fogja kívánni, a nemes gróf azt válaszolá, hogy e kívánatra nézve akkor fog nyilatkozni, a mikor az formaszerű hivatalos alakban fog vele közöltetni. Hallomás szerint már most ma vagy holnap a hivatalos meghívás fog Forgách gróf kezébe jutni, azon hozzátétellel, miszerint ixcia megjelenését jövő keddre kéri ki magának a bizottmány. Nincs szerencsénk a magyar főkanczellár szándékait ismerni, de akik excitájához közel állanak, azt állítják, miszerint a nemes gróf körülbelül azt fogja válaszolni, hogy az ügy érdekében iidolog az, hogy a választmány minden szükséges adat és felvilágosítás birtokába jusson , de nem az, hogy ki által kapja e felvilágosításokat. A birodalmi tanácsnak joga van felvilágosításokat követelni, de nincs joga az illető kormánytanácsosra rádiktálni, hogy mi módon nyújtsa e felvilágosítást. A februári pátens 19. §-a így szól: „die Minister, Hofkanzler und Chefs der Centralstellen sind berechtigt an allen Berathungen theil zu nehmen und ihre Vorlagen pertönlich oder durch einen Abgeordneten zu vertieten“, és a miniszterek e jogukkal éltek, valahányszor jónak találtak. Nem hiszszük, hogy a birodalmi tanács ezen argumentáló ellen kifogást tehetne. Ha pedig mégis tenné, akkor csak azt tomdtaná, hogy az általa megszavazandó segélyt politikai engedmények árán el akarja adni az országnak, és ezzel nemcsak saját méltóságán lógna csorbát ejteni, hanem egyszersmind Ő Felsége intenzióival is ellentétbe jutna, akkor azt kellene hinni, hogy nem az a czél: kimerítő felvilágosítást nyerni, hanem a főkanczellár személyes megjelenése által politikai demonstrációt idézni elő. Nem hiszszük, hogy a plénum erre rá állana, és igy a dolog valószínűleg Forgách gróf kivájlata szerint fog kiegyenlittetni, mert hisz épen a centralista lapok hirdetgették leghangosabban, hogy nem volna illő, az inség-t politikai engedmények kicsikarására felhasználni. A mi magát az uj kölcsönt illeti, melynek az a magyarországi 30 millió csak egy részét képezi, Plener úr ebbeli terve sokfelől élénk ellenkezésre talál. Azt mondják: czélszerűtlen a kamat nélkül forgalomban levő 12 millió forint papír tízest behúzni, és drága kamatú államkötelezvényt adni ki helyette, s czélszerűtlennek találják továbbá a közkedveltségű salinákat szintén magasabb kamatú államkötelezvénynyel fölcserélni. Mind a két kifogás alapos és nagyon szerencsétlenül bajnokoskodik egyik itteni lap Plener úr mellett, midőn példa azt mondja : a papirtizeseket vissza kell vonni, hogy az érez váltópénz előtt nyíljanak meg a forgalom csatornái. Hisz épen az ellenkező áll, és ami itt okozatként állíttatik elő, az tulajdonképen oknak tekinthető; t. i. a papír tízesek csak azért vonhatók ki a forgalomból, mert az érez váltópénz abba már visszatért. Mert a forgalom saturálva van ezüsthatosokkal, a papir- surrogatumra nincs többé szükség. Szintúgy a sóbányákra hypothékált utalványok reductiója sürgetőnek nem mondható. Sokkal közelebb fekvő azon gyanítás, hogy Plener úr másra is gondolt: t. i. arra, hogy az államnak — váratlan politikai események előrelátásában — egy kis rendelkezhető pénzecskéről kell gondoskodnia. A 12 millió papirűzes és 20 millió salina beváltására a pénzügyér felhatalmaztad ugyan, de nem kötelezted arra, hogy e műtéteit határozott idő alatt vigye véghez. Plener úr tehát a kölcsönből fedezni fogja Magyarország szükségletit 30 millióval, és a deficitet, mely legfeljebb 34 millióra fog rúgni; hapedig a kiadási rovatok egyike másika megnyirbáltatnék, még kevesebbre. A lobbi 32 milliót ő excja egyelőre félre fogja tenni, és arra várni, várjon nem oly fordulatot veszen-e a politikai helyze, hogy ezt a 