Pesti Napló, 1865. december (16. évfolyam, 4687–4710. szám)
1865-12-01 / 4687. szám
Nem szeretnék félreértesül; korántsem kívánom, hogy e világnépzetek miatt minden nép egy kaptafára verve, egymáshoz tökéletesen hasonlóváváljék — bár szent meggyőződésem, hogy a jövő századok nagy egyszerűsítéseket és egyformaságot hozandnak létre nyelvben, vallásban, szokásban és viseletben — sőt óhajtom, hogy minden nemzet szeretettel ragaszkodjék azon talajhoz, a melyen a gondviselés élteti, művelje nyelvét, őrizze szokásait, védje jogait, becsülje és becsültesse meg törvényeit — csakhogy egyúttal ezen törekvéseket másokban se roszalja, és ha érdekkérdés forogna szőnyegen, ne csak egyedül a maga hasznát és előnyét tartsa szünetlenül szeme előtt, de gondolja és fontolja meg azt is, vájjon az másoknak kára vagy épen bukása nélkül elérhető-e? Nem ok nélkül bocsátkozom, tisztelt választók, ezen kérdés tüzetesebb fejtegetésébe, mert ez azon óriási jéghegy, mely mellett e viharos időben elsimulnunk kell , habár árboczaink egyikét veszély érné is, nehogy végkép hajótörést szenvedjünk. Öröm lepi el lelkemet, midőn a követjelöltek hazafiságtól lángoló programmjaira emlékezem vissza. Én is a rend, a béke embere vagyok, én is óhajtom a törvényes állapotok mielőbbi helyreállását, és kívánom Szent István birodalmának területi épségét, a pragmatica sanctio alapján nemzeti függetlenségünk és önállásunk teljes biztosítását, sőt ha a szükség úgy hozná magával, az ujjabban lényegileg változott birodalmi viszonyok tekintetéből és a nemzet szerződési jogai nagyobb biztosítására szolgáló pótczikkek alkotásását és szentesítését. Óhajtok felelős magyar kormányt, megtartva megyei rendszerünk önkormányzatából, melynek tagadhatlanul ezredéves nemzeti fennmaradásunkat köszönhetjük, mind azt, mi a parlamentarizmussal összhangzásba hozható. Kívánok politikai és vallási jogegyenlőséget , javított népnevelést, gyámolítva teljes tanítási szabadság által, — a földbirtok, ipar és kereskedelem gyarapodását, — a szabadkereskedelem behozatalát oly formán, hogy ezáltal az örökös tartományok gyáripara is fennállhasson, — az úrbéri viszonyok végleges rendezését, — a közlekedési eszközök fejlesztését, — csorbított hitelünk helyrehozták — hitelintézetek felállítását, szóval: drága pénzünk olcsóvá tételét. Közreműködendek még több más oly törvények alkotásához, melyek hiányában mindenből annyira kiapadóak. De mert mindezt lelkem mélyéből, hazánk javáért elérni szeretném — és most, tisztelt választók, egész figyelmekért esedezem — semmikép sem elégít ki az óhaj egymaga, hanem azt a cselekvés terén is kívánom érvényesíteni. Hogy tehát a haladó kor e vívmányainak áldását valahára mi is élvezhessük, kész vagyok elkövetni mindent — őszinte kebellel járulva a kibékülés munkájához — a főkérdés sikeres megoldására nézve, és ez lényeges oka, miért kívánok a képviselők termében helyet foglalni. A főkérdés elintézésének más célja nem lehet, mint tartós időkre meghatározni az Austria és Magyarország közötti viszonyt, oly formán, hogy ezáltal az egyiknek birodalmi létén és négyhatalmi állásán, a másiknak ezredéven keresztül fejlődött alkotmányos jogain, állami önállóságán és függetlenségén csorba ne ültessék. Ezen fontos kérdés foglalja magában a közösügyek megállapítását. Kevés idomot foglalna el, ha bárki is azon határvonalakat már előre akarná kijelölni, melyekhez az érdekelt részek tán beleegyezésüket adhatnák, melyen megnyugvásukat lelhetnék; az ily idő előtti tanács több kárt okozhatna, mint hasznot hajtani képes lenne, — ez újra, valamint több mint háromszázados szövetségünknek múltja bizonyítja, hosszas alkunak, újabb szerződésnek lesz tárgya. Az ügyes hadvezér a csata heve alatt készíti terveit, ott ragadja meg és használja fel a kedvező alkalom ritkán visszatérő pillanatait; biztos a veressége, ha az ellen mozdulatait, theóriája helyességben bízva, előre akarná kiszámítani. A magyar