Pesti Napló, 1865. június (16. évfolyam, 4537–4559. szám)
1865-06-11 / 4545. szám
133—4545 Vasárnap, junius 11.-1865. 16. évi folyam. Szerkesztési iroda: f'ereui'íiek tere 7. szám. 1. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők.PESTI KAPLO Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre . . 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre , 6 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények díj és 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér, 5 hasábos petitsor 25 uj kr. Pest, junius 10, 1865. Felséges k urunknak eltávozása után szükségképen azon gyakorlati kérdés ötlik fel a gondolkozó fők mindegyike elébe . Mi az eredmény? Mi ezen legmagasabb, a fővárosban jelen volt helybeli és vidéki közönség által hódoló tisztelettel és kitűnő szívélyes bizodalommal viszonzott kegyelmes előzékenységnek gyakorlati haszna? Mi Magyarországra nézve üdvös, örvendetes következése ? Pillanatnyi tünemény volt-e ez, mint a délibáb, melynek gyönyörűen káprázó képein merengett az alföldi utas még a nap le nem szállt, s vele a ködfátyolképek is elenyésztek ?! Avagy közelgő jobb napoknak hajnalpirja, mely egy nehéz éjnek rémképekkel ijesztgetett sötétsége után deríti az eget, s üde harmattal öntözi meg a kiaszott földet, hogy uj életre keltse a benne nyomorultan tengő plántákat ? ! Álom volt-e ez, a mit láttunk ?!— A királyt néhány segédfőtisztjeitől kisérve, népe közt bizodalommal járva, katonai falsorok, rendőri féltékenyen óvakodó intézkedések, hivatalosan előre kiszabott fogadtatási rendszabályok nélkül — megjelenve a város minden részeiben, találkozva a nép minden osztályaival, ennek különféle foglalkozásaiban és mulatozásaiban ! ! ! Vagy oly valóság, mely — a 16 éves habozások után, melyek közt a bureaucratiai bölcseség theoreticus tapasztalatlanságában egyik mesterkélt systhemáról a másikra szökellve botorkált — erős meggyőződésen alapuló határozott akarattal elveti a kisértgető tévelygéseket, s egészen más, sőt ,ellenkező irányban, ott keresi a situatio nehézségeinek megoldási kulcsát, hol azt a gyakorlati életnek tapasztalásai közmondás szerinti csekélyebb bölcseségben, de egyenesen tiszta jó szándékban nyújtják ? Minden ez utóbbira mutat! ! ! „Parva sapientia regitur mundus!* Ezen jelszót írtam 15 évvel ezelőtt a közönségelibe bocsátott kisröpiratom czimlapjára;— ma, 15 év után, ugyan azt ismétlem; — kicsi bölcseséggel intézhető a világ, de ezen bölcseséget sem a bureaucratia uralmas asztalainál, sem a tudósok abstract theoriáiban feltalálni nem lehet; — ezt a csekély bölcseséget csak a gyakorlati élettel megismerkedett tiszta szándékú józan ész képes magának megszerezni tapasztalataival! Egyébiránt mint mindenről, úgy e fejedelmi látogatásról is kétségkívül különböző vélemények, különböző nézetek és különböző ítéleteket fogunk hallani, de ezen eltérések mellett annak egy eredményét elvitázni képes alig lesz valaki; és ez: Ezen fejedelmi látogatás után a megoldandó kérdések nehézségei felett keserűség és szenvedély nélkül szólhatunk, értekezhetünk, vitatkozhatunk! Harmadfél évvel ezelőtt ugyan a pesti Naplóban irt october 20-iki nyílt levelemben már azon forró óhajtásomat fejeztem ki: Vajha ő felsége maga jönne közénk ! — egyedül és függetlenül, menekülve minden egyoldalú, félszeg, s nem akarom mondani ellenséges , de bizonyára ellenes befolyásoktól, hogy saját szemeivel láthatná, ön tapasztalásából ismerhetné meg e