Pesti Napló, 1865. május (16. évfolyam, 4512–4536. szám)

1865-05-05 / 4515. szám

gyakrabban eladásra kínálatnak. Tekintve azon tetemes ü­zletezést, mely ezen értékpapírokban folyton észlelhető a jelölt árkelethányattatáson épen nem csodálkozhatni, az időszerinti felfo­gásnak lévén ez kifejezése, vagy pedig egyes tüzérek tőkéinek elhelyezéséből származván, mig a nyugalmas birtokosra ezen átkelethányattatás épen nem hat megfélemlitőleg. A „Pannónia“ viszont bizt. társaság részvé­nyei is 420-ig emelkedtek, azonban a hó vég­napjaiban ismét olcsóbban adattak. A „Pannónia“ gőzmalmi­ társaság részvényei, melyek már 1200-ig csökkentek, annak hírére, hogy a társaság a lefolyt üzletévre részvényen­ként 125 ftot fog­ osztalékul nyújtani, ismét 1255 ft árkeretre emelkedtek, melyen ma is készpénz­zel vásárolhatók. Tekintettel a múlt évnek a gőzmalmokra igen kedvezőtlen körülményeire, a jelölt eredmény nagyon örvendetes. Az első budai gőzmalmi társaság f. hó 22-kén tartotta közgyűlését, melyben a lefolyt évre rész­vényenként 24 ft osztalék határoztatott. Az általános pénzpiac­ épen semmi különös változást nem tüntet fel, mindazáltal az a jelen hóban, midőn tetemes tőkék fognak folyóvá té­tetni, remélhetőleg, még pedig kedvező módon be fog következni. K ü l ö n t é l é k. Pest, május 4. * A vigadó bérlői egy a városhoz intézett be­adványban elősorolják a vigadó helyiségeinek minden hiányait, a közönségnek minden pana­szát, s kérik a várost, hogy szakértő bizottmány által vizsgáltassa meg s ennek véleményezése szerint aztán a javításokat tétesse meg. El se készült, már jó folt kell neki! Hanem akárhogy foltozzák, megmarad a lépcső oly meredek és oly keskeny, mintha valami padlásra vezetne, és nem találnak többé tért azoknak a bizonyos alkalmatosságoknak, melyeket az építéskor egészen kifelejtettek. * A pesti vízvezeték ügyében tanácsilag ki­küldött bizottmány a főpolgármester elnöklete alatt szombaton tartandja ülését, melyben a városi főszámvevő által szerkesztett, a község részéről a társulat irányában megállapítandó feltételek, különös figyelemmel a városi érdekek jövőrei megóvására, de egyszersmind a társulati előnyök csorbítása nélkül fognak formuláztatni, s így remélhető, hogy ezen köz­hajtású vállalat életbeléptetése mindinkább valósulásnak indul. * Egy most leérkezett kegy. kir. udv. rendel­vény szerint a „pesti biztositó intézet“ ciime alatt életbeléptetni szándékolt részvény­társulat felállítására az engedély — egyetértőleg az illető központi hatóságokkal, — az átidomított alapszabályokhoz, valamint a módosított általán­­os biztosítási feltételekhez képest megadatván, a társulat egyszersmind utasíttatni rendeltetett, hogy az életbiztosítási ügyletek megkezdése előtt (1. §.) az e részbeni biztosítási feltételeket az államhatóság jóváhagyása alá terjesztvén, ezen biztosítási ágra vonatkozó díjszabályzat bemutatása alkalmával azon módot is határozza meg, mely szerint a társulat életbiztosítási köte­lezettségének teljesítésére megkívántató pénz­összegek kiszámíttatnak (74. §.), a biztosítási feltételekben pedig a következő hiányok pótlá­sát eszközölje, ugyanis: 1) a tűz és jégkár elle­ni biztosítási feltételek 3-ik, illetőleg 6 ik sza­kaszának a biztosítás kötését szabályozó része akként hozandó öszhangzásba, hogy mind a két biztosítási feltételben, bármely minta szerint, ugyanazon szöveg forduljon elő; 2) a tűzkár el­leni, valamint vizen és szárazon szállításra vo­natkozó biztosítási feltételek 21-ik, illetőleg 15. szakaszának módosított tartalma szerint a vá­lasztott bíróság