Pesti Napló, 1865. február (16. évfolyam, 4488–4060. szám)
1865-02-23 / 4056. szám
44-4056. Csütörtök, febr. 23.1865. Szerkesztési iroda: ferencziek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre . 5 frt 25 kr. o. é. 16. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér: 5 hasábos fietit-sor 25 uj kr. Pest, febr. 22. 1865. Szemle. Az emberi szabadság ügyét egy szép diadalünneppel gazdagitá a washingtoni congressus. A nagy köztársaság közel százados alkotmányának első szerzői az alapmű tervezésekor nem emelkedhetnek túl koruk elfogultságán, s tán a gondviselés is úgy akarta, hogy az emberi akaraterő a legmagasztosabb készítményére egy újabb kor felvilágosodottabb nemzedéke tegye fel a koronát, é s azért felejtetett az embernem szines osztálya a rabszolgaság vigasztalan nyomorában. A haladó idő azonban mind jobban és gúnyosabban mutatott e pontra, mely a magát szabadnak nevező respublica alkotmányára szégyenletes foltként tapadt, mig végre éretté lett a nemzedék, mely az emberjogok iránti tiszteletet önző érdekeinél többre becsülve — kijelentéső óhajtásként, hogy — minden emberi teremtmény Isten képét viseli, s mint ilyennek, joga van a törvények egyenlő kedvezésére. A kimondott elv a mily igazságos volt, és oly elkeseredett az ellenszegülés, melyre vállalkoztak azok, kik saját jóllétüket nem érzék keserűnek, kényelmüket nem undorítónak, habár tudják, hogy elnyomott embertársaik szenvedése és nyomorából sajtoltattak ki. A közös szabadságra törekvés, és a rabszolgaság fenntartási szenvedély közt az ügy eldöntése kardésre bizatott. Kemény harcz fejlődött ki a két fél közt, kibékületlen, mint az eszmék, melyek a felek zászlóira írvák, és elszánt, tartós, mint a jövő, melyre a felszabadítandó szines emberiség ennyi véráldozat árán még jogosabban számit. Sok, fényes győzelemmel gazdagíták a szabadság katonái köztársaságukat, nemzeti történelmük könyvét sok nagy tettnek, sok nagy áldozatnak jegyzékével tevék felejthetlenné Éjszak-Amerika polgárai, de sem e fényes győzelmek, sem a honfi érdemek ragyogó csillámai nem takarhaták el a foltot, mely az alkotmányt, mint a kegyelt fehérek kiváltságlevelét — a megsemmisített millió feketékre csupán azért, mert feketék, halotti szemfedélként terité. A szolgaiság eltűrheti, sőt keresheti a homályt, a szabadságnak csak világosság az eleme, csak nyilvánosságban van élete. Szét kelle tehát foszlani e szemfedélnek is ott, hol a polgári erény nem látszatból, hanem ön belértékéért lett a hazafiak bálványa. Az elmúlt év congressusi ülésszakában a törvényhozás mindkét háza előtt megszólalt a közel százesztendős némaság, s a fehér embert megillető személyjogok kiterjesztését kívánta a feketére és minden színesre is. Dicsőségére legyen írva a senatusnak, itt a kor intő szavát megérték, s oly határozatot mondott ki, mely Lincoln Ábrahám zivataros elnökségét az emberiség jövendője számára szerzett szabadságok tekintetéből joggal a nagy Washingtoné mellé helyezé. Kimondatott , hogy az Egyesült Államok alkotmánya egy jobbitmánynyal — igazi jobbítmány — gazdagíttatik, s ezen pont a köztársaság minden tagját bőrszín különbsége nélkül egyenlően szabadnak nyilatkoztat. Fájdalom, a congressus alsóháza még akkor nem emelkedhetett a szabadelvű nézetek ez eminens színvonalára. Az ősi alkotmány iránti rajongó tisztelet palástja alá bujt önzés, s azon a hangzatos szavakkal emlegetett ürügy, hogy a respublikának fele nincs a házban képviselve, holott az állam alapszerkezetének megvetéséhez minden tartomány hozzájárult,s rövid időre elhallgattatá az emberjogok igazságos követelését, s a tanácskozásra összegyűlt 171 képviselő közül a jobbítmány mellett