népet, mely jogaira féltékeny igen, de becsületes, s azért másnak jogait is tiszteli, a mely heves véralkotása szerint lehet hogy tulságokra elragadtatok, de épen ezen sajátságánál fogva minden jóra, szépre és nagyra fogékonyabb is, és könnyebben buzdítható! Óhajtottam ezt különösen azért, mert erősen hittem, tudtam, hogy ily bizodalmas látogatás viszonbizodalmat gerjeszt, mely ha egyszer felébredt és kölcsönös bizodalomban egyesülhet, sok jót és üdvöt kivivni.. . még több bajt, kárt szerencsétlenséget orvosolni és elhárítani képes is. Forró óhajtásom harmad évre teljesülhetett, vele teljesült reményem is, mert az uralkodónak fogadtatása tisztelettel hódoló és bizodalmasan szívélyes volt. Fennállanak kétségkívül ezután is még mindazon objektív nehézségek, melyek részint helyzetünkkel vannak szükségképen összekapcsolva, részint a lefolyt 16 év bűnei, hibái és tévedéseiből erednek; — de ki van véve a kérdésnek fullánkja, mert a fejedelemnek bizodalmas közeledése bizodalmat keltett, és e kölcsönös bizalom azon szer, mely bajainknak és sebeinknek mérgét elveszi, és azon talismán, mely függő kérdéseink megoldásának kulcsát kölcsönös jó szándékú törekvés és határozott kitartás mellett előbb-utóbb feltalálandja. Nagy és fontos tehát e fejedelmi látogatásnak eredménye, mert ezen kölcsönös közeledés után keserűség nélkül szólhat a nemzet királyához a jövő országgyűlésen, és bizodalommal értekezhetik vele bajainak orvoslása, helyzetünk nehézségeiből kifejlett, vagy mások hibái által felidézett függő kérdéseinek megoldása iránt ! Ily előzmény, ily előkészületek után a reménység nem utópia! SOMSSICH PÁL. TAHÁZA: „Budapesti Szemle.“ Megint egy füzet (az új folyamból most már a IV-dik) fekszik elöttünk a „Budapesti Szemlé“-ből. Nem rég olvasók valamelyik lapban, hogy a jövő országgyűlés elé terjesztendő királyi előadások közt ott lesz a megyék szervezése. Ha a kormány nem utalna rá , akkor is egyik elsőrendű kérdésül állana ez előttünk. A 48 ks országgyűlés hagyá ezt örökségül a legelső országgyűlésre, mely tartatni fog. A „Budapesti Szemle“ ez okból nemcsak érdekes, de korszerű tanulmányokat közöl, midőn a magyar vármegyék szervezetét jogtörténetileg felderíti, s mint a bevezetésben ígérve volt, egyszersmind párhuzamot fog adni a magyar és a külföldi nevezetesebb megyei szervezetek közt. Az előttünk fekvő füzet már a harmadik közleményt foglalja magában e tárgyról. Tartalmát a következő fejezetek képezik : A tisztikar alakult nevezés és választás által; a közigazgatás és bírói jog testvérisége; a biztosítékok, u. m. a választás, melyről már a fentebbi fejezetben kimerítőleg értekezett szerző, s aztán a nyilvánosság, számoltatás és fenyíték, felelősség és elégtétel, takarékos díjazás. A kép, melyet az önkormányzásról ad értekező, éles ellentéte a bureaucratismusnak. Az ifjabb nemzedéknek, mely már csak névből ismeri a megyei kormányzást, kétszeresen hasznos tanulmány. A következő fejezetben a megyei közgyűlésekre fog általmenni a derék szerző, ki alapos jogtörténeti nyomozással, széles publicistikai tanulmányt párosít. Botka Tivadar ezen tartalmas és korszerű czikkét a középkori franczia irodalom ismertetésének folytatása, már a harmadik közlemény, követi, Erdélyi Jánostól. Szép Fülöp korszaka. A keresztes hadjáratnak előre nem látott eredményei lettek. Vallásos hit tüzelte, hitlenek gyűlölete ösztönözte, népek sajgása (malaise), kiket a feudalismus bántott, ujonczozta; igy