eljárása a kár színhelyén, vagy a biztosítási kötvény megállapítási helyén lévén megtartandó, az iránt: váljon ez esetben kit illet a választási jog, pótlólag határozat hozandó ; 3) a jégkár elleni biztosítási feltételek 15. §-ban nem létezvén említés azon idő iránt, mely alatt a biztosított fél nyilatkozni tartozik, ha a bi­­zottm­ányilag történt kárbecslés eredményé­vel, avagy ezen intézet által eszközlött át­vizsgálás, illetőleg helyreigazítással meg nem elégedvén, ügyét választott bíróság elé v­i­­heti, a hivatoti szakasz e részben kiegé­szítendő ; 4) a jégkár elleni, valamint a vizen és szárazon szállításra vonatkozó biztosítási feltételek 17-ik, illetőleg 12-dik szakaszában a kár megállapítására bizonyos határidő szaban­dó ; 5) ugyancsak a vízi és szárazom szállítás biztosítási feltételeiben nem lévén meghatározva, mily módon döntetnek el a kárpótlás megtaga­dása folytán támadható perek, e részben szin­tén pótlólagos intézkedés teendő. És végül a jégkár elleni biztosítási feltételek 8. §. szerint a megkárosult fél köteles lévén mind a biztosítási közvetített ügynökhöz, mind pedig a biztosítási kötvény kiállítási helyére jelentést tenni, e rész­ben a társulat figyelmeztetendő, miszerint e ket­tős kötelezettség teljesítése az illető biztosított félnek terhére válhhatik, míg a társulat érdekei­vel szintén megegyezőnek látszik, hogy az érin­tett esetben a két hely közötti választás a fél tetszésére bizassék.­­ A szegény­ gyermekkórház fe­­hérruhája megnyitást kívánván, a múlt hetekben a következő, t. ez hölgyek küldtek be e részbeni adakozásokat: gróf Széchenyi Irma, gróf Bat­­thány Lászlóné sz. Latinovics Irma és gróf Zi­chy-Kráy Irma mindenik 2 vég vásznat, Medecz Matild 1 vég vásznat, Kállay Istvánná 12 pár harisnyát, Szögyény Juliska és Fanny 2 pár harisnyát és 3 főkötöt, Novák Jernő 4 pár ha­risnyát, 4 kis főkötöt és 2 horgolt hálóöltönykét.­­ További adakozásokat tettek : Dessewffy Já­nos 1 véka lencsét és 1 véka köleskását, Tor­nyai Schoosberger S. W. 1 mázsa olajat, Luczen­­bacher Pál 2 öt botfát, Luczenbacher János 2 szekér fát,Cséry Lajos 200 szeze tejet, kész­pénzben Wodianer Aczél Zsófia 50 ftot fehér ru­hára, Hirsch Rozália 5 ftot, Joachimné egy ara­nyat, a pesti takarékpénztár 300 ftot, hagyomá­­nyilag Karczag Benjaminnétól 40 ft; valamint elhunyt dr. Tóth Nép. János hagyományából sebészi műszerek küldettek be; végre a pesti légszeszmű­ igazgatósága késznek nyilatkozott egy lámpát a gyermek kórházi épületbe ingyen felszerelni, mely adományokért az intézet hálás köszöneté nyilvánittatik. — Figyelmeztetés és kérelem.*) A napokban küldtük szét körleveleinket az illető t. urakhoz — az „Emich Gusztáv nagy ké­pes Naptárában“ évenkint rendesen előforduló Tiszti czimtár kiigazított névsorozatának beküldése iránt, azon tiszteletteljes kérelemmel: méltóztatnának azokat i. é. június­­­ig alálirt czim alatt beküldeni. — Egyúttal megemlítjük, hogy különben egyetlen, az illustrált nevet megérdemlő naptárunkat az. ez. közönség közt szélesb körben akarván ter­jeszteni ; árát az eddiginél tetemesben olcsóbb­ra határoztuk. „Emich Gusztáv nyom­dai irodája Pesten.