32 milliót sürgetőbb dologra kell költeni, példa egész csendben folytatandó hadi előkészületekre. A kormánynak a februári pátens 13. § a szerint erre még akkor is joga van, ha a birodalmi tanács ezt a 32 milliót más czélra szánta , mert ama paragrafus szerint ily esetben csak utólag az intézkedés „okait és eredményét“ kell tudatni a házzal, melynek utólagos jóváhagyása a februári pátens szerint meg se kívántatik. Pedig e jóváhagyást amúgy se tagadhatnák meg, ha Plener úr kimutatja, hogy az európai béke fenyegetve volt, és hogy Ausztriának minden eshetőségre készülnie kellett. Ha minden csendesen marad, akkor Plener úr természetesen a megjelölt czélra fordítandja azt a 32 milliót is. A pénzügyi vita egyébiránt nem lesz szűkében az érdekes momentumoknak, és az úgynevezett „független centralisták“ vagy „liberális nagy osztrákok“ komolyan aggódnak, hogy a legfontosabb dolgokban kisebbségben maradhatnának A calculus igen egyszerű. A csehek többsége nincs jelen, akik pedig jelen vannak, máris kinyilatkoztatták, hogy a pénzügyi vitában nem vesznek részt. Maradnak tehát a független centralisták a miniszteriális centralisták (e két töredék meglehetősen egyenlő erejű) a ruthének, az erdélyiek és a lengyelek. Az erdélyiekről azt mondta ugyan a tegnapi Presse, hogy korántsem lesznek quand méme miniszteriálisok, de bízvást mondhatjuk, hogy a Presse itt csak kívánatot fejez ki, és a feletti aggodalmát árulja el, hogy e kívánat talán nem fog teljesülni; ő figyelmezteti a szászokat, hogy come sok nem neveztetett ki felsőházi tagnak; ő nevezi egy házamban háromszor is „tudósnak“ Baritz urat, és a románokat czirógatja, hogy a maga részére vonja. Itt ellenben általánosan azt hiszik, hogy a papok és hivatalnokok mind a kormány részére fognak állni, és így a 26 követ közül a miniszteriális párt vagy 22-vel, a független legfeljebb 4 szavazattal fog gyarapodni. A ruthének persze more consueto a kormány mellett fognak szavazni, de ugyanezt teendik — könnyen megfogható politikai taktikából — a lengyelek is, kik mindaddig gyámolítandják a kormányt, míg kilátásuk van, hogy ez a lengyel kérdésben rájuk nézve kedvező állást foglaland, és kik semmi áron nem akarnak hozzá járulni, hogy nevezetesen a hadi budget megnyirbálása által Ausztria katonai ereje gyöngíttessék. Egyik oldalon lesznek tehát a független centralisták, és vagy 4 erdélyi, a másikon a miniszteriális centralisták, az erdélyiek túlnyomó többsége, a ruthenek és a len-ily körülmények közt bizony nem mernék alaptalannak mondani a „liberális nagy osztrákok“ abbeli aggodalmát, hogy ők — mihelyt oppositióra adják magukat — tetemes kisebbségben maradhatnának. Nem árt nekik, ha egyszer ők is „majorizáltatnak“ : quod non vis, ut tibi fiat etc, gyerek Bécsi dolgok. Előadtuk közelebb a 96 milliónyi hitelműtét egyes tételeit. Mai lapunkban alább közöljük Plener úr beszédét, mely mellett az érintett hitelműtétre felhatalmazó törvényjavaslatot benyújtá. Ugyanez alkalommal benyújtatott a magyarországi ínség enyhítésére vonatkozó törvényjavaslat is. A kölcsön, mely e czélból fölvétetik, mint mondok, 30 millió ft. Ebből a magyar udvari kancellária rendelkezése alá adatnak 1,500,000 ft, és pedig rendkívüli útépítésre 200,000 ft, rendkívüli vizépítészetre 1,300,000 forint. A többi észletet a pénzügyminisztérium kezeli, és pedig : segélyezésekre következő czimek alatt : 1. A rosz termés által leginkább sujtott magyarországi kisbirtokosoknak kamatozó előlegekre : a) őszi vetés mag . . 6,500,000 ft, b) tavaszi mag . . . 3,000,000 ft, c) készpénz a gazdasághoz szükséges vontató állatok beszerzésére . . . 