szabadon nyílt fel a tér a községek előtt, melyek alakultak, és a királyság előtt, mely erősbödött. A hit fogyott, a gyűlölet enyhült, a sajgás engedett. Ha valahol, itt igaz, hogy ember hánykódik, vezérli az Isten. E közben a pápaság kiterjesztvén uralmát, megerősíté világi tekintélyét, úgy tűnt fel, mint Európa bírája, zsoldosai elosztva, mindenfelé bírták a világi papságot. Végre volt bátorsága VIII. Bonifáez által kimondani, hogy törvényszerűleg övé a két kard, a világi úgy, mint a lelki, és rendelkezhetik a koronákkal tetszése szerint. E büszke igény akadályra lelt Szép Fülöp vasakaratában és joghagyó (deleyal) szellemében. Ez, a szó legkeményebb értelmében politikus fejedelem, függetlennek akará a királyságot, mi végre nem nézé az utakat; felkérése és megtalála minden támaszt; hivatkozék a jogtudósokra, bölcsekre, költőkre, magukra a világi papokra, kik féltékenyek voltak a kolduló és prédikáló testvérek szabadalmai ellenében; fegyvert csinála mindenből; a nemzeti tanácsban helyt ada a harmadik rendnek; utoljára kezébe ejte magát a pápaságot, mely búcsút mondva Rómának, Avignonba telepedék. Minden eszköz jó volt czéljaira, semmi sem volt drága ; ravaszság, erőszak, sőt töprengés nélkül áldozá fel hírnevét nagyravágyó érdekének. E fejedelem korszakának méltó képviselője Jean de Meung, kinek művében világi és forradalmi szellem döbbent meg bennünket, bármennyire el vagyunk is reá készítve az egykori eszmejárás vakmerőségei által. — Hasonló változást tüntetnek fel kevésbé vakmerő szellemek is, így Jaquemart Gelée, ki elővevén Renart öreg meséjét, s megújítván, leczkét csinál belőle századának. Azonban nem hiányzik az ellenhatás is. A lovagiasságnak két halálos ellensége: az arany, mely, megöli a lelket, az ágyú, mely elsöpri a testet. Baudouin de Lebourg e két ellenség ellen, mely a politikában és harezmezőn uralkodik, intézi gunyiratát eposzi formában. Hasztalan ; a hűbériség bomlásnak indul. A franczia akadémia által koszoruzott jeles mű után éles körvonalakkal festi értekező a válságos időt, mely a királyság függetlenségét s a czimzet egységét szülte; előadja, miként szülemlik a nyilvánosság belső viharai és hányatásai közepett az államférfiak és törvényszékek ékesszólása mindent elmondani az állam nyomoráról, mely már VII. Károly alatt csodaszerűen történik; jellemzi különösen Froissartot, e született elbeszélőt, hit könnyűségben és gyermeteg előadásban a hang igazságára és a színek változatos voltára nézve senki sem múl felül, aki némely hadi elbeszélésében, Villemainként, igazán homeri, megismerteti Deschamps-ot, aki a ballada és rondeau új formáiba öntő hazafi gondolatait,a polgár fájdalmát és a becsületes ént bér boszankodásait. Keserves időben születnek a bordalok és vaudevillek is, így Olivier Basselin csapó mester, a falusi Anacreon, a vaudeville hiteles atyja, pohárral kezében rögtönző ama dalokat, melyeknek reframereit soká dalolta a normandiai borozó, mielőtt a világba mentek és utóbb kinyomattak. Majd azt látjuk, hogy a régi tudományosság, melyet V. Károly példái és jótéteményei által emelt, néhány kitűnő elmét képez és avat fel, kiknek a polgári és idegen háborúk alatt nem valt más gondolatuk, mint a haza üdve és az örök erkölcsi törvények tisztelete. A szenvedély lármái és dühöngései felett halljuk a lélekismeret szózatát. S a troubatourok hallgatásával a nép sem marad lelki táp, és nézni való nélkül. A látni és hallani vágy