“ — A budai dalárda f. hó - ra hirdetett rendkívüli közgyűlése, az egyleti tagok ha­tározat hozatalra elegendő számban nem jelen­vén meg, f. hó 6-ára esti 8 órára halasztatott el. — Újabban megjelent művek: A balladáról. Irta Greguns Ágost, koszoruzott pá­lyamű. Kiadta a Kisfaludy társaság. Ára 1 frt. Emich Gusztáv tulajdona. Shakespeare munkáiból a negyedik kötet: Coriolanus, ford. Petőfi Sándor. T­i­t­u­s An­dronicus, ford. Lévay József. Kiadja a Kis­faludy társaság- TARCZA. K­önyvismertetés, J* lég ■■ rai. Képek a madárvilágból. Irta Gr. Lázár Kálmán. I. II. III füzet. Pest. Nyomatott Emich Gusztáv m. akad. nyomdá-­znál. 1861 . Nincs oly tárgy a természetben, melynek sa­ját rendeltetése nem volna E rendel­etésnél fog­va a különböző szervetlen és szerves testek bi­zonyos viszonyban állanak egymás iránt. E rendeltetési viszony megfigyelése egyik feladata a természetvizsgálónak. A természetvizsgáló e megfigyelésnél a sza­bad természetre van utalva. Akármelyik országot válaszsza megfigyelése tárgyául, megelőzőleg, nagy szorgalommal, előis­mereteket kell sajátjává tennie, azaz tudnia, mit tettek mások, és mi eredményre jutottak a kitűzött tárgyak körül. A közönséges figyelő tehetségek megeléged­nek előismereteiknek a természetbeni felületes észhasonlításával, de nem a kiváló tehetségek. Ezeket nem kötik a mesterek szavai, csupán a legnagyobb mesternek és a természetnek nyilvánulása után indulnak. E foglalkozásuk eredményének megítélésében nemcsak magát az eredményt, hanem ezen ered­mény eléréséhez megkívántatott éjjel-nappali szorgalmat, fáradságot, erőfeszítést is méltá­nyolni szükséges. Tekintetbe kell venni a ter­mészeti mozgékony tárgyak mozgási körét a féreg, bogár s a többitől a legmozgékonyabbig — a madárig. Minél mozgékonyabbak a tár­gyak, annál nagyobb utánjárásra, azaz physikai erőre, — minél inkább szaporodnak észleletei , annál logikaibb rectifikáló ítélő tehetségre van a természetvizsgálónak szüksége. Ha mindezek birtokában van már, és benső ösztönénél fogva birtokából másokat is részel­tetni szándékozik, oly módon tenni azt, hogy azok a részeltetést örömmel vegyék , a termé­szetvizsgáló további feladataihoz tartozik. E feladat bevégzése, a szerint, a­mint kisebb tudományos, vagy nagyobb műveit közönség figyelmét igényli, különbözik. Tudományos közönségnél a természetből me­rített száraz adatok teszik a lényeget; műveit közönségnél e lényeg ily szárazon hatás nélkül marad. Ennél egy másik lényeg, t­i. az előadás vonzósága is nélkülözhetlen. Az utóbbik feladat nehezebb az elsőnél, mert­­ az előadás vonzóságát­­ az emlékezet felfris­sítése, a képzelő tehetség foglalkoztatása, az ítélő tehetségnek majd karonvezetése, majd sza­badon eresztése teszik. A mondottakat alkalmazva gróf Lázár Kál­mán ur „Lég urai“ czimű munkájára, melyből I., II., III. füzet jelent meg, azokat nem kö­zönséges, hanem kitűnő mértékben látjuk benn foglalva. Hosszú évek során kelle a havasok és hegyek erdeiben, tisztásain, a térségeken észleleteit gyűjtenie, azokat kiigazítania, az elődási ké­pességben magát gyakorolnia, míg oly jeles munkát adhatott kezünkbe, mely a legművel­­tebb nemzetek litteratúrájában is a legelsőbb helye­t foglalhatja el. Szerző nem rendszeri munkát akart írni, ha­­nem képeket mutatni fel a madárvilágból. E képi leírások egyike oly vonzó, oly r­é­gen élet­­hű,mint másika, a fennségi sas, a patakmelléki billegény, az erdőszéli rigó, seregély, a berki csalogány stb. stb. mesterileg vannak elénk ál­lítva ; nemcsak azok maguk, hanem környeze­tük is, a havas, hegy, erdő, mező. Kívánjuk, hogy a magyar közönség megked­velje a neki nyújtott mulattató, tanitó olvas­mányt. . . Dr. PÓLYA JÓZSEF. A. Kimutat­á­s­a azon magyar földtehermentesitési kötelezvé­nyeknek, melyek 1865-ik évi április 28-kán és 29-kén visszafizetésre kisorsoltattak. (Vége.) Sopronyi szelvényes kötelezvények és pedig: 60 ftos: 588 673 1254 1316 1330 1393 1604 1964 2010. sz. 100 ftos: 372 493 523 533 713 796 1029 1137 1308 