nyilatkozott 93, ellene 65, s nem szavazott 23. Nem nyervén meg a kezdemény az alkotmány által ily esetekre megszabott )étharmad többséget — az jobb időkre napoltatott el. Azóta az éjszaki seregek a hóditás terén nagyot haladtak; a rabszolgatartó ültetvényesek nehány gazdag területe és telepei visszafoglaltatók, s az unió legkonokabb ellenei előtt is megfoghatóvá kezdett lenni, hogy Washington és Franklin köztársasága nem Lincoln Ábrahám alatt mállik szét, s hogy a polgári szabadság philippsi csatavesztésének gyásza Richmond és Charleston mellett nem fog megújulni. Eljöttnek látták tehát az időt a győző nép képviselői is, hogy a hadsereg kivivőit diadaljelvényeire ráolvassák az áldást, mely a nehéz munkát megszentelje, s eredményében termékenynyé tegye. A fehér Capitoliumban megszólalt másodszor is a jobbítmány hangja. Ezúttal biráinak száma 175-re ment. A színesek teljes szabadságba helyzése mellett nyilatkozott 119 képviselő, ellene 56. És ezen három szónyi szavazattöbbség Éjszak Amerika terjedelmes területén emberré tette a szegény szerecsent is; széttörte rablánczát; oda vezeté az oltárhoz, melyen visszanyert hazája javára ő is gyújthat áldozó tüzet; ő is imádkozhatik esőért, vagy derengő napért; ő is örülhet, ha fia születik, és gyászolhat, ha kedvesét temeti, mert e naptól fogva neki is van hazája, van neve, és van emberi méltósága. A nagy horderejű határozatot a helyeslés viharos zaja köszönte, taps és tetszés harsogott a terem minden oldaláról. A nép és képviselői érzék, hogy a respublica törvényhozási életének ez legszebb momentuma. Este fényes kivilágítás , s az unió ily nagyszerű diadalának üdvözlésére száz ágyúlövés! Egy másik számunkra tartjuk fenn elsorolni az előnyöket úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben, melyeknek e jobbítmány által az unió közvetlen birtokába jut. KIRÁLYI PÁL: Bécsi dolgok. Az „Ostdeutsche Post“ a pénzügyi helyzetről értekezik. Ha áttekintjük, mond többek közt, azt az öszszeget, mely a pénzügyminiszter által a jelen és jövő év folytában hitelpapírok útján megszerzendő, 200 millióval inkább keveset, mint sokat mondunk. Már jelenleg is mintegy 50—52 millió kötvény van az államigazgatás kezénél, melyre még venni kész piacz nem kinálkozott, — u. m. 33 millió az 1864-iki ezüst kölcsönből, mely nincs még eladva, habár egyelőre el van zálogosítva. Továbbá 15 millió az 1859 iki úgynevezett angol kölcsönből, mely visszakerült a banktól, hol zálogkép állott. Ezenkívül közel négy millió ugyanazon kölcsönből, mely már régibb idő óta a pénzügyminisztériumnál van: — összesen 52 millió. Most 1865 ben még következendő tételek járulnak hozzá; 18 millió záloglevél az államjavak eladásából; 30 millió fedezetlen deficit, mibe a dán háború költségeinek megtérítése be van számítva. 1866-ban 30 millió fedezetlen szükséglet; ismét 30 millió az államjavak eladásából; 15 millió, mint második fele az 1859-iki ezüst kötvényeknek, melyeket a bank visszaad. Ha mindezekhez számíttatik a kibocsátási árfolyam, már megközelítettük a fentebbi 200 millió öszszeget, holott nem számítók a budget némi kisebb hiányait, adóhátralékokat stb. Minő reményt nyújt már az európai pénzpiac jelen állása a folyó és jövő évben osztrák állampapírok és állam-záloglevelek eladhatására ? Elmúlt az idő, midőn német és hollandi pénzpiaczokon kiválóan osztrák állampapírokkal üzérkedtek. Másnemű hitel és iparpapírok foglalták el nagy számban az előtért, u. m. mindennemű részvény, elsőbbségi kölcsönök, hitel és földhitelintézetek záloglevelei stb., s legújabb időben rendkívül veszélyes versenytáv veszi igénybe az európai tőkét — és ez az amerikai államkör- Csönpapír, így állván a