nemzet ki akar békülni királyával, fökép azon osztálya, mely verejtékkel keresi napontai kenyerét, s mely csak nem régen alkotmányunk sánczai közé lett bevéve. Hol a tiszta szándék tiszta lélek és akarattal szövetkezik, ott az út is bizonyosan fellelhető. Ne ámitgassuk sem magunkat, sem a népet, melynek érdekeit képviselni szent hivatásunknak valljuk, de találjunk módot végromlástól megóvni a hazát, megmenteni a birodalmat, és mutassuk meg a nagyvilágnak, hogy e nemes czél elérésére mily férfiakat tartott fenn magának Magyarország. B. Vay Lajosnak csátki kerületi képviselővé választásakor nov. 23-kán tartott beszédéből a főbb pontokat közöljük. Magyarország határait az adriai tenger és a Kárpátok, a Lajta vize és a havasalföldi moldvai hegylánczok képezik, ezen határok között fekvő földrész bitokosai, lakosainak, politikai tételük, állapotjuk, jólétük felett fog az előttünk levő országgyűlése eldöntőleg határozni. Hogy ezt törvényszerint, jogosan tehesse, elkerülhetlenül szükséges, hogy ezen, a Szt.István koronája alá tartozó terület minden egyes részei meghivassanak az ország gyűlésére, ott képviselőik által megjelenhessenek, és igy tettleges részt vehessenek a hozandó törvények alkotásában. — Magyarország kiegészítésének, integritásának tettleges helyreállítását régibb, de kivált . 1848. VII. t ez. értelmében, mely Erdélynek Magyarországgal való egyesítését mondja ki, vélem mindenekelőtt kivivandónak. Amennyiben ez még nem történt volna meg, mindaddig törvényhozói működéseit az ország gyűlése meg nem kezdheti. Évek hosszú során keresztül önkény uralkodott hazánkban. Lehetővé ez csak az által vált, hogy a kormánygyeplőt megragadók azt állíták és hirdették , hogy Magyarország legyőzettetvén egy forradalom után, elveszté alkotmányát és minden jogait, s e legyőzetés által meg lön szakítva a jogfolytonosság. Hála a magyarok istenének , az uralkodó fejedelem most már e nézetben nem osztozik, megtagadta nyíltan ezen elvét, mert elismervén a jogfolytonosságot, hivta össze az országgyűlést. — Ezen jogfolytonosság elve szerint, melyhez mindnyájan ragaszkodnunk, valamint érvényben fel kell maradni minden eddig hozott, később el nem törölt törvényeinknek, úgy kivált kell ragaszkodnunk az 1848-iki törvényeinkhez , melyek alkotmányunkban, államjogainkban oly lényeges változást tettek. Állítom, hogy jóllehet újabb törvény által régibbet lehet megváltoztatni, mégis az 1848-dik törvények között léteznek olyanok, melyek változás alá nem eshetők, értem itt a 9. törv. cz., melyben kimondatott a volt jobbágyok felmentése az úrbéri kötelezettség alól, értem azt, melyben kimondatott a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés; az ő-diket, melyben az eddigi rend forma felváltatott népképviseleti rendszerrel, ideszámítom a 20-dikat, melyben minden törvényesen bevett vallás-felekezetekra nézve tökéletes egyenlőség és viszonosság alapíttatott meg. Ezen törvényeknek rendeleteit annyira változás alá nem eshetőknek tartom, hogy merem álltani, kik ezeket változtatni akarnák, azok ellenségei hazájuknak, mert csak egység által erőssé válható nemzetünk közé az ellenségeskedés, viszálkodás magvait hintenék el. Midőn a népképviseleti rendszert elfogadta a nemzet, elhatározván ugyanakkor az országgyűlésnek évenkénti tartását, kiterjesztette arra is ügyeimét, hogy az igazgatás, kormányzás a hozott törvények értelmében történjék, és biztosítékul hozatott az 1848. 