2,000,000 ft, d) készpénz, előre meg nem határozott használatra 11,000,000 ft, e) segélyezés .... 1,000,000 ft, 2. Inségi közmunkákra kamatozó előleg az országos pénzalapnak, s illetőleg magán társulatoknak országutak, vasúti vonalak építésére, továbbá egyesületeknek és községeknek folyam szabályozási és lecsapolási munkákra . . 5,000,000 ft. Az ezen segélyezési kölcsönöknél előforduló jogi okiratok, folyamodványok stb. mind bélyeg- és illetékmentesek. A reichsrath pénzügyi bizottsága f. hó 17-én tartott teljes ülésében Plener miniszter kiemelvén az ínség naponként nagyobb mérvben terjedését Magyarországban, az imént ismertetett törvényjavaslat lehető gyors tárgyalására hívta föl a bizottság figyelmét. S amennyiben e törvényjavaslat várhatlan kapcsolatban áll a hitelműtétek iránt előterjesztett javaslatokkal, azokat is lelkére kötötte a bizottsgnak. A bizottság, tekintettel a dolog sürgős voltára, mindjárt a plénumban fölvétetni határozta e tárgyat, Magyarországra nézve Skene követet, a hitelműtételeket illetőleg pedig dr. Tascheket választván azonnal előadóknak. Skene azonnal a magyar királyi udvari kanczelláriába ment, mint a „Presse“ Írja. Gróf Forgách, folytatja az idézett lap, késznek nyilatkozott minden kívánt utasítást közölni, s a magyarországi ínségre vonatkozó összes iratukat áltuszolni, azt ,s megígérte gróf Forgách, hogy néhány kanczelláriai hivatalnokot küld a pénzügyi bizottságba, azonban ezt oly megjegyzéssel, hogy itt csak egy külön esetről van szó,s hogy ez által a politikai kérdés érintetlen maradjon. Ennek ellenében, írja továbbá a „Presse“, megjegyzéskéne, hogy a bizottság, amely előtt most már kétségtelen, hogy a jelen reichsrab teljes, azáltal már megoldottnak tekinti a politikai kérdést. A bizottság nem fogja beérni azzal, hogy az udvari kanczelláriától csupán kiküldöttek jelenjenek meg előtte, s élni fog jogával, mely szerint az udv. kanczellárt személyesen maga elé kírhatja, mielőtt a segélyezési őszint megajánlása fölött határoz. Az udv. kanczellár e megjegyzésre semmi pozitív választ nem adott. Skene visszatérvén a bizottságba, jelentést tett a kanczellárral történt beszélgetéséről, s a „Presse“ kétségtelennek tartja, hogy az üdv. kanczellárhoz formaszerinti fölhívás fog intéztetni, hogy a bizottság jövő keddi ülésében maga személyesen jelenjen meg. A pénzügyi bizottság pct. 16 -i ülése sok tekintetben érdekes volt. A fölemelt adók november és dec. hóra kiterjesztését illető kormányi törvényjavaslat val a szőnyegen. E kormányi törvényjavaslat azon elv alapján van szerkesztve, hogy csak a rendkívüli adófölemelésre nézve kell a reichsrath hozzájárulása, a rendes adókat, az alkotmány 10. §-a alapján, a nélkül is folyvást szedheti a kormány. Dr. Taschek úgy formulál ta a törvényjavaslatot, hogy a reichsrath a rendes adók további szedésére is terjeszsze ki beleegyezését. Hopfen tehát az egyenes adókat, melyeket a reichsrat engedélye nélkül is szedhet a kormány, kihagyatni indítványozó a törvényjavaslatból. G iskra ellenben nemcsak az egyenes, hanem — amiről Taschek úr megfeledkezett — az indirect adókat is fölvétetni javaslá a törvényjavaslat szövegébe. Mind Schmerling, mind Plener miniszter urak többször beszéltek. Az államminiszter kijelenti, hogy itt az alkotmány egy szakaszának értelmezéséről van szó, s ez a korona dolga. Nem lehet kétség az iránt, hogy a fennálló adók megajánlása a házat nem illeti, amiért az előbbi két budget alkalmával is a rendes adókról nem az volt mondva: „bewilligt,“ hanem csak „eingestellt.