1471 1541 1811 1979 2308 2366 2760 2801 2955 3056 3138 3165 3342 4447 4999 5063 5114 5206 5273 5872 6008 6060 6162 6212 6364 6468 6499 6748 6851 6900 7154 7441 7486 8210 9012 9092 9259 9322 9388 9528 9602 9791 9815 9897 9904 9932 10042 10106 10260 10374 10438 10606 10650 10896 11428 11681 11829 12401 12566 12697 *) Kéretnek a lapok t. szerkesztőséget e közlemény szives átvételére. Erdély a rómaiak alatt. Kútfők nyomán irta Van József, kegyes szerzetbeli áldoz, gymonasiumi tanár, s a Magyar tud. Akadémia levelező tagja. Az erdélyi muzeum egylet által a Haynald-dijjal jutalmazott pályamunka. Kolozsvártt, 1863. n. 8. r. XIV. és 196­­1. II. A foglalási hadjáratok után a római gyarma­tosok, közel fekvő okoknál fogva, még sokáig nem érezték bizton magukat az új provincziában. Kívülről az őshazából kiköltözött dákok táma­dásai , benn a függetlenségtől megfosztott ősla­­­­kók elégedetlensége folyvást fenyegette a betele­pült rómaiak személy és vagyonbátorságát. Jó­kor kelle tehát oltalomról gondoskodniok, s ezt­­ az új provínczia külön vidékein lakott erődökben­­ hitték elérhetni. Ilyen erődök, melyek körében mindjárt kezdetkor római telepitvények is ala­kultak — mert mozgalmas időben az egyén siet­ő tulajdonával védelem alá vonulni — eddigi bu­­várlatok nyomán­ voltak : Krivádia őrtornya, melyhez hasonló Oralja-Váraljánál is létezett, a Sztrigytől a Maros mellékére térve, Déva felé, ezen alól hevernek a hajdani Tiriscum (Veczel) római erőd és gyarmatváros omladékai. Károly Fehérvár közelében, Tibor helységbe vezető út mellett, hajdani római vár szembetűnő marad­ványai vannak. Hasonlólag Székely Földvárnál, az úgy nevezett Liki-völgyben, nagy terjedelmű szántóföldön, négyszögü római hadiszállásnak nyomai láthatók, melyek ezelőtt csak 30 évvel is még jobb , szembetűntek­ Feljebb, Várfalvá­­nál, római erőd bemódosult fekvésére utalnak az ott lelt téglák. Ó-Tordán is állott erőd a római korban. A Piatra Rosie béreztetőn szintén régi erőd nyomaira akadunk. Alsó Városvíz alatt, a patak balpartján, hatalmas római erősség volt, nem különben Csikmónál, a Hodos erdejénél, Kis-Selyk- és Csicsó-Holdvilágnál, Tolmácsnál, a verestoronyi hegy­szorosban, Kis Linken felül fél­órányira Igránál, Hévíz határán, Biharczfalvá­­nál, Oltszeme határán, Mikházánál, Bekecshegy ormán, Vécsen, Dédán, Tihónál, Alsó-Kosály és Kapjon közt, Torma Károly által napjainkban fel­fedezve. Kétségkívül sok pihen még a föld mélyé­ben ismeretlenül, de e nem jelentéktelen szám is hirdeti, mennyire igyekezett a hatalmas Róma véráldozata szerzeményeit magának biztosítani. Ezt két légióval (ennél több a gyarmatokban sohasem állomásozott), a Légió V. Macedonica és Légió XIII. Gemina-val eszközlé. Egykorú emlékek nyomán az látszik bebizonyulni, hogy Erdély délszaki felét ez, éjszaki részét amaz tar­totta féken, ellátva, miről az erdélyi római em­lékek tanúskodnak, olyatén személyzettel, min­t az újabb kor hadászata a mérnökök, utászok, hidászok, ácsok, kovácsok, szabók és egyéb ezekhez hasonlókban felmutat. Kik voltak Er­délyben a légiók parancsnokai, sz. róluk, a lé­tező adatok nyomán, névjegyzéket állított ösz­­sze, de hozzá teszi, hogy alig ezered része az azoknak, kik valaha e szép honban megfordul­tak. Sokan csak rövid ideig tettek katonai szol­gálatot e legújabb római provinciában, s a hon­vágy erős ösztöne Itália szelíd éghajlata alá édesgette őket; csak kevésnek jutott tehát a sze­rencse, maguk után emléket hagyni Erdélyben, melytől végbucsut vettek. Legtöbbet pedig kö­zü­lök a hon határain ellenséges állást foglaló