Pesti Napló, 1865. január (16. évfolyam, 4463–4487. szám)
1865-01-13 / 4472. szám
leher sem“, utóbbi tételének valósuása nálunk igen is kívánatos volna. Két fő feladat megoldása jutna tehát az ügyvédi kamaráknak: először az ügyvédi kar rozzant tekintélyének helyreállítása, s azután ezzel összefüggőleg hazai jogunknak gyakorlati és tudományos tekintetben leendő kifejtése. Tagadhatlan tény, hogy mai időben nálunk az ügyvédi állás sokat vesztett társadalmi tekintélyéből. Ennek oka azon, ifjainknál általánosan nyilvánuló nézetben fekszik, mintha az ügyvéd — ha az ifjú a jogi cursust így amúgy megfutotta, s könnyen elnyert diplomáját markolja — mint Jupiter agyából Minerva, készen pattanna ki a síkra, s azon sajnos körülményben, hogy nemcsak tudományos, de még gyakorlati jogismeretekkel sem bírók is nagy számban jutottak be azon körbe, melynek csak tehetségnél és jogképzettségnél fogva hivatottak előtt kellene megnyílni. De aláásta az ügyvédségnek ezelőtt oly fényes tekintélyét azon rendezetlenség is, melyben sintődik. Korunk kiválólag az associatio kora. A társadalmi élet majd minden ága a társulásnak köszöni azon vívmányokat, melyeket oly nagy számmal mutathat fel. Korunk ezen életirányát honi jogászaink még nem valósították. — Nyilatkoztak ugyan egyes hangok, de tán mostoha viszonyaink okozák, hogy életbelépést ígérő viszhangra nem találtak. Társulás, az elszórt erők organikus összeműködése tud csak oda hatni, mit a sporadicus egyéni erő csak megközelíteni is alig képes. Csak ezen után volna képes a hazai jogászkar a jog tudományos művelését az annak gyakorlatával foglalkozók közt is terjeszteni, azokat ily .műveltség elsajátítására serkenteni, s igy egyszersmind, kezet fogva a tisztán elméleti szakférfiakkal, jogunk kifejtéséhez hathatósan hozzájárulni. A franczia u. n. jurisprudence, mely a franczia jogtudományt oly fényessé tette, s mely azt jelenleg is jogi véleményadásai s a bírói nyilatkozatok által fejleszti — ily associatiok gyümölcse. Angolhonban, hol az egyetemek kiválólag a classicai jogot művelik, a honi (angolszász) jog az ügyvédi egyesületeknek (vins of court) köszöni fennállását és kifejtését. Ilyen assotiatio, mely az ügyvédi kamarákban nyerne életet, volna képes a megrendített tekintélyt méltó polczára visszahelyezni, volna képes a tudományos jogképzettséget terjeszteni és emelni , s míg ezen kamarák egyrészről közbenjárók lennének a tiszta elmélet és a gyakorlat közt, addig a hasonló állásnál és érdekeknél fogva egybekapcsolt ügyvédi rendnek külfelé is központot és képviseltetést nyújtanának. S ezen tekintély helyreállítása, ezen jogászi műveltség terjesztése, emelése lehetne csak az indok az ügyvédi kamarák czélbavett életbeléptetésére. Ami végre a mikép? kérdését illeti, erre nézve a felelet rövid. Ama magas czél elérhetésének postulátuma volna : a kamarának, mint egésznek, autonómiája, és tagjainak függetlensége. Hogy kormány által kinevezett tagok, kormány által organizált kamarák egyszersmind eszközszerű kormányközegekké, s az ezek előterjesztése és tetszése szerint előléptetett ügyvédek nem független, hanem meggyőződésüket servilismussal felcserélő férfiakká lennének, s hogy a függetlenségét eddig megőrzött magyar ügyvédi kar tán alig egy évtized alatt bureaucratire szervezett hivatalnokhaddá törpülne, nem szükség bizonyítgatni. *) Legyen szabad még erre nézve az angol ügyvédi társulatokat (vins of court) rövid vázlatban ismertetnem. **) Angolországban két jogrendszer uralkodik: a clasicai (római és canoni), melylyel