szükségének kielégítése, mi soha nem szűnik, bármi nagy is az elmék zavara és durvasága, újdon jellemez kölcsönze az egyházi beszédeknek és hatalmas lendületet a drámai előadásoknak. Értekező rendre szól az egyházi beszédekről, a mysteriumokról és csodákról, s az erkölcsiekről. Különös érdekkel olvasandja a mivelt közönség a mysteriumok történeteit és az azokból közlött mutatványokat. A mysteriumok a XV-dik század vége felé elfajulnak, míg a párisi parlamenti 1548-ban eltiltja a közbotránynyá vált előadásokat. A tréfajátékok közt (farce) sok szemét, de egy két igazgyöngy is. A lovagi szellem utolsó, kellemes virága, Charles d’ Orleans, az arabok nyelvén szólva, másodtermés, mivelhogy a XIV. század már elmúlt. E másodvilág, esetleg és magában, Olaszország egy napsugarának (Valentine de Milan) köszönhető. Majd új előhírnök lép fel Cominesben: bevezeti a történelmet, oly előadással, mely a népnyelv gazdagságával okosan rendelkezik. Egy darab műveltségtörténete czikksorozat, mely a történelem mélyebb felfogására vezet, s példányul szolgál nekünk, hogy kell irodalomtörténetet írni. A Szemle harmadik czikke a sajtó- és nyilatkozási szabadság történetét Angiában vázolja, az utolsó (1760—1860) száz év alatt. Azon időszak, mely alatt Nagy-Brittanniában a sajtó- és egyesületi szabadság megszilárdult, és pedig oly mértékben, amint a világ egy államában sem találjuk. Az angol alkotmányosság története jeles írója, Erskine May, velős, s a mellett élénk előadásából látjuk, hogy a gondolatok és vélemények nyilvánításának szabadságát Anglia nem kapta ajándékba, hanem hoszszas küzdelmek eredménye az. E küzdelmek előadását veszszük e közleményben. A sajtó- és az egyesületi szabadság e rövid történelmét az alkotmányos szabadság minden igaz barátja nagy részvéttel, s minden publicista és államférfin sok tanulsággal fogja olvasni. A negyedik közlemény Galilei életét és tudományos küldetését vázolja, újabb kutatások nyomán, oly világos előadással, melyet mindenki egyaránt megérthet és élvezhet. A rövid, tartalmas közlemény kétszeresen becses irodalmunkban, mely eddig oly szegény életiratokban , — annál becsesebb, mivel, minden rövidsége mellett is, nem puszta adathalmaz, hanem mind a tudóst, mind az embert egyaránt feltüntető, érdekes jellemrajz. A művelt közönséget különösen érdekelni fogják Galilei vitái kora theologusaival. Pest, június 10. (Fk) Semmi sem veszélyesebb a házi békére nézve, mintha pénz dolgában a paplan rövidebb a testnél. Az ildomos nő ilyenkor be szokott várni oly pillanatot, amidőn férjét különösen derült hangulatban találja, és aztán rukkol ki lassacskán azon leverő tudósítással, hogy pénztárában az apály beállott, és hogy succursusról kell gondoskodni. A kimenetel attól függ, vájjon mi hatalmasabb : a jókedv-e, vagy pedig a rosz hír ? Az osztrák pénzügyér, úgy látszik, tanult a nők ilyetén eljárásából, s midőn a pesti hírek mindenütt a birodalomban reményteljes hangulatot idéztek elő, ő excla e pillanatot siet felhasználni szívének kiürítésére és pénztárainak megtöltésére, megható képét rajzolván a pénzügyi helyzetnek, s kimutatván, hogy itt is, ott is, ami távolról kiesőiránynak látszott, csak néhány zöld gallyal felületesen befedett úr volt, és hogy mindezen lyukaknak kitöltésére 1866 végéig nem kevesebb mint 116 millió kívántatik. Rösz hir ! Óhajtjuk, hogy a jó kedv diadalmaskodjék rajta ! Midőn azon lesújtó ítéletet olvassuk, melyet Thiers az imént a