barbár népek dúló csatái emésztettek el, kiket a központon hamar felejtettek. Bevonta sz. munkájába a kultusügyet is, elő­sorolva, történelmi emlékek alapján, azon iste­neit Rómának, a kik Erdélyben is tiszteltettek. Előfordul köztök „Deus Azizus,“ a ki Róma isteneinek sorában nincs. Erdély ősrégi lakói tisztelték, s a rómaiak, úgy látszik, Erdélyben elfogadták. A cultusügygyel kapcsolatban áll­nak a papok, kiknek névjegyzékét szintén ösz­­szeállitá a szerző. A római népszorgalom Erdélyben magas fok­ra nem emelkedhetett, mert hiszen Róma, álom­má alakulta óta, a szabadoknak csak két nemét engedte meg a foglalkodásnak: a földművelést és hadi szolgálatot. A mesterséget azök nem számíttathattak a polgárok közé. Később a fá­rasztó mezei munkát rabszolgák végezték, s e körülmény nem engedé, hogy az áldott föld ter­mő erejéhez mért arányban emelkedhessék. De vannak nyomok, arra mutatók, hogy a földmi­­velés e korszakban legalább tűrhető állapotb­a volt Erdély földjén. Hogy búza termeltetett, kétségtelen. — Az erdélyi emlékeken gyakran előforduló fia­alak, karmos bottal, pásztorélet, és így baromtenyésztés, különösen juhászat­o­s létére hagy következtetnünk. — Hogy a szellömivelés virágzó állapotban volt a rómaiak alatt az emlkeken és érmeken előforduló szöl­­lőfürtök, melyekhez néha lant, a vidámság jel­képe is járul, bizonyítják. A kézi mesterségek, mert a társadalom le­nézte az iparost, a virágzás fokára nem emel­kedhettek. A dák nép, s vele talán az új haza ege alá költözött római gyarmatosok is, ebbeli életszükségleteit, miként napjainkban, úgy azon korban is, maga a család fedezte. Az épületek , gazdászat anyagszereinek kiállítása a házné férfiait, a szövés, varrás, mosás a némbereket­­­lette. Különben a római betelepületeknek szilár anyagból összeállított lakóik, a mészégetés, tég­lák, cserépzsindelyek, különféle üveg és cserép edények, éremszerek valamint szakértelmes épité­szeket, úgy nem közönséges ügyességű kézmű iparosokat feltételeznek.­­ A kereskedés jelen­tékeny nem lehetett, mert a foglalási hadjáratok alatt a hon lakóinak legéletrevalóbb része a védcsatában elhullott, más része a dák ügy el­bukása után az őshazából kiköltözött, munkás kezekben tehát érezhető volt a hiány. A szom­széd népekkel szövetkezett menekültek is több­ször nyugtalanították a rómaiak erdélyi új bir­tokát. Ily viszonyok közt sem a földmivelésre támaszkodó kézművesség, sem a kettőből táp­lálkozó kereskedés erős lábra nem kaphatott. Ellenben virágzónak mondhatjuk a bányá­szatot, mert hiszen egyéb okokon kívül talál leginkább az „auri sacra fames“ bírta rá Er­dély meghódítására a rómaiakat. Sóbányászat világos nyomaira akadni Tordán, Maros-Ujvá­ron, Alsó Ilosván és Csicsó-Kereszturok­, Közép­falván, Széken, Koloson, s hihetőleg Sajóvölgy­ben is. A Vasbányászatnak nyomai láthatók Gyalárnál, Toroczkónál és Várhegynél; nemes ércztelepek nyomozása és mivelése felől tanús­kodnak Nagy-Ág, Bolcza, Buda, Brád, Czebe Kőrösbánya, Oláhplán, Petrosány, Zalatna, Abrudbánya, Verespatak, Búcsúm, Kerpenyes, Oftenbánya. Hihetetlen mennyiségű nemes érez vándorolt Rómába e bányákból, melyek igaz­gatóit egy névjegyzékben állitá össze a sz. mégis több mint kétes, volt-e Erdélyben római pénzverde, mert a kiaknázott ezüst és arany Macedóniába szállíttatott és Thessalonica hely­tartójának kézbesittetvén, ez azt folyó pénzzé vere­te, s a birodalom közszükségeire fordította. magánépületek, s főleg ezeknek ékítményei, az oszlopok, továbbá szobrok és mindennemű emlékek különböző sziklafajokat kívántak. E végett a rómaiak kőbányákat nyi­tottak, s ilyeneknek nyomai láthatók Déva Bu­ková, Ampolyicza, Gyógy, Mészkő mellett.