a püspöki, katonai és admiralitási, s a honi (a normannfoglalás eredményezte angolszász), melylyel a többi bíróságok élnek. Amannak mivelését az egyetemek, ezét az ügyvédi (magán) társulatok vették fel. Ezen társulatok — 4 ilyen van — a kormánytól teljesen független, birtokképes és saját keblükből választott elnökség által képviselt egyesületek. Ezek egyikébe lép, két gyakorló ügyvéd becsületbeli ajánlatára, a leendő ügyvéd. Korára nézve a 21-ik év kivántatván, szabad választására hagyatik, vagy két rendes, a társulat által tartott tanár előadásait hallgatni, vagy a curzus végén nyilvános vizsgát tenni. Ezen rendes előadások, melyek csak 1852- ben hozattak be, hetenként csak 1 órát, s az azonkivüli magán — t. i. tagok által tartott — előadások hetenként csak 3 órát vévén igénybe, az ügyvéd-jelölt valamely" gyakorló ügyvéd irodájában dolgozik. A magánjog mellett főtantárgy a közjog. Rendesen 3 évre terjed ezen időtartam, a midőn aztán bizonyos ünnepélyes cselekvény „a rendbe hívás“ (call of the bar) által a hivatalbeli öltöny átadása mellett a rendbe felvétetvén, ügyvéddé (barrister of law) előmozdíttatik. S csak ezek működhetnek a hazai joggal élő bíróságok előtt, (ilyenek a Kings bench, court of common pleas, Exchequer.) Az ügyvédség itt előkészítő iskola a bírói rendhez, melynek tagjai kivétel nélkül az ügyvédi rendből lépnek elő, különösen az alsóbb a grófsági bíróságokhoz. Az ügyvédi társulatok pályázatokat is tűznek ki, s a szegényebbeket segélyzik. A fegyelmi hatalmat az Inn elnöksége gyakorolja; eszközei : a megfeddés, gyakorlattól felfüggesztés, végre a társulatból elmozdítás, s ezzel a praxis fogozatának elvesztése. Tagjainak előnyei : az esküdtszéki tagság és több személyes szolgálatok alóli mentesség, de különösen a szó nagy szabadsága. Fő mivelői a nyilvános szóbeliségnek. S igy igen természetes, hogy ezen társulatok nagy mérvben növelik a meggyőződés függetlenségét, művelik a jogot elméletileg úgy, mint gyakorlatilag, s nevelik különösen azon hatalmas, bátor szónokokat, kikben az angol alsóház oly gazdag. KÖLESDI ISTVÁN. *) E tekintetben utalunk a „Törvényszéki Csarnok“ ez idei 1. és 2. számára, hol e kérdés ismert hirű írójához méltó alapossággal és bőven tárgyaltatik. TRECZA. AUagyar Tud. Akadémia. A M. Tud. Akadémia jan. 9 -én tartott ülésében Szilágyi Ferencz lev. tag idősb gróf Teleki Domokosnak „A Hora-támadás története“ czimű munkájáról mondá el nézeteit, íme az értekezés rövid kivonata. A horavilági események fejtegetésében a traditzió, a népmonda, lényegesen szerepel, s azon véres diák történelmének némi regényes szint kölcsönzött. Gróf Teleki Domokos munkája fő jellemvonását abban látja értekező, hogy abban a történet és regényes sajátszerű vegyítésben jelenik meg. S bár nem sorozá az úgynevezett történeti regények közé, de bizonyos tekintetben regényes történetnek nevezé. Értekező az érintett munkából különösen három főpontot szemelt ki : 1) A horavilág gencsisét illetőleg azon állítást, hogy Oroszország százados politikája lett volna: Ausztriát gyöngíteni és túlszárnyalni, az orosz befolyást és pánszláv érdekeket és tervüket Erdélyben szent képeket áruló parasztok segítségével terjeszteni, mit a vallásos unió, vagy az oláhoknak a róm. kath. egyház keblébe erőszakosan terítést is eszközölt. 2) Horának II. József császárnál volt állítólagos kihallgatása, midőn a császár a Ribiczeiféle, 1830-ban irt, de csak másolatban levő levél közlése szerint az oláhok küldöttjének az oláh népfelkelés utján is eszközlendő szóbeli felhatalmazást adott volna. 