3. t. sz., mely által felállittatott a felelős magyar minisztérium. Én e törvénynek mielőbbi életbeléptetését elkerülhetetlen szükségesnek tartom. A felelős minisztérium felállítása mellett nyilatkozván, nem feledkezem meg azonban arról, hogy volt egy institutiónk, fájdalom, e pillanatban még nem mondhatom, hogy van, mely ameddig csak képes volt magát fenntartani és működni, hűségesen őrködött a törvények végrehajtása, az alkotmány fenntartása mellett, erélyesen ellenszegülvén oly kormányi intézkedéseknek, melyek törvénybe ütköztek, vagy sértették az alkotmányt. Ezen intézménynek, t. i. a helyhatósági s ennek nagyobb részét tevő megyei rendszernek köszönhetjük, hogy a több ízben, de kivált a közelebb lefolyt gyászos emlékezetű 16 év alatt a legnagyobb erőfeszítéssel behozatott új kormányzási formák és intézkedések, képesek voltak ugyan felforgatni alkotmányunkat, de nem voltak képesek meghonosulni, gyökeret verni hazánkban még akkor sem, midőn megyei rendszerünk megsemmisíttetett, mert az alkotmányosság érzete, a helyhatósági rendszerünkhöz való ragaszkodás vérébe ment át a magyarnak, s más rendszerrel nem tudott megbarátkozni soha.Forró kívánságom mielőbb visszaállítani és fenntartani a megyei rendszert, mégpedig akképen, hogy a helyhatóságok ezentúl is hatályosan őrködhessenek egyrészről az alkotmány és törvények megtartása mellett, másrészről a felelős minisztérium működéseinek gátat ne vethessenek. Nem lehet szándékom most ennek mikénti kivitelébe bővebben beleereszkedni, de ha meggondolom, hogy a helyhatóságok nem egy, érdekeikkel magát sokszor ellentétbe tevő, s nem is magyar kormánynyal, hanem egy magyar felelős minisztériummal fognak szemközt állam, ha meggondolom, hogy országgyűléseink minden évben tartandók lesznek, a kettős czél eléréséhez vezető ösvény feltalálását épem nem tartom lehetetlennek. És ennélfogva e két intézmény között : felelős minisztérium és elrendezett erőteljes megyei rendszer, választani én nem akarok, egyiket sem akarom a másikért feláldozni, mindkettőnek létesítését és fenntartását egyformán szükségesnek, üdvösnek tartom, mert felelős minisztérium nélkül, dicasterialis, collegiális kormányzattal szemben, a helyhatóságok, a törvények védelmében sokszor siker nélkül vesztegetnék el erejüket a sérelmek terén működve, mint erről a múlt tanúskodik. Rendezett, erőteljes megyei rendszer nélkül pedig, a minisztériumban könnyen túlságig vihető központosítás, keserű gyümölcseit csakhamar megteremné, a tiszta alkotmányos és személyes szabadság rovására. A felelős minisztérium alakításában, az országgyűlés évenkénti megtartásában, a helyhatósági rendszer mielőbbi életbeléptetésében, erőteljes elrendezésében találom fel alkotmányunk egyik főbb biztosítékát. Mióta alkotmányos hazánkban a rendes adófizetés behozatott, ennek mennyisége elhatározásában, felosztásában, kivetésében mindig döntő befolyást gyakorlott az országgyűlése, hasonlóan, mióta állandó hadsereg létezik, az újonezok megajánlása csak törvény által történhetett meg. És valójában, nézetem szerint, hol e két fontos tárgy felett, midőn a polgárok vagyonukról és vérükről hozatik határozat, nem az országgyűlés intézkedik, ott az alkotmányosság csak illusiv, csak képzeletben létezik. Az országnak e két ügy iránti jogát épségben fen akarom tartani, és soha e jogot egy harmadikkal megosztani, e két ügyre nézve az intézkedést egy harmadikra bízni nem akarom, neveztessék ez akár Reichsrathnak, vagy bármi névvel legyen nevezendő , mert hol Magyarországnak törvényhozói testülete koronázott királyával határozott, felsőbb fórumot ott többé el nem ismerhetek. Csak miután a nemzet kiegészítetett területén visszafoglalta törvényes független állását, visszanyerte sarkalatos államjogait, a felelős minisztérium megalakíttatott, a helyhatósági rendszer újból rendeztetve foganatosíttatott, terjeszthetjük figyelmünket arra, melyek azok az elintézendő közös ügyek, melyek érdekelvén hazánkat, érdeklik a pragmatica sanctio szerint velünk ugyanazon uralkodó alatt levő örökös tartományokat. Ezen majdan meghatározandó közös ügyekre nézve, a kölcsönös egyezkedést szükségesnek, de a kiegyenlítést csak akkor tartom lehetőnek, ha az alkudozások az igazság alapján és a kölcsönös érdekek tekintetbe vételével történnek, és a két alkudozó fél tökéletesen egyforma független állásban működhetik, és nem kívántatik, hogy mi, bármely kérdésre nézve lemondjunk függetlenségünkről, egy