“ A miniszteri nézetet azonnal pártolták gróf Hartig, von Hopfen, Ritter von Szabel. Ellenben a ház adómegajánlási jo£ át védték Giskra, Demel, Taschek, Schindler, Grocholski, Skene, gróf Kinsky, Kuranda és Stamm. Végre a miniszterek nézete kevesebbségben maradt, 15 szózat volt 7 ellenében. A reichsrath alsó házában tehát ismét vitatás alá kerül e kérdés. Várjon ott is leszavazzák-e a minisztereket ? Hogy viszi magát e tusában az erdélyi contingens ? A „Presse“ azt hiszi, hogy habár többnyire hivatalnok az érintett huszonhat— „nem fogják a miniszeriális zászlót vakon követni.“ Az idéztük lap ez okból nagy üdvözlő beszédet tart az új küldötteknek. S írja, hogy kedden (talán épen midőn e sorokat olvassa a kegyes olvasó) az akóházban is üdvözlő beszéddel fogadják őket. Aztán nagy lakoma lesz, majd azt mondjuk more patria. A „derék Brosche“, a lakoma rendező követ, csak a helyiség iránt nincsen még tisztában. Oly helyet keres, ahol a „követek“ mellett az „urak“ is elférjenek. „Már a budget előterjesztésekor utaltam azon csapásra, mely Magyarországot a termés meghiúsulta által érte. Azóta a helyzet valódi inségi állapotnak tűnt ki.“ A Szónok ezt megható módon festi, s így folytatja : „A szerencsétlenség kinyomozása végett a magyar k. helytartótanács közegei egyesülten pénzügyi hivatalnokokkal lőnek kiküldve, s ezek jelentései gondos vizsgálatnak vettettek alá. Kitűnt azokból, miszerint külön segély nélkül éhség s adózási képtelenségek elkerülhetlenek. A kir. képviselet irányában bizonyára nem kell bővebben indokolni, miszerint az emberiség parancsa a nagy észbirodalom minden tagjainak összetartozósága s vállvetése a segélyt Magyarország sújtott lakosai számára visszautasíthatlanul követeli. A baj elhárításának eszközei pedig már annak minősége által vannak kijelölve. A keresetnélkülieknek munkát kell szerezni, a kisebb birtokosoknak gabnát a vetés számára; — azoknak, kik marháikat elvesztették, pénzeszközt kell nyújtani marhák és takarmány beszerzésére. Mi a munkálatok megkezdetését illeti, mindenekelőtt a kormányi építkezések jönek tekintetbe, melyek különben későbbi idő számára tartottak volna fenn, s ennélfogva az 1864-diki budget részére a szárazi és vizi építésekre nagyobb dotatio kívántatik. Itt tekintet alá veendők a vasúti építések és vizszabályozások is, melyeket magán társulatok és községek eszközöltetnek. „Az engedélyezendő pénzbeli gyámolítások hosszabb tartamú határidőkre adandó kamatozó előlegekből álljanak. ” Az e segélynyújtáshoz szükséges egész összeg (mely különböző álladékokra oszlik) 30 milliót tegyen. A szűkölködők támogatása alkalmával előforduló jogügyek számára az illető törvényjavaslatban egyszersmind a betegek és illetékek alóli mentesség is javaslatba van hozva.“ Legfelsőbb felhatalmazás folytán előterjeszti az illető törvényjavaslatot. „Mi ezen szükséglet fedezését illeti, semmi kétség, miszerint a mondat tetemes kiadási öszszeget nem lehet az 1864-diki folyó rendi bevételekből fedezni. A kormány ennélfogva javaslatba hozza, miszerint a magyarországi inségi rendszabályok alkalmából a 30 milliónyi összegnek hitelmivelet utáni megszerzésére felhatalmaztassék. „A pénzügyi kezelés biztosítása az 1864 -i pénzügyi időszak alatt azonban még további rendszabályokat tesz szükségessé, melyek mindenekelőtt a fennálló adósságok átalakítását illetik, s melyek szintén a hitelmivelet útján lesznek keresztülviendők. Ezek: 1) a váltópénz beváltása és törlesztése 12 millió összegig; 2) a 100 milliónyi jelzálogi utalványok egy részének bevonása.A Szónok ezután arra utal, miként a 6árosokká vert pénzek (ezüst hatosok) az ezüst agró emelkedésével a forgalomból kivesztek. A pótlás kikerülhetlen lett, a ez akkor semmi más módon, csupán hasonló névleges étékű jegyeken volt eszközölhető, melyek 