3) A koravilági főbb események. Például — úgymond értekező — a S a is ra vonatkozó monda, kit gr. Teleki „muszka bárónak“, s az oláhok föbujtogatójának nevez, holott, értekező szerint, porosz alattvaló volt, s mint Erdélyből, Magyarországból és a katonai határszélből az alattvalókat kivándorlásra csábitó ügynök, országszerte köröztetett, hogy kézre kerülvén, rögtön biróságilag kötél által végeztessék ki. Említi továbbá értekező Schultz alezredesnek a lázadó oláhokhoz küldetését, mit gr. Teleki mond Szilágyi úr — nem helyesen, pajtáskodásnak nevez, holott Schultz a katonai kormánytól küldetett a zendülőkhöz, őket a fegyver letételére bírni. Értekező szerint a békefeltételek is mások, mint amelyek gr. Teleki munkájában előadatnak. Molnár szemorvos — oláh eredetű — a polgári kormánytól küldetett az oláhokhoz, s hasonló czélból értekezett velök. A kútfők, melyekből az ismertetett mű merített, a dolog folyamáról itt sem nyújtanak helyes értesítést. Tudjuk, hogy mindkét értekezés siker nélkül maradt. Végre Szilágyi ur Hóra személyét, életét és működését illetőleg több, eddig nem ismert adatot állított össze, mind okmányokból merítve, s több állításra nézve, mely gróf Teleki munkájában foglaltatik, mutogatta, hogy azok nem nyugszanak történelmi alapon. Se Hóra, se Kloska nem voltak jelen, Szilágyi úr szerint, az 1784-ben november 1-én Kmétyon tartott oláh népgyűlésen, hanem Krizsán György, a harmadik fölázító volt ott, ő vezette a népet, midőn az dúlni és gyilkolni indult. Továbbá nem az öreg Hóra, de fia, János, volt november közepén Maritel faluban, Gyalu közelében. Horát és Kloskát nem 1785. január 1-én, nem is székely katonák fogták el, hanem Kray alezredesre kitűnő, derék, vitéz katona, ki Horát ügyesen megnyert, lekenyerezett oláh pajtásai által 1784. december 27-én kerítette kézre, még pedig az Abrudbánya felett levő rengeteg havasokban, hol azok a két fő lázadót együtt találták, ravaszsággal elfogták, s az erdőben czirkáló katonák kezébe adták. Ez öt csapat vezetői székely ezredbeli főhadnagy Vajda, és Orosz (ez a tulajdonos neve) ezredbeli főhadnagy Jenét, magukat ez alkalommal dicséretesen kitüntették. Ez esemény emlékezetére 1785-ben Zalathnán nagy népünnepély rendeztetett, midőn a két fölázító elfogását végrehajtó hét oláh együtt 690 darab aranynyal jutalmaztatott, s a jobbágyság alól személyeikre és n maradékaikra nézve is mind a heten örök időre felmentettek, egy arra vonatkozó díszes oklevéllel tiszteltetvén meg. Vitatja továbbá Szilágyi úr, hogy Hóra fejedelmi vagy királyi méltóságot nem vett magára, sem azt nem bitorolta, hanem csupán felségsértési bűnben lett elmarasztva. Az ismertetett mű szerzője— úgymond értekező — itt, mint az egész világ, a két főczinkos ellen német nyelven hozott ítéletnek hibás latin fordítása által esett a mondott tévedésbe. Innen eredeti az a hibás vélemény is, mintha Hóra pénzt veretett, ágyukat öntetett volna. A Hórának tulajdonított háromféle pénz úgynevezett gúny- vagy álérmék. Nem történelmi valóság, értekező szerint, azon hagyományos állítás sem, mintha Hóra a vesztőhelyen az első kerékütésre vallani akart volna, azonban mellére irányzott csapással örökre elhallgatatták. Értekező egy, a kivégzést közelről látó szemtanú levelével bizonyitá azon elterjedt hit alaptalanságát. A horavilág előjátékáról, az 1784 ki katonai összeírásról, igen keveset mondhatott értekező, s értekezésének az erdélyi úrbéri viszonyok történelmi rajzára, s a koravilági irodalomra