sokaktól túl a Lajthán kedvelt eszméért, az összes nagy Ausztriáért. Egyedül a pragmatica sanctio alapján vélem ez ügyet elintézendőnek. Amennyiben a közös ügyek iránt létesítendő kiegyezés az adó mennyisége elhatározására befolyással lenne, szem előtt fogom tartani pénzbeli viszonyainkat, kimerült állapotunkat, a meggyengült adóképességet, azt, mi történt az utolsó két évtized alatt a kereskedés, ipar, gazdászat, átalában a közjólét emelésére hazánkban , és ellenben mennyi a túl a lajthai tartományokban , és mindezeknek számbavételével csak oly adó elvállalása mellett szavazandók, melyet elbírhatunk, anélkül, hogy az elszegényedés örvényébe, melyhez már oly közel állunk, belesodortassunk. A megváltozott viszonyok, az előre haladott korszak számos intézkedéseknek létesítését elkerülhetetlenné teszik, így a többek között a polgári és büntető törvénykezés szabályos elhatározása feladata lesz a törvényhozásnak; nem kerülendő el figyelmét a kereskedés emelését feltételező gyorsítása a közlekedési eszközöknek. Mindezen és más tárgyak felvételénél irányadó lesz előttem hazám java, boldogsága, viszonyaink, helyzetünk tekintetbe vételével. Van még egy tisztán belügyeinkhez tartozó kérdés, mely okvetlen szőnyegre fog kerülni, értem a nemzetiségi kérdést, a századok óta békében köztünk lakó, különböző idegen nemzetiségekhez tartozó bacafítársaink ugyanazon jogokat élvezték, ugyanazon terheket viselték, mint a hasonló polgári állásbeli magyarok. — Az 1848-as törvények sem tettek reájuk nézve semmi kivételt. Szabadon élvezhették e szerint polgári jogaikat a nem magyar akú polgártársaink csak úgy, mint a magyarok, és az igazság, méltányosság ezt egyformán kívánják. Lehet, hogy vannak ezen nem magyar ajkú polgártársainknak , kivételes helyeztetésüknél fogva még a méltányossággal megegyeztethető kívánságaik, amelyeknek még eddig elég nem téte tett, és ily kívánságokra nézve részemről én is hajlandó vagyok újabb engedélyekre, de vannak ezen engedélyeknek határai, melyeken túl menni nem lehet, nem szabad; Így ha ezen idegen nemzetiségekhez tartozó köztünk lakó népfajok közül valamelyik kívánna részére elkülönített területet, ezt mint az állam egységét veszélyeztető kívánságot egyenesen megtagadandónak vélem, megtagadandóknak vélem a különféle nyelvek használata végett oly túlterjesztethető kívánságokat, melyek által a magyar nyelv diplomatikai állása veszélyeztetnék. Mert hogy egy népfaj anyanyelvével való élést nemcsak házi körében, községében, hanem a közigazgatás, törvénykezés minden fokozatain át, sőt még a törvényhozásnál is igénybe vehesse, erre a természet adta jog nem elég ; nélkülözhetetlen feltétel még, hogy ezen népfaj mint nemzet, függetlenségét, önállását, históriai jogait tulajdon területén fenntartani, megvédni képes is volt. Nyíregyháza, nov. 28. Közszeretetű képviselő jelöltünk, Bánó József, f. hó 23-kán a délelőtti vaspálya vonattal körünkbe megérkezvén , a pályafőnél választóinak csaknem egész összege által a legnagyobb lelkesedéssel fogadtatott. A fiatalság lóháton, az öregebbek kocsikon, s a nép roppant tömegben gyalog kisérelt be a városba, szűnni nem tudó éljenzések közt, a nap hősét, kinek tiszteletére este nagy banquette és fáklyás zene rendeztetett. Másnap, a választás napján, gyönyörű rendben vonultak be a szavazók. A szavazás délutáni öt óráig tartott, folytonos éljenzések, s az ez alkalomra készített kortes-dal éneklése mellett, melynek egyik versszaka következő: „Deák Ferencz törvényeink híl őre, Leend országgyűlésünknek vezére, Éljen Bánó képviselő jelöltünk, Nem bánjuk, bármit mond ellenfelünk.