12 milliónyi összegre korlátoztatának. Midőn az ezüst agro leszáll, részben ismét viszatért a külföldre kivitt ezüst váltópénz, a még tovább is vissza fog térni s forgalomba jutni, miáltal a pénzjegyek forgalma csökkenni fog. A pénzjegyek lassan kint befolynak az állampénztárba, s ott maradnak, miáltal ez 12 milliót veszt fizetési eszközökben, mit pótolni kell. Egyébiránt a pénzjegyek beválása és törlesztési által jelentékeny lépés történik a pénzügy rendjének helyreállítására. A sóbányákra jelzálogositott kamatozó utalványok maximal összege 1861 dik évben 80 millióról 100 ra emelgetett. Azok kamatozása 1863. kezdetétől a 6 hónaposokért6 petrel, és a 4 hónaposokért 57a petröl 5 petrel 47a petre szállíttatott alá, a nélkül, hogy az e hitelpapírokból forgalomban lévő összeg a 100 milliónyi imxi mai szám alá jelentékenyen s maradandólag alászállott volna. Ez bizonyítja, hogy ezen szám a jelen viszonyk közt nem fölötte magas. Azonban tekintetbe kell venni, miszerint a körülmények változhatnak, a ideiglenesen a 100 millió alá szállást eszközölhetik; másrészt a pénzügyigazgatásnak a pénzügyi törvény pontos megtartása mellett segédhitelre van szüksége, hogy az egy pénzügyi időszak alatt elmúló szükségleteknek megfelelhessen. Mindkét szükségletnek meg lenne felelve, ha a keringő jelzálogi utalványok összege 100 millióról 80 ra visszavitetnék, a pénzügyminiszter pedig felhatalmaztatnék, azt szükség esetén ismét 100 millióig szaporítani. Plener miniszter előterjesztése a reichsrath alsóháza October 15 diki ülésében. A pénzügyi törvény tervezete az 1863 dik nov. 1-jétől 1864 dik december 31 -éig terjedő időszakra 33,539,866 ftnyi deficitet helyez kilátásba, mely hitel útján fedezendő. Ezen eredmény azáltal áll elő, hogy a költségvetés szerint 52 milliónyi összeg fordíttatik adósságtörlesztésre. Az államadósság ennélfogva a fedezetre szükséges 34 milliónyi hitelmivelet által nem szaporíttatik, hanem inkább keveskütetik. Világos, hogy csak egy, az 1864-dik pénzügyi időszak összes hitelfedezeteit magában foglaló s közös mivelet lehet kedvező eredményű, se ennélfogva császár Ő Felsége felhatalmazásából az illető törvényjavaslatot a ház asztalára leteszi. Az egész összeg az egyes tételek összefoglalása után 96 millióra megy. Átalában megjegyzi még, miszerint a kérdés alatt levő összegek legnagyobb része nem vonja maga után az államadósság szaporodását, hanem csak átalakítása az államadósság fennálló részeinek, s nevezetesen a függő adósság egy részének consolidatiója, s végre maga a 30 milliónyi összes legnagyobb részt előleg útján történő részeltetés javaslott módozata mellett visszatérítés gyanánt annak idején vissza fog az államfinancziákhoz folyni. Végre szabadságot vesz magának még a tárgy sürgősségére, s annak a pénzügyi bizottmányhoz leendő utasítás alkalomszerűségére figyelmeztetni. Dr. Taschek azon körülménynél fogva, miszerint a történendő hitelműveletekre vonatkozó törvényjavaslatok az 1864-diki költségvetéssel legbensőbb összefüggésben állnak, indítványozza, hogy azok megvizsgálás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottmányhoz utasíttassanak. Az indítvány elfogadtatik, mire napirendre térnek. Pest, October 19. A pesti vízvezetési bizottság a Grissel és Derota angol mérnöki céget már régebb idő előtt megbízta az ide vonatkozó javaslatok és tervek elkészítésével. A pályázati hirdetés fölöslegesnek nyilváníttatott, miután Grissel úr a bizottság részéről a legnagyobb bizalommal halmoztatott el, úgy annyira , hogy az azon biztos reményben van , miszerint a vállalat czéljának eleget tesz, ha az ez ideig Angolhonból érkezett terveket