vonatkozó részét, az időből kifogyva, elő sem adhatta. A jobbágyi viszonyokat illetőleg csak annyit jegyzett meg értekező, hogy azok bármi nyomasztóak voltak, enyhébbeknek mondhatók a Lajthán túli örökös tartományokban akkor fennállott viszonyoknál. A felolvasás után Gyulai Pál 1. tag szót kért az elnöktől, hogy az értekezésre egy pár megjegyzést tehessen. Nincs szándéka — úgymond — e nagy érdekű értekezés érdemeit kétségbe hozni, s még kevésbbé a számos, egészen új adat és okmány hitelességét, de mégis kötelességének érzi a jelen nem levő gróf Telekit legalább egy pontban védeni. A tisztelt értel ' kező úgy tünteti fel gróf Telekit, mintha Józse császár és kormánya befolyását a Hóra-lázadásra, Ribiczei levelére alapítaná. Gr. Telek felemlíti ugyan e levelet, s talán több fontosságot helyez reá, mint amennyit kellene, de nem erre alapítja ítéletét, a mint ez kitetszik Ribiczei levelét kisérő soraiból, s még inkább a munka befejezéséből , hol szerző a lázadás okait fejtegeti. Világosan kimondja Teleki hogy a lázadásnak három fő oka volt , a kormánynak a lázadás előidézésében és folyami alatt nem közvetlen, hanem csak közvetett befolyást tulajdonit, a mennyiben rendszere a magyar alkotmány ellen volt intézve, s a hirtelen kezdett, át nem gondolt, s a kivitelben félszer reformkísérletek , a polgári közigazgatás tekintélyének megaláztatása mintegy előkészítették e gyászos események levegőjét, s a lázadás folyama alatt foganatba vett fél vagy hibás rendszabályok élesztették a lángot. De Teleki nem csak a kormányban keresi az okot, hanem a nemességnek a jobbágyság iránti jogtalan eljárásában is, melynek szintén hű és élénk képe rajzolja. Teleki munkájában mindez világosan ki van emelve, s felszólaló csodálkozik, hogy az értekező figyelmét elkerülte. Épen azért óhajtja hogy értekező vegye figyelembe Teleki munkájának ez oldalát is, mert igen emelni fogja értekezése becsét, ha kerüli az egyoldalúságot s midőn az igazságot kívánja felderíteni, Telekinek e pontot illető állítását is a maga egész valóságában tünteti fel. Va n elejei a „Pesti Napló“ i. e. 2. és 3-ik számában megjelent esztergomi „válasz“ra. I. Miután mi vagyunk Esztergom város kaszinójának azon „több“ tagjai, kik annak Ügyében nem ugyan titokban vagy négy fal közt, hanem nyilvánosan a „Pesti Napló“ országos terén eldobtuk a keztyüt, melyet az ellenoldalról szinte „több kaszinói tag“ jónak látott felvenni, illő, s mintegy becsületbelivé vált dolog, hogy ezen, a tényeket tagadó vagy elcsavaró „válasz“ra feleljünk, meg lévén mindenekelőtt győződve, hogy a „Pesti Napló“ szerkesztősége tőlünk épen úgy nem fogja megtagadni a kényszerített feleletet, mint sietett felvenni mellőzve elhallgatni, a már ekkor az „Esztergomi Újság“ban is megjelent „választ“ A felette hosszas válaszra igyekezni fogunk hasonló terjedelemnél továbbra nem engedni nyúlni feleletünket, miért is itt-ott csupán a lényeges leállítások, vagy vádakra felelünk, s legott igyekszünk feleletünkben mind a két oldalról a dolog úgynevezett velejét felmutatni. Hogy a „Pesti Naplós“ czikkünk az esztergomi kaszinó helyiségében „átalános roszalás között“ felolvastatott, ez nekünk gyalázatunkra sehogy nem válhatik : nem hogy Magyarország egyik tekintélyes lapjában jelent meg az, s nem hogy „több“ vagy számos kaszinói tag érdemesnek tartotta, a szokás ellenére, „hangosan“ felolvasni (természetesen akkor, midőn a **) Bőven tárgyalja dr. Hopf (Grichtssaal 1863.30. 