­ 12783 12826 12877 12890 13060 13121 13291 13440 13487 13509 13574 13590. sz. 500 ftos . 303 497 552 743 1046 1176 1202 1242 1575 1588 1680 1805 1902 1987 2028 2297 2327 2498 2502 2595 2776 2790 2891 2903. sz. 1000 ftos. 18 788 789 961 1155 1262 1298 1749 1812 1870 1930 2043 2139 2307 2435 2562 3011 3043 3300 3396 3460 3600 3928 3949 4067 4223 4348 4697 4738 5042 5162 5315 5532 5598 5681 6352 6366 6664 6687 6703 7101 7248 7369 7569 7639 7679 7974 8041 8347 8576 8583 8608 8723 8831 8975 9028 9036*­ 9180 9216 9357 9383 10729 11282 11308 11839 12482 12731 12830. sz. 5000 ftos. 132 460 649 sz. 10.000 ftos, 443 502 653 664 1036 1160 1308 1776. sz. A. b­e t ti s . k. 273. sz. 10000 fttal, 314. sz. 10000 fttal, 624 sz. 6120 fttal, 1073. sz. 6050 fttal, 1275 sz. 100 fttal, 1309 sz. 200 fttal, 1378 sz. 700 fttal. Temesvári szelvényes kötelezvények, és pedig: 50 ftos: 159 437 907 sz. 100 fttos: 21 112 160 198 300 473 611 613 797 922 1369 1579 1825 2011 2360 2495 2620 2627 3020 3058 3296 3302 3385 3442 3461 3468 3627 3696 3708 3732 3736 3849 3884 3902 4449 4571 sz. 500 ftos . 60 98 148 173 175 196 199 247 400 442 524 543 556 597 612 773 sz. 1000 ftos . 173 290 588 607 804 1262 1503 1621 1747 2051 2088 2102 2356 2537 2599 2739 2826 2830 2906 2966 2970 16422 16424 16523 16588 16676 17075 17168 sz. 5000 ftos : 13 16 169 353 371 sz. 10.000 ftos : 683 704 8873­, 2428 sz. A. betűsök: 290 sz. 8000 fttal, 375 sz. 3900 fttal, 518 sz. 100 fttal. Ezen fentirt kötelezvényeket 1865 évi ápril 30-kától számítandó hat hónap múlva a földte­hermentesitési alappénztár Budán készpénzben kifizeti, mely pénztár egyszersmind a csak rész­ben kisorsolt fent kijelölt kötelezvények kisor­­solatlan része felett a megfelelő új kötelezvénye­ket kiállitandja. A kisorsolt és már esedékes kötelezvények visszafizetését a cs. kir. orsz fiókpénztárak Po­zsonyban, Sopronyban és Kassán, az orsz. fő­pénztár Temesvárott és a gyűjtőpénztár Nagy- Váradon bizományi után szintén eszközük. A vissza­fizetési időpontot megelőző három hónap folyama alatt a kisorsolt kötelezvénye­ket a Bécsben létező szabadalmazott ausztriai nemzeti bank is leszámította. dája 8, 37. Poldini Ede pesti nyomdája 14, 38. Frauenfellner Víncze lugosi nyomdája 1, 31. Machold Fülöp beszterczebányai nyomdája 3, 40. Werfer Károly kassai nyomdája 1, 41.Szig­­ler testvérek komáromi nyomdája 1, 42. Burger Zsigmond szegedi nyomdája 2, 43. Pleitz Pál nagybecskereki nyomdája 1, 44. Szigler testvé­rek nyitrai nyomdája 4, 45. Debreczen városá­nak nyomdája 1, 46. Szilády Károly kecske­méti nyomdája 16, 47. Páka Imre szegedi nyomdája 1 kötet könyveket, 48. Francesco nobile de Draganich Sebenicoból Mátyás király tőrének 3 fényképét, 49. Ani József pesti pol­gár 4 czimert ajándékoztak. II. Régiségosztály. 1 Nagy Ferencz cs. k. nyugalmazott őrnagy hagyományából,beküldetett 1 török puska, Mu­rát nápolyi király látcsöve, és I. Napoleon po­hara. 2. Heuberger József patkány irtó, hatcsövű revolver puskát, 3. Drasche Henrik téglagyár­­tulajdonos bronz-csákányt és 3 bronz vésőt, 4. Darvas Lajos földbirtokos 1 ezüst érmet, 5. Gaal Lőrincz ftdb. 2 kardot és 1 dárdaduccot a Ba­latonból, 6. Doblado Manó mexicoi tábornok Xántus János által 5 mexicoi azték bálványt szalonnakőből, 7. Wankó Károly egy az 1865-i bohócr­estélyen használt éremalakú beléptije­gyet, 8. Jablonszky András egyetemi szolga 2 ezüst és 1 rézérmet, 9. A feloszlott magyar ipar­egylet ennek rézpecsétnyomóját, 10. Szommer Alajos sebésztanuló 3 ezüst érmet és 1 rézcsá­kányt ajándékoztak. III. Képtár. 