“ A szavazásnak Bánó részére történt fényes eredményét táviratilag már közölvén, a választás bevégeztével a nyíregyházi hölgyek által hímzett gyönyörű zászló nyújtott át emlékül az ünnepelt képviselőnek, Szabó Ilona úrhölgy által, Kobiitz Ottilia úrnő, bátran mondhatjuk, ékes szónoklata mellett, mire Bánó József oly meghatólag válaszolt, hogy nőink szemében az elérzékenyülés kényei remegtek. Vasárnap reggel megérkezvén képviselőnk bájos neje is, a fiatalság lóháton fogadta és kisérte be a pályafötöl. Este fényes bál, melyben a teremnek fő éke Deák Ferencz nagy hazánkfia feldíszített arczképe volt. — Másnap búcsút von tőlünk szeretve tisztelt képviselőnk, s mi azon biztos reményben, hogy alkotmányunknak egy hű őrét, hazánknak rendithetlen jellemű fiát, a Deák Ferencz pártjának egyik buzgó tagját küldöttük Bánó személyében az országgyűlésre, honfiúi megelégedéssel tekintünk képviselő választásunk eredményére. Pozsony nov. 28. 1866. Megyénk minden kerületében megtartattak már a képviselő választások, de sajnos, hogy több kerület törvényes választott képviselővel nem bir. Folyó hó 22 én volt a legtöbb választás : a szt. jánosi kerületben id. Zichy József gr. — a szencziben ifj. Zichy József gr. és Adó Csallóközben Bartal János, ellen jelölt nem levén, felkiáltás utján megválasztattak. Ugyanazon napon Felsö-Csallóközben Apponyi György gr. Olgyay Lajos ellen, és f. hó 27 Bazinban Pálffy István gr. Borcsányi János ellen szavazattöbbséggel megválasztattak. A hegyentuli járásban négy követjelölt volt, s a helyszínen még egy ötödik is lépett fel; azonban némi zavar támadván, a józan rész elávozott, s Luksitz Bódog legtöbb szavazatot nyert, de általános szavazattöbbsége nem lévén, törvényes képviselőnek nem tekinthető. Nagyszombatban három jelölt volt, köztük Jabloncy, a város polgármestere is, kinek legkisebb pártja a másik két nagyobb pártot megtámadván, azokat széthajtotta, amire elnök a választást elnapolta. De az egész megyében legcsúnyább dolgok történtek Galantán, itt két követjelölt volt: Benyovszky Lajos birtokos, és Sebestyén László galántai r. k. pap. A papság már több héttel az országgyűlés előtt izgatott. Az összecsapás a két tábor között megtörtént, s az előhívott egy század vasasnémet nem volt képes a rendet csak némikép is helyreállítani, szemtanuk állításaként, ez nem verekedés, de beillett ütközetnek is. Az elnök a választást fel akarta függeszteni, de tekintetbe vévén a körülményeket, Sebestyént országgyűlési képviselőnek kikiáltotta. Pozsonyváros egyik kerületében Deasewffy Emil gr. ellenjelölt nélkül áll; a másik kerületben Hauser és Geduli versenyeznek. Pozsonyban, úgy Nagyszombatban is f. hó 30-án leend a választás. F. Visó , nov. 22. Máramaros megyének felső visói választókerületében a képviselői választás f. hó 22-én megkezdetett, zavaros lévén a kezdete, zavargásokkal végződött is. Miután a zavargások közben vérontás, s állítólag haláleset is adta elő magát, reméljük, hogy a megyei hatóság az ügyet meg fogja vizsgáltatni és kideriteni. Az országnak alignem legtöbb nemességgel biró ezen kerületbeli becsületes nép két pártra osztatott, — a szembetűnő nagy rész Miályi Gábort óhajtotta képviselőjéül, ki már négy országgyűlésen az osztatlan bizalom választottjakép szerepelt mint követ s később ezen kerületnek egyhangúlag megválasztott képviselője. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a pártoskodást — a megyei szilárd alkotmányos párt beleegyezése nélkül és ennek rászólásával — Sz. J., ki ezen kerületben szavazási jogosultsággal sem birt, kezdette meg családjának tagjaival, és vezette azt alattomba egész a kitörésig, a megye közcsendességének nem kis botrányára. Előidézte és ápolta s pártoskodást kerületünk és megyénk oly nagy becsülésében és tiszteletében részesülő egyén ellen Sz. J. úr azután, hogy három nap előtt a szigeti választókerületben képviselőnek már megválasztatott, holott tagadhatatlan, hogy a szigeti kerület hat román nemes községének nagyszámú választói, — kik előtt a Mihályi név a 16. év előtti zajos múltból és családi összeköttetésnél fogva a leghálisabb emlékekkel van egybekötve, — ha ezt csak gyaníthatták volna is, hogy S. az egyéni neheztelésből a megyénkben uralgó jó egyetértést megrontani