137.1.) szinte tekintélyes ellenpárt jelen nem volt), mi mindenesetre rendkívüli figyelmet tanúsít oly egyének részéről is, kiknek nem tetszeni dicsőségünkre szolgálhat. A mi magunk által közlött „P. Naplós“ tudósításunkban a kaszinói tisztválasztást megelőző vagy követő eseményeket részletezvén, s ott részünkről nyilván elismervén, hogy maga a választási gyűlés ingerültség nélkül folyt le , e részben nincs mit mondanunk. Mi is hallottunk valamit harangozni a democratiáról, s így jól tudjuk, hogy nem épen a forma, hanem a lényeg teszi ki a democratiát; de épen ezért ellenezni véltük és véljük a kaszinói elnökséget is, először : mert ez a kaszinói szabályok ellen van; másodszor : mert a történelem néhány újabb példája nagyban,eléggé megtanított minket kicsiben is arra, hogy mit szokott nyerni elnökkel „valamely democratikus alkotmány.“ Harmadszor azért, mert a városi kaszinó létesítőjének ezen műve iránt elismeréssel akarunk lenni, ki a Bach rendszer alatti főnök létére is több szép anyagi emlék közt elfogadható örökségül hagyta vissza nekünk a kaszinót is. Suum cuique ! A mi „agyunk fogalomzavara“ szerint a szó szoros értelmében vett polgárság közé soroljuk — in praxi — igen is : mindazon egyéneket, kik mesterség, kereskedés, kiválólag polgári alkalmazás, vagy helyi születés, birtokolás és szokásokbani neveltetés által a „polgári elemnek“ mintegy típusát magukon viselik, habár elvéve köztök olykor egy-egy születésre „nemes“ kézműves stb. találkoznék; s igy részünkről nem tartjuk a fentebbi értelemben „városi polgároknak azon földesurakat, mágnásokat, volt vagy jelenlegi megyei tisztviselőket, egyháziakat, uradalmi tiszteket stb . kik városunkban habár hosszabb idő óta letelepedtek, vagy polgári birtokot vettek. — Nem tartjuk továbbá azoknak még „a többi nemes intelligentiát“ sem, kik például csupán csak ügyvédek, mérnökök, megyei hivatalnokok stb. Mindezen, különben sajnos distinctiókat élő példák által legjobban mutathatnók be, ha felette hoszszasak lenni nem akarnánk. Noha szerintünk a kaszinó „szellemi“ működése, virágzása, hasonlíthatlanul előbbvaló a szorosan „anyaginál“, s bár nincs is szándékunk, a válaszoló urak példáját követve : valamelyik „nagy tükörünk rámájának a füsttől tüzét vesztve (leit) megvörösödésének“, vagy „függönyeink határozatlan színének“, vagy „pauilagaink szívehagyottságának“ két országra szóló metamorphosisát megírni, mégis a válaszoló több kaszinói tag előadásának úgynevezett „anyagi állapotára“ a következő ellenadatokat hozzuk fel — úgy a hiteles jegyzőkönyvek, mint számos élő bizonyságok után. Igaz, hogy alakulásakor az egylet fa katonatiszt urak betudásával 227 taggal kezdte meg életét, mit különben nem is említettünk, mert oda kellett volna tennünk, hogy mindjárt 1858- ban 199 re (a fürdő fogadóban), s 1867-ben (a magyar királynál) 130-ig fogyott le a tagok száma, tettleg pedig alig látogatta azt néhány ember, mert az egylet nem lévén képes szállásbérét is fizetni, a fogadósnak az oly fényes vagy kényelmesnek kikürtölt helyiség egy részének visszaadásával róhatta le haszonbéri tartozását, s úgyszólván egy teremre szorult, melyben 12 tag esténként részint dideregve, resztül árnynban keservesen kártyázott vagy lapozott ; s a helyiség hét órakor már végkép üres lett. így van-e ? — Az akkori kaszinói titkár (B. A. úr) meg nem jelenése miatt gyakorta még választmányi ülések sem tartathattak, így van e? — A fürdő vendéglő nagyobb helyiségében tartattak ugyan több ízben, a választmány tudta nélkül is, improvisált reuniók, járta a különben jeles, de többször szívességből ingyen