1. A nemzeti képcsarnoki egylet elhunyt Mar­kó Károlynak „Ariadne Naxos szigetén“ czimű képét, 2. Stessel Lajos orvostudor Palma Jakab­nak „Szent Jánost“ ábrázoló festményét aján­dékozták. IV. T­e r m­é s z e t o s z t­á l­y. A) Állatok. 1. Gr. Szapári István egy homlokán kinövést mutató ökörkoponyát, 2. Mayer Móricz ciszter­czita-áldozat egy ritka magyarországi rovart, 3. Frivaldszky Imre akad. tag 31 példány ritkább rovart, 4. Xántus János akad. tag 207 példány rovart és 23 mexikói madártojást, 5. Egy isme­retlen Vas megyéből apró vöcsököt, 6. Philip Jó­zsef madárkereskedő egy idomtalan kanári ma­dártojást, 7. Iby N. fldb. egy vörhenyes szinü kis kutyát, 8. Bélik Antal egy selymesszőrü kis kutyát, 9. Dreher István múzeumi kitömő egy fakókeselyű tojást ajándékoztak. 10. Az aradi főelemi tanodától csere utján 12 madár szerezte­tett. 11. Megvétetett Cocchi-A­dvinent állatsereg­lettulajdonostól 1 redösfejü chinai disznó, egy abyssiniai feketefejü bárány, egy abyssiniai kos és egy majom. B.­ Ásványok és földtani tárgyak. 1. Mayer Móricz 11 körüli kagylót, 2. Zsig­­mondy Vilmos 1 példány sapka kovarezot (Kap­­pen-Quart), 3. Schilling M. horgkéneget (Zink blende) ajándékoztak. C.) K é z m U t a n i t­á r g y a k: 1. Mérey Károly Somogy megye főispánja egy görcsösbotot borókafából, 2. Horvát János mé­­zeskalácsos viasztáblán Magyarország czimerét 3. Mátray Gáborné sz. Hochecker Amália örö­kösei egy mesterségesen készített virág- és gyü­­mölcsbokrétát, 4. Heuberger József egy általa feltalált pakányirtó gőzgépet ajándékoztak. Kelt Pesten, 1865. april 1­én. Kubinyi Ágoston, a m­agy. nemz. muzeum igazgatója. Az 1865 január 1-étől mnártius 31-éig a magyar nemzeti muzeum­ számára részint ajándékozott, részint megvett tárgyak. I. Könyvtár. 1. A m­i. ut. kir.­helytartótanács 4 kötet 2. A bé­csi cs. kir. tudományos akadémia 16,3. Szepes­­megye föispáni helytartója 4, 4. Komárommegye főispáni helytartója 6, 5. Heves megye főispáni helytartója 6, 6 Kraszna megye főispáni helytar­tója 1, 7. A budapesti cs.kir. rendörigazgatóság 331, 8. A pozsonyi cs. kir. rendörigazgatóság 20, 9. A nagyváradi cs kir. rendörigazgatóság 8, 10. A sopronyi cs. kir. rendörigazgatóság 3, 11. Gróf Batthyány Ferencz 1, 12. A Sz.­István­­társulat 1, 12. Esztergom megye első alispánja 4, 14. Baranya megye főjegyzője 3, 15. A bécsi cs. kir. földtani társulat 1, 16. A budai takarék­­pénztár 1, 17. Lónyay Menyhért akadémiai tag 6, 18. Toldy Ferencz kir. tanácsos 6,19. A nem­zeti casino 33, 20. Ráth Károly és Rómer Flóris 1, 21. A szathmármegyei gazdasági egylet 1, 22. A kisdedóvodákat terjesztő egylet 3, 23. Xantus János akad. tag 5, 24­­. Jósika Miklós 3,25. Nagy Ferencz cs. kir. őrnagy hagyományá­ból 1, 26. Girókuti Ferencz szerkesztő 2, 27. Si­mény Domokos 1, 28. Vasvári Kovács Ferencz szerző 1, 29. Thaly Kálmán akad. tag 1, 30. Balzani Emil 1, 31. Wankó Károly 1, 32. A m. kir. egyetemi nyomda 14, 33. Wodianer Fülöp pesti nyomdája 11, 34. Trattner­ Károlyi pesti nyomdája 16, 35. Emich Gusztáv pesti nyom­dája 22,36. Hornyánszky és Hummel pesti nyom­ A „P. Napló“ magán-távsürgönye. Bécs, máj. 4. Az alsóház mai ülésében a hí­di költségvetés felett folytattatván a vita, a hadügyminiszter kinyilatkoztatta, h­­gy a hadi költségvetés szerkesztésénél két tekintet tartott a kormány szem előtt: a pénzviszonyokat és a véd­erőt. Ez utób­­bik oly határ, melynek átlépése az álla­mot veszélynek tehetné ki. Erősíti, hogy Degenfeld nyomdokait kivánja