akarja, könnyű lett volna nektek a sziget-kerületi értelmiség bármely jeles magyar tagját a szigeti kerületből felléptetni, kinek megválasztása kétséget sem szenvedett volna. Miután ezen majdnem tisztán román kerületben román egyén nem találtatott, ki Mihályi ellenében más egyént a képviselőségre ajánljon, megtette azt Sz. J. ur unokatestvére, Sz. Pál ur, — ki pár héttel előbb Mihályi Gábornak saját szavazatát és közreműködését megígérte volt, — megtette azt Papp Simon nyugalmazott gör. kath. román lelkész részére. Elősegittetett a megyénkben annyi érdemeket szerzett Mihályi Gábor ellen kelesztett pártoskodás a felléptett Papp Simon nyugdíjas lelkésznek fia Papp Zsigmond kerületi alszolgabiró által is. — Elősegítette az ingerültséget a felső visói cs. kir. erdészeti tisztségnek egy része, kik falura mentek a népnek elszéditésére, — mindezek daczára a szavazók többsége a Mihályi pártján volt, — ha ezek az ital által ereszegitett ellenpárt, különösen a szavazati képességgel nem biró kincstári munkások által kövekkel és botokkal megtámadva a szavazás helyéről el nem kergettettek volna, vagy ha M. G. úr magas hivatali állásának daczára pártjának megengedte volna a támadást hason erejűvel viszonozni. Az eszközölt megtámadás és ezétkergetés után a szavazásbani részvét a Mihályi pártbeliek által életveszéllyel is alig lévén eszközölhető, a bekövetkezett éjjeli sötétség miatt ezek a beküldött óvák megtétele után a szavazás helyére többé vissza nem mentek; a további történteket majd közelebbről. M. V. a szavazókat összeíró küldöttség elnöke a maga, s a kerületi román értelmiség nevében. Girált, 1865. nov. 24. Végre sok korteskedés után tegnap megtörtént az annyira várt követválasztás. Leirhatlan a baj, a roppant lárma, mely e napon kis városmánkon áthangzott s mindenki feszült figyelemétől kiséré a zajos szavazást, mig végre két napi éljenzés s muzsikaszó után a koczka el volt vetve. — Csütörtökön esteli 6 órakor az elnök által Bánó Miklós 61-iki képviselőnk újra követte kiáltatott élő szavazattöbbséggel, s e szerencsés eredménynek méltán örülhet a tapolyi választó közönség, mert e férfiúban egy értelmes higgadt gondolkozású hazafit bírnak, ki a megye érdekeit a hazáéval egyaránt képes lesz képviselni. A többség kevés, mert meg kell vallanunk, hogy az ellenfél, melynek jelöltje a szép reményű ifjú gróf Szirmay Ferencz, szintén igen jól tartotta magát s becsülettel megállott a harczban, a mennyiben a szép tehetségű grófot meggyőzte arról, hogy rövid idő alatt is nem kis népszerűséget volt szerencséje nyerhetni, mi igen-igen keveseknek van megadva. De hiába volt minden becsületes ügyekvés, hiába a korteskedés mindenféle neme, a 2031 szavazatból az ellenfélre csak 968 jutott. A kikiáltás után általánosan tisztelt követünk a szabad ég alá vitetvén, két beszédet tartott választóihoz, az egyiket tót, a másikat magyar nyelven. Helyesen előadta a jövő országgyűlés nehézségeit, Magyarország teendőit s viszonyát az osztrák kérdéssel szemben — szóval beszéde rövid programmjának bővebb magyarázatul szolgált. S hogy örömmel fogadtatott, mutatja ama megható, s valóban majdnem páratlan jelenet, mely a szavazás bezártával fejlődött. Tudnunk kell ugyanis, hogy a pártingerültség és buzgólkodás itt is, mint sok helyütt, oly tettekbe fajult át, mely a korteskedési düh szempontjából mégis-mégis, de sok szempontból meg nem engedhető, sőt káros volta miatt megrovást is érdemel. E korteskedési buzgólkodás itt-ott súrlódást hozott létre, mely a választás alatt nem csoda, ha ingerültséget idézett elő. Midőn tehát a választás szerencsésen befejeztetett, Bodnár Péter, egy igen kitűnő fiatal egyéniség azon szép indítványt téve, keressék meg a legyőzött ellenfél, hogy a nap annál emlékezetesebb, a választás annál nagyszerűbb legyen — kölcsönösen elfelejteni ez ingerültségünk miatt történt súrlódásokat, s elfogadni a szívesen felajánlott baráti jobbot a béke zálogául. S