játszott katonai zene mellett a polka stb., de közbe-közbe egy kis csillpati is megesett, az egyházi hatóság is fellépett stb. így van-e? —A szemünkre lobbantott különféle szerzeményekre nézve áll, hogy az első beruházást az egyletnek kellett megtennie, de azon előnye volt neki alakulásakor, hogy 12 pengő frtot fizettetett tagjaival (most 10 uj ft), hogy azon szép tükrök a „fürdővendéglőben“ az uradalomé (káptalané), a billiárd pedig magáé a fogadósé voltak ! így van-e ? — A „m. királynál“ pedig az üres terembe a boldogult Eggenhoffer polgár Bécsből hozott hitelbe teke asztalt, s részletenként kaphatta csak vissza pénzét, így van-e? — A könyvtár akkori állapotára elég legyen megjegyezni, hogy jóformán nem is tudatik : hirt e és mit az egylet? miután az akkori ráczpappá vált könyvtárnok (Margó) rendes könyvlajstromot nem vezetett, sigy, ha voltak is, a könyvek nagy része elveszett; a meglevő „költséges“ atlast pedig szinte nevezett Eggenhoffer polgár ajándékozd az egyletnek! így van-e ? És ily különféle leverő körülmények közt, midőn már a kaszinónak nevét is feledni kezdték a lakosok, erélyesen felkarolta annak ügyét Reviczky Pál, egykori országgyűlési (megyei) követ vezérlete alatt, nehány lelkesebb városi polgár, kik annak mindenekfelett polgárias színezetet adni óhajtottak, s kik közül Ács polgártársunk egymaga 80 részvényes tagot szerzett. Első lépésük volt: a kaszinót a korcsmákból az újon épült díszes takarékpénztári épületbe áttétetni, s annak R. P. önkéntes és hálás elismerésre méltó elnökségének leköszönése után polgárigazgatót adni a népszerű M. J. személyében. Hogy mind a két számítás helyes volt, az mutatja , miszerint a fentemlített végoszlásnak indult tagok száma rövid egy év alatt harmadfélszázra szaporodott, s a lefolyt év végén 267 volt! (Tehát „Pesti Napló“ tudósításunkban kevesebbre tettük.) Volt-e tehát okunk, vagy nem, mondani: „miszerint kaszinónk soha virágzóbb, azaz látogatottabb (mert nem „tulipánokat“ értettünk a falakon!) állapotban nem volt, mint az utolsó 3 évi igazgatás alatt ?“ Hogy az utolsó igazgatás oly nagy dé rangement után nem teremthetett mindjárt új tekeasztalt, új pamlagokat, tükröket és függönyöket stb. stb. igen természetes már azért is, mert a régi helyiségeknél drágább szállást — az egylet fennállásának postulátumát — kellett fizetnie, ehhez nem állt hatalmában az országszerte uralkodó részvény befizetési hanyagságon rögtön vagy önrendelkezéséből segíteni, s ezt annál kevésbbé, mert a válaszoló urak által szemrehányáskép felhozott 600 ftnyi kint lévőség nem „vész el“, hanem csak a lefolyt , december végével vált várandó hátramaradássá. És ezen 600 ftban a „megyei elem“ jóval bővebben van képviselve a polgárinál. Az igazi hátramaradás csak 250 ft, melyben régi, beszedve 1t es tételek is vannak. — Az utolsó igazgatóság, a számadások szerint, átvett 352 ft restantiát is, s kifizetett szinte régi időbeli 131 ft 28 krt. 1863 ban és 1864 ben is behuzatta újra a billiárdot, könyvekért fizetett Káth Mórnak 202 ftot, újságokra 268 ftot, javítatta a pamlagokat, egészen uj székeket, könyvszekrényt s több effélét. A lapok és könyvek számát és minőségét mindig a közgyűlés szokta meghatározni, s az utolsó igazgatóság különben sem tehet róla, hogy az uj kor szellemi ízlése nálunk is inkább kedveli az újabb európai műveit „regény-irodalmat“, kiváltkép a hazait, s hogy a régi igazgatóság alatt szerzett német Conversations- Lexicont a casinóban senki igénybe nem veszi! Ha Széchenyi szobrára 50 ftot adományozott a közös pénzből a régi casino, szép volt tőle, de még szebb az újtól, az ócsárlattól, hogy Deák képét saját zsebéből 70 ftért megrendelte stb. — íme tehát, a válaszoló urak azon elhizott felkiáltására : „hol vannak hát az adatok ?