dolog,eszélyes-e folyvást a korábbi osztrák pénzügyminiszterek nyomában járni, s szüntelen hitelre és kölcsönre számítni ? Nem a legsürgetesebb és múlhatlan feladat-e, legalább egy részben más tervet követni ? Legelső követelés mindenesetre az állam kiadásainak alább szállítása. Az 1866-ra szóló budgetben , egy 50 milliónyi tételt kivéve, mely a hadügyi budgetből vonatik le, kevés nyoma ennek. De ha a minisztérium hajlandó lenne is 20 millióval szállítni le a kiadásokat, ez az összeg koránt sem lenne arányban az 1865 és 1866-ki szükséglet hiányaival. Nem ismerjük félre — folytatja az „Ost D. Post“ — hogy a bank részére való fizetés az idén és a jövő évben rendkívüli teher, mi később könnyülni fog. De épen ezen két évben, midőn az államot oly tetemes és veszélyes teher nyomja, kell tetemesen és rendszeresen alább szállítani a kiadásokat, s ez csak az igazgatás terén történhetik. Az „U. D. Post“ végül úgy hiszi, hogy az 1866-os budget előterjesztése alkalmat fog adni a reichsrath képviselőházának, hogy tüzeteseb- ben tárgyalja a birodalom átalános pénzügyi helyzetét, mint ezt a felirati vita alkalmával tette. A régi „Presse“ egy hosszú czikkben értekezik a Plener pénzügyminiszter által közelebbről előterjesztett azon törvényjavaslatról, mely az államjavak eladásáról szól, s melyben, a czím ellenére, hol csak eladásról van szó, az elzálogosításra is felhatalmazás foglaltatnék. De különösen feltűnik neki ezen törvény második czikke, mely csak ennyiből áll: „A végrehajtással a pénzügyminiszter bizatik meg.“ A teljhatalom, mely itt a pénzügyminiszternek adatik, a „Pr.“ szerint túlságos. Ennélfogva a miniszter a javakat a becsáron alól adhatná el, árverést hirdet vagy nem hirdet, amint tetszik, négy szemközt alkudhatik minden venni kívánóval, s száz évi időközt engedhet neki a lefizetésre. A törvényjavaslat nem szól semmi ellenőrzésről, semmi collegiális tanácskozmányról. Pénzügyi dologban oly hatalom van neki adva, mint egy-egy római dictatornak.A „Presse“ kárhoztatja azt, hogy miután az államigazgatóság évekkel ezelőtt látta, hogy kénytelen lesz áruba bocsátni az államjavakat, nem gondoskodott jó előre, nem becsültette meg gondosan s a maga idejében az eladás tárgyait. A részletes becslések kimutatták volna, mi az az ár, melyen alól adni nem lehet. Ily készülettel ellátva, a vevőkkel az alku elég korán megtörténhetik vala, hogy az állam zavarba ne jöjjön.Reményli a„Pr.“, hogy ha más nem ismeri is, a pénzügyminiszternél együtt vannak azon összeírások, melyek szerint az eladandó javak becslése lehetséges, és ezeket elő fogja terjeszteni a pénzügyi bizottságnak. Mindenesetre szükséges, hogy a bizottság tüzetesen tárgyalja az államjavak kérdését — s ez kötelessége is. Ily fontos ügyben nem lehet lemondani a képviseleti testület ellenőrködéséről. Mindenekelőtt szoros kritika alá kell vennie azon miniszteri tervet, hogy az államuradalmak megterheltessenek. Nagy elvek forognak itt fenn, melyeket netm lehet egyetlen miniszter belátására bízni. Különben is oly államban, mint Ausztria, sok modiosum jár azzal, ha a kölcsönökre speciális zálog köttetik le. Ez némileg a korábbi hitelezők hátratétele. Gondos tárgyalást kíván az a kérdés is, hiszi e a miniszter, hogy maga, közvetlenül, valamely nyilvános intézet közbenjárása nélkül,zálogleveleket bocsáthat ki. Többféle gazdasági aggodalmak támadhatnak e részben. Egyfelőligaz, hogy terhelt birtok könnyebben talál egyes vevőket, mivel kevesebb folyó tőke szükséges megvételére, de másfelől ily eljárás által megnehezíttetik, hogy ne mondjuk,lehetlenné tétetik nagyobb birtokcsoportozatok kisebb részekre való osztása. De mindenek felett arra helyez súlyt a „Presse“, hogy elérkezett az idő, midőn pénzügyekben hathatós ellenőrzést kell gyakorolni. Az ellenzékiek mint csak a két fentebbi példa is bizonyítja, hevesebb hangon kezdenek szólani a pénzügyekhez. Elfogadták, úgy látszik, kénytelenségből, hogy az 1866-os budget még ezen ülésszakban tárgyaltassék , de elég ügyes tacticával a hátrányt előnynyé akarják tenni, s nemcsak a pénzügyek tüzetesebb vitatása által az állam terheit, amennyiben lehet, könnyítni, hanem a pénzügyek alapján a reichsrath hatáskörének is több érvényt remélnek szerezhetni. A reichsrath képviselőháza 21-ikén nagyon rövid ülést tartott. Ellenmondás nélkül fogadtatott el K. Tinti képviselő azon indítványa, hogy az 1866-iki budget adassék át a pénzügyi bizottságnak, mely jelentést tegyen arról, mikor és mi módon történjék a tárgyalás ezen budget felett. — Ezután következett gróf V rns indítványa (melyet a „P. N “ tegnap közlött.) Ez a közelebbi ülésben, csütörtökön, fog tárgyaltatni. A vasúti társaságok jövedelmi adópótlékának beosztását illető törvény megvizsgálására 9 tagú bizottság neveztetik ki. — Ugyanezen ülésben terjeszte elő Mende képviselő egy interpellate a bécs-budweispilseni vasút zártárgyában. — A pénzügyi bizottság üléseiben előterjesztendő külön jelentések közt van egy dr. Schindler által készített, mely nagy figyelmet fog ébreszteni. Jelentést tevő felhozza, hogy a közelebbi négy év alatt minden alkalommal hozott egy egy resolutiót a ház, mely az államtanácsnak (Staatsrath) az alkotmány kifejtésére való káros hatásáról szól, és felszólíttatott egyszersmind a kormány, hogy a következő ülésszakban terjeszszen elő törvényjavaslatot a miniszteri felelősség s a staatstab újjászervezése tárgyában. De a minisztérium mindez ideig nem tett eleget ezen felhívásnak. Ennélfogva dr. Schindler azt indítványozza, hogy a staatstat részére 1865-re kívánt 146,782 ft költség egyszerűen töröltessék ki a budgetből, s ez évre csak a rendkívüli költség szavaztassék meg. És ha a ház kívánsága nem teljesíttetik, jövőben le fog vonatni az is, ami most megadatik. Különben a pénzügyi bizottság 21-ikén folytatta és befejezte a tengerészügyi minisztérium budgetének tárgyalását. Eiselsberg terjedelmes jelentésében ezen budgetből 2,389,440 ft levonását indítványozza. Felemlíttetett, hogy az eddigi összes levonás, mit a bizottság tett, mintegy 6% millió. Minthogy azonban a deficit elenyésztetése 28% millió levonását kívánja, s Giskraur csak 17 milliót vél meggazdálkodhatónak a szárazi sereg budgetéből, még keveselték is némelyek a tengerészi budgetből való fentebbi levonást. Azonban Eiselsberg indítványa elfogadtatott. Ismét gazdasági egyesületekről. Csabacsüd, febr. 15. Ha körültekintünk az európai világban, vagy saját kis világunkban, hol minden európai társadalmi és politikai jelenségek kisebbített mértékben tükröznek vissza , találkozunk egyéniségekkel, kik egész életöket, minden tehetségeikkel és ernyedetlen munkával tisztán pénzszerzésre fordítják, nem becsülve semmit, mit forintokban nem lehet kifejezni; találkozunk másokkal, kik az öröklött vagy könnyen szerzett vagyont,minden testi és lelki erőt — mig csak a pénz s az erő ki nem merül — anyagi képeknek feláldozzák ; s hajlandók vagyunk felkiáltani : ime, az emberiség még nem élt soha ily anyagi korszakot ! A romlottság óriásilag halad ! — Azonban korunk minden nagy hibái, hiányai és erkölcsi gyengéi daczára, tán a legkevésbé anyagias kor mindazon időszakok közül, melyeket a történelem fel tud mutatni. Nagyszerű kor ez, mihelyt nem saját parányiságunk, saját szenvedéseink és pillanatnyi érdekeink szempontjából tekintjük. Igaz, hogy azon hatalmas képzelő tehetség, mely a