követni, a­ki szintén 92 milliót mondott a rendes kiadás minimumának. Ausztria helyzete a külföld irányában s földrajzi fekvése okozzák, hogy majdnem minden európai bonyodalomba belesodortatik: Ausztriá­nak meggondoló politikát kell követnie, s a hadsereg szervezésére támaszkodnia, a­mely némileg megkönnyíti a védelmet. Szónoknak megparancsolta a császár, hogy a hadseregleszállításoknál a lehető­ség legszélsőbb határáig menjen s ő lelki­ismeretesen teljesité feladatát, a levoná­sokig egész a lehetőség véghatáráig ment, s erősíti, hogy a kormány által tett levo­násoknál még tovább terjeszkedő költ­ségtörlésekbe nem lehetne beleegyeznie. Nemzeti színház. Május 5-ére van kitüzve: „AZ IGAZ BARÁT.“ Színmű 4 felv. börzérő -- Távirati tudósítás a b­é­c­s­i május 4-ről. 5°/#­ metalliques Nemzeti kölcsön Bankrészvény Hitelintézet Londoni váltók Ezüst Arany . 71. 60. 75. 80. 802. —. 185. —. 108. 50. 106. 50­­5. 11. Francziaország. A törvényhozótest elnöke május 1-jére őssze­ hívta a kamrát nyílt ülésre, mely alkalommal, mint tegnapi számunkban sejtelmileg érintettük, a kormány nevében Roucher államminiszter volt kezdeményezője azon részvét- nyilatkozatnak, melyet a washingtoni véres esemény következ­tében a franczia parlament sem halaszthatott el. Az államminiszter egy rövid előbocsátás után azon levelet olvas­ fel, melyet ápril­is 29-én Drouyn de Lhuys külügyminiszter Fran­­cziaomág washingtoni követéhez, M o­n t­h o- r­o n úrhoz intézett. A levél elolvasása után Schneider elnök, nem várva be egyéb indítványozást,így szólott: „Uraim! Tolmácsa akarok lenni önök gondo­latának, midőn nyiltan kifejezem a fájdalmat és boszankodást, melyet Lincoln elnök erősza­kos halálának hirére érzünk. „Ezen utálatos merény megsértő mind­azt, a­mi nemes Francziaország szivében van.Sehol sem volt a felindulás mélyebb és általánosabb, mint országunkban. „Annál erélyesebben társulunk tehát az érze­mények és rokonszenvhez, miket a kormány nyilvánított. (Igen! igen! — Nagyon helyes.) „Lincoln Ábrahám, egy örökre emlékezetes válság idejében szólítva az ügyek élére, magát nehéz küldetésének színvonalán tartá fenn. Mi­után rendü­letlen szilárdságát a küzdelemben bebizonyító, szavai és nézetei bölcseségével nemsokára az amerikai haza fiai közt egy ter­mékeny és tartós kibékülést látszott nemsokára visszahozhatni. Utolsó tettei koronáját képezik a becsületes ember és nagy polgár életének. „Reméljük, hogy az ő akarata és érzeményei túlélendik őt, s az amerikai népet békés és nagy lelkű elhatározásokra kirondják. (Újabb jelei a „Francziaország nyögött ama véres küzdel­mek alatt, melyek az emberiséget és polgáriso­­dást sujták Hévvel óhajtja a béke visszaállítá­sát ezen nagy nemzet, az ő szövetségese és ba­rátja kebelében. (Igen helyes.) „Legyen imánk meghallgatva, s a gondviselés vessen véget ily fájdalmas látogatásnak. (Egy­hangú helyeslés.) „A törvényhozó test tudomásul veszi a kor­mány közleményét, s kívánja, hogy ezen ülés jegyzőkönyvének kivonata az államminiszter­nek kézbesittessék.“ (Általános belenyugvás.) Az „Opin. Nat.“ honnét e közlést veszszük, nem említi, várjon az elnöki nyilatkozatot tar­talmazó jegyzőkönyv azért kézbesíttetik-e az ál­lamminiszternek, hogy a maga utján az ameri­kai követséghez jutassa, vagy hogy e tényről csak a kormánynak legyen hiteles tudomása; minthogy azonban ugyanezen lap kissé alább az ellenzék aláírásával ellátott, s tegnapi szá­munkban már közlött részvétnyilatkozatot má­sodszor kinyomatva, azon hozzáadással közli ol­vasóival, hogy az az amerikai követnél át fog

Next