“ azt feleljük: íme, itt vannak az adatok! Különfélék. ■ Pest, jan. 12. — A lipótvárosi templom építési költségeire a nemzeti színházban múlt hó 23 -án rendezett akadémia tiszta jövedelmének egyharmadát az igazgatóság már átküldé, az összeg 135 frtot tesz. A redout bérlői által rendezett lakomán, mely ma délután a nagy teremben tartatott, mintegy 70 en voltak jelen a minden rendű és rangú meghivottak. A fényes lakoma folytán igen derült szívélyes hangulat uralkodott. Számos pohárköszöntést mondtak, így a többek közt császár Ő Felségére, a helytartótanácsra, a városi hatóságra és Pest polgáraira, Deák Ferenczre, Széchenyi emlékére, a magyar journalistikára és Magyarország czimerére stb. — A „P. Hírnök“ arról értesül, hogy Szemere Bertalan büntetlen hazatérésére engedélyt nyert. — Az első magyar iparbank czégét a váltótörvényszéknél már bejegyeztette. A második részvénykibocsátásra nézve pedig küldöttség ment Eötvös József b. intézeti elnök elnöklete alatt Péchy Ferencz helytartótanácsi alelnökhöz, ki közreműködését és pártolását ígérte az előadott kérelem teljesítésére nézve. — Az erdélyi muzeumegyletnek f. évi febr. 9. és 10 én tartandó közgyűlésén egyéb tárgyalásokon kívül 5 választmányi tag és egyleti ügyvéd választásával foglalkozand. — Kolozsvárott nevelési heti közlönyt akarnak meginditni — A Kisfaludi társaság alapitó tagjai közé léptek legújabban Csáky Albin és Csáky Kálmán grófok. — Széchenyi Ödön gróf közvetlenül a Duna mellett, a pest-bécsi vasúttól alig 50 lépésnyire, a fővárostól másfél órányi távolságra a gödöllői uradalomhoz tartozott gödi puszta egy részét a napokban megvette a Dunában fekvő közel fáczános szigettel együtt. E téren szép nyári lakot fog építeni a gróf, s a melegebb évszakot családjával ott töltendi. A villát körülbelül 250 holdas kert veendi körül, melyben meleg forrás is található. A dunagőzhajózási társaság megígérte a grófnak, hogy mihelyt háza felépült, nyáron napjában hat gőzös fog kikötni Irmaig e t előtt, mint a gróf nyári lakát bájos neje után elnevezé. — Morzsányi Sándor, a pest-losoncz-beszterczei vasút és Szent-István kőszénbánya társulati igazgatóság levéltárnoka, jelenti, hogy forrón szeretet Emma leányát, ifjúsága legszebb korában elragadta a halál. Nyugodjanak békén porai! — A budai izr. község elöljárói már számos év óta feladatukká tették, az izr. elemi iskolákban lévő szegény tanonczek felruházására pénzadományokat gyűjteni, s ezen buzgó tettüket az idén is folytatván, szép eredmény koronázta fáradozásukat, mert a befolyt összegből 340 szegény tanoncz nyert ajándékul 180 kabátot, 270 nadrágot és 190 pár csizmát. Az Isten fizesse meg a kegyes adakozóknak! — A redout bérlőinek megtiltotta a hatóság, hogy karzati zártszékeket állítsanak, egyszersmind a páholyok magas ára lejebb szállítását is meghagyta. — A „redout“szóra újabb javaslatokat olvasunk a „Föv. lapok“ ban: „A Redoute-nak régi jó magyar neve Várda, ehhez hozzá adandó az épület rendeltetése, u. m. a táncz vagy mulatság, s lenne belőle Kétvárda, Lejtvárda. Vagy pedig ad normára Csónakda, Udvlerde, vehetjük tetszésünk szerint: Vigarda, Vigalmi hely (de nem vigazda.) U d ü l d e vagy ü d i e d e üdülési hely ; mindez biablonszerű njitás, uj szót kellene alkotni, hangzásra lágyat, szépet, kemény szavak híjával