itt a nemes gróf a szives baráti jobbot igazi lovagiassággal fogadta el, s küldöttét, báró Luzsénszky Józsefet azon üzenettel küldötte a választás színhelyére, hogy nemcsak kész elfogadni a nemes indítványt, de magát az ellenpárt barátságába ajánlja. S e szép elhatározás magasztosságához képest fogadtatott. Pár percznyi megilletődés után a közönség roppant éljenzés és örömnyilvánításokban tört ki, s a nagyreményű gróf meggyőzött minket arról, hogy egy igazán érdemes ellenféllel volt dolgunk. Szép volt tőlünk a jó indulat s a baráti kibékülés készséges felajánlása, de amott a legyőződnél egy szebb, önfeláldozóbb tettről van szó, s e szerint bátran mondhatjuk, hogy jelen követünk megválasztatását általános szerencse üdvözlet kisérő. B. Gömörmegye, rimaszocsi választókerül Örömmel adom át e sorokat a hazai nyilvnosságnak, s ha lehetne, fennhangon hirdetné szerte a világon, hogy ime, e honban ismét és újabb adattal szaporodott azon politikai esemnyék száma, melyek a magyar történelmi esemnyék pragmatikájául bizonyult szét- és visszavonás fátuma kövesült elővégzete ellen biznyitanak. Alig van a politikai érettség igazolásnak más oly biztos kriteriuma, mint a követvlasztás factuma. E választás emberismereten, vonzalmon és meggyőződésen, vagy határozatiknályon alapul. Van-e szélesebb tere az elhatározó hullámzásainak, mint épen a merő subjectiv fe tételek mellett? 1 . Választókerületünk, úgy látszik, valamenn irányból gyorsan és biztosan alkotott meggyőződést, és jutott elhatározáshoz. Fáy Gusztáv m gyéru 18,48,aki é 8, 61 ki 2 od ispánja, a’legtisztább és legszilárdabb honfiúi jellemmel tehetséget párosít. Ő volt az, ki még az első kötponti választmány alakulásánál határozottan kerület jelöltjéül tűnt fel. Mellette Török Sándo fő alispán volt szóban, s a tények meg nem tagadható állását constatálom, midőn megjegyzem, hogy ez utóbbi nagy választó körökben azon rokonszenvvel találkozott, melyet hasonló állásúak irányában talán e hazában sem mutathatnánk fel. Újabb bizonyíték arra, hogy a személyiség gyakran túlteszi magát minden körülményeken Utóbb b. Nyáry Jenő tűzött zászlót nehány faluban. Mindezen mozgalmak véget értek folva hó 16-kán, mely napra megyénk és magyar jellemű volt alk. 1-ső alispánja, Szentmiklóssy Antal, Rimaszécs m. városába egy értekező conferentiát hivatott össze. E conferentia a választókerület értelmiségén felül az egybegyült választó nép igen nagy számát mutatható fel mondhatni határozottan, hogy azon elemekből állott, melyek minden körülmények között dönteni vannak hivatva. — A conferentia elnökéül Szentmiklósy Antal, jegyzőül Adorján Boldizsár választatott. A conferentiát következő főbb vonások jellemzik : 1-szer, az általános többség határozott nyilatkozata Fáy mellett, ki már régebben nyilvánitá, hogy ha osztatlan rokonszenvvel nem találkoznék, lemond jelölti állásáról. A közvélemény tehát e conferentián őt megelőzte,és biztosítá számára a kívánt diadalt: 2-szor, Török Sándor úr abbeli nyilvános és ünnepélyes lemondása, mely szerint ő örömmel enged a köznek, s Fáy választóihoz sorakozik. E lemondás elég őszintének és szépnek találtatott arra, hogy közeli eméréssel s üdvözléssel fogadtassák.3-szor,báró Nyári lemondása a követjelöltségről meghatalmazottja által, ki előadá, miszerint meghatalmazva van a báró nevében lemondani azon esetre, ha a közvélemény osztatlanul és egész erővel Fáy mellett nyilatkozik, aminthogy igy is történt. Végre érdekessé tevék e conferentiát a közszeretetű és tiszteletű követjelöltnek a magyar állam függő lényeges és főbb közjogi kérdései felett politikai hitvallásául előadott nézetei, melyek köztetszéssel és helyesléssel fogadtattak. E conferentia tehát választókerületünkben döntött, elannyira, hogy a választás, mely megyénkben f. hó 30-án leend mindenütt, reánk nézve csupa formalitássá törpült. M.-Tur, nov. 27. Ma ment végbe a M.-Tur, Török-Sz. Miklós és Déva-Ványa városokból álló választókerületben a követválasztás M.