a közszemlére kiteszi, s azokban taán még némi vizsgálatokat és javicsokat visz véghez. A pályázat kihirdetésének elhagyása által a bizottság a jó alkalmat, hogy a hazai erőket legalább megismerhesse, magától elutasította ; ha már a bizottság, — Grissel úr iránt táplált előleges jó véleményében — egyébb csélok elérhetését nem láthatta volna. A hazafiság és saját éneköknek érzete, dácsára az illető bizottság ezen kevéssé felbátorító eljárásának, mint látjuk,több hazai menőkét sját költségeként tervek készttétére ösztönzött. Ennélfogva az illető bizottságnak minden hozzájárulása nélkül a Grissel és Dórota féle czég terve mellé Pollák főmérnök úr terve is kiáktatott, s rövid idő múlva a Bürgermeiser és Hoffmann urakét is várjuk. Azon szándékkal, hogy a czél javára mi is lehetőleg közreműködjünk, a következő sorokban szándékozunk előadni azon megjegyzéseket, melyek — tekintettel az előttünk fekvő mindkét tervre, — fölmerülének. Ezek a következők : A terv kidolgozása tulajdonképpen két egymástól tökéletesen különböző feladóra oszlik, melyeknek egy része, mint az általános mérnöki tudományhoz tartozó, a csőhálózatnak elhelyezése, a vízemelésre alkalmit) pontnak kiszemelése, a szűrök elrendezése, és az építkezések tervezésében áll , míg a másik rész, mint a tulajdonképi erőművészethez tartozó, a vízszivattyúzásra szükséges gépek kitervezése és összeállításában áll. Ami a tervnek első feladatát illeti : véleményünk szerint Pollák úr tervének kell a föltétlen előnyt adni, mert abból mind a műértés, mind a helyi viszonyoknak alapos ismerete, még a legelfogultabb előtt is tisztán kitűnik. Miután azonban a mérnöki tudománynak ezen része nem a mi terünk, ennél fogva nem akarunk tovább e tekintetben a két terv bírálatába bocsátkozni s azért is a fó alap második részére, nevezetesen annak erőművi részére térünk át. A feladat ezen részének megvitatásánál nem lehet elmulasztanunk, hogy a priori atra ne utaljunk , miszerint minden innozivó gépnek első feltétele: lehető legkevesebb szénfogyasztásban alapul; természetesen a többi föltételebneknek, mint égszerűség, tartósság, és a lehető legcsekélyebb igazítási költségek stb. fenntartása mellett. A szénfogyasztás itt annál lényegesebb, miután a létrehozott termék, nevezetesen a vezetett víz — természeténél fogva igen csekély költséget viselhet csak el. Sok vízvezetési vállalat, ahol a gépek választásánál ezen lényeges részre kevés figyelem fordíttatott, ezen bal tény miatt hajótörést szenved ott.Példaképpen bátorkodunk a berlini vízvezetésre, és annak szomorú sorsára utalni. — Ez oknál fogva az erőművészek iparkodtak a víz szívására saját gépeket készíteni, és mindenki, aki az erőművészet haladását e részben figyelemmel kísérte, egyetérteni velünk, hogy a föntebb érintett föltétel, t. i. a szénkimélés betöltésénél már jelentékeny eredmények állanak előttünk. Az erőművészet ezen érintett elhaladásának hasznát egyik tervben sem látjuk eléggé méltató. Grissel úr terve körülbelül 20 Cornwall katlant, 40 belső fűtéssel ajánl, melyből tíz darab gőzszivattyú alnyomással, csekély fészerővel dolgozik. Ezen rendszer sem az erőművészet mai állásának, sőt még a gazdászat legegyszerűbb elveinek sem felel meg. A tíz gépnek alkalmazása azon álláspontból fogható fel, hogy Grissel úr fő figyelmét a vízszükségletnek megtörténhető szaporodására fordította, habár e tekintetben is a gépészet haladása alkalmasabb szabályozó eszközök és ezeszerű módok által lehetővé teszi a "vizelőhozás tériméjét sokasítani. A vízvezeték alkalmazásánál továbbá, mindenek előtt határozott mennyiségű vízről kell gondoskodni, mert e szerint kell a fő vezetéki