úgy se vagyunk, s mely egyszersmind az épület czéljának is megfelelne, ilyen volna nézetem szerint e szó Gondilla, vagyis azon hely, hol az ember szélnek ereszti gondjait, azaz mulat. Egy más beküldő a„Rajondá“t ajánlja. Van miben válogatni! ” A „Vadász és versenylapéban az ősz Ujfalvi Sándor, az erdélyi vadászok Nesztora, igen érdekes vadászkalandot ir le, szokott kedélyes modorával. A többek közt megemlíti, hogy egy jámbor idegen ajkú festész medvevadászatot, különösen a medve elejtését akarván látni, s azt természet után hűen ecsetelni, egyik görgényi vadászaton megjelent. Nem sokára volt medve is, azonban miután egy szeleskedő vadász azt csak megsebesítette, de el nem ejtette, egyenesen a művész felé tartott teljes dühében. Most szép alkalma lett volna lerajzolnia a dühöngőt, azonban kiejté a rajzolt kezéből, s midőn egyetlen védje is, Teleki Sámuel gróf, az erdélyföldi vadászok egyik legjelesbje, mellőle eltávozott, a megrémült művész földre vágta magát, s kézzel lábbal kapálódva gyögdelt, holott a hidegvérüségéről hires gróf csak azért távozott el mellőle, hogy a medvéhez közelebb jutva, azt bizonyosan agyonlőhesse. — A fentebb irt művésznél bátrabban viselte magát a franczia borbély a farkassal szemben. — A „L’Echo de l’Aisne“ franczia lap írja, hogy a közelebbi napok egyikén egy ottani borbély faluról jőve, a temető mellett lombos farkast látott a kerítés alá kuporodva. —• Borbélyunk bemegy a városba, két szomszédját segélyül hívja, s hárman két golyóra töltött puskával és kivont — beretvával neki mennek a vadnak. A két vadász czélba veszi, rá lőnek mindketten, meg is lövik; — most előrohan borotvájával a vitéz borbély, hogy — megberetválja? — nem, hanem hogy nyakát elvágja a veszedelmes vadnak. Erre azonban nem volt szükség, mert a juhok réme megszűnt élni. Diadallal hátukra veszik a lombost, az után szembetalált juhász azonban hála helyett káromkodásra fakadt, mert a hősök farkasa — kutya volt, még pedig a juhász legjobb kuvasz kutyája. — Hódmezővásárhelyt megfogták az ördögöt „Egy idő óta egy bizonyos házról, írják az „Arad“-nak , oly hangosan kezdett azon hít terjedni, hogy oda estyénként, ha a gyertyát eloltják, az ördög jő és mindent összezúz és tör, hogy a kapitányság füléhez jutott. Ennek sikerült az ördög nyomába jutni és elfogni, s ez nem volt más, mint a ház gazdája; ki maga terjesztette azon hirt háza felől, azon végből, hogy az csőd alatt lévén, senkinek se legyen kedve megvenni. Most a kulcslyuk mögött hallgat és elmélkedhetik az ördögi hatalom rövidsége felett.“ A pesti első bölcsőde javára az 1864 ik év folytában következő jótékony adakozások folytak be: Jankó, szül. Német asszonyság udvari tanácsosnői nagysága az intézetnek 50 darab gyermek fejkötőt és 25 darab ingecskét ajándékozott; Drasche H. ur 50 mázsa kőszenet; a pesti légszesz társaság 35 mázsa Coaksot; Goldberger testvér urak 1 db damise-t; — Amizoni ur 12 darab gyermekkanalat, Lederer és Philipp urak 30 font lámpaolajt, Kreker és Hessky urak 30 font Surrogat kávét, Emmerling Anna asszonyság 20 forintot, Csekeő Alajos ur 2 darab vasaló aczélt. Végre Domecsny kárpitos ur az intézetben szükséges kárpitos munkákat 15 ft értékben ingyen eszközölni szíveskedett. Midőn az alálirt igazgatóság e szives adományokat ezennel nyilvánossá teszi, a nagylelkű jótevőknek az intézet nevében forró háláját kifejezi. —• Pesten 1865. évi január hóban. A pesti első bölcsőde igazgatósága. — A tuilleriák palotájában ez évben is megülték a régi szokás szerint Vízkereszt nap