franczia financziák felett hozott, azt kell kérdenünk, vájjon miféle dolgokat kellene meghallgatnia Plener úrnak, ha az a nankingnadrágú és gesztenyeszinű kabátú kis öreg úr nem a Pasperdus termében, hanem a Schottenthor előtti „palotában“ ülne ? Miként ítélne ő arról, hogy a birodalmi tanács által bizonyos czélokra megszavazott összegek nagy része nem fordíttatott arra, amire szánva volt, hogy ami a banknak fizetve jön, adósságcsinálás útján fizettetett, hogy a bevétel sok sok millióval kisebb volt, mint amilyennek a budget felvette volt, hogy ennek daczára is a kiadás túlment a megállapított határon, hogy a tervezett pénzügyi műtételek, miként például az államjószágok eladása, sorban meghiúsultak, hogy 1865 és 1866-ban még azon összeg sem elégséges, melyet a kormány eddig kívánt, és melyet a birodalmi tanács máris túl magasnak talált ? . . Száztizenhat millió ! Tudja-e a nyájas olvasó, mit tesz ezen összeg, melyet Plener úr most kölcsön útján akar fedezni ? Ha nem tudná, engedje meg, hogy mi mondjuk meg neki. Az osztrák államadósság e percben 2600 milliót teszen, melynek évi kamatja 116 millióra rúg, azaz ugyanazon öszszegre, melyre a pénzügyérnek szüksége van. Ez azt teszi tehát, hogy az osztrák birodalom egy egész éven át nem képes államadósságának kamatját fedezni, ha az erre megkívántató összeget valahonnan kölcsön nem kapja. Kell-e ennél még többet is mondani ? A pénzügyérnek nem lehet e miatt szemrehányásokat tennünk, vagy legfeljebb azt az egyet, hogy a „non possumus“ nem áll az ő szótárában, hogy már évek óta, midőn kollégái erre meg amarra kívántak tőle pénzt, egyenesen ki nem mondá, hogy : nem lehet, hogy az egész gazdálkodást fenekestől módosítni kell, mert ő nem képes többé ennek költségeit előteremteni. Hogy ezt nem mondta, ez egyetlen hibája, és hogy azt reménye, miszerint a tervezett adóreform egymaga javítani fog a helyzeten, csak folytatása ama hibának. Adóreform ! Hát nem mondja-e maga ő excja, hogy az adóhátralék 26 milliót tegyen, ennyit teszen daczára azon helylyelközzel kevéssé üdvös szigornak, melylyel az adót behajtatja ? Nem tudja-e ő excja, hogy ez azt teszi, miszerint a nép nem képes már ezt a roppant terhet elviselni, és hogy az adóreform talán az adónak észszerűbb szétosztását hozhatja létre, de a bevétel gyarapítását bizonyosan nem ? ! — Nem sejti-e ő excra, miszerint — külföldön nem kapván pénzt — ezt a 116 milliót ismét csak a belső földbirtoktól , ipartól , kereskedelemtől kellene eltonni, és hogy ez valóban nem fogja magasbra emelni a birodalom népeinek „adóképességét?“ Ez azon másik, nem kevésbbé fontos kérdésre vezet, várjon honnan veendi a pénzügyér azt a sok pénzt a mire szüksége van, és képesek leendőnek-e a birodalom népei azt bármily áldozattal is előteremteni, miután az utolsó kölcsön-műtétel kézzelfoghatólag bizonyító, hogy a külföld a mostani viszonyok közt nem hajlandó a birodalomnak hitelezni? Egyik bécsi lap úgy vélekedik, miszerint már most megérkezett ideje annak, hogy a birodalmi tanács a kölcsön-felvételre megkívántató beleegyezését csak feltételek mellett adja meg, t és politika engedmények megadásához kösse a maga igenlő szavazatát. Ez könnyen van mondva, hanem a tisztelt kollega kettőről látszik megfeledkezni. Megfeledkezik először is arról, miszerint a reichsrath, ha beleegyezését megtagadja, nem a kormány ellen daczol, hanem önmaga ellen. A miniszterek itt nem személyes érdeket védnek; megélhetnek