-Turon. Már ezelőtt mintegy két héttel, midőn Pétery Károly a Túron való megjelenésre felkéretett, s programmját közlé, a lelkes fogadtatásból gyanítani lehetett az eredményt, de mégis abban a véleményben voltunk, hogy egy kevés zaj nélkül — mert pártárnyalatok voltak — a választás lefolyni nem fog. — De, hála az egyetértés istenének, ezen reményünkben teljesen csalatkoztunk. Ugyanis előtte való nap, azaz 26 kán este felé a kevés számban érkezett ványaiak után rögtön jöttek a sz.miklósiak. Külsőleg is mind tisztességesen, sőt nagyobb része díszesen öltözve, a mi legfőbb, a legszebb renddel, annyira , hogy aki ezen lélekemelő bejövetelt látta, és tapasztalta, hogy a hasonló hangulatban levő társakkal mint forrott ez egyetértés össze , nem volt szüksége valamely mély emberismeretre megjövendölni azt, hogy az ilyen rend a legszebb és legvonzóbb korteskedés, és a legkívánatosabb eredményt fogja szülni. Még ez nem volt elég, hanem másnap reggel az egész választó tömeg zászlókkal a ref. nagy és tágas imaházba vonult be, a szent lélek erejét segítségül kérendő, hol nz. Gyikó János ur, a ref. sz. egyház érdemteljes lelkipásztora, a szív legmélyebb fenekére leható csengő hangjával igen jeles alkalomszerű imát bocsátott az egek urához, a zsúfolásig megtelt nagy templom buzgó Amene kíséretében. Még e nagyszerű vallásos ünnepélyt az is emelte, mivel épen ezen alkalommal kereszteltetett meg az elválasztandó követ, Pétery Károly nővérének, volt alk. sz. biró t. Mészáros Endre ur nejének ártatlan kisdede, nagybátyjának nővére. Ezután történt a városházánál a szokásos választási eljárás. — De nem volt többé párt, mert az imaházból az isteni félelem, a lángoló honszerelem, és a legszebb egyeértés hármas érczpajzsával vértezve jöttek elő a választók. S nem volt más hang, mint a levegőt megrázkódtató ama egygyé vált szózat : „Éljen Pétery Károly.“ Többszöri megkérdezés utánis egy hang sem emelkedett ellene. 4 Pest, nov. 30. — A magyar testőrség visszaállítása — mint a „Fr. Bt.“-nak írják — már csak idő kérdése, s az erre vonatkozó legt. rendelet azonnal ki fogna adatni, mihelyt a koronázás napja meghatároztatik. A testörség a koronázási ünnepély alkalmával először tenne diszszolgálatot. Hogy a testőrség visszaállítása befejezett tény, többé kétséget sem szenved, miután egy előkelő családból származó pesti nyugalmazott huszártiszt, ki e napokban az arclére, esetleg pedig a magyar testőrségbe leendő felvételét kérelmező, illető helyen odautasíttatott, hogy várjon azon rövid ideig, míg e tekintetben végleges határozat fog hozatni, amikor aztán a felvételnek semmi sem álland útjában. A budai alagút igazgatósága nem állította fel a korlátokat, de a helyett csináltatott olyan hápa-hupás gyalogjárdát, mely a boldogult néhai reá tanodái híres rész kövezetnél semmivel sem jobb. E mellett estyénként takarékosságból csak az egyik oldalon gyújtják meg a lámpákat, s ki a nedves falak mocskától óvakodni akar, annak míg keresztül megy, mint a sóbányákban, vászon köpenyt kell öltenie, mert a sötétben igen könynyen falnak mehet. Tán a közönség kényelmére kissé több figyelmet is lehetne fordítni. . . Pár lapban alaptalan jelentés foglalta.”Fővárosi főkapitány eljárásáról a jogászok irányában. Mint hiteles forrásból értesülünk, a valódi tényállás ez. A jogászok által, a Budán lakó Kauoz egyetemi tanár úrnak adott fáklyás zenét megelőzőleg, két jogász a pest városi főkapitánynál megjelent, a fáklyás zene bejelentése végett. A főkapitány hivatkozva az őt kötelző utasításra, melynek megtartásáért ő a felelős, de valószínűleg azért is, hogy az ifjúság részéről tüntéseknek most nincs ideje, a fáklyás menetet csak úgy engedte meg, ha a jogász urak a fáklyákat a hidoltják nyújtják meg’ 8 visszajövet ugyanott ki is A jogászok ebbe beleegyeztek. Visszajövet a hídnál a rendőri közegek által ujból w.k, hogy a BkljttS „Utókiffijst"