művészetnek és költészetnek Phidiast, Raphaelet és Shakespearet teremtett — korunkban nem mutatkozik. Ellenben a tudomány, a szabadság és humanitás mellett soha se lelkesült annyi kebel és annyi nagy tehetség s oly nagyszerű eredménynyel mint most. Maga a közgazdasági mozzanat, mely korunkban a társadalomra oly nagy befolyást gyakorol, valamint a szellemi törekvések s a tudományos kifejlődés szüleménye, úgy ismét visszahat e törekvések előmozdítására. De a lejárt idők dicsőítői némelykor felszólamlanak, mintha valami magasztos szellemi állapotot kellene látnunk, kopár mezőkben, térdig érő sarakban s rothadó posványokban, a tudatlan és szolga nép által lakta kunyhókban, s lakosainak durva előitéleteiben , anyagiságot ellenben a jól mivelt szántóföldekben, a csinos kertekben és majorokban, a vaspályákban és csatornákban, a szabad és szorgalmas népben s annak tisztább erkölcsi felfogásaiban. — Korunk nem roszabb, mint elődei , — de más kívánalmai, más szükségei, más formái vannak, s e tekintetben hazánknak nincs kivételes állása. A mozgalom, mely nálunk létezik, ugyan azon törvényeket követi, mint másutt. E törvényeknél fogva mi a politikai életben hódolni fogunk a democratikus irányoknak, akár tetszik, akár nem ; mert a castszellem és következményei nem tarthatók, egy osztály s egy vallás másik felett nem uralkodhatik többé ; társadalmi viszonyainkban pedig alá kell vetnünk magunkat a közgazdasági exigenciáknak , mert nem a háború, nem a közigazgatás, de az anyagi és szellemi termelés a társadalom legelső tényezője. Többször mondom,hogy e kifejlődési processusban a gazdasági egyesületeknek fontos hivatásuk van. De épen ezek iránt nem kevés a panasz. Hanyagsággal, részvétlenséggel, indolentiával vádoltatnak ezen egyesületek. A magyar szalmatüzet halljuk emlegetni. Nekem úgy látszik, mintha gazd.egyesületeink tétlenségének más forrása volna ; azon sajátszerü magyar kedély hangulat, mely szerint, ha közéletünk megnyílik, hiszszük, hogy egész időnket s tehetségeinket kizárólag annak kell szentelnünk, s ha ellenünk fordul a koczka, s köztermeink zárvák, azt véljük, hogy a hit és bánat felment bennünket minden munkásságtól. E kedélyhajlamnak legjobb ellenszere volna azon tudat hogy az állam mellett, vagy inkább felette van a társadalom, számtalan igényeivel, szükségeivel, kötelességeivel, nagyszerű feladataival, s hogy e téren kell és lehet is folytonosan működni. — Tanúsítsunk itt életerőt, alkossunk itt nagy műveket, senki se hátráltat benne, s diadalmaskodni fogunk minden imbecillitások felett, melyeket az állam elkövet, vagy az ő zászlaja alatt elkövettetnek. Tanulni, dolgozni kell folytonosan, bármi formák szerint kormányoztassék az ország, mert ez a legbiztosabb új elemeket előállítani arra, hogy később az ország jól, s nekünk rokonszenves és szükségeinknek megfelelő formák szerint kormányoztassék. Mi a gazdasági egyesületek, de általában minden egyesület tevékenységét illeti, ezt mindig csak egynéhány egyén, és nem a tagok százai fejthetik ki. E tekintetben emlékszem, hogy fiatal koromban, tagja lévén egy bizottmánynak, hol kevés kedv mutatkozott a munkához, panaszkodtam a felett egy férfiúnak, ki később nagy európai névre szert tett; ő nekem igen helyesen felelte, hogy ha senki se akar dolgozni, dolgozzam én magam. A gazd. egyesületek körében ugyanazt kell tenni. Egy pár ember találkozik mindenütt, ki munkás tud és szeret lenni, dolgozzanak tehát azok, s annak is lesz hatása. Mondják, hogy legjobb mód a gazd. egyesületek felelevenítésére, a tagoknak anyagi előnyöket nyújtani. Az ellen sincs kifogásom , de egy másik mód, véleményem szerint, az, hogy érdekesekké tegyük az üléseket, mi