ők, akármit határoz a birodalmi tanács a kölcsön ügyében, de nem élhet meg a birodalom, azaz Ausztria népeinek összesége. Másodszor: a birodalmi tanács beleegyező szavazata nem pénz, és ezzel csak az mondatik ki, hogy a pénzügyérnek pénzt keresni szabad, de talál-e ? és hol talál ? — ez még nyílt kérdés. Igénytelen nézetünk szerint e kérdés kielégítő megoldása nehéz ugyan, de nem lehetetlen. A perez kedvező, a hangulat reményteljes. Ha a reményeket gyors valósítás koronázza, ha tények, nagyszerű és félreérthetlen tények bizonyítandják, hogy a birodalomban a belbéke őszintén, állandóan helyreállt, hogy ezentúl a monarchia minden népei által támogatott rendszer lesz irányt adó, mely amint a kedélyeket megnyugtatja, úgy a pénzügyi gazdálkodást is gyökeresen és előnyösen át fogja alakítani, és hogy e szerint ez a mostani szorultság az utolsó, melyből ki kell lábalni, akkor a külföld birodalma ismét Ausztria felé fog fordulni, a birodalom népei pedig végerejüket össze fogják szedni egy utolsó rendkívüli fellendülésre, amint a kimerült vándor még egy végső erőmegfeszítést teszen, ha tudja, hogy már csak ezen utolsó lépés választja el azon hajléktól, ahol hosszú fáradság és szenvedés után fogyott erejét a pihenés ölében ismét helyreállíthatja, a következő évre átlagosan 24 millióra száll le , a bankadósság ezen törlesztésén kívül még némely más speciális jelentékeny fizetési kötelezettségei az államnak vagy teljesen megszűnnek, vagy jelentékenyen csekélybitve mennek a közeli törlesztés elé. A valuta helyreállítása által több millió pénz- és váltóveszteség számlája majdnem tökéletesen eltűnik, s a hadiköltség a lombard - velenczei királyságban jelentékeny könnyebbülést nyer. Végre remélhető, miszerint az 1867-ks év kezdetével egy új igazgatási szervezet által a feltételek egy rendes budget felállítására megszereztetnek. Ha én csak az 1865 ki adóreform egymagában részletes hatályától eltekintek, akkor már az eddig felhozott elmélkedések után jogos azon nézet, miszerint az 1865. és 1866-ki évek egy, pénzügyi tekintetben félreismerhetlenül fontos időszakot, az átmeneti periódus bezárását jelentik, mely után a most bevezetett megtakarítások teljesen gyökeret verendeztek, s a kormány azon helyzetben lesz, miszerint oly állambudgetet létesíthet, melyben a bevételek és kiadások közötti egyensúly helyreállítása kifejezésre fog találni. De épen ezért igazoltnak és szükségesnek tűnik fel előttünk, hogy az említett kétéves időszak rendkívüli szükséglete saját összeségében megfontoltassék, s annak fedezésére az előgondoskodás oly módon tétessék meg, mely által a megszerzendő eszközök egyszerre biztosíttathassanak. Az ily eljárásrai időpont már annyival inkább bekövetkezett, mivel a teljes elintézést illető tárgyalások, az államot a bankkali megegyezésből terhelő államjavak adóssága iránt, oly stádiumba léptek, mely szükségli a pénzügyigazgatás részére az alkotmányszerű meghatalmazást, mi a bankadó és banktörvényben nem foglaltatik , hogy másfelől deficittel egybekötött előrehaladó lefolyása az 1865-ik évi kezelésnek, a már elmúlt 5 hónapok alatt, melyek a legnagyobb fizetési határidőket magukban foglalták, a megfelelő fedezést már tovább nem nélkülözheti. Igen óhajtandó lett volna, ha mindkét pénzügyi törvény létrehozásáig a hiányok világos megszámozásával várni lehetett volna. A kormány félre nem ismeri azon viszony nehézségeit, melyek abban fekszenek, hogy ezen időpont