főleg azáltal történhetik, ha közgazdasági kérdésekre is irányozzuk a figyelmet; e kérdések megfejtésétől függvén mezőgazdasági haladásunk és jólétünk. Nem akartam azzal azt mondani, hogy politikai vitákba bocsátkozzunk. A közgazdaság nem politikai, de társadalmi tudomány. — A gazdasági egyesületek fogják-e e kérdéseket eldönteni?! Bizonyosan nem, de teendőikhez tartozik , azok megfejtését előkészíteni, s a véleményeket akként hangoltatni, hogy a megfejtés eszközöltethessék. Van-e kompetensebb testület arra, mint 52 gazdasági egyesület volna, hogy alapos, s az ország érdekeinek megfelelő véleményt mondhasson a kereskedési szabadságról, a közadóztatásról a hitelviszonyokról, az uzsoratörvényekről, a közlekedési eszközökről. Nagy közgazdasági reformoknak nem is lehet teljes sikere, hanem az érdekeltek kebelében kezdeményeztetnek, nem azok által deríttetnek fel, s ha nem az érdekeltek által készíttetik elő a terrénum, melyen azokat érvényesíteni kell. Az angol nemzetnek, valamint Amerikába bocsátott rajának valódi nagysága abban áll, hogy roppant társadalmi tevékenységet tud kifejteni, s maga teszi, mit más nemzetek az államtól várnak, s ebben fekszik szabadságának biztosítéka. Utánozzuk az angol fajt e téren, ez is sport, pedig a legnemesebb sport, igen jól elfér más sportok mellett is. — A nap elég hosszú arra, hogy mulatság és élvezet mellett — minek én ellensége nem vagyok — időt engedjünk komoly munkának is, mi nélkül az ember nem más, mint: „nos numerus sumus et fruges consummere nati.“ Büszkeséggel vallottuk magunkat hajdan municipális nemzetnek : maradjunk az azontúl is, de tudjunk azonfelül társadalmi nemzet lenni. TREFORT ÁGOSTON: Felvilágosításul. A „Sürgöny" múlt szombati számában, az újdondász tudomása szerint, én már aláírtam azon szerződést, mely szerint a debreczeni színház igazgatását át fogom venni. Ez újdonságot e lapok „különfélék“ rovata is átveszi, s azt oly, czélzásokkal teljes megjegyzéssel kiséri (kétségkívül hibás értesülés után), mely ellenem a gyanúsításoknak zárt kaput nyit. E megjegyzés így hangzik: „A közönség bizonyosan sajnálni fogja, hogy Sz. itt hagyja a színpadot, melynek egyik legkedveltebb tagja. Hanem itt hagyták már ezt sokan, részint ideiglenesen, olyankor, mikor a szerződés ideje közeledet, részint örökre, mint a magyar színészet lángeszű alapítóinak csaknem egész tábora, s a színház túlélte e veszteségeket, s túl fogja élni az ezután következőket is mind. Hála istennek, az intézet halhatatlansága biztosítva van, fennállása nem függ egyeseknek se szeszélyétől, se életétől.“ Az aláhúzott szavak azok, amelyek különféle gyantásokra szolgáltathatnak alkalmat, mert azok vagy azt teszik, hogy én csak fenyegetődzöm az elmenetellel, azért, hogy több fizetést csikarhassak ki; vagy azt, hogy azért megyek el, mert nem kaptam annyi fizetést, mint amenynyit követeltem. A két feltevés közül bármelyiket akarja az újdondász úr a közönséggel gyanittatni, mind a két esetben helytelenül van értesülve, mert én több fizetést nem kértem, következőleg netaláni elmenetelemnek sem lehet oka az, hogy kívánságomat megtagadták. Miért szándékozom elmenni? legyen szabad elmondanom. Évek óta figyelemmel kísérem a vidéki színészet fejlődését, s a hosszú tapasztalás azon meggyőződésre vezetett, hogy abban nemhogy haladást vettem volna észre, sőt, ellenkezőleg, naponkénti hanyatlást. — Ha társaimmal vidéki vendégszerepléseinkből hazatértünk, nem győztünk eleget panaszkodni a vidéki társulatok rendetlenségéről, szorgalom hiányáról, s a művészi tehetségek ritka voltáról. S ha az elősorolt bajok okát kérdezzük egymástól, a felelet rendesen az volt, hogy a vidéki igazgatók