előtt fedezési igényekkel lépjen a ház elé. Csak ezen igény lehető korlátozása által lett volna ezen nehéz helyzetből kimenekvés található . Tovább várni azonban jelenleg azért nem volt lehető, mivel egyrészt azon parancsoló szükségesség beállt, hogy az államszükségletekre tartozó eszközök megszereztessenek, és mivel túlfelől a pénzügyi ügyletek bezáratására alkalmas időszak már gyorsan közelít vége felé. Ezen vizsgálódások voltak azok, melyek a kormányt arra határozták, hogy egy oly törvényt hozzon be, mely a bankadósság törlesztését s az államkiadásoknak 1865 és 1866-ki évekbeni fedezését, s az erre megkivántató hiteljóváhagyást tárgyazza. Ezen törvényjavaslat az, melyet én legfelsőbb meghatalmazás folytán ezennel alkotmányszerű tárgyalás végett a háznak átnyújtok. Erre a miniszter az előterjesztés egyes határozmányainak fejtegetésébe bocsátkozik,minden egyes czikkelyt indokol, s azon kéréssel végzi, hogy ezen tárgy, mint sürgetős tárgyaltassék. A miniszter erre azt indítványozza, miszer szerint a kormányi előterjesztés 1866-ra a pénzügyi bizottmány elé utasíttassék előleges tanácskozás végett. A pénzügyminiszter által előterjesztett törvényjavaslat igy hangzik : Törvény a bankadósság törlesztésére s az 1865. és 1866. évekbeni államszüikségletek fedezésére vonatkozólag; érvényes az egész birodalomra nézve. I. sz. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, 11,146,671 ftnyi észletet, a nyilvános hitel felhasználása utján, oly czélból venni fel, hogy azzal az általános állampénzügyből, az államjószági adósság 1865. febr. 14-kén lejárt részletének törlesztése végett, a nemzeti bank részére eszközlött fizetés fedeztessék. II. sz. A nemzeti bank irányábani államjószágok által fedezett adósságnak kellő időbeni és teljes törlesztése végett, az államjószágoknak az 1863. jan. 3-ai egyezmény 6 § ában előrelátott értékesítésén kívül, az elidegenítésből bejövendő összegre előlegezések felvétele, vagy a jószágokra alapítandó valamely más hitelművelet is Bécsi dolgok. A reichsrath képviselőházának június 8 -i üléséről rövidbe foglalva közlünk némelyeket. Pótlólag itt töröljük a hátramaradott részt, s különösen Plener pénzügyminiszter azon törvényjavaslatát és ezt indokoló beszédét, mely az általunk említett új kölcsönt tárgyazza. Schmerling államminiszter emelt szót. A miniszter legfelsőbb megbízás folytán közli az. évi május 27-ei legfelsőbb leiratot, mely által a horvát országgyűlés egybehivatik. (A ház ennek felolvastatását felállva hallgatja.) Plener pénzügyminiszter : Legfelsőbb meghatalmazás következtében ő Felsége kormánya a birodalmi tanács jelen ülésszakán az állami előterjesztéseket két évre, t. i. 1865. és 1866 ra alkotmányszerü tárgyalás végett előterjesztette. Az ezen eljárás mellett szóló hasznossági okok mellett a pénzügyi törvény időszerű tárgyalását és létrehozását, s a birodalmi tanácsi és országgyűlési ülésszaknak egymásra következését illetőleg, még fontos pénzügyi momentumok is a mellett szóltak, név szerint azon megfontolás, miszerint szükséges az 1865. és 1866-ik év pénzügyi szükségleteit, s azoknak fedezését összátnézetben felfogni és tárgyalás alá venni. Az 1866 ik év végével lefoly azon határidő, a meddig a visszafizetendő bankadósságnak teljesen tisztázva kell lennie, s a midőn az egyéb feltételeknek a valuta visszaállítására előkészítve kell lenniük. Az 1866-ik év végével a 64 millió adóssági törlesztés évenkénti szükséglete